Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-16 / 159. (3269.) szám
GOMBOS BÉCSBEN, BENES RÓMÁBAN A londoni konferencia egyáltalán nem meglepő sikertelensége előtérbe tolta a középei! rópai kérdés rendezését. Az általános megegyezés útjába tornyosuld akadályok eloszlatták azokat a reménységeket, amelyekre az egyformán rossz pénzügyi és gazdasági helyzetben vergődő utódállamok kormányai támaszkodtak. Paul-Boneour francia külügyminiszter kijelentette, hogy az általános megegyezésre aligha van kilátás s ezért a regionális megoldások útjára kell térni. Olyan megállapítás ez, melyet évek óta nem győztünk eléggé érvekkel alátámasztani. A középeurópai helyzet, legalább a diagnózis szempontjából, leegyszerűsödött, de ennek hatása a politikai módszerekben — talán az idő rövidsége miatt — még nem jelentkezik. Az érdekelten tétek okozta válaszfal, melyet a győző és legyőzött utódállamok között a békeszerződések emeltek, még fennáll.' Fen tartása érdekéiben az előnyökhöz jutott államok részéről ina is hatalmas erőfeszítések történnek. Gömbös Gyula magyar miniszterelnöknek bécsi látogatása a kisantant köreiben ismét kiváltotta az ilyen alkalmakkor már megszokott nyugtalanságot. Magyarország és Ausztria fizette meg az elvesztett világháború árát és szenvedi tizenöt, esztendő óta a szuverén teásán a békeszerződések által ejtett sebeket, azoknak minden következményével. Nem a legtermészetesebb dolog-e tehát, hogyha a két, szabad elhatározásában és fejlődésében kárt szenvedett ország végre egymásra talál és közös erőkifejtéssel kívánja a megkötöttség béklyóit lazítani? Ha az összefogás és együttes fellépés a kisantant számára megengedett és előnyös, mi üthetné el Magyarországot és Ausztriát a közös utón való haladás előnyeinek kiaknázásától? Annál kevésbé, mert ennek a két államnak a gazdasági összefogása biztosan meghozza számukra a remélt eredményeket- Vagy talán éppen ez volna a hiba és ez az okozója a diplomáciai ellensakkhuzásnak. ■melynek központijába a kisantant doktor Bérest állította ? Magyarország és Ausztria gazdasági téren tényleg kiegészítik egymást. A Magyar Statisztikai Szemlében az 1928—1930. évekről most közzétett számok igazolják, hogy a két állam termelése és fogyasztása búzában, rozsban, árpában, tengeriben szinte hajszálnyi pontossággal fedi egymást, zabban és burgonyában marad csak lényegtelen felesleg. Dollfuss kancellár csak néhány nap előtt fejezte ki megelégedettségét az osztrák- magyar kereskedelmi forgalom megélénkülése felett s bejelentet te, hogy a faki vitel újabb, lényeges emelkedésére van kilátás. Az osztrák iparcikkeknek a vásárló erejét visszanyerő Magyarország legfontosabb és egyre erősödő piaca lehet. Ezzel szemben a kisantant gazdasági kapcsolatairól elterjedt kedvezőtlen híreket a prágai jugoszláv követség a következőképpen cáfolja: „A kereskedelmi viszonyok megromlásáról nincs tudomásunk- Ellenkezőleg, a közel jövőben javulásra van kilátás- A sertésszél!Másokat a közeljövőben esetleg újra meg lehet kezdeni. Kontingenseket azonban még nem állapítottunk meg." A román követség kommünikéje így szól: „Az általános vámemelés és az engedélyezési eljárás bizonyos vámtételekre nem tekinthető valamely állam ellen irányuló cselekedetnek, hanem egyszerűen a kereskedelmi és fizetési mérleg szabályozását szolgálja, amit néhány más állam is kénytelen volt megvalósítani. Ezeket a rendszabályokat valamely állam elleni ellenintézkedésnek tekinteni helytelen volna. Minden ilyen irányú közlés légbőlkapott." A jugoszláv és román követség nyilatkozata feleslegessé tesz minden kommentárt. Igazolja azt az állításunkat, hogy a gazdasági kisantant kiépítése csak blöff s hogy a középeurópai gazdasági újjáépítéshez Magyarország és Ausztria bevonása nélkül még csak hozzákezdeni sem lehet. Gömbös Gyula bécsi útja nem mesterkélt diplomáciai játék eredménye volt, hanem az érdekelt népek akaratának és érdekeinek természetes folyománya. A közös sors, a népeik részére kivívandó egyenjogúságnak mindennél fontisabb célja kovácsolták össze ennek a politikának a pilléreit. El kellett jutni annak .a felismeréséhez, hogy csak a •két legyőzött állam összefogása adhat mindegyiknek külön-kői.] ön is nagyobb súlytA két állam érdekei úgyszólván mindenben azonosak. Ausztriának Hitler Németországával szemben folytatott küzdelme nem -érinti ezt a tényt. Mert ebben a kérdésben Ausztriának és Magyarországnak sem azonos, sem ellentétes érdekei nincsenek- Ez nyitott kérdés, melyet Ausztria Jo A.bb belátása és a lehetőségek szerint fog megoldani Ausz ria álláspontját a nagyhatalmaknak vele szemben tanúsítandó magatartása sem befolyásolhatja. Az Arschluss kérdése az osztrák kormány szempontjából lekerült a napirendről, az Ausztria pénzügyi megsegítése érdekében folytatott dicstelen manőverek pedig legfeljebb józanabb belátásra bírhatják a DolbTues-kormányt. A beavatottak tudják, hogy a régóta beígért háromszáz- millió sohiMing kölcsön célja a Creditarslalt bukásával kapcsolatos sürgős hitetek konszolidálása, ami elsősorban a külföldi hitelezők érdeke. Az a fennmaradó ütvén millió, amely a legjobb esetben az osztrák jegybank devizatartalékait szaporítaná, igazán nem' ér meg politikai áldozatokat. Gömbös ni i n is? terelnék megp-an elítélte Nagy nap Rómában A Paiaiza Veneziában aláírták a négyhatalmi szerződést Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország szövetsége — A paktum tartalma Mussolini a törők külügyminiszterrel tárgyal Rónia, julius 15. Ma délben a római Palázza Veneziában, Mussolini Íróasztalán pontosan tizenkét órakor Németország, Anglia, Franciaország nagykövete és Mussolini aláírta a négyhatalmi szerződést. A pakutmot négy példányban készítették el s mindegyik példány az aláíró nagyhatalmak egyikének nemzeti nyelvén van megfogalmazva. A négy eredeti példányt a Palazzo Venezia irattárában helyezik el. Elsőnek von Hassel német nagykövet irta alá az okiratot, majd Anglia és Franciaország nagykövete, végül az olasz miniszterelnök. A paktum siövege Berlin, julius 15. A julius 15-én Rómában aláirt négyhatalmi szerződést a közeljövőben valószínűleg a.z államfők is ratifikálják s a. szerződés ezzel érvénybe lép. A négyhatalmi paktum lényeges tartalma a következő: 1. A szerződő felek a jövőben minden őket érdeklő kérdésről közösen megegyeznek s kötelezik magukat arra, hogy a népszövetségben a béke megőrzésére irányuló politika terén ugyancsak hathatósan együtt fognak működni, ezenkívül együttműködnek a békés politika terén a többi népszövetségi hatalommal is. 2. Anélkül, hogy a népszövetség tevékenységét bármiképpen befolyásainak és elébe vágnának azoknak a feladatoknak, melyeket a népszövetség hivatott elvégezni, a négy szerződő fel egymás között megegyezik abban, hogy minden olyan javaslatot vizsgálat tárgyává tesz, amely a népszövetségi alkotmány egyes cikkelyeinek hathatós alkalmazását lehetővé teszi, igy különösen azokat a javaslatokat, amelyek a tizedik cikkelyre (a külső támadások elleni garanciára), a 16. cikkelyre (a támadók elleni szankcióikra) és a 19. cikkelyre (a revizióra) vonatkoznak. 3. Azokat a kérdéseket, amelyeket a lefegyverzési konferencia esetleg nem old meg, a négy szerződő nagyhatalom közösén vizsgálat tárgyává teszi. 4. A szerződő felek végül kifejezik azt az akaratukat, hogy a gazdasági természetű európai kérdésekben, különösen azokban, amelyek Európa gazdasági újjáépítésére vonatkoznak, megegyezzenek és e kérdéseket a népszövetség keretén belül tisztázzák. A paktum bevezetésében a Szerződés utal ű szerződő hatalmak kötelességeire, amelyék abból folynak, hogy az aláírók egyúttal a népszövetség tagjai és a locarnói szerződés aláírói. A bevezetés a Kellogg-paktumot is megemlíti, továbbá a lefegyverzési konferencia várható eredményét és azt az ünnepélyes kijelentést, hogy a hatalmak lemondanak az erőszak alkalmazásának eszközéről. A négyhatalmi paktumot egyelőre tiz évre kötötték meg a nagyhatalmak, de a szerződés máris kijelenti, hogy tiz év után a szerződés Páris, julius 15. A francia szocialisták kongresszusának tegnapi eilfső napján az ellentétek még nem robbantak ki teljes erővel. A jobboldali és a baloldali elHenséges szárnyak egyelőre csat kölcsönösen piszkálták egymást. Renaudeil! heves támadást intézett a León Blum vezetése alatt álló Popnlaire ellen, mert a párt hivatalos lapja minden nap „egy csepp vitriolig vegyit a baloldal és a jobboldal ellentétébe. A lap a baloldali álau tematikusán újabb tíz évre meghosszabbodik, ha valamelyik nagyhatalom föl nem mondja. Henderson és Kusti bei Rómában Róma, julius 15- Mussolini miniszterelnök tegnap behatóan tárgyalt Teffik Rusdi bejjel, Törökország Rómában időző külügyminiszterével az általános európai politikáról és a két országot érintő ügyekről. A megbeszé’é- sek folyamán az államférfiak megállapították, hogy a két hatalom álláspontja mindenben megegyezik. Mussolini miniszterelnök a török vendég tiszteletére ünnepi ebédet adott. Mussolini tegnap fogadta Hendersont, a lefegyverzési konferencia Rómában időző elnökét és a lefegyverzés aktuális kérdéseiről tanácskozott veíe. láspontot képviselő és hevesen támadja a jobboldalt, valamint Paul-Boncour kiiHigymi- nisztert, akit renegátnak és szószegöneU nevez. León Blum nem válaszolt Reinauldeil támadására. A vita folyamán Vanderveldc, a második interaacionálé vezére kijelentette, hogy a második internacionálé nőim vállal szolidaritást azokkal a német szociáldemokratákkal, akit a birodalmi gy űlésen maradtak és Hitler inelClett szavaztak. H francia szocialisták 8ton§ra$si«$án tovább tart ifim és Renaudel vitája üjgp~ Lapvásárlók ne fogadják el ezt a számot képes melléklet nélkül "VB mai szánni a dm héttel 28 oldai éra a korona ^ ^ ^69) szám e VíSSáPreaSÍ • 1933 julius 16 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- * Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ^ SzloVePSzkÓi £S rUSZÍTlSzkÓÍ ellenzéki pártok II. emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. 7* •/ • *7 • ' Prága II, Panská ulice 12. Ili emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több pOLltlKQl nCLpilCLpjCL Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő. SÜRGŐN YCIM: HÍRLAP. PRftHB Ma: TARJÁN ÖDÖN