Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-09 / 84. (3194.) szám

1933 Április 9, T&sárniap,

17

'PR&GM-MaG^R-HIRLAP

TUDOMÁNYOS ÉLET

Mikoviny Sámuel, a magyar kartográfiái úttörője Irta: BORBÉLY ANDOR dr.

Budapest, április elején.

A bécsi Hadilevéltárban magyar vonatkozások után kutatva, a sziléziai Közel városáról érdekes feliratú térkép került kezeinlk közé. Az ábrázolás a 18. századból származik és a következő felirat van rajta: Vestigla Coelae... bey dér Eroberung durch Königlich Ungarische Waífen. Kissé különösnek tűnt fel előttünk a térkép címe, miféle önálló vállalkozása lehetett a magyar királyi!) csapatainak ebben az időben? Gondosabban megvizsgáltuk a térképet és megtaláltuk készítőjének feliratát: S. Mikoviny eques Hungarus architectusque regius designabat. Mikoviny Sámuel volt tehát a térkép készítője, aki hazafias magyaros gondolkodásával még az osztrák örökösödési háborúban küzdő csapatokat is magyar királyiaknak nevezte el.

Mikoviny életéről és munkásságáról még nagyon keveset tudunk. Pedig ez a kiváló elme megérdemelné már, hogy életrajzának összefoglaló megírása elkészüljön. Az eddigi mulasztást még mentegethetjük azzal, hogy a háború előtti időkben nem volt önálló magyar katonai térképészet, minden munka osztrák-magyar, tehát osztrák volt és hogy igy tulajdonképpen most került sorra a magyar anyag kiválasztása és a kiváló magyar térképészek életrajzának feltárása. Az első lépések már meg is történtek e téren; külföldi, főleg bécsi levéltárakban egész sereg magyar kutató búvárkodik és a Budapesten megjelenő Térképészeti Közlönyben már Mikovinyrői is két igen értékes tanulmány jelent meg Irmédi Molnár László és Faller Jenő tollából. Tulajdonképpen az övék az érdem, hogy a szakkörök figyelnie ráterelődött és a magyar kartográfusok közt az őt megillető, magas helyre került.

A nógrádimegyei Abelfalván (Abelova) született 1700-ban, ahol atyja evangélikus lelkész volt. Ifjúságáról keveset tudunk, mindössze annyit, hogy első iskoláit Losoncon végezte, ahonnan a kor szokása szerint az evangélikus egyház támogatásával a jénai egyetemre került. Itt rövidesen feltűnik nagy rajziteheteógé- vel ég a szász-jénai hercegség udvari térképésze lesz. Fiatalon beutazta egész Európát, már ekkor levelezésben áll Bél Mátyással, a kiváló történésszel és geográfussal, akinek munkáiban később tevékeny részt vett, 1927-ben Tatán találjuk, ahol az Esterházy-urad a lomban végez vizszabályozási munkálatokat. A tatai Nagytó szabályozása is az ő müve volt, majd a tóvárosi Oeeketavat szorítja mederbe és egységes vizlevezetést adott a rendkívül bonyolódott vízrendszernek. 1728-ban megkezdi országos méréseit ég csillagászati helymeghatározásait, melyekkel alapját adja további térképészeti munkálatainak. Ekkor már javában készíti Bél Mátyás nagy munkájához, a Notitia Hungáriáéhoz térképeit, amelyek messze a kor színvonala felett állanak és általa a nagy munka méltán vetekedik minden hasonló korú kiadvánnyal. Térképeit az általa meghatározott és elfogadásra ajánlott pozsonyi kezdő meridiánra vonatkoztatva rajzolja meg, miáltal megteremti az első magyar kezdő meridiánt! 1735-ben Selmecbányára kerül, ahol a bányászati akadémia alapítása előttit működő két évfolyamú bányaaltiszti iskola tanárai között találkozunk vele. Erre az időre esik értékes bányamérnöki munkássága. 1740-ben a hadvezetőeég szolgálatában találjuk, ahol eleinte határtéiképeket rajzolt, majd résztvett az osztrák-porosz örökösödési háborúban is, mint királyi mérnök és több sziléziai vár és város tervrajzát és látképét készítette el azok ostroma alkalmából. 1745-ben ismét Tatán találjuk, ahol az almás-füzitöi mocsarak le csap olásával szerzett hervadhatatlan érdemeket. Utolsó adatunk róla, hogy 1749- ben a budai királyi palota átépítését az ő tervei szerint kezdték meg. 1750-ben váratlanul végeszakadt értékes munkásságának, aránylag fiatalon. 50 éves korában, alkotó erejének teljében halálozott el. Halála körülményeiről keveset tudunk, mindössze annyit, amit Moll Bernát feljegyzett az Atlas Hungaricus-ában. E feljegyzés szerint Bél Mátyás a Müller Ignác- féle 1709. évi Magyarország térképét újból ki akarta adni, a kiadás azonban elmaradt, mert Bél 1749-ben, Mikoviny pedig 1750-ben váratlanul elhunyt. ,Jgy tehát most egy más tudós és hazáját szerető magyar ember kell, hogy ezt a munkát elvégezze'4 — jegyzi meg Moll. Kiváló szakismerete és kiterjedt munkássága, főleg pedig Bél nagy munkájában publikált térképei — melyek önálló csillagászati mérések és számítások alapján készültek — a tudományos világ érdeklődését felkeltették és a berlini Tudományos Akadémia tagjává választotta. Nagy kitüntetés volt ez akkoriban magyar ember számára.

Nemcsak mint kartográfus volt kiváló, hanem mint ^érnök is megállotta helyét és feltétlenül Vásárhelyi Pál és más nagy magyar értékek mellett van helye. A vizezabályozáson kívül útépítéssel is foglalkozott, a Selmecbányáiéval utat is ő tervezte, úgyszintén sok más határúién ti országutat. A már említett nagy vizszabályozási munkálatokon kivtil a Selmecbányái gazdasági vízmüvek megépítésével js,

Örök életű müvet alkotott. A bányagépészet terén is halhatatlan érdemei vannak. Nagynevű munkatársával, Heti József Károly bányafőgép- mesterrel együtt szerkesztették meg az el6Ő vizoszlopo6 vjzemelő és váltévizkerekü szállítógépet, amivel nagy lendületet adtak a selmeci arany-ezüst bányászatnak, amely az 1730—40- ee években leküzdhetetlen technikai nehézségek miatt hanyatlani kezdett. Mint épitéezmér- nök is igen jó hírben állott, csak egy nagy müvét említjük fel: a budai királyi várpalota átépítését 1749-ben az ő tervei szerint kezdték el és csak korai halála akadályozta meg abban, hogy az építkezéseknél nagyobb szerepet nem játszott.

Amint a felsorolt töredékekből látjuk, Miko- vinynek igen nagy szerepe volt a 18. század első felének tudományos és technikai életében. Valóban nagy koncepciójú tehetség megnyilvánulásai voltak munkái, amelyek bármelyikével külföldön is érvényesülhetett volna. Mikor nagy feladataira vállalkozott, csak kevesen voltak, ■akik bíztak munkája sikerében. Bele volt ideg- ződve ebben az időben a magyarba az a helytelen felfogás, hogy ilyen nagy feladatokat magyar ember nem tud elvégezni — vagy legalább nem olyan tökéletesen — mint egy külföldi szakember. Maga Mikoviny is megvallja egyik munkájában: Sokan hitték azt, hogy a rám rótt feladat, különösen magyar embernek ke- resztülvihetetlen. Ezért igyekezett, hogy a külföld felé is megállja helyét. Idegenben tett utVelence, április eleje. Velence, a tulajdonképpeni Velence, ma is csak akkora, amimének vagy ezer esztendő előtt láttáik a Tégi portyázó magyarok, akik tömlőkön akarták megostro- molni és semmivel sem nagyobb, mint aminőnék Goethe látta, amikor másfélszáz év előtt a San Manco campaniléjének felső körerkélyéről elnézte zeg-zugos csatornáit, szűk uccácskáit és vörös cseréptetős házainak össze-visszaságát. Velence évszázadokon át nem tudott fejlődni: pedig a szigetek összefüggő kis csoportja már régóta szűknek bizonyult számára, itt már minden talpa la ttmyi hely be van építve és — több sziget, hiába, nem akar kinőni a tengerből, hogy helyet adjon újabb uccák, terek és paloták számára.

De Velence, mint minden olasz város, terjeszkedni akar. Lakossága évről-évre szaporodik. Szüksége van a terjeszkedésre. Ég mivel másutt nem talált újabb területet, a szárazföld felé fordult. Még pár év előtt 'is félelmetesen vakmerőnek tetszett az a terv, hogy közelebb kellene hozni a 6zárazföldhöz vagy egy alagúttal, amelyet a „Canale Grande44 alatt fúrnának, vagy pedig egy óriási híddal, amely Mestrénél kötné össze a szárazfölddel. Ma azonban, Mussolini évszázadában, Olaszország nem ismer lehetetlenséget és íme, megvalósitotta az óriási híd tervét, amelyet Róma születésének nagy ünnepén, április 21-én már át is adnak a forgalomnak.

Esztendőkön át tanácskoztak és vitatkoztak ezen a terven Velence urai, amíg csak Musso- linihez el nem jutott a gondolat és a tervből — íme — valóság lett. A Duce parancsára indultak meg a munkálatok és már két esztendeje, hogy az utas a vonat ablakából, amely Mesterből Velencébe robog a széles, több kilométer hosszú hídon, melyet még az osztrák uralom alatt, 1846-ban építettek, földet és lázas munkát láthat az ingoványos lagúnák helyén: kiszárították a sós vizek kanyargó ereit, töltéseket emeltek, óriási raktárak, tízemeletes sylo- sok és gyárak falai törnek az ég felé... Maga Mestre is, amely negyedszázaddal ezelőtt alig hatezer lelket számolt, ma több mint ötvenezer lakóval dicsekedhet és — gyárváros lett. És e gigászi munka közben, éppen Mussolini akaratából, két év óta még nagyobb munka folyik, igazi fasiszta tempóban: az uj híd épitése, amely lehetővé teszi, hogy ne csak a vonat futhasson be Velencébe, hanem a vasúti hid mellett épült uj hídon az autók, autóbuszok és kerékpárok sora.

Az „autostrada44 kiépülő tervei szerint Tori- nótól Fiúméig. Mustrán át, hatalmas autóország- utak építése indult meg Mussolini kormányzata alatt. Ez az óriási autóut Velencébe is be fog most kanyarodni az uj hídon és bármilyen hihetetlennek is hangzik, ez év tavaszán már autón lehet Velencébe menni, ahol már épül is Európa leghatalmasabb autógarázsa (eredetileg húszemeletesnek tervezték, de csak tízemeletes lesz)

jain szerzett összeköttetéseit kihasználva, idegen szakembereket kérdez meg munkái felől, hogy, amint írja: ne legyen Magyarországhoz méltatlan az, amit csinálok. Büszkén hivatkozik is egy helyen kartográfiai munkájában, hogy az eddigi geográfusok tévedéseit kijavítva Magyarországot az eddigi hamis megvilágításból kiemelte. Más helyen a térképek tudatlan szerkesztőiről beszél, akiket inkább a haszon, mintsem a tudomány szeretete sarkal. Merész hazudozóknak nevezi azokat, akik az elismerést nem saját érdemükkel szolgálják meg, hanem a köz vagy állásuk tekintélyével igyekeznek megszerezni. Ha nem imák oda ezek térképeire a földrajzi neveket, könnyen azt lehetne hinni, hogy más tájakon vagyunk.

A fentiekből kitűnik, hogy Mikoviny milyen nagy lelkesedéssel és alapos tudással végezte feladatait. Mi, kartográfusok méltán elmondhatjuk, hogy Magyarországról előtte ilyen pontps felvételeket nem végeztek, ezért őt tekintjük a magyar tudományos kartográfia úttörőjének és munkáit az első pontos méréseken alapuló térképeknek. Nemcsak kortánsait előzte meg ezzel, hanem a monarchia első nagy katonai felmérését végző hadmérnökök és vezérkari tisztek munkáját is.

Mikor cikkünket megírtuk, egy nagy tudós alakját szeretnénk feltámasztani a múlandóságból és a tudományos irodalomban az őt megillető helyre állítani. Életének müvei, nagy technikai alkotásai még most is megvannak, térképészeti munkái most kerülnek elő poros levéltárakból, nagy alakja már-már előtűnik a ködös távolból. Mivel úgyszólván egész életpályája és működésének színtere a mostani Szlovensakóra esik, családjának leszármazottjai ott élnek, sok adat lehet még kihasználatlanul családi vagy közlevéltárakban. Különösen a trencséni levéltár az, ahol tudomásunk szerint a családra vonatkozó adatok még őriztetnek. Nagy örömünkre szolgálna, ha cikkünk visszhangjaként eddig ismeretien források is előkerülnének és azok feldolgozásával egyengethetnénk a magyar Pantheon felé vezető útját.

ée ebben kétezer gépkocsinak lesz helye, míg az épület előtti téren újabb ezer autó állhat a szabad ég alatt,

Autostrada, autók ezred ée autógaráze Velencében! Fantasztikusnak és hihetetlennek tetszik még ma... Pedig rövidesen valóság lesz mindez, amikor is, éppen az épülő hid révén, az autó- turistáknak nem kell többé kocsijukat Mestré- ben hagyni és vonaton folytatni útjukat (ha csak tíz kilométeren is!) Velencébe, hanem pompás autóúton futhatnak be a lagúnák városába... Igaz ugyan, hogy arról az örömről egyelőre még mindig le kell mondaniok, hogy saját kocsijukon futhassanak be a Szent Márkus térre és álljanak meg a Flórián-, vagy a Quadri- kávéház előtt, mert hiszen a kis zeg-zugos uccák szűk csatornáin át továbbra is csak gyalog, vagy gondolán lehet közlekedni.

Az uj hid Mestréböl indul, akár csak a régi vasúti hid, sőt pontosan amellett halad. Tulajdonképpen két és fél kilométernyi távolságban építették a régi hídtól, de a két hid — mégis egy lesz, mert ezt a távolságot is eltüntetik azzal a vasbeton áthidalással, amely födött a kerékpárosok és gyalogosok fognak közlekedni, mig alattuk a villamosvezetékek, gáz- és vizve- zetéscsövek futnak be a városba. Az uj híd teljes szélességében (vagy tizennyolc méter szélességben) az autók és ednnélküli villamos autóbuszok számára marad fönntartva az egész kilenc kilométernyi vonalon. Ebből a kilenc kilométerből öt még a mestrei ezárazföldön, töltésen vezet és a négy kilométer a tengeren. Még nincs két éve, hogy elkezdték építését és úgy tervezték, hogy három év alatt készül el az óriási hid. De éjjel-nappal, még vasárnaponként is dolgoztak és ma már bizonyos, hogy ez év április 21-én átfuthat rajta az első gépkocsi. Naponta százötven bárka hordta ide az anyagot, Isztriából a gránitot a pillérek ée az egész hid kőburkolata számára, homokot és cementet, kavicsot a feltöltésekhez és téglát a hid iveinek Naponta 500 tonna homokot, 800 tonna kavicsot, 1500 tonna cementet és százezer téglát hordtak ide. Csak téglából több mint húszmillió tonnát használtak föl e gigászi munkánál!

Az uj hid azonban nem követi mindvégig a régi vasúti hid egyenes vonalát; közvetlenül a vasúti állomás előtt elkanyarodik jobb felé és merész áthidalásokon át jut el a Santa Chlara- negyed uj nagy terére, ahol aztán vége az auíó- utnak.

Velence régi szépségeit nem engedték, hogy kikezdje a modern technika: maga a város

szive marad, amilyen volt, évszázados palotáival, templomaival, álomszerű szépségében. Csak éppen a város szélén történnek e nagy változások, ahol — uj „canale“-t is vágtak a régi házak között. De a kíméletlennek ismert városrendészet is mint a leggyöngébb kezű sebész vágott belé az ócska háztömbökbe is: ami szép és művészi volt, azt mind meghagyta és az uj csatornát nagyrészt a régi, kisebb „caAutón Velencébe,

ahol Európa legnagyobb garázsa épül

Az Adria királynőjének legújabb csodája: óriási „autostrada" a tengeren, gépkocsik, autóbuszok és kerékpárok számára

naile“-k kiszélesítésével teremtette meg. A tulajdonképpeni cél az volt, hogy az uj nagy térről, ameddig az autók eljuthatnak, uj közlekedési eret nyissanak meg a város szivébe. Természetesen: vízi utat, mert hiszen Velencéről van szó. Éé az uj „canale44, a „Rio Nuovo44, átszeli a „Canale Grande44'nagy S betűs vonalát és szinte a harmadára csökkenti a távolságot. Az uj motoroshajók innen már nyolc-tiz perc alatt suhannak majd be a Doge-palota elé, igaz, hogy elkerülve a „Canale Grande44 legszebb palotáit ée magát a „Ponté Rialto“-t is. De aki siet, felhasználhatja majd Velencéiben is a technika minden vívmányát, itt, a csönd és álmok városában is.

Nem valószínű azonban, hogy a szerelmesek, le-tére a régi útról, ezt az uj „Rio Nuovo“-t fogják használni és lemondanak ősanyáik és ősapáik egykori boldogságáról, akik — gondolán eveztek be a Szent Márkus-térre, hogy ott búza- és kukoricaszemet hintsenek az ezüstös szárnyú galamboknak.

Ha autón lehet is majd eljutni Velencébe, Velence megmarad mindig a szerelmesek városának. Ég a szerelmesek Velencében sosem fognak lemondani a „Canale Grande44 és a gondolák költészetéről. Balta Ignác.

Eíise Bocit:

A dolgozó nő legyen szép, meri szépnek kell lennie

Elise Book. Hatvanhét éves. Legjobb reklámja készítményeinek. Fiatalos, bájos és végtelenül kedves. Szívesen ad mindenkinek tanácsot, nem tartja a szereit egyedül üdvözítőiknek és csalhatatlanoknak, de azt nyugodt lélekkel vallja, hogy kizárólag csak használhatniuk és minden bizonnyal megszépítik az arcot. Nem kiíruzslás a tudománya. Végzett orvosnő és kémikus, ö is dolgozott egész életében és mégis mindig talált időt arra, hogy magával, nőiességével törődjék- Tanácsokat kérek tőle, egyszerű, mindenki által elérhető szépségápolásra. Ezeket mondja:

Minden nőnek fontos kötelessége, hogy külsejét el ne hanyagolja. Duplán kötelessége ez a dolgozó nőnek, aki hivatalában emberekkel érintkezik és akinek súlyt kell fektetnie arra, hogy megjelenése kellemes legyen. A dolgozó nő szép legyen, mert szépnek kell lennie. Nem olyan nehéz dolog az arcot rendben tartani. Bármilyen szépek az arcvonások, a bőrnek ápoltnak és frissnek kell lennie, hogy ezek érvényesülhessenek. Nőknek és gyermekeknek nem szabad az arcukat szappannal mosniok, mert a legfinomabb szappan is tartalmaz a bőrre nézve káros szereket. Finomabb bőrnél még a vízbe is ajánlatos bóraxot tenni, vagy a vízzel való mosást teljesen elhagyni és csak lemosó arezsirt használni. Ez nem olyan drága, hogy bárki, aki szépségápolására valamit is költ, meg ne engedhetné magának. Nem kevésbé fontos a mód, ahogyan az arcunkat kezeljük. Sohasem szabad dörzsölni vagy huzni az arcbőrt, mindig csak finoman és könnyedén hozzáérni, úgy mosdásnál, mint az arcbőr kenésénél.

— Téves felfogás az, hogy a púder vagy a jó festék ártalmas lenne az arcbőrnek. A nő ne legyen festékszekrény, de legyen kellemes, ápolt külsejű, amit manapság már csak kendőzéssel lehet elérni- Nem jelenti ez azt, hogy a divat minden hóbortját mint szent Írást követni kell (például a párisi egyszínű barnára festett arcok), de úgy a púder, mint a festék megóvják az arcot a portól és piszoktól. Természetes, hogy ezt a festéket este jól le kell mosni a fentemlitett arclemosóval, amely a pórusokat minden víznél és szappannál jobban kitisztítja,

— Amit minden nő nagyobb megerőltetés nélkül is megtehet és az arcnak nagyon sokat jelent, a fegyelmezett arcmiiimika. El sem hiszik egyesek, milyen mély nyomot hagynak később a felesleges arclzammozgások, például a teli szájjal való nevetés, amely amellett még nőietlen is, vagy az orrfin forgatások és hosmlokráncoiások. A homlokot egyáltalában mindenkinek ajánlatos estére rugalmas szalaggal lekötni, mert a homlok simasága a szemek kifejezését is emeli.

— A mai divat azt kívánja, hogy a nő lehetőség szerint karcsú legyen. Nem olyan nehéz ezt elérni, mint ahogy az egyeseidnek látszik. Természetesen áldozatokba kerül. Ki kell válogatni az ételt olymódon, hogy az elégséges és amellett lehetőség szerint zsírmentes legyen. A csipő körüli zsírlerakódásoknak hatásos fogyasztó szerük egy éjjelre alkalmazott hideg sósvizes borogatás, amelyre még Bili rótt batiszt kerül egy réteg vattával.

Maga Elise Bock szalonjában a dolgozó nőiknek jelentős engedményeket ad, de ő maga ajánlja mindenkinek, hogy arcápolását kí-ki otthon végezze. Meri az a néhány perc, amelyet naponként rászánunk arc- és testápolásunkra, százszorosán visszafizetődik azzal az örömmel, amit a jólápoltság mindnyájunknak szerez.

Elise Book toborozza táborába a jó családból való urilányolkat, fcitanitja őket kozmetikára, szakszerűen kiképezi őket és hirdetteti velük a női szépség fontos tanait a világ minden kontinensén-