Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-24 / 119. (3229.) szám
4 1933 a®arda. Müxdetem a Jttount fverest megvívásáért 1849-ben figyelték meg legelőször a föld legmagasabb csúcsát Hetvenéves huza-vona az elnevezés körül — „Mount Everest vagy Csomo-Lungma" (7) A kutatás és felfedezés vágya egy évszázad óla ostromolja a Himalája hegycsoportját és alig vaai olyan lánc ebben a hatalmas j-etndszorbem, amelynek egy-két csúcsát meg ne mászták volna- Csupán a legmagasabb csúcsnak a birodalma volt. mdndezideig egy darab meseország, amelynek ormára még emberi láb nem lépett. Csupán messzi távolokból irányították felé a kutatók távcsövüket és mérőszereiket és igy tudták megállapítani, hogy a Mount Everest tényleg a legmagasabb csúcs, az eget ostromló gigász- Hogy a hegycsoport, geográfiai határait megáll api thassuk, kövessük felfelé a Gangos egyik mellékfolyójának, a Kusinak a folyását a síkságiról az előhegységnek, a Tarai-nak övén át fel egészen a folyó forrásvidékéig. Ott fenn, már jelentős magasságban, három eres iramú forráspatakból tevődik össze a Kuei. Északkeletről tőr alá a Tam-bar, egyenesen északról ront alá az Árun é* a nyugatról zuhog le a Kusi, a legnagyobbik a három forráspatak közül. Az Árun és a Ku&i fogja közbe a Mount Everest csoportját, amely két részből áll, a Gauriz unkámból és a Csomo-Lungmából s a két csoportot a Khombu-szoros választja el egymástól. A két határfolyóba természetesen még sok oldalpatak ömlik és ezek a két főcsoportot tovább tagolják alcsoportokra és oldalgerin- oekreMár a Mount Everest felfedezésének története is érdekes és különös, mert csupán 1849-beoi vették észre először, még pedig as indus síkságról, 240 kilométer távolságiból. De az első megfigyelők, éppenugy, mint azok a mérőtiszt viselők, akik 1850-ben hat különböző pontról igyekeztek megállapítani az újonnan felfedezett csúcs magasságát, nem tudták, hogy a föld legmagasabb hegycsúcsával van dolguk. Csupán a főmérő fűlött rá 1852-ben a meglepő eredményre és jelentette főnökiének, Sir Andrew Waugh- nak, hogy a XV-tel megjelölt csúcs az ő mérései alapján a fold eddig megmért pontjai között a legmagasabb, még pedig 8840 méter. A legújabb mérések aztán megerősítik azt a feltevést, hogy a 8840 méteres méréseredmény a valódi csúcsmagasságnak alatta van., Legújabban 8883,2 méternek mérték meg a mcsmagass ág ot és egyelőn© ezt az adatot fogadja el hitelesnek a geográfia. . Waugih rendelte el azután, hogy a XV jelzésű csúcsot hivatali elődjének, Sár George Everestnek nevéről Mount Everestnek hijják. És ezzel kezdődik meg a csökönyös kicsinyességében gyakran annyira nevetséges huzavona a név körül- Elsősorban a „Momt“ szócska nem tudott meggyökeresedni. Mount lett belőle és Mount Everest a neve a maii napig is- De sorompóba léptek a név ellenzői is. Egy bizonyos Hodgson, aki egyszer „resident** volt Nepálban, azt állította, hogy a nepáliak Dévád hangának hívják a hegyet. Később azonban kiderült, hogy ilyen nevű csúcs egyáltalán nincs. Azután 1885-ben Hermán® von Sohlagintweit figyelte meg a Kat- mandu melletti Kardia hegyről a Mount Everestet és azt állította, hogy azt a bén szülöttek Gau- rizankarnak nevezik. Ettől kezdve ezen a hamis néven szerepelt jő hosszú ideig, innen van, hogy még ma is sokan egynek veszik a Mount Everestet a Gaurizankarral, holott. — amint láttuk — a Khombu-szoros által elválasztott két külön csúcsról vau szó. A Gaurizankar 60 kilométernyire van nyugati irányban a Mount Everesttől és csupán 7144 méter magas. Schlag- intweit azután a Dardzsilling melletti Pha- lutból is megfigyelte a Singalila-láncot és innen is bejegyezte a térképbe a Mount Everestet, de újból balsiker érte, az a csúcs nem az Everest, hanem a Makalu volt. Aztán újabb név bukkant fel, amelyet vagy tizenkétféleképpen írtak és valahogy Csmokankamak, vagy Dzsmogogangarnak hangzott. De az ilyen nevű hegycsúcs mélyen Ti beiben van, mintegy 350 km-re az Everesttől. így múlt el 70 esztendő és nem tudtak megegyezni a névben, mert senki sem közeledett annyira hozzája, hogy a ben- szülöt leket megkérdezhette volna. S von Hédin, aki Southern Tibet cimü müvében ezzel a kérdéssel is foglalkozik, úgy véli, hogy Hodgsonnak, a nepáli residentnék igaza lelehetett, a benszülöttek valószínűleg elnevezték valahogy ezt a csúcsot is, mert hiszen minden hegyláncnak, minden hágónak, minden valamire való csúcsnak van itt saját A csúcsot az egész Tibetibe® igy ismerik, sőt még a kínai térképeken is igy szerepel. Sván Hédimnek igaza volt. A Mount Everest név azonban közben történelmivé vált, mindenütt ismerik, hogy úgy mondjuk — népszerű. Valóban hiba volna egyszerűen kidobni és az uj nevet bevezetni, mert meggyökereztetni az ujj nevet amúgy sem lehetne. De éppen olyan hiba volna egyszerűen átsiklani az őslakosok elnevezésén, éppen azért, hogy a tibetiek minden felületi formát már ősidőktől fogva elneveztek és ezek a nevek ott élnek a benszülöttek szókincsében- így az angolok arra a helyes középutra jutottak, hogy a két nevet mint egyen rangút állatják egymás mellé és térképeiken a világ legmagasabb csúcsát igy jelölik meg: Mount Everest vagy Csomo-Lungma, A magyar olvasóközönség is jól teszi, ha ezt az elnevezést megszokja, mert az egyre ismétlődő expedíciók során mind gyakrabban találkozni fog az egyet jelentő két névvel. Dr. Vécsey Zoltán. neve. De rögtön hozzá is teszi, hogyha ezt a nevet meg is tudnók, nagy hiba volna a földrajzba bevezetni, mert a csúcsot mindig Mount Everestnek fogjuk most már ismerni1921-ben azután megismertük a csúcs igazi nevét abból a levélből, amelyet a Dalaí- Láma adott az első angol expedíciónak. A hegy neve a benszülöttekné! Gsomo- Lungma, ami annyit jelent, hogy a föld mindenható istenasszonyaRák óczi Ferenc kancellárjának, fváday Pálnak emlékét ünnepelték Losonc, május 23. (Saját tudósítónk jelentése.) Ráday Pál halálának 200 éves évfordulója alkalmából a losonci református teológiai gimnázium ifjúsága kegyelete® emlékünnepélyt rendezett Losoncon. Az ünnepély első része a református templomban folyt le, ahol Sörös Béla teológiai igazgató magasszárpyalásu beszédben emlékezett meg Rákóczi Ferenc halhatatlan emlékű táncéi! ár tusáról s beszédét magasztos imával fejezte be. Az ifjúsági vegyes- kar éneke és Bőd László teológiai növendék szavalata után Kövy