Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-20 / 139. (3249.) szám

I A szlovák iskolásgyermekek felvonulásával kezdődtek meg Nyitrán a Pribina-Bnnepségek a berlini tárgyalások eredményei nem befo­lyásolják Magyarországnak Ausztria iránti barátságát. Az Est munkatársána)k adott nyilatkozata szerint a nemzeti szocializmust Németországban vég­leges megoldásnak tartja, éppen úgy, mint a fasizmust Olaszországban. A konklúzió tehát mindenki számára az, hogy itt állandó beren­dezkedésű politikai alakulattal kell szántotta!. Egyébként Hitler éppen úgy, mint én — mondja Gömbös —, azt valljuk, hogy Euró­pának béke kell. A (kancellár erős egyéniség, tudja, hogy mit akar, érzi, hogy történelmileg elhivatott. Öröm­mel állapítottam meg, hogy Hitler éppen úgy, mint az egész németség, nagy szeretettel beszél Magyarországról. Ausztriához való viszonyunk semmiképp sem változott meg. A legmesszebbmenő barátsá­got és a gazdasági kapcsolatok legmélyebb kiépítését tartom a legfontosabbnak Magyar- ország és Ausztria között. A nemzeti munkatervemben lefekteti. irányel­veimet tartom a leghelyesebbeknek a magyar politikára nézve. Nyitira, június 19. A Pribina-ünnepségek hétfőn kezdődtek meg a szlovák diáksereg felvonulásával. Hétfőre Szlovenszkó minden részéből mintegy 11.000 főnyi diákhadsereg gyűlt össze, amely reggel kilenc érától az ál­lomás épületétől a város uccáin át felvonult a püspöki vár udvarára, ahol ti* órakor kezdő­dött meg az ünnepség. A tribünön ott volt többek között dr. Kmetykó nyitrai megyés­püspök, dr. Dérer Irán közoktatásügyi mi­niszter, dr. Jesensky országos alelnök. Az ün­nepség a „Nitra, miiá Nitra“ dal eléneklésé­vel kezdődött, majd a gyermekek sazvalókóru­sa a 7. gyalogezred zenekarának kíséretével Vladimír Roy alkalmi költeményét („Tisic sto rokov uz volá“ recitálta el. Ezután dr, Dérer miniszter mondott alkalmi beszédet. A diáksereg hódoló táviratot küldött Masaryk elnöknek és Országh országos elnöknek. Majd j az ünnepség az állami himnusz el én ekl ésév el j és nagyszabású harangjátékkal befejeződött. : Délután megnyitották az országos női szak- \ iskolát. A látogatás politikai háttere Berlin, junius 19. A nemzeti szocialista párt ma újabb, immár a harmadik jelentést tette közié Gömbös Gyula berlini látogatásáról. Az első jelentés még csak magánjellegű látogatás­ról 'beszél, a második jelentés már gazdasági tárgyalásokat emleget, végűi a harmadik jelen­té* már 'politikai fontosságot tulajdonit Göm­bös látogatásának. A hivatalos jelentés szövege a következő: — A magyar miniszterelnök berlini látoga­tása azoknak a tárgyalásoknak a folyomá­nya volt, amelyeket a múlt hónapban a né­met delegáció Magyarországon kezdeménye­zett. A tárgyalások föladata az volt, hogy a Magyarországgal való teljesen zilált kereske­delmi viszonyunkat rendezze, ami most gyor­san sikerült is. E nagy iniciativával és mind­két részről nagy jóakarattal véghezvitt kez­deményezés következtében a gazdasági zűr­zavar tisztul s úgy látszik, megindul Európa délkeleti részén az újjáalakulás, amelynek messzemenő politikai következményei lehet­nek. Magátólértetődik, hogy ez a rendezés az ausztriai helyzet kialakulását sem hagyhatja érintetlenül. Az a meleg megértés, amely a német—magyar viszony rendezésénél meg­nyilvánult, reményt ad a kedvező kilátá­sokra. Rendkívül örvendetes, hogy a nemzeti szocia­lista párt külpolitikai osztálya Berlinbe® és Récében ilyen úttörő munkát végzett az újjá­szervezés érdekében. Gömbös berlini útiénak egyszerű okáról Berlin, junius 19. A Vossieche Zeitung be­szélgetést közöl Gömbös magyar miniszterel­nökkel. aki hangsúlyozta, hogy látogatásának sokkal egyszerűbb oka volt, mint ahogy azt az angol lapok szenzációs je­lentései be akarják állítani. Ezek az angol lapok összefüggésbe hozzák Gömbös berlini látogatását a monarchikus ál­lamformának Magyarországon való keresztül­vitelével, pedig az utazásnak ilyen célja egyál­talában nem volt. E hónap végén megkezdődik Magyarországon az aratás — mondotta Gömbös —, ezért kö­telességemnek tartottam, hogy Hitler kancel­lárral megbeszéljem mindazokat a gazdasági kérdéseket, amelyeknek tárgyalását a német delegáció már Magyarországon megkezdte. Németország egyik közeli szomszédállama Ma,- gyarországnak, ezért szükségesnek tartottam, hogy a német viszonyok újjáalakulását tanul­mányozzam. Mondhatom, a legjobb benyomás­sal távozom Németországiból. Budapest, junius 19. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Magyar politikai kö­rökben úgy tartják, hogy Gömbös berlini uta­zása sokkal messzebbmenő elhatározásra mu­tat, mint ha csupán egyszerű gazdasági tárgya­lásokról lett volna szó. Úgy gondolják, hogy a gazdasági megállapodás parafálására nem szük­séges ilyen messzemenő titkos inkognitó-utazás. Politikai körökben számolnak azzal az eshető­séggel, hogy meglepetés készül a magyar poli­tikában. Párisi visszhang Pár!®, június 19. Gömbös berlini utazása nagy föltűnést keltett, csaknem valamennyi francia lap részletes jelentést közöl a találkozóról. A Matin szerint Gömbös közvetítőként lépett föl a Németor­szág és Ausztria között most fönnálló feszült A szociáldemokraták ragaszkodnak a koalícióhoz Bechyne szerint „az ellenfél jobboldalt áll" — A csehszlovák szociáldemokrata párt kongresszusa Prága, junius 19. A csehszlovák szociál­demokrata párt szombaton tartotta meg idei kongresszusát, melyen Hampl nemzetgyűlési képviselő elnökölt. Haiinpl képviselő megnyi­tóbeszédében rátért a németországi testvér­párt helyzetére, kijelentette, hogy annak ma­gatartását az int ernae ionálé fogja elbírálni. A csehszlovák szociáldemokraták rokon- szenvvel kísérik német elv társaik küzdelmét. Dundr szenátornak, a szoiciáldeomkraía párt főtitkárának jelentése után Bechyne vasút ügyi miniszter politikai beszámolójá­ban fölhívta a kongresszus figyelmét arra, hogy a párt sorsa a párttagoktól függ és Ügyelni kell arra, hogy a csehszlovákiai nmnikásságot ne érjék meglepetések. A szo­viszony enyhítésére. A lap szerint Gömbös berlini útja előtt többször telefonon beszélge­tett Dollfuss osztrák kancellárral, aki őt ,/szinte hajszolta arra, hogy Hitler kancellár­nál interveniáljon*:. A baloldali Populaire szerint Gömbös ber­lini útját nem saját kezdeményezéséből tette, hanem Mussolini és Dollfuss kezdeményezésére. cialistáknak nem szabad izgulniok és ideges­kedniük s nem szabad cselekedeteikben iz­galmi motívumoknak szerepelni. Nézete | szerint aiz ellenfél a jobboldalon áll s ki akarja hi&sznáJ’ini azt a részére kedvező szelet, mely Németország felöl fuj. Kifejtette,] hogy a szociáldemokrata párt érdeke meig-j kívánja, hogy a párt továbbra is megma­radjon a koalícióban és küzdelmét annak keretén belüli vívja meg. Mindennapos pozícióharcról van szó és a munkásosztály érdekéiben áll, hogy az őt ér­deklő kérdésekben a többi munkáspárttal: közösen járjon el. A kongresszus határozati javaslatot foga­dott ©1, mely a koalícióban való megm ara­dé* szükségét hangoztatja, követeli a kar teli enes törvény és az uzsora