Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-12 / 155. (3265.) szám

6 Bggt£>yaaagy:i'WWEWtBaiimiuuwit!?iBi——BHawa———— rnéginyifötta házát a menekülteknék. Igyek­szik ellátni a szerencsétleneket, kenyérrel, szalonnával, teával. De már kifogy óban miim- den. Három óriási farak tár van a faluban, de a Zsürger-tházban sincs már mivel tüzet rakni. Hajnali négy órától kezelve a posta telefon- állomása is itt húzódott meg. A derék postá­sok az egész idiő alatt kitartottak a helyükön, küldték, menesztették a riasztó SOS jeleket minden irányban s csak akikor hagyták el posztjukat, amikor a viz már csaknem a tér­dükig emelkedett. A postáslakás teljesen viz alatt áll. A postásnak nem maradt semmije, mindenét elvitte a viz. De D'ostál postames­ter az árvíznek egyik hőse, megérdemli, hogy a nevét megörökítsük, mert az utolsó pillanatig kitartott a telefon és a Morse-gép mellett. Kéí hős A tiszaujlaki árvíznek két hőse van, az egyik ez a Dostál Antal nevű postames­ter, a másik pedig egy Steinherger Jenő nevű községi tisztviselő. Amint mondottuk, a postamester az utolsó pillanatig a helyén maradt, mint. az Atlantik hajjónak rádiótisztje, aki ott ült az apparátus­nál, amiig a viz belefojtotta a szót. Dostál An­tal is szakadatlanul telefonált és táviratozott. Asztalára széket rakott és a telefonappará- tust. a tetőre függesztette. Utolsó telefon- jelentésében azt üzente, hogy a viz már a nyakáig ér. most már mene­külnie kell. A szó szoros értelmében az utolsó pillanatban ugrott a mentöcsónakba Dostál Antal. Síeinberger Jenő községi hivatalnok nem gondolt saját magával, nem gondolt veszély­ben forgó családjával sem, nem gondolt sa­ját házával, amely szintén nagy veszedelem­ben forgott, hanem hősiesen vett részt a má­sok megmentésére folytatott munkában. Há­zát közben a viz elsodorta, minden vagyona odaveszett, feleségét egy cigány mentette meg. gyermekeit egy csendőr ragadta ki az árból. Dostál Jakab és Steinberger Jenő nevét a sok bőis közül külön ki kell emelnünk. Milyen a pusztulás? A pusztulás mértékét ezideig nem sikerült megállapítani. Arról beszélnek, hogy mégy enrberélet esett az árvíz áldozatául- A házak nyolcvan százaléka beomolva, összedülőben, viz alatt. 1000—2000 ember hajlék, ruha, hol­mi s minden élelmiszer nélkül, A beregszászi ulánusek egy nagyobb oszta­ga van kint a katasztrófa színhelyén. Próbál­nak valamit dolgozni. A csónakokban lapáto­kat ácsolnak. Rádió vevőállomást állítottak fel, hegy a huszti katonai lead óval összeköt­tetést tartsanak fenn s így idejében értesül­hessenek az esetleges újabb áremelkedésről. A pusztulás oka Bizonyos miértékben a politikában is ke­resendő. A Tisza túlsó oldalán egyelőre nincsen na­gyobb veszedelem. Ott még tartja magát a gát és a töltés. Ott egy hatalmas, megtámad- hatatlan gát épült nemrégiben, éppen Tisza- ujlakkal szemben. És azok a földbirtokosok, akik a kormánypártok korifeusai, ezen az ol­dalon, Tiszaujlak felett ‘nemrégiben újabb gát lés töltés építtetését eszközölték ki Uing- várott és Prágában. A túloldali és az itteni ülj gát neki szorította a vizet Tiszaujlaknak és régi gátjainak. Tiszaujlak sejtette a vesze­delmet s nemrégiben küldöttséget menesztett az illetékes hatóságokhoz s kérelmezte, hogy régi gátjait erősítsék meg, építsék át. A kérelem teljesítését megígérték, a teljesí­tésig azonban nem jutottak el- Két hét alatt emiatt másodszor szaladt neki a Tisza árja Újlaknak. A két maigy birtokos földjét az uj gát védelmezi, ide nem is tört be az árvíz. Fogarassy Cakó agrárpárti tartományi kép­viselőnek s a nagyszőllősi Steinerekinek bir­toka megszabadult az árvizveszedolemtől, de Tiszaujlak elpusztűit. Megindul a segélyezési akció Szörnyű az éhség és a nyomor. Lassan megindul a segélyezési akció. Bátyú község, amely maga is szegény, az első, amely elől- jár jó példával. Még vasárnap 2000 koronát küld át az Ínségeseknek. És kérünk mindönkit egyelőre ezen az utón is: küldjön, amit küldhet, elsősorban élelmiszert, pénzt, ruhaneműt, küldje a község elöljáróságának TAszaujlakra. Munkács város hentesei hétfőn reggel na- uy.bh menny-. ••’gü szalonnát ajánlottak fel Burgonyalopáson érle és egy kapaütéssel agyonverte apósát egy nyitramegyei gazda A gyilkos gazdát a csendőrség letartóztatta Privigye, július 11. (Saját tudósítónktól.) Szomorú tragédia játszódott le a napokban a Németpróna melletti Csék községiben. Schwarz György ottani gazdálkodó néhány kilogram burgonya miatt egy kapaütéssel agyonverte apósát, Elischer János 72 éves gazdálkodót. Elischer kórházba szállítása után meghalt. Schwarz György hetekkel ezelőtt észrevette, hogy valaki látogatja az éléstárát és minden al­kalommal nagyobb mennyiségű burgonyát emel el. Amikor a hiány már 150 kilogram volt, el­hat ározta, hogy egyedül fogja kinyomozni a tettest. Egy kapával felfegyverkezve lesbe ál­lott és várta a tolvaj újabb látogatását. A késő esti órákban Schwarz figyelmes lett arra, hogy valaki álkulccsal nyitogatja az éléstár ajtaját. I A kapát magasra emelve a sárokiba állott és abban a. pillanatban, amikor a sötétben meglát­ta egv árnyék körvonalait, lesújtott a kapával, melynek éle behasitotta a hívatlan vendég koponyáját. Amikor lám­pát gyújtott, nagy megrökönyödésére is­merte fel a leütött emberben a saját apósát, Elischer Jánost. Azonnal kocsira rakták a szerecsétlént és be­szállították a kórházba, ahol megoperálták. A kapaütés azonban az agyyelőt is megsértette, ezért az öregember menthetetlen volt és rövid­del később a kórházban meghalt. A csendőrsé­gen Schwarz beismerő vallomást tett, tagadta azonban azt., hogy gyilkos szándéka lett volna. A esendőrség megállapította, hogy Elischer és Schwarz között már régebb idő óta feszült volt a viszony és hogy Elischer tényleg lopási szándékkal ha.- tolt he veje éléstárába. A .kórháziban történt ki- I hallgatása során Elischer azt be is vallotta, hangoztatta azonban, hogy mindössze nyolc kilogram burgonyát lopott el. A csendőrség a gyilkos gazdát letartóztatta és a. privigy.ei já- rásbiróság fogházába, szállította. Egy páriskörnyéki banktisztviselő idegeinek összeomlásával fizetett egyetlen éjszaka gyönyörűségeiért Hogy lehet 20*000 franknak a végére járni egyetSen éjszakán a párisi Maximban — Suíyos erkölcsi ítélet a párisi „rabSóbarlang" felett Paris, julius 11. Egyetlen éjszakára akarta meg­kóstolni az élet ragyogó örömeit, a gazdaság fé­nyének aranyos csillogását Jean René Kervisic 17 éves bankgyakornok, aki idáig csak messziről látott jó ruhát, elegáns vendéglőt, drága automo­bilt. Ezt az egyetlen éjszakát megszerezte magá­nak a fiatal vidéki bankgyakornok. És mert az életben mindenért fizetni kell, Jean René Kervi­sic is fizetett azzal, hogy most kiábrándulva, összetört lélekkel ápolják egy Páris környéki sza­natóriumban. Jean René Kervisic fiatal élete, amelyben gro­teszk összevisszaságban keverednek a tragikus és komikus elemek, S’t. Germain en Laye-ban kezdő­dik, ahol az ifjú Jean heti nyolcvan frankért dol­gozott a helyi bankban. Szegény fiú volt egy ács­mester fia, akinek valóban boldognak kellett len­nie, hogy ezt a heti nyolcvanat is megkereshette Szorgalmasan rótta a számokat a vastag üzleti könyvekbe és irigykedéssel gondolt azokra a gaz­dagokra, akinek a számláit a bank kezeli. Egy sorsdöntő napon aztán a főnökétől azt a megbízást kapta, hogy vigyen 80.000 frankot a bánik egyik üzletfelének Párisba. Jean dobogó szív­vel vette magához a hatalmas összeget és feluta­zott a fővárosba. Azt az urat, .akinek a pénzt át kellett adnia, nem találta a szállodában. Azt mond­ták neki, hogy a Maximban van, a híres párisi mulatóhelyen. A MAXIM „TÜNDÉRKERTJE" Jean elbaktatott a Rue Royalba, eltalált a Ma­ximhoz, mikor azonban be akart menni a mulató­ba, a portás feltartóztatta. Jean megmondta, hogy kit keres, a poTtás erre kinyitotta az ajtót s a kö­vetkező pillanatban a fiatal s tapasztalatlan bank- gyakornok Páris mondain életének kellős közepé­ben találta magát. Páratlanul elegáns ruhákban ültek az asztalak mellett a legragyogóbb nők. — Megzavarodva és félszegen lépett oda a vidéki fin ahhoz az asztalhoz, ahol a bank ügyfele ült. Három nő és két férfi ült vele együtt. Mindnyájan nevet­tek és jókedvüek voltak. Jean átadta a pénzt, az összeg tulajdonosa megolvasta, zsebrevágta és a kötegből kihúzott egy ezerfrankos bankjegyet. — Ez a magáé, fiatal barátom, a fáradságáért, — mondta Jeannak. — Mit csináljak ezzel? — kérdezte a fiú zavartan. — Mit csináljon? — nevetett a tőkepénzes. — Vegyen a babájának egy uj ruhát. Hatalmas hahota fogadta ezt a megjegyzést. A Tiszaujlak ínségének pillanatnyi gnyhitésére. Ma, hétifőn reggel megszakadt a telefon­összeköttetés Tiszauij lakkal. A postaépület megrepedezett, sok telefonoszlop ma reggel­re kidül!. Szombat délutántól hétfő reggelig a táviró- összeköttetés csak Ta.racközig ért. Most adták ki a hivatalos jelentést, hogy Kőrösmezőig íhelyireiállliitották a vonalat. Egy Kőrösmezőn rekedt munkácsi tegnap az összeköttetés kiá- myálbain Kőrösmezőről Lembergen át távira­tozott Munkácsra- R. Vozáiry Aladár. fiú fcitámolygott az arcára és órákig sétált, mi­előtt hazament volna. Ettől a naptól kezdve Jean egyébre sem gon­dolt, mint azokra a tündérekre, akiket a Maxim­ban látott és .arra a nagyszerű életre, amit a mu­lató férfiak folytatnak. Nem költötte el az ember frankot, legalább is nem költötte el egyszerre. Valahányszor szabad ideje volt, beutazott Párisba és órákig állt a Ma­xim előtt. Egymás után jöttek a vendégek drága automobilokon és egymásután libbentek be a tün­dérek. Egyikük -másikuk rá Í6 mosolygott a félszeg vidéki fiúra. Különösen két ilyen ragyogó tündér mosolygott kedvesen Jean felé. A fiú gyakori ki­rándulásain mindig találkozott ezzel a kettővel és elhatározta, hogy bármi történik, a közelükbe fog kerülni. HOGY LESZ MILLIOMOS A VIDÉKI BANK­GYAKORNOKRÓL? Néhány hónap m-ult el fantasztikus álmodozások és romantikus séták között. Ekkor történt, hogy Jean megbízást kapott, hogy vigyen 20.000 frankot egy másik bankiba. A fiú elindult. Megtapogatta a bankköteget és úgy érezte, mintha ismét hallaná az ő két tündérének angyali hangját. Kiment az állomásra és párisba ment. Első útja egy ékszer­üzletbe vezette. 1500 frankért vett egy karkötő- órát. Aztán Baclayboz ment, ahol vadonatúj frak­kot, cilindert, ezüstvégü fekete sétapálcát, frakkin- get és inggombokat vásárolt. Pontosan olyan akart lenni, mint azok a milliomosok, akiket a Maxim­ban látott. Taxiba ült és néhány .perc múlva meg­állóit a Maxim előtt. Nemsokára belibbemit az ajtón két tündére, akik olyan jóindulatúan mosolyogtak feléje. Alberté Lopte és Ginette Perruchaud volt a két hölgy, akikről néhány héttel később a törvényszéki tár­gyaláson azt Mák az újságok, hogy olyan táncos­nők, akik többet isznak, mint táncolnak. ELKEZDŐDIK A NAGY ÉJSZAKA A két hölgy lelkesedve fogadta Jean meghívását. Nyomban székárét nyitottak a kis társaságnak. A kiszolgálás egyenesen tökéletes volt. Rakásszámra hozták az ételeket és italokat, anélkül, hogy Jean rendelte volna. Egyenesen kábító, szinte termé- iSzetfeletti volt ahogy a pezsgősüvegek kiürültek. Jean boldog volt és nem törődött semmivel. Barát­nőit valóban tündérieknek találta. A két hölgy énekelt és táncolt. Amint később a bíró előtt el­mondták, ez a produkció is megért valamit. Még többet értek a csókok, amiket* mulatozás közben Jean kapott. A temperamentumos Ginette egy al­kalommal olyan hevesen csókolta meg a fiatal fiút, hogy a rúzs alatt kihasadt az ajka. A kártérítési összeget nyomban bevaealta Jeannon. Hozták a számlát. 1100 frankot tett ki. Jean két darab ezrest nyújtott át Desuzinger urnák, a Ma­xim menedzserének, aki azonban ,,az aprópénzt" megtartotta. Végre is egy milliomos ajándékozhat 900 frankot! A két hölgy arra kérte Jeant, hogy ajándékozza meg őket egy kis pénzzel. 2500 fran­kot kértek és kaptak JeantŐL Mikor ezt az össze­get biztos helyre tették, nyomban azt indítványoz­ták, hogy menjenek el az Ambaseadeurs színház­ba. Innen az előadás után az Abbay-be vonult a társaság. Itt is külön szobát nyittattak, itt is folyt SZÍVESKEDJÉK a b. címére küldött postabeíizotési lapot kitölteni s elöfize- téei hátralékának összegét a postán be-> fizetni, nehogy a kiadóhivatal beszün­tesse a lap küldését. a pezsgő és végül mindhárman annyit ittak, hogy a szeparé fcerevetein elaludtak. HÁROMSZÁZ FRANK — EGY SZIVARÉRT Másnap délben ismét a Maximba mentek ebédel­ni. A tulajdonképpeni rabiás ekkor kezdődött. A pincér 300 frankot számított Jeannak egy szivarért és 100-at egy dóhoz cigarettáért. A virágáruslány irtózatos számlát prezentált, az ,,amerikai millio- mos‘e-nak. Ebéd után egy moziba mentek, onnan séták oesizásra, majd ismét vissza a Maximba, amelynek kül önszobájában most már fokozott* lel­kesedéssel táncoltak, énekeltek és — ittak a hölgyek. Regei öt órakor került a sor a fizetésre. Jean ekkor rémülten fedezte fel, hogy a bank 20.000 frankjából már csak hét frank maradt. Kétségbe­esésében a portáshoz fordult, aki hajlandó volt 1500 frankos karkötőóráját 40 frankért megvenni. Miután azonban ezzel nem lehetett kifizetni a számlát, Jean arra kérte barátnőit, hogy a 21500 frankos ajándékból adjanak neki vissza 500-at. Ezt a propoziciót a hölgyek felháborodva utasították vissza. Ez volt az a.lélektani pillanat, amikor Desuzin- ger ur megjelent a színen, hogy az ügyeket elin­tézze. Jeant megfogta a gallérjánál fogva, áttolta egy pincérhez, aki továbbadta a részeg fiatalem­bert a portásnak, aki a maga részéről egy jól irányzott rúgással a járda szélére penderítette az immár letört milliomost. Innen, a csatornából, szed­te fel őt két rendőr. Jeant letartóztatták. A