Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-23 / 165. (3275.) szám

2 ^i^<^Ma<Aarhirlab 1933 julius 23, vasárnap. járass intervencióiéra fsiFiiiíik a szi«¥8tss2lséi tfizrsndészeii raulefei rütíeíieíésesi A minisztertanács elfogadta a munkanélküli segélyezés uj szabályozását és a Szovjettel kötött paktumot Prága, julius 22. A péntekre összehív ott mi­nisztertanácsot késő délután váratlanul » mára halasztották el, mert az egyes miniszteri albi­zottságok még nem készülitek el munkájukkal. Csupán a munkanélküli segélyezés reformja készült el, amit a tegnap közölt alapelveknek megfelelően ma a minisztertanács el is foga­dott. A többi kormányintézkedések tekintetében va­lószínűleg csak a jövő hét folyamán fog dönteni a minisztertanács. így első sorban Hodzsa mi­niszter rendelettervezetei, valamint a ezloven­szkói és ruszinszkói záróra és ipartársulati szö­vetségek kérdésében is. A mai minisztertanácsról a következő hivata­los jelentést adták ki: — A minisztertanács ma délelőtti ülésén jó­váhagyta a julius 4-én Jugoszláviával, Szovjet­oroszországgal és Törökországgal Londonban megkötött egyezséget, amely a megtámadás fo­galmának meghatározására vonatkozott. A kül­ügyminiszter megbízást kapott arra, hogy ezt az egyezményt ratifikálás céljából a köztársasági elnökhöz terjessze. . — A minisztertanács továbbá egyebek között jóváhagyta a rendkívüli felhatalmazási törvény részleté® végrehajtási rendeletét, valamint ugyanezen törvény alapján a gentí rendszer sze­rint való munkanélküli segélyezés újabb szabá­lyozását. — Elhatározta a minisztertanács, hogy a né­met takarékpénztárak központi bankja élére igazgató- és ellenőrző tanácsot állítanak s kine­vezte ennek tagjait. Végül a minisztertanács jó­váhagyta az állami szállítások ellenőrzésének végrehajtására vonatkozó alapelveket Német propaganda repülőgépek törnek Ausztria fölé RSpiraiokat dobnak a városokra és iaívakra - Elfogták Steidíe merénylőjét Pozsony, julius 22. A sz-Iovenszkói orszá­gos hivatal tudvalevőleg uj tűzrendész éti szabályrendeletet adott ki, amely a szloven- szkói mezőgazdaság köreiben nagy nyugta­lanságot keltett5 mivel szigorú rendelkezése­ket tartalmaz a takarmány és a szalmakaz- lak elhelyezésére vonatkozólag. Ez a rende­let tartalmaz utasításokat arra nézve is, hogy a községek lehetőleg közös szérüsker- tet létesítsenek. A tűzrendész éti szabályren­delet ügyében Jaross Andor, a magyar nem­zeti párt országos ügyvezető elnöke, tizenkét járás megbi flottáiból álló harminchat tagú küldöttséget vezetett az országos elnökhöz, akitől a rendelet enyhítését kérte. Országh elnök kéréséire egy háromtagú szükebb bi­zottság adta elő a szlovenszkói gazdatársada­lom kívánságait. A tárgyalás befejeztével az országos elnök utasította a járási főnököket, hogy a tűzrendésze ti rendeletét a helyi vi­szonyoknak megfelelően hajtsák végre s ne ragaszkodjanak annak holt betűihez, hanem a szellemét tekintsék. A küldöttségben so- morjai, dunaszerdahelyi, komáromi, galán- tai, vágsellyei, érsekujvái'i, ógyallai, vere- bélyd, lévai, zselizi, párkányi és nyitrai járá­si képviselőtestületi tagok vettek részt. B é c s, julius 22. A német propagandarepölő- gépek tegnap délután több Ízben megsértették Ausztria szuveréniíását. Délután négy óra