Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-03 / 127. (3237.) szám

1933 ftmius 3, szombat. Az osztrák kormány feloszlatja a nemzeti szocialista szervezeteket Dolifuss még a nyár előtt leszámol a horogkeresztesekkel Kontremin a schilling ellen Neon csoda, ha a képzett órabérek lemarad­nak és a parlament színvonala egyre job­ban süllyed. Tökéletesen meg tudjuk érteni, hogy a cseh polgári pártok már 'megelégelték ezt a rendszert. A nemzeti demokraták a belga vagy a svájci rendszert ajánlják helyette. Az agrárpárti ifjúság legutóbbi zólyomi gyűlésén Ruman Lajos is amellett foglalt állást, hogy a választó egyes jelöltek nevét törölhesse a listáról, esetleg nj neveket Ír­hasson fel. így a választókőzön&égtnek is módjában állana befolyást gyakorolni arra, hogy mely ©gyének kerüljenek be a törvény- hozás palotájába. A választók s a képviselők közti személyes kapcsolatot nagy mértékben elmélyítené az is,' ha az eddigi 23 nagy vá­lasztókerület helyett kisebb választókerüle­teket alakítanának, úgy hogy a polgárság is­merné a képviselőit és azok behatóbban foglalkozhatnának kerületük ügyeivel. Nagy baj az is, hogy a mandátumoknak eigy nagy részét a második és harmadik szkruti- niumban osztják szét. A pártvezetőségnek itt a listák összeállításánál még kevesebb figyelemmel kell lennie a választóközönség hangulatára, mert hiszen bárkit felvehet a listára, aki az első szkrutiniumban vala­mely kerületben, akár a legutolsó helyen is jelölve volft. Az 1929. Óvi parlamenti vá­lasztások alkalmával nem kevesebb, mint 111 képviselő került ily módon a képviselő- házba. Sokkal helyesebb lenne tehát az első szkrutinium választási hányadosát úgy ki­számítani, hogy a leadott szavazató^ száma nem az illető kerületre jutó mandátumok­nak eggyel megnövelt számával osztassék, hanem csak a mandátumok számával. Ez esetben az első szkrutiniumban több mandá­tum kerülne betöltésre, mint eddig. A má­sodik és harmadik szkrutiniumra nézve sza­bályként elő kellene írni, hogy az első szkrutinium listáinak jelöltjeit a maradék­szavazatok és rangsoruk sorrendjében kell behívni a képviselőházba. Ami végül a sze­nátust illeti, a csehszlovák parlament szer­vezetének általánosain elismert fogyatékos­sága, hogy a szenátust ugyanazon elvek szerint választják, mint a képviselőházat és igy voltaképpen egészen fölösleges intéz­mény. Ezért ismételten felmerült már az a gondolat, hogy a szenátust gazdasági par­lamentté kell átszervezni, esetleg a kerületi és érdekképviseleti önkormányzatok képvi­selőinek kell benne helyet biztosítani. De ha már ily változtatásokra gondolnak, miért nem lehetne az egyházaknak és a legjelen­tékenyebb közművelődési intézményeknek is helyet biztosítani a felső kamarában? A nemzet gyűlés hibás ©szenilitásánál is nagyobb hibája azonban a csehszlovák páriá­mé ntarizmusnak, hogy a törvényhozó kötve vaű pártja többségének véleményéhez. A választási bíróság álllandó joggyakorlata’ a Vrbemsky-eset óta az, hogy az a képviselő vagy szenátor, akit pártja azért zárt ki a kötelékéből, mert másként szavazott, mint ahogy azt a klubja előírta, olyannak tekin­tendő, mint aki „aljas és tisztességtelen Becs, június 2. A k©resztényszoeialista al­kalmazottak és munkások tegnap este nagy népgyülést tartottak, amely „Szabad nép a szabad hazában" jelszó alatt gyűlt össze. A gyűlés elején incidensre került a sor, mert hirtelen kiáltás hangzott fel: „Könnyfakasztó gáz!" A teremben rögtön érezni lehetett a maró illatot. A gyűlés résztvevőinek megfon-, tolt magatartása következtében azonban nem tört ki a pánik. Vaugoin szövetségi miniszter beszédének bevezető szavaiban arra mutatott rá, hogy az osztrák gondolat az utolsó időben újból életerőssé vált. A dr. Dolifuss vezetése alatt működő szövet­ségi kormány azon dolgozik, hogy a hazafias érzelmeket újból életre keltse. Vaugoin mi­niszter ezután a nemzeti szocialisták ellen folytatott harcról beszélt és kijelentette, hogy ez a párt nem osztrák érzelmű, sőt osztrák­ellenes. Utalva a dr. Dolifuss és ör. Habicht német birodalmi képviselő között lefolyt meg­beszélésre, a miniszter kijelentette, hogy eb­ben az esetben, mint sok másban is, a nemzeti szocialisták a dolgot éppen az ellenkezőre fordították. Ezután a miniszter szó szerint a következőket mondotta: — Mielőtt ezen a nyáron a leghosszabb nap elmúlna, Ausztriában rend lesz. Ha az urak úgy hiszik, hogy mindent megenge­dünk és eltűrjük azt, hogy barna házaikban haza-áruló propagandaanyagot, fegyvereket okokból" szűnt meg a párt tagja lenni, azaz mandátumától megfosztandó. Ez az elv va­lósággal pártdiktaturát teremtett, megme­revítette a parlamenti életet és megaka­dályozza a törvényhO'ZÓt abban, hogy olyan­kor, amikor politikai válaszút elé érkezik, lelkiismeretének meggyőződését kövesse, sőt meg is bélyegzik, ha igy cselekszik. Ellenkezik ez ia rendszer magának az alkot­mánynak 22. szakaszával is, amelynek ér­telmében a nemzetgyűlés tagjai mandátu­mukat személyesen gyakorolják és senkitől sem fogadhatnak el utasításokat. A „reveraá- lis", a pártvezéreknek a választás előtt át­adott nyilatkozat, amelynek felhasználásával a pártvezér bármely pillanatban az illető törvényhozó lemondását jelentheti be a parlament elnökségének, csak megkoronázza ezt a rendszert, amelynek párját egéSz Eu­rópában hiába keresnék. Stránsky Jaroslav egész következetesen úgy vonta le e rendszer következményeit, hogy a .pártoknak állami szubvencionálását ajánlotta. Valóban, még csak az hiányzik, hogy a kommunista párt- titkárok „állam- és társadialomhü" szolgá­lataikért az állampénztárból húzzák a fize­tésüket. és muníciót halmozzanak fel, úgy nagvon csalódnak és mi hamar elkészülünk velük. A továbbiakban Vaugoin kijelentette, hogy éppen most irta alá azt a rendeletét, amely a régi osztrák uniformist visszaviszi az osztrák szövetségi hadseregbe. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: _ Az állami apparátus kezünkben van és mi arra fogjuk felhasználni, hogy szétver­jük a hazaárulókat. Törvény a szakszerveseket megtisztítására Bécs, junius 2. A kormány most készíti elő a törvényjavaslatot a Szakszervezetek politi­kától való megtisztítására. A törvényterve­zet szerint a nemzeti szocialista szakszerve­zeti sejteket, amelyek az egyes Szakszerve­zetekben képződtek és azokban bontó tevé­kenységet fejtenek ki, feloszlatják és hasonló szervezeteit képződését megaka­dályozzák, Lövészgyakorlatsk az egyesemen Béc«, junius 2. Ausztria összes főiskolái tudvalevőleg junius 8-ig be vaunak zárva. A Reichspost mai számában a következőket Írja: „Annál különösebben érint bennünket, bogy a már néhány nappal ezelőtt megtörtént bezá­rást a nemzeti szocialisták áttörték. A nemzeti Nem kétséges, hogy — amint azt az ellen­zéki sajtó már tizenhárom esztendő óta szün­telen hangoztatja — a prágai parlamentariz­mus sürgős reformra szorul. A reformnak azonban ebben az államban vannak bizo­nyos áthághatatlan korlátái is. Egy nemzeti­ségi államban egy olyan választási törvény­nek, amely a nemzeti kisebbségeket a parla­menti képviseletből már eleve kizárja, sem­mi körülmények között nincs létjogosultsá­ga. Erről megfeledkeznek azok, akik — mi­ként Ruman Lajos azt ajánlják, hegy a ki­sebb pártokat küszöböljék ki a parlament­ből. Számításaik szerint abban az esetben, ha a törvény előírná, hogy a parlamentben csak az a párt foglalhasson helyet, amelyre legalább félmillió szavazat esett, csak az ag­rárok, a lidákok, a cseh és német szociál­demokraták, a cseh nemzeti szocialisták és kommunisták lennének képviselve a nem­zetgyűlésben. Ha pedig ezt a szavazatszámot hatszázezerre emelnék fel, a német szociál­demokraták is kiesnének és csak öt párt ma­radna. Bármennyire meg vagyunk győződve, hogy az agrárpártnak egy ilyen parlament igen nagy kényelmet nyújtana, mégis kötve hisszük, hogy Kraimárék, Nájmanék, Stribr­AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE (SÍ) — Azt beszéli, hogy Bram Johnson errefelé hozta őt —■ mondta vihogva. — Bram bolond volt... akárcsak ön! Nem várt feleletet Philiptől, hanem további sürgette a kutyákat le a lejtőn, a síkságra. Ne­gyedóra múlva ott voltak a folyó hátán. Philip megkönnyebbülve sóhajtott töl. Mikor bátra ugrott a leány mellé, annak az arcán is ugyanazt a megkönnyebbülést látta. Ameddig csak elláttak, csupa erdő volt előttük. A Cop- permine maga is mintha beleolvadt volna a hó­mezők óriási fehér kietlenségébe. Itt nem tá­madhattak rájuk meglepetésszerűen, még éjsza­ka sem. És Blake arcán mégis volt valami, ami ébren tartotta Philipben a közeli, a láthatatlan v es z ed© 1 em érzését. Újra meg újra szabadulni próbált ettől a bal­sejtelemtől. Érveket sorolt föl magában annak bizonyítására, hogy egész gyötrődése oktalan. Blake az ő hatalmában van. Megszöknie lehe­tetlenség. Nincs értelme föltételezni róla, hogy odadobná az életét, csak azért, hogy kettőjüket kézrekerithessék az eszkimók. És mégis ... Mennél mélyebbre nyomultak az Észak vég- hetetlen káoszába, annál erősebben figyelte Blaket. Ét Blake — úgy látta — tudatában volt (innék. Meggyorsította útját. Olykor-olykor fur­csán belevihogott a szakállába. Mikor már egy órányit haladtak a folyó hóboritotta jégpáncél­ján, Philip meglepődve tapasztalta, hogy mennél előbbre jutottak a nyílt vidéken, ,Blake annál közlékenyebb lett. A csendőr nem kérdezgette, hiszen biu do­lognak tartotta társalgásba vonni foglyát. E te­kintetben Blake volt fölényben: hazudhatott vagy igazat mondhatott, ahogyan a kedve tar­totta. Blake mintha kiolvasta volna ezt a gon­dolatot Philip arcából. Váll váll mellett, szalad­tak, mikor Blake egyszerre csak elnevette ma­gát. Félreérthetetlen gúny volt a hangijában, mikor megszólalt: — Mulatságos, igaz-e, hogy ón kedveljem önt, Brant? Azt az embert, aki leütött és ha­lállal fenyeget! Nyilván azért van ez, mert én olyan átkozottul sajnálom önt. Egyenesen bele­szalad a poklok kapujába, az pedig tágra van nyitva, nagyon tágra. — És ön ? ... Ezúttal Blake nevetése harsogóra vált. — Én nem számitok... már — mondta, — Mióta ön köti magát ahhoz, hogy az élete árán sem adja nekem a leányt, én elköszöntem az egész játékból! Úgy látom, ön azt gondolja, vissza tudom tartóztatni Upi törzsét... Nos, :hát nem __ha ön tovább igy megy az ő hazá­juk ba. De ha ön nekem adja a, leányt, akkor Upi előzékeny lehet, Istenem, ön szétrombolta az én szép álmomat! — Álmát? Blake előbb rákiáltott a kutyákra, aztán to­vább beszélt: — ügy van. Még annál is többet. Szereztem egy hó kunyhót odafönn. Különb, mint Upié ma­gáé. Halcsontból és hajófából van az egész vá­za. Gondolja el, Brant, őt abban a kunyhóban... velem! Ezt az álmomat rombolta szét! — És a leány atyja... ég a többiek? ... Most már kegyetlen árnyalat volt Blake to­rokbungu nevetésében, mintha Philip olyasmire emlékeztette volna, ami mulattatta is, dühí­tette is. — Nem tudja, minek tartják és hogyan tisz­telik ezek a pogány, kogmoliokok az apóst? ~ kérdezte. — Afféle sétáló követnek tartják az ■egész bimbózó család fölött. Kétlábú istennek tisztelik!... A többiek? Nos, azokat eltettük láb alól. De Upi és az ő pogányái a hajaszálát sem engedik meggönbüini az öregurnak, ha lát­ják, hogy én feleségül akarom venni a leányt. Ezért van ő még életben odafönn, a falháztoan... Teremtőm, micsoda kavarodásnak megy ön elébe, Brant! Aztán meg kérdem: ha ön megöl engem, azok pedig megölik önt, kié lesz a leány? Van a törzsnek egy félvérüje is, nyilván annak lesz majd a felesége. A pogány.ok maguk édes­keveset törődnek a nőkkel, azt tudhatja. így hát bizonyosan a félvéré lesz, szegényke! Blake pattintott az ostorával, rákiáltott a ku­tyákra és loholt tovább a kutyák előtt. Philip úgy gondolkozott, hogy a gonosztevő jórészt igazat mondott. Megvallotta, hogy Céhe atyjá­nak kísérőit eltették láb alól és elfogadható ma­gyarázatát adta annak, hogy miért kímélték az öreg Ármint magát. De mindez csak növelte Philip gyanakvását. Ha Blake nem lenne telje­sen bizonyos a végső eredmény felől, nem árul­ta volna el ennyire magát, Philip tehát még óvatosabban figyelte foglyát. A közlékenység e rövid rohama után Blake órák hosszat nem mutatott hajlandóságot arra, hogy folytassa a beszélgetést, vagy feleljen Philip szavaira. És Philip nem egyszer észre­vette, hogy Blake olyan iramot diktál, amely embert és állatot egyaránt kifáraszthat még éj­fél előtt. Tudta, hogy Blake torzonborz fejében veszedelmesen furfangos, eleven ész lakozik. Délután három órakor már harmincöt mérföld- nyire voltak attól a faháztól, amelyben Blake foglyul esett. Ezt a távolságot olyan kietlen vidéken tették meg, amelyen emberi életnek nyoma sem mutatkozott. Négy és öt óra között ismét erdőhöz jutot­tak és Philip azon tűnődött, vájjon nincs-e Be­kenek a tervében az, hogy még az est beállta előtt érjék el az erdőt? Á iák komor, sötét, fa­lakat alkották helyenként és valahányszor szocialisták ugyanis akadálytalanul léphetnek’ be az egyetemekre és az egyetemi lövőtereken megtarthatják lő- vögyakorlataikat. Az egyetem minden más hallgatója számára a belépés csupán csak külön igazolvány fel­mutatása mellett lehetséges. Ezek az akadé­miai 1 öl vészek nem is mind akadémikusok, ha­nem sokan vannak közöttük polgári ©gyé­nek is. A schilling kontretninje Becs, junius 2. A Reichspost mai számában megállapítja, hogy Zürichben a schilling ellen kontremin ta­pasztalható. Jelek vannak arra, hogy szisz- tematikus manőverről van szó. amelynek politikai háttere van. A schillingösszegeket ugyanis kivétel nélkül birodalmi németek ajánlják fel. A kontremin. akkor jelentkezett első Ízben, amikor Berlin kimondotta a közlekedési boj­kottot Ausztriával szemben. Ebben az össze­függésben azt is megállapították, hogy az elmúlt héten Ausztriából Németország felé cshililingcsempészetet szerveztek meg. A sohillinig-bankjegyeket főleg autókon szállít­ják át az osztrák-német határon. A lap to­vábbi jelentése szerint a pénzügyminisztérium a vámhatóságoknak utasítást adott, hogy az osztrák-német határon a revíziót a sobilling- osempészésre való tekintettel a legnagyobb szigorúsággal hajtsa végre s különösen figyel? je az autós határforgalmat. Az osztrák konkordátum Bécs, junius 2. Dr. Dolifuss szövetségi kan­cellár és dr. Schuschnigg igazságügyminiszter dr. Hornboofel követségi tanácsos és dr. Kámpner szövetségi titkár kíséretében péntek délután repülőgépen Rómába szállt. Rómában, szombaton ünnepélyes külsőségek között alá­írják a konkordátumot. nyék hajlandók lennének fejüket minden ellenkezés nélkül az agrárpárt-ajánlotta nyaktiló alá hajtani. Még kevésbé lesznek rá kaphatók a ludákok, a németek, a magya­rok, a ruszinok és a lengyelek. Azt vala­hogy még el tudjuk képzelni, hogy Kramár- ék egy listát állítsanak fel a cseh szociálde­mokratákkal, de hogy Jung Klofáocsal, Hlin- ka Srobárral, vagy Szüllő Ivánkával szövet­kezzék, az még föltevésnek is képtelenség. A nemzeti kisebbségek mindegyike joggal megkövetelheti, hogy önálló, a csefaekfcől és a többi kisebbségtől független képviseleté legyen a parlamentben. Ezért az egy man­dátum elnyeréséhez szükséges szavazatszám* nak minden olyan fölemelését, amely bár­melyik nemzeti kisebbséget megfosztaná e jogtól, már eleve el kell utasítani. Bizo­nyos, hogy egy parlamenttel, amelyben 19 párt van és egy koalícióval, amelyben 7 párt foglal helyet, nem élvezet kormányoz­ni. De hogy a csehszlovák parlamentben az államban lakó nemzetiségek nagy száma és politikai .súlya mellett a kétpártrendszer nem vezethető be, ezzel a csehszlovák poli­tikusoknak mindég számolni ok kell. efféle erdősávokhoz közeledtek, Philip mindig rászólt Blakere, hogy maradjon az erdő köze­pén. A folyó széles volta vigasztaló oltalom volt nekik. Á két. part között ugyanis ritkán volt kisebb a távolság kétszáz yardnál, nem egyszer • pedig ennek a. duplája volt. Az esetleges búvó­helyeken, amelyek mellett elhaladtak, csak pus­kának lehetett volna hasznát venni és vala­hányszor efféle veszedelem valószínűvé vált, Philip egészen közel húzódott Elnkéhez, kezében tartva a pisztolyt. Egyetlen puska dörrenése —mégha a golyó talált volna is — Blakenck az életébe került volna. Ebben a gonosztevőnek nem lehetett kétsége. Egy órával később a sarkvidéki est szürkü­lete előtt Philip kezdte érezni erőltetett ütjük hatását. Colié arcán is a kimerültség jelei mu­tatkoztak. Dél óta nem egyszer megtorpantak a kutyák a szán előtt. Most pedig már dögfárad­tak voltak. Csak Blake, egyedül Blake látszott fáradhatatlannak. Hat óra volt, mikor eik vi­dékre értek, amelyet keskeny erdősávok szakí­tottak meg a folyó két partján. Kilenc órás utat tettek meg odáig és ötven mérföldnyit ha­ladtak. Philip kiadta a parancsot a pihenőre. Mindenek előtt biztosította Blake kezét és lábát. A gonosztevőt háttal ültette egy fagyott hódombnak, tiz-tizenkét lépésnyire a szántót. Blake közömbössége feltűnt Philipnek. Céhe föl-alá járkált, hogy a vér. megmozduljon el- zsibbadt testében. Philip bement a cserjésbe és száraz gallya­kat szedett, amelyekből csekély kis tüzet tudott csak gyújtani. Á szán meglehetősen eltakarta a tüzet. Tíz perc alatt megfőtt a vacsorájuk. Philip elöl tóttá a tüzet, megetette a kutyákat, a medvebőrökből pedig kényelmes fészket ra­kott magának és Gél i-onek, szeipben a gonosz­tevővel. Annyira besötétedett körülöttük, hogy Philip csak éppen kivehefcte valahogy Blake alakját a hódomb előtt. Pisztolya készenlétben vol/t az oldalán. 2

Next

/
Thumbnails
Contents