Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-04 / 128. (3238.) szám
4 ^rxgai-7W\<Aarhirm5 • ___________________ 1933 junius 4, yajsámap. £a rctitmtm Ida: Uuc&ety Tccchc Budapest, junius edeje. Mikor Heidefliberg V rimost, az előkelő pénzeimlbert (akár egy detektivregénybon), az ezüsttel és damaszttal terített asztal mellől elvitték a rendőrök, azit mondtam barátaimnak: nem fogja túlélni! Nem kellett ebhez különös éleslátás, hiszen a homlokára volt Írva, hogy nem bírná el a pelengért. Hogy a kényessége hogyan fért meg a vétségekkel vagy bűnökkel, amelyekkel a királyi ügyész megvádolta, azt már nem tudom, törjék rajta fejüket a büntető jogászok. Most nem is róla, hanem a feleségéről van sző, aki megosztotta vele az önkéntes halált. Gardé Emma. Ez a név kiemelkedik a rendőri hírrovatból, mint a tavi rózsa az imgo- ványból. Nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy eszes és tiszta nő hírében állott és hogy mindenki rokonszenvesnek találta. Amig rátü- zött az Isten napja, addig alkalmasint ő is olyan volt, mint a többi előkelő és jófajta polgárassizony: jól öltözködött, szép házat vitt, szerette a művészetet, de rajongás nélkül, egyáltalában nem volt vérében a rajongás- Az útja akkor kezdett meredeken és ijesztően a hétköznapok lapálya fölé kanyarodni, mikor beborult fölötte az égbolt. Ha azt mondják nekem, hogy valamikor Öngyilkos lesz, képtelenségnek tartom, mert kevés embert láttam életemben, aki olyan józan és jól egyensúlyozott benyomást tett volna. Az öngyilkosságba veleszületett fogékonysága sodorja az embert. Vannak, akik elviselik a bibliai Jób minden szenvedését, anélkül, hogy megvert gyermek módijára a földanya öléibe menekülnének. És vannak, akiknek életerejét derékban töri az élét első ostoba gánosvetése. Ma is azt hiszem: nem volt semmi hajlama az öngyilkossághoz Ha mégis elkövette, nem a leikéiben szuny- nyadó beteges halálvágya csábította reá, hanem egy logikus goindolatláuc, amely a belé- nevélt kötelességtudásáíbő! gombolyodott elő. Körelesiségtudása nem tudta elviselni a gondolatot, hogy porig alázott ura az elha- gyottság érzésével a szivében támolyogjon a fekete mélység felé. Soha egy gondolatával sem hagyta cserben a férjét és úgy érezte, hogy a halálban sem hagyhatja mamára. Azelőtt azon volt, hogy szebbé és kellemesebbé tegye a társa életét, tehát nem habozott akkor sem, mikor szebbé és kellemesebbé kellett tennie a halálát. Csendesen a karja alá fűzte kezét és mint mindig és mindenütt az életben, úgy ezen az utján is elkísérte. Ez nem a heroina pátosza, hanem a jó asszony gyöngéd gondossága, amely csak akarata és ízlése ellenére nőtt bele a tragikumba és a rendőri szenzációba. Nem mártír volt, hanem feleség. Ma, mikor férfi és nő egymástól lelkileg elszakadva, külön-küllön bolyonganak az élet poláris éjszakájában, ma el lehet képzelni, hogy vannak nők, akik nemükre nézve lealázónak találják az olyan hűséget, amelynek az egyéniség és az életösztön sem szab határt. De biztosan vannak férfiak, akik fájdalmas irigységgel gondolnak szegény Heidelbergre és azt tartják, hogy az nem is szolgált rá a szegény jelzőre. Melyik Shakespeare tudná szavakba önteni a gondolatesatát, amelyet a házastársak vívtak egymással? Két emberi lélek sugdos a hálószoba homályában, künn pedig, az éjszakában, a káröröm hiénanevetése hallatszik. A férj álmatlanul fetreng ágyában — hogy is tudna aludni! —, a feleség pedig finom szimatjával megérzi, hogy ura kripta- szagu gondolatokat forgat az agyában. Mindenesetre sokáig erőlködött, hogy visszavonszolja a fekete küszöbről, de végre is be kellett látnia, hogy az összetört embert nem lehet többé talpra állítani, az nem birlja már el az élet malomkő terhét. És ekkor egyszerűen felajánlotta neki, hogy elkíséri. Biztos, hogy a férj elképedve védekezett az ötlet ellen, de az is biztos, hogy tudata alatt forró boldogság töltötte el, hogy lám, asszonya a bukásiban, a halálban is az övé! Mily csodála- ios, ősi balladák komor fényében izzó szavak lehettek, amelyekkel búcsút mondtak egymásnak az örökkévalóság előcsarnokában. Az öngyilkosság bűn és nem tudjuk, az alvilág hányadik körében bűnhődik most Gardé Emma. De ha Dante Firenzéiében hal meg, akkor valószínű, hogy a költők költőije arany és bíbor verssorokat fon a halántékára. Mert hiába vagyunk modernek és hiába kételkedünk mennyországban és pokolban, ugydátszik, mégis vannak örök értékek, amelyeket sem az idő, sem a divat nem tud átértékelni. És el kell ismernünk, hogy a hűségnek ekkora ereje, amely már nem is tragikus, hanem epikus: csillagok magasságában szárnyal a földi élet szennyes és kegyetlen nyomorúsága fölött, fölemel, Az utóbbi időben mindinkább elszaporodnak a folyóiratok, amelyek semmi egyébbel nem foglalkoznak, mint lapszemlével. Hetenkint vagy havonkint kivonatolják a periodikusan jelentkező szellemi termést és e szorgalmas kivonatolás jól esik a magamhoz hasonló hanyag embereknek, akik sűrítve kapjuk a természetes állapotában elég hig táplálékot. A hanyag emberekre való számitáö mindig jó üzlet volt, tehát biztosan kitünően mennek ezek a folyóiratok. Meglepő dolgokat tud meg igy a hanyag ember, például azt, hogy a rochesteri kereskedelmi kamarában Van Deventer ur nagy beszédet tartott, amelyben állást foglal az uj tudomány, a technokrácia ellen. Beszédében fölötte okos dolgokat mond, kijelenti, hogy semmi szükség sincs az ilyen uj elméletekre, mert a technika a meglévő társadalmi keretek között is gyönyörűen fejlődhetik és fejlődik is, leszámitva éppen a mai abnormális időket, amelyek alig néhány éve kezdődtek. De addig, szerinte egészen 1930-ig, úgy ment minden, mint a karikacsapás. A mintaállamban, az Egyesült Államokban az intenzív géptermelés kezdetétől 1930-ig sohasem volt tartós ipari munkanélküliség. „Ellenkezőleg, szabályos emelkedés volt az egyéni elhelyezkedés lehetőségeiben. A gép ahelyett, hogy munkanélküliséget provokált volna, a munkáskéz szaporodását provokálta, gyorsabb mértékben, mint amilyen mértékben szaporodik a népesség.14 Azt mondja még, hogy a mai abnormális viszonyokat semmiképpen sem lehet annak tulajdonítani, hogy a technika háttérbe szorítja a munkáskezet. Ha igy volna, akkor a gépek dolgoznának ég csak az emberek volnának munka nélkülL Már pedig éppen az ellenkezője történik a valóságban. Mig az amerikai munkásoknak mindössze húsz százaléka van munka nélkül, addig a gépeknek mintegy ötven százaiéba áll. A mai abnormális korban tehát a munkanélküliség erősebben érinti a gépeket, mint a munkásokat. Eddig Van Deventer ur Rotíhesterben. Adafénybe borit és megnemosiit mindent, amit csak megérint. Nem tudom, volt-e valami bűne Heidel- bergtnek, de ha volt: Heidelbergué mindenért gavalflérosan megfizetett, ő kiváltotta és megváltotta az urát. Ha Napóleon hitvesében, tizennyolc im- perátor unokájában, a pesti bankámé Mke él, akkor Mária Lujza ma a világtörténelem egyik tündöklő női ideálja. A franciák császárnéjából azonban Pánma hercegnője lett. Hiszen Gardé Emma is tudott volna zátonyra futott életének roncsaiból egy kis tutajt ácsolni magának, amelyen szerényen és kényelmesen elevezget az öregség felé. De hát ő nem akart pármai hercegnő lenni! Valljuk meg: ez az asszony rettenetes és gyönyörű leckét adott mind annyiunknak. Egy hitetlen világban hü volt mindhalálig. tait elhíhetjük első szóra. Csupán némi hiányérzetünk támad a következtetések olvasása után. A „mai abnormális időket44 úgy említi, csak éppen megemlíti, mint jól ismert vis majort, mint független elemi csapást, amit mi már tudunk, amire kár szót vesztegetnünk. Hiszen szimpatikusabb is, ha semmit sem mond a „mai abnormális idők44 okairól, semmint még egy rosszul sikerült magyarázatot halljunk tőle. De — nem tehetünk róla — bennünket mégis csak azok a mellékes „abnormális idők14 érdekelnek és inkább emberi szempontból, mint a gép szomorú helyzetének szempontjából. Nekem például a szivem vérzik az amerikai gépek ötven százalékáért, amelyek munka nélkül állnak, de azért néhány száz százalékkal jobban érdekel az a mindössze húsz százaléknyi munkásság, amelyik szintén munka nélkül áll, illetve sétál. A munkanélküliség jobban sújtotta a gépet, mint a munkást: ezzel az elégtétellel nem tud jóllakni a húsz százalék munkanélküli Amerikában és a jóval nagyobb százalék Európában. Hiszen épen vonhatunk következtetéseket, amiket Van Deventer ur elfelejtett levonni és rájöhetünk, hogy az, amit ő megnyugtatónak tart, az a legkevésbé sem megnyugtató, sőt, ha nagyon nézegetjük az adatait, akkor majdnem ráhibázhatunk az okokra, amelyek előidézték ama jólismert „abnormális időket44. Szóval, ami gépben ötven százalék, az munkáskézben húsz százaléknak felel meg. Ez nem csak visszafelé van igy, hanem előrefelé is. Nem csak a munkaalkalmak csökkenésében, hanem a munkaalkalmak szaporodásában is. Vagyis: a gépek szaporodása nem áll arányban a foglalkoztatott munkáskezek szaporodásával. Ez érthető ie. A gépek szaporodása elsősorban a nagyüzemek növekedését jelenti, a nagyüzemek fejlődésének és prosperitásának pedig éppen az a titka, hogy többet állít elő és ad el kevesebb kézzel. Ha például egy cipőgyár, amely eddig százezer pár cipőt állított elő és helyezett el évente és holnaptól kezdve kétIGLOFÜRED magaslati gyógyhely, vizgyógyintézet 600 m. magasan, ősfenyvesben. Gyógyít, üdít, erösit. Szép, Jó, olcsó. Teljes penzió (lakás ellátással) 30-45 Ke Főorvos: Dr. Groó Béla Prospektust, felvilágosítást ad: Spisská Nová-Ves Kúpele gondnokság. százezer pár cipőt fog gyártani és elhelyezni, akkor a második százezer párhoz semmiesetre sem kell mégegyszer annyi munkáskéz, mint amennyi az első százezer párhoz kellett. Valószínűleg géperő sem kell mégegyszer annyi, de mindenesetre aránytalanul kisebb a munkáskéz szaporodása, mint a géperő növekedése a második százezer pár cipőnél. Fel kell tételezni, hogy már az első százezernél is teljesen ki van használva a gépek telj esi tőképessége és ez esetben majdnem mégegyszer annyi géperő keli Elleniben munkáskéz? Gondoljuk meg: nagyobb gyártásnál nagyobb a specializálódás, nagyobb az ember munkateljesítménye. Több géperőt tud üzemben tartani a specializált munkás, többet állít elő. De különösen nagy a megtakarítás a második százezernél az adminisztrációban és az eladási szervezetben. Nem tudom, szaktudósok és statisztikusok foglalkoztak-e Van Deventer ur tudományával megfordítva, de tény az, hogy a tetszetős elmélete éppen az ellenkezőjét bizonyltja annak, amit akar. Mert ha tovább folytatom a játékot a kétszázezer pár cipővel: vájjon kitől vette el a nagyüzem a második százezer gyártását? A kisüzemektől, amelyek aránytalanul több munkáskézzel dolgoztak, mint a nagyüzem. Tehát hol kezdődik a munkanélküliség? De ezek már ismert dolgok és Van Deventer ur jóhangzásu elmélete bemegy uj lakónak a régi uccába. De azért a rochesteri kereskedelmi kamara előadója mégis gondolkodásra készteti az embert, csak éppen más irányban. Az ember megdöbben a fejtegetéseinek — nem a logikáján, hanem az etikáján. Megható, ahogy Van Deventer ur szavaival és szavai között megsimogatja a gépet, ahogy szimpátiát kelt bennünld a gép iránt. íme, a derék teremtmény, amely 50 százalék erejéig munkanélküli, nem úgy, mint az amerikai munkás, amely 20 százalék; erejéig az. íme, a gép többet veszített, mint & munkás, de a gép nem megy az uecán tüntetni, a gép veszteségei sokkal nagyobbak, mint aa emberéi, de a gép nem visziti el nyugalmát, a gép vár, a gép kitart szilárdan és engedetlenül, mig felcsillan egy jobb kor hajnala, A gép türelmes, a gép nem kér enni, ha nem etetik, akkor egyszerűen nem jár, de eemmiesetre sem járatja a száját. Mennyire más volna minden, ha az ember a géptől tanulna tisztességet, szerénységet, kitartást. A gép jelleme szilárd, mint a vas, leilke edzett, mint az acél, a gép cövek- szilárdan áll helyén, ahová magasabb célok érdekében állították, a gép tudja a jelszót, de nem kérdez és nem felek A gép olyan, amilyennek a mai embernek lennie kellene: mintakép* Látom a gépet, amint szerényen és öntudatosan mosolyog a dicséret hallatán. Az összehasonlítás az ember és a gép között kétségtelenül az utóbbiak javára végződik. A gép tisztán és tántorithatatlanul áll betontalapzatán, sisakján, akarom mondani, hengerein megcsillan a napsugár. Tisztán ragyog, feketén, fehéren, barnán. Később elkezd kissé rozsdásodni, akkor elszállítják egy raktárba. Idővel eladják ócskavasnak. Sándor Imre, ■— Piere Cot, a francia légügyi miniszter sikerrel tette le repülővizsgáját, Párisból jelentik: Piere Cot, a francia légügyi miniszter tegnap sikerrel tette le pilótavizsgáját. Piere Cot egyike a legfiatalabb francia minisztereknek, mindössze 36 éves és ügyvédi végzettségei bir. xx Erdős Renée: Hajnali hegedüszó. Erdős Renée sok merész és forró erotikával telt legényt irt, amelyek nemcsak érzéki melegségükkel, hanem igaz költészetükkel is nagy közönséget szereztek számára. Uj regényében a költészet a túlnyomó s az érzékiség csak titkon, bujdosva követi a regény menetét a felszin alatt. Nem is lehet ez másképp, hiszen ennek a regénynek egy tisztalelkü fiatal leány a hősnője, aki tele van dallal, szépséggel és a földöutuliak titokzatos sejtelmével. Egy fiatal művész iránt érzett nagy szerelme zökkenti ki áloméletéből, de nem tudja kizökkenteni lelkének fehér álmai közül. S a regény mégis jó véget ér, mert a fiatal művész lelkileg méltó a leányhoz s mikor a madárdalos hajnalban fölzemdtil hegedűjének szava, tudjuk, hogy a két fiatal lélek szerelme* bensőséges és tiszta lesz a legérzékibb lobogóban is. Erdős Renée legszebb 6 legmaradandóbb értékű könyvét irta meg a Hajnali Heged üsző bán. A léleknek foghatatlan mélyeibe szállt alá s a szellemnek alig sejthető magasságait érinti. Azt ragadta meg alakjaiban, ami minden emberben ott lappang: a szépség és jóság szeretetét. Bizonyára nagyon sokan fogják olvasni e megszeretni Erdős Renée legújabb regényét, mely az Athenaeum 12 koronás regényeinek most megjelent kötete. Megrendelhető a. Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala utján Ki tudná tőle megtagadni az élet koronáját ? Mécs Ádsxíó: 3ünfcö§d A Múlt magtárában még a konkolyt mérik. — Az Igazság érik! Az embersziv zeng az uj kalászok alatt, mint a vig pitypalatty. Az égi pipacsfán minden tiiz-riigy éled s rázza a Szentlélek. Libegve esöznek a lángszin kegyelmek s tűzzel keresztelnek. Akinek lelkiében Jövő álma ujjong, ne féljen, ne bújjon! Csak a száraz rét ég el a Nap tiizétiil, az élő megszépül. Vidd a tűzesőre szivedet, agyadat, a gyújtsd fel magtáradat! Vess véget bagolynak, konkolynak, penésznek, mind tűzzel emészd meg! Égi pipacsfából készítsd furulyádat s fütyülj a világnak! S csak annyit mondj, hogyha füttyöd számonkérik: „Az Igazság érik!“ KÜLÖNVÉLEMÉNY ÓCSKAVAS