fiút, aki lelkileg teljesen összetörött, amikor „tündérei" igazi mivoltát elé­be tárták, szanatóriumba csukták és igy megme­nekült a börtöntől. Apja azonban ügy érezte, hogy az igazi bűnösöket, akik fia naiv tapasztalatlan­ságának tragikus következményeiért felelősek, nem szabad futni hagyni. Feljelentette őket orgazda­ságért s néhány hét múlva megtartott tárgyalásból tudta meg Párizs Jean nagyszerű éjszakájának tragikomikus történetét. Desuzinger urat 500 frank pénzbírsággal és négy havi fogházzal sújtotta a bíróság, a két hölgyet pe­dig felmentette. A büntetésnél azonban sokkal kellemetlenebb volt Desuzinger urra az Ítélet in­dokolása, amely tömör egyszerűséggel „rablóbár­ián gnak" nevezte a világhírű Maxim-mulatót, amelyet mint „tapasztalatlan ifjak kifosztására berendezett utszéli csárdát*" rendőrileg be kellene záratni... A Maximét azonban még ma sem zárták be. Csak Jeant zárták be, aki a szanatórium magányá­ban gondolkozhatik arról, hogy tündérek is mily gonoszok tudnak lenni. Társadalmi Élet # „Miss Losonc“-ot választottak egy jótékony- sági mulatságon. Losonci tudósítónk jelenti: Óriási ■érdeklődés mellett folyt le szombaton este a lo­sonci régi asztaltársaság jótékonysági mulatságán a „Mise Losonc" választása. A rendkívül nagy­számban összegyűlt közönség tíz leányra adta le szavazatát, akik közül a zsűri titkos szavazás ál­tal Kobn Zsuzsát „Mise Losoncának, Stern Mein- híldet első udvarhölgynek és Máklián Böskét máso­dik udvaríhöligynek választotta meg. Az estélyen egyébként pompásan összeállít ott műsor is szóra­koztatta a közönséget. A műsor szereplői közül kü­lönösebben kiváltak: Faczonay Klára, Miklián Bözsi, Stern Meinhild, Dortsák Anna, Nemeez Mik­lós, Biezkiup Sándor, Kál'Iay József. Boross József, iifj. Engel István és az asztaltársaság tagjaiból alakult alkalmi énekkar Riiszner Zoltán vezetése mellett. Az estély úgy erkölcsi, mint anyagi tekin­tetben kitünően sikerült s jelentékeny összeget biztosit a szegény gyermekek felruházásának alap­jára. A legnagyobb elismerés illeti mindezekért Tanka Jenő bankiigazgatót, aki az embenbaráti c'él érdekében fáradhatatlan tevékenységet fejtett ki. —------- ----------------------j.... ...... '■* — Egy cselédleány zavarta el a báni bankbetö­rőket, akik azután a vasúti kioszkot fosztották ki. Nagytapolcsányi tudósítónk jelenti: Vakmerő be­törést kíséreltek meg ezideig ismeretlen kassza- fúrók a Zsolnai Hitelbank báni fiókintézetében, de munka közben megzavarták őket, g igy mit sem zsákmányolhattak. A betörők a Plébánia ucca felőli főbejáraton jutottak be a banképületbe, tévedés­ből azonban dr. Lakos ügyvédi irodájának ajtaját feszítették fel, majd feltörték az egyik íróasztalt, ahol azonban értékeket nem találtak. Innen a szomszéd ajtón keresztül bejutottak a bank pénz­tárába, és hozzáfogtak a Wertheimszekrény meg- lékeléséhez. A betörők okozta zajra figyelmes lett Blasko Stefánia cselédleány, aki lármát csapott, mire a betörők szerszámjaik hátrahagyásával ke­reket oldottak. Röviddel később a Cabaly Károly féle vasúti kioszkban történt betörés, melyet a je­lek szerint ugyanazok a tettesek követték el, akik a bankban sikertelenül operáltak. A kioszkból tölbbszáz korona értékű árut sikerült ellopniok. A csendőrség erélyes nyomozást indított a betörők után. Póliö szappan . mfriden mosáshoz.f .1 1933 julius 12, szerda.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents