Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-31 / 124. (3234.) szám
^P&CxAl'i * tA&£Ak'HÍkíiA$ Ezrek vettek részt a pozsonyi keresztényszocialisták máriavölgyí zarándoklatán Pozsony, május 80. Vasárnap rendezték a pozsonyi keresztónyszocialisták szokásos máriavölgyi zaránd okiatokat, amelyhez hasonló nagyszabású tömegmegmozdulásra már régen nem volt példa. A sorrendben tüzemnegyedák fogadalmi zarándoklatra százává! szállították már szombaton a vonatok a résztvevőket Csallóközből, Galánta, Vágeellye, Érsekújvár sőt a távoli Gararn és Ipolymente vidékéről is. Szombaton délután már mindenütt találkozott Pozsony uccáin az ember vidéki búcsútokkal, akik a templomokat látogatták, noiha ezen a napon rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás. A rendezőség intézkedése szerint a vidékiek a városi tanonciskola termeiben kaptak éjjeli szállást Vasárnap kora reggel derült idő köszöntött be. Fél öt órakor már sürü tömegektől feketól- lett a Várni egy eház-tár. Szentmise hallgatása után rendbe sorakoztak a résztvevők és a pozsonyi hadastyánok védegyeeülete zenekarának, valamint a, jókai zenekarnak kíséretében egyházi dalok éneklése mellett vonult ki a. több ezer főnyi tömeg a Stefánia-uton át a. városból. A menetet — mint minden évben — idén is Gregorovics Lipót jókai plébános vezette. A za<- rándokok az országúton Lamacson és Besztercén keresztül délelőtt 10 órakor érkeztek Mária- völgybe, ahol már több gzáz hivő várakozott rájuk, akik autóbuszon, autón, vonaton vagy a hegyi utakon gyalog tették meg az utat. Régen volt. olyan mozgalmas napja a kies fekvésű Má- riavölgynek. A résztvevők sokasága a kegyhely előtt ismét rendbe sorakozott és harangzúgás mellett vonult a. lourdesi Mária-barlanghoz, amelynek környékét a hegyoldalon teljesen belepték az ájtatos hivek, akiknek már nem jutott hely az oltár előtt. Ott láttok Kreibich Károly szenátort, dr, Förster Viktor helyettes polgármestert, dr. Neumann Tibor országos pártelnököt, dr. Aixinger László országos pártigazgatót és a párt számos vezető személyiségét. Fényes papi segédlettel mondott nagymisét a Mária-oltárnál dr. Koperniczky Ferenc pozsonyi prépost. A mise áhítatát nagyban fokozta a pozsonyi keresztény munkásférfi kar kitűnő éneke, amelyet Osz-wald Ferenc karmester dirigált.. A mise után Gregorovica Lipót jókai plébános mondott szívbe markoló szentbeszédet a katolikus életmódról, amelynek minden téren meg kell nyilvánulnia, nemcsak a templomban, hanem a magán és közélet terén is. Szentbeszéd után pihenőt tartottak a zarándokok, majd két órakor stációjárás következett. Három órakor kerekedett föl a menet és a Vaskút aceka érintésével este érkeztek a zarándokok a Mély-uti kápolnához. A kápolna környékét sűrűn ellepték a pozsonyi hivek, akik kijöttek a zarándokok elé, hogy résztvegyenek fogadásokon. Többek között megjelent dr. Jabloniceky János nemzetgyűlési képviselő is. A katolikus egyesületek élén dr. Okánik Lajos belvárosi plébános, pápai protonotárius fogadta a résztvevőket papi segédlettel és csatlakozott a menethez. Felejthetetlen szép és impozáns látvány volt, amikor a sok ezer főnyi tömeg a Mély-utón és a Stefanik-uton át bevinult a városba. Az esti félhomályba tündökölt a hatalmas kivilágított kereszt, amelyet elöl vittek a hivek. Két zenekar kísérte az egyházi énekeket, azonkívül sok zászló, apró villamoskürtókkel kivilágított Má- ria-szobor és ezernyi gyertya és fáklvaíény Müxdetem ti Jílount {verest megvívásáért Hetvennyolc esztendeje kezdődött meg a Himalája hegyóriásainak ostroma Hogyan jutott a kutató ember méterröl-méterre feljebb a 6600 méteres határig - A csúcs- és magaslati rekordok évtizedeken át fennállottak, bizonyítva a himalája- váilalkozások hallatlan nehézségeit (9) A magashegységi turisztika ugyancsak sok célt. választhat ki magának a Himalája rendszerében. Három csúcs van, amely 8500 méter felé emelkedik, tíz csúcsa meghaladja a nyolcezer métert, 85 emelkedik 7500 méter felé és ötvennél több hétezrei csuca sorakozik láncain. A Himalája hegyóriásai elleni ostrom a* 1855. évben kezdődött meg a Schla- gintweit-fívérek vállalkozásával. Hogyan használta ki idáig a turisztika ezeket a pompás alkalmakat? Ennek a kérdésnek megválaszolása alkalmas arra, hogy kellő színiben tüntesse fel azokat a nehézségeket, amelyek egy Himalája-vállalkozás útjába tornyosulnak. A következőkben rövid összefoglalását adjuk ezeknek a kísérleteknek és. a tények egyszerű felsorakoztatásával mutatjuk ki, mint tört az ember méterről méterre felfelé a szedi íö hegyóriások megvívásában. A Seklagintwiet-íivérek 1855-ben a középső Himalájában levő Nauda-Dévi-csoportban, a Kamet-csucson 6785 méter magasságot értek el. Tiz évvel később W. L. Johnson, az indiai földmérés egyik hivatalnoka, a Karakorumtó! északra húzódó Kven-Lun csoportban három csúcsot, mászott meg. A három csúcs közül a legmagasabbik az E61 jelzésű volt, amelyet trigonometriai utón 7810 méterben határozott meg. Eléggé ismeretes Johnson tudományos és turisztikai működése ahhoz, hogy határozottan állíthassuk, hogy a?, 6 egyéniségével a csalási szándék nem férhet össze. Mégis abban az időben sokam kételkedtek abban, vájjon egyáltalán lehetséges-e 7000 méternél magasabb csuszát megmászni? így inkább arra gondoltak, hogy Johnson az általa megmászott csúcs identitásában csalódott, vagyis az a csúcs, amelyet megmászott, tulajdonképpen nem volt azonos azzal, amelynek magasságét előzetesen trigonometrikus utón meghatározta, Johnson faanőzus rekordja _ amint alább látni fogjuk, — 1930-ig állott fenn, eddig az esztendeig emberi láb nem hágott 7800 méternél magasabb csúcsra, bár egyes csúcsok ostromában nagyobb magasságokra is jutottak már. 3Í Johnson rekordjához legközelebb jutott az angol dr. Langslaff, aki 1007-ben a 7134 méter magas Trisult mászía meg. 1883-ban dr. Grahani angol hivatásos hegymászó a Deamig- rin 7067 méter magasságig jutott fel és még ugyanabban az évben két svájci vezetőnek, Emil Bossnak és IJlrioh Kaufmannak társaságában elérte a Kandcsencsunga csoportban 7300 méter magasságba tornyosuló Kabru csúcson azt a bevágást, amely csupán 30 méternyire van a csúcs alatt, de magára a csúcsra már nem tudtak feljutni. Ezt. a teljesítményt is hosszú ideig kétségbe vonták, mint a John- sonét és ugyanazt állították, mint Johnson rekordja esetében, hogy Graham tévedett a csúcs azonosságában és a Ivabrut egy más csúccsal tévesztette össze. Abban az időben még mindig lehetetlenségnek tartották egy 7000 méternél magasabb csúcs megvívását. Amikor azonban 1907-ben két fiatal norvég, €. W. Rubenson és Monrad Aas Graham vállalkozását megismételték és ezzel a csúcs elérhetőségét. bebizonyították, a Graham teljesít menye felőli kétség is eloszlott, Graham eredményét rehabilitálták és az ő teljesítménye a turisztikának egyik legszebb íiaáiténye. 1905-ben Langstaff dr. a Gurla-onandata ellen intézett támadást, hogy Grahani magassági rekordját megdöntve. Ámbár rendkívüli magasságot ért el, valószínű lég a 7300 méternél is feljebb jutott, sajnos, nem volt abban a helyzetben, hogy exakt adatokat szolgáltathasson az általa elért legmagasabb pontról Graham rekordja tehát. 27 éven át fenma- radt, mígnem 1909-ben az idén eThunvt abruzsói herceg a Ocnirmayenr-ből való G&ueeppc Petigax, Bn- rico és Emtd'üo Broeherel vezetőkkel a Kara- k«mm csoportba® levő Bride Peak-oa 7500 emelte a bevonulás ünnepiességét, A menetben résztvett a már említett pártvezetökön kívül a pozsonyi városi képviselőtestület ég a helyi pártvezetöség számos tagja is. Az útvonalon kétoldalt az ájtatos hivek sokasága állott sorfalat, akik közül sokai) csatlakoztak a menethez, amely egyre növekedve tért vissza a Kapucinus templomba, ahol ál elás oszt ássál fejeződött be a ritka fényű ünnepség. A főpályaudvar felé vezető utón hosszú ideig szünetelt a forgalom, amig a zarándokok sokasága elvonult. A zarándoklat sima lebonyolításán a nagyszámú rendezőség: Láezlóffv Ferenc főrendezővel élén Virceik Károly, Kollarik József, Sohürger Mátyás, Kollarik Jenő. Kollarik László, Dudás Antal, Tiitta István, Varga József. Mucska István tus sokan mások, áldozatkész férfiak és asszonyok példátmutató önzetlenséggel fáradoztak. A vidéki előénekesek, Bárány Imre (Zei- gárdról'), Ferenczey József és Hlavaty István (Vágsellyéröl), továbbá a jókai zenekar ugyancsak hozzájárultak a sikerhez. méteres magasságot ért el. Amikor ezen vállalkozás alkalmával 6860 méter magasságiban vertek sátrat, az abruzzói herceg ezzel uj rekordot is felállított, ez volt a l'eg- • magasabban felvert tábor a turisztika eddigi történetében. Ezt a rekordot azonban már 1910-ben megdöntötte C. F. Meade, aki Pierr© Blanc francia vezető kíséretében a Káinét nyergén 7010 méter magasságban sátorban töltött el egy éjszakát. Az abruzzói herceg útleírásában arról számol be, hogy az éjszakát nagyon nyugodtan töltötte, jói aludt és szerény vacsorát is üreg tudott enni. Ezt a tényt különösen ki kell emelni, mert a legtöbb régi hegymászó azon a nézeten volt, hogy 6100 méteres magasságon felül az alvás nem lehetséges. Es a rövid összefoglalás nem tart számot a teljességre, csupán a Himalája turisztikának legnevezetesebb dátumait fogja össze. Amikor az abruzzói herceg a rekordját felállította, a Himalája magassági rekordok sora lezártnak látszott, mert senki sem hitte, hogy a vállalkozó ember ezeket a rekordokat meghaladhassa. Elfogadták hivatalosnak Johnson 1865. évi rekordját, a 7810 méter magas Eöl megmászását és az abruzzói herceg magassági rekordját a Bride Peak-on 7854 méterben. A világháború után azonban újabb ostrom indult meg a Himalája hegyóriásai ellen. Ezek a vállalkozások 1921-ben vették kezdetüket és most az 1933. évi repülő-expedicióban, meg a csúcsot, éppen ezekben a napokban gyalogosan ostromló Ruttledge-expedicióban jutottak a tetőpontra, Tizenkét év alatt három ostromot indítottak a Mount Everest és egy ostromot a Kandzsencsönga ellen. Ezeknek az ostromoknak a folyamán uj rekordok születtek. Megdőlt Johnson csucsrekordja azzal a ténynyel, hogy a Dyhrenfurtk vezetése alatt a KamdzsenosöBgáí ostromló nemzetközi expedíció négy 7000 méternél magasabb csúcsot mászott meg é* a 7459 méteres Jong- song Peak megmászásával uj csúcs magassági rekordot állított fel. Az abruzzói herceg magaslati rekordját pedig töbhizben döntötték meg a Mount Everest expedíciók. Az első három expedíció folyamán legalább tiz alkalommal sikerült ez, inig végül a UH telesen megállapított 8600 méter jelenti az ember által idáig elért legmagasabb pontot, amely az abruzzói herceg teljesítményét éppen 1100 méterrel szárnyalja fül. Dr. Vecsev Zoltán. AZ ARANYCSAPDA jj&MES O. CURW©©» REGÉNYE (SS) De ekkor, a félhomályban, Philip eltévesztette a harmadik ütést. Minden erejét beletette | ebbe az ütésbe és, mikor az ökle lesújtott az ellenfél válla mellett, az ütés lendülete kibillentette egyensúlyából- í jra belezuhant az óriás karjainak szorításába. És ellenfelének hatalmas keze ezúttal megtalálta a torkát. A másik kezet Philip elhárította bal karjával, míg jobbjával igyekezett, dobolni ellenfelének nyakán és állkapcsán. Hiábavaló kísérletek voltaik. Elhárító karját fölfelé kény*zeritette az óriás és Philip nem kerülhette el a torkát szorongató két kéz biztos eredményét másképpen, minthogy hirtelen gáncsot vetett ellenfelének, teljes súlyával előredőlt és megint a padlóra, zuhantak mind a ket- ten. Egyikük sem vette észre a leányt, aki tágranyilt szemeikkel elrémülten állt az ajtóban. Csaknem a lábai elé gurultak. Oélie teljes világításban látta a különös óriás püffedt, vérző arcát és Philip öklének munkáját. Aztán észrevette az óriás két kezét... Philip torkán voltak már! Két szőrös, nagy kéz, a. tulajdon vértől foltosán. Céhe elkiáltotta magát és szemeiben harcias tűz lobogott. Átrohant a szobán és a következő pillanatban nehéz husánggal tért vissza. Philip .meglátta a leány lobogó haját és fehér arcát kettőjük fölött... Aztán lecsapott a husáng és az óriás markának szorítása engedni kezdett a csendőr torkán. Philip föltápászkodott én kábult. szemekkel, rekedt nevetéssel tárta ki a karjait. Géllé beléjük rokaút. Philip érezte a leány liheg ékét, zokogását. Aztán letekintett és látta, hogy a férfi, akinek különös hócipői nyomán idejűtottak, | fél ájul tan fekszik előttük .., Nagyot lélekzett és ettől elmúlt a kábult- sága. Elengedte Céliet és kutatni kezdett a szobában. Szemei jobban hozzászoktak a homályhoz és egyezerre ujjongva kiáltott föl. A köböl-sárból rakott tűzhelyhez' puska volt, támasztva, A puiskacső fölött öv és pisztolytáska lógott. A táskában benne volt a revolver. Izgalmában és örömében szinte sirós lett Philip hangja, mikor kikapta a. táskából a revolvert és kinyitotta az ajtónyitás világosságában. Nagy negyvenötbe Colt-revoiver volt, teljesen megtöltve. Megmutatta Célienek, aztán az ajtó felé tuszkolta a leányt. Várj! — kiáltotta, kifelé mutatva karjával. — Csak még két percig. Csak annyi kell... két, perc.,. aztán ... Megolvasta a töltényeket az övben, mikor ráerősitette a derekára. Volt vagy negyven. Iíétharmadrészük Savage-puekába való, amilyen a tűzhelyhez támasztott puska, volt. Modem fegyver, a javából. Mo6t már nem volt, szüksége semmi egyébre. A fabáz akár aramy- nyá válhatott volna tőle — rá sem nézett volna! A puskával kezében elrohant Oélie mellett, ki a szabadba. Nem hirt, az öröm izgalmával. — Gyertek, li polvplifattyuk! Gyertek hát, no! — kiáltozta odukünn és egy nagyot, ordított. Oélie csak nézte az ajtóból. Néhány perccel előbb még Ijalálsápadt volt a leány arca. Most, már vi-tízulopózoft bele az élet színe, az ajkai is kipirosodtok és szemei úgy sugároztak, minit ! aki többet lát még a diadalnál is. Szivéből kiál- | tás tört ki — vallomás arról a csodálatos vala- j miről, ami a keblében, lüktetett és amit meg kellett volna hallania Philipnek is, ha abban a pillanatban riadt csöndre nem kényszerít,ette volna mindkettőjüket egy egészen más hang. Nem hallatszott na,gyón távolról És félreérthetetlenül felelet, akart lenni Philip kibivá- sára. XXI FEJEZET Blake közlékeny leír Amint, hallgatóztak, a kiáltás megismétlődött, Philip ezúttal fölfedezett benne valami újat. Nem kihívás volt, hanem az eszkimók elnyújtott, .jne-to-i“ kiáltása, amivel az üdvözlő bajtársak. szoktak felelni. — Azt, hiszik nyilván, hogy az az ember kiáltott, aki odabenn van a faházban — mondta Philip, amint az erdöezél felé fordult, amelyen az imént átjöttek, — Ha a többiek neon figyelmeztetik, akkor egy eszkimóval kevesebb lesz a világon nem egészen három perc alatti Céliet egy másik hang térítette vissza az ajtóba, Mikor benézett, látta, hogy a férfi, akit, ö ütött le a husánggal, mozogni kezd. Ódakiál- totta Philipet.. A csendőr odaállította Céhet az ajtóba, őrködni, ő maga, pedig sietve nekiállt, hogy ártalmatlanná tegye a foglyukat. Kezót- Iábát megkötözte karibuszij jakkal. Az óriás arcára és mellének fedetlen részére fénysáv vetődött, és Philip már éppen föl akart állni, amikor tetovált, vörhenyoe folt ragadta, a tekintetét. A tetovált, rész hajóhorgony súlya alatt küzködő tátottszáju cetbalat ábrázolt és közvetlen e kép alatt szinte olvashatatlan hetükkel valami név volt... Philip nagynehezen kibetüzte: .,B-L-A-K-E“ — Blake! — ismételte magában a csendőr. George Blake... hajós... fehér ember! Blake, aki kezdett, eszméletre térni, öeezeíüggéatolen szavakat, dörmögött. Ugyanakkor Oélie izgatottan kiáltozni kezdett az ajtóban: — Philip ... Philip! Sze elet! Szel Sze! A leány hirtelen mozdulattal hátralépett és kimutatott a, szabadba. Philip kifelé kémlelt, igyekezvén lehetőleg elrejteni magát a külső megfigyelők elől. Százötven yarduyi távolságban kutyaszán bukkant, föl. Nyolcán voltak az állatok és Philip nyomban észrevette, hogy a keskeny rókaarcu eszkinió-tenyészetből valók, Súlyosan megrakott szánt húztak és mögöttük gyalogolt a hajtó: prémkopönyeges, kamzsás, tömzsi alak. Pattogó parancsszavai azokra emlékeztettek, amilyeneket Bram Johnson tél hallott Philip, A padlóról nyögés hallatszott. Philip odafordult a megkötözött, Blake leié:' az óriás vér- veres szemeit tágra meresztette, úgy bámészkodott Philipre, majd elkezdte szaggatni a kötelékeit. A csendőr ekkor hirtelen - Céliere nézett, — Céhe pedig Philipre és Blakere. Ajkai szétváltak, szemei csodálkozóan néztek én közben görcsösen összekulcsolta, kezeit a keblén. Valami mély, különös kiáltást, hallatott. Most látta, először * Blake arcát teljes megviiagitás- ban, és úgy látszott,, megismerte ... A leány kiáltására Blake föltekintett rá: a földön fekvő megkötözött vadállat és a rátekintő leány olyan látvány v olt, hogy Philip megdöbbenve, némán nézte őket,,. Ezek egymásra ismertek — a leány szinte kövémeredten az iszonyattól, a férfi valami vadállati ujjon- gással a szemeiben. Hirtelen behallatszott az eszkimó hangja és a kutyák szűkülése. Blake meghallotta, oda- forditotta, fejét az ajtó felé te a szíj jak beleha- sitottak megfeszült izmaiba, ahogy szét akarta tépni kötelékeit... De Philip villámgyorsan ráfogta a nagy revolver csövét Blake tejére. — Egyetlen hangot te meghalsz, Blake! — figyelmeztette. Szükségünk van erre a kutyaszánra és ha liz másodpercen belül csak suttogni mersz ic, kiloccsautóm az agyadat!
