Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-23 / 165. (3275.) szám
14 1933 julius 23, vasárnap. SzinHÁzKön^vKabTagA A kisebbségi magyar színjátszás 1933-ban Irta: KELEM BÉRI SÁNDOR Prága, július 22. Néhány esztendő óta minden szexén végén azt hittük, hogy a színházaink már nem kerülhetnek nehezebb helyzetbe. Tévedtünk A mai helyzet súlyossága felülmúl minden eddigit, mert még egy lépés a lejtőn és akkor menthetetlenül beáll a katasztrófa. A kassai szinikerülét igazgatója, Iván Sándor, amellett, hogy utolsó anyagi erőtartaléka is felemésztődött, negyed- milliós deficitről panaszkodott az idei szezon végén s ezt az ő helyzetében el is lehet hinni. Ruszinokéban a magyar színészet sorsával való könnyelmű kísérletezésnek bizonyult az idei igazgató vállalkozása — s természetes, hogy a vállalkozás nem is végződhetett másként, mint ahogy végződött: csúfos és szomorú bukással. Egyedül Földes Dezső, a pozsonyi színigazgató, nem panaszkodik. A rezsiköltségeket a minimum alá szorító üzleti ceruzája, úgy látszik, még a mai súlyos viszonyok között is megtalálta a számítását, igaz, hogy sokszor a művészi követelmények rovására. Viszont a lét és nemlét fenyegető kérdésének árnyékában arról is lehetne vitatkozni, vájjon nem az az álláspont helyes-e, hogy legelsősorban a színház rezsijét kell redukálni a minimumra, ha rögtön a nivó csökkentése árán i6, csakhogy átmentsük a színházat a mai súlyos időkön A rezsicsökkentés szükségességéről, természetesen a művészi szempontok szem előtt tartása mellett, azt hisszük, fölösleges vitatkozni, viszont megint más kérdés, hogy az igazgatók a tagok kvantitása vagy kvalitása irányában hajtják-e végre ezt a redukciót. Igazgatóinknak eddig az volt egyik főhibája, hogy nem szűnő figyelmeztetéseink ellenére állandóan túlszervezték társulataikat: sok és gyönge színészt szerződtettek s a tetejébe még — legtöbbször elfelejtettek jó rendezőket hozni. (Ezért láttunk néha olyan előadásokat is, melyek mindenre jók voltak, csak arra nem, hogy a közönséget behozzák a színházba.) Ahelyett, hogy azt csinálták volna, amit esztendők óta nem győzünk hangsúlyozni, hogy: kisebb kamaratársulatokat szerveztek volna megfelelőbb színészekkel és megfelelő rendezővel, akik a nivó tekintetében is biztosították volna a. szinház stabilitását. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy színházaink hijjával voltak a legszükségesebb nívónak, mert különösen a kassai színházban, a föntebbi hibák ellenére, láttunk olyan előadásokat is, melyek minden tekintetben első- ranguak voltak, — a hiba ott volt, hogy az elsőrangú teljesítmények színvonalát, éppen a stabilitás hiánya miatt, sosem mondhattuk állandónak. A jó előadásokra néha olyan vásári izü produkciók következtek, hogy bosszúsan tettük fel a kérdést: ez is lehet a múltkori kifogástalan előadás után? A mi álláspontunk szerint kétség sem fér ahhoz, hogy a mai letízegényedett közönséget csak színvonalas. jó produkcióval lehet behozni a színházba. Ehhez pedig magátólértetődőleg jó színészek és helyes müsorválogatás kell. Kevesebb, de jó színészt kell tehát szerződtetni, annál is inkább, mivel a jó színész magasabb gázsival is mindig jobb üzletnek bizonyult, mint az egészen olcsó, rossz színész, aki még akkor sem kell a publikumnak, ha — nem látja. Csakhogy a jó színészekért való kengyelfutásban, — mert szinész van bőven, csak a jó szinész kevés, — idejében kell szervezkedniük az igazgatóknak, alaposan kiválogatni a lecsökkenteti számú társulat tagjait és nem a színházi ügynökökre hízni mindent, akik sokszor tizedrangu színészeket varrnak a szerencsétlen igazgató nyakába — megfelelő ellenszolgáltatás fejében a szerződéshez jutó 6zinész részéről. És végül: a jövő szezontól kezdve kérlelhetlenül le kell szállítani a helyárakat, mert a mai időkkel már sehogyan sincs arányban az, hogy egy páholyért nyolcvan- száz koronát, egy zsöllyéért pedig hu6z-huszonöt koronát fizessen a színházlátogató. Száz példa bizonyítja, hogy olcsóbb előadásokra mindig nagyobb publikum jön be a színházba és igazán fölösleges hangsúlyozni, hogy az olcsóbb helyáras telt ház még üzletnek is reálisabb, mint az üres ház — magas helyárak mellett. A mai idők típusa a filléres előadás lett, ahogy filléres alapokra állítódott át az egész élet. Filléres körülmények között, filléres életet élő emberek nem fizethetnek súlyos koronákat egy színházi jegyért, mégha annyira szükségletük is volna a szinház ée annyira segíteni szeretnék a lét vagy nemlét határán támolygó színészetünket. Aki ezt nem látja be igazgatóink közül, az megérdemli, hogy ráfizesse a színházára utolsó nadrágját is. Csakhogy az utolsó nadrág mellett ott van a nagyobb tét: színjátszásunk élete, ezt pedig senkinek sem szabad kockáztatnia közülünk. * önkéntelenül és újra feltolul a kérdés: hol van a kiút, amely kivezetne valamennyire ebből a kilátástalan helyzetből? Megint csak azt mondhatjuk, amit esztendők óta ismételünk: az egyetlen kiutat az egységes szlovenszkói szinikerületben látjuk, amely a nagy pozsony-kassai társulat mellett el tudna tartani egy kisebb társulatot is a kisebb városok részére. Más megoldást nem látunk s csak álláspontunkat igazolja, hogy a szlovák sziruházak kérdésében a pozsonyi országos hivatal is belátta ezt és két évvel ezelőtt egy kerületté vonta össze a pozsonyi és kassai szlovák szinikerületeket. Miért tehát a kettős mérték, amikor a kétkerületes rendszer mellett, a milliós évi szubvenciók ellenére, a szlovák színházak sem tudtak boldogulni? Vagy ha már a mi esetünkben illetékes helyen a kétkerületes rendszerhez ragaszkodnak, csoportosítsák a városokat úgy, hogy egy nagyobb társulatnak jusson Pozsony, Kassa, Losonc s még egy-két nagyobb város ,a kisebb vársokat pedig egy kisebb társulat kapja. Nem lovagolunk szavakon a magunk részéről, bennünket a lényeg érdekel, a lényeg pedig színészetünk érdekében ez az átcsoportosítás volna, nevezzék azt egy- vagy kétkerületes rendszernek. Ezért tartottuk rendkívül fontosnak azokat a tárgyalásokat, melyek a közelmúltban indultak meg a két szlovenszkói szinigazgatő között a szoros együttműködés megvalósítására. A tárgyalások, sajnos, nem hoztak eredményt, pedig ez a szlovenszkói magyar színjátszás elsőrendű érdeke lett volna. Már csak azért is. mert' bizonyosan lehetett volna találni együttműködési formát, amely legalább részben pótolta volna az egységes szlovenszkói magyar szinikerületet A különmaradásnak igy mi lesz a vége? Az egyik társulat biztosan elvérzik az egyre súlyosodé viszonyok között és félünk, hogy ez éppen a jobbik társulat lesz. * Ruszinszkóhól szintén szomorú hírek érkeznek a magyar színjátszással kapcsolatban. Azt a dicsé- retreméltó, gyors és okos elhatározást, hogy Juhász igazgató bukása után egy színházi szövetkezet létesítésével mentik át biztosabb utakra az ottani magyar színházak életét, csöppet sem kívánatos incidensek követték a megválasztandó igazgató személye miatt. A magyar színjátszás szent ügye tehát — személyi harcokká degradálódott Ruszin- szkó'ban s hogy kiknek a jóvoltából, azt innen, közel ezer kilométer távolságból nem tudjuk meg- Ítélni. Annál inkább nem, mert, sajnos, csak az ottani lápok jelentései fekszenek előttünk, közvetlen helyzetképünk nincs róla. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy a színházi szövetkezet kebelében támadt személyi torzsalkodások, amellett, hogy sajnálatosan kompromittálják a magyar színjátszás és színházi szövetkezet Ügyét, arra is alkalmasak, hogy a legnehezebb helyzetbe döntsék a ruszin- szkói magyar színházakat. Kinek az érdeke ez vájjon? A magyarságé semmi esetre sem, még kevésbé a magyar színjátszásé, melyen ott az elmúlt esztendők kegyetlen zajlásai éppen elég nyomot hagytak. Nem tudjuk, mennyire végleges Sereghy Andor igazgatóvá való választása, de a magunk részéről Sereghy Andor kimagasló színészi képességeinek minden elismerése mellett is inkább Faragó Ödönt tartottuk volna alkalmasabbnak a ru- szin6zkói magyar színházak igazgatói székébe, aki mögött mégis két évtizedes igazgatói múlt gazdag tapasztalatai állanak s aki ma is egyike a legjobb magyar rendezőknek és színészpedagógusoknak. Hogy voltak hibái, azt mi is tudjuk, de egy színházi szövetkezettel a háta mögött 6enki sem tudná jobban ellátni nála a szinházvezetós művészi részét és a ruszinszkói magyar közönség csak szerencsésnek érezheti magát, ha Faragó Ödön vállalkoznék az ottani magyar színházak igazgatására. Kassán is akkor volt igazán jó szinház, amikor Faragó Ödön volt az igazgatója. Sosem vártuk szorongóbb érzésekkel, hogy színjátszásunk életében mit hoz a legközelebbi jövő. Túl vagyunk azon, hogy a szavakkal zsonglőrködjünk és azon is ’tul, hogy nagyitóüveggel keressünk hajszálat a levesben. Olyan idők sodrába kerültünk, hogy örülnünk kell majd, ha a kisebbségi magyar Thália a legszegényesebb köntösét ölti magára és úgy próbál a mai napok felszínén maradni. Hatalmas áldozatkészségre van szükség a közönség és okos, céltudatos szinházvezetésre a színigazgatók részéről s akkor talán el lehet majd kerülni a katasztrófát, amely különben biztosan bekövetkezik. Pedig ha valamit át kellene menteni a jövőbe megtépázott magyar életünkből, az elsősorban a kisebbségi magyar színjátszás, melyért a legtöbb áldozatot sem szabad soknak tartani, ha ezt az áldozatot mindjárt utolsó fillérünk képében is követeli tőlünk az idő. összmüvének későbbi analitikusai sok fölöslegest, sok hiúságot, sallangot fognak lenyesegetni róla, de kénytelenek lesznek megállapi-* tani, hogy Hermann Bahr a materialisztikys monizmus és a túlhajtott szubjektivitás, az új tárgyilagosság és a forradalmi jelszavak káoszán a valódi és örök irói értékeket mentetté át. Reprezentánsa annak a kis elite-csapatnak, amely egy süllyedő korban a ikultura zászlaját magasra tartja és ha küzdelmes tévedések, groteszk elnagyolások és ellentmondások árán is, de győzelemre viszi az igazi értékeket. A „szellemes fecsegő" aránytalanul nagyobbnak, komolyabbnak és tehetségesebbnek mutatkozott, mint ellensége, aki ezzel a jelzővel le akarta teríteni. Szellemességből katolikus elmélyedés, színpadi könnyű sikerből maximális irói teljesítmény lett. Hermann Bahr hetvenéves korában megélte, hogy nem halt meg a szellemi' világ számára. Neubauer Pál. Hermann Bahr hetven éves Még az ellenségei is elismerték, sőt mi több, ma is elismerik. Legnagyobb ellensége, a bécsi Kari Krauss megállapította róla, hogy nem költő, ellenben „szellemes fecsegő". Három tucat színdarabot irt, amelyeknek legtöbbje nemcsak nagy sikerrel került szinre, hanem iskolát teremtett; féltucat értékes regény bizonyítja, hogy a szellemes fecsegő mély gondolkozó; kritikai tevékenysége évtizedekig iránytszabó volt a német nyelvterületeken. Ma a hetvenéves osztrák iró a német katolikus irodalom vezérlő egyénisége. Fiatal korában vad és szertelen életet élt Páris, Róma és Szentpétervár közt, majd visszajött az akkor tespedésbe, művészi letargiába süllyedt Bécsbe azzal, hogy föl fogja rázni álmából a kedélyes' császárvárost. Ö honosította meg a francia „Épatez le bourgeois-" mentalitását, ő lett a nagy Kraftmeier és bűvész, akiben volt annyi tehetség, hogy a bűvészeiét művészetté formálta, amikor tettekre, irodalmi alkotásra volt szükség. Neki sikerült, ami az Anton Kuh és társainak nem sikerült: a nagyszájú roham után a teremtés csendje. Régi liberalizmustól a szecesszióig, forradalmiságtól Plátóig és a katolicizmusig megtalálunk benne minden vonást és mindig Hermann Bahr nagy egyénisége aZ összefogó keret. Hetvenéves kora dacára vil-- lógó szemű, patriarchális jelenség lengő Tizian- szakálfával, derűs