Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-23 / 118. (3228.) szám
2 innimMiraaaOTrwmwBi^^ .u, &ÁI •MmAaR* HÍ RL££ <\2£ «.. JÍL ■ 1983 májua 23, keddhathatósan előkészítették a négyhatalmi paktám megkötésének egész komplexumát, de a tárgyalások egyelőre nem fejeződtek be, ámbár tagadhatatlan remény van a gyors és po*átiv befejezésre. Az érdekelt római nagykő re tek hétfőn este a* olasz külügyminisztériumban folytatják a négyhatalmi szerződésre róna tkozó tárgyalásokat. Genf elfogadta a négyhatalmi szerződés gondolatát Genf. május 22. A Géniben összegyűlt államférfiak érdeklődése ma elsősorban az olasz kormány aaon igyekezetére összpontosult, amely a négyhatalmi paktum gyors megkötésére irányul. A paktum gondolata a mai politikai helyzetben elvitathatatlan® 1 óráró bórára rokonszenvesebbé válik, miután a tervezetet sikerült összeegyeztetni a legtöbb európai hatalom érdekeivel. Az általános vélemény szerint azok a hatalmak, amelyek nem aláírói a paktumnak, nem fogják ellenezni azt, mert nem sérti érdekeiket. A paktum végérvényes szövegéből kiküszöböltek minden kisnemzet- ellenes célt, különösen amennyiben ezek a békeszerződések reviziéjára vonatkoznak. A kisantant és Lengyelország garanciákat kap arra, hogy a paktum nem ellenük irányai Paul Boncour francia külügyminiszter hétfőn délelőtt Genfbe érkezett és kijelentette, hogy a négyhatalmi paktum megkötése küszöbön áll, de a tárgyalásoikiat egyelőre folytatni kell. Az olasz király Papssit is kitüntette Berlin, május 22. A Montag értesülése szerint Cerrutti berlini olasz nagykövet az olasz király megbízásából Papén al'kancelláraaik vasárnap átadta az olasz Mauritius- és Lazaruerend nagykeresztjét, ugyanazt a kitüntetést, amit Gór ing Rómáiban kapott. 2 nagy üveg ODOL ára é Ke 18.- Ke 36.- 1 dupiaüveg ODOL ára májusban Ke 26.- Az Qdoí-vásáríó megtakarítása tehát Ke 10.» Siessen vásárolni, mert ez a kedvezményes ajánlat csak május hóra szól! Kémkedési pör a kassai felrésig előtt Kassa, májút? 22. (Kassai szerkesztőségünk teíefonjelentése.) A kerületi bíróság Móricz-bün- tetfítanácsa ma délelőtt kémkedési ügyet tárgyalt. A vádlottak padján özv. Mandelné és két felnőtt fia ültek. Mindhárom ellen Magyar- ország javára végzett kémkedés miatt emelt vádat az ügyészség. A bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után özv. Mandeláét három és félévi, két fiát pedig egyenként háromévi fegyházbüntetéssel sújtotta. Tagadnak Kobzinek állítólagos Intárm Brümt, május 22. A faslezta-pör mai tárgyalásán, amely már éppen ötödik hete tart, az állanibiróság folytatta azoknak a tanuknak a kihallgatását, akik eiteo szintén vizsgálat folyik a rend törvény alapján a kaszárnyatámadás előkészületeiben való részvéte] miatt. Kobzinek a, mai tárgyaláson is a/patikusan ült a legyűrök mellett és az elnök kérdéseire vagy nem válaszolt, vagy pedig zavaros, befejezetlen válaszokat adott. A mai tárgyalás első tanúja- Zabloud.il .Alajos prágai festőművész volt, aki beismerte, hogy tagja volt a fasiszta-pártnak, de később kilépett belőle, mivel, mint mondotta, Gajda nagyon szélsőséges emberekkel volt kő rülvéve. Azt tagadta azonban, hogy egyike lett volna Köb rímek titokzatos fntárainak. A* elnök ezután Ko4>- tinekhez intézett kérdést a festő vallomásával kapcsolatiban, de Kobzinek hadonászni kezdett, a fejét fogdosta és azt válaszolta, hogy semmire sem emlékszik és nem képes vallomást tenni. A következő tanú dr. Lhota József .körorvos volt, aki szintén tagadta, hogy futárszolgálatot teljesített volna, sőt arról sem akart tudni, hogy vezető- szeTepet. vitt volna a. fasiszta szervezkedésben. Gajd év al mindössze kétszer-háromszor beszélt életében, amikor az újságok arról Írtak, hogy Gajda Mandzsúriába készül és akkor vele szeretett volna menni. Kobzinek viszont az elnök kérdésére a tanú szemébe mondta, hogy kétségtelenül felismeri henne a futárok egyikót, de arra vonatkozólag zavaros válaszokat adott, hogy mikor találkozott vele először. Tesák zászlós viszont nem tudta felismerni dr. Lhofában a kérdéses futárt, akit ugyan szintén Lhotának hívtak, de az sokkal testesebb ember volt. Az ügyész kérdésére még hozzátette, hogy a másik L'hotát Kobzinek a fasiszták előtt mindig ,fekete ezredesnek11 nevezte. Hasonlóan vallott Jakab őrmester is, majd dr. Lochmann védő intézett néhány kérdést a tanúhoz azokkal a vádakkal kapcsolatosan, amikkel Kobzinek illette öt a vizsgálati jegyzőkönyvekben. Dr. Lhota azonban mindent a leghatározottabban tagadott és az apatikfu- ean ülő Kobzineknek sem volt semmi megjegyzése a. tanú tagadó vallomásához. Az elnök azután a tárgyalást berekesztette. Az elromlott villamos súlyos szerencsétlenséget okozott a budapesti körúton Budapest, május 22. (Budapesti szerkesztő- eég ü ük telefon jeleit lése.) Vasárnap délelőtt egynegyed tiz órakor különleges villamos bal-eset történt. A Nyugati pályaudvar közelében a körúton az egyik 4-.es számú, villamos motorkocsija elromlott s emiatt a villamost holtvágányra tolláik. A váltókezelő azonban elfelejtette vi&szazklilani a váltót, úgyhogy a következő viUanio6 is riásaaladífc a bolíivá- gányra és belefutott m ott álló villlames- fcrerelvénybe. A villamoskocsi feborult s az autópark-helyem kiét gépkocsit Súlyosa® megrongált. A járdán haladó Schreáber Jánost az üvegszilánkok oly ‘folyósa® megsebesítették, hogy a mentőknek kellett a kórházba szállítani. A villamos négy utasa könnyebb sérülést szenvedett A kocsi vezetőjét és a váltókezelőt őrizetbe vették. Kihallgatásuk most folyik. A népszövetségi tanács elnapolta a németországi zsidöüldözésekröl szóló «a *» V «Bm §!%Iplff 1Pffjl Wira Ü JHH! WH. Egyébként ehhez nem kell titkos anyag, a P& x$sj |g!l%Íi Wll J| kommunisták nap-nap után fennen hirdetik. Miller különös interjúja a zsidókérdésről Genf, május 22 A németországi zsidók kisebbségi cső por íjai három petícióval fordultak a népszövetségi tanácshoz e« sérelmed k orvoslását kérték. Az első petíciói Firanz Bernbeim, a felső sziléziai kisebbségi bizottság zsidó delegátusa, a másodikat a newyor. ki pánzsidó kongresszus, a harmadikat a lengyel parlament zsidó frakciója adta be. A petíciókat a népszövetségi tanács az általános kisebbségi jog alapján intézi ej, de ki* mondja sürgősségüket, A tanács mai zárt ülésé® Franz Bemheám peticiójával foglalkozott, amely a felsősziléziai zsidók elnyomásáról szól. Az ülésen meglepetést keltett Kelfor német taaiácsBerlin. május 22. Hitler Adolf kancellár fogadta Bemard Riddert, a New Yorker Staats- zeitung kiadóját és nyilatkozott a körülvitatott német belpolitikai problémákróL A nyilatkozatot a Staatszeituug első oldalán nagy szenzációként tálalja fel olvasóinak. Hitler több szónoki kérdést adott fel az amerikai német újságírónak: delegátus nyilatkozata.. A német delegátus kifejezte afölötti csodálkozását, hogy Ber®- Ireim petícióját a tanács napirendre tűzte, holott Németország óvást emelt a petíció ellen. A német kormány he fogja bizonyítani. | hogy a pétidét nem egy németországi kisebbség jogos képviselője adta be. A tanács a német bejelentés után a petíció vitáját elnapolta és arra kérte a német delegációt, hogy holnap bizonyítsa, be állítását. A német kormány állatólag kj fogja matatni, hogy Bernbeim nem 1918 előtti német állampolgár, hanem a közelmúltba® vándorolt Ausztriából Németországba és Így nem rendelkezett a kellő jogalappal a pétidő benyújtására. — Mit cselekedett volna Amerika, ha a birodalmi gyűlés épületének fölégetése helyett a Fehér Ház válik a lángok martalékává? — kérdezte. — Ugy-e, Amerika még sokkal szigorúbban járt volna el a gyujtogatókkal szemben? A lefoglalt anyag, amelyet hamarosan nyilvánosságra hozunk, minden kétséget kizáróan lerántja a leplet a kommunista világösszeesküvésről. Egyébként ehhez nem kell titkos anyag, a kommunisták nap-nap után fennen hirdetik, hogy a legterrorisztikusabb eszközöktől sem riadnak vissza a polgári társadalmi rend ledöntése érdekében. A sajtószabdságra vonatkozóan Hitler kijelentette, hogy „a zsidó marxista sajtó polipját kiirtja^ Ridtíer azt válaszolta, hogy Amerikában sincs abszolút sajtószabadság. A kancellár folytatta: — A valág krokodilkönnyeket hullat egy kis néptöredék sorsa fölötti Miért teszi ezt, mikor ez a kisebbség sorsát százszorosán megérdemelte? Miért nem mozdul meg a világ lelkiismeretes, amikor Németországban milliók éheztek? Ezt kérdezem Rooeeveittől és az amerikai néptől, amely agy véli, hogy szimpátiával kell fogadnia a bolsevista lélekmérgezőketi Hajlandók vagytok arra Amerikába®, hogy magatok közé fogadjátok a németség kutmérgezőit és a legjobb keresztény lelkek megrontóit? Ha Amerika kijelenti, hogy minden zsidót befogad, mi őrömmel adunk valamennyi zsidónak szabadié gyest és zsebébe egy ezermá/fcáet teszünk zsebpénznek, csak hogy megszabaddjttnk tőlük. A kaneedlár ecxrtá® xéasfteteMa nyfiatko zott a ssidóprobléanáróL — Semmisítsek meg ezer és e®eor németet, csak azért, hogy a zsidók békésen élhessenek ég tékozoiiják az összeharácsolt pénzt, míg a német emberek milliói éheznek, elkeserednek és a bolsevizmus martalékává válnak? — fejezte be különös interjúját a német kancellár. Hitler szabadlegyet és ezer márkát akar adni a kivándorló zsidóknak A Bástyatorony fel] aj dúlt Irta: Kelembéri Sándor Levelet kaptam Kassáról, a fegyverházueeai Bástya toronyból. A levelet a Bástyatorony lakója: az őszszakállu festőművész irta, aki évtizedek óta szövi ott a világról a maga különleges elképzelését. Olyan szemmel, amilyennel csak egy művész láthatja a világot s azt hiszi, — mert hinnie kell! — hogy az a. helyes, ahogyan ő látja. Az elmúlt időkben, amikor ez az elképzelés nagyjából egyezett is a világ arcával. nem volt semmi baj: a művész nyugodtan vethette vászonra elképzelései színes fotográfiáját. mert. biztos volt benne, hogy a. jórészt kiegyensúlyozott életet élő társadalomban mindig akadnak emberek szép számmal, akiket érdekelnek ezek a színes fotográfiák és a módjuk is megvan ahhoz, hogy a nekik legjobban tetszőt, már műélvezetből, vagy smokkságból, a művész fizikai életéhez szükséges anyagiakra váltsák. Akkor megvolt a biztos alap, amire a művész építhetett és az öreg Bástyatorony, melyet, mint a múltból ,ittfelejtett, történelmi relikviát a nemes város régi urai úgy vélték a. legjobban megbecsülni, hogy műteremnek engedték át a, festőművész részére, mindig népes volt a. műér tőktől, akik szoros kontaktusban voltaik a művésszel és szinte elvárták tőle, hogy dolgozzék. A művész szerves tartozéka volt a város kulturális életének, akit. megbecsültek és szerettek. Fordultak az idők és közben olyan él ‘tforrnak is megsemmisültek, amiket a művész megdönti) eteti eneknek gondolt. A művész elképzelései megmaradtak, de már sehogysem egyeztek a. világgal, amely külsejében és belsejében megváltozott. Az élet egyre gond terhesebb, az emberek egyre eset,többek és bizáimatlanabbaJk lettek és főként: a megváltozott élet egyre inkább kilopta a zsebükből a pénzt, ángyból Imára már a. puszta kenyérrevalót is alig hagyta meg. Ebek harmincad jár a került a toll, az ecset, a véső. A művész ott maradt a Bástya- toronyban és dolgozott tovább, de azt kellett tapasztalnia, hogy egyre kevesebben néznek feléje s akik néha még rányitják az ajtót, azok sem a régi, oldott, saruval