táj­ban Salzburg fölött jelent meg egy gép s nem1 zeti szocialista röpcédulákat szórt le a városra. A röpiratok súlyos támadásokat és gyalázkodá- sokat tartalmaznak Dollfuss kormánya eben. A repülőgép 500 méter magasságban öt percig keringett a város fölött, azután München irá­nyában eltávozott. Egy D 2424 jelzésű másik repülőgép délután négy óra tájban Bajorországból Maxigl-an-on át Pongau és Hallein fölé repült és szintén röpla­pokat- dobott le. Ez a repülőgép 5 óra 40 perc­kor Z-ell am Bee fölött Reiciienhall irányában távozott. Ezeken kívül még három német repülőgép szállt osztrák terület fölé és dobott le röplapo­kat. Az egyik gép Kufsteinen és Kirchbichlon át Wörgl felé szállt s mintegy húszezer röpla­pot szórt le. A negyedik repülőgép Acihentalon szállt át a határon és Jenbach-Ramsaoh fölött Söhwazig repült, ahol szintén gyalázkodó röp- 1 apókat szórt ley Az ötödik gép a Wien—Mün­chen között közlekedő posta-repülőgép után szállott. Három osztrák elhárító repülőgép ^emelkedett a magasba és Üldözte az idegen re­pülőket, amelyek nyomban visszatértük Német­országba. Bác-s, julius 22. A minisztertanács tegnap szi­gorú előírásokat hozott a sajtóvisszaélések el­len. Megállapították, hogy az újságok cinleinek összhangban kell lenniük a közölt-hírek és cikk- anyag tartalmával s betűtípusával. A kőnyoma­tosok köteles példányokat tartoznak benyújtani a hatóságokhoz. Egy újság betiltása vonatko­zik egy esetleg később kiadandó lapra is, mely lényegében a betiltott lappal azonosnak fogható föl. Á kormány elrendelte az Oesterreiohisehe Verlagsgese'lischaft bezárását, amelyben több lap mellett a nagynémet Wiener Neuest-en Nachrichtent is nyomtatták. Innsbruck, julius 22. A rendőrség egy né­met birodalmi főiskolást, aki a házakra ho­rogkeresztet rajzolt, Ihat hónapi fogházra Ítélt. A büntetés kitöltése után el keli hagy­nia az ország területét. Hét osztrák állam­polgárt hasonló deliktum miatt 2—5 heti fog­házzal büntettek. Egy kereskedelmi akadé­miai hallgatót a Vaterlándisehe Wandzeitung leszakitása miatt három heti böntönnel súj­tottak. Egy gyári munkást, aki a fején ho­rogkeresztet nyiratott ki, szintén három heti börtönre ítéltek. Becs, julius 22. Tegnap a Moulin Rougeból az államrendőrségnek jelentették, hogy egy birodalmi német tartózkodik ott, aki a tán­cosnőkkel Igen bizalmas barátságiban van és erősen nemzetiszocialista-barát nyilatko­zatokat tesz. A bűnügyi tisztviselők megálla­pít ották, hogy a tele fon jelentés szóméi yi adatai ráülenek azon egyénre, akit jogosan gyanúsítanak a néhány héttel ezelőtt Steid- !e ellen elkövetett merénylettel. Bűnügyi vei megállapították, hogy a mulató vendégre vei megállapították, hogy a muató vendégre tényleg ráillik a szemé'Jyleirás, letartóztatták. A titokzatos idegen Alvensdeben Henri gróf­nak nevezte magát, de nyomban megállapi- toták, hogy hamis nevet mondott be. Valódi nevét a nyomozás érdekében titokban tart­ják. Úgy hiszik, hogy az ál-Alvensleben gróf vezette a merénylők autóját, amelyből lövé­seket tettek Steidlera. A további nyomozás azt is megállapította, hogy az álgróf azzal a szándékkal jött Becsbe, hogy revolverme­rényletet kövessen el Fey miniszter ellen is. A merényletet szombatra, vagy vasárnapra tervezte. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR (27) — Roppant sajnálom, — mondta a doktor —, hogy Így kell találkoznunk. Remélem azonban, simán elintézünk mindent és egy­kettőre szabad lehet. — Banditával nem tárgyalok. Doktor Müller megvesztegetően mosolygott. — Egy a szakmánk, nem vethet a szemem­re semmit. — Én nem vagyok sem tolvaj, sem úton­álló. — Roppant sajnálnám, ha az embereim megbántották volna... Ez előfordul a szak­mánál. A doktor csöpögött a sajnálkozástól, maga volt a megtestesült részvét. Ha én ezt az em­bert egyszer istenigazában kezemügyébe ka­pom! Untam már ezt a hiábavaló szófecsér- lést és nyersen kérdeztem: — Pakoljon ki vele, mi baja van? Miért hozott ide? — Ó, semmi, — mondta nyájasan —, még mindig ugyanaz: az iratokat keresem és osz­tozni akarok a dollárokon. Szeretném, ha szép csendesen megmondaná végre, hol van­nak az iratok, amire roppant szükségünk van. Minden nap közelebb hoz bennünket a dön­téshez, amint azt ön is igen jól tudja. Szeret­nék felvilágositást kapni róla, milyen ügyes módszerrel tudták eddig elrejteni az ok­mányt, ha pedig mellékesen azzal is megör­vendeztet, hogy megmondja, hová tűnt a társ­nője, igen örülnénk. Addig pedig innen nem szabadul, sőt éheztetni fogjuk- Esetleg más módszert is megpróbálunk ... Egyelőre vár­hatunk, mert a genfi tárgyalásokat elhalasz­tották a jövő hét végére, igy ön akár tiz napig is itt fekhet ét len-szóm ja n és a m osz- kit ókkal ... Annyi sok újságot mondott, hogy nem tud­tam, melyiken lepődjem meg legelőbb. Első­sorban mégis a Vera sorsa érdekelt. — Vera nincs Velencében? — kérdeztem szorongva, ám azon igyekeztem, hogy ezt a doktor ne vegye észre. REGÉNY — Legalább is nem tudom megtalálni. El­tűnt a cinkosával. — Cinkosa! Ne használjon, kérem, ilyen szavakat! — Kérem, — mosolygott doktor Müller —, mondhatjuk azt is, hogy a barátjával, az üz­lettárssal. Ott követtük el a hibát, hogy önt figyeltük csakis, azt hittük, hogy ön van meg­bízva az iratok elszállításával. Túljártak az eszünkön. Fellélegzettem. Ha Vera egy kalandornő is, most minden-esetre melléje álltam lélekben s örültem, hogy sikerült neki kijutni a háló­ból. Önkéntelenül én védtem meg ismét. Le­het, hogy már célnál ivan. Mindenesetre jó lesz, ha doktor Müllert megtévesztjük. A Géni néiv is megragadta figyelmemet. Most leg­alább sejteni kezdtem, miféle irat lehet az, aminek Genfben kell kikötnie- Géniben a népszövetség ülésezik, lehet, hogy a kérdéses irat a délamerikaiak egy fontos diplomáciai okmánya, amit többen is igyekeztek kézre- keriteni. Alvarez úgy gon delta legbiztosabb­nak, ha magánál hordja. Kezdtem a láncsze­meket összerakni már. Hogy Vera munkáját megkönnyitsem, nem volt szabad érdeklőd­nöm Müllertpl az iratok mibenléte felöl. Min­denesetre még egy, oldal-védekezést megpró­báltam. Jól esett már a játék: — Ön arra nem is gondolt, kedves doktor Müller, amit legutóbb is állitottam, hogy kö­vetkeztetése téves, én az iratot nem is lát­tam, Veránál nincs is, egyáltalán, alaptalanul gyanúsít? Kiváncsi voltam, biztos-e a dolgában? Dok­tor Müller biztos volt, mint a vizsgáztató professzor: — Meg vagyok győződve, hogy az iratok önöknél vannak. Kinek volna érdeke ebben rajtunk kivül, ha nem önöknek? Ámbár nem tudjuk, mi céljuk van vele! Most csak az a kérdés, adják-e