Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-21 / 163. (3273.) szám

T>RK<^-MAfifeAR-HTKLag

1988 juttm 21, péntek.

A németországi Farben I. 6. vegyigyár

a Magyar Nemzeti Banktól kapott kedvezményt arra használta fel, hogy megtorpedózta a magyar búzát

kát a másik állam tanítóképző intézeteiben végezték el. Ugyanez vonatkozik az említett tanitóképezdék tanáraira is. A kisebbségi iskolák tankönyveinek engedélyezése előtt a két kormány meghallgathatja a másik szerződő fél területén lakó szakembereket, sőt olyan tankönyeveket is vezethet be a kisebbségi iskolákban, amelyeket a másik államban adtaik ki. E rendelkezések koronája, hogy a vers-eci és temesvári tanitóképeadék román, illetőleg jugoszláv növendékeit Románia és Jugoszlávia a szükséghez képest segélyezheti is. Ha ezeket az elveket Csehszlovákia területére ültetnék át, úgy ez azt jelentené, hogy a köztársaság a magyar tannyelvű elemi iskolákban csehszlovák állam- polgársággal biró. de magyarországi tanítói okleveleket szerzett egyéneket alkalmazna mindaddig, amíg az itteni intézetekből elegendő számú magyar nemzetiségű tanító nem került ki. Ugyanilyen feltételek mellett Magyarországon végzett tani tóképe zdei tanárokat. alkalmazna a pozsonyi magyar tannyelvű tanítóképző tanfolyamnál, a magyar tannyelvű iskolák tankönyveinek megbiirái- lására magyarországi pedagógusokat kérne fel, sőt hozzájárulna ahhoz is, hogy a pozsonyi tanítóképző tanfolyam magyar tagozatának növendékeit a magyar állam segélyezze. Éppen az a körülmény, hogy ezek a kedvezmények Csehszlovákiában szép. de megvalósíthatatlan álmoknak tűnnek fél, igazolja legjobban a román-jugosz 1 áv szerződés jelentőségét.

Mindezekhez hozzájárul az, hogy a szerződés értelmében szabadon létesíthető kisebbségi magániskolák alapitói és fenntartói külön iskolaközségekben jogosultak, sőt kötelesek szervezkedni és az iskolaközségek önmaguk köréből választott iskolatanáccsal bírnak, amelynek hatásköre tágabb, mint az állami iskolák tanácsainak hatásköre. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségeknek a magániskolákra kiterjedő önkormányzatuk van, amely — minthogy az 1925. december 29-iki román törvény alapján létesített és a jövőben létesítendő „szerb-horvát" tannyelvű felekezeti iskolák is magániskolák — Romániában a kisebbségek felekezeti népiskoláira is kiterjed.

Amikor a román szenátusban ezt a törvényt tárgyalták, Gyárfás Elemér magyar szenátor találóan mutatott rá arra, hogy a román államnak sem érdeke egy olyan rendszer teremtése, amely a kisebbségekben azt a meggyőződést kelti, hogy az ő helyzetük a határokon túl élő nemzet testvéreik magatartásától függ. Ezzel szemben Jorga Miklós volt miniszterelnök s a legkiválóbb román

Budapest, július 20- (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnap a budapesti terménytőzsdén a búza ára hirtelen 60 fillérrel esett- A váratlan és szokatlan arányú áresés oka a németországi Farben I. G. spekulációja volt. A cég ugyanis engedélyt kapott arra, hogy a Magyarországon befagyott áru- követeléseit mezőgazdasági exportra használja föl. A cég pénzhez akart jutni s nem volt tekintettel arra, hogy milyen áron kínálják külföldön a magyar búzát, hanem egyszerre piacra vetette a inár átvett búzamennyiséget s ezzel súlyosan érintette a magyar terményértékesítési, de ugyanilyen súlyosan érintette a Berlinben folyó magyar — német gazdasági tanácskozásokat is. A németeknek ugyanis ez alkalmat adott arra. hogy a tárgyalások folyamán mind olcsóbb árakat kínáljanak, amit viszont a magyar tárgyalófelek nem tudtak elfogadni. Erre való tekintettel a Magyar "Nemzeti Bank visszavonta a Fairben I. G.-nek adott engedélyét, mire a cég a már bevásárolt gabonáját a magyarországi piacra dobta, s ez okozta a nagy áresést. A cégnek állítólag 120 ezer métermázSa búzát sikerült már összevásárolnia, amit mind most Magyarországon akar elhelyezni- Ezzel katasztrofális búzaár zuhanást idézhetne elő. A Nemzeti Bank és a külkereskedelmi hivatal

történetiró azt hangoztatta, hogy a magyar kisebbségnek csak akkor adhatják meg a jugoszláv kisebbségnek biztosított jogokat, ha a magyar állam elismeri a román határt és ugyanolyan barátságos magatartást tanúsít Románia iránt, mint Jugoszlávia.

Ez a felfogás nézetünk szerint egyaránt ellenkezik az egyenlő elbánás elvével és az ál- lamreaón követelményeivel. A jugoszláviai és romániai magyar kisebbségek joggal láthatnak igazságtalanságot és mellőzést abban, ha egyfelől az uralkodó nemzeteket, másfelől pedig a többi kisebbséggel szemben hátrányosabb helyzetben hagyják őket, sőt ezt az.. egyenlőtlenséget nemzetközi szerződések utján még ki is mélyítik- A béosi Hofburg egyik kapuján az a híres felírás állott: „Justi- ti a est regnorum fundamentum". Ezt azonban a Habsburgok nemzetiségi politikája sohasem követte, hanem mindig az egyik nemzetiséget játszotta ki a másik ellen és ezzel aláásta a monarchia igazságosságába vetett hitet s vele együtt annak alapjait is. A két déli kisantantállam tehát önnön érdekei ellen vét, amikor szerződésével a magyar kisebbséget a többi nemzetiségnél kedvezőtlenebb sorba helyezi. Teszik ezt pedig azzal a megokoiáissal, hogy Magyarország nem tart fenn velük jó viszonyt. Románia és Jugoszlávia eszerint a magyar kisebbségén torolja meg, hogy Magyarország a revíziót követeli, holott a magyar kisebbségek a kisantant és Magyarország között folyó diplomáciai viadalnak nem aktív szereplői, hanem legfeljebb passzív szemlélői. Budapest külpolitikájára ők semmiféle befolyást nem gyako-j roihatnak. A kisantant közvélemény azzal, hogy a Magyarországgal való legártatlanabb érintkezést is az irredenta gyanújába kereste, egyszer smindenkorra lehetetlenné tette a magyar kisebbségeknek, hogy Budapesttel bármiféle politikai összeköttetést

Magyar szempontból tehát a népszövetségi kölcsönre vonatkozó megállapodás és ezzel kapcsolatban a bizalom megnyilvánulása tekinthető a londoni konferencia legjelentősebb eredményének.

Súlyos ellentétek Gandhi és Aney diktátor között

London, julius 20. Az indiai nemzeti mozgalom vezetésével Gandhi nemrégiben az indiai kongresszus elnökét, Aueyt bízta meg. Az indiai nemzeti mozgalom most olyan irányban fejlődik, hogy Gandhi és Aney között egyre súlyosabb ellentétek merülnek fel ® a Mahat.ma befolyása mindinkább csökken. A hirek szerint Aney a passzív ellenállás föltétién feladása mellett kíván állást foglalni. Gandhi ezzel szemben arra törekszik, hogy az általános polgári engedetlenséget az egyéni mozgalommal váltsa fel. Beavatottak azt állítják, hogy Gandhit erre az állásfogla- gásra az az elgondolás vezette, hogy Aney döntésének prejudikáljon.

tartsanak fenn. Ily előzmények után legalább is furcsa, ha újabban a magyar kisebbségeket egyes sajtóbangok biztatják, hogy a budapesti politika irányára oly befolyást igyekezzenek gyakorolni, amely azt eltérítené eddigi irányától. Mint a kisantantállamok polgárai, a magyar kisebbségek csak Belgrádiéi, Bukaresttől és Prágától követelhetik jussukat, nem pedig Budapesttől. A kisebbségi jogok nem lehetnek alku tárgyai a kisantant és Magyaország között, mert ezeket a jogokat a kisebbségi szerződésekben a kisantantállamok végérvényesen biztosították, függetlenül a magyar külpolitika esetlegességeitől.

I Aki a magyar kisebbségeknek ennek ellenére azt tanácsolja, hogy Budapesten át próbálják a szerződésekkel ellentétes helyzetük megjavítását elérni, az a legrosszabb szolgálatot éppen annak az államnak teszi, amelynek érdekeit védeni véli.

SZOMBATHY VIKTOR:

KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR

lIllllllllillllllllllllillillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllHlllllllllillW

REGÉNY

12.

Minden jó detektivregény pontosan részletezi, milyen fejfájással s mennyire fájó tagokkal ébred az, akit kloroformmal elkábitottak, akit leütöttek, nem a leggyengédebben megkötöztek s homályos terembe zártak el. Azt kellett hinnem, felujultak a dozsék és a vésztörvényszékek napjai.

A hely, ahol felébredtem, közel lehetett a lagúnához, mert behallatszott a víz csobogása, a moszkitók rajzottak körülöttem és áporo- dott halszag terjengett a levegőben. A rácsos ablak magasan volt, spalettáit behúzták, kellemetlen félhomály ülte meg a szobát. Mint errefelé szokás: hideg kőlap volt a padozata s a mennyezet sztukkói emlékeztettek hajdani velencések gazdagságára. Egyszerű berendezésű szoba volt, egy heverő, két szék, asztal. A heverőn feküdtem, kezem és lábam megkötözve, csuklóim fájtak. Kábultságom lassan engedett. Megpróbáltam visszaemlékezni a tegnap estére: velszi herceg... vel- szi herceg... velszi herceg ... zúgott és forgott a fejemben ez a két szó, aztán a motoros jutott eszembe, néhány pillanatig dzsesszt hallucináltam. Talán egy félóra is eltelt, amig össze tudtam annyira szedni a gondolataimat, hogy azok logikus egymásutánját megtalálhattam.

Nem volt sok érthetetlenség abban, hogy idejutottam. Alighanem doktor Müller ennek is az okozója. Mivel a rendőrség utján nem tehetett el az útból, megkísérelte maga. Mindenesetre jobban sikerült neki, ha brutális abban is, mint az udvarias hatóságnak. S ha még legalább ludas lennék a dologban, ha Vera beavatott volna a bizalmába, ha ismerném terveiket. Ártatlanabbal ember nem került még ebbe a lebujba- Mérhetetlen düh fogott cl a doktor iránt 8 nagy elkeseredés.

Kezem é6 lábam beledagadt a kötelékekbe. Szomjas is voltam. Szmokingom gyűrött. Kemény ingmellem össze-vissza horpadt. Pompásan festhetek igy ...

Nem is tudom, meddig feküdhettem: a kábulat valószínűleg egész éjjel tarthatott s következtetésem szerint, a forróságból Ítélve, erősen dél felé hajlott az idő. Roppant csend volt. Ebben a csendben végül pontosan hallottam, amint valaki az ajtó előtt mászkál s va- lósziniüJleg szintén hallgatózik. Majd ismét hosszú csönd. Végre összeszedtem magam s jobbnak láttam, ha kiáltok egyet.

— Halló! — kiáltottam, ahogy csak a torkomból kifért. Többször is elkiáltottam magam, anélkül, hogy válasz érkezett volna. Senki ne:m jelentkezett.

Újból eltelt egy kínos félóra. Hiába próbáltam meg, hogy kiszabadítsam magam a kötelékből, az ügyesen fonta körül a kezemet- lábama'c, nem lehetett belőlük szabadulni. Miért kellett igy megkötözniök?

Megkíséreltem azt, hogy megállapítsam, melyik táján lehetek a városnak. Nagyritkán, igen távolról idehallatszott a ivaporettók dudája, amiből arra következtettem, hogy nem vagyok nagyon távol a Canal Grande-tól, mindenesetre valami forgalomból kizárt helyen mégis.

S miért restelljem bevallani: ebben a pillanatban éreztem, hogy hatalmasan éhes vagyok. Ritka különös helyzet, — ha ezt nekem valaki egy héttel ezelőtt mondja, kinevettem volna. A pesti Váci uocáról egy velencei odúba kerülni, minden ok nélkül, nem olyan történet, amivel egész szezonban ne tudnom mulattatni a bridzs-partnereket. Innen azonban mindenesetre ki kell szabadulni s felvenni a kesztyűt, amit doktor Müller elém dobott. Legelőször azonban enni valamit. Éhen akarnak veszíteni? Köpi altatni akarnak?- Hallót

Végre megnyílt az ajtó. Áz ember ilyenkor*

azt várná a hagyományok szerint, hogy fogatlan, vén szipirtyó, vagy állig fegyverzett bandita dugja be a fejét s vigyorog bosszantóan. Nem. Barátságos, köpcös férfi surrant be s gondosan becsukta maga után az ajtót- Németül szólalt meg:

— Jó reggelt, hogy aludt?

Még meg is rázta összekötözött kezemet. A hóna alatt egy nagy csomagot szorongatott, ezt most szétbontotta s kenyeret, hideg halat, süteményt vett elő belőle. Szépen elrendezte ezeket az asztalon s barátságos mozdulattal meghívott. Dühösen mutattam a kötelekre.

— Hja, persze, — mosolygott, mintha nem vette volna eddig észre, — mielőtt azonban kinyujtózhatna, figyelmeztetem, hogy a menekülés hiábavaló, mert a ház a mi birtokunkban van és az ajtó előtt is emberek állnak. Üljön ide szépen s ebédljen. Aztán majd beszélgetünk.

Szétvágta a köteleket. Most kezdett igazában fájni csuklóm és bokám. Nyújtóztam egy nagyot, megdörzsöltem zsibbadt tagjaimat, valóságos reggeli tornát végeztem s felfrissülve ültem a hideg halakhoz- Elhatároztam, hogy semmi bosszúságot nem mutatok, sportnak tekintem az egész kalandot, érdekes véletlennek s ahhoz képest fogok is viselkedni.

— Mindenesetre, — kezdtem a beszélgetést — szeretném tudni, honnan vették maguknak ezt a merészséget, hogy orvul megtámadjanak, idekötözzenek és megfosszanak egyéni szabadságomtól.

— Istenem, az egyéni szabadság olyan viszonylagos dolog, — kezdett filozofálni asztali szomszédom.

— Kedves uram, nem böicselkedni jöttünk ide. Aljasság, amit velem csináltak s követelem, azonnal bocsásson szabadon, különben meggyűlik a haja velem és a rendőrséggel!

— Csak lassan! A rendőrség messze van, dulakodni, mondom, nem érdemes, legjobb lesz, ha meghallgat bennünket. Mi fogunk a legjobban örülni, ha tisztázhatjuk majd a helyzetet. Addig azonban egy kis türelem.

— Mit akarnak hát?

— Majd doktor Müller megmondja, öreá azonban várni kell egy kicsit, mert kötelességei eliszólitották.

— Szép kis kötelességek lehetnek azok!

A kis ember mosolygott;

— Csak mint az öné, uram. Egy üzletben utazunk.

Nem feleltem neki semmit. Nyugodtan hozzáültem a hideg halakhoz és alig hagytam belőlük maradékot. A köpcös csendes derűvel UQzte. Mikor összeseperte a morzsákat, halkat füttyentett, az ajtót kinyitották s egy hatalmas termetű férfi lépett be, aki, ugylát- szik, segíteni akart az eltakarításban- Ahogy az ajtót kinyitva láttam, félrelöktem a kis köpcöst és az ajtóhoz ugrottam. Sajnos, egy pillanattal később, mint ahogy szándékomat a hatalmas férfi észrevette s nekem ugrott. Kettőn csüngtek a nyakamon, nagy dulakodásba kezdtünk. Elkiáltottam magamat, de az óriás szörnyű erős volt s máris számon termett a keze s csak libegősünk és dobogá- unk hallatszott.

— Ravasz ember vagy! — szuszogta a köpcös —, de nem szabadulsz.

A túlerő győzött. Az óriásnak sikerült elkapnia a karom és megcsavarta. Fölszisszentem, ahogy visszadobott a Leverőre. Ők se vitték el azonban szárazon, a kis köpcös szeme alá szép kék foltot ütöttem, az óriást is alighanem megrugdostam, mert bicegni kezdett óvatosan.

— Nem olyan egyszerű a dolog, — vélekedett a köpcös —, jobb, ha a doktor beszél veleÓvatosan hátráltak az ajtó felé, hogyha támadok, észrevehessék. Láttam azonban, hogy hiába kisérelem meg a szökést, ezek mindenképpen ügyelnek rám s odakünn valószinüleg többen is lehetnek még. Be kell várnom a doktort.

A homlokom vérzett, az óriás gyűrűje horzsolta föl. A karom is sajgott. Vera most biztosan megbocsátott volna, ha igy lát s ha tudná, hogy végeredményben érte történt mindez. Sokáig feküdtem a heverőn s csak a moszkitókkal viaskodtam. Velence zaja szűrődött át a lagúnákon.

Az este köde finoman hullani kezdett. Félhomály volt már a kis szobában, amikor újra nyílt az ajtó s ezúttal valóban doktor Müller lépett be rajta. Mögötte, a folyosó sötétjében a két másik társ figyelt. Doktor Müller halkan becsukta az ajtót. Feltartotta mindkét kezét annak a jeléül, hogy békés szándékkal jön s fegyvertelen.

Meg sem mozdultam, maradtam a heverőn fekve.

2

most sürgős tanácskozásokat kezdett a katasz- trofáTs árzuhanás megakadályozására.

Walko szerint a londoni konferencia

megerfisttette a Magyarország iránti bizalmat

Budapest, julius 20. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tegnapi számunkban röviden hirt adtunk arról, hogy Walko Lajos volt külügyiminiszter, a londoni világ- gazdasági konferencián résztvett magyar delegáció vezetője részletesen beszámol londoni tanácskozásairól Gömbös miniszter el nőknek és Kánya külügyminiszternek. Mint most értesülünk, Walko e tájékoztatójában kijelentette, hogy

bár a londoni konferencia világgazdasági szempontból sok komoly eredményt nőin hozhat, magyar viszonylatban mégis bizonyos előrehaladást jelent, még pedig mind a mezőgazdasági válságból való kibontakozás, mind pedig az állam pénzügyi helyzetének megítélése szempontjából. Magyarország pénzügyi helyzete iránt a íky * általában a külföldi pénzügyi körök bizalma nagy mértékben növekedett.