Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-14 / 157. (3267.) szám
^IWGAl-jVtAiAARtMlMiAa Ittötf jutoua 14, pcxntoK. Utvenmilliós állami segélyt sürget Korláth a rutzinszkói árvízkárosultak számára a kormányhoz intézett memorandumában A jelenlegi rendelkezési alap nem elegendő — Korláth szenátor intervenciái Prágában — Újabb árvizek PzAga, július 18- JedieuteMJüik, hagy pártjaink msizinjszkói törvényhozói a inog vadult Tisza pusztító áradásának elM pillanatától kezdve a helyszínen tartózkodtak s meghallgatva a szerencsétlen kárvallottak panaszait, kivették részüket a mentési írnunk álatokból Hokkr képviselő mindjárt első nap levél- beliileg fordult a miniszterelnökhöz, hogy a kormány segélyakcióját kisüirgesse. Esterházy János, az országos kereszfcényszo- cjalist* párt elnöke, tegnap szintén a ruszin- szkói árvMSujtotta vidékekre utazott, hogy a magyarság pártjainak ottani vezetőivel együtt megtekintse az okozott károkat és megbeszéléseket folytasson a segítség módozatait illetőleg. Ugyanakkor de. Korláth Endre ruszinszkói magyar nemzeti párti szenátor az árterületről tegnap egyenesen Prágába jött, hogy itt az illetékes kormánytényezőkkel személyesen megtárgyalja a legnagyobb nyomorba döntött lakosság további felse- gitésére irányuló munkákat s tájékozódjék a kormány tervbevett akciójáról. Korláth mindenekelőtt a miniszterelnöktől kért kihallgatást, akit elsősorban akart tájé- kóíztatmi a pusztulás óriási mérvéről s a károsult lakosság kívánságaival kapcsolatban a sürgőé segítés módozatairól. A miniszterelnökségen A miniszterelnök azonban egész nap el Valit foglalva korm ánytanácekozásokkal s dr. Srdinko személyi titkára utján kérte a szenátort, hogy most tekintsen el az audienciától, óiért napjának minden perce pro- gramszeriileg le van foglalva s így fizikailag minősen módjában a szenátorral a súlyos sorscsapás minden részletéről hosszabban taináoekoznii. A minisztenellnőkeég — a személyi titkár szavai szerint — már értesült a hatóságok utján a Tisza árvizének katasztrófáiig pusztításairól s minden rendelkezésre álló módon igyekezik is a szerencsétlen lakosságon segíteni. Különben a belügyminiszterh ez utasította azután Korláth szenátort, hogy azzal beszélje meg helyette a legsürgősebb intézkedések megtételének módozatait s megígérte, hogy a belügyminisztert erről azonnal értesíteni fogja. Hit mond a belügyminisztérium Korláth szenátor ezután a b&lügyminisztériumhoz fordult, ahol már a miniszterelnökségről bejelentették látogatását. A belügyminiszter helyett azonban egyelőire csak dr. D'Ohinálek főtanácsossal, a miniszter titkárával tudott beszélni, akinek részletesen feltárta az árvizsuijtóttá ruiszinszkói területek s lakosság kétségbeejtő helyezet ét s javasolta, hogy a kárvallottak felsegitésére a kormány póthitelt szavaztasson meg, mert a kár olyan hatalmas méretű, hogy az eddigi törvényes rendelkezések: az 1927évi 118- gy- sz. törvény és az 1928. évi 75. számú, az elemi csapások által sújtott vidékek feleegitéséről szóló kormányrendelet kereted alapján rendelkezésre álló összegek távolról sem elégségesek a felsegiitésre. Dr. Dobnálek főtanácsos kijelentette, hogy a belügyminiszter legföljebb csak a délután folyamán fogadhatja a szenátort, mert addig ugyancsak fontos kormánytárgyalásokkal van elfoglalva, de kijelentette egyúttal, hogy a belügyminisztérium máiris felrendelte a ruszinszkói országos elnököt, dr, Roz- sypalt és az országos hivatal illetékes fő- tisztviselőjét, hogy személyesen referáljanak az áTvizpusztitás mérveiről, az eddig tett intézkedésekről és a még teendő segítés módjairól. Majd dr. Kalhous főtanácsoshoz utasította a szenátort, aki a bed ügymiiinisztérium segélyakcióját vezetiDr. Korláth ezután dr. Kalhous főtanácsossal is tárgyalt. Megismételte előtte javaslatát s kii jelentei te, hogy nem történt kellő időben intézkedés a segélyosapátok mozgó- eritásátról, amelyek már megkésve e hiányos felszereléssel érkeztek a pusztulás színhelyére, kiemelte azonban a beregszászi járási főnök lélekjelenlétét, aki a sportegyiesiilet csónakjait is kivitette hamarosan az árterületre s ezzel egészítette ki a katonák felszerelését. Dr. Kalhous főtanácsos válaszában ismertette a belügyminisztériumnak eddig tett intézkedéseit. A belügyminisztérium — úgymond — állandó telefonösszeköttetésben van a sújtott vidékkel s az ottani hatóságoktól csaknem állandóan kap jelentést a legsürgősebb szükségletekről. • E jelentések alapján azután a belügyminisztérium azonnal rendelkezésre bocsátja a szükséges összegeket., amelyekből azután a helyszínen élelmiszereket. ruhákat osztanak ki a kárvallottak között s szükséglakásokban helyezik el a fedél nélkül maradottakat. A pusztítás által okozott károk felbecsülése ozideig lehetetlen, mert a víz miég mindig nem tért vissza medrébe. A pénzügyminisztériumban Dr. Korláth szenátor még a pénzügyminiszternél is akart beszélni, d© ez is el volt foglalva a munkanélküli segélyezés ügyéiben folytatott tanácskozásokkal. Helyette azután dr. Smetana és dr. Kozár főtanácsosoknak, a miniszter titkárainak tárta föl a súlyos helyzetet, majd Kaffka pénzügyminisztériumi osztályfőnökkel keresett érintkezést —■ aki a költségvetési ügyek referense — hogy attól nyerjen tájékozódást a kormány segélyezési terveiről- Sajnos a miniszteri osztályfőnököt sem sikerült megtalálnia, mintán azt is bevonták a kormány tanácskozásokba s igy nem volt hivatalában. Korláth szenátor még egész délután várt a belügyminiszterre, de nem volt alkalma vele találkozni. Korláth emlékirata Miután Korláth szenátor nem tudott a felelős miniszterekkel tárgyalni, ezért elhatározta, hogy írásos memorandumot nyújt be a kormány tagjaihoz. Korláth szenátor memoranduma a következő: — A kormány valamennyi tagjának bizonyára hivatalos és nem hivatalos forrásokból 'kellő képe van arról a minden képzeletet felülmúló katasztrófáról, amelyet Ruszin- szkőnak majdnem egész területén a rendkívüli méreteket öltött s az egész Tisza folyam és mellékvizeinek megadagadósából származó vizáradás okozott. Ennek ismétlése nem tartozhatik memorandum kereteibe. Mivel azonban a katasztrófával kapcsolatos prágai utazásom alkalmával nem sikerült a kormány valamennyi tagjával való személyes érintkezés során a megfelelő tájékoztatást megadnom s egyúttal a kormány tagjainak állásfoglalásáról személyesen tájékozódnom, szükségét érzem annak, hogy az árvizsujiotta népünk érdekében Írásban, memorandumszerü- leg adjam elő a katasztrófával kapcsolatosan felmerült szükségleteket és a végrehajtandó intézkedésekre javaslatunkatA hézagosán nyert tájékoztatások ugyanis bennünket a területünk nyomorba jutott népét korántsem elégíthetnek ki, mert — sajnos — e katasztrófát nem lehet az eddigi törvényes intézkedések által megszabott sablonok keretei közé beilleszteni. — A katasztrófa méreteire nézve pontos adatokat még ma nem tudunk szolgáltatni, de a pártszervezeteink utján megközelítőleg végrehajtott becslés szerint az árvíz által okozott kár a legkisebb számítás szerint is meghaladja az 50 millió koronát. Az elemi csapások által okozott károk megtérítésiére eddig meghozott törvények és vég- r ehajtót t k o rmán y int ézke dések az egész köztársaság területére alig 20— 25 millió jutna, — tehát elenyészően kevés — már pedig a jelen esetben a kormányzat százszázalékos kártérítéssel tartozik a kárt szenvedett lakosságnak. E súlyos anyagi felelősség a következő s alább részletesen megindokolt kormányzati mulasztásokból, illetve kormányzati intézkedésekből állott elő: 1.. Ruszin szkó területe köztudomás szerint a köztársaságnak legszegényebb részét képezte és képezi. Ennék ellenére a kormány által kiadott hiteles statisztikai adatokból bebizonyítottuk s erre a kormányzat figyelmét 15 év alatt állandóan felhívtuk, hogy a viz- szabályozási és talajgazdasági állami kiadások területenkénti szétosztásánál Ruszinszkó területét és népességét a legsúlyosabb megrövidítések érték. Az 1928 október 14-én Beregszászon megtartott ellenzéki pártszövetségi ülésünkön Számszerű .adatokkal illusztráltuk azt, hogy amíg a köztársaság fennállásának első tíz évében a történelmi országok vízgazdálkodására, tehát a folyamszabályozásokra 8 egyéb kiadásokra a kormányzat 1009 millió koronát költött, addig Ruszinszkó területére, — amely pedig a köz társaságnak egy tizenhatod résziét teszi — csupán 3 millió koronát fordított 10 év alatt s ezt is legnagyobb részt az erdőbaktai állami gazdaság alapcsövezésére, — holott Ruszinszkó területére a terület aránya Szerint legalább 67 millió koronának kellett volna esnie ebből az összegből. Ha pedig azt a szociális elvet vitte volna keresztül a kormányzat, amelyet intézkedéseinél állandóan hangoztat, hogy a szegényebbet támogatásával emelni kötelessége a kormányzatnak, még a gazdagabb rovására is, akkor a köztudomás szerint szegény Ruszinszkó területét legalább a neki járó 67 millió korona kétszeres összegével kellett volna részeltetni. A töltések s egyéb szabályozási építkezések e területen 10 év alatt való elhanyagolása a legfontosabb oka a jelenlegi leírhatatlan árvízkatasztrófának. — Az erdőgazdálkodás terén olyan meggyorsított eljárást vezettek be, különösen a magánerdők kitermelésében, ami szintén előse- grtője lett a jelenlegi katasztrófának. A fa- konijunktuxa ugyanis a magán erdőbirtokosokat fokozott termelésre serkentette és ezt a különböző hivatalok és hatóságok nem hogy fékezték volna, hanem egyenesen előmozdították. így történt azután, hogy 1923-tól 1930-ig a magán erdőbirtokosok résziére 27250 katasztrofális holdra adtak ki vágatási engedélyt A földhivatal ezenkívül művelési ág változtatása címén ezalatt az idő alatt szintén körülbelül 10 ezer kát. holdat engedett kivágatni. A Schőubom-féle 200 ezer kát. holdat meghaladó erdőterület 120 évre komtemplált kitermelési tervét 20 évre szállították le. Mindezek az intézkedések olyan súlyos kiha tássaí voltak e hegyvidék vizeinek lefolyására nézve, hogy az igy elkarsztositott területekről nem szabályszerűen, hanem zuhatag- *kónt ömlik le ma a vizár s ennék eredménye az a rendszeressé lett s évenkint kétszer-há- romszor megismétlődő vizáradás. A regényíró tollát is felülmúló árvízkatasztrófa méreteinek fokozására rendkívül súlyos kihatással volt a nem kellő időben végrehajtott intézkedések sorozata is. — A hatóságok jó 24 órával előbb értesültek már a Técsőnól bekövetkezett árvíz következményei folytán is arról, hogy micsoda tengerzuhatag jön le a Tiszán. S ennek dacára, — bár a beregszászi járási főnökihelyettes és mások is a jelentéseket S. O. S. alakjában küldözték a felettes hatóságoknak, — az utászkatonaság még 12 órával később érkezett a helyszínre s akkor is felszerelés nélkül, úgyhogy a beregszászi járási főnökhelyettes ama mentőgondolata nélkül, hogy a sportcsónakokat Beregszászból teherautókon elvitette Tiezaujiakra, az elpusztult emberéletek száma nagyon valószínűen emelkedett volna. . —■ A mentésnek nem szakszerű vezetése, a töltéseknek idő előtt való vagy későn történt átvágása a magánosok tulajdonában súlyos milliókra menő kárt okozott. — Ilyen végszükség esetén nem kell a községi képviselőtestületre bízni annak elbírálását, hogy van-e 15—20 ezer korona készpénze az utászkatonák költségeinek megtérítésére, hanem mindenre való tekintet nélkül, gyorsan a végszükség joga alapján kell intézkedni s ezzel a preventív intézkedéssel ei lehetett volna hárítani a pánikszerüség- ből eredő s a magánosok ingóságaiban előállott rettenetes károkat. A memorandum ezek kapcsán fölveti az erkölcsi és anyagi felelősség kérdését, majd igy folytatódik: — Javaslatiba hozzuk ezért, hogy a kormány mindenekelőtt kiküldött bizottság utján állapíttassa meg az árvizpusz- titás okozta, károkat, a bizottságba pedig feltétlenül bevonassanak a ruszinsokói magyarságnak törvényhoxói, tartományi ée járási képviselői is, mint az elpusztított vidék szinmagyar lakosságának törvényes képviselői. Egyúttal felhívjuk a kormányt, nyilatkozzék arra nézve, vájjon hajlandó-e a kárvallott lakossággal szemben a 1 egmeaszebbmenő kártérítést vállalni és teljesíteni ? Hajlandó-e továbbá rendktrttü hitelként « célra legkevesebb 50 millió koronát meg. szavaztatni « ennek fedezetéről gondoskodni? — Amennyiben erre vonatkozólag megnyugtató választ nem kapunk, kénytelenek leszünk a törvényhozáshoz (fordulni javaslatainkkal s attól várjuk, hogy a demokrácia és a szocializmus, — mint ez állam alappilléreit képező elvek — szerint hozza meg e területek újjáépítésére vonatkozó határozatait. Prága, 1933 junius 12. Dr. Korláth Endre s. k. szenátor. Halálbüntetés Amerikában az emberrablókra Washington, julius 13. A szenátus jogügyi bizottságának elnöke, Ashurst szenátor, sürgős törvényjavaslatot terjesztett be szerdán a szenátushoz, amelynek értelmében az emberrablás büntette halállal büntetendő. Csikágó, julius 13. Az ismert Jákob Factor milliomos bankár, akit nemrégen elraboltak, ma megjelent a csikágói rendőrségen és közölte, hogy elrablói szabadonbocsájtották. Minden további felvilágosítást megtagadott, igy azt sem volt hajlandó elárulni, hogy vájjon megfizette-e a követelt váltságdíjat. Gandhi összeveszett a hindu kongresszussal A szabadsághős a börtönbe akar vonulni, a kongresszus ellenzi ezt — Hl lesz az „engedelmesség megtagadásinak" kampányával I Poona, julius 18. A hindu kongresszus köreiből származó jelentés szerint Gandhi újból megkezdi a passzív ellentállást az angol kormány ellen. A hindu nemzeti hős a közeli napokban levelet intéz India alkirályához, amelyben arra fogja kérni, hogy tartóztassa le ismét és vesse börtönbe. Ugyanebben a levélben azonban Gandhi megköszöni az alkirály- nak azt a három havi szabadságot, amelyet a kormány jóvoltából élvezett. Bombay, julius 13. A pánhindu kongresszus vezetői elhatározták, hogy véget vetnek az engedelmesség megtagadása kampányának. A vezetők remélik, hogy Gandhi alkalmazkodik a többség akaratához. Gandhi a pánhindu kongresszus szerdal ülésén nagy beszédet mondott, amelyben igyekezett megvédeni az engedelmesség megtagadásának kampányát, mert ez az egyetlen fegyver szerinte, amellyel India szabadsága békés utón kivívható. A hindu kongresszus többi tagja azonban belefáradt az angolellenes akcióba és kapitulálni akar az angol kormánynak. Egyelőre nem tudni, hogy a Gandhi és a hindu kongresszus közötti ellentét hoyá faluk
