Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-16 / 159. (3269.) szám

14 „Koniferum" valódi borókabogyó párlat sikerrel hat vesebántalmáknál, elősegíti a bor és a vese működését „Slovlik** Trencin.-----------------------------------------------------­Tár sadalmi Élei SzmHÁzKör^vKaLTaRA Csoda a hegyek köz£ Az uj Molnár-darab Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) # Gazdag műsor a SzMKE nyitrai kerti ünne­pélyén. Nyitrai munkatársunk jelenti: A SzMKE nyitrai csoportjának vasárnapi kerti ünnepélyére nagyban folynak az előkészületek. Az agilis rende­ző gárda fáradságot nem ismerő módon készítette elő a nagy gonddal összeállított műsort, melynek kiemelkedő számai: Ködkirályfi, parasztvig- játék egy felvonásban. A darab szereplői Lénárt József, Maiagyi Dezső, Kostály Ilonka, az eger- szegi műkedvelő gárda tagjai. Prolog: mondja Léncz György. Palotás, lejtik: Ádám Juliska és Cséffalvay Kató. Jazz-trió, szereplők: Kovács Jáno6, Kaludh Gyula és Túrba Rezső, Hacsek- Sajó paródia: Verő Géza és Neuber Ernő dr. Magánjelenetek : Szintay Nándor. B i r ó előtt, vígjáték egy felvonásban: Kostyál József, Deszet Leó, Kubó Lajos, Kostyál István, Maiagyi l6tván az egerszegi gárda tagjainak szereplésével. Az előadáson konferál Verő Géza, egyben meg­személyesített tréfákat ad elő Ádám Juliska, Szin­tay Nándor és Kovács János közreműködésével. A kabaréelőadást megelőzőleg népies délutáni mulat­ság lesz, melyet szépségkirálynő választás, sze­rencsehorgászás, konfetti csata és egyéb szórakozá­sok fognak változatossá tenni. A jelek szerint a SzMKE nyitrai nyári kerti ünnepélye a szezon egyik legkimagaslóbb társadalmi eseménye lesz, mely iránt a méssze vidéken is nagy érdeklődés nyilvánul meg. —■ Az országos keresztényszocialista párt po­zsonyi szervezete közli párthiveivel, hogy a nyári hónapokban elmar adnak a csütörtöki klubnapok, amikor a párt városi képviselőtestü­leti Ó6 városi bizottsági tagjai szokásos össze­jöveteleiket tartották. — Egy elbocsátott hivatolnoknő szerencséje. Majnafrankfurtből jelentik: Egy leépített hivatol- uoknő nagy szerencséjéről Írnak a lapok. A leány egy vegyészeti gyár alkalmazásában állott és nem­régiben elbocsátották állásából Odahaza apja és nagyapja régi levelei között kutatott és egy borí­tékon két levélbélyeget talált, amelyek 1850-ből származnak és Brit-Guayana gyarmatban feladott levélen voltak. A leánynak egy ismerőse éppen Párisba utazott és magával vitte a bélyegeket, ahol a híres Garnier bélyegkereskedő cégnél érdeklő­dött a bélyegek értékesítése felől. Az üzletben megvizsgáltak a bélyeget és megállapították, hogy a két bélyeg a legritkább régi bélyegek közé tar­tozik s az egész világon mindössze tiz ilyen levél­bélyeg létezik. Az érdeklődővel közölték, hogy nemrégiben egy nem ilyen kitűnő állapotban lévő guayaüai bélyegért 110.000 frankos árat fizettek. A frankfurti leány megbízta a céget a bélyegek értékesítésével, mire Garnier azonnal kábelezett Newyörkba és Londonba és néhány órán belül a két bélyeget összesen negyedmillió frankért eladta. xx Figyelem! Fölülimilhatatlan hatású ké­szítmény: Kéz-, hónalj- és láb-izzadás meg­szüntetésére a „Crystal4 de Cykla-rnen, egy garnitúra 10 Ke, 100% garancia! Csak a ké­szítőnél kapható: „Cyklámen“ parfüméria és kozm. labor. A. Takács Bratislava, Republ. tér 8. Passage. Naponta postai szállítás. — A Nyitra folyóba fulladt fürdés közben. Nyit­rai tudósitónk jelenti: Adamecz László liuszon- kétéves