törvény mielőbbi életbeléptetését, valamint a mun­kaidő megrövidítését és a munkanélküliség súlyos problémájának sürgős rendezését. SZOMBATOT VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR llllllllllllllllllllllllllllllllMllllllllllllllllllllílllllilH .... (2) A következő elhatározás már gyorsan ment. Mikor az összekötő vasúti hidon robog­tunk, már magamhoz vettem kis utazótáská­mat, karomra dobtam a köpenyegemet 6 ahogy a vonat Kelenföldre ért, én voltam az első, aki leugrottam a vonatról, kalauzokat is megelőzve. Az állomás betűi sárga fényben ragyogtak, külvárosi 'pályaudvar, villamosok csilingeltek az épület mögött. Leszaladtam a perronra, vonatom elment. Maradtam. Nem az első ilyen gyors elhatározás ez az életemben. Most szeretném okát adni, lelki igazolását ennek a hirtelen ugrásnak a sö­tétben, de érzem: elfogult vagyok magammal szemben és egy külső szemlélő semmiesetre sem együttérzéssel, hanem csodálkozással és rösszalással fogadná ezt a cselekedetemet. Hiszem és vallom, hogy az ember, még a müveit ember is, nem cselekszik az esetek öt ven százalékában logikusan. Sokszor a meggondolatlanság viszi, az ösztöne vezérli; egy pillanatról a másikra határoz, hiszen ak­kor nem volna megbánni valónk soha. A megbánások hosszú sora mutatja, hogy csele­kedeteinket nem gondoljuk meg, előlép ben­nünk a gyerek. Egyszer, minden meggondolás nélkül, el­határoztam, hogy megmászom a Tátrában a Tátra-csüceot, akkor, amikor társaim a Ten­gerszem-csúcs kényelmes megoldását válasz­tották. Soha azelőtt nem voltaim rátermett és készült hegymászó. Bolondjában vállalkoz­tam: sikerült. Má.skor vitorlásra ültem a Ba­latonon, anélkül, hogy értettem volna a külö­nös kis hajó kezeléséhez. Isten óvott, hogy ott nem hagytam a fogam a tihanyi partokkal szemben, .volt eset, aratkor ivaosoara után, REGÉNY fogadásból, felkeltem az asztaltól, magamhoz vettem az útlevelemet, kimentem az állomás­ra és meg sem álltam Berlinig. Nyertem egy fogadást és egy pofont, ismeretlen csa­vargótól a Spree partján. ... Mit mondjak s miért magyarázzam? Megláttam ezt a leányt. Regényes elképze­lések lobbanták-e fel bennem, vagy túlságo­san semmittevőnek neveltek, nem tudom. Azt mondják, mert gazdag voltam, spleenem van- Rendben van. Spleenből tettem, nem volt jobb dolgom. Láttam én már olyan em­bert is, aki kegyeletből elvette mostoha- anyósát .. • Kiét percig vártam. Két perc mnlva meg­érkezett a mi párhuzamos vonatunk, egy percnyi szünetet tartott, de én xnér akkor fent voltam a legelső kocsiban. Kis táskám mindenüvé odaütközött nagy igyekezetem­ben, tömött folyosókon gyömöszöltem keresz­tül magamat, szellős kocsi közökön kiizköd- tem a széllel, végre az ötödik kocsiba értem, mert tudtam, hogy itt utazik a* ismeretlen leány. Még akkor is ott állott az ablak mellett és a messzibe nézett. Táskámat a hálóba dob­tam, izgatottságom abban a pillanatban meg­szűnt. Már közönyösen gyújtottam cigarettá­ra, kiá Holtam a fülke ajtajába és vártam tü­relemmel. Fegyelmezett nő lehet — állapítottam meg —, mert alig volt észrevehető rajta a meg­lepetés. Egy pillanatra hátrafordult s rajtam felejtette a szemét. Bólintottam a fejemmel. Nagyon piciny ideig habozott. Aztán vissza­bólintott, de azonnal él is fordult, észreve- hetőleg nem akarta, hogy a dolog továbbfej­lődjék. Mindenesetre azonban észrevett. Mértemért, . Az ürügyet kerestem, aminek segítségével ismerkedni tudnék. Sokáig álltam ott, most már nem tartottam fontosnak a sietséget, ám­bár nem tudom, hova tart, lehet, hogy valami kis állomáson egyszerre csak kiszáll és én ott maradok egyedül. A vadász szenvedélye vezetett. Magam sem tudtam, mi cél felé megyek. Hattal fordult az ablaknak, befújt az el­lenszél. Vékony, zöld selyemruhája odatapadt a testéhez. Fel akarta húzni az ablakot, nem ment. — Segíthet ék? Rámnézett. — Kérem. Felrántottam az ablakot, de nem fordult vissza, a sötétség felé. Ugv maradt, szemben velem. Várt. A uiegismerkedési módszerek egyáltalán nem szellemesek, vasúton sok változatosság nincs bennük. — Messzire utazik? — A Balatonhoz. Szűkszavúan, de felélt. Egyideig ismét hallgattunk. Ha a Balatonhoz utazik, van időm úgyis. — Week-end? — Igen. — Pesten lakik? — Igen. Finom tartózkodása tetszett- Különös báj ragyogott rajta, vegyülve a biztos fellépésű, öntudatos nő természetével. Világossárga bőr­kesztyűt hordott, nyakában vékony arany­lánc. Nem szeretem, ha a nőn tobzódik az ékszer, Utazó nőn sok csecsebecse és ékes­ség: parvömü szokás. Ezen a leányon, — mert úgy sejtettem^ leány — látszott az ízlésbeli finomság. Külsőleg, legalább is. Persze, mai napság mindenki a szebbik arcát mutogatja s nehéz megtudni, milyen ember lakik be­lül. Álarcot hordunk. Nos, ha ezen a nőn a finomság és a tartózkodás álarc volt is, na­gyon, kellemes módon viselte. Hogy a következő tiz pereiben miket be­széltünk, nehezen tudnám megmondani. A témát a hely adja és a környezet először. Feketén suhanó táj óda-ki nn, a vonat szikrá­ja, ami a szemébe ment és amit zsebkendő hegyével sodortam ki a szemhéjai alól. Égy pfflaoatra bizalmas közelségben voltaim ve­1 le, a kezem indokolatlanul remegett. Két. j fiatalember kártyázott elkeseredetten a fül­kében, azokat néztük egyideig, aztán egy kadétiskolás fiú szomorú tekintetéből próbál­tunk olvasni, ez mulattatott. — Kísérleti lélektan, — mondta nevetve, aztán hirtelen kérdezte: — mondja, szeret egy pár vonásból ismeretlen embert lelkileg, összeállítani? Következtetni, a detektív mód­ján, vagy cserkész-módszer szerint jelekből olvasni, megalkotni egy valószínű sorsot, va­lószínű múltat, látható jelent és esetleges jövőt? — Különös a kérdése — feleltem —, il­letve nem a kérdés különös, hanem, mert azt nekem teszi föl. Éppen nekem, akinek szen­vedélyem ez. Mükedvélő detektív ugyan nemi vagyok, de nem hiszem, hogy egy alkalmat is elmulasztanék, ami elém sodródó embej ■rek belső titkainak megfejtésére vezetne; Szeretek olvasni emberekben, azzal áltatom magam, hogy olykor eltalálom gondolataikat, foglalkozásukat, céljukat: talán még cseri készkoromból maradt meg ez a szenvedé­lyem. Nagyon érdekel az ember. — Oh, engem is — tűnődött el —, ha egyedül utazom, ezzel mulattatom magam. — Rendben van. Itt áll két ember egymás* sál szemben. Maga, meg én- Ismeretlenek va­gyunk. Még csak a nevét sem ismerjük egy- másnak. Rajta! Nem merte vállalni. Nem, így szemtől* szembe nem. Esetleg kényelmetlen lehet a másikra nézve. Tapintatos volt. — Találja el maga, ki vagyak! — bizta­tott. — Egy kellemes urileány, aki három na* ? ot kedves környezetben akar eltölteni.! esti lány, nagyvárosi, iskolázott, i — Kérem, ez igazán nem sok. Általános lat posságok. Körülbelül mindenkiről meg lehri ugyanezeket állapítani. A mai, társadalom pompásan tudja kitermelni a típusokat, hs nem vagyok Plapper, akkor kozimolcka va­gyok. Ha nem soroz az úgynevezett házikó- nyok közó, akkor egyetemi hallgató vagyok. Ez mind semmi, amit mondott. Többet, job­bal... ^Folytatjuk.) 1938 junius 20, kedd-

Next

/
Thumbnails
Contents