Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-19 / 115. (3225.) szám
Mlaőama és Berlin Mai NEVBAUER PÁL Deoatur, húszezer lakost számláló város Alabama államban, jelenleg az egész világot egy négerperrel foglalkoztatja, amely már két év óta tart és perújítás révén fellebbezés után helybenhagyott halálos ítélettel világszemlé- Ieti harcokat idézett fel, olyanokat, mint amelyek a Saeoo és Vauzetti per idején lázban tartották a kontinenseket. Két négert, akik fehér asszonyokat becstelenitettek meg, halálra ítélt a decaturi bíróság és minekutána a washingtoni fellebbezési fórum elutasította a védelmet, Decatur ismét és véglegesen a villamosszék mellett döntött. Ezzel kapcsolatosan a Berliner Tageblatt munkatársa szines tudósítást küld Decaturból lapjának —, színeset a színesekre való tekintettel. Súlyosan elítéli, hogy bizonyítékok híján Justitzmordot rögtönöztek a derék amerikai bírák, mert hiszen az egyik megbeestelenitett asszony egy lelkész szavainak hatása alatt visszavonta vallomását és kiderült, hogy a négerek ártatlanok: őket csalták az erotika kelepcéiébe, de mégis Őket Ítélik halálra. Elfásult európai ember számára az eset nem érdekes és magam is elhaladtam mellette. Hozzászoktunk Európában, minek menjünk Alabama államba? Véletlenül azonban angol lapokat is olvastam, amelyek a néger-per köré széljegyzeteket készítettek és ekkor derült ki, hogy nem a per a fontos, hanem a széljegyzetek, félelmetesen babonás atavizinusok és vegetatív szenvedélyek, sötét és megfejthetetlen erők tobzódása, — az emberi lélek ama kaotikus. Drangja, amelynek melegágya a szadizmus, A prágai „Társaság Klubjában" erről folyt a szó. Az asztalt vendégek ülték körül, akik közül az egyik kifogástalan németséggel vitte a szót. Azt mondták, hogy egy nagy berlini lap világrí pór tere és pár napig Prágában tartózkodik. A néger-pert analizálták, illetve áz angol sajtó széljegyzeteit és egy másik vendég interjút rögtönzött a némettel, amikor megtudta, hogy nemrég járt Decatűibe ti. A német készséggel válaszolt és élénk színekben ecsetelte, hogy a per tartama alatt megfoghatatlan izgalom tartotta bilincseiben a város lakosságát. Minden nap tömegek jelentek meg a bíróság épülete előtt és követelték a négerek meglincselését, mert érdemtelenek arra, hogy rendes fehér bíróság foglalkozzon velük. A Ku-Klux-Klan újra fellángolt. Elérte, hogy Alabama területén néger nem lehetett esküdt és hogy a vádlott négereket nem védhette fehér védő, Éjszaka tüzes keresztek jelentek meg a város felett és a Ku-Klux-Kla/n emberei fekete csuklyával a fejükön, ijesztő ferdén és ördöginek ható szem lyuk-vágásokkal a csuklyában végigjárták a várost és a lakosság reszketett az amerikai faj tisztaságát védő terror- csapattól. mert mindenki tudta, hogy a fegyverüzletek ki vannak árusítva. Már régen nem volt szó a perről, amellyel sem a bóbiskoló bírósági elnök, sem a közönség nem törődött, — mesélte hévvel a világlátott némét újságíró. — hanem egy nagy eszme, amely túlzás nélkül korunk megyéi tásos eszméjének mondható, szállta meg a lelkeket. A két megbecsteleni- tett fehér nő mellékes volt, mint a vádlott négerek és ha az emberek ezrei halálos ítéletet, követeltek, ez csak azért történt, mert az amerikai tizenkétmillió néger ügyét végre .is dűlőre kell vinni és a szentimentális humanizmus ezt a kérdést nem tudja megoldani, itt csak terror segíthet. Az Alabamában lejátszódó per óriási fontossággal bír Amerika jövőjére való tekintettel és nem lehet csodálni, ha Linch binó magára ölti a Ku-Klux-Klan csuklyáját ... — Bocsánat, — szakította félbe a másik úriember a németet, — Anglia most jelentette be az 1833-as rabszolgafelszabaditás centennáriu- mos ünnepét. Ekkor ért ugyanis véget a rabszolgaság a britt világbirodalom kolóniáin és hét évtizeddel ezelőtt az Egyesült: Államok Ugyanezen okból véres polgárháborút folytattak. Nem értem . •. A német is félbeszakította a másikat: — ön, uram, nem tesz különbséget rabszolga-probléma és faj-probléma közt. — Azért nem teszem ezt, mert az „értéktelen" néger fajt. úgy kezeli Amerika, mintha Zágráb, május 18. Május 15-én ikerült Zágrábban tárgyalásra a törvényszéken az egé&z délszláv püspöki kar és számos plébános ellen indított becsület sértési és rágalmazás! per a püspöki kar karácsonyi pásztorlevele miatt. A püspöki kar zágrábi konferenciája — -mint ismeretes — karácsony előtt pásztor levelet adott ki, amelyben elitélte a jugoszláv szokol-intézmény katolikuselle- nes Irányzatát és egyházeilenes támadásait, A pásztorlevél annakidején nagy hullámokat vert fel egész Jugoszláviában és ismeretes az a tragikus eset is, hogy egy belgrádi szökő- lista egyetemi hallgató a pásztorlevél elleni tiltakozásának jeléül azt a különös módot választotta, hogy öngyilkosságot követett el, A pásztor le vél miatt a svokol a zágrábi törvényszék előtt port indított az egész püspökj kar ellen «, pásztori evé!|i aláírása miatt A zágrábi plébánosok ellen pedig annak kihirdetése miatt. A por tárgyalását március 2Ó-ra tűzték ki, de akkor elhalasztották. A püspöki kar egyetlen tagja sem jelent meg a tárgyaláson- A védő az érvényben levő konkordátum és a kánonjog 121. szakasza alapján pergátló kifogással élt, minthogy püspököket és prelátusokat csak a Vatikán által rabszolga leilne. A fajprobléma tehát ma már újra rabszolgaprobléma ... A német újságíró nem hagyta magát és tovább ecsetelte az alabamai események jelentőségét. Az asztaltáúsaság izzani kezdett, a vita mindenkit magával ragadott és szenvedélyessé fajult, mert a konkrét esetről átlendült az általános fajbiológia tudományos nomenklatúrájába, már pedig minden általánosítás, amely a törvényszerűség imperatívuszával lép fel, ellentmondásra késztet. Valaki közbeve- tette, hogy Viktória Prioe, az egyik „megbecs- telenitett" asszony több esetben fogházra és börtönre volt már Ítélve, tehát semmiképp sem alkalmas az amerikai fehér faj felsőbbrendűsége mellett bizonyítani. Erire viszont a német újságíró idézte a decaturi bíró válaszát, amely ezzel a terhelő tétellel szemben így hangzott: „Mindegy, mit tett eddig Viktória Price, mert azt semmi esetre sem tette meg, hogy egy négerrel összeállt volna!" Ebből a kitűnő válaszból, mondta a német, kitűnik, hogy az amerikai bíró tisztában van e per jelentőségével, amely messze túlnő •& szereplők egyéni jelentéktelenségén ás hivatva ■van egy nagy országnak a négerfajtól való ^gyökeres megtisztítását foganat ősi tani, mert e nélkül. -. —Bocsánat, — kérdezte most hirtelen a másik, akit amerikainak nézett mindenki, — megnevezett bíróságok elé lehet idézni. A bíróság a védő kifogását elutasította azon a címen, hogy az osztrák konkordátum a jugoszláv uiulnlat nem kötelezi. A további tárgyalásnak véget vetett Garan csíknak, a szokol-egye&ület elnökének váratlan nyilatkozata, amelyben bejelentette, hogy tekintettel a vádlottak magas egyházi és társadalmi állására, nem kívánja megbüntetésüket és visszavonja a feljaIIintést Négy nappal ezelőtt — amint a P. M. H. jelentette — a szabadkai törvényszék tiznapi elzárásra és magas pénzbírságra ítélte Buda- novics bácskai püspököt a pásztorié vél kihirdetéséért, most azután a főpapi -kar többi tizenkét tagjával szemben megszüntették az eljárást. — Nem forog a föld? Rómából jelentik: Fe- gatalli Emánuel olasz csillagász kísérletei közben arra a meggyőződésre jutott, hogy Koper- nikus és Gallilei tana téves, a föld nem forog saját tengelye körül és nem kering a. nap körül. FegatelU fejtegetéseit már tudományos körök előtt is ismertette, azonban azzal utasították el, hogy ez a kérdés már rés iudicata. Fegatelli erre kijelentette, hogy nagyon szeretné, ha tudományos körök komoly vitába, szállnának vemosollyal. — Én, kérem, amerikai újságíró vagyok és hosszabb tanulmányúton tartózkodom Európában. — Szóval, ön nem is volt mostanában Decaturben? — Két éve nem voltam Amerikában. Ellenben a legutóbbi két hónapot Berlinben töltöttem és csak azért beszéltem az alabamai né-, gerperről, hogy meg ne sértsek ismeretlen embereket ebben a kedves körben, amelynek vendége vagyok és ahol német kollegák is jelen lehetnek. Szabad kérdeznem, ön amerikai? Azért kérdem, mert a vitában védelmébe vette a négerperrel szemben a világ minden faját és humanista módon szembehelyezkedve az amerikai rövidlátással és elmaradottsággal, azt mondta, hogy a mai fájlprobléma nem más, mint a régi rabszolgaprobléma ... Az „amerikainak" gondolt kolléga fülig pirult és csak hosszú szünet után válaszolt: — Német vagyok és több berlini lapot tudósítok innen ... —. Nem gondoltam volna — fejezte be tettetett csodálkozással a másik, — hogy Decatur —•Berlin csak egy ugrásEzt a megállapítást a többi vendég tisztára földrajzi jelentőségűnek fogta fel és azután másról beszélgettünk. Arról, hogy Prága, Budapest, Paris. London, Róma egyformán messzire van Decaturtől és Berlintől. Többen nagy szerencsének mondták ezt a földrajzi tüneményt. & paswnra!? tévedése eísezta ai „átroa" kaiasz'rífáüt? Washington, május 18. A tengerészeti, törvényszék véleményéé jelentést adott ki amely szerint az A erőn léghajó katasztrófáját legfőképpen az okozta, hogy a parancsnok, Frank Mc Cord, helytelenül Ítélte meg a léghajó helyzetét és e súlyos tévedés következtében nem változtatott irányt. Eredményes lavirozás esetén pedig a léghajó kimenekülhetett volna a viharból, amely a lezuhanását okozta. Ez a vélemény a. haditengerészet, magasabb tisztjei körében komoly ellenvetéseket váltott ki. Különösen Svauson tengerészeti miniszter és William M. V. Pratt admirális főparancsnok foglal állást a. vélemény főbb pontjai ellen. A Misvári romái! diákok a nomerus ciaissss bevezetését követetik Budapest, május 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kolozsvári egyetem orvosi és gyógyszertani fakultásainak diáksága, tegnap hatalmas demonstrációs gyűlést rendezett, amelyen erélyesen követelték az egyetem azonnali megnyitását. Azzal fenyegetőztek, hogy országos diáksztrájkot proklamalnak. ha az egyetemi tanács nem teljesiti követelésüket. Ugyanakkor követelték a kolozsvári egyetem hat zsidó hallgatójának kizárását, és a numerus clausus országos bevezetését. Ajánlja a „Nagyasszonyt** nőismerőseí közt! le, mért valamit eleve tagadni nem eléggé komoly dolog. ön német újságíró? — Dehogy! — felelt© a „német" hamiskás A jugoszláviai szokol visszavonta a katolikus püspökök ellen tett foijetaiteset Elintézési nyert a karácsonyi sássfor’gsiS-sffsr AZ ARANYCSAPBA JAMES ©. CUMWÖOD REGÉNYE (20) ' — De — kérdezte magában Philip — miért akarják ezek a törpe északi barbárok Colié Ármint? A harcok, amelyeket a leány lerajzolt, nem lepték meg Philipet. A kogmollok-eszki- mók már jóideje zavarodtak. Az elmúlt évben megöltek tiz-tizsnkét embert a felső partvidék mentén, köztük két amerikai 'kutatót és egy hittérítőt. Augusztus óta három őrjáratot küldtek a Coronation-öböLhöz és a Bathurst-hajlás- hoz. Az első őrjáratban, amelyet a svéd Ólai Andersen vezetett, ő maga is majdnem részt vett. Hire érkezett Churchililbe, éppen mielőtt ö nekivágott a hómezőknek, hogy Olaf öt főnyi járőrét eltették láb alól. Nem volt nehéz megérteni. miért támadták meg az eszkimók Célie Ármin édesatyját és azokat, akik vele szálltak partra a hajóról. Szomjazták a fehér emberek vérét és az idegeneket könnyű zsákmánynak tekintették az ő vidékükön. Az egész dologban csak a leány üldözése volt rejtelmes, megmagyarázhatatlan. Hajszájukban messze túlhaladtak vadászterületeik legdélibb határain. Philip figyelme a közelgő vihar felé fordult. A bámulatos gyorsaság, amellyel a szürke nappal esti sötétségbe fordult., mégblivölto és csaknem odaszóHtotta Céhet, hogy nézze vele együtt a látványt. Nem hallotta, miikor a leány kijött a szobájá:ból. Csak akkor vette észre, mikor már ott, állt mellette. Szótlanul megfogta a leány kezét és a magáéban tartotta. Mély, suttogó hangot hallottak, amely mint valami élő lény közeledett, feléjük a világ végéről és nemsokára mintha betöltötte volna az egész világ- egyetemet, egyre hangosabbra, válva, mígnem jajgató, síik oltó üvöltőké erősödött. Nincs a világon sehol olyan szélvihar, mint amely a hó- mezőkön söpör végig. Sehol a. világon nincs tele jajgató, síró hangoknak ilyen zűrzavara vak Philiipnek ez már nem volt újdonság. Hallotta már minden változatában. Emberek meg- íéholyodtak már ettől a hangzavartól. A hosszú téli éjszakákon, amikor öt hónapig nem látták megcsillanni a Napot, még az apró barna eszkimók is „íkeszkvao" lettek és élemészt ették magukat őrületükben, amelyet ez a szélvihar okozott. És ez a vihar itt nyargalt most a faház fölött. Célie torkában csöndes zokogás remegett. A sötétség olyan gyorsan berontott, hogy Philip nem is láthatta őt, csak ott, ahol fehér arca sápadt árny lett a sötétségben, de érezte testének remegését. — Csakugyan ma reggel látta először ezt. a leányt? Nem régen, reges-régen történt? Nem vált részévé azóta teetének-lelké- mek?... Kinyújtotta karjait. A leány meleg, remegő, engedelmes módon ott volt karjai között a sűrű sötétségiben. Philip lelke vad ujjongással szárnyalt a vihar szárnyain. Kebléhez szorította a leányt és azt mondta: — Nem lehet semmi bántódásod, kedves. Semmi... semmi... semmi... Egyszerű, értelmetlen dolog volt ezt mondania — ezt és semmi egyebet. És mégis elismételte újra meg újra, egyre szorosabban magához ölelve a leányt, mígnem sziveik egymáson dobogtak. — Nem lehet semmi bántód ásod. Semmi... semmi... Philip lehajtotta, a fejét. A leány feléje fordította az aroat és Phílipbéii hirtelen itpizEérgett Géllé ajkainak édes érintése. Megcsókolta a leányt és a leány nem húzódott el tőle. Érezte a sötétségben a leány arcának lángolását. — Nem lehet semmi bántód ásod. Semmi... semmi! — kiáltotta, szinté zokogva boldogságában. Á szélvihar hirtelen rohamára a faház megrecsegett és ugyanabban a pillanatban az ablak alól süvítő kiáltás hallatszott, amelyet Philip még soha életében nem hallott. A kiáltásra Brr : Johnson farkasainak üvöltése felelt a zugó szélviharban. •XV. FEJEZET A tűzvész Philip eleinte azt hitte, hogy maga Braun Johnson kiáltott, visszatérve ki vihariban. Céhének mintha elállt volna a lélekzete. Mind a ketten a hang ismétlődését, várták, vagy valami jelet a zárt kapu mögül. Különös volt, hogy a vihar abban a pillanatban annyira le csönd eeed- jék, hogy mind a ketten meghallhassák a, szivük verését-. A leányé úgy vert, mint egy kis kalapács. Philip odaszoritotta, arcát a leányéhoz és hirtelen, vidám megért éssel el nevette magát,. — Csak a, szél volt, kedves mondta. —- Még soha, nem hallottam ilyet, soha! Megtévesztette még a farkasokat is. Eszem a drága szív ócskádét, hogy megijesztett. De elég ás vcxlt már ebből. Meggyujtsunk egyet Brnm gyertyáiból? Fogta a leány kezét, míg odatapogatózott, ahol nappal Braun mártott gyertyáit látta. Gélje tartotta a két gyertyát addig, amíg Philip inegö'vujbotta őkét. Sárga lángjaik megvilágító tták a leány arcát. Philipé árnyékban maradt. Amit most a leány sugárzó szemeiben látott, attól majdnem megölelte, gyertyáétól, mindenestől. De Célie megfordult és odament az asztalhoz. Philip addig folytatta a gyertyagyujtogatáet, amíg öt-hat szálnak fénye meg nem töltötte az egész szobát. Bűnös tékozlás volt ez, de olyan pillanatban történt, amikor Philiipnek elég volt uralkodnia magám. És nagy vágyat is érzett arra, hogy valamiben tékozlóan -bőkezű legyen. Mikor meggyujtotta hatodik gyertyáját és szembenézett Célievel, a leány az asztal közelében állt és olyan nyugodtan, olyan szelíden, akkora bizalommal nézett Philipre. hogy az áhkatosam áldotta az Urat, amiért csak egyszer csókolta meg a- leányt, csak egyetlen egyszer! Megremegtető gondolat volt tudni: .a, leány tudja, hogy ő szereti! Erről most már nem lehetett kétség. Ugyanaz a gondolat volt mind a, kettőjük agyában és Philip tudta, hogy Célie nemi szo- morkodik: a leány szemei és ajkának derengő mosolya elérőié bizonyították. Célie hefonta haját odaát a szobájában és a leom'ló hajfonat ott csillogott keblén a szelíd gyertyafényben. Philip gyengéden két kezébe vette a selymes hnj- fonatot ajkához emelte. — Szeretlek — mondta, lágyam. — Szeretlek. Egy ideig úgy állt ott. lehajtott fővel, arcához szorítva a leány haját. Mintha, valami csodálatos áldás áradt volna reá. A leány pedig remegő hangon beszélni kezdett. Aztán hirtelen a, fal felé fordult, levetette a- köpönyegét és ráakasztotta az ablakra. Sugárzó arccal intett a gyertyák felé. — Nem lesz semmi baj — mondta Philip. — Ebben a szélviharban nem fognak dárdát hajit ami. Hallgasd csak! A farkasok ordítása bele veszett a szélviharba, amely úgy megrázta a faházat, mint valami óriás hatalmas keze. Philip látta a, leány arcán, hogy minden bátorsága mellett, is megrendült a szélrohnm hatásától. Ez a. hangzavar odakünn nem hasonlított a szél zenéjéhez, sem a mennydörgéshez. Philip újra elővette zsebbevaló atlaszát, és kibontotta Kanada térképét* 4
