Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-14 / 157. (3267.) szám

^IWGAl-jVtAiAARtMlMiAa Ittötf jutoua 14, pcxntoK. Utvenmilliós állami segélyt sürget Korláth a rutzinszkói árvízkárosultak számára a kormányhoz intézett memorandumában A jelenlegi rendelkezési alap nem elegendő — Korláth szenátor intervenciái Prágában — Újabb árvizek PzAga, július 18- JedieuteMJüik, hagy párt­jaink msizinjszkói törvényhozói a inog vadult Tisza pusztító áradásának elM pillanatától kezdve a helyszínen tartózkodtak s meghall­gatva a szerencsétlen kárvallottak pana­szait, kivették részüket a mentési írnunk ála­tokból Hokkr képviselő mindjárt első nap levél- beliileg fordult a miniszterelnökhöz, hogy a kormány segélyakcióját kisüirgesse. Esterházy János, az országos kereszfcényszo- cjalist* párt elnöke, tegnap szintén a ruszin- szkói árvMSujtotta vidékekre utazott, hogy a magyarság pártjainak ottani vezetőivel együtt megtekintse az okozott károkat és megbeszéléseket folytasson a segítség módo­zatait illetőleg. Ugyanakkor de. Korláth Endre ruszinszkói magyar nemzeti párti szenátor az árterü­letről tegnap egyenesen Prágába jött, hogy itt az illetékes kormánytényezőkkel személyesen megtárgyalja a legnagyobb nyomorba döntött lakosság további felse- gitésére irányuló munkákat s tájékozódjék a kormány tervbevett akciójáról. Korláth mindenekelőtt a miniszterelnöktől kért kihallgatást, akit elsősorban akart tájé- kóíztatmi a pusztulás óriási mérvéről s a ká­rosult lakosság kívánságaival kapcsolatban a sürgőé segítés módozatairól. A miniszterelnökségen A miniszterelnök azonban egész nap el Valit foglalva korm ánytanácekozásokkal s dr. Srdinko személyi titkára utján kérte a szenátort, hogy most tekintsen el az audien­ciától, óiért napjának minden perce pro- gramszeriileg le van foglalva s így fizikailag minősen módjában a szenátorral a súlyos sorscsapás minden részletéről hosszabban taináoekoznii. A minisztenellnőkeég — a sze­mélyi titkár szavai szerint — már értesült a hatóságok utján a Tisza árvizének katasztró­fáiig pusztításairól s minden rendelkezésre álló módon igyekezik is a szerencsétlen la­kosságon segíteni. Különben a belügyminiszterh ez utasította azután Korláth szenátort, hogy azzal beszélje meg helyette a legsürgő­sebb intézkedések megtételének módozatait s megígérte, hogy a belügyminisztert erről azonnal értesíteni fogja. Hit mond a belügyminisztérium Korláth szenátor ezután a b&lügyminiszté­riumhoz fordult, ahol már a miniszterelnök­ségről bejelentették látogatását. A belügy­miniszter helyett azonban egyelőire csak dr. D'Ohinálek főtanácsossal, a miniszter tit­kárával tudott beszélni, akinek részletesen feltárta az árvizsuijtóttá ruiszinszkói területek s lakosság kétségbeejtő helyezet ét s javasolta, hogy a kárvallottak felsegitésére a kormány póthitelt szavaztasson meg, mert a kár olyan hatalmas méretű, hogy az eddigi törvényes rendelkezések: az 1927­évi 118- gy- sz. törvény és az 1928. évi 75. számú, az elemi csapások által sújtott vidé­kek feleegitéséről szóló kormányrendelet kereted alapján rendelkezésre álló összegek távolról sem elégségesek a felsegiitésre. Dr. Dobnálek főtanácsos kijelentette, hogy a belügyminiszter legföljebb csak a délután folyamán fogadhatja a szenátort, mert addig ugyancsak fontos kormánytárgyalásokkal van elfoglalva, de kijelentette egyúttal, hogy a belügyminisztérium máiris felrendelte a ruszinszkói országos elnököt, dr, Roz- sypalt és az országos hivatal illetékes fő- tisztviselőjét, hogy személyesen referálja­nak az áTvizpusztitás mérveiről, az eddig tett intézkedésekről és a még teen­dő segítés