Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-20 / 162. (3272.) szám
6 1&33 juüus 20, csütörtök. Paris az állatok eldorádója Irta: BENEDEK KÁROLY (Paris) A Nagyopera (ami itt óriás szenzációszámba m#gy), uj szereposztásban adja Figaro házasságát — torgószinpaddal: Minden lap regisztrálta, hogy l'igáró most fogja először áriáját ténylegesen a borbélyüzletében énekelni. Tekintve, hogy öt változás folyik le egy színen anélkül, hogy a függönyt leeresztenék, a darab három helyett két felvonás- r« oszlik é6 dacára a késői félkilences kezdésnek, ez operalátogatók nyugodtan ülhetnek helyükön az utolsó akkordig: nem fognak lekésni az utolsó földalattiról. elhagyottabb utakon s csak rövid ideje egy rohanó a liget mélyén agyongázolt egy váratlanul előtörő — dámszarvast. — Már ezen az egy tényen is megérzik, hogy jó állatnak lenni ebben a városban, ahol, hogy csak egyet említsek, a kutyáknak nemcsak külön jól ápolt temetőjük, számtalan kórházuk, klinikájuk, fürdőjük, hanem még külön vendéglőjük is van az Avenue des Chomas Elysées. — Itt a kutya urak és kutya hölgyek tetszésük, illetve gazdájuk erszénye szerint válogathatnak háromféle menü között: a legdrágább 4 frankba kerül, de 6 tál ételt tartalmaz. — A „Ligue pour la défence des animáux", a számtalan francia állatvédőegyletek egyike, 250 frank dijat tűzött ki fejenként az első tiz állatbarát számára, kinek feljelentése alapján a törvényszék fogházbüntetést mond ki állatkínzókra. És mikor röviddel rá valóban öt napi foglházra Ítélt a Liliéi bíróság egy henteslegényt, aki egy macskát kivégzett, az egész ország tapsolt ez ítéletihez, s a lapok arról cikkeztek, hogy a régi Egyiptomban meglincselte a nép a macskagyilkosokat. Kutyának, macskának itt egyaránt megvannak a barátai; a luxusállatoknak és a lompos állam- proletároknak egyaránt. A „mére aux chats“ a square Cluny-nek ismert alakja: egész télen át nap- nap után kijár a térre, maga köré gyűjtve az egész környék kóbor macskáit, hogy tejet és húst adjon nekik, ő jótékonyságból teszi ezt. de a Les Halles, á nagy vásárcsarnok munkásai díjazásért tartanak maguknak egy saját külön macskamamát, hogy esténként vizes tejjel itassa a Halles macskáit, mik gömbölyűre híznak a sok kóbor patkánytól de szóraján vesznének, ba a kis öreg asszony nem jelenne meg időről-időre kimondhatatlanul szennyes kötényében egész sor apró; fazékkal maga köré gyűjtve száz meg száz gaz* dátlan, szőrement, félvad macskaállatot. ...Ha egyetlen képben kellene megörökítenem Párig legjellemzőbb arcát, az avenue de 1‘Operát fényképeztem volna le abban a déli órában, mikor legerősebb a forgalom és a nagy színháztól végig a rue des Pyramides- ig egymás mögött állt megrekedve az égési siető autósor percekig, mert valahol lenn a Palais Royal körül egy zsinóron vezetett dakszli nekifeszitett lábbal megállt a vágtató autók előtt és tulajdonosnőjének legkétségbeesettebb erö-< feszítéssel sem sikerült a kocsik előtt elvonszolnia. így állt harminchat siető gépkocsi- egymás mögött és senkinek nem jutott eszébe, hogy el lehetne gázolni a maguk kényelme érdekében a makacs állatot. MACSKA KISASSZONY A PÁRISI NAGYOPERÁBAN Mégis ez a valóban kitűnő előadás távolról sem oly kedves, mint az a Figáró házassága, melyet az „Opera Comique“-ban néztem végig már hosszabb ideje. Ez az est felejthetetlen marad sok néző