Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-01 / 147. (3257.) szám

lfrttd frUliOS 1, BflOiimlHtf. font is csatlakozik az inflációs politikához. Holland tudja, hogy milyen veszedelem fenye­getné ez esetben a forintot és Svájc is tisztá­ban van azzal, hogy a forint esése után a nem­zetközi devizaspekuláció minden erejét a sváj­ci frank aláaknázására összpontosítaná. Mind­két állam inkább elhagyja Angliát, de nem egyezik bele valutájának tönkretételébe. Meghalt Pam'er A kos a legnagyobb magyar litozólus Budapest, ju-nhis .10. Btldaipfleti szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: Pauler Ákos, a buda­pesti tudományegyetem nagyhírű filozófia tanára, Corvin-koszorus tudós, a Tudományos Akadé­mia I(, osztályának elnöke csütörtökön este 57 éves korában hosszabb szenvedés titán meghalt. Temetése szombaton délután lesz az Akadémia oszlo p esa r nők á b ól. Pauler Ákos bölcsészeti és pedagógiai iró hires magyar tudósesaládtból származott. Apja. Pauler Gyula történet iró volt, nagyapja pedig Pauler Tivadar jogtudós és igazságügyminiszter (szüle­tett Budán 1816-iban, meghalt Budapesten 1866- fban). Pauler Ákos Budapesten született 1876 ápri- ' lis 9-én. Egyetemi tanulmányai végeztével 1898- Jban bölcsészet-doktori oklevelet, 1902-ben a buda­pesti egyetemen magántanári képesítést nyert az ismerettanból és az ismerettan történetéből. Előbb a budapesti pedagógiámban tanárik adott, majd 1906-ban a pozsonyi jogakadémiára, 1912-ben a kolozsvári. 1915-ben pedig a budapesti egyetemre nevezték ki a filozófia tanárának. Az akadémia 1910-lban megválasztotta levelező tagnak. Főbb munkái: „A természetfilozófia fogalmáról és fel­adatairól'* (Budapest 1898), „Ismeretelméleti ta­nulmányok" (1903), „Bevezetés a filozófiába" (1920), „Liszt Ferenc gondolatvilága" (1922). Pauler Ákos a filozófiai Írókban elég szegény magyar bölcsészettudomány legjelentősebb tag­jai közé tartozik és egész generációkat nevelt a budapesti egyetemen. Főműve amely szerényen, a „Bevezetés a filozófiába" címet viseli, német nyelven is megjelent 1926-ban és a legkomolyabb szakkörökben nagy elismerésre talált. Pauler Ákos filozófiája közel állott ahhoz az irányzathoz, amelyet a modern francia filozófusok egynémelyi- ke képvisel s amelyet „neuthomizuiu&nak" szokás nevezni. Világos, áttekinthető előadási modora, mindig lebilincselő fejtegetései és hasonlatai szá­zával vonzották a különböző fakultásokon tanuló diákokat előadásaira. A magyar tudományos életet és a budapesti Tudományegyetemet, amelynek egyik dicse volt, nagy csapás éri Pauler Ákos ko­rai halálával. 7875 vasutast küldött nyugdíjba Julius 1.-vel a vasutügyi minisztérium További nyugdíjazások a láthatáron, hogy enyhítsék valamennyire ai államvasutak deficitjét Prága, június 30. Legutóbb beszámoltunk anról, hogy a vasutügyi minisztérium az állam­vasutak 'nehéz helyzetére való tekintettel tö­meges nyugdijazásókra készül- Az Expr.ee mai szánnának jelentése szerint az első nagyabb nyugid Íjazás a mai nappali, julius 1-vel kezdő­dik, amikor a vasutügyi minisztérium 7875 vasúti tisztvi­selőt és alkalmazottat küld nyugdíjba. A lap jelentés szerint valamennyi vasutigazgu- ’tóságon teljes erővel dolgoztak junius utolsó hetében azon, hogy idejében készüljenek el a nyugdíj kiszámítási munkálatokkal;. Ez a mun­ka olyan nagy volt, hogy egyes igazgatóságo­kon külön alkalmazottakat is kellett fölvenni ennek a munkának az elvégzésére, sőt az illető ügyosztályiban túlóráztak is. A nyugdíjaztatások kiterjednek az alkalma­zottak összes kategóriáira és összes fizetési osztályaira. Elsősorban azonban azokat küldik nyugdíjba, akik harminc szolgálati esztendővel rendelkeznek és betöltötték már ötvenötödik életévüket. Ezek után következnek ima.jd a fiatalabb kor­otsztályu tisztviselők. A vasúti tisztviselőket és alkalmazottakat a nagyarányú nyugdíjazta­tások meglehetősein meglepték, főként azt pa­naszolják az érdekeltek, hogy későn kapták kézhez a nyugdiJbahelyezési dekrétumot s a,z is n'agy nehézséget okóz a nyugdíjba kük dötfc tisztviselőknek, hogy julius 1-én nem kap­nak fizetést, mivel a nyugdijak (kifizetése — az aktív szolgálatot teljesítő alkalmazottak 'előre való fizetésével szemben — utólag tör­ténik. — Óriási tűz Southampton kikötőjében. London­ból jelentik: oSuthampton dokkjaiban tegnap éjijei tü ztámadt, amely oly veszedelmes méreteket öl­tött, hogy a hollandiai „Ingrapöra" és az amerikai „Montroee" óceánjáró gőzösöket el kellett vontat­ni. A lángok átcsaptak a raktárházakra is és busz milllió cigarettát hamvasztottak el 30.000 font ér­tékben. 1 magyar kormányzó megkapja a király valamennyi főhatalmi jogát? Hárem terv a magyar kormányzó jogkörének kiterjesztésével Budapest, június 30. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefomijelenitése.) A kormány tagjai ma déllelőtt Gömbös miniszterelnök elnökle­tével minisztertanácsot tartottak. Imrédy Béla pénzügyminiszter beszámolt a londoni ut ta­pasztállá iáiról, valamint az ott folytatott bizal­mas eszmecserékről. A kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javaslattal kapcsolatban a minisztertanács még nem döntött, mivel ezidőszerint három­féle elgondolás van szőnyegen: Az első terv szerint a kormányzónak kizárólag az ország- gyiiÜtés elnapolásáról szóló jogát szélesítené ki a törvény, úgyhogy a mostani egy hónap helyett három hónapra napolhatná el szükség esetén az országgyűlést. A második terv sze­rint a kormányzónak az országgyűléssel ösz- szeifiiggő minden jogát olymódon terjesztenék ki, hogy a jogok a királyi jogokkal lennének azonosak. A harmadik elgondolás szerint min­den irányú államfői jogot a legszélesebben ter­jesztené ki a törvény a kormányzó számára. Lehetséges, hogy hétfőn külön minisztertanács fog foglalkozni a törvényjavaslattal s ez eset­ben a javaslat még a nyári szünet előtt a ház elé főig kerülni. Amerika fellegyverzi flottáját Wa%iípgton, Jiunius 30. Swanson tenge­része bugyi miniszter bejelentette az amerikai tengierésWi politika meglepő irányváltozá­sát. Mig eddig a leszerelési tendencia ural­kodott, a lefegyverzési konferencia elanpolá- sa után Amerika elhatározta, hegy flottálját a washingtoni szerződés megengedett mé­reteinek végső határáig kifejleszti. A hadi­hajók építését meggyorsítják. A kész hadiha­jókat fölszerelik az aktív szolgálatra. Az uj amerikai tengerészeti politika ellen tétiben áll az 1931 augusztusában elfogadott tenge­részeti programmal. A lapok nem leplezik, hogy a tengéreszetügyi miniszter felfegyver­zési tervet mutatott be tegnapi nyilatkoza­tában. Meghosszabbítják ,.rv *•* a román-jugoszláv kereskedelmi egyezményt Belgirád, junius 30. A román kormány elfo­gadta a belgrádi kormány javaslatát a két ország közt eddig érvényben volt kereskedel­mi egyezmény meghosszabbítására. A javas­lat értelmében az egyezményt julius 1-éitől számítva hat hónapra hosszabbítják meg. Az eperjes-bártfai motorosvonat halálragázoit egy gazdálkodót Kassa, jurniua 30. (Kassai szerkesztőségünk telefonjélen lése.) Súlyos szerencsétlenséget okozott tegnap a Bártifa és Eperjes között közlekedő mofotrosvoaat. Bartostfalva község mellett elütötte Lasor János kisgazda szeke­rét. Az összeütközés következtében ,a kisgaz­da nagy Ívben repült ki szekeréből egy nyolc méteres mélységbe. Az odahívott mentők a szerencsétlenül járt gazdát beszállították az eperjesi .kórházba, ahol anélkül, hogy eszmé­letét egy pillanatra is visszanyerte volna, k'iiszenvedett. A gázolás következtéiben a szé­kéi" elé fogott két tehén is elpusztult. A mo­torosvonat első része snJlyosan megrongáló­dott. A vasutigazgatóság részéről bizottság szállít ki a helyszínre. j; — Megnyitották az aj pöstyénl múzeumot. Pös­tyénből jelentik: Csütörtökön, Péter-Pil napján délelőtt nyitották meg ünnepeég keretéiben az uj pöetyéni múzeumot. Az országos hivatal képvise­letében megjelent Bellái József kormányfőtanácsoe, a műemlékek bizottsága nevében dr. Hoftfmann tanár. A pöetyénihatóeág Skyeák Béla főbíró veze­tékével jelent meg. A községet Sándelér polgármes-i tér képviselte. A pöetyóná musenmtársaeág névé* ben Winter Imre, a múzeum elnöke üdvözölte a kormány képviselőjét s beszédében kiemelte mind­azoknak érdemeit, akik közreműködtek a muzeum létrejöttében. Utána beszédeket tartottak Síkycák főbíró, Bellái kormányfőtanácsos, dr. Hofftoann, dr. Filkorn képviselő és dr. Vaclavik tanár. A be­szédek elhangzása után a vendégek megtekintet­ték a múzeumot, melynek népieméi, régészeti, ás­ványtani, földtani, balneológiái, állattan és növény* tani osztályai vannak. SZOMBATÉT VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR roffllllllllllllHlllllíl![ííiniillllllllllillillllllllllll|[|||[||lllllll!llliill!lllllllMIIIII!IHM!llllllllllllllllllllllM REGÉNY (10) Valami ünnepnap lehetett a hegyekben. Fekete-fehér ruhás asszonyok ballagtak az utak szélén, imakönyvvel a kezükben s riadt arccal ugrottak félre az útból, mert a tegnapi sarat szert efröccsen tette az autó- Apró fal­vakon robogtunk keresztül, itt-ott a helyes utat kérdeztük: — Da, da! — igeneit egy vén horvát pa­raszt s hosszan utánunk bámult. Szép volt így: suhanói ismeretlen ország ismeretlen hegyei között, mind följebb már a Karszton, zöld páfrányerdők és kibukkanó fehér kövek között. Magános tanyák búslakodtak a völ­gyekben és a hegyoldalakon itt-ott templom- torony ágaskodott az égnek. A magas hegyek tetején finom felhő ült. Retten voltunk az egész világon, Vera kis kék sapkája alól kiszabadult egy hajfürt és lebegett a szélben. Arca kipirult, ahogy n éh a rápillantottam, csak orrának finom ivét lát­tam a hajfürt mögött. Szöktünk ... Már óráik hosszat rohantunk a kocsival. Szerencse, hogy Zágrábban jól teleszittam magam benzinnel, ezen a kietlen utón alig kaphattunk volna a motornak táplálékot. A gondozatlan ut mellett kitört korlátok emlé­keztettek hajdani, szorgalmasabb időkre. Fe­nyőik kisérték utunkat és mély szakadékok övezték. Kanyargós, síkos ut. Néha azt hit­tem, valahol Gömörmegyében járunk: a táj képe megcsalt, a Karszt helyett liptói tájak és zólyomi hegyek bukkantak föl. Csak az utszéli kőjanik ók és öreg, avult házak rene­szánsz kapuból tozatai emlékeztettek arra, hogy idegen vidéken járunk. Modrus-megye. Régi földrajzköoyvem em­lékei száll anak föl Kisváros határába érkeztünk. Erdők és lombos szépségek övezik a városkát, amely hirtelen bukkan elénk egy kanyarodó után: piros tetős ház üdvözöl, aztán egy gyerek kí­sérletezik azzal, hogy követ dobjon a sárká­nyéra és már meg is állottunk egy „gostoina" előtt. — Nagyon helyesen — mondja Vera —, éhes vagyok. Ismeretlen város a Karsztban. Ünnepnapi nyugalom száll a vidékre. Senki, de senki az égvilágon nem tudja, hogy itt járunk. Akár el is tűnhetnénk mindörökre az emberek elől, itt maradhatnánk ebben a kis ihegyivá- roskában. Olyan, mint Rozsnyó, vagy Breznó- bánya a hegyek között. — Hogy hívják a várost? — kérdezem egy suhanó tói. Nem érti a német szót. öreg kocsmáros biceg ki. — Delnőre ... — düninyögi, szinte csodálko­zik, hogy ezt valaki nem tudhatja. Kis város a Karsztban. És nincsenek fehér kövek itten, nincs szikrázó napsütés, pusz­tuló rom, mint hittem. Cupa ünnepi hangulat, kedvesség minden. Talán azért is, mert Vera áll mellettem és nagyokat harap a vajaske- ny érből. Sokáig állunk igy, nekitámaszkodva a ko­csinak. Nem messze katonazene játszik és egy park fái alatt tisztek pengetik a sarkan­tyút. A pázsiton tábori ruhás katonák ülnek és csajkával a kezűikben várnak ebédet. A nők divata alig egy évvel jár a párisi mögött: Európa uniformizál. Néhány száz kilométerrel följebb magyar katonák várják ugyanígy a menázsit, még északabbra cseh közlegények dobolnak a sajka fenekén, ugyanilyen éhes lehet a porosz baka is ebben az órában s lit­ván katonák is szívesen szoktak vacsorázni. Ugyanígy sétálnak a siófoki mólón a nők, ol­dalukon egy-egy tiszttel, a pesti Angol-park­ban Fricsay szintén rázendített és a nógrádi fenyőik illata sem más, mint ez itt. — Mi az? — kérdi Vera, mert már percek óta nem szólok. —• Semmi — legyintek —, csak azt nézem, hogy a katonák mindenütt egyformán éhesek ilyen időtájban. Magam is igy csörgettem a csajkámat annakidején és nem tudtam volna magam sem választani egy szép nő, vagy egy csésze kakaó között... — Bolondos! — nevetett Vera — nem ta­lálja, hogy itt minden nyugodt mostan? — Igen, — mondom — föltétlenül van ben­ne hangulat. Fanyarul mondom, de belül melegséget ér­zek. Ezt mutatni azonban nem ajánlatos­— Olyan jó volna itt maradni! — mosoly­gott Vera- — Mit szólna hozzá? Hogy mit szólok hozzá? Máris szaladtam az öreg, bicegő vendéglőshöz, megnéztem a „lakosztályait", vacsorát rendeltein, elhelyez­tem a kocsit és elrendezi ettem a Vera szo­báját. — A kívánsága parancs volt! — mondtam s mindenképpen arra akartam vigyázni, hogy el ne áruljam a nagy örömöt. De lehet azt 1 yenkor titkolni? Delnőre! Nem foglak sohasem, elfelejteni. Földrajzkönyvek ajpm foglalkoznak veled, mert csak egy jelentéktelen karszti város vagy, katonai térképeken olyankor huzgál- ják alá nevedet, amikor egy-egy dandár erre gyakorlatozik, a vonal csak egy percig áll ál­lomásodon, mert sietős a dolga Fiume felé, turisták nem ismernek, nyaralóvendégek fel nem keresnek és aki fürdőzni akar, lerohan Dalmáciába, autósok azért állanak meg ven­déglőd előtt, mert kifogyott a benzinjük — és mégis milyen csodaszép vagy, sáros uccuid - dal, elhanyoglt házaiddal, öreg diófáiddal a parkban. Rajongunk érted, mint egy ismeret­len nőért. Még feltűnést is keltettünk. A katonazene kólót húzott, aztán rágyújtott egy népszerű operett nyitányára, — milyen kicsi ez az Európa — a tisztek Vera után fordultak, a karmester kihajolt a kottaállvány mögül é« úgy nézett Verára: idegen, ismeretlen ebben a városban, ahol mindenki rokona a másik­nak. Mekkora feltűnés, mintha csak mife­lénk, egy kis városban volna. — Azt hiszik, férj-feleség vagyunk! - súg­tam Vera fülébe. Vera azonban tiltakozott: — Remélem nem! — Én azonban nem hagytam: — Gondolja, hogy azok már közömböseb- ben viselkednek egymással szemben? Kérdéssel felelt: — Talán nagyon feltűnően viselkedünk? Már vívtunk, meglehetősen élesen pedig. Uj hang csendült meg tehát közöttünk. A dialógus alatt apró viharok fészke parázs­lóit. Egyődeig úgy néztünk egymásra, mint ellenfelek. Végül is Vera békült: — Most nincs itt az ideje, hogy veszeked­jünk. Hagyjuk talán nyugodtabb időkre a vélemények heves kicserélését. — De ez igy kedves, — kötöttem meg ma­gam — változatos és érdekes. Legalább job­ban kiismerjük egymást. — És miért szükséges ez magának? Egy pillanatig haboztam, mig kivágtam: , — A jövőre való tekintettel. Harciasán nézett rám: — És miért volna erre szüksége? Milyen jövőre van tekintettel? Hiszen megmondtam, hogy roppant örülök lovagi szolgálatainak* de nem szerelném, ba ebből következtetése­ket vonna le. Olyan szigorúan nézett most végig, mint egy sértett királynő. Nem szóltam semmit. Ilyenkor jobb, ha az ember nem felel. Ez nem megíutamodás, ha­nem okos politika. Ha egy nő haragszik, min­dig azt hiszi, hogy igaza van. Ebben az igav Ságban csak akkor kezd kételkedni, hogyha ráhagyják, öt perc múlva Vera is jelentke­zett ezzel a törvénnyel: No, azért ne haragudjon — kezdte a hé- kilóst látja, maguk férfiak úgy szexet-) nek... jL

Next

/
Thumbnails
Contents