Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-23 / 94. (3204.) szám

r 1933 április 23, vasárnap. sett. Sakkal többet jelen Itüebefct volna egy­két esztendővel ezelőtt. A mául a jóvátételek ügyének Lausanneban történt rendezése egy évvel azután az időpont után követke­zett be, amikor Németország már beszüntet­te a fizetéseket, igy elkésett a világgiazxiasági konferencia összeülése is, de meg az Egye­sült Államok most bekövetkezett lépése is nagyobb romhalmazt kell hogy eltakarítson az újjáépítés uttjából, mint ahogy az kellő előrelátás mellett történhetett volna. Anglia nagy erőfeszítéssel védekezik a font árfolyamemelkedése ellen, nehogy az eddig élvezett előnyöket kénytelen legyen feláldozni. Franciaországot fenyegeti a leg­nagyobb károsodás, mert a Banque de Fran­cé aranykészleteinek értéke oly miértékben válik problemafiiteussá, amilyen mértékben a többi államok az aranyalapról letérnek. Franciaországon kívül tulajdonképpen már csak Hollandia és Svájc tartanak ki az arany mindenható uralma mellett, amely abban a pillanatban amúgyis megszűnt a pénz helyes értékmérője lenni, amelyben a különböző devizakorlátozások a nemzetközi váltóárfo­lyamok szabad kialakulását korlátozták. Rooseveltnek a meghívott európai állam­férfiakkal való tanácskozását az Unió leg­újabb lépése még jobban komplikálja. Ugy- látszik, hogy a gyors cselekvés szükségsze- frübége általános meggyőződéssé vált, mert a hirek szerint a népszövetség vezérl i tikár sá- gát MaoDonald utasította, hogy a világgaz­dasági konferencia előkészítő bizottságát már április 27-re hívják össze Londonba. A konferencia oly súlyos és a mai helyzetet mélyrehatón érintő kérdéseket van hivatva megoldani, hogy gyors eredményekre még a legoptimisztikusabb várakozás mellett sem lehet kilátás. Amerika lépése kézzelfogható­an leplezte le az eddig folytatott gazdasági és pénzügyi politika tehetetlenségét, mert hiszen a világ nagy részének kényszer- egyezségéhez vezetett. Hiszen bizonyos, hogy azok az államok, melyek még eddig kitartot­tak álláspontjuk mellett, saját versenyké­pességük érdekében 'követni fogják Anglia, az Egyesült Államok, a skandináv államok és a többiek példáját. Beigazolódott az, amit csak a politikusok nem láttak, de amit Kay- nes és más neves közgazdászok évek óta jó­soltak, hogy tudniillik a közgazdaság prospe­ritásának megszűnését nem lehet állandósí­tani s hogy a nemzeti termelést épp úgy, mint a világkereskedelmet, csak a termelés jövedelmezőségének biztosításával lehet alá- épiteni. Roosevelt hír szerint hajlandó megtenni az első lépést a vámok leszállítása és a kivi­teli korlátozások leépítése érdekében. De egész bizonyos, hogy ennek csak akkor van értelme és csak úgy valósítható meg, ha a többi államok egyidejűleg követik az Unió példáját. A vámfalak lebontása viszont át­meneti idő alatt kiszárnithatatlan következ­ményekkel járhat az E,gyesült Államok pénzügyeire, mert a vámbevételek elmara­dása felborítja úgyszólván az összes tagálla­mok amúgy sem kedvező pénzügyi egyen­súlyát. Megint eljutunk ahhoz a kérdéshez, mely­be a gazdasági kibontakozás vizsgálatánál szükségképpen mindig beleütközünk.. Csak szoros nemzetközi együttműködéssel, amely a feltétlen lojalitáson és bizalmon .épül fel, lehet a mai bajokat megszüntetni. Nemcsak az elhatározások megszületése, hanem az ■esetleges együttműködés végrehajtása is az államok közti tarlós és bensőséges együtt­működést kivan. Az árkérdés megoldása, az 1913. évi árszin vonal vissza állítása lesz a vi­lággazdasági konferencia egyik legfontosabb feladata. Kavnes elgondolása szerint az álla­mok szolidáris felelőssége mellet 5 milliárd dollár aranykötvénv volna ki bocsátandó Az így jelentkező pénzbőségnek kellene az árak és elsősorban a mezőgazdasági termények j árának emelkedését előidéznie. Az esrymá- j sért vállalandó szolidáris jótállás vállalásá­nak előfeltétele isimét a politikai ellentétek kiküszöbölése- Sajnálatos, hogy az emberi gyarlóság és rövidlátás oda juttatta a vilá­got, hogy csak kénvszeregvevséci eljárás le­folytatása után képes az újjáépítés munkájá­hoz hozzáfogni. Kétségtelen, hogy a legközelebbi hónapok leül politikai eseményeit most már a London­ban összeülő világgazdasági konferencia fog­ja dominálni. ,A leszerelés, a szövetségközi adósságok rendezése háttérbe szorulnak, ha­csak a Távol Kelet nem fordítja meg várat­lanul a helyzetet és Japán mohosága nem idéz fel olyan eseményeket, amelyek keresz­tülhúzhatják az összes számításokat. A gazdasági együttműködésnek a világhá­ború után oly sokszor fölmagasztalt mód­szerei eddig csupán ezt az egy kézzelfogható eredményt termelték ki: a föld leggazda­A japánok visszavonultak a kínai fai mögé Tokio, április 22. A japán csapatok parancsot kaptak, hogy a kínai faltól délre cső katonai operációkat beszüntessék és vonuljanak vissza a jeholi határra. Ha a kínaiak nem támadják meg a japánokat, akkor a jeholi határon maradnak és nem folytatják az előnyomulást. Ab elmúlt na­pok ofíenzivája Is csak azért történt, mert a kínai csapatok nap-nap utón nyngtalanitották a japá­nokat. Jehol és Kína között semleges terület lé­tesül, Pekinget és Tiencsint a japánok nem szán­ják meg, ámbár a kínaiak nem tudnák megaka­dályozni a két főváros elfoglalását. MEGHÍVÓ A magyar nemzeti párt 1933 -május hó 14.-én .délélőti 10 órai kezdettel Léván a vá­rosi szálló nagytermében , országos nagygyűlést tart, melyre a párt összes tagijait meghívja. Tárgysorozat: 1- Elnöki megnyitó. Törköly József dr. or­szágos pártelnök, nemzetgy. képviselő. 2. Szent-Ivány József pártvezér beszámo­lója. 3. Mezőgazdaság. Szilassy Béla dr. orszá­gos pártelnök, szenátor. 4. Kisipar. Koczox Gyula kerületi elnök. 5- Munkásság. Holota János dr. nemzet­gyűlési képviselő. 6. A párt ifjúsági mozgalmai. Járass An­dor, kerületi elnök, tart .-gyűl. képviselő­7. Egyházpolitika. Giller János dr. tartó mányigyülési képviselő. 8- Kulturális kérdések. Sörös Béla refor­mátus teológiai igazgató. 9. Tartom ánygyü'lés. Salkovszky Jenő dr- elnök, tartománygyülési képviselő. 10. Szlovenszkó autonómiája. Vukovich Ist­ván dr- ' 11. Szövetkezet, önsegély. Fodor Jenő gaz­daszakosztályi igazgató. 12. Tisztujitás- Országos pártvezetőség vá­lasztása. Nagy Sándor orsz. pártigazgató. ★ ★ ★ Felhívjuk a párt tagjait, hogy tagsági igazol­ványukat ni agukkal hozzák. Kelt 1933 április hó. Elszállásolásról a párt lévai titkársága gondoskodik értesítés esetén­Az országos elnökség. gabb államai is kénytelenek kényszeregyez­séget kötni. Az emberek megszokták az utóbbi eszten­dők során, hogy- minden elhúzódik, hogy a szőnyegre kerülő problémák megoldása an­nál kétségesebb, minél nagyobb a jelentősé­gük. Okunk van feltételezni azt, hogy a vi­lággazdasági konferencia ebből a szempont­ból szakítást jelent a múlttal. A kísérlet a tizenkettedik órában indul meg, sikeréhez elsősorban a legnagyobbak érdekei fűződ­nek. Ellenkező esetben hiábavaló a kény­szeregyezség, mert a felek képtelenek lesz­nek betartaná a kvótát. Ida: Saváéi VII. (ii) Hat hónap múlva Klárika Benedek drámaíró felesége volt. Lujza tan te, az alapítványi hölgy csakugyan hordozhatott a lelkében valami régi. romantikus emléket, amely tele volt szerelemmel és szenvedéssel; másképp érthetetlen lett volna hogy beleegyezett a házasságba és a végrendeletét sem másította meg. Rickenburg Andor báró is be­lenyugodott a sors intézkedésébe. Benne maradt a hadsereg kötelékében s most azon gondolkozik, hogy adósságai miatt mégis előbb-utóbb meghá­zasodik. Eleinte bolond tréfának tartotta, de most már nem talált benne semmi lehetetlent, hogy fele­ségül kéri a dúsgazdag Várossy Lenkét. Klárika már elvégezte az egyetemet és megsze­rezte a tanári diplomát. Beköltözött Gábor garzon- lakásába, a szomszédos négy szobát is kibérelték és ott ragyogó müvésztanyát rendeztek be a ma­guk számára. A mézeshetek után sok látogatást tettek és nyílt házat tartottak. Péntek volt a foga­dónapjuk és ötórai teáikon gyakran megjelent az a szépkezii asszony is, akiről azt suttogták, hogy valamikor Gábor múzsája volt. Klárika is hallott egyet-mást erről a regényről, de csak mosolygott az emberek szennyes fatáziáján. fi nem tudta el­képzelni, hogy Gábor valaha is tudott volna f’só kölni asszonyszemélyt mást, mint őt. Tudta, hogy az ura elég viharos és tarka-barka legényéletet élt,; tudta, de nem hitte el. Gábor olyan komoly és imponáló ember volt, olyan fenséges magasságban állt a többi férfi felett... olyan hűséges és Úszta volt a szerelmében — igen, Gábor nemcsak az ura. a szerelmese, a párja volt, hanem az édesapja is. fi úgy rajongott érte, olyan alázatos boldog szere­lemmel. mint akkor ott a somlóiuti kis hálószobá­ban. a -telefonon át folytatott beszélgetések idején, egy gyermekiélek égő extázisával. Gábor és Klárika nagyon boldogok voltak. Klá­rika ki virult, és a városban nem volt vita afelől, hogy ő a társaság legszebb asszonya. Az asszo­nyok irigyelték, csodálták, utánozták, a férf ak körülrajongták. Gábor is gyönyörű szál ember volt. komoly, okos, nagyszerű férfin, az irodalommal, amiót,a megházasodott, csak mellékesen, pihenés és szórakozásképpen foglalkozott, ellenben meg tan üt gazdálkodni és a nyarat Veszprém-megyében töl­tötte, ahol a birtoka volt. Klárikát napról-napra szenvedélyesebben szerette, de már kezdettől fog­va nagyon féltékeny volt és ezt nem is tagadta. Ha Klárika megkérdezte tőle, hogy milyen alapon féltékenykedik, tréfásan igy7 felelt: — Hátha egyszer rosszul kapcsolják a telefo­nodat! És ezt olyan melegen és tiszta gyengédséggel, olyan forró és mély szerelemimel mondta, hogy nem is lehetett rá megneheztelni. De adott ő komolyabb válaszokat is. Nyugod­tan, de ellentmondást nem tűrő hangon kifejtette, hogy igenis féltékeny, először, mert határtalanul szerelmes, másodszor, mert ismeri az asszonyokat és tudja, hogy az asszonyra magára nézve is mi­lyen veszedelmesen kísértő az, hogy szép és har madszor, mert Klárika is szép és Klárika is asz szony. Klárika azért sem haragudott, amiért esküvő után meg kellett ígérnie, hogy Rickenburg Andor bárót, a volt vőlegényét, következetesen távol fog­ja magától tartani, sőt egy kicsit hizelgett is a hiúságának, hogy a büszke, vakmerő, sőt gőgös Gábor vele szemben nem szégyenli a féltékenysé­gét. Klárika magáról tudta, hogy ez azért van, mert nagyon szereti őt. A szerelem ott kezdődik, ahol a féltékenység, a bizalom pedig ott, ahol ezt a férfi be meri vallani. Az első esztendőben mindez azonban csak elmé­leti értékű eszmecsere volt. Boldogok voltak és egyikük sem tudta elképzelni, hogy ez másként :s lehet. Gábor sokat utazott, sokat dolgozott. Klári­ka sokat volt egyedül s ugyanúgy élt, mint a töb­bi gazdag, fiatal és ünnepelt dáma: táncolt, autó­zott, sportolt, gyereke, nem volt, nagyon szerette Gábort, büszke volt rá és nagyon félt tőle... ez volt az élete és a bárót az egész esztendőben nem látta sehol. Négyszemközt, esténként, vagy reggelizés alatt — ezek voltak a legmeghittebb és legédesebb per­cek életükben — sokszor beszélgettek arról, hogy az ö életükben milyen nagy szerepe- van a vélet­lennek. — Én azt hiszem — mondta egyszer Klárika, — hogy minden a véletlenen