Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-28 / 169. (3279.) szám

2 T9te juau W, ptotct. A római tanácskozások francia visszhangja 'baráti viszonyát és egymásrautaltságát hang­súlyozza ki. Az olasz lapok egyhangúlag megáll api tják, hogy Mussolini határozott ki­jelentései után Magyarország törekvéseinek talaja mindinkább nagyobbodik Európában­Osusky Boncournál Páris, julius 27. Paul-Bonoour külügymi­niszter tegnap Noel prágai francia követet, majd Osusky párisi csehszlovák követet fo­gadta kihallgatáson s mindkettővel hossza­san s behatóan tárgyalt. Beavatott körök szerint elsősorban Gömbös magyar miniszter- elnök római útjáról volt szó, majd Benes legközelebbi római utazásáról tárgyaltak. Mit irnak a prágai lapok Gömbös tárgyalásairól Fél millió koronáért egy angol könyvkereskedő tulajdonába kerültek Napóleon legérdekesebb szerelmes levelei Izgalmas árverés a londoni aukción a Joséphine-hez irt nyolc levél körül sága a magyarokban újabb reményeket kelt­het. A Tribuna e barátság európai jelentő­ségét emeli ki. A Lavoro Fascista hangsúlyoz­za, hogy a magyar kérdést meg kell oldani. A Nesto dél Carlino azt a kívánságát fejezi ki, hogy Magyarország alkalmazkodjék az uj helyzethez. A Gazetta di Popolo a látogatást mint a négyes paktum szellemében való első lépést méltatja. A Stampa üdvözli a két ál­laim szolidaritását akkor, amikor Közép- európa uj orientációjáról 'kell dönteni. A Venkov elutasítja a k&zépeurópai álmot A Venkov külön cikkben foglalkozik a „Középeurópai álomról4* — mint az uj ter­vet nevezi — s többek között így ir: — Közéipeurópa újjáalakítását könnyű pa­piroson keresztülvinni, de a gyakorlatban ez nem fog menni. Akik a kisantantra mutatnak s azt javasolják, hogy csatlakozzanak hozzá a többi dunamenti államok, elfelejtik, hogy az, ami a kisantantot egy befűzi, Magyaror­szágot és Ausztriát eltávolítja tőle. A kisantamt államai azért alakítottak egysé­ges csoportot, hogy megvédjék azt a terüle­tet, amelyet a békeszerződések nekik bizto­sítottak. Ilyen egyesitő erőről azonban Ma­gyarország és Ausztria szempontjából nem lehet szó. Ausztria ugyan elismerte a kisan- tant államainak határát, de Magyarország et­től húzódozik s a nemzetközi politikában ál­landóan hangoztatja azokat az igazságtalan­ságokat, amelyek őt a békeszerződések által érték. Szép feltételek volnának azok, ame­lyek alapján Ausztria és Magyarország haj­landónak mutatkozna ehhez a középeurópai Páris, július 27. A francia sajtó meglehető­sen tájékozatlanul figyeli a római tanácskozá­sokat és vegyes érzelmekkel kommentálja azo­kat a híreket, amelyek szerint Mussolini elgon­dolása alapján újjá akarják szervezni a Bal­kánt és a dunai medencét. Valamennyi párisi lap föltűnően hangsúlyoz­za, hogy a dunai és a balkáni helyzet újra­szervezése csakis a franciák közreműködésé­vel történhetik. A Journal szerint örvendetes lenne, ha a duce Franciaországgal közösen látna hozzá Középeurópa újjáépítéséhez, amelynek leg­fontosabb alapja Magyarország, Németország és a kisantant gazdasági megegyezése le­hetne. Az Eoho de Parisban Fertinax behatóan foglalkozik Gömbös miniszter elnök római útijá­val s a következő kommentárt fűzi hozzá:-— Mussolini középeurópai tervét még nem ismerjük pontosan. Csupán azt tudjuk, hogy Mussolini egy ideig osztrák-magyar gazdasági unióra, sőt talán a restauráció lehetőségére is gondolt, most azonban mérsékletet tanúéit eb­ben az irányban. Bizonyos információk alapján úgy látszik, hogy Mussolini most azon fáradozik, hogy az öt dunai állam közeledését valósítsa meg. Ju­goszlávia és Románia felé a jóakarat több jelét adta. Ezek között nagyjelentőségű Olaszország Dalmáciára vonatkozó összes követeléseinek feladása és az olasz—román barátsági szerződés meghosszabbítása azon határozmányok fenntartása nélkül, amelyek a kisantant kollektív érdekeivel összeegyez­tethetetlenek volnának. Ez a fejlődés min­denesetre örvendetes, ha azonban