Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-14 / 111. (3221.) szám
7 JÖ^mirisJl^TasáraapK ^l«GMA\A&^ARfn'KLAE> (Uúkú mm itcftefe máo^hoMva Irta: NEDBAUEG PÁL Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka, pontosan éjiéikor, amikor Berliniben fellángolt a könyvek máglyája, magán társaságiban tartózkodtam, irék. festők, zenészek társaságában. Az ezúttal merő gúnyból zavartalanul működő rádió zengett a dermedt csendben, a nagy letöréséig némaságában: „Átadom Mann müveit a tűznek! . . , Átadom Freud müveit a lángoknak!... Kerr, TudhoLsky, Ossietzky, Hirschfeld, Remarque . . .“ Felsorakoztak a nevek, világhírű, nagyhatású müvek: „Átadom a tűznek ... a lángoknak ...“ Minden nagy név után a tömeg autodafés üdvrivalgása, a kielégített bosszú circenseses ujjongá- sa: Végre ők Ítélkeztek a nagyok felett, a tehetségtelenek a zseniális ok felett. Azok,, akikről a Hároimgaraisos opera énekli, hogy nem látod őket, mert a sötétségben állnak életfogytiglan, a korlátoltság börtönében és a szegénység számkivetettségében. Azok, kik nem tudnak az embertárs szemébe nézni, mert az embertárs szerencsésebb náluk és övé a siker, a hírnév és a vagyon,, övé a napfény és a világkerekség és reá tekintenek a leány- és asszonyszemek . . . Ráncosán elkeseredett arccal, lehajtott fejjel járnak az uccán és ülnek a szalonban, derű nélkül, átkos humornélküliségben: forradalmat az érvényesülni nem tudás okozta bosszúiból állító, gyávaságból megmozdulásra képtelen filiszterek . . . Itt ülnek a rádió előtt félkörben! — riadtam fel hirtelen és úgy éreztem, hogy ebiben a pillanatban láttam meg először valójában ezt a tucatot, Írókat, festőket, zenészeket, akiket közel egy évtized óta jól ismerek. A berlini máglya lángja iminha elborította volna a prágai szobát: a villany 'kialudt és megkezdődött a kisértetjárás. Színpadi írók, akiknek darabjait műkedvelők adják ölő meghívott közönség unalmára; regényírók, a ,, szer zö—is a já t—kiadásai—m i nden—jog —f enn- tartva” fajtájából; zenészek, akik hiába várják évtizedről-évtizedre, hogy hanggá változzon a kottapapir — — a féltehetség tehetségtelenjei és tehetetlenei, azok, akik sötétben rójják a dilettantizmus és az élet útját és napihireket gyártanak egy zuglap számára, mert nincs kiadó, aki megvenné a kézirataikat; a Háromgarasos opera művészeti koldusai: itt ülnek ebben a szalónban és élvezik a Nagyok máglyahalálát Berlinben, gyönyörködnek, kéjelegnek benne, hogy a butaság megfujta a szellem elleni riadót. Hangos szóval és patetikus teglejtésekkel protestálnak e vandalizmus ellen és drámai redőkbe szedeti arcukon visszfényük a névtelen fájdalom, amelyet a fölött éreznek, hogy ... ... nem az ő müveiket ítélték Berliniben máglyahalálra? Egyetlen egy van köztük, akinek a könyveit Berlinben most égették el. Ez is itt van a többi közt, de szótlan és közömbös. A többiek, a be nem érkezettek, akiket nem vett észre a máglya és akiket nem érdemesítettek arra, hogy müveiket elégessék, mert jelentéktelenek és ismeretlenek, részben zajosan, részben szótlanul protestálnak, de végtelenül szomorúak és arcukról leri a fájdalom, hogy még csak elégetés sem lett az osztályrészük. A kifogástalanul működő rádió ontja a híres neveket és millió ember hallgatja a földkerekségen ebben a pillanatban „Thomas ‘és Heinrich Manót átadom a tűznek . . . Freudot, Kerrt, Hirschfeldet átadom a lángoknak . . .“ A máglyás nevek az örökkévalóság utókoros garanciájával .szöknek tel az égre, kivételes meteorok a különös májusi éjszakában, — az emberiség legnagyobbjai nem lehetnek híresebbek azoknál, akiket most Berlinben máglyán elégettek . . . Ó, évszázadokban egyszer kínálkozó szerencse és ezt a szerencsét elszalasztottuk! Az egész világsajtó hiába bömbölte volna hónapokig, hogy Tehetségtelen Tamás könyve nagyszerű alkotás, nem hitték volna el. Ha most Guthjahr vezér Berlinben prok- lamálná: „Tehetségtelen Tamás könyvét átadom á lángoknak!” —, világhírű lenne és a külföldön létesített német kiadók kiragadták volna a kezéből legfrissebb kéziratát. Ó, mért van csak az arrivének szerencséje? Olyan szerencséje éppen neki aki már mindent elért. hirt,, vagyont, napfényt és- azt. hogy a leányok és asszonyok szemei reá te kintenek? Nem elég? Mindent neki juttat a sors? A máglyahalálnak évszázadokban egyezer kínálkozó és talán soha vissza nem térő fantasztikus szerencséjét is neki, csak neki? Nézem őket, a szomorúakat, a letérteket, az elkeseredetteket, akiket nem Ítéltek máglya- halálra és megvilágosodik bennem, hogy életük egyetlen nagy esélyét elmulasztották: a máglyát. Nézem a szótlan és közömbösen megelégedett arrivét, e kör egyetlen emberét, akinek neve a máglyaégetéssel az első sorba ugrott, Thomas Mann és Freud. Stefan Zweig és Kerr mellé: és megvilágosodik bennem, hogy porrá vált és feltámadt . . . Látom, hogy sötét és vésztjósló pillantásokkal mérik végig a derű nélküli, forradalmat az érvényesüld nem tudás okozta bosszúból áh idő, gyávaságból megmozdulásra képtelen, mágl-yahalált sóba el nem érő filiszterek és amikor elhangzott Berlinben az utolsó szó a nagy csendben összeomlik a máglya és a prágai szalónban újra kigyullad a villany, a félkör közepébe huzom a székem és töltött pohárral a kezemben Anakreon stílusában görög-derűsen kérdem: „Nem ismeritek Wil- de meséjét arról az ifjúról, aki Krisztusnak nem követője, de utánzója volt?” Aztán nem várva be a meglepettek válaszát, anekdotás rövidséggel elmondom: Mikor Krisztust megfeszítették és a tanítványok halálos szomorúsággal a szivükben bujdostak a Golgota környékén, az Olajfák hegyének tövében egy ifjúra bukkantak, aki keservesen sirt. „öt siratod?” — kérdezték. Az ifjú végignézett rajtuk és nagysokára felelt: „Minden erőmmel arra törekedtem, hogy olyan legyek, mint a Mester. Külsőleg a megtévesztésig hasonlítok rá. Szegénységben éltem. Prédikáltam, amit ö prédikált. Tani toltam, ahogyan ő tanított. Odaadtam a kegyetlen Pilátus elé, mint ő és azt mondtam, hogy én vagyok Izráel királya. Ü, mindent megtettem, amit ő tett ...” — Újra keserves sirásra fakadt, majd kitört — „Mindent megtettem, amit ő tett és mégsem, mégsem feszitettek meg!!” Ebben a pillanatban tangóban szólal meg a rádió. Az egyik' hölgy Varsót kapcsolta, ahonnan tánczenét közvetítenek. A máglya- halál visszavonhatatlanul el van mulasztva. Mosolyogva hajol meg a hölgy előtt és ő holtak felett kényes eleganciával táncolja velem az életnek örvendő.]? táncát. Csak félfüllel hallok egy megjegyzést, amely gyilkos dárdaként repül a társaság egyetlen arrivéja felé: „Bizony nem olyan egyszerű, máglya- halált halni! Kinek van ilyen reklámos szerencséje?” 1 feledi gazdáit félmilliós ¥álfóii§ari a legfelső bíróság előtt Végső tokon is fölmentették a váltósikhasztássaí Pólós Gyulát, mivel beigazolódott, hogy vevőtársiii érdekében helyezte el a félmilliós váltót a kőiesönínyujtó banknál Rimaszombat, május 13. (Saját tudósítónk ■ jelentése.) Most érkezett meg Brúnóból a legfelső bíróság döntése, amely szenzációs fináléval- rekesztette be a feledi Cibur-birtokét megvásárló tizenhárom feledi gazdának Pólós Gyula feledi birtokos ellen negyedik éve folyó perét,. A per tárgya egy állítólagos elsikkasztott félmilliós váltó volt. A legfelső bíróság m első- s másodfokon elhangzott Ítéleteket megerősítve teljesen rehabilitálta a váltók jogtalan felhasználásával vádolt feledi bfrtokó^tV Kimondotta Ítéletében, hogy "Pólós Gyulai, & birtokvásárló csoport bizalmija, jóhiszeműen és vevő-társai érdekében járt el, amikor a félmilliós váltót a társak által felvett kólÜektiv kölcsön fedezetéül a vevők érdekében és javára elhelyezte s igy sem a váltóik visszaadására, sem azok értékének megtérítésére nem kötelezhető. Az érdekes Ítélettel végződött négy éves per előzményei hét évre nyúlnak vissza. Néhai Cibur Pál feledi földbirtokos Feled község határában lévő hatalmas birtokát még 1926- ban eladták az örökösök 13 feledi gazdának, akik, miután készpénzzel nem rendelkeztek, a vételár fedezetéül dr. Zádor Jenő feledi ügyvédnek, az eladók megbízottjának, egymillió koronáról szóló kollektív váltói adtak át fedezetképpen, több darabban az ideiglenes adásvételi szerződés aláírása alkalmával. Azután bankról-bankra jártak, hogy megfelelő kölcsönt szerezzenek a megvásárolt birtokra. A rimaszombati Rolincká Bánka hajlandónak is mutatkozott megfelelő telekkönyvi biztosíték mellett hitelt nyújtani, minthogy azonban a földreform értelmében a Cibur-féle ingatlanok akkoriban még lefoglalás alatt állottak s a tulajdonjogi bekebelezés keresztül vihető nem volt, ezért a bank a bekebelezés lehetővé tételéig külön biztosítékot is követelt. A vevő konzorcium bizalmija, Pólots Gyula feledi birtokos, aki társai nevében a kölcsön megszerzése ügyében tárgyalt, a bank kívánságára ötszázezer korona értékű váltót kieme®t a dr. Zádorniál letétbe helyezett váltók közül és azt átadta a Rolincká Bankának külön biztosítékul. Mivel a banknál a kölcsönügy ilyenformáin simán elintéződött, a dr. Zádornál maradt és fölöslegessé vált másik félmilliós váltót Pólóé megsemmisítve visszaadta társainak. A birtokvásárlás ügye ezzel rendes mederbe terelődött s 1929 őszén nem merült fel többé a Rolnická Bankának adott félmilliós váltók ügye. Akkor azonban váratlanul közbejött a feledi Klein Dezső emlékezetes vasúti balesete s a kuszáit üzleteitől drukkoló feledi gazdák akkor arra a gondolatra jutottak, hogy Pólós Gyu.'Já talán Klein Dezső érdekében ! használta fél félmilliós váltójukat. 1 -I jvetelni kezdték tőle a váltó kiszolgáltatását s amikor Pólós ennek a bankkal történt megállapodás folytán nem tett eleget, sikkasztás címén feljelentették a rimaszombati ügyészségen. A bűnvádi eljárást Pólós Gyula ellen bűn- cselekmény hiányában rövide-sen hivatalból beszüntették, mire a magukat megkárosi- tottnak érző feledi gazdák, névszer int Sz. Kovács József, ifj. Csánk László, Huszti József. Czikora Gyula, Együd János, B. Kovács Barna,. Varga Lajos, Kovács György,- Együd Mihály, Imrecze János, Együd György, Kel- ler Barna és Torma József a rimaszombati kerületi bíróság előtt polgári pert indítottak Pólós Gyula ellen s azt kérték, hogy kötelezze a bíróság Pólós Gyulát a félmilliós váltók kiszolgál tatására a rajtuk szereplő afiáirások megseammiJsitéSc céljából, ellenkező esetben helyezze bírói leilétbe a viszatartott váltók értékét. A kerületi bíróság a kassai felső bírósággal egybehangzólag arra az álláspontra helyezkedett a per során, hogy a Rolnická Bankának külön kollektív biztosítékként a vevötársak nevében letétbe helyezett váltók visszaszolgáltatására Pólós Gyula nem kötelezhető, mivel a banknak mindaddig jogában áll fedezetül visszatartani a váltókat, amig a telekkönyvi tulajdonjogátirás az összes vevőkkel szemben meg nem történik. A most elhangzott brünni ítélet végső fokon szankcionálta a rimaszombati kerületi é,s kassai felsőbíróság Ítéletét és megállapította azt, hogy Pólós Gyula jóhiszeműen és vevőtársai érdekében járt el, amikor a félmillió korona értékű páltót átvette és azt a Rolnická Bankánál a vevötársak érdekében és javára elhelyezte. Az ítélet nem csak Feledem, hanem az egész vidéken, ahol annak minden fázisa állandó szóbeszéd tárgyát képezte, a szenzáció erejével hatott. Mint értesülünk, a felpereseket közel harmincezer korona perköltségben marasztalta el a bíróság s egyedül csak az ítéleti illeték 8000 koronát tesz ki. EL B. Budapest, május 13. (Budapesti szereksztő- ségünk telefon jelentése.) A képviselőház tegnap délután tartott ülésén folytatta a költségvetési vitát. Usetty Béla képviselő melegebb és szorosabb kereskedelmi összeköttetést kíván Ausztriával, természetesen a meglevő magyar ipar mai állapotának teljes megvédése mellett. Dauernhorn Károly a szomszédos államokkal való gazdasági helyzetet taglalja. Nézete szerint Csehszlovákia neon kíván Magyarországgal normális kereskedelmi összeköttetésbe lépni. Romániával kapcsolatban megállapítja, hogy Magyarország és Románia külkereskedelmi mérlege egymillió pengővel passziv Magyarország terhére. Nem érti, hogy Magyarország ennek ellenére mégis miért favorizálja a román fabehozatalt, noha. Románia a magyar ipari termékeket nem veszi fel. Simon János beszédében azt. adja elő, hogy választói kerülete szomszédos Bleyer Jakab kerületével. Egyébként Bleyer és a szónok is villányi születésű és igy igen jól ismerik egymást. A szónok mint érdekességet felemii ti, hogy Bleyer választói ügyes-bajos dolgaikban állandóan őt keresik fel. S amikor ezeket az embereket figyelmezteti, hogy nekik is van képviselőjük, miért nem fordulnak hozzá, erre 12. Ez a három ieJ már átmen i köztudaiba. Bristol Budapest . 1 2. - P. - é p t ad naponta nagyon iószobá* elsőrangú ellátással. A vendég minden kényeiméi megtalálja. Délután és este tánc A bárban intim hangulatos esték mindig azt mondják, hogy azért nem fordulnak Rleyerhez, mert ő mindenkit kirúg, aki nem pángermán. A szomszéd államokkal való gazdasági kapcsolatok kérdése foglalkoztatja a magyar parlamentet