szép szerével, kináljunk-e érte pénzt, vegyük-e el erőszakkal, vagy egyezzünk meg becsületesen? — Becsületesen megegyezni? Ez túlzás a mi körülményeink között, kedves doktor! — Bizonyos árat szeretnénk felkínálni önöknek. Kifizetjük az iratokat, mondjuk ... mondjuk ... félmillió lira ... azt hiszem, elég, pompásan meg lesz fizetve s önök szépen, fi­gyelmesen elvonulnak •. Félmillió lira! Füttyentettem egyet. Most már elhiszem, hogy értékes okmányt hordott magánál Alvarez. Felültem végre a heverőn s úgy tettem, mintha rajtam függne az ok­mányok sorsa. — Nem tárgyalunk, doktor. Kár minden szóért. Kijelentem önnek, nem tudom, hol vannak az okmányok. E pillanatban ne.m tu­dom. És ezzel valóban nem is hazudtam. Müller doktor felállott: — Ez az utolsó szava? — Well, mister! — Nagyon sajnálom. Megkopogtatta az ajtót- Az ajtó nesztele­nül kinyílott. Müller még hátrafordult: — Ha meggondolná, kopogtasson. Gondos­kodom róla, hogy meggondolja. — Legyen nyugodt, nem fogom meggon­dolni. A nyitott ajtó mögül ismét a kis köpcös és a hatalmas legény arca virított. Ha jól sejtem, a kis köpcös volt a tegnapi motor- vezető s azok ketten szereltek le engem. Új­ból az ajtónak rohantam- Becsapták az orrom előtt. Tehetetlenül döngettem az ajtót, nem felelt senki. A következő órák nagyon lassan teltek- Este lett. A falban volt ugyan villanykap­csoló, de a körtét valaki leszerelte, világos­ságot csinálni nem lehetett. A moszkitók raja tűrhetetlenül támadni kezdett, zümmög­tek, rajzoltak és szomjaztak vérre körülöt­tem. Ha a heverő takaróját magamra húztam, a forróság kiűzött, lélegzeni nem birtam- A lábam is sajgott, a homlokomon éreztem a megszáradt vért, immár huszonnégy órája fedte a szmoking páncélja is a testemet. Nem irigyeltem most magamat. Mit nem ad­tam volna a Lido hüs, megnyugtató hullá­maiért! A szomjúság kínozni kezdett mind­ennek tetejébe. Mégsem fogom -megadni magam doktor Müllernek. Inkább a dac szólt már belőlem, mikor ezt fogadtam, mert mit is árulhattam volna el neki? Hát valóban tudtam én, hol vannak az iratok, merre jár Vera s ki a meg­bízónk? Doktor Müller pedig nem hinné el, ha mondanám neki. Közösséget vállaltam Verával, a játékot már végigjátszom, mint a jó sponts-man. Fekete György, — szólítottam meg önma­gamat, — hol van a te magadra erőszakolt híres pesti hlazirtságod? Unalmas spleened, amivel mindig hóditani akartál az őszi zsu- rokon ? A nevezetes spleen eltűnt. Helyette a lá­bam sajgott kegyetlenül. Körülnéztem a homályos szobában, hogyan lehetne innen kijutni mégis? Az ajtó erősen be van zárva, azt valószínűleg őrzik is. Az ablak magasan van, amellett nem szűrődik keresztül rajta külső fény, ugylátszik, na­gyon messze lehetünk a forgalomtól és a lámpáktól. Bármennyire fájt is a karom, hosszú küzdelem után rátettem a nehéz asz­talt a heverőre, valahogy egyensúlyt terem­tettem közöttük és felmásztam az ablak tete­jére, hogy elérhessem az ablakot. Rács volt ezen az ablakon, de ha megerőltettem ma­gam, leláttam a Lagúnára. Igen kihalt egy csatorna volt, még a legelkeseredettebb sze- reimespárok is elkerülték. (Folytatjuk) Ha fejfájás gyötör, a gyomrod sincs rendben, Igyál csak fHllHH-M-f fél pohárral reggel. " 1 1 -1- " ...........................

Next

/
Thumbnails
Contents