Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-01 / 125. (3235.) szám
4 TPRftGAiyv^A&YARHIRLAE* ii 1 iiiuiMimaaamii^graaaMwra^riCTiBggwaaMa^ca^^ Az elfogott korzikai bandita „megáldotta" a börtöne környékét elözönlő tömeget Érdekes részletek a megtért bűnös letartóztatásáról Prága, május 81. Tegnap réedetee jelentést adtunk André Spada, a rettegett korzikai bandita letartóztatásáról, akit tizenegy évig eredménytelenül üldözött a csendőreiéig és bosszú ideig a katonaság is. Ajaccióból ma szinte megrendítő részleteket közölnek a bandita letartóztatásának körülményeitől és utolsó cselekedeteiről. Néhány héttel ezelőtt a bujdosó rablóvezér megjelent Ax- bori faluban. A meleg korzikai napon ebédutáni álmát alussza a falu, senki sincs az uccán. Az öreg plébános a parókia csendes kertjében sziesztánk. kunyhót, amely alig ötszázméternyikre van a szülői háztól. Ott megtalálták egész fegyvertárát. Az utón halad a különös menet. Tizenkét csendőr és egy szánandó ©mibe<r ingben, mezítláb, bilincsekkel a kezén. A csendőrök támogatják, karonfogják, alig tud lépni, mintha máris a guiilotine alá menne. De Ajaocióbam már tudják az emberek, hogy Spadát délután hozzák a csendőrök. Félnégy érakor érkezik a leftíggönyzött autó. A fogház körül hallgat az óriási tömeg. Egyszerre egy ablak nyilik ki a első emeleten, a* ablakban Spada jelenik meg, akit a csendőrök löktek oda. Fölemeli megbilincselt kezeit a tömeg felé: — Megáldalak benn eteket! — kiáltja. És egy női sikoly hallatszik a tömegből válaszképpen. ÚTKÖZBEN Irta: HUNGARICUS VIATOR Egyszerre megjelenik a kertajtóban egy ember, fedetlen fővel, zavaros szemekkel, jobb- kezét kambinerje ravaszán tartja. De nem húzza meg a ravaszt, hanem térdre veti magát a plébános előtt. Ez az ember nem gyilkos többé, magábaszállt, megtért bűnös: André Spada, a korzikai rablóvezér. A plébános türelmesen végighallgatja a bűnbánó ember gyónását, aztán fölemeli és igy szól hozzá: — Isten legyen veled, André! Isten látja, vájjon őszinte-e a bünbánatod Emlékezz rá, megfogadtad, hogy többé nem ölsz embert! A plébános nem szólt senkinek, de a faluban csakhamar híre ment a látogatásnak. A rendőrség és a csendőrség hamarosan értesült a sokszoros gyilkos látogatásáról. Néhány nap múlva még érdekesebb dolgok történnek: André Spada estalkonyatkor megjelenik Coggia főterén, térdreveti magát a templom előtt. Kétségbeesett őrjöngéssel ösz- szetöri puskáját, közben szenvedélyesen csókolja az ujján lévő gyűrűt, amelyen a Szűz Mária képe látható és amelyet egy előkelő angol hölgytől kapott ajándékba. A bandita félig meztelen, a rászáradt sártól megkeményedett rongyait letépi magáról. A fején asphodelos virágból font koszorú van, mellére kötve elefántcsontfeszület. A letairóztatás körülményeit tegnap már közöltük. Mikor a robbanó petárdát a csendőrök elhajították, egy percnyi szünet után megjelent egy lövidszakállu aggastyán a ház ajtajában:. — Lépjenek be, csendőr urak. André megad: ja magát. Mindjárt felöltözik. — Jöjjön ki fegyvertelenül és meztelenül, — rend élik ezik hidegen a tizenhét főiből álló csendőrcsapat parancsnoka. És a rettegett Spada, akinek három puskája, hat revolvere és húsz kiló tölténye van, megjelenik az ajtóban teljesen meztelenül. Egy bang sem jön ki a száján. A csendőrök megragadják és vissz a viszik a házba. Bent a szobában úgy öltöztetik föl, mint valami gyámoltalan gyermeket, aki mozdulni sem tud. Először Vicóba szállították, a szülei vele mentek. Néhány csendőr visszamaradt, hogy átkutassa a rejtekhelyét, a gallyakból összerótt Velence, május végén. Hosszú Eperjestől Lisszabonig az ut. Akad útközben megfigyelni való elég. Kassán előkelő uriassaony száll fel a félig üres vonatra. Ugyanabba a III. osztályú szakaszba, melyben kívülem két földbirtokos felesége foglal még helyet. Kölcsönös csodálkozással állapítjuk meg, hogy ime okosodik a világ, s fcál‘ Isten vele okosodunk úgy látszik mi is. Én ugyan legfeljebb felmenő őseim között akadnék püspökre, — a kassai uriasszony- nak azonban élő érsek-nagybácsija s jólkereső ügyv'édíférje van — s mindnyájan úgy találjuk, hogy a mai gazdasági viszotnyok között teljesen elegendő részünkre a ma már igen jó publikummal utazó gyorsan a becsületes, rendes Ill-ik. — A nyakig eladósodottak, a sikkasztok, no és a szabadjegyesek elsőn, — a rendezett anyagi körülmények között maradottak szerény harmadikon utaznak manapság, — jelentette ki min apában egy jól szituált német junker. És hogy még jobban csodálkozzam, — ha éppen kedvem tartja, — Budapesttől a Balatonig pedig egy sokatszeropllő kamarás-gróf és felesége utaztak ugyancsak III-iik osztályú hűvös fapadon. Talán mégsem fog elpusztulni ez a sokak által halálra Ítélt magyar közép és felső osztály! Mintha pezsgő, cigány és íkártya már csak a régi könnyelmű idők muzeum-vitrinbe elraktározott jelvényei volnának: a pezsgőt a pezsgőgyáiosok maguk isszák meg, cigányt legiteljebb rádióból hallgatnak s bridzs ezmi félfillórbe szoktak. Ezzel a bevezetéssel akarom igazolni, hogy legkisebb luxus és könnyelműség tehát, hogy — prágai magyar és clevelandi amerikai lapjaink nevében, saját szórakozásunk és oktatásunk céljából, ám aggódom: olykor olvasóim mutatása terhére — hetedhét-országra szóló (Cséhs zl ováki a—M agy aror s zág—Jugos zlávia— Itália—Franciaország—Hispánia és Portugál) nyugateurópaá utamra szállók. — Szerencsés utat! — mondogatják talán önök. — Köszönöm! — mondom bizonnyal én. Magyarország sokáig titkolta, a külföldnek kellett megállapitani: Európa egyik leggyönyörűbb városa Budapest. A magyarok, akik megszokták, alig vették észre, pedig erről zeng ma már Coock, Csedok — s minden egyéb tekintélyes úti iroda. Á,m szerénytelenség magyarnak Budapestet dicsérni, — dicsérje más, — használjuk fel a hűvös május közepi napokat, — üljünk vonatra, siessünk tovább. Trieszt előtt még hideg szelet fújnak a Kársatok, — ám egy-két kanyar, — alagút, — csillan a tenger, csillog a napfény, — hideg tavaszból forró nyárba rohan velünk a gyors, — Mestre! — indulás! — a Velencébe vezető uj hid párhuzamos vonalán futunk. Képeslapok fotográfiákból mindnyájan jól ismerjük Mussolini caesar legújabb alkotását, dicséretétől zengett a világ, — s mégis, — fáj látnunk megtörni a varázst, mely a dogék bűbájos csodáját mindeddig kör ül lengte s melyet kegyetlen zsenialitással szakit most szerte a modern technika. Autókürt búg, villanyos csilingel, kerékpárok ciíkkázinjak gyalogosok egyelőre még ritka sorai között a tiz méter széles hidon, melynek karfáit most rendezgetik még munkások százai, a Szent-Márk napa ünnepélyes megnyitásra pongyolán állott csak rendelkezésre, Umberto trónörökös autója kenitetlen aszfalt- utón siklott elsőnek át a hídon. Gyönyörűséges Velencém, de szép is vagy úgy május kellős közepén! Galambbal, virággal van tele csipkeházakkal körülvett Tered. Tarfcamantállás lányaid névében fekete gyémántok égnek, ajkuk nem festéktől lángol, fogaik