Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-02 / 148. (3258.) szám

11 1933 Július 2, vasárnap. WBMWM—■■■■——— — A pöstyéni bridzsverseny. Pöstyénből Írja tu­dósítónk: A pöfityéni Royal nagyszállóban csütör­tökön délután kezdődött a nemzetközi bridzsver­seny. A versenyzőket három csoportba osztották, minden csoport első két helyezettje jut a döntőbe, a kiesettek tovább versenyeznek a vigaszdijért. Az első fordulóban az osztrák bridzsszövetség győ­zött Trencsén ellen, Kassa a Nyitra-pöstyéni kom­binált csapat ellen, Tugendhat brünni csapata Bokor budapesti csapata ellen, a bécsi Central- Bridzs-Klub Vágbeszterce ellen, dr. Reiss kassai csapata a pozsonyi Kaszinó ellen, Fészek Budapest dr. Ur'ban brünni csapata ellen győzött. — A má­sodik forduló eredményei: Az osztrák bridzsszövet­ség legyőzi Besztercebányát, a bécsi Central-Klub győz a kassai Lovaregylet, Bokor budapesti csapa­ta pedig Trencsén ellen. A nyitrai kombinált csa­pat a pozsonyi kaszinóval szemben eldöntetlenül végzett. A versenyek julius 2-án fejeződnek be, ugyancsak ezen a napon lesz a kassai bridzsszövet­ség közgyűlése Pöstyénben. — Pozsony városának öt és fél ezer koronájába került egy rozsdás szög. Pozsonyi szerkesztősé­günk jelenti: Pozsony város péntek e6ti tanács­ülésén az előadó jegyző érdekes bírói Ítéletről tett jelentést. Az egyik dunai uszodában, amely a vá­ros tulajdonát képezi, fürdőit tavaly nyáron doktor Barabás pozsonyi ügyvéd. Az ügyvéd fürdés köz­ben belelépett egy kiálló rozsdás szögbe és vesze­delmesen megsérült- Sebe ugyan felületesen be­gyógyult, de később orbáncot okozott. Az ügyvéd beperelte a várost 8000 koronára orvosi és kezelési költség címén. A járásbiróság 5463 koronát megítélt az ügyvédnek, sőt ennek az összegnek 5 százalékos kamatát is. A városnak fizetnie kell, mert az ítélet jogerős. CSAK MOST MONDOM EL... Bevallom nek­tek, fiuk, nem volt szép tőlem, hegy elszöktem közületek, az érettségi bankett hajnalba hajló hangulatának kellős közepéből, mert ha már öregebb fiú létemre, a legutóbb Kassán közétek sodródtam, illett volna kitartanom végig és — hogy is szokás csak? — valami ilyent is mon­dani: — De irigyellek benneteket, fiuk, akik tizennyolc évesek vagytok és most birkóztok meg az érettségi sok tekintetben idejét múlta tortúrájával De jó lenne még egyszer itt tarta­ni, temetni a számtant, a latint, görögöt, fizikát és a diákévek többi kellemetlen emlékét. De jó lenne még egyszer tizennyolc évesnek és diáknak lenni. — Sokszor mond az ember ilyeneket, anél= kül, hogy érettségi banketten llenne és látjátok, fiuk, én ott eszméltem rá közöttetek arra, ami- kor az első pohár izét élveztétek, hogy ta leg­hazugabb romantika volna ,ha ezt elmondanám és hogy: nem szeretnék még egyszer diák és még egyszer tizennyolc éves lenni. Talán értel­metlenül hallgatjátok ezeket a szavakat, talán még zokon is veszitek, de higyjétek el, nekem : van igazam, mert a ti sorsotok ma csöppet sem irigylésreméltó. Mi: mai 30—35 évesek, akik más- y_‘ ■ > fél évtizeddel ezelőtt forgattuk kezünkben nagy­büszkén az érettségi utáni, tradicionális sétapál­cát, bármennyire Is panaszkodtunk, még megvol­tunk valahogy és akárhogy is, de: megmentettük puszta életünkből legalább 30—35 évet. Ha éhez­ve, fájva, nyomorogva is, de éltünk, életbanma= radtunk eddig. Mert az életösztön primér paran­csa az: élni, akárhogy is, csak élni, megmenteni az életünkből annyit, amennyit lehetséges. Néha még arra is jutott időnk és kedvünk, hogy meg­álljunk pár percre egy barna leány vagy egy szőke leány ablaka alatt... De lesz-e vájjon nektek időtök erre, mennyit fogtok tudni ti élni, akik friss érettségi bizonyítvánnyal a kezetekben most vidám tizennyolc évesek vagytok? Meddig fogtok tudni ti engedelmeskedni hiánytalanul az életösztön primér követelésének: — mi lesz a sorsotok vájjon? Lássátok, fiuk, ez jutott eszem­be közietek a múltkor, amikor szátokban az első pohár bor felejthetetlen izével táncoltatok, dalol­tatok, mulattatok s azt hittétek bizonyára, hogy: nálatok nincs most nagyobb ur a világon. Mi is igy csináltuk, fiuk, mi is igy indultunk el egy­szer. ----------Ezért osontam el közületek csönd= be n, kézszoritás nélkül, ezért nem mondottam semmit. Most mondom el, amit a múltkori vidám fehér asztalnál kellett volna elmondanom s talán megértitek ebből, fiuk, hogy mit jelent ma tizen­nyolc évesnek és maturánsnak lenni.... (—béri.) — Gyilkos merénylet a nyitraujlaki ország­úton. Nyitrai munkatársunk jelenti: Tegnap •este iémeretlen tettes Nyitraujlak határában -az országú tón megtámadta Kálin a János gaz­dálkodót és egy tompa tárggyal fejtbesujbottá. A gazdát 'eszmetetten állapotban, bezúzott fej­jel szállították kórházba, az ismeretlen, merény­lőt a csend őrség keresi. — Két letartóztatás a csekeji tűzvész ügyé­ben. Nyitrai munkatársunk jelen ti: A nyitrai ■csend őrség a nap ókban letartóztatta Skoda ‘Ferenc csekeji gazdálkodót, aki ellen súlyos gyanivökok merültek föl, hogy ö gyújtogatott tavaly júniusban a csekeji nagy tüzvéfeí alkal­mával. Skoda eleinte tagadni próbált, később ‘azonban beismerte a gyújtogatást és azt is be­vallotta, hogy a sógora, Lacuska Márton föi- foujtására dobott csóvát egyik haragosuk há­. zára. A csend őrség erre letartóztatta Laeuekát is és mindkettőjüket átadta a nyitna! ügyész­ségnek. Ruhafpste és vegytisztitágyár MORK'T"™. OLCSO - GYORS - SZAKSZERŰ Postacsomagok pontos elintézése A Nagyág völgyében megvetette lábát a pravoszlávia Autón Husztrót ökörmező s Vereczhe leié, a történetem utjain Az izai pünkösd ünneplő tömegében Munkács, június havában. (Kiküldött munka­társunktól.) Ahogy a kis fényképtől vételek a fotoriporter albumában sorjába rendeződnek, mindegyikük fölidéz egy-egy emléket, színes impressziót, röpke benyomást arról a nagy autóturáróL, amelyet a Verohovinán tettünk meg. Külföldi nagy újságíróik járták keresztül- ,kasul ezt a vidéket és mindegyik „fölfedezte’1 ; önmagának és olvasóközönségének, mint ahogy Amerigo Vespueci, az első modern utazó-ripor­ter fölfedezte s népszerű röplapjain megörökí­tette az uj földet, Amerikát. Hiusztról indulunk ki délelőtt kilenc óra táj­ban, ragyogó pünkösdi napsütésben. A Nagy­ág folyó völgyén megyünk föl Ökörmezőig, ez utunk első szakasza. Husztiól északkeleti irányiban húzódik föl egész az országhatárig a Nagyág völgye, amely az egész régi Márama- rosmegye nyugati részét átszeli. Ennek a völgynek felső, nagyobb felét — a környező vadnegényes bércekkel és völgyekkel együtt —• nevezik a ‘tulajdonképpeni Vered ovin árnak. A gyönyörű erdőségekkel bontott, de kivált az országhatár mentén a zordonságig kietlen hegyvidék Csehszlovákiának legismeretlenebb tája, amelynek szegény lakossága a viliágtól elzárva, szinte elfeledve él primitív életviszonyai kö­zött. Itt még őserdők is vannak, főleg a magasabb bérceken, amelyeket a feny­veseik egész rengetegei borítanak, bár it.t-ot-t 'kopár hegyek is meredeknek, a gondtalan erdő­iirtást panaszolva tar homlokaikkal. Országút kanyarog a völgyben, s áhogy egymáshoz .kö­zelednek a hegyfa-lak, az ut szorosan a folyó mellé tapad. Az autótérkép harmadrendű út­nak minősíti s bizony sokszor nagyokat zök­kenve tör fölfelé kocsink a csönd birodalmába. Egészen Ökörmezőig sem mögöttünk nem jön gépko'csi, sem szembejövővel niern .találkozunk, itt-ott üres kocsi kocog s csaknem mindig egy­forma kép: halinába öltözött ruszinok, meg hegylakó zsidók ülnek a jármüveken. Parányi kis földecskék a folyó partján, nem is fér el nagyobb darab, hiszen sokhelyütt kő­dobással át lehet ívelni a vadregényes völgyet. Ezen a kevés és sovány földön a zord éghajlat is nagyon korlátozza a mezőgazdaságot. Huezt fölött úgy Herincséig a kertileg müveit földe­ken még látunk búzát, rozsot., kendert és ká­posztát is, följebb azonban a főterm észt vény a kukorica, tatárka, burgonya és a zab. Följebb azonban már elfogy a föld, a hosszúra nyúlt falvak — tipikus völgyi települések — faházi­kói mellett tenyérnyi kis földdiaraiboeskákon terem némi krumpli és zab. De a hegylakó izzó szeretettel ápolja, műveli ezt a kis .rögöcskét is, hatalmas kődarabokkal szegélyezi s a folyó medréből sajkával kapar össze homokot, ka­vicsot, iszapot, hogy kissé megzsiroz.za a ezik- iatalajt. Szegény ez a föld nagyon, búzát nem termel s egyetlen kincse, amire a Verchovina népe mar gyen ás büszke, a Verchovina gyémántja. Persze nem az a drágakő, amely a.z ékköveik ■hivalkodó világában vezető szerepet játszik, hanem csupán egyszerű hegyikristály., melyet a szántóföldön is szednek, vagy a domboldala­kon, ha az eső lemossa róluk a földréteget. Elég gyakori ásvány, a nagy,óbbakból serlege­ket, kancsókat, vázákat, tálcákat, csészéket köszörülnek. A másik kincs az erdő, Ökörme­zőig bükk- és egyéb lombosfa sűrű rengetege borítja a hegy.tejtőkét, de ma .a fagazdálkodás pang s a Nagyágon nem úsznak tutajok. A pravoszlávia völgye Ahogy délnek visszanézünk, még föltűnik Huszt keleti szélén a kupa lakú várhegyen álló rom. Régmúlt idők dicsőséges harcairól regél, kövei alól véres fejjel takarodott vissza 1567 elején Schwendli Lázár, Munkács megvivója. 1776-ba.n ürítették ki végleg a várat s ekkor kezdette meg munkáját az enyészet. E romok iközt irta Kölcsey epigrammájának egyik leg- szebbikét, Huszt cim alatt, amelynek végsorai szerint a szellem igy szól a költőhöz: „Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán, Régi kor árnya felé visszamerengeni mit ér? M.essze jövendővel komolyan vess össze jelen- Hass, alkoss, gyarapits!....“ [kort, Az autó beszalad Izára, ez az első stációnk, mert ez a Huszt északi tőszomszédságában épült falu a ruszinszkói pravoszlávia főfészke. A nép pünkösd másodnapját ünmeplá, ott to­long mindenki a néhány évvel ezelőtt épült pravoszláv templom udvarán. A bizarr faépület 6ürü kupoláival kelet szel­lemét sugározza, innen indult ki alig egy évtizede a .pravoszlávia s a Nagyág egész völgyét, föl egészen az or­szághatárig, csaknem teljesen meghódította. L így lett a Nagyág folyó völgye kulturális választóvonal, határ Középeurópa és Kelet- európa között, amelyen két különböző világ érintkezik, a pompázó, színekben duskálkodó, de rendszeré­ben megmerevedett, fejlődésre nem képes bi­zánci szellem Róma szellemével. A Nagyág völgyében Bizánc, szelleme győzött, a prinnitiv viszonyok között élő nép lelkét megfogta a gazdag tradíció, a keleti pompa, a több tömjén­füst. Az izai pravoslávok között De Bizánc győzelme nem máról holnapra tör­tént, titokban, föld alatt készítették elő. Most szabadon beszélnek róla ennek a történetnek a hősei, az izai öregebbek, akik oroszok már évtizedek óta nyelvben és létekben, szeLlemd s telki táplálékukat nem is a Kárpátok lejtői­ről merítették, ahol hazilitánus szerzetesek s görög katolikus lelkipásztorok hirdették Róma hitét, hanem Moszkvát sóvárogták s Moszkva, Bizánc szellemi örököse, küldte el közéjük po­litikai célokból ágenseit. Nem is az újságíró, hanem a történetíró föl­adata volna ennek a folyamatnak végignyo- m ozása. Hálásabb, modernebb, könnyen hozzáférte-1 több s értékesebb anyagot talán nem is nyújt a honi föld ennél. Jól ismerjük régi korok történetét ezen a föl­dön, vaskos monográfiák tárják föl a Ráfcóozd- kornak, Mária Terézia korszakának eszmé­nyeit, de a közelmúltban vagyunk a legtájiéko- •zatla.nabbak. még most is a sötétben tapogató­zunk, pedig itt vannak ennek a kornak élő ta­núi, a vezetők e egyszerű parasztemberek, akik részesei voltak a schiiizmatikns munkának s itt vannak az Írott dokumentumok. A magyar történetíró számára külön fájdal­mas élmény beszélni ezeknek az időknek tanúi­val, akik tört magyarságukat a városiakkal va­ló mindennapos érintkezésből mentették át, de ez a magyarság nem velük született. Pedig a nagyapák, de a dédapák föltétlenül magyarok voltak. Emellett tanúskodik az antropológiai típus, amelyet a ezlávos nép viselet sem tud el­rejteni. Emellett tanúskodik a név, a sok Va­karó Péter, Keszeg Vaezi.1 s magának a pra­voszláv pópának, Kemény Anfelohi főesperes­nek a neve. Pünkösdi istentisztelet Itt állanak most a templom udvarán, törzsö- kös magyarok e.lszlávosodott utódai, ruszinok­nak mondják magukat, még pedig blyáchák- nak, megkülönböztetésül a Verchovima bucul- gaitó 1 s a zempléni, meg sárosi lemákoktól. Mi­csoda színes, tarka kép ez, amit megörökít a fotoriporter lencséje. Pünkösd Izán. (A Képes Hét múlt vasárnapi címlapja.) A fér­fiak viseleté valamennyi ruszin néptörzs között ■a .legegyszerűbb, fehér posztónadrág, rövid, ■borjuszáju ingujjakban végződő ing, amely fö­lött fehér posztóujjas és mert még hideg van, 6okan magukra rántották a fehérszürkés gubát is. De a nők viselete valamennyi ruszin táj között hlyáchák földjén a legfestőibb. Az ingujjuk piros és kék haraszttal (valacské), vagy fejtővel (zápalacs), kiviarrott, virágos szö­vetből való ujjatlan dolmány (lájbék) feszül a fiatalok ringó mellén s a leányok fején virág- koszorú mezei virágból és művirágból 6 a ko­szorúba ezüstpénz fűzve. Ott állanak a templom udvarán s a .pitvar­iban a szálas, magas pópa, fekete szakálla a melléiig ér, fekete süveg szorítja le hosszú ha­ját, aranyozott dalimatikáján megcsillan a pün­kösdi napfény. Aranyozott kötésű szertartás- könyvet tartanak elébe s fölhangzik a pap in­tonációja, lelkes buzgalommal zug rá a hívőik responsoriuma. Az izai kultúrharc A pravoszláv templomtól száz lépésnyire, nagy telken áll egy hatalmas, kéttornyú temp­lomépület, mellette a papiak. Az udvar népie­ké, elhagyatott, d.udva verte föl, a papiak aj­taja évteik óta zárva, egy-két ablaka betörött, évek óta nincs lakója s csak a szu perceg az ablakpárkányokban, meg az ajtófélfáiban. Ün­nep van, a .kereszténység diadalmas ünnepe, annak az emlékére, hogy zugó nyelvek alakja­iban szállt le a Szentlélek az apostolok s a ta­nítványok kis csapatára. De ebben a templom­ban senki sem várja a Szentlelket, ebben a templomban évek óta nincs gyülekezet. Hatalmas tölgyfaajtaja évekkel ezelőtt be­zárult s talán hosszú, hosszú időkig zárva marad. Ez a templom a maga némaságában, el- hagyatottságában történelmi tanú s történelmi tényekről beszél. Ha az elnémult harangok megszólalnának; l ugyan mit beszélnének ezüstha^ngjukon? ' Száikszay Ignác volt a papiak utolsó lakójá­éi volt a község utolsó görögkatolikus lelki­pásztora. Vájjon miket élt át itt. a csöndes papiakban? Milyen lelkifájdalmak szorultak meg a papiak fehérre meszelt falai között? Már évekkel ezelőtt, már a háború előtt észre kel­lett vennie, hogy egyre megfogyatkozik a nyá­ja, mintha farkasok ólálkodnának körülötte. Majd ez, majd az a család marad el a.z isten­tiszteletről. Vájjon tudott-e arról, hogy Vaka­ró Péterék házában az Atyuska képe s a kaizáni .csodatevő Szűz ikonja függ a falon, előtte örökmécses s majd ebben, majd albba.n a ház­ban gyűlnek össze istentiszteletre az uj hit sze­rint a kuruc Vakarok s Keszegek, Esze Tamás hajdúinak ivadékai? És tudott-e arról, hogy ■egy tehetséges, sok nyelven beszélő izai fiatal teológus, Kemény Anfelohi Moszkvában végzi tanulmányait, Konstantinápolyban szentelik pappá s egy évtized múlva ö lesz az izai ke­resztény gyülekezet lelkipásztora? A kercsztelőkut vize is kevéssé fogyott. Az izaiak nem restelték a fáradságot, nem törőd­tek a hosszú úttal s Budapestre vitték föl a csecsemőket, hogy a dumaparti szerb templom­ban tartsák őket keresztvíz alá. Aztán elkövetkezett a háború, .a fölfordulás ideje. Az orosz betörés óvóintézkédésékré kényszeri tét te a magyar kormányt. Izáról is ■összeszedték az exponált rueszofiilókat. Ke­mény Anfelohi, Vakaró Péter s a tölbbiélk a dombrádi internáló táborba kerültek 1914-ben. Ott is maradtak 1920-ig. Jól bántak velük, nem panaszkodtak. Akkoriban Stéifán Ágoston­nal, aki a .Puszin ügyek kormánybiztosa volt, ■megegyezést kötöttek — az írás ma is megvan ■róla, bonyodalmas történelmi idők dokumentu­ma —, hogy a templomot ők használhatják. Kémény Anfelohi beköltözött a papiakba. A toronyra fölkerült a hármas, alsó ágával le­li ej lő kereszt. De az idők megnyugodtak. A görög,katolikus egyház porolt s a bíróság megítélte igazát. Az­óta néma s elhagyott a régi templom s száz ■lépésre tőle uj épület sugározza Bizánc szelle­mét. Milyen ellentétes két kép. Tegnap Bereznán, az Ung völgyében, a bazlliták híres búcsúján, ma Izán, a pravoszláv pünkösdön. Két világ: Róma és Bizánc. Melyik lesz az erősebb, melyik a hatalma­sabb? Egy öreg, rongyos külsejű ruszin oldalé,g mellénk s egy skatulya gyufát kér — legalább. Át akarom adni a gyufámat s egy (koronát is kikaparok melléje. Vakaró Péter megfogja a kezem: — A világért sem, uram! Több pénze van -ennek, mint mindnyájunknak. Csak passzióból tkioldul. A legmódosabb az egész faluban. Az öreg ravaszul röhög. Fogatlan Ínyei kö­zül kiesik nedves nyelve. Az autó Ikirobog a faluból. Délre Ökörmezőn kell lennünk. xx öregedő egyéneknél, ha az erek mesze­sednek, „Igmándi“-v.al segíthetnek s évekkél tovább élhétnek. — Véres verekedés a jussért. Gálgóci tudósí­tónk jelenti: A közeli Nyitrapásztó községben vé­res verekedés folyt le egy örökösödési ügy miatt. Drgala János földmüveá az örökség miatt össze­veszett rokonaival és az egyik unokatestvére egy doronggal úgy fej,be verte, hogy eszméletlen álla­potban szállították kórházba. Az örökség egy je­lentéktelen szőlöibirtokréez, amely miatt már hetek óta tart a háborúság. A galgóci csendőrség meg­indította a vizsgálatot. Juno Créme a legideálisabb arcápoló szer, szeplők májfoltok és bármilyen kiütések, arctisztátalansá- gok ©zen créme használatától pár napon belül el­tűnnek. Az arc üde és bársonysima lesz. Kapható minden gyógyszertárban, drogériában és szaküz­letben, vagy rendelje meg készítőjétől: Dr. Flitt- ner Jenő gyógyszertára, Baüska Bystrica. 1 té­gely Juno Créme Ke 10.—, Juno púder Ke 8.—■, hozzávaló szappan Ke 5.—.

Next

/
Thumbnails
Contents