leikével, gaminszerii humorával. Nem olyan költő, mint Gerhardt Haupt- maun és oeuvreje nem fog élni az irodalmi jövőben; nem tudott alakokat formálni, amelyek halhatatlanok, egyéniek, egyszeri jelenségek, mint a Hannele, a Fuhrmann Henschel, a Pippa. Hermann Bahr ama Hermann Sudermannok közül való, akik igen tehetségesek, akik vitalitásukkal az egész korra hatással vannak és minden nagyszerűségük mellett nem alkotók, nem költők, hanem tehetségek, jó Írók, sikeres, sőt nagysikerű színpadi szerzők. Bahr érezte, minden sikere dacára mélységesen érezte ezt és nem elégedett meg a tehetségszabta határokkal: Plátón keresztül Istent kereste, és otthagyva a színpadot és sikert, másfél évtized előtt elvonult remetének. „Minden művészet fölülről jövő kegyelem, meg nem érdemelt ajándék, csoda, a kifejezésnek a csodája. A költő hivatása az, hogy ezt a kegyet-' metlenség edényében is létrehozza. A művész csak arra szoritkozhatik a művészetben, hogy a kegyelem elfogadásának tiszta edénye legyen." Ezt Írja a katolikus irodalom biblikus korú Bahrja, aki a polgár elleni forradalmiság- gal kezdte és a fölülről jövő kegyelemmel fejezi be: igazi iró és még igazibb ember küzdelmesen barmónikus útja az egyénitől és darabosságtól' az általános istenihez, az Egységhez. Az egyenes ut az akaraton át vezet, irja valahol, •— Bahr megdalálta ezt az utat. (* *) Halmay Tibor érsekujvári vendégfellépte. A Földes-társulat Halmay Tibor szlovenszkói turnéja kapcsán csütörtökön este ezinrehozta az Arany Oroszlán nagytermében „A menyasszony vőlegénye1* című hangulatos muzsikáin vígjátékot. Ez alkalommal majdnem zsúfolásig telt meg a színházterem. Különösen Halmay művészetéért rajongó asszonyok és fiatal leányok töltötték meg a nézőteret. Akik csak a filmről ismerték a filmsztár boszorkányos tánctudását, kellemesen behízelgő énekét, nem csalódtak benne, mikor szemtől szembe látták a színpadon. Több tánca és énekszáma oly viharos tetszést aratott, hogy meg kellett őket is= metélnie. Lehelletszerüen finom elegáns táncmozdu- lataival mindenkit elragadott. A többi szereplők elsősorban Földes Dezső, Mihályi• Lic-i és Vicéi, Gábor György, Raynaj Vera, Mihály Ernő és Maár - János a szokott jó alakításukat nyújtották. Ki kell ' még emelnünk Gábor és Rajnai egy sok eredeti- pajzánságga.1 bemutatott groteszk táncát is.. Másnap Halmay Tibor Komáromba utazott. (n. i.) (*) Uj Shaw-szinmü. A londoni őszi színházi évad elején fogják bemutatni G. B. Shaw legújabb színmüvét, melynek elme „Zátonyon** (On the Rocké). Shaw világhírű útja alkalmával irta ezt a rendkívül hosszú és nagyon komolyhangu darabot, mely kizárólag az angol politikai életted fog« lalkozik. A szinház, melyben a darab először kerül színre, az iró kívánságának megfelelően, mélyen . leszállítja helyárait, úgyhogy a bemutató előadáson sem lesznek 5 shillingnél drágább ülőhelyek, l k „Zsákbamacska* csehül. Szilágyi László irta a szövegkönyvét. Eisemann Mihály a zenéjét annak a „Zsákbamacská‘‘-nak, mely Rökk Marikával a főszerepben legnagyobb eseménye volt a tavalyi budapesti színházi évadnak. A cseh szövegkönyvet Szilágyira való diszkrét hivatkozással Oidrich Novy, Jules Armand és Róbert Lenois jegyzik. Zeneszerzőkül Eisemann Mihály mellett J. Janko- vee és E. Ingris vannak föltüntetve. Meg is látszik a darabon. Az esemény Budapest helyett Prágában játszódik le, tél helyett nyáron és sí, meg ródli helyett evezős és motorkerékpár szerepel. Más baj nincsen. Az operett eredeti zenéjére Eisemann ismerne rá a legnehezebben, de egyeseknek igen tetszik, főleg a szerzőknek. Rökk Marika szerepét Slávka Fenclová nagy igyekezettel, de a hatszáz kilométeres távolságnak megfelelően játszotta. Ni- na Ninon barnában is szép, Jiri Sedlácek egy mesebeli Esterházy gróf{?) szerepében kedves. A harmincihat fokra fölhevített közönség hősiesen v'sel- kedett. (ti.) (*) Tauber Richárd Pöstyénbe jön. Augusztus 15-én Pöstyénbe jön Tauber Richárd néhányheti üdülésre. (*) Halmay Tibor, a hírneves magyar filmszínész Pöstyénben. A német Ufa-filmtársaság jeles tagja, Halmay Tibor julius 22= én és 23-án a pöetyéni für- dőszinházban vendégszerepel. A művész ezen a két napon autogrammokat ad a Royal-szálló nagytermében. (*) Miss May Camacho, a levelező táncfenomén. Londoniból jelentik: Trinidad városi színházában, az Empire a uml unni uml utmil nini umhlrwum'lhwy jelenlétében tartott díszelőadáson mutatkozott be a szinház uj első táncosnője, Miss May Camacho és óriási sikert aratott. Miss Camacho, aki nemcsak főszerepet táncolta, hanem a dara/b koroográfiai részét és az összes jelmezeket és díszleteket tervezte is, soha életében nem vett egyetlen tánclee- két sem s művészetét kizárólag postai utón, egy newyorki tánciskola levelező tanfolyama révén sajátította eil, ‘ ‘ i AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ HETI a MŰSORA: Péntek—szombat—vasárnap: Csók a sötétben, —. Leó Slézák. Hétfőn: Csókolj meg édes. Rózsahegyi, Kálmán és Rökk Marika. ISKOLAI HÍREK Felvétel a pozsonyi Notre-Dame internátusba# Az 1747. óta megszakítás nélkül Pozsonyban működő Notre-Dame apácarend szlovák, német és magyar népiskolákat, magyar polgárit, valamint szlovák és németnyelvű kereskedelmi tanfolyamot tart fenn. Ezeken kivül kiváló internátusa is van leányok részére, amelybe nem csak az intézet tanulóit veszik fel, hanem olyan leányokat is, akik a város más iskoláit látogatják. A növendékek úgy az intézetben, mint azon kivül is, állandó felügyelet alatt vannak. A lakó- és tanuló helyiségek tágasak, egészségesek, kertrenyiló a'blakokkal. A kerten kivül hatalmas játszótere is van az intern nátusnak. Közelebbi felvilágosítást az intézet elöljárósága, Bratislava, Ruzová ul. 4. ad. Piarista pap és tanárképző intézet Pozsonyszent- györgyön. A szlovenszkói piaristák a .Modus viven- di alapján 1930-ban önálló szlovák piarista rend- tartományt alkottak. Első dolguk volt az uj rend- tartomány részére az ujoncnevelő intézet felállítása. E noviciátusból kikerülök részére most a rend egyetemes főnöke megengedte egy pap és tanárképző intézet, u. n. Kalazantinum felállítását Pozsonyszentgyörgyön. Kalazantinumnak a rend- alapitó kalazanti szent Józsefről nevezték el. A Kalazantinumba csak azok a noviciusok kerülnek, akik a privigyei próbaesztendőt elvégezték. A próbaesztendőre a piaristák felvesznek olyan latin érettségis fiatal embereket, tanárjelölteket, tanárokat és papokat, akik a szerzetes-pap-tanári pályára hivatottságot éreznek. Nevelők és oktatók lesznek. A piaristáknak már van jelenleg Trencsénben. internátusuk, Privigyén konviktusuk, de egyelőre csak korlátolt számban. Bennlakásra felvesznek még szlovákul tudó nyugalmazott papokat is, akik a piaristák társaságában eltölthetik nyugalmi idejüket. A piaristák, amint kellő számú tanerővel rendelkeznek, gimnáziumi tanítást is vállalnak. Itt említjük meg, hogy a piarista rendbe pályázni akarók forduljanak Nyitrára a piaristák tartományi főnökéhez. (Provinciái Piaristov na Slovensku, Nitra.) — Plébániák figyelmébe! Az ujj „Hirdetési bizonyitvány“ és az „Eljegyzési értesítő" elkészült. — Az összes egyházi nyomtatványok raktárom vannak 6 azokat a legolcsóbb áron szállítjuk. — Szives támogatást kér a Sajó-Vidék ínyomdavállalat Rozsnyón, SZEPLÓT májfoitot es minden- fajta bőrbetegséget V l azonna megszüntet a világhírű Földes- v. féle aradi MargH-créme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, fiatal és üde lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozzák, saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel leragasztott dobozi fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti MARGIT-CRÉME sehol nem kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSÉBET gyógyszertár, Bratislava (Pozsony) Duna u. 38