ragyogó gyöngy-szemek, mosolyuk bűbájos olasz tavaszi napfény, — mindent Ígér. *' Szélesre tárom hotelszobám tengerre nyálé ablakát, ébredez a lagúnák városa, ismerős za jára korán ébredek én is. Innen-onnan zugnak a harangok, a Marii-térről szinte idehal- llik a kalapácsos emberek óraütése, ordít a narancsárus, virágot kinél ablakodba borzas hajú lányka, gondolások ténfergő csoportjának tereferéjét mérges veszekedésnek vélnéd, 1938 janin# 1, csütörtök. pedig osak az idők változását beszélik meg unos-untalan, és szidják a szerelmes párokat, amelyek a puhán bélelt gondolák helyett elhagyott parkok kemény fapadjával is megelégszenek már... így rohan, változik az élet s vele változunk át észrevétlen mi is ... Reggel nyolc óra, kecsfketejes kávénk méltó cifrázott YaÍsza^ag°kat s divatos színű na- rancsjamet szervíroz a fehér vászonba öltözött Rafael nevezetű főur s szellemi csemegéül a Corriera legfrissebb számát ajánlja diszkrét mosollyal: — A Duce megint pompás beszédet vágott ki, — közli dicsekvő fecsegőn s manikűrözött ujjával a vezércikk felé mutat. Hja! Itáliában e nem Berlinben vagyunk, — „jeder Kaufmann lobt seine Waren“, — ott Hitler, itt Mussolini beszédeit. olvassuk, s a csodaszép beszédektől uj csodákat várunk ... Olaszországban szerencsére annyira át vannak hatva a Duce dicső fogalmától, hogy nem lérnek rá Hitlert szidni — s ez némi szellemi megkönnyebbülést jelent az újságolvasó számára, aki hónapok óta mást sem olvashatott, mint mindig ugyanazt, légyen az francia, cseh, magyar vagy osztrák ujságszöveg. Tipikus optimista ország Itália, itt mindenki mindent dicsér és szeret, jó néha ide- menekülná az irigység, a gyűlölet, a meg- szólás hármas antantjából. 22 fokos tengervíz, 27 fokos levegő s 31 fokos homofcstraudon dehogy is lehetnénk pesszimisták s ha reggel kilenckor a Riva Scháuvonán rálépünk a lidói hajónkra vezető hidra, — hátunk mögé csapjuk az európai politika összes szürkeségét s boldog önfeledten hajózunk a Boldogság Szigete felé s bolondnak nevezünk mindenkit, aki boldogságát mások boldogtalanságában keresi, véli találni fel. Ácsolnak, kovácsolnak a lidói strandon, a nagy Stabüiménto még zárva, a Hotel des Bains bosszú kabinsora van még csak üzemben, — itt hemzseg, pezseg, játszódik le egyelőre a teljes fürdői élet, múlt vasárnap már kétszáznál több kabanát foglaltak le a helybeliek s a feltünedező Miföld, angol és német szó, máris jó sűrűn hangzik, nélkülük nincs idegenforgalom. A franciáktól ugyan éhen halhatna a Lidó, — okos, vagy nem okos tőlük, nem bírálom, — külföldi utazásra tiz frankot sajnál a francia, bőséges tengerpartján hosszú életen összezsugorgatott kis tőkéjéből veran- dás házikót épit, iskolaév végén gyerekekkel, konyhával odaköltözik. Bi arritzot, Juan* les Pinst, Trouvillet, Dieppet, Cannest s a többi ezernyi fürdőhelyet töltse meg, költse rá pénzét az étranger, — az idegen, — az ország pán- célpincéiben még mindig akad külföldi aranyra hely, odagurul a lecsúszott dollár, az aranyalaphoz hűtlenné vált font s a honogkeresz- tes márka, a iira még küzd, harcol, ellenáll —« I s ő is imikább otthon marad, igy parancsolja a Duce e Olaszország oly szép, csakugyan kár kimozdulni tőle, — vonzóereje az egész világra legnagyobb ma ás. A Márkus-tér állandó nemzetközi szálén, a Lidó a légintemacionálisabb uszoda s az ósdi gondola ma is a legkedveltebb, legnépszerűbb vízi fiakker. S mégis! Adria, Lidó, Lagúnák, — hol 'vagytok tá a