villanyszerelő a város határában folyó öreg Nyitóban fürdött és az úszni nem tudó em­ber arra a helyre tévedt, ahol nemrégiben négy méter mély gödröt ásott a kavicskotró gép. A vil­lanyszereplő belesodródott a gödörbe és mire segítségére siettek, megfulladt. A holttestét ki­fogták. Nem tudni, mi okiból, Molnár Ferenc uj da­rabját kivételesen előbb könyvalakbian hozta nyilvánosságra, — színházi előadásáról egye­lőre nincs is hir. Nem lehetetlen, hogy az iró maga is inkább 'kőnyvdrámánaik tekinti. Mindensetre olyan halk hangú, eszközeiben egyszerű, habkönnyű felülete alatt ősi embe­ri értelmet rejtő darab, amely a mai erősza­kos eszközökikel dolgozó színház megszokott- ságaiivail s talán babonáival is teljes ellentét­ben áll. Ha úgy tetszik, nem is dráma, in­kább misztérium vagy dramatizált legenda a mindent magához ölelő isteni jóságról. Nem kritikát irok róla, csak éppen ismertetni akarom, tehát elmondom a tartalmát. Molnárt kezdettől fogva igazolja az, ami a realitáson túl van: a természetfölötti, a csoda s ezen a vonzódáson keresztül eljut a való küszöbéig. Nem valamely tételes . vallás ez, hanem az érzelmi vallás egy neme, amelynek lélektani kindulópontja az emberi élet igaz­ságtalanságába belenyugodni nem tudás. Lát­ja és átérzi a szenvedők szenvedését, az ül­dözöttek üldöztetését, az elnyomottak elnyo­matását, de nem lázad fel ellene, rezignált, inkább álmodó, mint celeikvő természeténél fogva a természetfölöttiben, csodásban vagy legalább realitáson túliban keres kárpótlást. Ebben a tekintetben közel jut a keresztény tanításhoz, amely a túlvilág felmagasztosulá- sával vigasztal a földi lét szenvedéseiért. Az ördög, a Liliom, az Égi és földi szerelem, A vörös malom, a Fehér felhő a legérdekesebb példái ennek a vonzódásnak a csoda iránt. Ebben a hngnemben tartozik a „Csoda a hegyek közt“ is. Molnárnak az a módszere, hogy földi eszközükkel csinálja meg a föld- feléttit. Ahogy az ördög frakkos, monoki is szalónember képében jelenik meg, az uj da­rabban a tiulvilági Jóság és Bölcsesség, ma­ga az imák jó Istene egy bölcs öreg ügyvéd alakjában lép a színpadra. Egy hegyvidéki kisváros kis, szegény ko­lostorában kezdődik a cselekmény. Az egy­szerű, jámbor barátok várják az ügyvédet, akit az érsek küldött nekik, hogy valami fon­ton birtokperüket elintézze. A Ügyvéd már ott s van, még az öreg kapus se tudja, hegy ju­tott be s jelenléte szent, nyugtalan sejtéssel tölt el a barátokat. A csoda hangulata meg •van teremtve, az Ügyvéd nem az érsek kül­döttje, nem is a barátok birtok-pőre iigyé- ben jött, nagyobb ur szolgája, mint az érsek. — Egy lé’ek segítséget kér. Azt akarom, hogy itt találjon. A szegény lélek meg is jelenik: a Kis Cili, egy szegény cselédlány rohan he a ko'.ostor- *ba. Menedéket kér. A csendőrök üldözik, mert azzal gyanúsítják, hogy meggyilkolta gyermekét: holttestét elrejtette. Az egész környék gyilkosnak tartja, élete sincs bizton­ságban a tömeg elől. A gyermek apja a pol- 'gármester, akibe a leány szerelmes volt, mi­kor nála szolgált s aki kilökte gyermekével együtt, mikor megházasodott. A polgármes­ter nagy szerencsét csinált, a gazdag özvegy bárónét vette el. ö a legnagyobb hatalom és ♦tekintély a városban. Cilit az egész város gyűlöli, mint boszorkányt, aki a kitűnő em­bert megrontotta, azóta is gyűlölködve szi­dalmazza, kellemetlenkedik neki, ahol éri, a két fiával is gorombán bánik s arra tanít­ja, hoy dobálja kővel a polgármestert. Nem egyszer hallották tőle, hogy bárcsak ne vol­na ez a gyerek, különösen mióta a fiatal ta­nító, akibe most vadul szerelmes, miatta ide­genkedett el tőle. Szóval, Cili nem a legen­dák maszületett ártatlansága, nem egészen alaptalan az általános gyanú, hogy ő ölte meg gyermekét. A földi igazságszolgáltatás törvényei szerint jogosan keresik a csend­őrök, akik a kolostorba is behatolnak érte. Az Ügyvéd azonban a földöntúli igazságszol­gáltatással jött, ő tudja, hogy a leány ártatlan a gyilkosságban és az isteni jóság magától értetődésével mellé áll. Elküldi a leányt, te­kintetével megjulhászitja a csendőröket, maga mellé veszi segédül a kis zugfiskálist, akinél Cili szolgált. Meg fogja védeni az üldözöttet. Ez az első felvonás. Minden a legnagyszerűb­ben történik, a párbeszéd szinte tőmondatok­ban folyik, a legegyszerűbb szavak hangza­nak, amelyeken az élet ősi igazságait szokták kifejezni. A zugfiskális ezt mondja: » —r Talán önnek nem fogok kelleni* nj.ert... ön olyan hivő környezetből jön. Én az ön szempontjából, hogy is mondjam, hitetlen vagyok. ' — Miben nem hisz? — kérdi az Ügyvéd. — Semmiben, a mi az én tiszta, józan eszem n ek ellent mond. — Ennyire bízik az eszében? — kérdi az Ügyvéd. — Oh igen. Talán hiba, bízni az észbenő — Hiba, de elmúlik, fiam. A fiatalsággal ez is elmúlik. És miben hisz, — Az életben. Hát van szebb valami, mint az élet? — Van — mondja az ügyvéd. Ez a halkan kimondott „van“ úgy hang­zik, mint egy gong-ütés. Nincs kimondva, nem is tudjuk, mi az a mi „van“, ami szebb az életnél, de érezzük, sejtjük és hisszük. Az ember nem tud belenyugodni, hogy ez az élet egyetlen, nincs kívüle más. Ezt jelenti a „van“. Ugyanaznap este a polgármesteréknél nagy vacsora van a két mostohalány vőlegé­nyeinek tiszteletére. A vacsora fölött ott le­beg a Cili megölt kis fiának az árnyéka. A társasághoz tartozó orvost nyugtalanítja ez az eset, melynél mint orvosszakértő szere­pelt, minduntalan ráfordítja a szót. A társa­ság hamar elcszlik, korán feküsznek le, mert a polgármester korán reggel lovagló kirándulásra készül két féltve őrzött rnosto- haíányával és vőlegényeikkel. A polgármes­ter, mikor egyedül marad a feleségével, be­vallja, hogy a kis gyereket ő ütötte agyon. A mint lóháton a bányatelepre ment, a gyerek az ut széléről elkezdte kővel dobálni. Mér­gében visszadobott ugyanazzal a kővel s a gyerek összeesett. Csak meg akarta fenyiteni a gyereket és megölte. Hogy tettét elpalás- -tolja, egy sziiklakő mögé rejtette a holttestet, majd este elásta egy vadrózsabokor tövé­ben. Tanúja nem volt az eseménynek, rábizo­nyítani nem lehet. Véletlen volt, szerencsét­lenség, el kell titkolni. — Csak egy vádol — mondja a polgármes­ter. — Az a tény, hogy halálosan találtam el a kővel. Ez vádol. Mert kellett, hogy legyen a kezemben egy ördögi lendület, egy szán­dék, amiről én nem is tudtam. Hisz annyi bajt, annyi szenvedést csinált nekem ez a gye­rek. Az életeméit keserítette el. A lelkemben nem, de az izmaiban lehetett egy gyilkos szándék. A polgármester meg van rendülve, de a lányai és felesége kedvéért titokban akarja tartani cselekedetét s Cilit, aki beront laká­sába és védelmet követel tőle, átadja a csendőröknek. — Erős voltál. Férfi voltál — mondja neki a felesége. — És . . , most későn van. Menj aludni. — Nem tudok. Hagyj itt ülni egy kicsit, egyedül, — felel a polgármester. — Nem hagylak. Most aludni megyünk. És ne felejtsd el: az élet tovább megy. A harmadik felvonás törvényszéki tárgya­lás. A vádlott Cili. A tanaik szájából a köz­vélemény gyanúja és gyűlölete szól. Csak az orvos vall bizonytalanul, nem tudja a ma­ga orvosi gondolkodásmódját megértetni az ügyész szavakban kapaszkodó jogászi gon­dolkodásmódjával. Az Ügyvéd még egy szót sem szólt a védői székiből, csak a tanúnak beidézett polgármesterhez intéz különös, nyugtalanító kérdéseket, .amelyekből kide­rül, hogy tudja, ki a gyilkos s fel akarja riasztani a polgármester lelki is méretét. Az elnök végül is megvonja tőle a szót, a pol­gármester, tanúvallomása véget érvén, tel­jesen összetörve, de uralkodva magán, el­megy. Az ügyész mégkezdi vádbeszédét. A negyedik felvonás színhelye annak a vadrózsabokornak a tájéka, mely alá — ezt csak a polgármester tudja, meg az Ügyvéd — a megölt kis fiú teteme van elrejtve. Ide jön ki az Ügyvéd az Elnökkel, megelőzve a helyeziini szemlére kiküldött bizottságot. Az Ügyvéd megmutatja a helyet, ahol a gyermek el van ásva s kimondja a szói az elnök előtt: a .polgármester a gyilkos. Bizo­nyíték nines *á, amit íz esküdtszék kényte­len volna elfogadni, de ó tudja s meggyő­ződését át tudja vinni az Elnökbe is. Mikor ez bizonyítékot kér, ezt mondja: — Mindig ez a szó! Nincs! Semmi egyébb bi^ttyttéikom ne®j volt, mint az ő léiké. 1933 július 16, ▼asármapy Azt próbára tettem. Nem reagált. Meg akar­tam menteni a lelkét. Nem hagyta. Felkínál­tam neki a bünbánatórt az Ur kegyelmét. Vissza tóit a. Tűri, hogy más szenvedjen he­lyette. Nos, bölcs bíró, jő, derék ember, rend­ben van az, hogy mosit egy ártatlan szen­vedni fog és a bűnös ellen soha, soha neon lesz bizonyítéka amig ő hallgat. Pedig ő hallgatni fog. Ti mind igazságos, tisztességes •bírók vagytok, — de mégis — az ártatlannak meg kell halnia. Az Elnök hisz neki, meg van rendülve, de nem tudja, mit lehetne tenni. Az elméje nem tud segíteni rajta. — Van egy másik igazság is. Szebb és jobb, mint a tiétek. Én annak a szolgája vagyok. Én azért vágyóik itt. Ebben a pillanatban válik teljesen vilá­gossá a darab eszmei utépitmenye: az em­beri igzaságszolgáltatás és az isteni igazság ellentéte. Az egyik törvény, a másik megér­tés. Az egyik paragrafus, a másik szív. S az ellentétből fakad az igazságtalanság szen­vedése. S ekkor megtörténik a Csoda a hegyek közt, — illetőleg a már kezdettől történő csoda befejezése. Az instrukció szavait idé­zem: az Ügyvéd a ritkás bokor mögé lép; mely tele van virággal. Az ásót óvatosan belevájja a földibe. Aztán széttárja karjait és az égre néz, hosszan. Lassan ő is, a bokor is elkezd fényleni. Aztán látni a ritkás bok­ron keresztül, amint lehajol és gyöngéden kiemeli a febontott földből a gyereket. Kar­ján a gyerekkel kilép a bokorból. Fenn dombon az orgona lelkesein, ünnepélyesen búgni kezd. A gyereken fehér nadrág, ki# piros trikóing van. Átöleli az ügyvéd nyaka* és halkan sirdogál. — Ne sírj, kis fiam. Élj kis fiam, — mond* ja az Ügyvéd. — Álomkép . . . Álom — kiált fel az el­nök. Az Ügyvéd ez feleli. — Nem, fiam. Én vagyok a valóság és *4 vagytok az álom. Az ennberi élet il'luzőrius voltát mondja ki. S jön a hir: a polgármester megőrült, inté­zetbe kellett vinni. A gyereket az Ügyvéd, kézen fogva elvezeti a kolostorba, a jó szer­zetesek közé, ahol nem lesz senki útjában és nem fogják soha megverni. Az igazság egy pillanatra helyre van állítva. Többször is írtam már: Molnár szentimen­tális lélek. Amit nála rosszindulattal ciniz­musnak, szarkazmusnak szoktak nevezni, az:> mind a szentimentalizmus takarása. Állandó lelkiállapota: önmagát szégyenkezve leplező érzékenység. Uj darabjában már nem leple­zi, nyíltan bevallja. Egyetlen eset ez, vagy változás egész írói attitűdejében? (*) Németh Mária Pozsonyban. Pozsonyból jelen­tik: Pozsonyban állandóan a legnagyobb művészek fordulnak meig. Mégis különleges esemény számiba megy, valahányszor Németh Mária látogat el Szlo- venszkóra. Mielőtt Berlint és utolsó bécsi vendég- szereplését abszolválva, nyári üdülésre utazott vol* na, eljött még egy évadzáró bucsuhang versenyre. Olasz, magyar, német dalokat és áriákat énekelt, amelyek mind egyaránt oly utólérhetetlenü] szépek voltak, hogy minden egyes szám külön élményt jelentett. Mert Németh Mária nemcsak a színpadi szerepeit, de a dalokat is mindig újból és újból átéli, azokat a lelkében megfürdetve és mintegy a maga képére újjá alkotva, a szivén keresztül vetíti ki hallgatói elé. Pozsonyban Németh Máriát mi már nemcsak a kritika tárgyilagosságával hallgatjuk, hanem lelkesedéssé fokozódott megértő szeretettel. (*) A pozsonyi magyar színház utolsó bemuta­tója. (Pozsonyi szerkesztőségünktől). Múltak a na­pok és mire elérkezett az idény vége, a Földes amúgy is kicsiny társulatából csak imitt-amott mutatóiban maradt egy-két tag. Az utolsó bemu­tatóig annyira megfogyatkozott a társulat, hogy már a szubrett szerepét is az egyik görlice ját­szotta, a népség-katonaság pedig összesen és szám­szerűit négy lélekbőii állott. Az utolsó napokban ezek miatt az.alacsony nívójú előadások miatt a közönség már egyáltalában nem is látogatta az előadásokat, az Érik a buzakalász bemutatójára azonban ismét telt ház gyűlt össze, ami azonban már nem az utolsó tagokig lesorvadt Földes-társu­latnak, hanem a két vendégnek: Halmay Tibor­nak és Flerenczy Mariennek szólt, akik ezt az érderklődést meg is érdemelték. A magyar levegő­jű darab szebb, jobb és tartalmasabb, mint általá­ban a tucat-operettek szoktak lenni és — hála a két vendégnek — az előadás is jobb volt, mint az előző napok rosszemlékű, nézőknek és színészek­nek egyaránt kínos játékai. A Beleznay család két „idegenjét" a két vendég játszotta. Halmay Tibor olyan alakit ást, nyújtott, amilyenben a po­zsonyi közönségnek csak ünnepnapon van része. Stílusos és elragadó játékát, á közönség sokszoros kihívással köszönte meg. Ferenczy Marienna mél­tó partnere volt a játékban és meg kell róla álla­pítani, hogy az utóbbi időben sokat fejlődőit. Reményi Sándor és ifj. Mihályi Ernő szintén jók voltak. Mihályi Vilcsi nem találta el a kellő han­got, Sárossy Mici — a helyi társulat másik női főszereplője — igyekezett ugyan, de még kevés sikerrel. (*) A „Zsákbamacska" cseh bemutatója. Szilágyi és Eisemann nagysikerű operettjét, a „Zsákba-' mao9ká“-t ma mutatja be a prágai Aréna-színház.' Rokk Marilka ezeregét Slá-vka Feaclová játM#. A nyári utazások legolcsóbbika Tiz napos utazás Európa Paradicsomába, a francia Riviérára Kő 725 AUG. 1. 15.25 Wien SUd. ab AUG. 2. 10.10 Milano an Ebéd. 17.26 Milano ab AUG. 3. 7.29 Nizza an. Teljes ellátás. AUG. 8. 19.Í7 Nizza ab. AUG. 10. 8.00 Wien SUd. an Indulás AUG. 1-én. A riviérai tartózkodást nyújthatjuk Mentonban is. A riviérai tartóz­kodás meghosszabbítható. Egyéni visszautazás 45 KC ráfizetés mellett. A borrovalók és adók pausálja 75 KC. — Kiráudulás Montecarlóba és vezetése Milánóban 50 KC. — Jelentkezés julius 25.-ig, a P.M.H. Utazási. Osztályánál Bratislava, Central Passage.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents