Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-07 / 129. (3239.) szám
■BaHnEBBHaan1^ 2 T^CM-MAGtARHÍRLAP Hogy őrül a kisfiú, hogy a kis húgát a fogápolás titkaiba bevezetheti! Hiszen a jóillatú ODOL- fogpasztát tartja a kezében, amelyet a gyerekek annyira szeretnek, mert olyan puha, hogy a kis gyerek- fogacskák érzékeny zománcát nem karcolja össze. - Aztán meg az ODOL- fogpasztától olyan tiszták, olyan szépek a kis fogacskák, mint a gyöngy! gazda-sági éMekkiöHös stégből a kisantant fennállásának tizenegyedik esztendeijében — amint a számok mutatják — csak a vágy él, amelyet aiz élet realitásai eddig nem engedlek érvényesülni. S ha külügyminiszterünk lapja bármily meggyőzően ecseteli is a kis- antaniállajmok szempontjábói a dunai forga- lom jelentőségét, a három állam postatakarékpénztárának kiépítendő együtt működését, természeti kincseiket, az eddigi erőifeszité- sek sikertelensége azt bizonyítja, hogy ezeket a kincseket a Gondviselés nem egymásnak szánta. A kisantantállamok beszámolóiból már a a múltban is megtanulhattuk, hogy bennük nem az a fontos, amit elmondanak, hanem amit elhallgatnak. A szövetséges Románia és Jugoszlávia részéről hangoztatott az a kívánság, hogy megfelelő tarifareformmal kell a földrajzi adottságokat ellensúlyozni és gazdaságilag közelebb hozni egymáshoz az államokat, ezentúl is csak tervezgetés marad. A v a sutáknak a megcsappant forgalom következtében növekvő veszteségei kizárják, hogy a kisantantállamok egymás között, óriási kerülővel bonyolítsák le oly alacsony díjtételek mellett forgalmukat, melyek az államháztartások hiányát még lényegesen növelnék. A Prágáiban megalakult gazdasági tanács felveheti a munkát a kereskedelempolitikai, pénzügyi téren, megkísérelheti az ipari és mezőgazdasági termelés normalizálását, de olyan eredményt, mely a kisantant három álllaimAnak mezőgazdasági és ipari termelését a mainál lényegesebben függetleníthetné a külföldtől, nem fog felmutatni. A kisantant saját gazdasági problémáit nem oldhatja meg, amíg politikáját gazdasági érdekeinek. megfelelően nem módosítja és az egymásra utalt államok együttműködését meg nem teremti. Ennek azonban oly sokszor hangoztatott előfeltétele a teljes megbékűlés, az egyenjogúság elismerésének alapján. Nem helytálló tehát Benes és Titulescunak az újságírók előtt tett ama megállapítása, hogy magyar részről túlzott jelentőséget tulajdonitanaik a határoknak, ellenben helyes a kisantant ama most bevallott, törekvés'©, hogy a határok jelentőségét megszüntetni és epiritualizálnd szeretnéA kár csupán, hogy Benes és Titulescu megálltak ennél a kijelentésnél. A szándék csak akkor ér valamit, ha tettek követik. A Duna völgye annyira beteg, a gyógyítás csak akkor lehet eredményes, ha az össze5: szervekre kiterjed. A kisantant Prágában még mindig szemet hunyt döntő fontosságú körülmények felett. A tanácskozások szelleme a régi s ezért eredményük sem hozhat mélyreható változást. A gazdasági felépítés nem valósítható meg mindaddig, amíg a politika irányvonala ellenkezik a gazdasági érdekekikel. Ezért nem tulajdonítunk a prágai tanácskozásoknak, a megtévesztő külsőségek után sem, különösebb jelentőségét. Várjuk a következő konferenciákat, amelyeken a problémákat már a realitások figyelembe vételével lesznek kénytelenek megtárgyalni. A kisantant most lezajlott tanácskozásának csak a díszleten voltaik imponálók, maga az előadás gyengének bizonyult. A görögtez, a/meUlvel minden alkalommal operálnak, végűi unalmassá válik. Amit most Prágában bemutattak, szintén csak görögtüz volt. Hiányzott belőle a komolyam megalapozott realitás. AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE (38) Ez a gondolat uj reményt gerjesztett Philip- ben. Eszébe jutott Bréault atya ég a fehér ápolónő esete, akiket távolabb nyugatra túsznak fogtak maguknál három évvel ezelőtt a nana- malut-eszkimók. A nőnek hajaszála sem görbült meg a kilenc hónapi fogság alatt. Olaf Ander- son elmondta neki az egész történetet. Ezen a vidéken nincsenek fehér emberek, csak eszkimók, az eszkimókkal pedig tud majd tárgyalni, ha ezzel a zeivánnyal végzett. Odaát a faiházban könnyen elintézhette volna velük a dolgot — most szinte átkozta magát feled éken y- sége miatt! Már nem látta olyan vigasztalannak a helyzetüket, mint még öt perccel előbb. De még előtte voltak a szürke éjszakai órák. Ekkor azonban gyorsan eloszlottak az árnyékok, a partok előtűntek és a nagy síkság kibontakozott a ködös homályból. Az utolsó negyedórában, amely a nappalt elválasztotta az éjszakától, Philip dél felé meresztette szemeit a Coppermine fehér ösvényén. Gélie volt az első, aki föltekintett arról a nyomáról, amelyen ellenségeik követhették őket. Északnak ült és, mikor elkiáltotta magát, Philip fölpattant a helyéről. Első érzése a meglepődés volt, hogy még mindig nem haladtak túl az utolsó erdősávon. De aztán észrevette ö is. amit Gélie látott: az erdőszélen füstszalag kígyózott az ég felé ... A következő pillanatban meglátott egy faházat. A többit elmondta neki Gélie csillogó tekintete. A leány érthetetlen szavakat rebegett félig zokogva, de Phhip tudta már, hogy megnyerték a játszmát: az a faház Ármin szállása. Ármin tehát nem halott. El, mint ahogyan Büké mondotta. Philip keményen viselte mindeddig a rettentő fáradalmakat, most azonban ellenállhatatlan vágya volt nevetni. A különös csak az volt. hogy semmiféle hang nem jött ki a torkán. Csak bámészkodott, mígnem Gélie megfordult és a karjaiba omlott. A leányt éppen diadaluk percében hagyta el minden ereje. Aztán bekövetkezett az, ami egyszere visszaadta az életet Philipnek. Messze, az erdősáv végéről hangok törtek feléjük. Emberi hang volt: vonító, farkasra emlékeztető kiáltása egy eszkimó-csapatnak, amely emberre vagy vadállatra készül lecsapni. Ezt a hangot hallották ők odaát a tisztáson is. De most nem két-három embertől származott. Nyomban utána erős puskadörrenés következett., aztán egyetlen lövésre egész sor- tüz — majd halotti csönd ... Philip gyorsan rátette Céliet a szánra, elindította a kutyákat és figyelte az erdő tág nyílását három-négyszáz yardnyira a folyótól, öt perc múlva a szán odaérkezett a faház elé. Közben sem kiáltást, sem lövést nem hallottak, a faházból sem mutatkozott az életnek semmi jele a füstön kívül. A szán megállt é6 Célde már rohant az ajtó felé. Az ajtó zárva volt. A leány izgatottan ütögette öklöcskéjével és furcsa nevet kiáltozott. Philip, aki a leány mögött állt, mozgást hallott a faházból, aztán retesz csikor- dulását és mély férfihangot. Gélie szinte sikoltva felelt erre a hangra. Az ajtó kitárult és Philip férfit látott a küszöbön, kitárt karokkal. Gélie odarohant a férfi karjai közé. öreg, fehérhajó, fehérszakállas ember volt. Philip éppen hogy megállapította ezt, aztán meghökkenve fordult az erdönyilás felé. Csak ő hallotta azt a kiáltást, amely onnan hangzott. Mikor hátrafordult, sötét alakot látott rohanni a síkon át a faház felé. Pisztollyal a kezében, elébe indult és nemsokára szemtől- szemiben álltak. Az idegen valóságos óriás volt. Hosszú, vör- lienyes haja a két vállára Omlott. Hajadonfővel volt és erősen lihegett, mint aki nagyot futott. Arcán vér csurgóit. A szemei mintha kiugrottak volna, mikor Philipre bámultak. És Philip majdnem elejtette pisztolyát a csodálkozástól: — Istenem! Te vagy az... Qlaf Anderson?... 1938 funius 7, ggenda. Egységes kisantantfront a bukaresti agrárkonferencián Mayer Károly magyar államtitkár felszólalása Bukarest, jurnius 6. Az agrárállamok bukaresti konferenciája vasárnap regigei kezdetét vette. A tanácskozások első napján Mu- ravjev bolgár földművelésügyi miniszter, Zavadki lengyel pénzügyminiszter, Toma- sics jugoszláv földművelésügyi miniszter, Mayer magyar államtitkár és Seba csehszlovák követ szólaltak föl. A konferencián a kisantantállamok delegátusai együttesen lépnek föl. Seba csehszlovák követ beszédében kimentette a távollevő Hodza földművelésügyi minisztert. Bukarest, juniue 6. Vasárnap délelőtt kezdődött meg az agrárállamok értekezlete. A magyarországi kiküldöttek nevében Mayer Károly földművelésügyi államtitkár nagy be^ szódben foglalkozott az agrárállamok problémáival. Annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ha az értekezlet minden tagjában megvan a jóakarat, nagy lépést tehetnek előre a válság megoldása felé. A magyar kormány, úgymond, nagy fontosságot tulajdonit az értekezlet munkájában való aktív részvételnek. Az európai válságnak egyik fő ok a a mezőgazdasági válság, amit még súlyosbít az is, hogy a kontingentáilis rendszer ijesztő arányokat öltött. Amig ezeket a bajokat meg nem szüntetik, nem lesz normális állapot Európában. Magyarország kilép a népszövetségi ligák uniójából? Az erdélyi magyar iskolák panaszainak elutasítása m att A Rémet delegátus bejelenti, hogy H.tSer kormánya nem fogja üldözni a zs.dókat Genf, juniue 6. A népszövetségi ligák uniójának kongresszusán főként magyar szempontból meglepő esemény történt. A kongresszuson a magyarországi népszövetségi ligát Pékár Gyula képviselte. A kongresszus pünkö'sd vasárnapján a különböző nemzetiségű kisebbségek panaszainak ügyét tárgyalta. Ezek között az erdélyi magyar iskolák kérdése is szerepelt, amelyben a népszövetségi tanács nemrégiben a román kormány előterjesztésének szellemében döntött és elutasította az erdélyi magyar iskolák által beadott hétszáz panaszt. A határozat ismertetése után általános meglepetésre Pékár Gyula szólásra jelentkezett és bejelentette, hogy ilyen körülmények között a magyarországi népszövetségi liga nem hajlandó tovább tagja maradni az uniónak és minden valószínűség szerint ki fog lépni a nemzetközi szervezetből. Pékár bejelentése nagy meglepetést keltett, mert az Unió tízéves fennállása óta még a legélesebb helyzetben, mint a japán-kínai ellentétek idején, sem veit példa arra, hogy valamely állam elhagyta volna a nemzetközi f ónt mot. Pékár utólag magyarázatul hozzáfűzte kijelentéséhez, hogy a döntés nemcsak tőle függ, de a magyarországi szerv minden valószínűség szerint az ő kijelentése értelmében fog dönteni. Hétfőn újabb meglepő esemény történt a kongresszuson. Von Schnee admirális, a német delegáció vezetője, azt a meglepő kijelentést tette, hogy az uj németországi politikai rendszer nem azonosítja magát a ssidóttld özetekkel s azok az intézkedések és események, amelyek Hitler kormányrajutása idején lezajlottak, átmeneti jellegűek voltak. A német kormány a jövőben hasonló jellegű kilengéseket nem fog megtűrni. XXV. FEJEZET A faház ostroma A hatalmas darah ember telteiében a bizonytalanság és hitetlenkedés első, riadt csillogását nyomban fölváltotta a hirtelen örvendező megismerés. Olaf Andreson odakapott Philip kezéhez, mint a vizbefuló ég csak azután próbált beszélni, szemeb le nem véve Philipröl, mintha még mindig nem volna bizonyos abban; hogy valóban vele beszél. Aztán elvigyotgott. Senki a világon nem tudott így vigyorogni, csak Olaf Anderson. Dagadt, véres arcát egyszerre elváltoztatta ez a vigyorgás. Az emberek leginkább ezért a vigyorgásáért szerették a vörösképü svédet. Aki csak ismerte őt a testületben, mind megesküdött volna, hogy Olaf ezzel a vigyorral az arcán fog meghalni. Most ez a vigyorgás volt a felelet Philip meghökkent kérdésére. — Éppen jókor... a legjobbkor! — mondta Olaf vigyorogva és Philip kezét rázogatva. — Mind meghalt, csak én nem. Calkins, Harris és az a kis hollandus, 0‘Flyim is, mind!... Kinyuj- tózott örökre mindegyik, Philip. Hallottam, hogy nyomozó járőr jön föl hamarosan. Várom már minden napja. Hát te hányadmagaddal vagy? Átnézett Philip válla fölött a faJházTa és a szánra. A vigyorgás lassan elhalt az arcán és Philip hallotta, hogy elnehezedik a lélekzete. Egy hirtelen tekintet megórttette Olaffal a meglepő igazságot. Elengedte Philip kezét, hátralépett és tetőtől-talpig végigmérte bajtársát. — Egyedül? — Úgy van, egyedül! — bólintott Philip. — Csak Gélre Annii/ van velem. Visszahoztam az édesatyjához. Egy Blake nevű fickó van nem messze innen TJpi törzsével. Elkerültük őket, de azt hiszem, nemsokára itt lesznek. Olaf arcán ismét megjelent a vigyorgás. — Az ég áldjon meg bennünket... ez aztán fura dolog! —■ morogta. — Úgyszólván a nyomunkban vannak, odaát pedig az erdőkben Upi törzsének másik fele iiyüvi a maga apró lábait azért, hogy engem kézre' kerítsen. És a mulatságos az, hogy te egyedül vagy! Olaf szemei a pisztolyra meredtek. — És muníció? — kérdezte mohón. — Meg élelem? — Har minc-négy ven töltény, a puskához, tizenkettő a Colt-pisztolyhoz, bőséges élelmiszer ... — Akkor be a faházba, a kutyák is velünk! — mondta, szinte kiáltva, a svéd. Az erdő széléről puskalövés hallatszott és fejük fölött fütyült el a golyó. Pár pillanat alatt a faiházban voltak, amelybe betiiszkolták a kutyákat is. Elég volt behajtani őket és utánuk behúzni a szánt. A faház falát golyó érte, rést talált és odabenn ércesen megcsendült valami. Mikor Olaf becsapta az ajtót és rátolta a fareteszt, Philip egy pillanatra Gélie felé fordult. A leány odament hozzá, csillogó tekintettel és karjait a csendőr vállaira tette. A svéd megkövültén állt ott, á fekérsza- kállu Ármin hitetlenkedve bámult... Gélie fölágaskódott, megcsókolta Philipet, aztán — karjait le nem véve a csendőrről — mondott az öregembernek valamit, amire Olaf elkiáltotta magát. A következő pillanatban a leány elsurrant Philip mellől az édesapjához. A svéd éppen a kétujjnyi lőrééhez dugta az afeát, mikor Philip odament hozzá. — Mit mondott a leány, Olaf? — Azt, hogy a feleséged lesz, ha kikerülünk ebből a pokolból— morogta Olaf. — Szerencsés kutya vagy, én mondom, ha ez igaz. Gondolnád, hogy Célie Ármin hozzámegy egy ilyen tuskóhoz, mint te? De ebből aligha lesz lakzi, fiam!... Ha nem hiszed, nézd meg, mi történik odakünn! Philip kinézett a fatönkök résén és egyenesen az erdőt és a síkság keskeny benyulását látta maga előtt. Az erdő szélén csakúgy nyüzsögtek az emberek. Lehettek vagy ötvenen és nem is igyekeztek elrejtőzni. Olaf most próbálta először megértetni a helyzetet Philippel. — Negyvenedik napja, hogy távol tartottuk őket magunktól — mondta szaggatott, szakszerű hangon, ahogyan a fölöttesének tenne jelentést. — Nyolcvan tölténnyel kezdtük és egyhónapi élelemmel két ember számára. Tegnapelőtt már csak három töltényünk volt. Tegnap teljes csöndesség. Ma reggel, mikor cserkészni indultam, már kopogott a szemem az éhségtől. Rajtaütöttem kettőn, akik húst cipeltek. Kemény csatám volt velük. Mások is beleszóltak a csatába, két töltényem ráment. Csak egyetlenegy maradt. Ezek most, azért mutatkoznak, mert tudják, hogy nem bírjuk sokáig munícióval. Az én puskám harminckilences. Á tied?
