Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-22 / 141. (3251.) szám
4. JutuM* ftigu* toiímamus Az államelSenes elemek megrendszabályozására készülő intézkedések „csak az állam és a köztársaság demokratikus formája ellen vétő" tisztviselők ellen fog irányulni Prága, junius 21. A politikai minisztereik tegnapi értek ezt elén az úgynevezett ál la ni él lenes rja elemek elleni intéz kedések kérdését tárgyalták. A tervezett intézkedések a kormány határozata érteiméiben belekerülnek az állami tisztviselők szolgálati szabályzatába. A miniszterek abban állapodtak meg. hogy az állami szolgálatból csupán azokat lehet majd elbocsátani, akiknek vétségét az orszá-i Ruszwszkói agrárok az iskolaügyi minisztérium ukránbarátsága elten Prága, junius 21. Ourkanovics, Baosinszki és Mert a ruszinszikói szenátorok tegnap interpellációt intéztek az iskolaügyi miniszterhez a ruszinszkói tanítóképző intézet externis- táit vizsgáztató bizottság törvényellenes ösz- szeállitása ügyében. Az iskolaügyi miniszter a sérelmezett vizsgáztató a ruszinszkói ukrán tanítók szervezetének javaslata alapján nevezte ki. Az interpellálok szerint a törvényellenesen összeállított bizottság által kiadott bizonyítványok érvénytelenek lennének. Állításuk szerint az iskolaügyi minisztérium a bizottság tagjainak kinevezésével újabb tanujelét adta annak, hogy támogatja a ruszinszkói ukránizmust. — Mégis betiltották a „Dr. Kohn“ előadását. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Tegnapi jelentésünkkel ellentétben úgy értesülünk, hogy Max Nordau „dr. Kohn" cimü táreadal- mi drámája előadásának betiltása ellen benyújtott felebbezést a belügyminisztérium elutasította és a dráma előadását megtiltotta. Ezért a Betíhlen-téri Színpad kénytelen a drámát levenni műsoráról. gos fegyelmi bizottság megállapitottá és ítéletében kimondotta, hogy áflamellenes biint követtek el, vagy vétettek az állam demokratikus formája ellen. „Érzelmi vonzódás" címén nem lehet az állami tisztviselőket elmozdítani. Az államellenes és a köztársaság demokratikus államformája elleni büntettek és vétségek szabatos körülírása még nem történt meg. de e debktuniók meghatározása rövid idő kérdése. A büntetések mértékének tárgyalásánál abban állapodtak meg, hogy a büntetés fokozatos lesz s a. bűnöst azzal is sújthatják, hogy állásából ideiglenesen bocsátják ell, vagy nyugdijának csupán egy részét helyezik levonásba. Srámek miniszter a tanácskozás folyamán jeBudapest, junius 21. (Budapesti szerkesztőségiünk telefon,jelentése.) A magyar képviselőház tegnapi ülésén Zsilinszky Endre foglalkozott Gömbös miniszterelnök berlini utjával. Hangoztatta, hogy Európa érdeke az az osztrák—német „Anschluss“ meghiúsítása. Hevesen támadta Gömböst berlini útja miatt, mert — úgymond — ezzel teljesen izolálja az országot és provokálja a többi nemzeteket. Felemlíti Németország agrár elzárkózását és beszéde végén követeli Gömbös lemondását. Felszólalt még Gál Jenő, majd általános érdeklődés közepette Gömbös Gyula miniszterelnök emelkedett szólásra s nagy expozéban számolt be berlini útjáról. A miniszterelnök beszéde elején hangsúlyozta, hogy Hitler meghívására ut&roitt ki Berlinbe. A külsőségek — mondotta a miniszterelnök — nem voltak olyan impozánsak, mint annakidején Rómában, de ez saját kívánságára történt. leütést tett a genti rendszer módosításának tervéről. Készül a karte!(törvény Tegnap este a miniszterközi árvizsgáló bizottság tartotta meg ülését, melynek programján a kartell törvény szerepelt. A kérdésben két eltérő nézet alakult ki. Az egyik nézet szerint a tervezett törvénynek az árpolitika egész területét • felölelő generális törvénynek kell lennie. A másik nézet megelégszik azzal, ha a kartell- törvény csupán az árak ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket fogja tartalmazni. Valószínű, hogy a kormány az utóbbi fölfogást teszi magáévá s csak az úgynevezett kis- kartellltörvény javaslatát terjeszti a nemzetgyűlés elé. Utamnak három oka volt. Az első a gazdasági helyiét megoldása, a második, hogy meggyőződjem a birodalom belső politikájáról, a harmadik pedig az volt, hogy meg- állapitsám a birodalom helyét az európai politikában. Különben is könnyebb két állam között jó atmoszférát teremteni, ha azoknak az államoknak miniszterelnökei közvetlenül érintkeznek egymással. A német birodalom belpolitikai helyzetéről most nem óhajtok nyilatkozni, azonban leszögezem, hogy Hitler és a német nemzeti szocializmus rendkívüli szolgálatokat tett Európának, megszüntetvén a kommunista veszélyt. — Olyan Szerevezettséget láttam a biroda- dalomban, amilyenre sohasem számítottam. — A németség reneszánszát éli ma Németországban és a birodalom olyan- tényezője Európának, amivel az egész világinak számolnia kell. örömmel állapíthatom meg, hogy Hitler politikájának vonalvezetése a béke jegyében folyik. A nemzetek egyenjogúságénak kérdésében, — ami bennünket is érint — felfogásunk azonos. Egyesek szerint berlini utam Ausz- tria-elienes volt. Erre vonatkozólag elég, ha hivatkozom Dollfuss osztrák kancellár mai nyilatkozatára a Neues 'Wiener Journalban, ahol azt mondja, hogy Ausztria és Magyarország viszonya jobb, mint a monarchiában volt. Az osztrák—magyar barátságot nem tángálta berlini utam. Viszont nem mindegy, hogy a német politika magyarellenes-e, vagy pedig barátságos velünk szemben. Berlini utam csupán az ellenzéket tángálta, amely hátbatá- madta eljárásomat. Éppen olyan ez, mint a Park-klubnak az eljárása a külügyminiszterrel, akiit nem akart felvenni a klubba, holott nem a miniszternek volt szüksége a klubra, hanem inkább a klubnak a miniszterre. (A miniszterelnök itt céloz a Park-klub legutóbbi eljárására, amikor néhány szavazattal Kánya külügyminiszter felvétele ellen döntöttek.) Tisztelem a kritikát, azonban az ne legyen mérgező hatású és ne legyen olyan éle, amely elveszi az ember kedvét a közéleti tevékenységtől. Gömbös beszéde után az ellenzék részéről Rassay Károly szólalt föl. Leszögezte, hogy az ellenzék nem támadta hátba a miniszterelnököt. Ha Gömbös gazdasági kérdések miatt utazott volna ki, úgy útija fölösleges volt, mert ezt szakemberekre kellett volna bizni. Nem födi a tényt Gömbös kijelentése, hegy berlini útja nem érintette Magyarországnak Ausztriához való viszonyát. Nagyon is érintette, amint ez kitűnik a német hivatalos jelentésből. — Én voltam azelőtt az egyetlen — mondotta Rassay, — aki ’a parlamentben annakidején az egyoldalú ölsz orientáció ellen szólaltam föl, mert ez az egyoldalú olasz politika szembeállított bennünket a francia politikával. Ma, amikor a hit!erizmus következtében Olaszország Franci aors zágh o z közeledik, helytelennek tartom a Németországgal való barátkozó®t, mert ezáltal szembefordulunk olyan irányzattal, amelyet Olaszország képvisel. Gróf Sigray szerint a miniszterelnök berlini útja rontott a Magyarország és Ausztria barátságos viszonyán, mert Dollfuss az egész Nyugat legnagyobb rokonszenvétől kísérve /Ietil a Iái harcot vív a hitlerizmius ellen. A németbarát politika — úgy mond — árt a revíziónak és árt Magyarország jövőjének is, mert ha Németország hatalma alá rendeli Ausztriát, akkor Hegyeshalomnál lesz az ütközőpont a germánok és a szlávok között s ebben a harcban Magyarország lesz a világ páriája. „Az osztrák-magyar barátságot nem érintette berlini utam” Gömbös miniszterelnök beszámolója a képviselőházban üMagyar gyermek magyar iskolába valód 6ZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR 1I1BHIIIIHIIII1|IIHI1II11IIIII11IÍI11IIIIII111II1IIIIIIIIIIIÍ1I1I1!IIIIIIIIIIII1I1IIIII11I^ REGÉNY (4) Miről beszélget kezdetben az ember? Jöttek a kis általánosságok, a tó vize, a kaszinó, egy tihanyi kirándulás terve, — egyre jobban közeledtünk személyes kérdésekhez, már apró ostromokat indítottunk egymás elfen, kicsi harcok csupán, szinte csak kémle- fődések, szócsaták, visszacapások, kibújók és nyílt kérdések ... Pompás volt. — Egy félóra óta vagyok itt 6 még most sem tudok sokkal többet magáról, mint akkor ... — mondtam panaszkodva. — Fontos ez magának? Egy nő vagyok a százezer közül, futólagos ismerős, akit meglátogatni jött. Mindjárt az egész életemre tart jogot? — Föltétlenül érdekel — folytattam — ez az egész helyzet kiváncsivá tesz. Olyan ez, mint egy regény szép kezdete. A párhuzamos két vonat, aztán, mintha egy detektivre- gényben olvasná az ember: ugrás az éjszakában, ismerkedésem magával, azt vélem, egy szürke kis pesti lány, most szinte rászedve érzem magam, hogy ilyen gazdag környezetben találom. Jóformán nem tudom, hol vagyok, kinél vagyok, a week-end-kunyhó helyett inas fogad, — mondom, mintha regény volna •.. — Túlságosan nagy a fantáziája. — Mindegy. Lehet, hogy alkottam magamnak egy regénybeli nőt magáról a képzeletemben, a fantázia és a valóság összejátszik s most nem is igen szeretném lebontani a válaszfalakat. — Maga átéli a regényeket, vagy csak elképzeli? — írom, — mondtam szerényen és a szempillám sem hunyorodott össze erre a füllentésre. Mert most hazudtam. Egyszer, talán négy esztendővel ezelőtt történt, hogy kísérleteztem egy kis novellával, csupa mulatságból s valamelyik vidéki hetilap leközölte. Ez minden közöm az irodalomhoz. De mondjam meg Verának, hogy nincsen se foglalkozásom, se hivatásom ezen a világon, én vagyok a legszégyonteljesebb munkanélküli az apám jóvoltából, aki vagyont, kényelmet és Jó adag életunalmat hagyott rám jutáimul azért, hogy kegyes voltam megszületni? író! Istenem! írónak mindenki vallhatja magát: Shakespeare is és Bürgözdi Jancsi is, ha firkál valamit. Erre a pályára oly könnyén adják a képesítést, csak egy névjegybe kerül. — író? — Igen! Nem mondom, hogy ismert, de mindenesetre. Most ismét támadásba ment át: — Akkor, ha iró, tudnia kell, hogy ez az egész történet, velem, meg magával nem sokat ér. Minden regény ilyen sablonnal kezdődik; ismerkedés a vonatban, nem gondolja, hogy ez egyáltalán nem eredeti? Ma már szégyelnének ilyet leírni Írók ■.. S aztán, hogy eljött ide? Valahogy csak kell folytatni a megkezdett ismeretséget, ha az ember akarja. Nos és akarja? —Maga kezd nekem tetszeni, — mondtam felelet helyett. — Ne udvaroljon. Siófokon egy kis bőrt, még megjárja. De komolyan udvarolni, rögtön az első szóra... nem, barátom... Felállóit. Kinézett a tóra. Fehér vitorlák pillangóztak a tó kék tükrén, ezüstösezárnyu repülőgép berregett a levegőben. — Jöjjön le a vízre! — mondta — talán ott különb témát talál, mint egy kis szürke, pesti nő... ügy ballagtunk késeibb a fövényes partra, mint két régi jópajtás. A strandon hatalmas élet zúgott. Mindenki ott volt, aki csak számított valamit Siófokon, a puha homokban szerteszét feküdtek, hemperegtek a gondtalanok és a gonddal terheltek, a hangszóró hol zenét, hol helyi híreket ordított, a kis fila- göriában három kövér férfi sörözött és a tó fölé épített deszkaketrecb en nem volt talpalatnyi hely. Színek és színék, féhér, kék, vörös, zöld, sárga szinek olvadtak össze a tó hamvas kékjével, labdák surrantották a vizet és a nagy csúszda körül kocsirakomány gyerek üvöltözött. Szép volt etz a nap. Egyideig a sekély vizet tapostuk, aztán mélyen Beúsztunk a tóiba. Bírta erővel. Szép, szabályos, nyugodt mozdulatokkal úszott. Annyi pajkosság szorult belé, miint tiz iskolásgyerekbe. * Ha úgy érzed magad, Hogy nehez az élet, Félpohár} \ \ S kedved újra éled! — Nagyon örülök, hogy eljöttem ide, — nyugtattam meg magamat, mikor a strand homokiján végre mégis pihenni kezdtük a nagy úszást. — A regény sportregénnyé alakul — nevetett Vera —, nem volna kedve meginni? — Élni kell a regényt, nem imi —, kezdtem volna a bölcselkedést, de leintett: — Közhely, barátom s ma még flörtben nem szabad közhelyet használni. Nem hagytam magam: — Tudja, akibe annyi spleen szorult, mint belém, az már a közhelyeket is terhesnek tartja. A szócsata megint elkezdődött. Hirtelen azonban ezzel fordult felém? — Érdekli az élét? — Nem mindig. Sok vonatkozásban érdekel, inkább az összefüggések érdekelnek és az eshetőségek. — Moralista? — Csak esetenként. Utálom a átlagmorált, amibe kényelmes emberek beleburkolják az életüket. De miért kérdez ilyen szeszélyesen ? Sokáig nem felélt. Elnézett a tihanyi partok felé, látszott, valami nagyon foglalkozatja. Aztán hirtelen felém fordult: — Ismerni akarom az embereimet. Maga unatkozik. Nem most, hanem általában. — Igaza van. Most nem. De sokszor. Felállott. Kinyújtóztatta finom, nyúlánk, alakját ebben a pompás trikóban s kezet nyújtott: — Rendben van. Maga igen kedves ember. Sajnálom, hogy csak igy él bele a világba. Reménykedve néztem rá: — Talán maga megváltoztatna? Megrázta a fejét. — Nem. Ahhoz én gyenge vagyok. Különben is... — Különben is ... — Semmi. Hagyjuk. Csak valami eszembe jutott. Nem fontos. Isten vele. Este a kaszinóban találkozunk, a táncnál. Holnap, ha kedve van, jöjjön velünk Tihanyba, £ * '•/ ' ________* i^u)tÁa:riikÍiAjá