Árpád református lelkész, teológiai előadó elmélyedő történelmi tanulmányra valló emlékbeszédben méltatta Ráday Pál érdemeit. Emlék beszédében elmondotta, hogy Ráday Pál 1677 julius 2-án született s tanulmányainak nagy részét Losoncon végezte. A Rákóczi-föd- kelés őt is kiragadta megyéje köréből. A fejedelem pártjára állott, akinek nemsokára titkára, majd kancelláriusa lett Az 1704-i híres rReemdescunt vulnerah kezdetű kuruc kiáltvány » Ráday Pál fényéé tollát dicséri Miután lángszavu szónok és ékcstoüu Irő volt, a fejedelem őt bízta meg legfontosabb diplomáciai ügyei elintézésével. Az 1707. évben az erdélyi országgyűlés és a kancellária igazgatójává választották. Ugyanezen évben Rákóczi nevében Nagy Péter orosz cárral szövetséget kötött. A trencséni ütközet után, amelyben maga is részt vett, a fejedelemmel Lengyelországba menekült. A szatmári békekötés után visszatért és letette Becsben a hüségesküt s a. III. Károly koronázásán már mint Nógrád-vármegye követe jelent meg. Ezentúl igen élénk részt vesz a kőzűgyekben s a protestánsok ügyének leghatható6abb védelmezője lesz. Sokoldalúságának bizonyítéka, hogy nemcsak a diplomácia és a szónoklat, hanem a költészet terén is maradandó babérokat szerzett, mert mély, benső áhítattal telt, költői szárnyalása vallásos énekei igen sokáig népszerűek voltak és kilenc kiadást értek meg. Ráday Pál 1733-ban halt még s hamvai a losonci református temetőben pihennek. A sírja fölé emelt emlékművet néhány évvel ezelőtt közadakozásból restaurálták. A sírja fölötti emléktáblán latin nyelvű hexameteres nekrológ foglalja össze röviden dicsőséges pályafutását. (A síremlék és az emléktábla fényképeit vasárnapi számunk képes mellékletében közöltük.) Utódai, akik nagy szerepet vittek és visznek ma is a magyar nemzet életében, később grófi rangra emelkedtek. Egyik leszármazottja a híres gróf Ráday Gedeon volt, aki a múlt század hetvenes éveiben erélyes kézzel vetett véget az alföldi betyárvilágnak. Ráday Pál másik leszármazottja gróf Ráday Gedeon volt magyar főispán és belügyminiszter. Kövy Árpád nagyhatású emlékbeszéde után Vücsek Zita elénekelte Rákóczi Ferenc imáját, Kiss Anna pedig Ráday egyik költeményét szavalta el. A templomi ünnepély után a nagyszámú közönség négyes sorokban a református temetőbe vonult. Itt Kováts József teológiai szenior mondott fenkölt gondolatokban gazdag beszédet s elhelyezte a síremléken a református teológiai ifjúság hatalmas ■ babérkoszorúját. (24) ' Oly a:: - Uláwgvorean történt a. dárdák aj i tás is. Philip mozdulata is. hogy az eszkimó azit hitte: ábilvfí© az áldozatát. Diadalmasan fölki állott - A kogmolíok-esioimók kiáltása volt ez, a ..sxukút vó“, a vérkiáltás, amely mérföidnyire afhasitja a. levegőt éles hangjával De nyomban másféle kiáltás felelt rá. Philip fölpattant, mint a puskalövés. Meglóbáüta a dorongot és, mielőtt a kámzsáé alak félreugorhatott vbírna, pusztító erővel lesújtott rá. Ez az egy ütés maga összetörhette a váll csontját De amint a kámzsáé test lerogyo.tt, miég egy ütés érte a fejét és a második kiáltás már hörgőébe fulladt. Az ütés lendületétől Philip is majdnem elesett és mielőtt még kihúzhatta volna magát, két uj alak rohant rá a homályból, vadáéi a ti kiálto- '/.á-.isal. Pb flipnek nem maradt ideje újabb ütésre. Nekiugrott az alaknak, félkezével elkapta a. fölemelt dárdát. Másik kezét ökölbe szorította és szájára sújtott az eszkimónak. Másodszor is odasujtott és a dárda kiesett az eszkimó kezéből. Abban a pillanatban föl ordított. Ordítását két prémes kar fojtotta eL Feje hátracsa- pódotfc ős a következő percben a földön feküdt. Rémület borzongott végig rajta. Az eszkimók védhetetlen harci fogába volt ez: a nyak-fogás. Jía egyszer hátulról sikerült, nem lehetett kivédem. Az ősrégi „szaszaki-veb'kmn" volt ez, az áldozati fogás, amely apáiról fiúra, szállt örökségképpen, a sarkvidéki dzsiu-dzsicu, niely- iy í a.z" egyik eszkimó tehetetlenné teszi az áldozatot, mig a másik kivágja a szivét. Philip i-'Ty pillanatig ugv feküdt ott, lefogott fejjel és ■v.'! : ü.iüofin «• z c zkimó éles parancsát maga fölött, amint eűrg'- a másikat, hogy siessen a késével. Éppen a morgó választ hallotta, mikor keze arra a zsebre tévedt, amelyben Géllé játékpisztolya volt. Gyorsan elővette a pisztolyt, fölhúzta és, csontropogásig erőltetve a karját, tüzelt. Csak úgy vaktában. A lövés megpörkölte a gyilkos, vastagajiku arcot a fókabőx- kámzsábnn. Philip nem hallott kiáltást, nem hallott hangok De a szorítás lazult a nyakán. Elgurult, aztán talpraugrott. Három-négy lépésnyire tőle négykézláb csuszkáit az az eszkimó, akit az imént leütött. Még mindig kábult volt a doTong- üfésektől. Philip meglátta a.havon a dorongot. Fölkapta, a pisztolyt pedig visszadugta a zsebébe. Még egy dorongütés — amint az eszkimó lábratápászkodotfc — és a viadal véget ért. Négy-öt percig tartott, nem tovább. Philip ellenfelei sötéten, mozdulatlanul feküdtek a hóban. A sors erősen kedvezett Fhilipnek. Szinte csoda révén menekült meg és az eszkimók közül legalább is kettő halva feküdt Még mindig óvatos volt., hogy újabb meglepetés' ne érje. Hátrafordult és — fölkiáltott meglepetésében és aggodalmában. Gólle állt előtte. Tíz lépésnyire volt Phiiiptől s riadt sietségében otthagyta a medvebőrt a fa aJlatt. Mezítelen Lábacskád a hóba süppedtek. Félig fö- detlen karjait Philip felé tárta a szürke sarkvidéki bajnalodásiban, aztán vad zokogással tört ki belőle a sikoltás: — Philip 1 Philip!... A csendőr odaugrott hozzá, elfojtotta, föflzo- kogó kiáltását. íme, itt a végső bi-zonyiték: a leány, mikor attól tartott, hogy ellenségei meggyilkolják az idegent, odarohant hozzá. Philip a'i: d sí plk, mint a kisfiú, amikor kar.-1 jain vieszavitte a fa alá. Újra- betakargatta a medvebőrbe, aztán olyan erősen a karjai közé szorította, hogy a leánynak levegő után kellett kapkodnia... Philip hallgatózott. Hideg, ólmoe nap köszöntött rá a világra és, amint ott hallgatóztak, egymásért dobogó szívvel, mimdaketten ugyanazt a hangot hallották: a kogmo 11 cfc-eezkimók vad, rikoltó vérkiáltását, amely feleletet követelt a, három kámzsáé embertől. A kiáltás egy mórföldnyi távolságból érkezett. Aztán lm felelet hallatszott rá messze nyugat felől. Philip odanyomta arcát a leányéhoz. A szive imádkozott, mert tudta, hogy az ő küzdelme még csak éppen hogy megkezdődött. XVIH. FEJEZET A vérnyomon Philip bizonyos volt afelől, hogy a két esizlki- mó — egyik keletről, a másik nyugatról — afelé a kiáltás felé halad, amely odafagyott a halottak szájára. Kevés idejét, amely a várt találkozásig maradt, föl akarta használni és ezt megmagyarázta Oé'Lienek is, mielőtt visszafutott a. küzdelem színhelyére. Csak terepszemlét tartott, fegyver után nem is nézett. Minden gondolata Célie volt most A hóban fekvő három test közül azé volt a legsoványalbb, amelyet dorongjával ütött le. Philip letérdelt a holttest mellé és először is levette róla a fókakámzsát Aztán egyéb ruhadarabokra került a sor. A prémes köpönyegtől a karibubőr-mokaez- szinig aránylag uj volt. mindegyik. Karjaira dobta a ruházatot és visszasietett a leányhoz. Nem volt idő hajszálifinom okoskodásokra. A ruhadarabok égi adományt jelentettek, ha mindjárt halott embertől és ráádásuá eszkimótól származtak is. Célie szemei sugárzottak az örömtől. A csendőrnek jól esett látnia, milyen félelmeden a. leány éppen a. legnagyobb veszedelem órájában. Philip még meg sem fordult és a leány máris a ruhadarabokkal foglalatoeko- dott. Mindhárom eszkimó halott volt. Az egyiknek szemei között kis lyuk mutatkozott: a riasztó- pisztoly golyójának nyoma. A másik kettőt a dorongütések intézték el. Philip megcirógatta Célie játékpieztolyát, a borsó lövőt, amelyet annyira lenézett Végre is az mentette meg az életét. És a dorong... Arról az emberről, akit az öklével ütött le, most lehúzta a kámzsát és a köpönyeget. A köpönyegen nem voltak zsebek, de a halottak mindegyikének a derekán volt egy-egy narval- bőr-zacskó, amely fölért akárhány zsebbel. Odadobta. a három zacskót a hóba, aztáu fegyverek után kutatott. Talált is két kést és ötöt- hatot a gyilkos kis dárdákból. Egyik kést még mindig a kezében szorongatta az az eszkimó, amelyik a szivét akarta, kihasítani, mikor Célie pisztolya megszabadította tőle. Philip ezt a kést választotta, mert. hosszabb és élesebb volt a másiknál. Térdére tette a három zacskót, ég kikutatta őket. Mindegyikben ott volt az elmaradhatatlan karibuibőrszijtekercs és egy kisebb vízálló nar- vallbőr zsákocska. Ebben tartották az kogmol- lokok a. tüziszerszámukat. Élelmiszerük nem volt velük, annak bizonyságául, hogy valahol a, közelben táboroztak. Philip éppen elvégezte a zacskók átvizsgálását és fölpillantott térdelő helyzetében. Céliet látta közeledni. Akármilyen komor volt is a helyzet, nem tudta elnyomni a mosolyát, mikor fölállt, hogy Céliet. köszöntse. Ötven lépésről, ha mindjárt, arccal volt, is feléje, egészen könnyen összetéveszthette volna egy eszkimóval, mert, a fóka- bőr-kámzsa olyan bő volt, hagy csaknem egészen eltakarta az arcát. Csak közvetlen közelről lehetett ráismerni. Philipnek első dolga volt hátrabuznl a kámzsát, aztán kihúzta a leány vastag hajfonatát a köpönyeg alól és szétbontotta, úgy, hogy a baj mint csillogó felhő borította el a leány vállait. Most már nem nézhetik férfinek az ellenségeik, még száz lépésről sem. Ha véletlenül tőrbe kerülnének is, a leány legalább megmenekül a dárdáktól.-Losoncon AZ ARANYCSAPDA JAMES ©. CURWÖDR REGÉNYE