Musso­lini az öt dunai állam bármilyen rendsze­rének szervezését Olaszország részvételé­től, vagy éppen a magyar határok revízió­jától teszi függővé, úgy nincs kilátás az eredményre. Lehetséges, hogy előbb vagy utóbb dr. Benes csehszlovák külügyminisz­tert is meghívják Rómába. Ezzel az olasz akció elérné tetőpontját. A francia kormáy azonban a négyhatalmi szerződés kereté­ben semmi szín alatt sem tárgyalhat le olyan javaslatokat, amelyeket dr. Benes a kisantant nevében visszautasítana- Egyébként is a négy nagyhatalomnak ilyen akciója a paktuim alapján nem lehetséges mindaddig, amíg a francia parlament a pak­tumot nem ratifikálja. A Petit Párisién római külön tudósítója arról ad hirt, hogy Gömbös Mussolininek kijelentette, hogy ebben a pillanatbaji nem lát lehetőséget egy keleti Locarnóban való részvételre, amely szellemében nem felelne meg a ma­gyar politika irányelveinek. London, julius 27. Gömbös minikzterelnök római látogatásával kapcsol atban a Times külön tudósítója a következőket jelenti: — Hivatalos helyen megerősítik, hogy az Ausztria és Magyarország közötti szorosabb gazdasági viszony helyreállítása a két minisz­terelnök megbeszélésének főtémája. De nél a pontnál nem állanak meg. Belátlak, hogy Magyarország és a kisantant közötti vi­szony és különösen Magyarország és Cseh­szlovákia közötti viszony nem maradhat to­vább abban az állapotban, mint eddig. Ausz­tria és Magyarország, ha gazdaságilag köze­lebb kerülnek egymáshoz és esetleg politikai megegyezésre is jutnak, a kisantanttal folyta­tandó tárgyalásoknál erősebb pozícióra tesz­nek szert. Jólértesült körök véleménye sze­rint bármi legyen is a római tárgyalások kon­krétuma, az eredmény mindenképpen a négy­hatalmi szerződés alapján fog létrejönni. A hivatalos jelentés Róma, julius 27- Mussolini és Gömbös teg­napi tanácskozásairól a következő hivatalos jelentést adták ki: „Mussolini olasz kormányelnök a Palazzo Veneziában fogadta Gömbös Gyula magyar miniszterelnököt és Kánya magyar külügy­minisztert Suvich olasz külügyi államtitkár jelenlétében. A hosszú és szívélyes megbe­szélés fok omán újból inegállapitották a lég- j teljesebb egyetértést mindazokban a kér­désekben, amelyek a két nemzet viszonyát érintik.“ Gazdasági tárgyalások Róma, julius 27. Római illetékes helyen is megerősítik azokat a feltevéseket hogy Gömbös és Mussolini tárgyalásai kiterjed­nek a dunai medencében előállott uj politi­kai helyzetre és az uj helyzet révén előálló uj lehetőségekre. Ma újabb tanácskozások lesznek, amelyekbe már a gazdaságii szak­értőket is bevonják. Róma. juli.ue 27. Gömbös ma délelőtt 10 órakor ismét felkereste Mussolinit a Palaz­Regényfolytatásunk — anyagtorlódás miatt — kimaradt. zo Vemeziában. A két kormány elnök ké t óra hosszat tanácskozott Kánya magyar külügy­miniszter és Sírnék olasz külügyi államtit­kár jelenlétében. Róma, julius 27. A csütörtök reggeli olasz lapok nem foglalkoznak a magyar-olasz tár­gyalások erdeimi részével, csupán a hivata­los közleményre szorítkoznak s a két állam Prága, julius 27. A prágai sajtó vezető helyen hasábokon keresztül foglalkozik a magyar államférfiak római tanácskozásaival, ismertetve a francia sajtó híradását. Benes külügyminiszter lapja, a cseh nem­zeti szocialista Ceské Slovo egyebek közt a párisi Journal vezércikkét ismerteti, ame­lyet Saint Bruce irt. A cikkből többek kö­zött ezeket emeli ki: — A magyar miniszterelnök fáradhatat­lan. Egy rövid hónap leforgása alatt meglá­togatta Berlint, majd Bécset s most Rómát. Útjainak gyakorlati eredményeit azonban még nem igen lehet látni- Azok a fejlődési lehetőségek, amelyek Magyarországot Kö- ziépeurópéban Olaszország érdekkörébe von­ják, nagyon biztatók- Tudnunk kellene azonban, hogy Mussolini tulajdonképpen mit akar. Nemcsak a magyarok teszik fel ezt a kérdést. Gömbös római útját a magyar sajtó a békeszerződések revíziójával hozza összefüggésbe. Erre a kérdésre az olasz la­pok azzal