Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-19 / 161. (3271.) szám

Ausztriát rendi rendszer alapián szervezik át Bécs, julius 18- Az osztrák Voilkspre&se- ben NeustadternStürmer munkaügyi államtit­kár ismertette a kormánynak eddig titokiban tartott terveit Auszriának rendi állammá való átalakítására vonatkozólag. Az államtitkár közli, hogy a törvényhozás súlypontja a jövő­ben egy 50—60 tagú rendi tanácson lesz, amely négy csoporton alakul, még pegid az első csoportot a mezőgazdaság és erdészet, a második csoportot az ipar, kereskedelem és kisipar, a harmadikat a közalkalmazottak, a negyediket pedig a szabad foglalkozásnak al­kotják. Emellett a gazdasági parlament mel­lett egy huszonöt-harminc tagú kulturparla- íment fog működni, a két testület felett pedig egy harminctagu államtanács fog állani, ezek­ből tizet a rendi tanácsok, tizet a kulturtanács választ, tizet pedig a kormány nevez ki. Benes szerint „szükségszerű Magyarország és Ausztria csatlakozása a kisantanthoz Bukarest, julius 18. Benes csehszlovák kül­ügyminiszter az Unirersulinak interjút adott, amelyben foglalkozott az aktuális középeuró­pai kérdésekkel. Benes kijelentette, hogy a német—osztrák feszültség az európai hori­zontba hozta a középeurópai helyzetet. A kö­zépeurópai államok gazdasági tömörülése nagyhatalmi jellegű, s miután a kisantant megalkotta politikai szervezetét, most késziti elő a gazdasági együttműködést is, amelyhez szükségszerű Magyarország csatlakozása.. E pillanatban minden politikai vonatkozást ki kell kapcsolni az adott problémákból. A kis­antant gazdasági tömörüléséhez a legköze­lebbi jövőben várható Ausztria csatlakozása- Benes szerint most két érdekcsoport tartja kezében Európa politikai életét. Az egyik ex­panzív politikát, gazdasági impériumot és faji hegemóniát hirdet, a másik pedig politikai és gazdasági megalkuvást. Benes szerint két­ségtelen, hogy az utóbbi érdekcsoportnak van jövője. Budapesten elfogták Moszkva követét, akit vörös nap előkészítésére küldött a szovjet Magyarországra Budapest, julius 13. (Szerkesztőségünk tele­fonjelentése.) A budapesti rendőrség a na­pokban bizalmas jelentést kapott arról, hogy Moszkva újabb kiküldöttet küldött Buda­pestre, hogy augusztus 1-én „vörös nap“-ot rendezzen meg. A kiküldött á kivégzett' Sáriiai helyét töltötte volna be. A megindított nyomozás megállapí­totta, hogy Moszkva követe, Rosinger Andor 35 éves technikus julius 11-én lépte át a határt és azóta Budapesten naponta változtatta lakását. Ro&ingert ma leartóztatták. Vele együtt a rendőrségre került Prisch István is, aki februárban sza­tett megnyugvással folytatta tovább nemes munkáján mindaddig, mig előthaladott korá­ban szervezete is meggyöngült és a betegség visszalépésre nem kényszeritette. Egy nagy történelmi alak, aki jelentős tör­ténelmi missziót végzett, akinek neve beke­rül a magyar kultúra történelmének diszlap- jaira: — « ezt kevés kortársrol mondlhatji% — távozik most a közéletből és vonul a megér­demelt nyugalomba. Azt a munkát, amit vég­zett, már fel lehet értékelni és az maradan­dó becsű. Jókai a maga ragyogó fantáziájá­val a jövő század regényét azzal kezdi, hogy 19"25-ben a Habsburg-Mz detronizáciéját a jászői prépost szavazatával hajtotta végre. A Habsburg-káz összeomlása belkövetkezett, Takács Menyhért jászóvári prépost-prelátus, a magyar főrendiház örkös tagja, megérte ezt az összeomlást, de ő nem rendült meg, ha­nem tovább dolgozott rendjének és a kultú­rának az érdekében. Amikor távozik magas méltóságából, a szlovénézfcói magyar társadalom szive fájda­lomban szorul össze. Rendje Szlovenszkón az Ipoly völgyétől ©1 egészen a Tisza felső folyásáig itt dolgozott szlovemszkói talajon. Itt nevelt fel generációkat, vallásos szellem­ben, nemes kultúrában. A jászői premont­reiek két szlovenszkói gimnáziuma, a kassai és a rozsnyói már másfél évtized óta zárva vannak. Hiába várjuk az igazságtevést, a re- perációt és a restitueiót. Vádakat emeltek, s a vádak alapján történt meg a kormány­zati intézkedés. De a vádak nem voltak ala­posak. A premontrei rend csak azt teljesí­tette évszázadokon át, ami a kötelessége volt. Elfogultsággal, türelmetlenséggel senki sem vádolhatta, ügy Szlovenszkón, mint Er­délyben is a szlovák és román közélet szá­mos kiemelkedő vezérigyéniségét nevelte fel s ezek az emberek lelkiismeretükben s a fó­rum előtt is mindig hangoztatták, hogy a tü­relmetlenség, az elfogultság szelleme mindig száműzve volt a premontreiek iskoláiból. Ott nem tanítottak és nem neveltek másként, mint Krisztus szellemében, szépre, jóra és nemesre. Takács Menyhért magyar volt, a magyar kultúra munkása, de Krisztus papja volt, •emelkedett szellem, aki soha sem tett kü­lönbséget ember és ember között, csak az emberi értéket kereste, csak azt, ami össze­köt és soha sem nézte azt, ami szétválaszt. Magyarsága nem bűne volt, hanem erénye, nem volt intranzigens, hanem produktív és korszakokra szóló érték. Nemcsak a magyar katolikus társadalomnak, nemcsak rendijé­nek, hanem az egyetemes katolicizmusnak, az egyetemes társadalomnak tisztelete és megbecsülése kiséri őt el a nyugalom csen­des óráiba. A jövőt nem látjuk. Nem tudjuk azt, hogy Takács Menyhért lemondásával a premontrei rend életében milyen változás következik be. (24) — Szíveskedjék igazolni magáti Elővettem papírjaimat, az útlevelet, hajtó­igazolványt, mindent, ami az európai embert jellemzi. Pontosan megvizsgálták, összehason­lítottak a fényképpel s miután mindent gon­dosan összehajtogattak, a civilruhás férfi kö­rülnézett a szobában. — Csomagoljon, signor, parancsunk van az ön letartóztatására. — Letart... ? Azt hittem, a cölöpök leszakadnak a házzal együtt a lagúnába és eltűnünk mindannyian az örök habokban. Még csak ez kellett! — Azonnali letartóztatás! — bólintott még egyszer a civil. A portás izgatottan ugrált az ajtóban: — Ó, Dió, Dió-, milyen szerencsét­lenség ebben a tisztességes szállodában! — kiáltotta a földszintre a pincéreknek. — Azt hiszem, csak félreértésről lehet szó, — mondtam lehetőleg büszkén, de ki tudja ilyenkor teljesen megtartani az önuralmát, — minden tisztázódni fog. És mivel vádolnak, ha szabad tudnom? — Húszezer dollárt lopott el Magyarorszá­gon. Ál Utólag ön a tettes. Feljelentés érke­zett s körözik is az ismeretlent. S valami fon­tos okmány is van önnél! Tisztán láttam: ez a doktor Müller és a conte keze. — Avanti! Nem lehetett ellene tenni semmit: gyorsan bedobtam a kis bŐTÖndbe néhány szükséges holmit, a többit a portás őrizetére bíztam, akit igyekeztem megnyugtatni, hogy csak félreértés az egész. A szálló előtt várt a rendőrség motoros A szlovenszkói és rusziuszkói magyar kato­licizmus azonban, amely legalább fél millió lelket renprezentál, elvárja, hogy a jövőben a premontrei rend érdekeit tiszteletben fog- jájk tartani, érdemeit méltányolni fogják és elvárja azt, hogy annyi félreértés és igazság­talanság után elsősorban a közéletnek s a kisebbségi magyar kultúrának az érdekében csónakja. Már be is nyomtak a pöfögő jármű­be, apró himbálásokkal siettünk a rendőrség felé. Olajarcu, barátságos rendőrtiszt fogadott. Gallérját szétgombolta a nagy hőségben s ke­délyesen ütött az asztalra, ahogy beléptünk. — Isten hozta! Bocsássa meg, hogy idefá- rasztottuk, de különös vádak vannak ön el­len! — Már most kijelentem, hogy ezek a vá­dak teljesen alaptalanok és viszontíeljelen- tést teszek aljas gyanusitók és rágalmazók ellem. Valami súlyos félreértés lehet a dolog­ban. Olyan önérzetesen beszéltem, ahogyan azt a hely csak megengedte — Si, si, — helyeselt a rendőrtiszt —, de itt pontosan vágnak össze az események. Ide­nézzen: ez itt a lapok híradása a siófoki nagy esetről. Egy délamerikait megloptak, húsz­ezer dollár, fontos iratok, az ön nyilatkozata, a titokzatos hölgy, eltűnésük, újra felbukka­násuk ... , , — Ön azt hiszi, hogy ebből fel lehet épí­teni egy vádat? — Elismerem, hogy mindez semmit sem jelent. Hiszen, csak tájékoztatásul mondtam. Talán úgy jobban fogja érteni a dolgot, ha egyszerűen megmondom, hogy feljelentés ér­kezett ön ellen, amely szerint ön a körözött dollártolvaj. Természetesen, meg kell vizsgál­nom az esetet, ha ez csak rosszakaratú rága­lom, akkor bocsánatot kérünk, ha pedig va­lóban elkövette, akkor kénytelenek leszünk önt kiadni saját hazája hatóságainak ... — Ki adta be a följelentést? A károsult, Alvtarez? megtörténik a premontrei renddel szemben az igazságtevés. A szlovenszkói magyar katolikus főpapok sorában Takács Menyhért volt az utolsó. Most már nincs magyar nemzetiségű a szlo- venszkói püspöki karban s az utolsó ma­gyar katolikus főpap széke is megürült. De éppen azért, mivel a katolicizmus az egye­— A károsult nevében egy doktor Müller. Már nyelvemen volt a szó, hogy hiszen a doktor a legnagyobb szélhámos, de akkor menthetetlenül belekeverem Verát is a do­logba. Legjobb lesz, ha ezt az ügyet magam intézem el a doktorral. — Tudtommal doktor Müller és Alvarez nem is ismerik egymást! — Ugy-e tehát, hogy ismeri a személyeket? — Futólag ismerem őket s el nem képzel­hetem, hogy doktor Müller miért jelentett föl engem. Most hosszú vallatás kezdődött- A rendőr­tiszt ragaszkodott a följelentéshez és a dol­lárokat kereste. Közben megjött az értesítés, hogy házkutatást tartottak a lakásomon, ott semmit nem találtak, sőt egy bizottság már Mestrében is járt és a garázsban pihenő autó­mat vizsgálta meg pontosan, nincs-e abban eldugva valami érték. ­— Legjobb lesz, ha a római követséget is megkeresik táviratilag, hogy ott igazolják Fekete György becsületét. A nevemet isme­rik az autóversenyekről, könnyen igazolnak. Erre a táviratra azonban másnap reggelig várni kellett. Mig minden nem tisztázódik, visszavonhatatlanul lakója lettem a velencei rendőrség f ogdájának. Kitűnő társaságban, nemzetközi szakférfiak között elmélkedtem a velencei útról. A nászutasok mindeneseire más Velencét ismernek, mint most én két francia zsebtolvaj, egy hamiskép-festő és egy garázda páduai legény között. A két zsebtol­vaj valószínűleg társascég lehetett és együtt került hurokra a Márk-templomban. Pazar meghajlással fogadtak s kérték, hogy jól érezzem magam körükben, ha már a szeren­csétlen véletlen összesodort bennünket. A ha- miskép-festő egy hollandus, dühös és szótlan figura, aki a kitoloncoltatását várta s állan­dóan éhes volt- A páduai legény valahol a matrózkocsmában szólalkozott össze a barát- jaival s beléjük eresztett egy bicskát. Most kezdett kijózanodni éppen, böfögött és hor­kolt, énekelt és a zsebtolvajoktól tanult uj fo­gásokat. Velencei éj... Bűbájos, lampdoinos, szerel­mes velencei éj. b&dult ki Váeról, ahol többhóiuapd börtönt töltött el kommunista üzelmek büntette miatt. Friseh feleségéit és László-Lusztíg gépészmérnököt is letartóztatták. A letar­tóztatott kommunistáknál számos röpiratot találtak. Rosinger Andor a kommün után emigrált Magyarországról és Szovjetoroszországban magyarnyelvű lapot szerkesztett. A nyomo­zás bűntársai után tovább folyik. Alftolmínvos monarchia lesz Mandzsúria Sangsun, julius 18. A Mandzsúria alkot­mánytervezetének előkészítésével megbízott bizottsága többsége az alkotmányos monar­chia megvalósítása mellett foglalt állást. Va­lószínűnek tartják, hogy Mandzsúriának je­lenlegi államfőjét, Puy köztársasági elnököt, aki a régi kínai császári családból származik, Mandzsúria királyává fogják koronázni. louvenelt megjutalmazták a négyes paktum körül szerzett érdemeiért Róma, julius 18. A kvirináli francia követ, Henri de Jouvenal szenátor, a négyes pak­tum aláírásával befejezte római misszióját és visszatér a francia tö vényhozásba. Távozása alkalmából a Szent Mauricius és Lazarus- rend nagykeresztjével tüntették ki. A francia követ magas kitüntetésével kapcsolatban a Matin megjegyzi, hogy a kitüntetéssel az olasz kormány háláját akarta kifejezésre jut­tatni de Jouvenel-lel szemben, mert műkö­désének köszönhető a négyes paktum létre­jötte. Salzburg környékén kél emberáldozata van az árvíznek Innsbruck, julius 18. Az utóbbi napok heves esőzései következtében megáradt az Inn és nagykiterjedésü területeket öntött el. Különö­sen nagy károkat okozott az árvíz Rattenberg- ben, ahol 75 centiméter magasságban bontja a víz az utakat. Az árvíz elborította az Inn egész alsó völgyét Sohwaztól lefelé. Breitenbadbnál 120 méter 6zéles az Inn folyó. Schwaz környé­kén is kiöntött az Inn. Salzburg környékén két ember belefulladt a vizárba. tem esség eszméjét reprezentálja a mivel a magyar katolikusok Szlovenszkó lakosságá­nak egy ötödét teszik, bízunk benne, hogy az örök Róma, amely a kormányzói bölcsesség­nek megcsodált sziklavára, a szlovenszkói magyar katolikusok jogos kívánságát ez al­kalommal is méltányolni fogja. A vasrácsos ablak alatt halkan csobbant egy-egyet a víz. Messzi, gitárral kisért valaki hosszu-hosszu dalt énekeit egy Donnáról, aki­nek a fia Afrikába ment s ott megszeretett egy arab leányt. A moszkitók, ugyláíszik, mind rajtunk akartak lakomázni. Azon versenyeztünk, ki vakaródzik fürgébben. A páduai győzött. Másnap reggel újból a tiszt elé vezettek, egyforma mosolya már bosszantott. — Signor, az egyik igazolása már megvan. A római követség visszatáviratozott és iga­zolta önt. A követségi titkár azt közli itt, hogy valószínűleg tévedés lehet a dologban, mert önről nem tételezhető föl, hogy dollá­rokat lopott volna. Hajlandó vagyok föltéte­lezni, hogy a feljelentés alaptalan, de akkor mi oka lehetett a föl jelentőnek ezzel a meg- hurcolással? — Én azt hiszem, magánbosszu! — mond­tam vidáman. — Egy nő van a dologban, sig­nor — és kacsintottam egyet a szememmel. — Ah, una donna! Ha a feljelentés alapta­lan, akkor az illető doktor Müllert kötelessé­ge önnek viszont följelenteni és én is megte­szem hivatalból az intézkedést. • • — Amint azt már tegnap megmondtam, sig­nore capitano... Hogy kapitánynak tituláltam, határozottan jólesett neki. — Signore, — gömbölyödött még barátsá­gosabbra az arca, — ha a vád alaptalan, rop­pant sajnálnám, ha ez miránk is rossz fényt vetne. Mi csak a kötelességünket teljesítettük. Délutánig eldől az ügye. Visszavezettek a kél francia, a hollandus, és a páduai közé A társaságunk szaporodott is egy dalmata matrózzal, akit szintén valami rendbontás miatt kisértek be a rendőrök. A hollandust kivéve, roppant jól összebarátkoz- tunk, a két franciának annyi vidám esete volt, hogy délig tudta mulattatni vele a tár­saságot. Kora délután felhivattak. — Signor, egyszóval ön azt állítja, hógy nem részes a dollártolvajlásban? • --- Természetesen. (Folytatjuk) 2 _______1988 julius II, wwidau SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR REGÉNY

Next

/
Thumbnails
Contents