Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-18 / 138. (3248.) szám

13

TO^GH-MAG^AR-HTKLSPr

SzmHÁzKönWKübTaRA

»Legyen «

(Erdőházi Hugó költeményei — Komárom, Spitzer-nyomda)

Í99S fontos 18, vasárnap.

_________________________________________________

Lehe

t, hegy begyepesedett fejti, megceontoso- dott, vén e&zitétánaik fognak elmondani, hiába, nem tudok hinni az úgynevezett „szabad vers“ egyedül üdvözítő voltában. Nem tudok hinni abban, hogy aki csak szabad verset tud irrni, vérbeli költő legyen. Nem szeretném, ha félreértenének. Éppen úgy nem tartom egyedül üdvözít őrnek a kötött versformát sem, neim vagyok az alakiság megrögzött híve1, nem imponál nekem a csengő-bongó rím, a szabályosan ütemes ritmus, ha üresen cseng, vagy ha rumba-szöveget táncol. Lehet szép, tökéletes a szabad vers is, ha a neki megfelelő gondolat öltözködik beléje, mondjuk egy rapszódikns, túlfűtött értelmű gondolatsor, mely nem tűr meg semmi béklyót. De nem minden gondolat ilyen és hiszem és vallom, mert tudom, hogy más gondolatsorhoz viszont más, kötöttebb forma tartozik lényegesen, mert a gondolat magával hozza a formát, együtt születnek a poéta meghatódott, ihletett lelkében, önkénytelenül, anélkül, hogy a költő választotta volna a ruhát az ige testéhez. Szeretem a szabad verset is, ha nem kényszeredett, ha nem készakarva szabados, de látszólagos kötetlensége mellett mégis lüktet benne a gond ólat sornak nem technikai, de értelmi ritmusa. De öncéllá tenni a pongyolaságot, abbahagyni egy sort és újra kezdeni, ott, ahol nem kívánja az értelem, eldarabolni a szöveget hosszú és rövid sorokba, minél groteszkebb öesze-visszaeágban, logikátlanul, hogy csak valahogy se láss ék, — szemre sem — versezerü képződménynek az irásmii. ezt affektáltábbnak, keresettebbnek — és nekem legalább az — nehezebbnek is tartom, mint mondjuk — egy Berzsenyi- gondolat alkaioszi versét meginni.

Mindég bizalmatlanul veszek kézibe egy verskötetet, mely csupa „szabad verset*1 árul. Avval a — megvallom — előítélettel kezdem olvasni, hogy az ilyen poéta nem őszinte, mert egy felkapott divatnak hódol, hogy takargat valami hiányosságot az ürességét, az önállóságot, a- valódi, benső ihlethiányát, az elhivatottsága hiányát, a logikátlanságát. Dl akar vakítani a meglepő nagy szavakkal, hogy ne vegyük észre a szervi hibáit.

Hónapok óta böngészem Erdőházi Hugó „Legyen szüret** cimiii versfüzetét, s keresem benne az érteket. Magamat igyekszem meggyőzni, hogy elfogult vagyok s másoknak van igazuk, akik dicsér- getiik s elhitetik evvel a fiatal poétával, hogy jó utón jár. A szokott kritikusi módszertől eltérően, — ahelyett, hogy egy-két obiigát dicsérettel én is megdicsérjem a füzetet, — szeretném bemutatni. hogyan igyekszem feldolgozni egy-fcgy versét. (Megjegyzem, ha egy verset igy szét kell elemezni, hogy az ember megkeresse benne a szépet, a jót, az értelmet, — megette a fene az egészet!)

Vegyük például a „Legyen szüret** című verset, melyet valószínűleg azért emelt ki cimadónak is, mert a 19 vers közül a legjobbnak tartja.

Ha ..szabad vers**, tehát sorokba tördelt próza, írjuk át szószerint és — interpunkció szerint prózába. Így nem befolyásol a sorokba tagoltsága:-,,A hit az kevés, erő kell hozzá, érzem nagyon perceim égő utján, a hit csak áll, mint óriás jel, mit tovább kéne vinni, erő kell a zászlót magasra emelni, nagy hegyek alázatát népekre zúdítani, nagy szavakkal lelkek ólmos tavát tengerré dagasztani, hogy legyen belőle óriás Törvény és kormányozza mérföldek, világok rendjét. Nekem hitem van elrejtett lélek- vulkán mélységben, hogy zug, dübörög, fuldokol és szenved, — hol az erő világra lökni, milliók homlokára füz.ni, milliók szivébe Toppantani, milliók karjába injekciózni, hogy összeboruljunk, mint a példázó fák szerelme. Nekem hitem van jóság szőlejében: hol az érett esz

láza? — hogy világgá szórja jóság-fürtjeimet és legyen szüret kenyérben, csókban emberségben ...“

Szép gondolat a kiindulás, ha nem is uj: „A hit (az) kevés, erő kell hozzá**. De hogy ezt miért érzi a poéta „perceinek égő utján**? Azért, hogy a nem eredeti gondolatot imponáló szóftizéssel, keresettséggel öltöztesse föl? Már afíektál! „A hit csak áll, mint óriás jel, mit tovább kéne vinni**. Elfogadom, bár ez sem uj gondolat. Azt is elfogadom, hogy „erő kell a zászlót magasra emelni** — de hogy minő eszmetársitással fűződik ehhez a „nagy hegyek alázata**, melyet a „népekre kell zúdítani** — ezt már nem értem. A zászló magasra emeléséhez erő kell, de az alázat? És hol van a nagy hegyeknek alázatuk? E^ a sor csak úgy „jól hangzik**, de értelme homályos s a gondolatsorból meg pláne ki- kivánkozik. De most: „nagy szavakkal lelkek ólmos tavát tengerré dagasztani, hogy legyen belőle óriási Törvény**. Jaj! Mert lehet, hogy a lelkeknek álmos tavuk van. De ha ezt nagy szavakkal tengerré dagasztom, ólmos lesz a tenger is és ebből nem wz a Törvény lesz, amit a poéta keres: az erő a tett Törvénye, de az ólmos tehetetlenség Törvénye. Ezek az igazi ..nagyszavak**, melyek óknos tengerként nehezednek a kritikával olvasó lelkére s az egyetlen Törvény, ami ebből számiazhatdk, — hogy igy nem szabad verset írni. De gyerünk tovább: „Nekem hitem van elrejtett lélek-vulkán mélységében**. Ezt többféle képen értelmezhetem. 1. „Hiszek a lélek-vulkán mélységében**. 2. Hiszem, hogy a lélek-vulkán mélységében „zug, dübörög és szenved** — de mi? A hitem? 3. Az én hitem lélek-vulkán mélységében — (van elraktározva, elnyomva. Lám a hiányos interpunkció milyen kétségekbe sodorja az olvasót.) Valószínű, hogy a a föladott rejtvény legutolsó megfejtése a helyes, mert csak így tudom némiképp megmagyarázni logikusan, hogy mit akar avval az. erővel, amit keres: („hol az erő“) — „A világra lökni** — de mát? — „Milliók homlokára tűzni** (tehát valami szomorú lehet), „milliók szivébe Toppantani**, — (tehát lehet valami érzelem; öröm, lelkesedés) — „milliók karjába injekciózni** — (tehát lehet kámfor, vagy koffein, morfium, heroin, vagy nátrium nitrosum). — Mindez lehet „a hit“, — a költő vulkánban fuldokló hite — ha egy kiesé több szerepet is szánt neki a zagyva képhalmazzal, mint kellett volna, — de hogyha mindezt a szivekbe akarja Toppantani, attól bizony bajosan fognak összeborulná — kik? Hja igen!) valószínűleg a „milliók1*, mint a „példázó** — (mit példáznak?) — fák szerelme, mert az összeboruló fák szerelme csöndes, rejtve dolgozó hitet példázhatnak, s nem népekre zuduló tenger-erőt. Megint egy idegen fordulat sikkadt bele a gondolatsorba azon a jegeimen, hogy szépen hangzik.

És most jön a poén, a cimbe foglalt gondolat, a „szüret**. Hit, erő, álmos-tó, tenger-törvény, vulkán, homlokdísz, szivroppanás, injekció, összeboruló fák- szerelme után — a szüret. (Ezt aztán igazán „kép- gazdagságnak** mondhatná egy obiigát. frázisokkal dolgozó „kritikus**.) A szürethez szőlő kell: a „jóság szőlője*1. Rendben van. Csakhogy a szüreten nem szórják világgá** a fürtöket, de puttonyba szedik, elmorzsolják, kitapossák, kipréselik ás mustot szűrnek belőle, hogy tüzesitő borrá legyen. Hja, csakhogy ez nem újdonság, nem „uoeh nie dagewesen'*! De jó, mondjuk, hogy az „érett ősz lázában** — igy szüretelnek. Ám vagy ez az utolsó csattanó olyan színpadi lövés, hogy nem sül el idejében a kulisszák mögött, vagy ha ez a lényege a versnek, az ólmos tótól az injekcióig kellett hetet- havat a versbe fojtani, hogy nagyot csattanjon a szüreti pisztolyidiuTranás. Vagy igy, vagy úgy, de az expozíció és a konklúzió mindenképpen úgy van összekényszeritve, mint Horatius csodaállatja az „Ars poeticában**.

És most keressük meg, mi volt a poéta alapgondolata: „A hit kevés, kell az erő is, hogy a bit zászlaját magasra emelje. Nekem van bitem, de szenvedve, fuldokolva, a lélek-v-ulkán mélyén zug, dübörög. Nekem, van bitem a jóságban is. De hol van az erő, mely a szenvedő hitet és a jóság édességét az emberiség** — (megváltójává magaeztosit- ! sa?) Ezt .azért, tettem zárójelbe, mert ez, mint logikus, konkluziv kérdés, melynek csattannia kellene a vers végén, már csak kihámozható a vers derekából.

Arra akartam kilyukadni, hogy szép, határozottan szép gondolat vajúdott a poétánk agyában, de elvetélte ez-t, mert megrontotta a divat, a sok mérges kendőző szer, a nagyszavak „dübörgő** zenéje s a félelem attól, hogy nem csodagyereket, vers-szüleményt, de talán — Isten ments! — épkézláb normális verset fog szülni. Olyat, amelyet évezredek ót-a szülnek, az egészséges költő agyak. Ez a nagyképűség, ez a mindenáron ujdonságkeresés a poéta megölő betűje, mert bizony mondom, csak az ilyen magamfajta érték-bogarász képes arra, hogy igy kihámozza a farsangi maszkából a jobb sorsra érdemes gondolat-gyermeket. A közönség? Annak az ilyen poézis nem élet, de — panoptikum.

Ilyen Erdőházi Hugó majd minden verse. Pedig kár érte. Vannak igazán szép gondolatai, ha leírná őket egyszerűen, tisztán, a gondolat meztelen őszinteségével, — akár szabad versiben is. — élvezettel olvashatná mindenki s lehetne mások okulása is. Milyen szépen, elragadó erővel tud lelkesedni például a „Március** „villodzó mágiáján**, mely „vele termékeny ül Ifjúsággá**, melytől az élei megújhodását várja s amely „jóságot mutat gyilkos emberiniiliók ökle elé: ibolyácska képében*1. Milyen tiszta és tisztító gondolat ébred a ..Mederna Bárban**, ahol „meddő varázslatának, ,halott illatának érzi „halálos kertben** a nőt, aki pedig „égő valóság lenne, ha teljesítené a biblia parancsát** s anyává lenne. Vagy milyen magasztos gondolat, hogy „az élet mankók fájából zöldül, mert értelmét szenvedés váltja igazzá**. Miden verséiben van valami erőteljes gondolat-mag, meleg érzés, hit, nem köznapi vallomástétel egy költői lélek mélységéről, csak, ahogy nő az a mag, nem hajt sudárba, de fattyú hajtások bokrositják bozóttá.

Kényszer zubbonyt vesz magára a költő, a képek mesterséges zavarát, a „nagyszavak óimos tavát**, s attól fél, hogy a végin maag is elunja ezt az ön- sanyargatást- Hiába minden, a vers is gondolatközlés s a gondolatközlésnek első és utolsó föltétele az értelmesség és a világosság, ha üzleti levélről van szó, ha művészi célzatú írásról. Ha ez utóbbiról, akkor annál inkább kötelező rá az egyszerűség, a tisztaság, a logikus rend, mert a versnek a szorosan vett gondolatközlésen felül is van célja: az érzelmekre való hatás. Megindítani valakit a magunk megindultsága nyomán s mert ehhez az olvasónak nem fűződik semmi érdeke, ezt csak a költő akarja, a költőnek kell segítenie az olvasót, hogy értsen a szótól s ne riadjon el a nehézségektől, melyeket a költő szeszélyesen összezsúfolt a versébe, mintha az — keresztszórejtvény lenne.

A nagyhírű eperjesi műkedvelők vendégszereplése Kassán

Kassa, június 17- (Kassai saerkesztősé- günfctől.) Valóban ujdonságszámba megy, ha ma az egyik város társadalmi összeköttetést keres a másikkal- Talán a politikán kívül nem is igen hozza össze más az embereket. Kulturális kapcsolatok teremtése és ápolása, önhibánkból, igazán ritka jelenség- Pedig a kisebbségi sorsban lévő magyarságnak érdeke volna, hogy minél több ilyen szellemi kapcsolat keletkezhessek. Ezért is bír kiemelkedő ‘jelentőséggel az, hogy az országos hírű eperjesi műkedvelők, akiknek művészi játékairól a P. M. H. is nagy elismeréssel emlékezett meg több ízben, a Kazinczy Társaság meghívására folyó hó 21-én, szerdán, Kassán vendégszerepeinek a városi színházban- Bó- nyi Adorján „Egy kis senki** című vigjátékát adják elő ez alkalommal, amelyet nemrégen nagy sikerrel mutattak be Eperjesen is.

Ez a vendégszereplés jóval fölülmúlja a szokásos műkedvelői előadások kereteit, mivel valóban olyan művészi eseményről lesz szó, amilyent ma a műkedvelő színjátszás terén csak az eperjesiek tudnak nyújtani, hiszen az eperjesi műkedvelők ma már országos hírnévvel dicsekedhetnek- Az eperjesi művelt társadalom talajából nőtt naggyá ez az egészséges kulturvállalkozás, atyja, szellemi létrehozója Fábry Viktor evangélikus lelkész volt, aki csodálatos agilitásával, szervező talentumával sok kulturmozgal ómnak volt már a kezdeményezőije. Ma az eperjesi műkedvelők több helyi egyesület 'égisze alatt fejtik ki művészi tevékenységüket, azonban ma is ugyanazok a díszei ennek a kiváló gárdának, akik ott voltak már az alakulásnál is- Dr. Kissócsy József né, Bánó Dezsőmé, Toperczer Gézámé, Bánó Dezső, Má- riássy Béla, Ambrőzy Béla és dr. Both Tamás ma is az élen haladnak és nagyrészt ők játsz- szák szerdán este is az „Egy kis senki** főszerepeit a kassai városi színházban. Mellettük -Budiführer Cili, Calabaly Mária, Zajcz Tivadarmé, Simkóné Kriebel Terka, Flach- barth Jolán, Lukács Ernő, Flórián Magda és László, Baydik Béla, Eiserth László stb. szerepelnek. Az előadás rendezői Fábry Viktor és Kolozs Ernő.

Az eperjesi művészgárda kétségtelenül kinőtt az eperjesi keretek közül és most az előtte ugyan még .idegen, de magas műveltségű kassai magyar publikum előtt fog bemutatkozni- Hisszük és reméljük, hogy ebből az erőpróbából Eperjes kerül ki győztesen és a kassai közönség is meggyőződik a nagyhírű eperjesi műkedvelők kiváló értékeiről.

Itt közöljük azt is, hogy az előadásra jegyek elővételben Vitéznél válthatók.

(*) Egy ruszinszkói festő kiállítása Kassán.

Kassáról jelentik: Haba Ferenc beregszászi r. gimn. tanár festményeinek egy részét kiállította Kassán a Jaeehkó-féle könyvesboltban. Beregszászi sikerei mellett meg van a remény arra, hogy itt is érvényesülni fog, mert eredeti művészi felfogása, öntudatos és bátor ecsetkezelése, s magasba ívelő festői munkája biztosítják számára, a sikert Szlovenszkóban is nemcsak Kárpátalján, ahol tavaly volt- a 3-ik gyűjteményes kiállítása.

(*) Zoltán Irén a gráci operában. Zoltán Irén, a Prágában élő neves operaénekesnő most tért vissza Grácból, ahol nagy sikerrel énekelte a „Rigoletto** Gildáját. A kiváló énekesnő a jövő szezonra több ajánlatott kapott, de még nem határozott arról, hogy hová szerződik. Lehet, hogy visszatér külföldi sikerének kiindulópontjához és ismét- a prágai német szinház operaegyütteséhez köti le magát.

(*) Annabella színpadon akar játszani. Annabella befejezte Becsben legújabb filmjét, amely aktuális témáról, a munkanélküliségről szól. A népszerű francia filmmüvésznő visszautazott Parisba, ahol most színpadon akar fellépni. „Valamennyi színpadi szülésznőnek az a vágya, — mondotta — hogy filmen szerepeljen. Nekem filmen voltak sikereim és most roppant szeretnék színpadon „életnagyságban** megjelenni a közönség előtt. Marcell Achard befejezte legújabb színdarabját és valószínűen ennek főszerepében fogok bemutatkozni mint. színpadi „sztár**.

Tanuljon hivatást nyári tartózkodása alatt!

2 havi kozmetikai kiképző tanfolyamok

Trencsénteplic fürdőn

Mme. Alexandra D. Jürss személyes vezetése alatt álló trencíéntepHd fiókintézetében kozmetikai klképzötan- folyamokat tart, melyek a kozmetikai hivatás önálló gyakorlására képesítenek és jogosítanak. A tanfolyamok július hó elején kezdődnek és tananyaguk:

az elméleti részben:

az arcbőr anatómiája, a különböző bönuegbetegedések ismertetése, a bőr alkatának különféle formál, a kozmetikai kémia alapismeretei, a bőr ideghálózatának, működésének ismertetése, a besugárzással é> elektromos árammal való kezelés lényege, stb.

a gyakorlati részben:

az arckezelés különböző módjai (amerikai, francia, stb. metódusok), Dr. Jaquet tanár szerinti arckezelés, a kozmetikai arcápolás fizikális és kémiai módszerei, a különféle kozmetikai szerek helyes alkalmazási módjai, a ráncok, arebörtisztátlanságok, szeplök, a petyhüdt bőr kezelése, épilatió (hajcltávolitás), stb.

A tanítványok kívánatra orvosi vizsga elé bocsáttatnak.

A tanfolyam dija elsőrangú villában való 2 havi lakással és ellátással együtt t Ki 2.900*—

Felvilágosítások:

Institut de soins cosmétiques ALEXANDRA D. JÜRSS Bratislava, Mostová 2. (Savoy) Telefon: 37-01.

(*) Táncmulatsággal búcsúztatja a Comédie Francaise Cecilie Soréit. Póriéból jelentik: Június 23-án búcsúzik el Cecile Soréi, a nagy francia tragika, a Comédie Francaie-tól. Páris állami színházának színpadán ezen az estén az összes francia, sztárok megjelennek legalább egy pillanatra. hogy elbúcsúzzanak a nemzet színházától távozó művésznőtől. Az előadás után bált rendeznek Cecile Soréi tiszteletére. Még a köztársasági elnök is megígérte, hogy ott lesz a bálon.

(*) Jerífza, ünnepi est, üres ház. Becsből Írják:

Ünnepi est volt szerdán a bécsi operaházban. „Festvorstellung** és különös előadás: Jeritza lépett fel operettben, a „Boccaccio** címszerepében. Sem ünnepi alkalom, sem a rendkívüli produkció nem tudta megmozditani a mai Becsben a közönség széles rétegeit: a lapok csodálkozva állapítják meg, hogy az operaházi nézőtér javarésze üres volt és a nagyszerű művésznőt nem vette körül kellő hangulat.

(•) Filléres müvés*estélyek Kassán. A kassai Fórum-filmszínházban e hó 17-étől kezdődőleg filléres müvészestélyeket fognak tartani az ittmaradt magyar színészek. A müvészestélyek programja úgy ven összeállítva, hogy azokkal a legkényesebb ízlésű magyar közönség is meg lesz elégedve. Az előadásokat minden hét szombatján és vasárnapján, valamint szerdán és csütörtökön a következő helyárak mellett tartják meg: 3, 4. 5 és 6 Ke. — E hó 17-én és 18-án bemutatásra kerül „Az ügy- védbojtár** című. énekes vígjáték, melyen Sonja Zdvorácsková, a 7 esztendős csodatáncosnő is fel fog lépni. Az egyfolvonásos játékokban még a következők fognak fellépni: Szigethy Irén és V. Kovács Irma színművésznők, továbbá Varga Béla, Vágó Artúr és Farkas Pál színészek.

(*) Egy pozsonyi író könyve angolul. Pozsonyból írják: Benyovszky Károly, az ismert pozsonyi iró, — aki az utóbi esztendőkben több mint húsz magyar, német és szlovák kultúrtörténeti munkát adott ki, amelyek közül az egyiket a budapesti Magyar Tudományos Akadémia jutalmazta, egy másik magyar munkája pedig a Földes Dezső-pályadjiat nyerte meg, — most fejezte be egyik alapvető munkáját, Hűmmel Nép. János életrajzát, amely az ősz folyamán, illusztrálva fog megjelenni német nyelven. A forrásmunka iránt oly nagy az érdeklődés, hogy a Norgate & William londoni könyvkiadó cég hajlandónak nyilatkozott a könyvet angol nyelven is kiadni. Benyovszky most dolgozik az angol kéziraton, amelyet még e hó folyamán be fog fejezni.

SZÍNHÁZI MŰSOR POZSONYBAN:

Vasárnap d. u.: Amikor a kislányból nagylány lesz. este: Zsákbamacska.

Hétfő: Volpone vagy a pénz komédiája. Munkás- akadémia rendezése.

Kedd: A tanitónó'. (Özv. Polgár Károlyné javára).

AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ HETI MŰSORA:

Szombaton—vasárnap f. hó 10—11-én, HS órakor: Alonzó a kéznélküli ember. — Lón Chaney. Vasárnap f. hó 11-én délelőtt 11 órakor gyermekelőadásban: Tempó fiuk előre.-yj-