felelnek, hogy rámutatnak arra az egyensúlyra, amelyet Olaszország, Magyar- ország és Ausztria meg akar őrizni a kisan- tamt, túlsúlyával szemben. Az azonban kér­dés, hogy ez meddig fog sikerülni. A miniszterelnök lapja, az agrárpárti Ven- kov mai számában megelégszik a csehszlo­vák távirati iroda hivatalos jelentésének köz­lésével Gömbös róimai utjával kapcsolatban, amely többek között ezeket mondja: — A római lapok melegen üdvözlik a ma­gyar miniszterelnököt római látogatása alkal­mával. A Giornale d‘Italia szerint Olaszor­szág és Magyarország etikus-politikai barát­London, julius 26. Lord Rosebery volt mi­niszter gyűjteményét, amely Napóleon kéz­irataiból, legnagyobbrészt leveleiből áll, tegnap árverezték el a Sotheby épületben. Az árverésen megjelen­tek antikváriusok és műgyűjtők a világ min­den részéből. Az egyes kéziratcsoportok auk­ciója hihetetlen izgalmat váltott ki az árvere­zők között és a nagy császár szerelmes levelei rekord­árakon keltek el. Az árverés Az aukció fénypontja kétségtelenül a nyolc levélből álló csoport árverezése volt, amely leveleket Napóleon 1796 március és 1800 május között irta Josephine-nek. A levelekből megismerjük a hódi tót mint Szerelmes, gyengéd és gyenge férfit; ugyanaz az ember, aki a hivatalos történet­írás adatai szerint hideg, céltudatos, szűk­szavú, nagyravágyó személyiség volt, e leve­lekben szenvedélyes, gyötrődő, féltékeny sze­relmesnek mutatkozik meg, aki érzi alacso- nyabbrendü mivoltát a nővel szemben- A megsárgult, gyűrött, szabálytalan és ideges betűkkel Írott levelek szerelmes levelek a javából. Rosebery rajongó hive volt mindig Napó­leonnak, mindent gyűjtött, ami a nagy kor- zikaira vonatkozott, de leginkább olyan do­kumentumokat, amelyek közelről mutatták meg az embert a nagy hódítóban. Rosebery maga is kiadott egy könyvet 1904- ben Napóleonról, ezen a címen: „Napóleon. Az utolsó fázis.** A nyolc levelet egy csoportban árverezték el és ez a csoport érte el a legmagasabb árat: 1600 angol fontot, vagyis körülbelül félmil­lió csehszlovák koronáért keltek el ezek a levelek. Nagy harc indult meg a nyolc levél körül egy Magg a nevű angol könyvkereskedő, Gáb­riel Wells amerikai kereskedő és számos francia antikvárius között. A küzdelem az angol fent győzelmével vég­ződött. A kikiáltási ár 1000 font volt és az árverés kicsit eltanyhult 1500 font körül, majd egy­szerre meglepő gyorsasággal emelkedett 100 fontos emelésekkel egészen 4000 fontig. Az amerikai gondolkodott, a francia antikváriu­sok már régen kidültek, a kalapács már-már leütötte a versenyt. — 4000? — kérdezte még egyszer az árve­rési biztos. Nincs válasz. — 4050? — Az amerikai fejlbólintással tart­ja az ajánlatot­— 4100! — szól csendesen az angol. És ekkor néma fejbólintásokkaí folyik to­vább az árverés, egészen 4400 fontig. Levetek Josephine-hoz Napóleon valamennyi levelét nyilvánosság­ra hozták már, de inkább csak szakkörök is­merik őket. tehát érdemes belőlük idézni néhány érdekes részletet. A forradalom harmadik éve germinal ha­vának 14-én Bonaparte, aki a harctéren volt, Port-Maurice-ból háromoldalas levelet irt Jo- séphine-nek: „Megkaptam valamennyi leveledet, de egyik sem tett rám olyan hatást, mint a leg­utolsó. Azt gondolod, imádott barátnőm, hogy ilyen hangon Írhatsz nekem? Azt hi­szed, hogy még nem vagy elég kegyetlen és növelni akarod bánatomat és fel zaklatni lel­kűmet? Egyetlen Joséphinem, Tőled távol nincs vidámság; Tőled távol kietlen puszta a csoportihoz csatlakozni — mondja ezután a cikk. A külügyminiszter érdekcsoportjához tarto­zó brünni Lidové Novi-ny Gömbös római utjával kapcsolatiban megelégszik az esemény puszta lerőgzitéfiével, majd rövid kivonatban ismer­teti a budapesti lapok híreit. Borsky vezércikke A prágai cseh sajtó közül csupán a cseh nemzeti demokra-tapárti Národni Listy és a Národni Politika foglal önálló állást a római eseményekhez. A Národni Politikáiban a .lap külpolitikai