Balatontól, — ám mikor lesz a Balaton idegenforgalma ott, ahol ti vagytok ma, — tegnap — és voltatok sok-sok száz év előtt! AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE (29) A szántalpak hideg csikorgását hallották, aztán lábak csoszogó neszét a havon. Philip odaugrott az ajtóhoz, kirohant ég egy ijedt eszkimó bámult bele pisztolyának fekete szemébe. Nem lehetett egyszerű szóval megmagyarázni neki, mire van szükség. Az eszkimó behátrált a szobába, Célie fölkapta a puskát, úgy vigyázott Blakere. Philip jóízűen nevetett, amikor látta, milyen hamar megértette a leány, hogy rá kell fognia a puskát a kogmollok mellére mindaddig, míg ő foglyul nem ejti. A leány lihegett az izgalomtól. Blake észrevette onnan a padlóról, hogy fehér ujjacskái szelíden rányomódnak a puska ravaszára. A szörnyeteg megborzongott. Az eszkimó is megrökönyödött, miközben Philip hátrakötötte a kezeit... Két perc múlva a leány hallható sóhajjal leeresztette a puskát, odatámasztotta a falhoz és Blake mellé sietett. Nagyon föl volt indulva, amint lemutogatott a vérfokos 'arcra és igyekezett megmagyarázni Philipnek, hogy mi volt az a ráismer és kettőjük közt az imént. Philip a leányról Blakere pillantott. A fogoly aroki- fejezésétől átborzongott rajta a hideg. Nem volt abban semmi félelem. Mély, titkolatlan uj- jongás volt. Ekkor Blake ránézett Philipre és nagyot nevetett. — Nem érti, mi? — vihogta, — Nos, hát én sem. De azt tudom, mit akar elmondani önnek a kicsike. Átkozottul tréfás dolog, mi? Blake nem tudta levenni szemeit az ajtóról. Várakozás sugárzott bennük. De aztán szinte vakmerőén pillantott Philipre. — ön tehát Philip Brant, a királyi északi csendőrségtől? Nos, ön is kitalálta már a nevemet. Blake vagyok, de az a „G“ nem Geor- ges akar lenni. Ha levágja lábaimról a szijjakat, akkor fölkelhetek vagy leülhetek ég elmondhatok önnek egyet-mást. Összekötözött kezeimmel úgysem tehetek sok kárt, földön fekve pedig nem beszélhetek, mert fulladozik az ádámcsutkám. Philip odaadta a puskát Célienek és újra odaállította a leányt az ajtóba. — Várj és figyelj — mondta neki. Levette foglyának bokájáról a szijjakat és Blake feltápászkodott. Philip most Blake szivének szögezte a nagy Colt-revolvort. — Most hát beszólj! Adok fólpercet, mondd el, amit tudni akarok, Blake. Te hoztad le ide az eszkimókat, az bizonyos. Mit akarsz ettől a leánytól, mit tettél a kíséretével? Blake hidegen felelt és vérfoltos -ajkai gúnyos mosolyra torzultak, mikor befejezte. — Nem vagyok félős ember — mondta. — Ismerem az önök kisded játékait és a magam idejében meg-megtxéfáltam egynéhányukat. Hazudsz, ha azt mondod, hoigy lelősz és tudod is, hogy hazudsz. Ha akarom: beszélek, ha akarom: nem. Mindenek előtt adok önnek egy testvéri jótanácsot. Induljon el azon a szánon oda- künn... de egyedül. Megértette?... Egyedül! A leányt hagyja itt. Ez az egyetlen módja annak, hogy elkerülje azt, ami megtörtént már... Vigyorgott és a vállát vonoigatta. — Ánderson-ra gondol... Ol;aif Andersonr-a,.. -és a többiekre odafenn a Bathurst-öbölnél? — kérdezte Philip elfulladó hangon. Blake bólintott. Philip azon gondolkozott: vájjon hallja-e ez az ember -az ő szívverését? Mert most, megtudta végre, amit a kerületi parancsnokság két óv óta hiába akart megtudni. Ez az ember — ez a Bl-ako — volt a kogmollok-eszkimók titokzatos vezetője, ő -a felelős & Coronation-öíböJ körül elkövetett gonosztettekért. És megvallotta azt is, hogy ő a gyilkosa Ólai