múlik. Nein is a nagy, életbevágó, sorsdöntő szükségszerűségeket értem, amelyek a.z ember születését, gazdag vagy szegény voltát, szépségét vagy csúnyaságát döntk el aka­ratukon kívül álló végzetes beavatkozásukkal. Ez az isteni Gondviselés dolga. Én csak az igazi vé­letlenekre gondolok, amelyek lépten-nyomon, szin­te észrevétlenül befolyásolják az emberi élet mene­tét s amelyek egymásba kapaszkodva, vagy egyik a másikat lerontva, tragédiákat vágj7 komédiákat iktatnak sorsunkba. Amit fátumnak hivnak. Gábor más véleményen volt. — A véletlen: ez az országút, amelyen vala­mennyien járunk; de hogy mekkora utat teszünk meg és hogy hová lyukadunk ki: ez a jellem dol­ga. Nem pedig a fátumé. Klárika erre tréfás kérdéseket tett fel és való­ságos játékot talált fel, amelynek ez volt a neve: Mi lett volna, ha ...? És hamarjában egész tömegét zúdította Gá­borra a „Mi lett volna, ha?“ kérdéseknek. Mi lett volna, ha a telefonközpont nem velem, hanem egy öreg kisasszonnyal, mondjuk Rickenburg Lujza alapítványi hölggyel kapcsol össze téged ama ne­vezetes napon? — Mi lett volna, ha én leteszem a kagylót? — Mi lett volna, ha nem betegszik meg Lujza néni és nem kívánja a házasságot Rickenburg An­dorral? Jegyezze meg ön is, Hogy az LfítuLIQiiH víz, A világon legjobb! Hashajtó ásvánjviz. — Mi lett volna, ha. nem levélben, hanem telefo­non búcsúzom el tőled? — Mi lett volna., ha... igaz, ezt már sokszor meg akartam kérdezni tőled... mondd csak. hogy találtad te azt el olyan pontosan, hogy karácsony előtt beszéltünk egymással utoljára.., Gábor nem is tudta, hogy miről van szó. — Hát Andor, amikor a lovagiam ügyeteket el­sőim itottát ok, megkérdezte tőled, hogy mikor szakí­tottam félbe a mi telefonismeretségünket. És te azt mondtad, hogy karácsonykor, pedig mi még a nagyhéten is sokszor beszélgettünk. Ez már nem is véletlen, de valóságos csoda volt. a mi életünkben- Ha akkor az igazat mondod, Andor indultál és megveirekszik veled, vagy engem öl meg felhábo­rodásában ... Akkor egyikünk talán már nem is élne... Klárika majdnem sírva fakadt erre a feltevésre, de Gábor jóizüen elnevette magát. — No, csodáról, sőt ez esetben még véletlen­ről sem lehet beszélni. A báró segéde tői, am kor a darab témája miatt kérdőre vontam, megkérdez­tem, hogy ezt milyen címen teszik, ök azt válaszol­ták, hogy te karácsony óta a báró menyasszonya vagy... Tudomásul vettem-.. Mikor aztán a báró megkérdezte tőlem, hogy mikor szakítottál ve­lem ... no, annyi fantáziám csak van. hogy kita­láljam, mit kell mondanom, hagy a bárót meg­nyugtassam! Klárika Gábor nyakába borult, és meghatva súg­ta, a fülébe: — Igazad van. És mégsem véletlen __Úgy van­Mi nket a véletlennél nagyobb és szeutebb erő ho­zott össze. A második esztendő tavaszán Klárika egy cse­kély kis légcsöhurutot kapott s az orvosai ten­gert ajánlottak. Elhatározták, hogy Klárika lemegy Nizzába. Gábor nem mehetett vele. Akkor Írták ki a választásokat ős a miniszterelnök azt akar­ta, hogy Benedek Gábor, az író is vállaljon man­dátumot. No jó, hát akkor a mama kiséri el Klárit. Klárika papája nngynehezeu rászánta magát, hogy szintén fellép képviselőnek. Azt meg a vas­megyei főispán erőszakolta. Erié Lujza néni vál­lalkozott, hogy Klárikát leviszi a tengerpartra de ő utálja Nizzát,, ő csak Abbáziába megy, mert f a- ta! korában tiz tavaszt töltött ott s most legalább még egyszer körül akar nézni a régi emlékek szín­helyén. így törtónk hogy Klárika február végén Nizzába akart utazni az édesanyjával és ehelyett március 12-én Rickenburg Lujza alapítványi dámával Abba ziában szállt ki a hajóból. Gábor pedig ezalatt programboszédeket Irt a budai választók meghódítására. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents