Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-11 / 133. (3243.) szám

1933 jfunlus lí, vasárnap. Ötszáz magyar kubikos a gutái határban Készülnek a Csallóköz uj csatornahálózatai — Gulya, ménes ás egyéb alföldi romantika Csallóköz, junius. Ha valami különleges, -pusztító időjárás köz­ibe nem jön, nagyon szép termés lesz az kién a Csallóköziben. A délelőtti szellőben rong-ring a kalásztenger, pipacsok vöröslőnek a mező­kön, nyárfák és füzek álldogálnak bosszú sor­ban a töltések mentén, apró tanyák felhérlenek a fák között: az enyhe kisalföldi táj minden szépségében ragyog a nyári na-p alatt. Nem igy fest azonban zuzmarás november­ben, őszi havazások, tél víz, tavaszi áradások idején: a most vigan termő földeket elönti a ta­lajvíz, megtelnek a kiszáradt mocsarak s ilyen­kor ismét kisért a régi. ingoványos, mocsaras, maláriás Csallóköz. Alig néhány évtizede, hogy a virak nagy­részt lefutottak a földekről. A hajdani vizöntések, mocsarak, dunai nádasok eltűntek. A mocsarak kiszáradtak, a d-unamenti kiöntéseket töltések szorítják vissza s a talaj­vizet, hatalmas csatornarendszerek vezetik a szivattyútelepek felé. Ötszáz munkás dolgozóhelye Kétségkívül az Alsócmllóközi ÁrmenteMtő Társulat néhány év óta a legnagyobb munkaadó a Csallóközben. Most is a Társulat uj munkálatait megyünk megtekinteni a gutái határban s míg a Vaes Miska-vezette puharingásu autó végigrohan a nyárfák alatt, Gyalókay Miklós igazgató-főmér­nök az újabb munkálatokról ad szakszerű föl- világosi tát-1. A meliorizációs alapból tekintélyes összeg jutóit, az Ár,mentesítő Társulatnak s igy az ed­diginél is nagyobb lendülettel foghatott a csal­lóközi belvizek -levezetéséhez, a csatornázás­hoz s a mocsarak kiszárításához. Hatalmas munka ez: uj és uj csatornákat huzni a földe­ken, réteken keresztül, fővezetékeket és mel­lékcsatornákat ásni a szivattyútelepekig s a Dunáig, gondozni állandóan a régi csatornákat, ügyelni arra a roppant kiterjedésű hálózatra, amely a győri partoktól, az elhagyott s roman­tikus Csilizköztől a guta! nemzet pörös földjéig terjed. Mostanában a gutái csatornákat ássák: ötszáz ember töri a talajt, ás. földet dob, deszkát döngöl, gyeptéglát vág, fűmagot szór. A magyar kubikos A kilométereket futó, nyolc méter széles, nyílegyenes főcsatorna vizében mezítlábas, ing­ujjas kétkezi munkások dolgoznak. A csal ló1- közi kubikusok. Ezek a nincstelenek, ezek az úgynevezett magyar tömeg tagjai, a föld-nélküli jánosok, akik szezonmunkával, csatornaásással, aratással keresik kenyerüket. Napbarnítottak, vagy sápadtak, vékonyak, inasak, kövér kés alig akad köztük, süldő legények és fehérbaj- szosa.k. Kabátjuk folthátánfolt. ködmenük szakado­zott, nadrágjuk térdig fölgyürt, kalapjuk a na­pot ellenzi. Kapával, ásóval vannak fö[fegy­verkezve, szalonna, kenyér, hagyma a napi táplálékuk. Nem a városi ember előtt színpad­ról ismert kékmár.dlis gazdák fiai ezek, diszes la jbli és rá m ás csizma n em bántja őket.: ötszáz szegény magyar hajlong itt ingujjban és dobja magasra a földet, ötszáz szegény magyar mun­kás, aki mindig ahhoz a párthoz tartozik, ame­lyik többet igér neki. •Jelenleg dolgoznak s ez a. fontos. Szorgalma­sa.!!. kitartóan. S dolgukban szakértők.- Méhes László szakaszmérnök alighogy kitűzi ja munkarészt s ferdén fölállított lécháromszö- gcbkel jelöli meg a „rézsűi1*, a munkavezető máris fölméri szemmel a köb­métereket s nem téved egy negyedet sem, utána lehet mérni bátran. Szinte „érzik, tapint- ják“ a földet, — ásójuk nem téved el, oly si­mán. egyenletesen ássák a. tizeuihatkilométeres csatornát, mintha mindenütt vonalzóval járna utána a mérnök. Htmpjalan munka, csak a motor zug .. • Még laikusnak is érdekes ez a hatalmas csa­tornázási munka. Egyik helyen csak mérik a földet, másutt már törik is. aztán:kilométeres rákászok következnek, nyílegyenes széles csa­tornával. amelyben már folyik a viz s hogy ne zavarja a mur:!*áí. egy pöfögő motoros-szivaty- tyu .v-astag sugárban önti a vizet a rétre. Másutt gerendákat, döngölnek mázsás fapö- röliyel. tiz ember huzza-engedi kötelét. Már tervezik a széles hidakat. A csatorna oldalát fűmaggal szórják tele. A tavaly ásott csatorná­ban békésen folydogál a viz és enyhén zöldéi a fii. Kezdetleges javítóműhely áll a motorház alatt, egy tisztviselő az ..irodát" vezeti deszká­iul nyílóban, mellette kutya ugat láncon s valaki kerek, kék edényben főzni kezdi az ebédet... Néhány év múlva sok-sok kis mellékesatorna fogja hozni vizét a főcsatornába s használ­ható terület lesz a gutái határnak uj néhány­száz holdja. A föld körülötte mindjárt értékesebb. Eltűnnek a mocsarak, talajvíz nem tör föl. Évek-évtize­dek lassú, szívós munkája ez. Hogy milyen küzdelem folyik a. határban a földért, városi ember nem is sejti. A csallóközi búza alá uj holdakat törnek. Ma még mocsaras, síi.ppédé- kes: holnap kalásszal ékes. Hatalmas legelőn gulya delel. Nem messze tőle ménes örül a nyári melegnek. Gulya, mé­nes, nyári nap, alföld: talán nem olyan fényű­Három napja munkanéthüti tüntetések vannak Komáromban A rendőrség ismételten szétoszlatta az élelmiszerjegyehet követelő kommunistákat Komárom, junius 10. (Saját tudósítónk jelentése.) Harmadik napja tartják már iz­galomban Komárom városát a sorozatos kommunista tüntetések és felvonulások. A mozgolódás oka az, hogy a város — a mi­niszteri rendelet értelmében — csak öregek­nek és nőknek oszt ki élelmiszerjegyet s a munkabírók közül csak azoknak, akik az élemiszerjegyért megfelelő munkáéi lenszol­gáltatást végeznek a város számára. A kommunista vezérek állal feltüzeli munaknélkii'liek azonban mindenei számá­ra követelik az éleJniiszerjegyek kiosztá­sát. Erre pedig fedezet nincsen. A kommunistapárti munkanélküliek három napon keresztül a városmajor elé vonultak, ahol az élelmiszerjegyek kiosztása folyik. A kiosztott jegyek számával azonban nem elégedtek meg s nagy tömegekben igyekeztek felvonulni a városon keresztül a városháza elé. A zárt. tömegben felvonulókat szerdán és csütör­tökön útközben oszlatta szét a rendőrség. Csütörtökön délután Mező szenátor népgvü- !ést hívott össze, ezt azonban a rendőrség nem engedélyezte s a tüntetőket ismét szét­zavarta. Pénteken reggel hét órakor ismét összegyűlt néhány száz főnyi tömeg a vá­rosháza előtt s fel akarták keresni Csizma- zia György városbirót, hogy munkát és élel­miszerjegyet követeljenek tőle. A tüntető tömeget a rendőrség kénideien volt szétosz­latni. Összesen hetven előállítás történt. Athén rendőrfőnöke egy fegyházban ült banditával szövetkezett a Venizelos elleni merényletre Atén, junius 10. A görög fővárosban még mára sem üUek el a Venizelos ellen megkísé­relt merénylet hullámai. A kormánysajtó két­ségbeesetten hangoztatja, hogy Polyehronopu- losnak. a letartóztatott rendőrfőnöknek nincs semmi része a merényletben. A vizsgálóbíró azonban a rendőrfőnök alapos kihallgatása után nemcsak hogy visszaiuitasitotta a szabad- lábrahelyezésre vonatkozó kérelmet, hanem még a rendörigazgató fivérét is le tartóztatták # Megállapították ugyanis, hogy a merénylők autója a rendőrfőnök fivérének tulajdona volt. Egyébként a merénylet körülményedről és tetteseiről nagyon különös hírek keringenek a görög fővárosban. Ezek a hírek tudni vélik, hogy a vizsgálat folyamán komoly gyanuokok merültek fel arra vonatkozólag, hogy egy Ka- rathanasais nevű banditát bíztak meg a Ve- nizeíosra kimondott halálos ítélet végrehaj­tásával. Ez a bandita hosszú ideig ült fegy- házban és csak a múlt évben kapott kegyel­met- Miután sem Karathanasaist, sem pedig a rejtélyes autó sofőrjét idáig nem sikerült megtalálni, úgy hiszik, hogy a merénylő-szö­vetség a két embert egyszerűen eltette láb alól, nehogy terheiiő tanukkét szerepelhesse­nek ellenük. göző, mint. a Hortobágy e a. végtelen rónaságot itt mindenütt fák, vetések, csatornák, kicsi erdők tarkítják, de nekünk szép ez is. Az idegen, aki erre vetődik, -nem is tudja, mennyi rejtett szépséget ölel magához még ma is a csallóközi természet: a Csilizköz szigetei, nádasai, regényes, elha­gyót erdői, halászai, özei, szarvasai, a rétek futó túzokja, a magányos tanyák, a legelésző ménes, a delelő gulya... mintha csak egy ol­vasókönyv lapjai nyílnának meg előttünk. És ötszáz ember dolgozik, vágja a földet, ás­sa a csatornát, tesz termővé földeket. Ötszáz magyar kubikus töri a tenyerét, keresi kenye­rét. Mert látta-e valaki ősszel, vagy tavaszi idő­ben az áradást? A vizek tengerét, amely fel ör­vény lik a talajból? Ha a hó megül a réteken, vagy a Vág megduzzad: falvak határai tűnnek el a vízben. Ezeket segít most menteni az ötszáz mezít­lábas kuibikus. Szombathy Viktor. Jépipát Jlta: (fóúcz @<lII A rendőrkapitány hivatalos arcot vágott. — Karcsi bácsi, bocsásson meg, hogy idefá- raoztottam, de egy fölötte kellemetlen ügyben kell kihallgatnom. Mindenek előtt szíveskedjék megnézni. Ismeri ezt a. pipát? Az öreg állatorvos fölállott. Csizmája árulko­dón fecsegett, ahogy az íróasztal elé állt. Tar­tozott még rá pár koronával... — Hogyne csmerném? Hiszen ez az én elve­szett legkedvesebb tajtékpipám. Hogyan ke­rült ide? A rendőrkapitány tempósan helyezte vissza a gyönyörűen kiszítt 'tajtékot az akíacsomóra és lehorgaszt ott a a fejét. — Hát ez az! Itt a baj, Karcsi bácsi, hogy ez a maga pipája. Nemde, beismerte? A járási állatorvos, régi jó cimbora, tele jó­kedvvel és okos fukarsággal, sehogyse akarta komolyra fogni a dolgot és ezért bizalmaskodni próbált. — Ne bújjék beléd az ördög, Lajcsi öcsém! Mit eápitozol? A pipa valóban az enyém, csak arra vagyok kiváncsi, hogy miként került hoz­zád? Ha megtalálta valaki, oszt jutalom kell érte, hát majd valahogy csak elintézem, ne félij tőle, olcsón megúszom ... Nevetni kezdett a bajusza alatt. — Tudod, hogy nem szoktam csak úgy do­bálni a pénzt-... A rendőrkapitány hátravetette magát a szé­ken. •—• Tudom én azt, Karcsi bácsi! És éppen itt a baj. Bocsásson meg, de most hivatalosan kel magát kihallgatnom. Az állatorvos megingott. Ilyen hivatalos rendőri fogadtatásban eddig nem volt még Te­sz e. Fölényes próbált lenni és rászólt a Tendőr- ikanitánvrai . - ^ t-r V VG ^ y*. * . — De ‘hát. mi bujt beléd, Lajesi öcsém? A rendőrkapitány nem felelt. Lapozgatni kez­dett az akták között, majd ismét hellyel kínálta meg az állatorvost. —- Foglaljon helyet, Karcsi bácsi és feleljen szépen a kérdésemre. Tollat vett elő és írni kezdett. — Tehát... Mikor is járt Karcsi bácsi Fe­nyőfürdőn? Karcsi bácsi nagyot bámult. — Ahá! Fenyőfürdőn? — Ott... — A múlt héten voltam. Hivatalosan vol­tam ... Valami járvány ütött ki a birkák kö­zött, hát azért... ... A rendőrkapitány intett: — Köszönöm, elég, Karcsi bácsi... Szóval Fenyőfürdőn volt? — Na igen! És? ... A rendőrkapitány fölállott. Az állatorvos elé Lépett és barátságosan tette vállára a kezét. —- Nézze, Karcsi bácsi!... Én nagyon sze­retném ezt az ügyet valahogy elsimítani ... Nagyot huny őrit ott és úgy tett. mint akivel azért lehet „okosan1* is beszélni... Karcsi bácsi azonban vészesen komor lett. — Lajcsi öcsém, pistuljak meg, ha egy szót is értek az egészből. A rendőrkapitány meg vakarta a fejét. — Pedig igen ikelíemetlen ez az ügy. — Miféle ügy? A rendőrikapitány fölvett egy kék 'aktalapot és tanulmányozni kezdte. — Hát, kedves Karcsi bácsi, az van itt, hogy maga- a fenyőfürdői nagyven(légidben egy ki­csit felöntött a garatra, aztán úgy kibuggyant szivéből a jókedv, hogy a borosüvegeket kezd­te dobál gatni... — És, és? 1—És hát betörte a nagy tükröt, meg össze­törte a székeket, meg- a drága poharakat, meg a csillárt... a szép, drága csillárt... meg mit tudom én, hogy még mit?... I Az állatorvos hátraérett a széke© 'mm — Az lehetetlen! — Pedig igy van! — Ki állítja? — A csendőreég, Kar csi báesi, a csend őrség! Az tett bűnvádi följelentést Karcsi bácsi ellen közcsendháboritás és idegen vagyon rongálása címén. Egyetlen bűnjel ez a tajtékpipa, amely­ről pedig elismerte, Karcsi bácsi', hogy a tu­lajdona ... — Talán te nem ismered? — Dehogy nem ismerem, csakhogy ilyenkor, hivatalos minőségemben nem akarom ismerni.... Ismét hunyorított egyet, hogy Karcsi bácsi értsen belőle. Karcsi bácsi azonban igen meg­komolyodott. — Lajcsi öcsém! Hiszen ez közönséges ha­zugság, rágalom. Ebből az egész följelentésből •egyetlen árva szó sem igaz. A rendőrkapitány a vállát vonogatta. — Én elhiszem, Karcsi bácsi, hogy egy szó sem igaz, de amíg ez kiderül, képzelje el . . . Jön a bíróság, a nyilvános tárgyalás, a sajtó, a felfújt szenzáció, a közvélemény és a többi, aminek nem lehet útját vágni... Az állatorvos elgondolko«zva pödörgette hosszú őszes bajuszát. így szokta volt, mikor idegeskedett. — Hm. hm... Ez igaz! De azért- minderre nem adnék semmit, ha... — Igen! Ha... Magam is tudom ... Az állatorvos savanyú arccal nézett a rend­őrkapitányra. — Ha a féleségem ... — Ez az!... Mali néni! Mit szól majd mind­ehhez Mái néni? Az állatorvos kétségbeesetten állapította meg: — Ezt séhogysem tudnám neki kimagyaráz­ni. A feleségem nagyon jól tudja., milyen taka­rékos ember vagyok. A kurta-asztalnál is lát­játok, hogy három decinél többet sohase iszom. Összerakom a garasokat, bankba teszem, mert Istenem, ki tudja, mit ‘hoz a jövő? Két ilyen öreg, árvaj .mint ©j vagyak, gyerektelenül igazán támasz nélkül maradnánk, ha ez a kis pénzecskénk nem lenne... A rendőrkapitány megértőén bólogatott. — Igaz, Karcsi bácsi, igaz ... Az a két bér­háza a belvárosban nem sok jövedelmet hoz. Rosszul fizetnek a lakók és keveset... Hiszen ezt magám is tudom ... Aztán az a pár ezer korona mellékes a fizetésen fölül... az se sok ... De hát mégis, hogy történt az a krimi­nális eset, odafönn, Fenyőfürdőn? Az állatorvos kényszeredetten magyarázta: — Ügy volt, Lajcsi öcsém, hogy miikor 'lefe­jeztem hivatalos teendőimet, vonatom csak éj- félután lévén, betértem a nagyivendégiőfee; Gondoltam, most. az egyszer ur leszek. Egy­másután rendeltem a háromdeciket. amíg csak ízlett. így lett belőlük másfél liter... A rendőrkapitány összecsapta a kezét. •— Szörnyű! — Igen!... Aztán elbóbiskoltam egy kissé. Álmodtam is valamit... Elfelejtettem ... már éppen, hogy majdnem indult a vonat, mikor a pincér föLzavart. Hamar fizettem 'és rohantam az állomásra.... — így maradt ott a pipája. — Biztosan igy. — Szóval Karcsi bácsi nem emlékszik rá, hogy milyen nagy legény volt odafönn, a csár­dában? — Nem én!... Fogalmam sincs arról, amit ez a nyomozási jegyzőkönyv tartalmaz. A rendőrkapitány megelégedetten bólogat ott. — Ez mindenesetre enyhítő [körülmény... Ismét fölvette a kék áktapapirt és tanulmá­nyozni1 kezdte. — Én nem tudom, mit kéne itt csinálni?. Az állatorvosnak földerült az arca. — Lajcsi öcsém! Gondoltam valamit! Nem lehetne ezt az ügyet szép csöndben elintézni úgy, hogy a kárt én kifizetném? A rendőrkapitány fölkapta a fejét. — Látja, Karcsi bácsi, mégi6 csak okos em­ber maga! Az állatorvos ismét fölállott és az Íróasztal­9_

Next

/
Thumbnails
Contents