Anderson- nak! Ujja egy pillanatig tétovázott a pisztolyon. Aztán merően szemébe nézve Blakenek, lassan leeresztette a pisztolyt. Blake csillogó szemekkel remélte, hogy amire Philip gondol: az az' ő győzelmét jelenti! — Ez az egyetlen lehetőség — sürgette Phi- lipet. — És nincs vesztegetni való ideje. Philip most már azon imádkozott, hogy legyen ideje végigjátszania, amit kitervelt... A kogmollokok nem lehetnek már messze Blake faházától. — Lehet, hogy igaza van, Blake — mondta' tétovázva. — Azt hiszem, Bram Johnsonnal való tapasztalatai után -a leány hajlandó visz- szatémi atyjához. Hol van a leány atyja? — Lenn van a Coppermine-tfolyónál, száz mérföld-nyíre innen. így hát Bram Johnson... Blake arca most lángbab örült. — Gondját viselte a leánynak addig, amíg ezek az ön kis patkányai rátámadtak az atyjára és meggyilkolták a társait — szakította félbe Philip. — Hallgasson ide, Blake. Legyen őszinte hozzám és én is az leszek. Nem tudok megérteni az eszkimók va-rtyogásából egyetlen szót sem, pedig szeretnék tudni egyet-mást, mielőtt elindulnék. Mondja el nekem, ki ez a leány, miért nem ölte meg ön az édesatyját és mit akar tenni vele? Aztán nem vesztegetek •egy percet sem tovább. Blake annyira előrehajolt, hogy Philip érezte forró lehelletét. — Mit akarok vele? — kérdezte vontatottan. — Nos, ha ön öt esztendeig nem látott volna fehér nőt és egy reggelen arra ébredne, hogy ilyen angyalt talál kétezer mérföldnyire odafönn, mit akarna vele? Az enyém lett volna odafönn, de leütöttek. És aztán, ha nem lett volna az a sátán az ő farkasaival... — Bram éppen akkor hagyta el a leányt, amikor most öu kézre akarta keríteni — foly- attta Philip, időt akarván nyerni. — A leány nem is tudta, hogy ön kívánja őt, Blake, amenynyire én látom. Az egész dolog titok előtte. Most is aligha sejti a valóságot. Hogyan csinálta ezt? Játszotta a leütött jóbarátot és a háttérben maradt, amíg a kogmollokjai elvégezték a dolgot... igaz? Blake bólintott. Arca elkomorodott, a tekintete kigyulladt, Philip most elfelejtette leplezni hangjában az ujjongást. Arcán is kisugárzott. És Blake észrevette. Rekedt hang tört ki a melléből és dühösen fölmordult, mikor arra eszmélt, hogy leálcázták. Philip megszólalt: — Ha soha nem imádkoztam volna is Istenhez, most megteszem, Blake. Köszönöm neki, hogy Bram Johnsonnak lélek lakozik a testében, bomlott agya és rut külseje ellenére is... És most beváltom a szavamat. Nem vesztegetek egyetlen percet sem. Jöjjön! — Ügy érti, hogy... — Nem, ezt ön aligha várta Nem megyünk át a hómezőkön. Visszamegyünk ahhoz a faházhoz a Copperminen és ön velünk jön. És jól figyeljen arra, amit mondok, Blake! Lehet, hogy harcra kerül a sor. Ha igen, akkor szoktassa hozzá magát ahhoz a gondolathoz, hogy az első lövésem egyenesen az ön fejének szól... Világosan beszélek? Elnémítom örökre abban a pillanatban, amikor az ön törpe gyilkocbandájárból egyetlen is mutatkozik az ösvényen. Mondja meg hát ennek a bagolyképü kis pogánynak itt, hogy terjessze el az örvendetes hűeket, ha megjönnek a testvérei... és pedig pontosan! Hamar intézze el! Most már nem tréfálok. XXD, FEJEZET A Coppermine felé Blake most már meglátta Philip szemeiben, hogy miről van szó. Hadarva beszélt valamit az eszkimóval. Philip tudta, hogy pontos utasításokat ad a kogniolloknak arról: hogyan szabadítsák majd meg. De azt is tudta, hogy Blake kénytelen a lelkűkre kötni: a támadás ne történjék nyiltan, akárhányon lesznek is a támadóik.
