Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-24 / 143. (3253.) szám

<PRXGM-MACitARHlRMR EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KALAND Marikának, a vénleánynak, volt egy diva­tos k'alapja. Barátnője, a fiatalasszony, átment hozzá, kölcsönkérte tőle néhány napra. Másnap aztán ebiben a kalapban szökött meg a szere­tőjével, külföldre. Most ez a kalap, mely csak a csöndes pol­gári otthonokat ismerte s a csöndes, budai uocákat, vasárnap pedig legföljebb a temp­lomban fordult meg, elment világot látni, él­ni. Izgatott éjszakai vonatokon zakatol, für­dik a tengeri levegőben, nemzetközi fogadók előcsarnokában tűnik fok mulatóhelyek lámpái vetik rá sugárkévéiket, késő éjjel, hajnal felé. Ki tudja, visszatér-e valaha. Marika cinikus mosollyal meséli ed isme­rőseinek, mi történt a kalapjával. Nem saj­nálja. Föl van villanyozva. Úgy látszik, hogy — életében először — boldog. Végre van egy kalandja. Ha nem is neki, legalább a kalapjának. II. A HAZUG — Tudom, engem hivatalosan mindenki lenéz és .megvet — mondta. — De azért szí­vesen szóbaállnak velem és tanulnak tőlem. Múltkor előadást tartottam arról, hogy a ha­zugságnak nem valószínűnek kell lenni, — amint sokan tévesen hiszik — hanem ellen­kezőleg rikitóan és elképesztően valószínűt­lennek. A valószínűvel az emberek vitatkoz­nak s ezért nem mingyárt hiszik el. Viszont a valószínűtlen, ha igazán az, olyan szemér­metlen hazugságnak tetszik, hogy ijedtük­ben azonnal elhiszik. Erre vonatkozólag van néhány példám. — Nemrég Bécsibe kellett utaznom, sür­gősen. Nem állhattam elő ezzel a megokolás- sal, amikor lemondtam egy vacsorát. Tudták, hogy gyakran utazom Bénibe. Nem hitték volna ed. Azt mondtam, hogy Boeznabrődba kell utaznom. Miért éppen ezt a horvát kis­várost említettem, amelyhez igazán semmifé­le kötelék nem fűz és nem fűlhet? Magam sem tudtam, ösztönöm sugallta. Még pedig helyesen. Mert a hazugság ihletett pillaina- iában nemcsak én csodálkoztam el azon, hogy mit keresek Pozsega megyében, hanem ismerőseim is s meglepetésükben nem fir­tatták tovább a dologot. Ilyenkor a becsapot­tak képzeletét foglalkoztatom. — Máskor egy váratlan hazugsággal uj ismeretanyagot közlök velük s értelmüket foglalkoztatom. Minap azon a eimen mentet­tem ki távolmaradásom, hogy Plymouth-ból vendégeim érkeztek. Én jártam ott s az otta­niaktól hallottam, hogy ennek az angol kikö­tővárosnak nevét igy ejtik: plimauth s nem úgy, ahogy itt az angolhoz konyitók sejtik: pleimauth- A név hallatára barátaim fülelni kezdtek, eleinte nem értették, majd fölénye­sen kijavították helyes kiejtésemet, én azon­ban fölvilágosítottam őket, hogy tévednek, aztán anélkül, hogy kétkedtek volna kifogá­som igaz voltában, tudásukban gyarapodna, hálásan távoztak. í— Még valamit tapasztaltam. Olykor maga ai igazság is oly csodálatosan hat, mint a hazugság. Egy délután valaki fölszólított, hogy meg akarna látogatni, de én azt vála­szoltam, ami egyébként szóról-szóra igaz volt, hogy éjszaka nem aludtam, szeretnék lefeküdni, fáradt vagyok, jöjjön máskor. Az illető nem sértődött meg ezen az udvariat­lanságon. Rögtön tudomásul vette. Nyilván azt gondolta, hogy hazudom. Ebben pedig lényegében nem is tévedett. Igazat csak ak­kor mondunk, ha mindig föltétlenül ragasz­kodunk a valósághoz. Én azonban ebben az esetben a valóságot tudatosan alkalmaztam egy hazugság helyett, mert éreztem, hogy ugyanannyit érek el vele, mint a hazugság­gal. Ennélfogva ekkor nem igazat mondtam, hanem igazat hazudtam. III. KOLDUSOK Vannak koldusok, akik rongyokba burkol­va, szutyfcosan .fekszenek az útfélen, elapadt szemmel, béna törzzsel s állandóan rázkód­nak, mintha valami villamosgép .mozgatná őket ide-oda. Úgy rémlik, hogy náluk nincs tökéletesebb, eszményibb koldus. De téved az, aki azt hiszi, hogy ezek ke­resnek legtöbbet. Az alamiasnálkodók, meg­riadnak tőlük és elborzadnak. Arra gondol­nak, hogy jobb lenne nékik, ha meghalnának, rajtuk már úgyse lehet segíteni, eleve gúny­nak érzik, azt -a pár fillért, melyet odavetné­nek s tovább haladnak, anélkül, hogy bármit is adnának nekik. Mások érvényesülnek. Nem a piros-pozs­gás, köpcös koldusok, hanem azok, akikben a szegénység még mértéktartó, a testi hiba még életszerű s igy még megható. Itt is ki­fejezésre jut az életnek az a könyörtelen el­ve, hogy mindenütt inkább a középszerűek, a mutatósak szedik le a tejfölt és akikben túlsók a képesség, a mesterség legkiválóbb - jai háttérbe szorulnak s alighogy tengőd­hetnek. IV. SZAVAK ÉRTÉKTŐZSDÉJE Érdekes volna követni századokon át, hogy változik a költészet nyelve azon az érték­tőzsdén, melyem a szavakat szinte naponta más és más árfolyammal jelzik. Kiderülne, hogy ami tegnap „költői" volt, ma már „pró­zai", de holnap eseleg újra „költőivé" váll­hat. Egy-egy szó jelképes tartalommal telik meg, aztán az emberek ráunnak, lomtárba vetik. A kedvest igy szólítja meg egy virágének- töredékünk, mély a XIV. századból származ- hatik: „ágam, mogbom, levelem". Micsoda Lehettünk már olyan hároméves házasok, mikor úgy fölvitte az Isten a dolgunkat, hogy ingó birtokáilományunkat szőnyeggel is gyara- pitbattuk, Én ugyan él lettem volna nála nél­kül akkor is, de az asszony úgyis, mint a költő hitvese unta már, hogy én mindig csak az álmok perzsaszönyegét teregetem elébe. Hiszen szép az is, de csak addig, míg friss. S biz az a harmadik esztendőre már számét hagyja, a széle is kirojtollik, a moly is kilug- gatja, pecsétek is kerülfcözmek rajta, egyszó­val meglehetősem antikká válik. Már pedig, ha antik, akkor perzsa legyem. — Néztem is egyet a kirakatban — tűzte napirendre az asszony a kérdést — aránylag nem is drága. Hároméves férj már tisztában wn vele, mit jelent az, ha valami aránylag nem is drága. Megállt bennem az ütő a rémülettől. — Remek darabot lehet venni tiz forintért, — IUz forint? — szisszentem föl, lévén tíz forint ötödrésze összjövedelmemnek. Azt hiszem, a perzsaszőnyeget Dárius ki­rálynak találták föl. — Lehet kapni részletre is, — mondta nyu­godtan a feleségem. Én erre annyit mondtam, hogy Dárius király még most is élne, ha rá nem csábította volna magát a részletfizetésre. De ezt csak mint his- tórikus mondtam, nem mint érdekelt fél. Mi­nek provokáltam volna vitát? Házszabályaink szerint mindkettőnknek van ugyan szavazati joga, de szavazategyenlőség esetén az asszony dönt. Jobbnak láttam meglépni a szavazás elől, ősi kastélyunkba, a Daru uccába. A legjobbkor mentem. A vár úrnője, sze gény édesanyám éppen fűteni való szalmát hozott le a padlásról, de olyan nagyot nyalá­bolt, hogy megakadt vele a padlásajtóban. — Segits már, kisfiam, levenni ezt a patrá­cot, mert nem férek tőle se be, se ki — ki­áltott le szegénykém. A patrac az a pokróc volt, amibe belenya- lábolta a szalmát. Ismertem én ezt gyerekko­rom óta, hiszen takargattak bele engem is ele­get, de soha se vetettek rá ügyet. Most azonban megihletett a veszedelem, amely részletfizetés alakjában tűnt fel háztar­tásunk horizontján. — Édesanyám, — öleltem le a drágámat a szalmával együtt a padlás szájából — nem ad­hatná nekünk ezt a rossz pokrócot. Persze, hogy nekem adta s negyedóra múlva már letettem a családi tűzhely oltárára: — Tessék, itt a valódi antik szőnyeg. — Hói vetted, — ugrott a nyákamba a fe­leségem. — Az nem tartozik rád — mondtam kevé- lyen. — A fő az, hogy amit kimondtál, rög­tön előteremtettem. Ilyen ember vagyok én. — Hát antiknak antik, azt látom — simo­gatta az asszony a pokrócot gyanakodva. — De nézd, milyen különös csomózása van neki. Olyan, mintha rongypokréc volna. Máig se vagyok járatos a textil-ismében. Csak a Penelope vásznáról tudom, hogy ké­szült s olyasmit sejtek, hogy mindazok a kézi­munkák úgy készülnek, amiket az asszonyok akkor vesznek elő, mikor délutáni vendég van a háznál. De ezért megnyugtattam az asz- szonyt, hogy az ilyen fajta szőnyegnek éppen ez a csomózás adja az értékét. érzékeltetés, gyermekes gyöngédség van ebben a beoéaésben ma is. A XVI. század­ban a kedve®: „kegyeseim". Nekünk már ré­gies. A XVII. századiban a kedves: „hívem". Leveleinek záradékai jutnak eszünkbe s a po­litikusok hívei. A XVIII. században a ked­ves: „szerelmeim, mindenem, életem". Kissé túlzottnak tartjuk. XIX. században a kedves népiesen: „rózsám, angyalom", vagy finom­kodva: „hölgyem, szépem". Efféle bők úgy illik mai kedvesünkre, mint őreganyánk ó- divatu kalapja. Kedélyesen-bizalmasan ■mondjuk ma neki: ,Hja, angyalom, ez igy to­vább nem mehet". 1840 körül a kedves: „ö". 1890 körül, a zsur-költészet idején a kedves: „maga és magácska". Rémes. Miért? Ezt érezzük. Nem tudjuk megmagyarázni. A rég.ieisségnek ellenállhatatlan varázsa is lehet. Vörösmarthy 1841-ben Liszt Ferenchez ezt irta: „Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja". A „tanár" szó akkor még uj volt, mindössze hétéves. Ezt a nyelvújítók a „tan- árasztó“-ból vonták el. Ma már érezzük mö­götte sok hétköznapi kapcsolatát (segédfa- nár, magántanár, tornatanár, nyugalmazott, helyettes stb.). De éppezért megdöbbent al­kalmazásának merészségével s frieseségével s egyenesen a fönség egébe emel. Soha sző szebben, szenved elmesebben nem hatott, mint ez itt, ebben a sorban: „Hangok nagy tanárja". Méltó rendjele egy zenei lángelmé­nek, melyet egy költői lángelme nyújt át néki.. — Hát milyen fajta szőnyeg ez tulajdon­képpen? — Pasi-fajta, — jelentettem lq fölényesen s azt hiszem, nagyon imponáltam vele az asz- szonynak, pedig az igazságot se bántottam meg. Mert a szőnyeget valóban Pusi Pál takács- mester követte el valaha, helybéli iparművész, városunk szülötte. Én ugyan mái nem ismer­tem, de halottam róla, hogy az Isten is festő­nek teremtette, csak az apja nevelt belőle ta­kácsot. (Rekompemzációjául annak a sok festő­nek, akit az Isten is takácsnak teremtett.) Olvastam én a híres piktorok életrajzát, de olyan invenciót még Giorgio Vasad se pipált, mint a Pusi Pál volt. Fiatal korában megfes­tette Dobozi Mihályt és hitvesét, úgy ahogy a kalendáriumban látta, régi szép fametszetben. Hátul az égő vár, az előtérben Dobozi Mihály fehér lovon, életnagyságban, ahogy a kard- bicskát bele akarja vágni hitvese hókeblébe. De olyan hókebleket még nem látott a világ, amilyeneket Pusi szerkesztett. És most ezeket tegye tönkre az a marcona férfi a békanyuzó- jával? Pusi Pálnak nem volt szive ilyen iste- lenségihez segédkezet nyújtani. Viszont a tör­téneti hűséget se akarta megsérteni. Mit tett volna ilyen esetben Rubens vagy Tiziano? Pusi Pál azt tette, hogy hevenyészett egy harmadik keblet is Dobozi Mihálynénak. Olyant, amelyikért már nem kár, ha átfúrja is a gyilkos penge. Azt már én nem tudom megmondani, hogy hova lett ez a kuriózus kép, hanem azt tudom, hogy a művész akkor is kedvelte ifjúkori té­máját, amikor a festőd pályát a takácsiparral cserélte fed. És a honi mükiritika vegye tudo­másul, hogyha akár abroszban, akár ágyteri- tőben, akár rongypokrócban olyan mord férfi­vel találkozik, aki egy háromkeblü hölgyet ráncigái magával, az a Pusi Pál mester mű­helyéből került ki. Mondhatom, sokkal egyé­nibb alkotások, mint a Gilles Gobelin kárpit­jai. Azt is meg kell azonban vallanom, hogy sok idő eltelt addig, míg tudtára ébredtem szerze­ményeim mübecsének. Valahogy a műalkotá­sokkal is úgy van az ember, mint az asszo­nyokkal: bizonyos élemedettebb kor kivántató- dik ahhoz, hogy érdek nélkül tessenek. Nekem azért tetszett a szőnyegem, mert mint szoba­díszt is használhattam mindenféle praktikus célra. MikoT gobelin gyanánt ékesítette a fa­lat az íróasztalom mellett, akkor a toliamat törülgettem a Dobozi Mihályné rokolyájába s ez nekem ás jólesett,"meg a kárpitnak is. Sö- tétebb tónust nyert vele. Mikor lábszőnyeggé érett, nem kellett attól félnem, hogy föiborul a házibéke, ha ráhuil a szivarhamu. Arról nem is beszélek, hogy a hamu stíl usbe Illeg is nagyon feljavította az égő vár művészi hatá­sát. Ez akkor vált egészen bizonyossá, mikor a pokrócot a kályha alá osztottuk be szol­gálattételre. Tudni kell, hogy én nemcsak melegszem a kályha füzénél, hanem szivarra is gyújtok ná­la. Nem akarok egyéni szempontokat vegyi- teni ebbe az esztétikai tanulmányba, azért nem feszegetem azt a kérdést, hogy melyik szerepe fontosabb a kályhának. Való igaz az, hogy nekem sokat elalszik a szivarom és min­dig a unásdk kabátom zsebében van a gyufám. 1968 junlus S4, •gombaic ^ BeluSa-Slatina-fürdő Kén- és szénsavas természetes meleg vízzel Reuma, gyomor, vese, hólyag és idegbán- talmak ellen. UJ strandfürdő. Salát autó. Napi penzió lakással: 80 Ké. Négyszeri étkezés. Prospektust kívánatra küld a FÜRDŐ PENZIÓ öngyújtó ugyan egész fiókkal volna a kezem, ügyében, de az öngyújtót csak gyufával tan dóm meggyujtami, mint ahogy a töltőtollam isi csak akkor fogad szót, ha tintába mártoga- tom. Már most ki lehetne csöngetni a kony- hába, hogy hozzanak be gyufát, de ennek csak addig van értelme, mig olyan cselédünk van* aki még nem töltötte ki az egy hetet és nincs tisztában a helyi- viszonyokkal. A második hé- ten már minden cselédünk a helyzet magaslat tára emelkedik és a füle botját se mozdítja, ha én visittatom a csengőt. A manó tudja* miről ösmerszik ez meg, de mindig megérzik. — Száladjon, Mari, csöngetnek — mondja’ a feleségem. — Nem, csak a tekintetes ur csönget —» mondja Mari az igazat ismerő lélek nyugal­mával és nem mozdul. Ezért van aztán, hogy minden öt percben a kályha elé guggolok és a rácson keresztül bedugom a szivaromat a parázsba. Ez mindig sikerül, hanem a pipára gyújtás már körüknél nyesebb dolog. Olyankor nem a pipa megy; be, hanem a parázs jön ki s némelyik kint ia marad végérvényesen. Már nem a pipában, hanem a pokrócon, amely az utóbbi évek fo­lyamán nagy átalakuláson ment keresztül ezen müvelkedések következtében. Dobozd ML hály hitvese szerecsen nővé változott és a do­bozi vár olyan alaposan leégett, hogy csak itt- ott maradt egy-egy üszkös rom belőle. De hát az igazi érték romjaiban is megtart* ja delejező erejét. Természetesen csak a szakr ember szemében. Annak pedig, szerencsére, nem vagyunk híjával. A napokban meglátogatott egy sokoldalú! barátom. Etnográfus, nyelvész, régész, műtör­ténész, bistóiikus. Legalább negyvennyolc ol­dala van neki, mint a tetrakontaoktaédernek, a gyémánt kristályalakjának. A negyvennyol- oadik oldala az, hogy politikus. Most is ezzel a negyvennyolcadik oldalával járt itt a szege-, di mandátum irányában körülnézni, de hát én hozzám rossz helyre jött. Az én ablakomból nem látni mást, csak a Cas6á)0ipela-csilla|p aranyszékét, oda pedig nem eresztünk polrak kust. — Mást szántam én abba, pajtás — mocn dóm neki mosolyogva és helyreigazítom a hamm a! az összegyűrt szőnyegem. (Éppen a feje nem látszott Dobozi Mihálynak. Mintha ő is rájött volna a magános éjszakák töpren­gésében, hogy csak fej nélkül lehet karriert' csinálni.) A tetrakontaoktaéder odanézett és rámriadti — Te ember! Micsoda szőnyeged van ne­ked? Nem hamisítvány ez? — Nem, dehogy! —• tiltakoztam nevetve, — Valódi Pasi-szőnyeg. A barátom megkapta a váílilamat: — Valódi Pus-hi? Barátom, az nagy dinasz­tia volt. —■ Hát az, — bólintottam. Csakugyan nagy is volt, ugv emlékszem, tizenegy gyereke volt Pusi takácsnak. — De hát honnan ismered te Őket? — Na hallod! — legyintett a barátom. —* Az összes kínai dinasztiákat felsorolom neked a Mingektől a Osingekig. A Pus-hi dinasztia, körülbelül a hatodik századra esik. Ez a lo­vas ... Le akartaim leplezni a lovast, de a számra tette a kezét. — Egy szót se, kérlek. Már mindent tudok. Emlékszel az Attila-kincs arany korsójára? — Igen, úgy rémlik. — Hát ott van ez a lovas. Cipeli magával a nőt. Eddig azt tartották, hogy Belár alán király lányát. Fenét. Itt van ni, valami sza- racén kalifa lányát rabolta el. No most be­széljen az a sok pupák! Mindig mondtam én, hegy a török-maigyár összeköttetés már Per­zsiában megkezdődött. Csupa Szasszanida motívum, barátom. Nézd ezt a lovat. Ez a tí­pus csak köves .pusztákon él, ott valahol a perzsa-afgán határon. Nagyszerű! Hiszen ez a hamadani vár! Persze, persze, most jövök rá, hogy én ezt a szőnyeget valamikor a tehe- ráni múzeumban Láttam! Tee! Nekem bevall­hatod! Himeztem-hámoztam, vallottam is, nem is, mert nehéz helyzetben van az ember, mikan ennyi szaktudással találkozik. Utoljára meg* szánt a barátom és kisegített a zavaromból: — Jobb is, ha semmit se mondasz. Nem tartozol számot adni senkinek. Az a fő, hogy ez a műkincs magyar kézben van. Csak egyet kérek tőled: engedd meg, hogy lefotogr a fúl­hassam. Csak magánhasználatra, becsületem­re! Csak egyre kérlek, hogy ne válj meg tőid semmi kincsért! Megígéred? Meg. Nemcsak négyszemközt, hanem itt S ■nyilvánosság előtt is. Mig élek, nem válók meg a Szasszanidák pokrócától, hanem ezen gyújtok rá az utolsó pipára is- S ami meg­marad belőle, azt rátestálom az országházra, ne mondhassák rólam, hogy semmi se ma­radt utánam a nemzetemre. —BBBWWBBSHWBWIIIIIIimiMI fi ll» IIIHI'M ■BaPMgSaBWMWItMWBmgiaMMBBB Ida: Máza T-emu 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents