Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-24 / 119. (3229.) szám
, IfKa: Ifáusáfyi szeMetni oUtnfáás'z XII. évf. 119. (3229) szám ■ Szerda* 1933 május 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2,— KC, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12. U. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA Dollfuss, Hitler és a magyarok Gyorsvonattempó Genfben A lefegyverzési konferencián egymásután dől meg az eddigi sok akadály Norman-Davis bejelentésének hatása — Az amerikai terv fogadtatása Amerikában — Visszavont német indítványok (m.) Furcsa és a diplomácia történetében egészen szokatlan dolgok játszódlak le a múlt hét elején Becsben Frank és Kerrl német nemzeti szocialista vezérek látogatásával kapcsolatban. Az osztrák hatóságok képviselője Franknak, a Bajorország nyakára ültetett birodalmi igazságügyi biztosnak mindjárt az asperni repülőtéren értésére adta, hogy nem ezive&en látott vendég Ausztriában. A birodalmi biztos ennek ellenére vígan politizált a hajdani császárvárosban, sőt egy elcsépelt szójátékkal „Millimetternich“-nek nevezte Dollfuss kancellárt, a vendéglátó ország kormány- elnökét. Jegyzék váltás következett: a német kormány az asperni incidens ellen tiltakozott, az osztrák kormány pedig Frank sértő kifejezései miatt követelt elégtételt és a nóta vége az lett, hogy a birodalmi biztost Graz és Salzburg között egy osztrák rendőrtisztviselő felkérte, hogy minél előbb, minél gyorsabban hagyja el az osztrák területet. Ez az eset mindennél jobban rávilágít a német nemzeti szocialista és az osztrák keresztényszocialista kormány közötti mai viszonyra. Dollfuss kancellár, ez az aránylag igen fiatal államférfin, aki mindössze egy szavazattöbbséggel birö kabinet élén vezeti Ausztria kormányzását, minden elismerést megérdemlő eréllyel állott elébe annak a horogkeresztes áradatnak, amely az ő kis hazáját is elözönléssel fenygeti. A német kormány — mert hiszen Frank és Kerrl ma már nem egyszerű párt- agitátorok, hanem felelős kormánytényezők — ezzel szemben mindent elkövet, hogy a nemzeti szocializmus terjedését Ausztriában elő- mozditsa és ezzel az Ansdhlusst előkészítse. Berlin és Becs között olyan feszült a helyzet, mint amilyen Königgraetz óta talán még sohasem volt. A nagynémet eszme ismét összecsap az osztrák s a kisnémet gondolattal és Becsben, ahol az utóbbi időben újból erősen kihangsúlyozzák az „osztrák emiber“ külön egyéniségét, attól félnek, hogy az Anschluss esetén ezt az országot Bajorország sorsa fogja utolérni. A Hitler-kormámy központosító törekvéseinek láttára ez a félelem valóban jogos és megokolt. Európa rokonszenve ebben az összecsapásban Dollfuss, nem pedig Hitler felé fordul. Az Anschluss Németországon kívül ma senkinek sem kell. Húsvéti római látogatása alkalmával Dollfuss meggyőződhetett arról, hogy Mussolini 6ulyt helyez Ausztria fennmaradására és Olaszország támogatása csak megerősitette a nemzeti szocializmus s az Anschluss elleni védekezésében. Ebben a kérdésben az olasz érdekek párhuzamosan haladnak a franciák érdekeivel. Amiként Franciaország nem tűrheti azt, hogy Németország Ausztriát bekebelezze és ily módon olyan hatalomra tegyen szert, amilyennel a világháború előtt sem bírt, úgy Olaszország sem nyugodhat bele abba, hogy a Brerinert és a Trieszt fölötti hegyeket a kis és gyönge Ausztria helyett Németország birtokolja. Róma örömmel látta a német nemzeti szocializmusnak előtörését és március 5-én aratott nagy győzelmét, de ha a diadalra ju- • tott hitlerizmus minden politikai rezon ellenére a legnagyobb ellentállás, azaz az An- sohluss irányába hajtja külpolitikájának szekerét. úgy az olasz fasizmus ehhez, magától értetődően, nem hajlandó segédkezet nyújtani. Magyar szempontból nézve ezeket az eseményeket. nem hallgathatjuk el azt a véleményünket, hogy a magyarságnak semmi oka sincsen lelkesedni az Anschlussért és a német nemzeti szocialistáknak ausztriai terveiért. A magyar nemzet századok óta egyedül áll Európa szivében a szláv és a germán tenger hullámai között. A germán nyomás semmivel sem kisebb, mint a szláv nyomás. A háború alatt a magyarok nem kis megütközéssel hallották akkori német szövetségeseiknek fitymáló megjegyzéseit, aggodalommal nézték Naumann Frigyes és társainak „Mittél- európa“ tervét, a világháború után pedig nem kerülhette el figyelműiket bizonyos berlini Géni, május 23. A lefegyverzési konferencia tárgyalásai m elmúlt napok lendítő eseményei után szokatlan élénkséggel folynak. A konferencia szünetet nem tartva dolgozik és a tárgyalások légköre soha nem volt amy- nyira kedvező, mint ma. Azok a nehézségek, amelyek az elmúlt hetekben még áthidalható t kínoknak látszottak, egymásután tűnnek el és az ellentétek csiráit sikerült kiirtani. Az egyik bizottság tegtnap például eltekintett a ném t segédrendőrség tervezett beillesztésétől a német hadsereg effektiv álló- mányába, mire Nadolny német delegátus visszavonta á Reiohswehr átszervezéséről szóló és Genfben elfogadhatatlannak tartott módosító javaslatait. A tegnap délutáni ü'lés szenzációja Norman Davis amerikai delegátus hivatalos bejelentése volt, amelyben közölte, hogy Amerika hajlandó aláírni az európai konzultatív paktumot, azaz belép a támadó háború kikerülésére és a támadó fél közös megbüntetésére létesítendő világszövetségbe. Ezenkívül hajlandó a kötelező fegyverkezési ellenőrzésről szóló megállapodást is aláírni, továbbá megkezdi hadseregének eifektiv lefegyverzését, ha a többi hatalom hajlandó ugyanezt tenni. Ámbár Roose- velt és MacDonald tárgyalásai és az amerikai elnök üzenete után a közvélemény tudta már, hogy Amerika demokratikus kormánya szakított a republikánus párt elzárkózásának politikájával és hajlandó kombattáns félként körök ama törekvés©, hogy a németséget, különösen az utódállamokban, elhidegitsék a magyarságtól, sőt például Szatmármegyében a rég elmagyarosodott svábokat is „ vissza- németesitsék“. Ezekre emlékezve, számolni kell azzal, hogy Ausztria bekebelezése és Nagynémetorszég megalakulása csak fokozná a németségnek a magyar nemzetre gyakorolt nyomását és olyan küzdelmek elé állítaná Magyarországot, mint amilyeneket az Árpádházi királyoknak kellett megvivniok a szomszédos német császárság ellen. Budapesten az utóbbi napokban néhány olyan incidens történt, amely a magyar közvélemény egy részének e németellenes hangulatába engedett bepillantani. Bleyer Jakabot, a budapesti tudományegyetem tanárát és a magyarországi németek egyik vezérét éles támadások érték a képviselőiházban, majd diákjai az egyetemi tanteremben és lakása előtt tüntettek ellene. Nem akarunk ennek az esetnek az elvi részével foglalkozni, mert ez meghaladná e cikk kereteit, hanem csak arra kívánunk utalni, hogy Bleyer Jakab, aki a magyar kormány programjával és a kománypárt hivatalos jelöltje gyanánt került be a parlamentbe, olyan hangnemben szokott foglalkozni a magyarországi németség helyzetével, amely egyáltalában nem nevezhető szerencsésnek .és amely többet árt, mint használ annak az ügynek, amelyet szolgálni vél. A volt magyar nemzetiségi miniszter környezetié állandóan olyan hangot üt meg, amely a magyarországi kisebbségek iránt a legnagyobb megértéssel viseltető magyarok körében is résztvennd a nemzetközi politikában, sőt a konzultatív paktum tervének körvonalai is kibontakoztak, Norman Davis tegnapi nyilatkozata mégis rendkívül jó hatást gyakorolt a konferenciára és meggyorsította annak munkamenetét. Végtelenül jellemző esemény például, hogy az öt főhatalom delegátusa (az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország) ma délelőtt megegyezett a konferencia egyik legfontosabb technikai kérdéséiben, amelynek megoldhatatlansága az elimult napokban már-már felborulással fenyegette a konferenciát. A delegátusok hosszú idő óta vitatkoztak árról a kérdésről, hogy miről tárgyaljanak előbb, a materiális lefegyverzési határozatokról, vagy az angol terv biztonsági klauzuláiról. Az öt főhatalom delegátusa ma kétórás megbeszélés után elhatározta, hogy a két fontos kérdésről fölváltva fog tanácskozni, azaz az egyik napon a lefegyverzésről, a másik napon a biztonsági kérdésről, a harmadik napon megint a lefegyverzésről és igy tovább. Kedden délután elsőnek a lefegyverzési kérdésről tárgyaltak, szerdán a biztonsági kérdésről fognak tárgyalni, csütörtökön ismét a lefegyverzési kérdésről stb. A biztonsági kérdés holnapi tárgyalásán Sir John Simon angol kiilügvminiszter javaslatot terjeszt a konferencia elé, amely Roose- velt üzenetére és Norman Davis amerikai megütközést vált ki, mert mondanivalóját olyan formában adja elő, amely Budapesten egészen szokatlan. Stransky Ervin dr. bécsi egyetemi tanár közvetlenül a háború után ,.Der Deutschen-. hass“ címmel rendkívül tanulságos könyvet adott ki, amelyben igazi német alapossággal foglalkozott a németek elleni gyűlölet földrajzi, néprajzi, embertani, kulturális, történelmi, gazdasági, politikai és lélektani okaival. Igen érdekes e nagyon erős német nemzeti meggyőződéstől áthatott könyv következő mondata: „Az a tanitómester. aki a mi német szellemiségünket annyira áthatotta és szellemével betöltötte, szerencsétlenségünkre ott is helyet keresett és talált, ahol mindenekelőtt propagandizmusra van szükség; szellemével teljesen átitatta az egész politikai tribünt, a hiríapirást és oda hatott, hogy ott, ahol Németország és a német nép érdekében hangulatot kellett volna kelteni, rokonszenvet kellett volna toborozni, süket füleknek prédikáltak, sőt sokszor ablaküvegeket törtek be.“ Ez a mondat jutott eszünkbe a Blever elleni tüntetések alkalmával. Bteyerék. jól tennék, ha arra gondolnának, hogy a magvar nemzet észjárásának és szájízének megfelelően beszéltnek, mert — mint számos németnél — ugv náluk is hiányzik az a lélektani érzék és mások lelkiségének megérzése, amely nélkül jó politikát csinálni nem lehet. Nem szeretnék, ha félreértenének bennünket. Stransky helyesen állapította meg. hogv a magyar nép öntudatába az igazi németgyülö- let nem hatolt be. Magyarországon igen szádéi egá tus tegnapi nyilatkozatára utalva támogatni fogja az amerikai javaslatot, különösen annak azt a részét, amely a támadó fél meghatározására vonatkozik. A konferencia holnaptól kezdve naponta két ülést tart és a pünkösdi ünnepen sem szünetel, úgy hogy junius 12-ig, a világgazdasági konferencia megnyitásáig föltétlenül sikerülni fog az angol terv tekintetében megegyezni. Ha ez megtörténik, a világgazdasági konferencia rendkívül kedvező auspicivmok között kezdheti meg tanácskozásait Amerika ígéretei Géni, május 23. Az .angol és a francia külügyminiszter és az olasz fődelegátus jelenlétében Norman Davis amerikai fődelegátus a lefegyverzési konferencia tegnap délutáni üléséin megtett© a washingtoni kormánynak a lefegyverzésre vonatkozó pozitív javaslatait. Norman Davis szerint az amerikai nép a fegyverkezést minden államban a Versailles! szerződés rendelkezéseinek nívójára óhajtja süllyeszteni. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya ezen a téren jó példával hajlandó elöl járni és később is ugyanúgy leszereli hadseregét, ahogy a többi állam teszi. A támadó jellegű fegyvernemek leépítését máris megkezdték Amerikában. A washingtoni kormány ezenkívül más for- - mában is hajlandó a béke megszervezésének mosan vannak, akik nemcsak Olaszországgal, hanem Németországgal is együtt akarnak működni, az utódállamokban élő magyarság pedig mindig súlyt helyezett arra, hogy a német kisebbségekkel a legjobb viszonyt tartsa fenn, vagy legalább is azt kialakítani igyekezett. Szlovenszkón és Ruszinszkóban a magyar és német őslakosság közti viszony, eltekintve egyes elszigetelt jelenségektől, valóban mintaszerű. De a birodalmi németeknek is mez kell érteniük a magyarság helyzetét, amely évszázadok óta két malomkerék között őrlődve, nem kívánhatja azt, hogy az egyik kerék még közelebb férkőzzék a testéhez. A berlini németeknek végre tudatára kell ébredniük annak is, hogy az egész világ ellen nem leket hadakozni és nem okos dolog magukat azokkal is mesgyütöltetni, akik eddig nem völtök ellenségeik. A legutóbbi hetek eseményeinek hatása alatt a hémetgyülölet lángia majdnem megint olyan magasan lobog a világon, mint a háború alatt és szinte megfoghatatlan, hogy ilyen körülmények között német részről miért feszitik túl a húrt még a velük egy nyelvű Ausztriával szemben is. Ausztria, minden egyébtől eltekintve, ma az a sarkpont, amely körül az olasz-német' viszony további alakulása is forog. Ha a birodalmi németek tovább erőszakolják az Ansdhlusst. úgy Olaszország éppen úgy ellenük fo-g fordulni, mint Francia- ország és szövetségesei. Olaszország számukra bizonyára ma is értékes barátságát csak úgy tarthatják meg. ha szemüket elfordítják Bécs- től, Innsbrucktól és Klagenfurttól.