szerkesztője, dr. Borsky foglalko­zik vezércikkben a római látogatással. — A római tanácskozások bennünket is érin­tenek s a mi érdekeinkbe is vágnak — írja —, ezért kötelességünk feszülten figyelni, hogy hogyan fognak végződni Mussolini tanácskozá­sai Gömbössel, Kányával és szakér tői vél. A -nyugati nagyhatalmak meg akarják akadá­lyozni, hogy Németország döntő -befolyást nyerjen Ausztriában s Magyarországon keresz­tül ismét érvényesítse régi törekvéseit Kelet felé. Ausztria mai kormánya hozzájárul a nyu­gati hatalmaknak ezen törekvéséhez, de Magyarország a következő föltételeket szabja: Egyenjogúságot a fegyverkezésben, hat-árreví­ziót a kisántánt államaival szemibeD g talán a kisántánt államaiban élő magyar kisebbség hat­hatósabb védelmét. Anglia amellett van, hogy Magyarországnak adják vissza a tiszta magyar területeket, Olaszország szintén, de Franciaor­szág mint a kisántánt szövetségese fékezi eze­ket a törekvéseket, Angolország, Olaszország ég Franciaország újjá akarják szervezni a Duna- medencét, s ezt a „keleti Locarno kísérletének** nevezik, amellyel a dunamentét úgy szerveznék meg, hogy mindenki meg legyen elégedve, — még Németország is, amelynek törekvései ellen akarják ezt tenni. Magyarország nehéz helyzet­ben van. A nagy revízió teljesen kizárt dolog, nem ígéri ezt sem Anglia, sem Olaszország. A kis revízió a kisántánttól függ. amely természe­tesen feltételeket szab. Ha ezt Magyarország el­utasítja, akkor nem marad más hátra számára, mint hogy Németországgal menjen s vele vár­jon türelmesen. A Národni Listy felteszi a kérdést, vájjon Olaszország lecsökikenti-e Magyarország revíziós lázát, 6 a külföldi lapszemlék ismertetése után oda kon'kludál, hogy a külföld sokhelyütt há­lásan venné, ha Mussolininak megvolna a bá­torsága megmondani a magyaroknak, hogy ma nincs itt az ideje a revíziónak, hanem minden erőt arra kell összpontosítani, hogy a gazdasági prosperitást ismét él lőhessen érni. Ezt véli a lap kiolvasni a francia lapok jelentéseiből, ame­lyek szerinite arról irnak, hogy a magyar-olasz tárgyalásoknak nem lehet tárgya a dunamenti Locarno ügye, 6em a revízió kérdése, hanem első sorban a magyar-olasz gazdasági kérdések rendezése, valamint a magyar-osztrák viszony. világ, amelyben magamra maradtam és nem érzem a meghitt együttlét édességét. A gondolat, hogy Joséphinem beteg lehet, kegyetlen, a gyászos gondolat, hogy talán ke­vésbé szeret már, lelkűmbe hasit, megái ltja érverésemet, szomorúvá és le vertté tesz és még a düh és kétségbeesés bátorságát sím hagyja meg nekem.** 1796-ban köt házasságot a leendő császár Beauharnais vicomte özvegyével. Napóleon ekkor 27 éves, a harmadik óv germinal IS-áu van születésnapja. Féltékeny levelet ir José- phine-nek; „Levelet kaptam tőled, amelyet azért hagy­tál abba, mert kirándulsz falura. És ezek után még te akarsz féltékenynek látszani reám, akit a munka és a fáradtság összetört, ó, jó barátnőm! Igaz, nincs igazam... Nem vagyok megelé­gedve utolsó leveleddel, amely hideg, mint a barátság.** »Nem érdekel a hírnév, a hazám sem« Júniusban Napóleon Tor tanában van és itt tudja meg, hogy Josóphine beteg. Kétségbe­esett levelet ir: „Az életem örökös lázálom. Gyászos sejtel­mem van, amelytől lélegzeni sem tudok. Nem élek már. Többet veszítettem, mint az életet, többet, mint a boldogságot, többet, mint a nyugalmat. Majdnem teljesen reménytelen vagyok. Küldöncöt menesztek hozzád. Csak négy óra hosszat marad Párisban és talán el­hozza nekeni válaszodat. írj. •. Ha a beteg­séged veszélyes, úgy, előre mondom, azonnal Párisba utazom. Megérkezésem le fogja győzni a betegséget. Mindig boldog volíam veled. A betegséged étvágytalanná és álmat­lanná teszi éjszakámat és nappalomat, nem ^MGAlMAGÍ!ARHTRMÍ, zásai eddig Magyarország és Ausztria szuve­renitásának épségben tartása alapján álíla­| nak s errenézve teljes összhang van a ma- I gyár és az olasz államférfiak között

Next

/
Thumbnails
Contents