módjairól. Majd dr. Kalhous fő­tanácsoshoz utasította a szenátort, aki a bed ügymiiinisztérium segélyakcióját vezeti­Dr. Korláth ezután dr. Kalhous főtaná­csossal is tárgyalt. Megismételte előtte javas­latát s kii jelentei te, hogy nem történt kellő időben intézkedés a segélyosapátok mozgó- eritásátról, amelyek már megkésve e hiányos felszereléssel érkeztek a pusztulás szín­helyére, kiemelte azonban a beregszászi járási fő­nök lélekjelenlétét, aki a sportegyiesiilet csónakjait is kivitette hamarosan az ár­területre s ezzel egészítette ki a katonák felszerelését. Dr. Kalhous főtanácsos válaszában ismertet­te a belügyminisztériumnak eddig tett in­tézkedéseit. A belügyminisztérium — úgy­mond — állandó telefonösszeköttetésben van a sújtott vidékkel s az ottani hatóságok­tól csaknem állandóan kap jelentést a leg­sürgősebb szükségletekről. • E jelentések alapján azután a belügyminisztérium azonnal rendelke­zésre bocsátja a szükséges összegeket., amelyekből azután a helyszínen élelmi­szereket. ruhákat osztanak ki a kárvallot­tak között s szükséglakásokban helyezik el a fedél nélkül maradottakat. A pusztítás által okozott károk felbecsülése ozideig lehetetlen, mert a víz miég mindig nem tért vissza medrébe. A pénzügyminisztériumban Dr. Korláth szenátor még a pénzügymi­niszternél is akart beszélni, d© ez is el volt foglalva a munkanélküli segélyezés ügyéiben folytatott tanácskozásokkal. Helyette azután dr. Smetana és dr. Kozár főtanácsosoknak, a miniszter titkárainak tárta föl a súlyos hely­zetet, majd Kaffka pénzügyminisztériumi osztályfőnökkel keresett érintkezést —■ aki a költségvetési ügyek referense — hogy attól nyerjen tájékozódást a kormány segélyezési terveiről- Sajnos a miniszteri osztályfőnököt sem sikerült megtalálnia, mintán azt is be­vonták a kormány tanácskozásokba s igy nem volt hivatalában. Korláth szenátor még egész délután várt a belügyminiszterre, de nem volt alkalma vele találkozni. Korláth emlékirata Miután Korláth szenátor nem tudott a fe­lelős miniszterekkel tárgyalni, ezért elhatá­rozta, hogy írásos memorandumot nyújt be a kormány tagjaihoz. Korláth szenátor memo­randuma a következő: — A kormány valamennyi tagjának bizo­nyára hivatalos és nem hivatalos forrásokból 'kellő képe van arról a minden képzeletet felülmúló katasztrófáról, amelyet Ruszin- szkőnak majdnem egész területén a rendkí­vüli méreteket öltött s az egész Tisza folyam és mellékvizeinek megadagadósából szárma­zó vizáradás okozott. Ennek ismétlése nem tartozhatik memorandum kereteibe. Mivel azonban a katasztrófával kapcsolatos prágai utazásom alkalmával nem sikerült a kormány valamennyi tagjával való személyes érintke­zés során a megfelelő tájékoztatást megad­nom s egyúttal a kormány tagjainak állás­foglalásáról személyesen tájékozódnom, szük­ségét érzem annak, hogy az árvizsujiotta né­pünk érdekében Írásban, memorandumszerü- leg adjam elő a katasztrófával kapcsolatosan felmerült szükségleteket és a végrehajtandó intézkedésekre javaslatunkat­A hézagosán nyert tájékoztatások ugyanis bennünket a területünk nyomorba jutott né­pét korántsem elégíthetnek ki, mert — saj­nos — e katasztrófát nem lehet az eddigi törvényes intézkedések által megszabott sab­lonok keretei közé beilleszteni. — A katasztrófa méreteire nézve pontos adatokat még ma nem tudunk szolgáltatni, de a pártszervezeteink utján megközelítőleg végrehajtott becslés szerint az árvíz által okozott kár a legkisebb szá­mítás szerint is meghaladja az 50 millió ko­ronát. Az elemi csapások által okozott károk meg­térítésiére eddig meghozott törvények és vég- r ehajtót t k o rmán y int ézke dések az egész