Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-24 / 119. (3229.) szám

, IfKa: Ifáusáfyi szeMetni oUtnfáás'z XII. évf. 119. (3229) szám ■ Szerda* 1933 május 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2,— KC, A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12. U. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA Dollfuss, Hitler és a magyarok Gyorsvonattempó Genfben A lefegyverzési konferencián egymásután dől meg az eddigi sok akadály Norman-Davis bejelentésének hatása — Az amerikai terv fogad­tatása Amerikában — Visszavont német indítványok (m.) Furcsa és a diplomácia történetében egészen szokatlan dolgok játszódlak le a múlt hét elején Becsben Frank és Kerrl német nemzeti szocialista vezérek látogatásával kap­csolatban. Az osztrák hatóságok képviselője Franknak, a Bajorország nyakára ültetett bi­rodalmi igazságügyi biztosnak mindjárt az asperni repülőtéren értésére adta, hogy nem ezive&en látott vendég Ausztriában. A biro­dalmi biztos ennek ellenére vígan politizált a hajdani császárvárosban, sőt egy elcsépelt szó­játékkal „Millimetternich“-nek nevezte Doll­fuss kancellárt, a vendéglátó ország kormány- elnökét. Jegyzék váltás következett: a német kormány az asperni incidens ellen tiltakozott, az osztrák kormány pedig Frank sértő kifeje­zései miatt követelt elégtételt és a nóta vége az lett, hogy a birodalmi biztost Graz és Salz­burg között egy osztrák rendőrtisztviselő fel­kérte, hogy minél előbb, minél gyorsabban hagyja el az osztrák területet. Ez az eset mindennél jobban rávilágít a német nemzeti szocialista és az osztrák keresz­tényszocialista kormány közötti mai viszonyra. Dollfuss kancellár, ez az aránylag igen fiatal államférfin, aki mindössze egy szavazattöbb­séggel birö kabinet élén vezeti Ausztria kor­mányzását, minden elismerést megérdemlő eréllyel állott elébe annak a horogkeresztes áradatnak, amely az ő kis hazáját is elözönlés­sel fenygeti. A német kormány — mert hiszen Frank és Kerrl ma már nem egyszerű párt- agitátorok, hanem felelős kormánytényezők — ezzel szemben mindent elkövet, hogy a nem­zeti szocializmus terjedését Ausztriában elő- mozditsa és ezzel az Ansdhlusst előkészítse. Berlin és Becs között olyan feszült a helyzet, mint amilyen Königgraetz óta talán még soha­sem volt. A nagynémet eszme ismét összecsap az osztrák s a kisnémet gondolattal és Becs­ben, ahol az utóbbi időben újból erősen ki­hangsúlyozzák az „osztrák emiber“ külön egyé­niségét, attól félnek, hogy az Anschluss ese­tén ezt az országot Bajorország sorsa fogja utolérni. A Hitler-kormámy központosító tö­rekvéseinek láttára ez a félelem valóban jo­gos és megokolt. Európa rokonszenve ebben az összecsapás­ban Dollfuss, nem pedig Hitler felé fordul. Az Anschluss Németországon kívül ma senkinek sem kell. Húsvéti római látogatása alkalmá­val Dollfuss meggyőződhetett arról, hogy Mus­solini 6ulyt helyez Ausztria fennmaradására és Olaszország támogatása csak megerősitette a nemzeti szocializmus s az Anschluss elleni védekezésében. Ebben a kérdésben az olasz ér­dekek párhuzamosan haladnak a franciák ér­dekeivel. Amiként Franciaország nem tűrheti azt, hogy Németország Ausztriát bekebelezze és ily módon olyan hatalomra tegyen szert, amilyennel a világháború előtt sem bírt, úgy Olaszország sem nyugodhat bele abba, hogy a Brerinert és a Trieszt fölötti hegyeket a kis és gyönge Ausztria helyett Németország bir­tokolja. Róma örömmel látta a német nemzeti szocializmusnak előtörését és március 5-én aratott nagy győzelmét, de ha a diadalra ju- • tott hitlerizmus minden politikai rezon elle­nére a legnagyobb ellentállás, azaz az An- sohluss irányába hajtja külpolitikájának sze­kerét. úgy az olasz fasizmus ehhez, magától értetődően, nem hajlandó segédkezet nyúj­tani. Magyar szempontból nézve ezeket az ese­ményeket. nem hallgathatjuk el azt a vélemé­nyünket, hogy a magyarságnak semmi oka sincsen lelkesedni az Anschlussért és a né­met nemzeti szocialistáknak ausztriai ter­veiért. A magyar nemzet századok óta egye­dül áll Európa szivében a szláv és a germán tenger hullámai között. A germán nyomás semmivel sem kisebb, mint a szláv nyomás. A háború alatt a magyarok nem kis megütközés­sel hallották akkori német szövetségeseik­nek fitymáló megjegyzéseit, aggodalommal nézték Naumann Frigyes és társainak „Mittél- európa“ tervét, a világháború után pedig nem kerülhette el figyelműiket bizonyos berlini Géni, május 23. A lefegyverzési konferen­cia tárgyalásai m elmúlt napok lendítő ese­ményei után szokatlan élénkséggel folynak. A konferencia szünetet nem tartva dolgozik és a tárgyalások légköre soha nem volt amy- nyira kedvező, mint ma. Azok a nehézségek, amelyek az elmúlt hetekben még áthidalha­tó t kínoknak látszottak, egymásután tűnnek el és az ellentétek csiráit sikerült kiirtani. Az egyik bizottság tegtnap például eltekin­tett a ném t segédrendőrség tervezett be­illesztésétől a német hadsereg effektiv álló- mányába, mire Nadolny német delegátus visszavonta á Reiohswehr átszervezéséről szóló és Genfben elfogadhatatlannak tartott módosító javaslatait. A tegnap délutáni ü'lés szenzációja Norman Davis amerikai delegá­tus hivatalos bejelentése volt, amelyben kö­zölte, hogy Amerika hajlandó aláírni az európai konzultatív paktumot, azaz belép a támadó háború kikerülésére és a támadó fél közös megbüntetésére létesítendő világszö­vetségbe. Ezenkívül hajlandó a kötelező fegyverkezési ellenőrzésről szóló megállapo­dást is aláírni, továbbá megkezdi hadseregé­nek eifektiv lefegyverzését, ha a többi hata­lom hajlandó ugyanezt tenni. Ámbár Roose- velt és MacDonald tárgyalásai és az ameri­kai elnök üzenete után a közvélemény tudta már, hogy Amerika demokratikus kormánya szakított a republikánus párt elzárkózásának politikájával és hajlandó kombattáns félként körök ama törekvés©, hogy a németséget, kü­lönösen az utódállamokban, elhidegitsék a magyarságtól, sőt például Szatmármegyében a rég elmagyarosodott svábokat is „ vissza- németesitsék“. Ezekre emlékezve, számolni kell azzal, hogy Ausztria bekebelezése és Nagynémetorszég megalakulása csak fokozná a németségnek a magyar nemzetre gyakorolt nyomását és olyan küzdelmek elé állítaná Ma­gyarországot, mint amilyeneket az Árpádházi királyoknak kellett megvivniok a szomszédos német császárság ellen. Budapesten az utóbbi napokban néhány olyan incidens történt, amely a magyar közvé­lemény egy részének e németellenes hangu­latába engedett bepillantani. Bleyer Jakabot, a budapesti tudományegyetem tanárát és a magyarországi németek egyik vezérét éles tá­madások érték a képviselőiházban, majd diák­jai az egyetemi tanteremben és lakása előtt tüntettek ellene. Nem akarunk ennek az eset­nek az elvi részével foglalkozni, mert ez meg­haladná e cikk kereteit, hanem csak arra kí­vánunk utalni, hogy Bleyer Jakab, aki a ma­gyar kormány programjával és a kománypárt hivatalos jelöltje gyanánt került be a parla­mentbe, olyan hangnemben szokott foglalkoz­ni a magyarországi németség helyzetével, amely egyáltalában nem nevezhető szeren­csésnek .és amely többet árt, mint használ an­nak az ügynek, amelyet szolgálni vél. A volt magyar nemzetiségi miniszter környezetié ál­landóan olyan hangot üt meg, amely a ma­gyarországi kisebbségek iránt a legnagyobb megértéssel viseltető magyarok körében is résztvennd a nemzetközi politikában, sőt a konzultatív paktum tervének körvonalai is kibontakoztak, Norman Davis tegnapi nyilat­kozata mégis rendkívül jó hatást gyakorolt a konferenciára és meggyorsította annak mun­kamenetét. Végtelenül jellemző esemény például, hogy az öt főhatalom delegátusa (az Egye­sült Államok, Anglia, Franciaország, Olasz­ország és Németország) ma délelőtt meg­egyezett a konferencia egyik legfontosabb technikai kérdéséiben, amelynek megoldha­tatlansága az elimult napokban már-már fel­borulással fenyegette a konferenciát. A de­legátusok hosszú idő óta vitatkoztak árról a kérdésről, hogy miről tárgyaljanak előbb, a materiális lefegyverzési határozatokról, vagy az angol terv biztonsági klauzuláiról. Az öt főhatalom delegátusa ma kétórás megbeszé­lés után elhatározta, hogy a két fontos kér­désről fölváltva fog tanácskozni, azaz az egyik napon a lefegyverzésről, a másik na­pon a biztonsági kérdésről, a harmadik na­pon megint a lefegyverzésről és igy tovább. Kedden délután elsőnek a lefegyverzési kér­désről tárgyaltak, szerdán a biztonsági kér­désről fognak tárgyalni, csütörtökön ismét a lefegyverzési kérdésről stb. A biztonsági kérdés holnapi tárgyalásán Sir John Simon angol kiilügvminiszter javas­latot terjeszt a konferencia elé, amely Roose- velt üzenetére és Norman Davis amerikai megütközést vált ki, mert mondanivalóját olyan formában adja elő, amely Budapesten egészen szokatlan. Stransky Ervin dr. bécsi egyetemi tanár közvetlenül a háború után ,.Der Deutschen-. hass“ címmel rendkívül tanulságos könyvet adott ki, amelyben igazi német alapossággal foglalkozott a németek elleni gyűlölet földraj­zi, néprajzi, embertani, kulturális, történelmi, gazdasági, politikai és lélektani okaival. Igen érdekes e nagyon erős német nemzeti meg­győződéstől áthatott könyv következő monda­ta: „Az a tanitómester. aki a mi német szel­lemiségünket annyira áthatotta és szellemé­vel betöltötte, szerencsétlenségünkre ott is helyet keresett és talált, ahol mindenekelőtt propagandizmusra van szükség; szellemével teljesen átitatta az egész politikai tribünt, a hiríapirást és oda hatott, hogy ott, ahol Né­metország és a német nép érdekében hangula­tot kellett volna kelteni, rokonszenvet kellett volna toborozni, süket füleknek prédikáltak, sőt sokszor ablaküvegeket törtek be.“ Ez a mondat jutott eszünkbe a Blever elleni tünte­tések alkalmával. Bteyerék. jól tennék, ha ar­ra gondolnának, hogy a magvar nemzet észjá­rásának és szájízének megfelelően beszélt­nek, mert — mint számos németnél — ugv ná­luk is hiányzik az a lélektani érzék és mások lelkiségének megérzése, amely nélkül jó po­litikát csinálni nem lehet. Nem szeretnék, ha félreértenének bennün­ket. Stransky helyesen állapította meg. hogv a magyar nép öntudatába az igazi németgyülö- let nem hatolt be. Magyarországon igen szá­déi egá tus tegnapi nyilatkozatára utalva tá­mogatni fogja az amerikai javaslatot, külö­nösen annak azt a részét, amely a támadó fél meghatározására vonatkozik. A konferen­cia holnaptól kezdve naponta két ülést tart és a pünkösdi ünnepen sem szünetel, úgy hogy junius 12-ig, a világgazdasági konferen­cia megnyitásáig föltétlenül sikerülni fog az angol terv tekintetében megegyezni. Ha ez megtörténik, a világgazdasági konferencia rendkívül kedvező auspicivmok között kezd­heti meg tanácskozásait Amerika ígéretei Géni, május 23. Az .angol és a francia kül­ügyminiszter és az olasz fődelegátus jelenlé­tében Norman Davis amerikai fődelegátus a lefegyverzési konferencia tegnap délutáni üléséin megtett© a washingtoni kormánynak a lefegyverzésre vonatkozó pozitív javasla­tait. Norman Davis szerint az amerikai nép a fegyverkezést minden államban a Versail­les! szerződés rendelkezéseinek nívójára óhajtja süllyeszteni. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya ezen a téren jó példával hajlandó elöl járni és később is ugyanúgy le­szereli hadseregét, ahogy a többi állam teszi. A támadó jellegű fegyvernemek leépítését máris megkezdték Amerikában. A washingtoni kormány ezenkívül más for- - mában is hajlandó a béke megszervezésének mosan vannak, akik nemcsak Olaszországgal, hanem Németországgal is együtt akarnak mű­ködni, az utódállamokban élő magyarság pe­dig mindig súlyt helyezett arra, hogy a né­met kisebbségekkel a legjobb viszonyt tartsa fenn, vagy legalább is azt kialakítani igyeke­zett. Szlovenszkón és Ruszinszkóban a magyar és német őslakosság közti viszony, eltekintve egyes elszigetelt jelenségektől, valóban minta­szerű. De a birodalmi németeknek is mez kell érteniük a magyarság helyzetét, amely évszá­zadok óta két malomkerék között őrlődve, nem kívánhatja azt, hogy az egyik kerék még közelebb férkőzzék a testéhez. A berlini né­meteknek végre tudatára kell ébredniük an­nak is, hogy az egész világ ellen nem leket hadakozni és nem okos dolog magukat azok­kal is mesgyütöltetni, akik eddig nem völtök ellenségeik. A legutóbbi hetek eseményeinek hatása alatt a hémetgyülölet lángia majdnem megint olyan magasan lobog a világon, mint a háború alatt és szinte megfoghatatlan, hogy ilyen körülmények között német részről miért feszitik túl a húrt még a velük egy nyelvű Ausztriával szemben is. Ausztria, minden egyébtől eltekintve, ma az a sarkpont, amely körül az olasz-német' viszony további alakulá­sa is forog. Ha a birodalmi németek tovább erőszakolják az Ansdhlusst. úgy Olaszország éppen úgy ellenük fo-g fordulni, mint Francia- ország és szövetségesei. Olaszország számukra bizonyára ma is értékes barátságát csak úgy tarthatják meg. ha szemüket elfordítják Bécs- től, Innsbrucktól és Klagenfurttól.

Next

/
Thumbnails
Contents