belépő műért ők, hanem szőröslelkü kalmárok, akik a művész 'bőrén szeretnének élősködni. A művész ott maradt a Bástyatoronyban és egyre értelmetleneb- bül bámulta a fejetetejére fordult világot., mely már nem az ő világa, volt. Az öreg Bástya- toronnyal együtt lassan ő is történelmi relikviának kezdte érezni magát és úgy érezte, hogy ebben az uj világban alig van már keresnivalója.. Csakhogy a. Bástyatorony kibírja, mert nem — kér enni és ruha helyett is megelégszik a falára futtatott vadszőlővél, de a művésznek — sajnos — gyomra is van és megesik, hogy télen fázni is szokott és mégsem gyújthat, he a kályhájába azokkal a képekkel, amik esztendők óta garrnadányira. szaporodtak a műtermében. Ugyan megtehetné, hiszen az autodafék korát éljük, amikor Thomae Ma.nn, Alfréd Kear, Teo- dór WoM és a, többi világirodalmi nagyságok könyveit tízezrek hisztérikus üdvrivalgása, közben égették el a berlini Opera előtti téren és a tömeg bizonyára a képeket sem sajnálná, de valóban már csak ez az egyetlen megoldás léteznék a művész számára, hogy a képekkel együtt a, hitét, a lelkét is égesse el. utána pedig esetleg — elmenjen uocát söpörni? A Bástyatorony föl jaj dúlt s ebben a jajsző- bau benne van a, mai világ megmá&ult arca. Azé a világé, amelyet a Bástya,torony lakója sosem fog tudni megérteni, mert ha megértené-, abban a pillanatban már nem volna művész. És ez a inába zuhant, tegnapi művészek irtózatos tragédiája. Kiút, egyelőre nincs 'belőle, mert melyikük vállalhat közösséget azzal a korszellemmé], amely egy brutális birkózó-, vagy box- versonyben több élvezetet talál, mint egy jó képben, jó könyvben, vagy jó színházi előadásban és aanig egy kiemelkedőbb futballmérkőzésen hisztérikus tömegek tapsolnak, addig .például egy kéthetes tárlatot alig néfc meg kéte háromszáz ember, még ha olyan művészi is az a tárlat? Melyik művész, író tud együttérezni azzal a fölfogással, amely csak a fizikai produkciókat isteníti a szellemiek teljes hátrányára? A toll, az ecset, a véső: a szellem, úgy látszik, megbukott, legalább egyelőre, de vele együtt csődbe került az emberi tisztesség, az erkölcs is ... A Bástyatorony följajdult és többek között ezt írja a lakója: — „Bálványos vár elátkozott bástyafalai sötéten, kopottan pihennek, közöttük két feledésbe, menő, öregedő művész kérdően néz a nagy semmibe és anyagi-szegényen, fáradtan, de lelki gazdagon kérdi a nagy Sors- igazgatótól: mit ie keresünk itt...? Elátkozott vár, Bástyatorony itt maradt, anyagi szegényei mit is gondolhatnak, hová sodródhatnak, mikor e város kultúrájáért olyan sokat dolgoztak s most elhagyatva élnek egy nem ide, nem nekik való életet- Autó nem áll meg ajtajuk előtt, rádió nem jut vastag falaikon keresztül és mint. egy nagy kriptába, eltemette őket. régi. szép, 'patinás kultúrájukkal együtt az uj kultúra, amely lehet másnak szép, de az övék sem kevesebb. Csak késve-„jöttök, a. világ mai forgatagából kiestek és S. 0. S.-jeleiket a vastag faiakon keresztül nem hallja meg már senki. Még élnek, de elsüllyedt, hajójukon az oxigén- tartály fogyóban van. életük vége közeledik ...“ Kell-e ennél megrázóbb fotográfiája a. mü- vészsorsnak, kelbe megdöbbentőbb föllebben- tése a fátyolnak, amely egy művészé let titkát takarja? És a, fölismerés, hogy minden küzdelem reménytelen, nem kevésbé megrázó. „... És mindezek után a, közönség leJkiismeretére hivatkozni, hogy kötelessége gondoskodni cse- kólyszámu művészéről: — dőreség! Koldulással, rábeszéléssel kicsi segítséget itt-ott ki lehet eszközölni, de lelki-, vagy kulturszükeégletröl beszélni ma már alig lehet. KulturszükSégletből nem jön a képzőművészet segítségére senki.. A Básfcyatorony följajdult. Vájjon lesz-e mö&szirehangzó foganatja a fájdalmas jajé zónák?