köztársaság területére alig 20— 25 millió jutna, — tehát elenyészően kevés — már pedig a jelen esetben a kormányzat százszázalékos kártérítéssel tartozik a kárt szenvedett la­kosságnak. E súlyos anyagi felelősség a kö­vetkező s alább részletesen megindokolt kor­mányzati mulasztásokból, illetve kormány­zati intézkedésekből állott elő: 1.. Ruszin szkó területe köztudomás szerint a köztársaságnak legszegényebb részét ké­pezte és képezi. Ennék ellenére a kormány által kiadott hiteles statisztikai adatokból be­bizonyítottuk s erre a kormányzat figyelmét 15 év alatt állandóan felhívtuk, hogy a viz- szabályozási és talajgazdasági állami kiadá­sok területenkénti szétosztásánál Ruszinszkó területét és népességét a legsúlyosabb meg­rövidítések érték. Az 1928 október 14-én Be­regszászon megtartott ellenzéki pártszövet­ségi ülésünkön Számszerű .adatokkal illusz­tráltuk azt, hogy amíg a köztársaság fennállásának első tíz évében a történelmi országok vízgazdálko­dására, tehát a folyamszabályozásokra 8 egyéb kiadásokra a kormányzat 1009 mil­lió koronát költött, addig Ruszinszkó terü­letére, — amely pedig a köz társaságnak egy tizenhatod résziét teszi — csupán 3 mil­lió koronát fordított 10 év alatt s ezt is legnagyobb részt az erdőbaktai ál­lami gazdaság alapcsövezésére, — holott Ruszinszkó területére a terület aránya Sze­rint legalább 67 millió koronának kellett volna esnie ebből az összegből. Ha pedig azt a szociális elvet vitte volna ke­resztül a kormányzat, amelyet intézkedései­nél állandóan hangoztat, hogy a szegényeb­bet támogatásával emelni kötelessége a kor­mányzatnak, még a gazdagabb rovására is, akkor a köztudomás szerint szegény Ruszin­szkó területét legalább a neki járó 67 millió korona kétszeres összegével kellett volna ré­szeltetni. A töltések s egyéb szabályozási építkezések e területen 10 év alatt való el­hanyagolása a legfontosabb oka a jelenlegi leírhatatlan árvízkatasztrófának. — Az erdőgazdálkodás terén olyan meggyor­sított eljárást vezettek be, különösen a ma­gánerdők kitermelésében, ami szintén előse- grtője lett a jelenlegi katasztrófának. A fa- konijunktuxa ugyanis a magán erdőbirtokoso­kat fokozott termelésre serkentette és ezt a különböző hivatalok és hatóságok nem hogy fékezték volna, hanem egyenesen előmozdí­tották. így történt azután, hogy 1923-tól 1930-ig a magán erdőbirtokosok ré­sziére 27250 katasztrofális holdra adtak ki vágatási engedélyt A földhivatal ezenkívül művelési ág változ­tatása címén ezalatt az idő alatt szintén kö­rülbelül 10 ezer kát. holdat engedett kivá­gatni. A Schőubom-féle 200 ezer kát. holdat meg­haladó erdőterület 120 évre komtemplált kitermelési tervét 20 évre szállították le. Mindezek az intézkedések olyan súlyos kiha tássaí voltak e hegyvidék vizeinek lefolyásá­ra nézve, hogy az igy elkarsztositott terüle­tekről nem szabályszerűen, hanem zuhatag- *kónt ömlik le ma a vizár s ennék eredménye az a rendszeressé lett s évenkint kétszer-há- romszor megismétlődő vizáradás. A regényíró tollát is felülmúló árvízkataszt­rófa méreteinek fokozására rendkívül súlyos kihatással volt a nem kellő időben végrehaj­tott intézkedések sorozata is. — A hatóságok jó 24 órával előbb értesül­tek már a Técsőnól bekövetkezett árvíz kö­vetkezményei folytán is arról, hogy micsoda tengerzuhatag jön le a Tiszán. S ennek dacá­ra, — bár a beregszászi járási főnökihelyet­tes és mások is a jelentéseket S. O. S. alak­jában küldözték a felettes hatóságoknak, — az utászkatonaság még 12 órával később ér­kezett a helyszínre s akkor is felszerelés nél­kül, úgyhogy a beregszászi járási főnökhe­lyettes ama mentőgondolata nélkül, hogy a sportcsónakokat Beregszászból teherautókon elvitette Tiezaujiakra, az elpusztult ember­életek száma nagyon valószínűen emelke­dett volna. . —■ A mentésnek nem szakszerű vezetése, a töltéseknek idő előtt való vagy későn történt átvágása a magánosok tulajdonában súlyos milliókra menő kárt okozott. — Ilyen végszükség esetén nem kell a községi képviselőtestületre bízni annak elbí­rálását, hogy van-e 15—20 ezer korona kész­pénze az utászkatonák költségeinek megtérí­tésére, hanem mindenre való tekintet nélkül, gyorsan a végszükség joga alapján kell in­tézkedni s ezzel a preventív intézkedéssel ei lehetett volna hárítani a pánikszerüség- ből eredő s a magánosok ingóságaiban elő­állott rettenetes károkat. A memorandum ezek kapcsán fölveti az er­kölcsi és anyagi felelősség kérdését, majd igy folytatódik: — Javaslatiba hozzuk ezért, hogy a kormány mindenekelőtt kiküldött bizott­ság utján állapíttassa meg az árvizpusz- titás okozta, károkat, a bizottságba pedig feltétlenül bevonassanak a ruszinsokói ma­gyarságnak törvényhoxói, tartományi ée já­rási képviselői is, mint az elpusztított vidék szinmagyar lakosságának törvényes kép­viselői. Egyúttal felhívjuk a kormányt, nyilatkozzék arra nézve, vájjon hajlandó-e a kárvallott la­kossággal szemben a 1 egmeaszebbmenő kár­térítést vállalni és teljesíteni ? Hajlandó-e továbbá rendktrttü hitelként « célra legkevesebb 50 millió koronát meg. szavaztatni « ennek fedezetéről gondos­kodni? — Amennyiben erre vonatkozólag meg­nyugtató választ nem kapunk, kénytelenek leszünk a törvényhozáshoz (fordulni javasla­tainkkal s attól várjuk, hogy a demokrácia és a szocializmus, — mint ez állam alappillé­reit képező elvek — szerint hozza meg e te­rületek újjáépítésére vonatkozó határozatait. Prága, 1933 junius 12. Dr. Korláth Endre s. k. szenátor. Halálbüntetés Amerikában az emberrablókra Washington, julius 13. A szenátus jogügyi bizottságának elnöke, Ashurst szenátor, sürgős törvényjavaslatot terjesztett be szerdán a sze­nátushoz, amelynek értelmében az emberrablás büntette halállal büntetendő. Csikágó, julius 13. Az ismert Jákob Factor milliomos bankár, akit nemrégen elraboltak, ma megjelent a csikágói rendőrségen és közöl­te, hogy elrablói szabadonbocsájtották. Minden további felvilágosítást megtagadott, igy azt sem volt hajlandó elárulni, hogy vájjon megfizette-e a követelt váltságdíjat. Gandhi összeveszett a hindu kongresszussal A szabadsághős a börtönbe akar vonulni, a kongresszus ellenzi ezt — Hl lesz az „enge­delmesség megtagadásinak" kampányával I Poona, julius 18. A hindu kongresszus köreiből származó jelentés szerint Gandhi új­ból megkezdi a passzív ellentállást az angol kormány ellen. A hindu nemzeti hős a közeli napokban levelet intéz India alkirályához, amelyben arra fogja kérni, hogy tartóztassa le ismét és vesse börtönbe. Ugyanebben a levél­ben azonban Gandhi megköszöni az alkirály- nak azt a három havi szabadságot, amelyet a kormány jóvoltából élvezett. Bombay, julius 13. A pánhindu kongresszus vezetői elhatározták, hogy véget vetnek az en­gedelmesség megtagadása kampányának. A ve­zetők remélik, hogy Gandhi alkalmazkodik a többség akaratához. Gandhi a pánhindu kon­gresszus szerdal ülésén nagy beszédet mondott, amelyben igyekezett megvédeni az engedelmes­ség megtagadásának kampányát, mert ez az egyetlen fegyver szerinte, amellyel India sza­badsága békés utón kivívható. A hindu kon­gresszus többi tagja azonban belefáradt az an­golellenes akcióba és kapitulálni akar az angol kormánynak. Egyelőre nem tudni, hogy a Gandhi és a hindu kongresszus közötti ellentét hoyá faluk

Next

/
Thumbnails
Contents