számára, mert mikor Almaviva gróf leghangosabban zengette keserveit, amiért a bájos Susanne ki- kosafazta. lassú méltóságteljes léptekkel besétált a színpadra egy óriási fekete macska. Egy csepp lámpaláza sem volt; nagyót ásított a közönségre, aztán meglengette a farkát és odaeündörgütt az AMaviva csizmáihoz, kiből kifogyott a lélekzet e nemvárt jelenetre. A közönség dülöngött a kacagástól, a macska megrovólag nyávogni kezdett kritikaként, g a függönyt le kellett ereszteni. Az ominózus macska természetesen valamelyik prima- dónna tulajdona volt, ki magától értetődőleg magával vitte az öltözőbe. NAGY EMBEREK ÁLLATKERTJEI Párisban a nálunk megszokott „kutyáknak tilos a bemenet'4 felirás ismeretlen, és kétségtelenül üresen maradna a háza annak a háziúrnak, aki kutyát, macskát be nem eresztene. Annyira hozzátartoznak a párisi ember életéhez az állatok — („nem jó emberek ezek a franciák" panaszolta nekem egy magyar háztartási alkalmazott, ..egyetlen gyermekük ha van. de hat macskája és kilenc kutyája mindegyiknek") — hogy a nagy áruházak a mózgólépcsőik aljára nagy kartónkutvákat festenek bepólyázott mellsőlábba!: „Kérem vegyen a karjárá, mert ez a furcsa lépcső szétroncsolja a lábamat; beleSzorul" — mondja a kutyus a plakát féli ráta szerint. Az áruháztulajdonosok keserű tapasztalásból tudják, hogy minő katasztrófa lesz abból, ha a kunclsűhaft szaladgáló kutyusának lába a mozgó lépcsőfokok közé szorul. Világos, hogy ez általános állatszeretetben a művészek vezetnek. Ha az „Opéra Comique" dívája feketíe macskával jár énekelni, Tina Mellernek már házi verebe van, melyet selyemmel takart bádog- skatulyában visz magával a színházba. Ha szupé- zik. s nevezetesen ha salátát rendel, felnyitja a dobott, s a veréb rárepül a salátástálra, hogy csi- pégesse a zöld leveleket. A Spinelly állatairól hadd ne legyén szó e helyen, minthogy azok tisztán reklámcélokat szolgálnak és ugyané célból csak egy szóval említem meg, hogy Mademoiselle Nárciszé, a revüsztár, auteuil-i villájának szalonjában egy eleven pumát tart öleb gyanánt, melyet „Pe>pita“-nak nevez és tejen nevel. A vidám színésznek örömmel fitogtatják állataikat, a komoly politikusok inkább restellik, hogy ők is hódolnak az általános szenvedélynek. így csak válogatott hárompróbás elvtársak ismerik Léon Blum sziámi matcskatenyészetét és csak a volt elnök legbizalmasabb barátai ismerik a Poincaré két elválhatat- 1»b skót kolliját. Betegségében sem tágított ágya mellől a két kutya, az asztal körül fekszenek, ha uruk dolgozik és a keménykezü vén politikus ujjai bársonyosakká válnak, ha a kutyás finom szőrét simogatják. A KÖLTŐ ÉS A KAMÉLEON Az csak természetes, hogy az íróknak is megvannak kedves állataik és hogy a festők fejtenek ki e téren is legtöbb fantáziát. A nálunk is jól ismért précieux novellista Francig de Miomandre- nák egy bölcs teknősbékája volt, melyet gyorsasági és könnyedsége jellemzésére „Gazelládnak nevézétt. Hanem „Gazella" egy szép napon úgy elsétált mesterétől, hogy többé vissza sem lelt és Francig de Miomandre most már egy majmot szerzett magának, mely viszont a „Saki" névre hallgatott. „Saki" azonban elhunyt tüdőgyulladásban és Francis de Miomandre változatosság kedvéért szerzett magának háziállatként egy — kaméleont. Nagyon kedves volt ez a színét változtató állatka, melyet Miomandre nyáron a villájában tenyerén hordott a falak mentén, ahol sok volt a légy. — Ahogy egy légy leült a falra ,a kaméleon rálövellte hegyek nyelvét, mint egy parittyakövet és el nem hibázott soha egyet 6em. Most auteuil-i villájában tartja a költő, mint levélnyomót kitömött állapotbán __ Cham, a karrikaturista, aki úgy szerette pineeikutyáját, ho gy ő maga ezt szokta mondogatni: „A valóságban én vagyok a kutyája a „Bijon"- nak“, rue Vintimil]e-i lakásában valóságos állatseregletet rendezett be, sőt fiatal kacsákat tartott * fürdőszobájában éneklő madarui. KUTYA HOTEL ÉS MACSKA-ASZTALOK A világváros telve van állatokkal. Hiszen még a „Bois de Roulogne‘‘-ban, a párisiak teljesen el- váfoebsitofct sétál igéiében is nyúl ugrik ki a bociból, őzikével találkoznak a szerelmes ^ároh jjz öt és fél év óta úszik egy titokzatos gazdátlan vitorlás az óceánon Újra éledre kelt a bolygó hollandi legendája — A „Maurice K. Thuriow" zátonyra futott legénységét megmentették, de a hajó elszabadult és azóta céltalanul imbolyog az Atlanti óceánon Az amerikai tengerészeti hivatal egész flottát küldött most a kísérteties hajó üldözésére Newyork, július 18. A bolygó hollandi kísérteties legendája kelt uj életre az Atlanti Óceán nyugati partvidékén. Újra látták a virginiai partok közelében a „Maurice K. Thuriow" nevű vitorlást, amely legénység nélkül öt és fél év óta úszik a tengeren és amelyet mégse tudtak megtalálni eddig a parti őrhajók. Most valóságos kis flottát küld a kísérteties vitorlás ellen az Egyesült Államok haditengerészete. Könnyű naszádok s torpedózuzók indultak az elszabadult Maurice K. Thuriow üldözésére és azt remélik, hogy sikerülni fog végül be vontatni a legénység nélküli hajót, amely állandó veszedelme az atlanti óceáni hajózásnak. Zátonyon a HaÜeras foknál A Maurice K. Thuriow különös története 1927 október 14-én kezdődik, egy viharos őszi napon, amikor a Hatteras-fok köziedben egy éjszaka zátonyra futott. Fát szállított a vitorlás, amelynek legénysége John W. Fredericks kapitány vezetése alatt állott. A viharban lehetetlen volt távol tartani a vitorlást a veszedelmes Diamond-zátonyoktól és a katasztrófa megtörtént. Szerencsére a hajó közel volt a. parthoz, fényjelzéseit az éjszakában meglátta a parti őrség, amely nyomban mentőhajókat küldött a vitorláshoz. A legénységet még aznap éjjel partra- szállították, mig a hajót értékes rakományával egyelőre otthagyták a zátonyon. A tenger olyan viharos volt, hogy a rakomány mentéséről szó sem lehetett. A hajó tulajdonosai, akiket telefonon értesítettek a szerencsétlenségről, úgy döntöttek, hogy a legközelebbi napokban mentőhajót küldenek majd a roncsokhoz a Diamond-zátonyhoz. Nyolc nap múlva érkezett meg a mentöhajó, azonban a legénység legnagyobb csodálkozására nyoma sem volt a Maurice K. Thurlownak. Valahogyan az ár elsodorta a zátonyról, a vitorlás elszabadult és a legszorgosabb kutatás sem tudta megtalálni. Aa hajó tulajdonosai azonnal érintkezésbe léptek az amerikai tengerészeti hivatallal, ahol utána néztek a dolognak és szakértői vélemények meghallgatása után arra a megállapításra jutottak, hogy a vitorlás elsüllyedt. Nem volt még Tá eset, hogy egy hajót sértetlenül el lehetett volna szabadítani a veszedelmes zátonyról. A feltevés tehát az volt, hogy a Maurice K. Thuriow a viharban szabadult el a zátonyról röviddel azután azonban elsüllyedt. A hajék jegyzékéből törölték a vitorlást. Felbukkan a kisérteí-hajó A hajó azonban — nem süllyedt el. Négy hónap múlva három óceán járó jelentette, hogy a Maurice K. Thuriow vitorláit látták a pár rancsnoki hídról. Az amerikai tengerészeti hatóságok azzal magyarázták ezt a hajózás történetében páratlan jelenséget, hogy a Maurice K. Thuriow rakománya épületfa volt és a fával megrakott hajók tudvalevőleg nehezen süllyednek el. A haditengerészet egyik gőzösét bízták meg azzal, hogy nyomban menjen a helyszínére és süllyesz- eze el a legénység nélkül úszó vitorlást, amely szörnyű katasztrófát idézhet elő. Miután nincsenek lámpái, éjszaka könnyen ösz- szeütközihetik egy gyanútlanul haladó gőzössel. Mire azonban az ágyunaszád a helyszínére érkezett, a Maurice K. Thurlow-t nem találta sehol. Eádiógramban jelentette a tengerészeti hivatalnak, hogy a három gőzös jelentése valóöt hét múlva azonban újabb jelentés érkezett a tengerészeti hatóságokhoz. Ezúttal a Sleid- richt nevű holland tartályhajó rádiógramban jelentette, hogy a nyugati hosszúság 66-ik és az északt szélesség 38-ik foka alatt megpillantotta az elveszettnek hitt viíorlást. . A golf-áramlatban haladt, óránként körülbelül 3 csomó sebességgel. A washingtoni tengerészeti hivatal azt hitte, hogy valaki ostoba viccet csinált. Rádión azonnal érintkezésbe léptek a tartály-hajóval, amely megerősítette az előző rá-diógramot és hozzátette, hogy a kapitány messzelátón pontosan el tudta olvasni a vitorlás nevét is. Kétség tehát nem foroghat fenn. Mindenütt fóliák és seholsem találják a vitorlást Washingtonban erre előkerültek a tengerészeti térképek, a szakértők számolgatni kezdtek és meg áll apitották, hogy ha 1927 október 27-én vagy az azt követő napok valamelyikén elszabadult a Maurice K. Thuriow a Diamond-záto- nyokról, akkor körülbelül 500 tengeri mérföld- nyi utat kellett megtennie, amíg a golf-áramlatba ért. Nyomban utasítások mentek a parti őrhajókhoz éppúgy, mint a haditengerészet valamennyi hajójához, hogy azonnal induljanak a kísérteties hajó üldözésére és süllyesszék el. A kutatás azonban másodszor is eredménytelennek bizonyult. A parti őrhajók nem látták a Maurice K. Thurlowot, ellenben egy személyszállító gőzös jelentette, hogy a hajóval az északi szélesség 35-ik és a- nyugati hosszúság 70-ik foka alatt találkozott. Most már végkép meggyőződtek a tengerészeti hatóságok arról, hogy az Atlanti óceánon gazdátlanul úszó hajóroncs nem felizgatott fantáziájú tengerészek rémlátása, hanem végzetes valóság. Újabb utasítások mentek a közelben u&zó hajók kapitányaihoz, hogy feltétlenül meg kell találni a vitorlást és vagy el kell süllyeszteni, vagy bevontatni a legközelebbi kikötőbe. Ezúttal a Tucker, Connyngham, McDougall és Henley cirkálók, továbbá a Mohave és Se- neca nevű ágyunaszádok kergették a kísérteties vitorlást. Washingtonban nem is törődtek többé az egész üggyel, mert biztosra vették, hogy a hat hadihajó élők nem menekülhet többé a gazdátlanul úszó roncs. Nyugodtan várták a jelentést, amely azonban napról-napra. késett. Az Atlanti óceán egész partvidékét bejárta a hat hadihajó, de a Maurice K. Thurlownak semmi nyomára nem akadtak. ,* Már-már fel akarták adni az üldözést, amikor a Tucker rádiógramot kapott egy gőzösről, amely azt jelentette, -hogy a Thurlow-t Nantucket szigetétől 500 mérföldnyire látta. Teljes gőzzel vágtatott a Nantucket felé, körülbelül 400 mérföldnyire a parttól megpillantott egy vitorlást, amely lángokban állott és meg volt győződve róla, hogy végre vége* van a hosszas üldözésnek: a Thuriow megvan. Néhány órával később azonban megállapította, hogy nem a Tburlow- val, hanem egy másik hajóval találkozott... Ez a különös bnjócskajáték, ez a szinte kísérteties hajsza a gazdátlan vitorlás után öt és fél év óta tart. Alig múlik el hónap, hogy itt vagy ott ne látnák a céltalanul imbolygó vitorlást. Egyre- másra érkeznek a rádiójelentések Washingtonba, hogy megint feltűntek a Thuriow vitorlái. Minden jelentés után kiküldőnek a helyszínre egy gyors hadihajót és minden ilyen kirándulás eredménye negatív. Az amerikai tengerébe,ti hátságok már azta gazdátlanul úszó hajó: délibáb. Éppen, olyan hajóslegenda, mint a bolygó hollandi hajója, vagy mint az „elveszett hajók szigete" valahol a Sargasso tengerben, ahová a legenda szerint a tenger áramlatai az elpusztult hajók roncsait sodorják... Most azonban minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a Thuriow nem délibáb. Egy angol személyszállító gőzös, amely Bermudából Jamaica felé volt útban, nemcsak azt jelentette, hogy közvetlen-közeiről fényes nappal látta a Maurice K. Thurlowt, hanem erélyesen felkérte a tengerészeti hatóságokat, hogy vessenek véget ennek az örök veszedelemnek. Ha éjszaka találkozott volna a gazdátlan hajóval a személyszállító gőzös, —• hangzott a jelentés — elkerülhetetlen lett volna az összeütközés... Most valóságos kis flotta üldözi a tengereken imbolygó vitorlást és a washingtoni tengerészeti hivatalban izgatottan lesik. hogy. öt és fél. évi hajsza után megtalálják-e végre az óceán kísérteties hajóját. luliys 27. h@Syett július 30-án és augusztus 2-án indul a PMH olcsó várnai utazása Ezúton közöljük a julius 27-á indulással hirdetett várnai utazásunk résztvevőivel és az utazás iránt érdeklődőkkel, hogy ez az utazásunk két turnusban és pedig julius 30-án és augusztus 2-án indul Bu= dapestről. Mindkét turnus résztvevői augusztus 21én érkeznek vissza Budapestre. A 23 napos turnus részvételi dija 1180 Ké., a tizenkilenc naposé 1080 Ké. A jelentkezett utasokat a rendelkezésünkre álló kabinok szerint osztjuk be a két turnus egyikébe s minden utas a napokban megkapja kabin- és burnusbeosztását a részletes tudnivalók kapcsán. A közölt részvételi dijért az eredeti programtól eltérően minden utasunk első osztályon utazik a hajén. A kétágyas kabinra a ráfizetés 75 Ke. A négyágyas kabinnál nincsen ráfizetés. A konstantinápolyi kirándulás dija — az eredeti ártól eltérően, te-* kintve, hogy a feketetengeri hajón is I. osztályt nyújtunk — Ke 250. Az utazás programja: Indulás VII. 30. 22.00 Budapest Petőfitéri hajóállomás VIII. 2. 22.00 Érkezés VIII. 2. 14.26 Várna VIII. 5. 14 26 Indulás reggel VIII. 18. Várnából (mindkét turnus együtt) Érkezés este Szófia Indulás reggel VIII. 19. 20.05 Szófiából Érkezés VIII. 20. 6.35 Belgrádba Indulás VIII. 21. 7.50 Belgrádból Érkezés VIII. 21. 15.25 Budapest K. p. u. Az utazásra a következő helyek felett rendelkezünk: Július 30-i turnusnál két hely négyágyas férfi- kabinban. Augusztus 211 turnusnál két kétágyas kabin, egy négyágyas kabin. A jelentkezés végső határideje julius 21. A PMH utazási osztálya, Bratislava, Central Passage. — Telefon 27-87.
