Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-09 / 84. (3194.) szám
8 —g—whuvíhip'wwthiíi'ikwii iwwgaaro»iafa«aa«M.'i«»»iii«ii 1933 április 9, -vasárnap. Furcsa amerikai törvények ügy Játszik, hogy biz év múlva a prohibiolő már reált a múlit emlékei közé fog tartozni Amerikában. Ámbár ve'lószmü, hogy a belügyi szabadságra féltékenyen őrködő negyvennyolc állam közül akikor is akad olyan, amelyik ragaszkodik majd az aillko- hojti Italomhoz. Hiszem ven olyan á®aim az Unióban, ahol a nikotin is épp oly tiliailmaB méreg a törvény szemében, mint a szesz és amikor a vonat a nagy pralriem rohan át Kalifornia felé. a kalauz figyelmezteti az utasokat, hogy tartózkodjanak a dohányzástól mért az állam területén a dohányzás a törvénybe ütközik. Áz Egyesült Államokban ma is ezrével vannak érvényben századokkal ezelőtt alkotóét furcsábbnál furcsább törvények, melyeket, a törvényhozók elfelejtettek kdvaikarni a törvénykönyvből, ennélfogva teles joggal hatályban vannak e bármikor érvényesíthetők, ha akad olyan jogtudós polgár, akinek eszébe jut ilyesmi. így például a new-eng’amdi államban akárhányszor megtörténik, hogy valamelyik polgármesternek. vagy rendőrfőnöknek eszébe jutnak a „Kék Törvények", melyeket még á szigorú vallási alapón élő puritánok alkottak s amelyek szerint vasárnap nemcsak mindennemű szórakozás tilos, de énekelni sem szabad mást, mint zsoltárt és a járműveknek sem szabad közlekedni. Minélfogva a buzgó rendőrfőnök a ,.Bkie Laypé" alapján halotti csendet teremt a városkában, leállíttatja az összes autókat és a törvény elé citál néhány fiatal ifjút, vagy hölgyet, akiről kiderül!, hogy egy jazz dalt énekeltek. Ezekből az elavult furcsábbnál-furcsább törvényekből mutatunk be néhányat. Igv például Ohio államban törvény tilt a a kuglizást. (Valószínűnek látszik, hogy valamikor Obiéban családi vagyonok úsztak el ezen a szórakozáson s ezért avatkoztt be a törvényhozás.) Colorado Springs-en 300 dollár pénzbüntetéséé! sújtható a törvény szerint minden pincér, aki sértő megjegyzést tesz egy vendégre (Talán valamikor egy pincér megsértett egy városatyát, aki kévés borravalót adott.) A csábítást szigorúan büntetik Floridában. így például az állami törvény szerint fogházbüntetéssel- sújtható az. aki elcsábítja a szomszédja szakácsnőjét. Nortih Carolina állam szigorúan vigyáz az erkölcsökre. Ebben az államban semmiféle vá’óokot nem ismer el a törvény s akik e'l akarnak válni, kénytelenek más államba menni. Ugyancsak törvény rendeli el azt, hogy két egymás mellett lévő ágynak legalább fél méter távolságra kell lennie egymástól. Connecticut államban, Hairtfondban tilos drámákat nyilvánosan felolvasni. (Talán lelőttek egyszer egy szerzőt.) Joliét ben, Illinois államban törvény intézkedik erről, hogy egy nő nem próbálhat fel hatnál több ruhát egy üzletben. (Valami divatáruCcereskedő lehetett a városatyák között, mikor ezt a rendeletet hozták.) Belíimgbambam, Washington államban, törvény tiltja, hogy a hölgyek tánc közben egyszerre három j lépésnél többét menjenek hátrafelé. (Bizonyára j ráhágott egy hölgy a törvényhozó tyúkszemére.) Penneyivánia államban, aki nem amerikai áilám- I polgár, nem tarthat kutyát. Vehet házat, földet, 1 meggazdagodhat és élhet boldogan, de kutyátartási engedélyt nem kap, amíg nem lesz amerikai állampolgár. Ida hóban este bét után csak a sheril engedélye alapján vásárolhat valaki csirkét. (A négerek i ugyanis épp olyan előszeretettel vadásznak a sötét- j ben a csirkékre, mint a cigányok.) Mis® sippi bein törvényileg tilos borravalót adni pincérnek, vagy szolgának. (Nem is panaszkodnak ott a pincérek az idegenek konkurrenciája miatt!) A Blue Laws szerint Connecticut államban vasárnap a borotválkozás is tilos. Ugyancsak Connecticut államiban törvény tiltja a polgároknak, hogy vasárnap egy patakon gázoljanak keresztül, vagy bármiféle vizen keljenek át. (Ezeket a törvényeket a puritánok a Biblia után alkották meg. hogy a Sabbath tiszteletben tartását biztosítsák.) Floridában van egy Manchülc nevű városka, me’ynek polgárai ugyancsak büszkék a városukra s igen éírzékenyek a kritikával szemben. Ezt bizonyítja, hogy hatósági rendelet 100 dollár pénzbüntetést vagy börtönbüntetést helyez kilátásba bárkinek, aki a városról becsmérlőié# nyilatkozik. Texasban viszont arról intézkedik a törvény, hogy a bírásáig épületiébe nem szabad kötelet bevinni s azt a zsűrinek mutogatni, mert ez a legtöbb esetben káros utóhatással szokott lenni a vádlott egészségére. Utah államban a férj büntetőjogilag felelős a feleség minden cseleikedietéért, kivéve a halálbüntetéssel járó bűnöket. (És Utakban mégis többnejü- eégben élnek a mormonok!) Hogy ezek a furcsa törvények nemcsak papíron léteznek, baenrn még ma íb érvényesíthetők, bizonyltja az a furcsa helyzet, amibe nemrégiben egy bostoni előkelő hotel tu.aíjdonosa került. A hotelben ugyanis megjelent egy gentleman, aki nemcsak szobát kért magának, hanem azt is követelte, hogy a lovát és brioskájáit is helyezzék el éjszakára A hotel igazgató nagyot nézett, de miután a gentleman hivatkozott arra a régi Maseachusett állami törvényre, mely szerint a ho te [tulajdonos pénzbüntetés terhe alatt kötéllé* a vendégek kocsijainak el- belyey/ftéről. valamint lovainak etetéséről is gondoskodni, a hotel végre is kénytelen volt saját kőlteégére elhelyezni a lovat és kocsit egy istállóba. A Kazinczy Társaság akciót kezdett a Budapesten lekicsinyelt szlovenszkói irodalom becsületének megvédelmezésére Kassán irodalmi matiné keretében fog demonstrálni a közönség a szlovenszkói Írókkal való szolidaritása mellett Kassa, április 8. (Kassai szerkesztőségünktől.) A Kazinczy-társaság szerdán délután Gönczy Gábor ügyvezető-alelnök elnökletével választmányi ülést tartott, amelynek tárgysorozatán legkiemelkedőbb pontként a szlovenszkói magyar irodalom egyik legújabb sérelme szerepelt, amely egyes budapesti lapok és folyóiratok részéről érte irodalmunkat s vele együtt az egész kisebbségi magyar szellemiséget. Az történt ugyanis, hogy a Kazinczy- könyvkiadó legutóbbi kiadványaival kapcsolatosan kritikák jelentek meg Budapesten, amelyek a jogos kritika határát túllépve, lebecsülő általánosítással olyan hangon nyilatkoznak a szlovenszkói magyar irodalomról, mintha itt a nehéz tizenöt kisebbségi esztendő alatt nem történt volna semmi jelentősebb mozzanat s ami irodalmi alkotások formájában jelentkezett is, az — hogy a Nyugat cikkírójának, Illés Endrének a szavával éljünk: — csak „hig musté és ..zavaros dilettantizmus" volt. Köves Illés dr. ismertette az ügyet s rámutatott arra, hogy a budapesti sajtó egy részének a kritika álarca mögé buvó eljárása veszedelmes általánosításokat tartalmaz az itteni irodalmi életre, mert destruál, ahelyett, hogy az itteni viszonyok megismerésére törekednék és ezekhez mérné kritikai megnyilatkozásait a szlovenszkói irodalomról. Fölkérte a Kazinczy-társaságot. hogy az iigv fontosságához mérten foglalkozzék á dologgal és egy megfelelő akciót kezdeményezzen, mely módot nyújtana az itteni közönségnek arra, hogy együttérzéséről biztosítsa Íróinkat a méltatlanul lekicsinyelt ez'ovenszkói magyar irodalom pozícióinak védelmében. Gömöry János, a K az i n ez y - társaság főtitkára, teljes mértékben magáévá tette Kövess dr. felszólalását, csak a választás módja tekintetében tartott szükségesnek megfelelő óvatosságot. Gönczy Gábor, a Kazinczy-társaság ügyvezető- alelnöke, egy védőirat megszerkesztését javasolta, melyet az itteni lapokon kivül a budapesti lapokhoz is beküldenének e ezt a védőiratot magukévá tennék az összes szlovenszkói magyar irodalmi, művészeti és kulturális egyesületek. Több felszólalás után a választmányi ülés Szepessi Miksa dr. javaslatára egyhangúlag a következő határozati javaslatot fogadta el: —A Kazinczy-társaság áz irodalmi kritika szabadságának minden tisztelete mellett megütközéssel fogadja, hogy az utóbbi időben egyes budapesti lapokban és folyóiratokban olyan bírálatok jelennek meg a szlovenszkói magyar irodalmi müvekről, amelyek a jogos kritika határait messze túllépve a szlovenszkói magyar kisebbség szellemi életének színvonalát sem átal- ják kétségbevonni s amelyek az objektív igazság fényénél helytállóknak nem bizonyulhatnak. E fölényeskedő és lekicsinylő hangú kritizálgatás káros és elcsüggesztő hatásainak leküzdésére az egész magyar szellemiség érdekében fel kell sorakozni, éppen ezért a Kazinczy-társaság fölhívja az összes magyar kulturtényezőket, hogy a lehetőség szerint vessenek gátat az efajta megnyilatkozásoknak és azokat megfelelő keretek közé szorítsák. — A Kazinczy-társaság a szlovenszkói magyar irodalom életrevalóságának bizonyítására megfelelő módokat fog találni és addig is arra kéri a társegyesületeket, hogy e kérdésben való hasonló állásfoglalás mellett nézetüket és álláspontjukat vele közöni szíveskedjenek. Ezt a határozatot a Kazinczy-társaság megküldi az összes szlovenszkói magyar társegye- sületeknök, egyúttal pedig elhatározta a javaslatba hozott nagyszabású irodalmi matiné megrendezését. A rendezőbizottság tagjaiul Gömöry János főtitkárt. Kövess Illés dr. főszerkesztőt, Kelembéri Sándor szerkesztőt és Marossy Lajost delegálták. A matinét valószínűleg még ebben a hónapban a színházban rendezik meg a magyar színtársulat bevonásával és ez a nagyszabású esemény az itteni magyar közönség szimpátiájának lesz hivatva kifejezést adni a méltatlanul megbántott szlovenszkói magyar irodalommal szemben. Aki „isten aranyaiból" 750 millió dollárt adott jótékony célra John D. Rockefeller, a királyok ivadéka London, március vége. John D. Ro ko- feller, a világhíres amerikai olajkárály, egyben a világ lég gazdagabb embere, ez év július 8-ám lösz kilencven két esztendős. Ebből az alkalomból John T. Flynn americaii iró megírta a Grand Old Mán ot Amerika biográfiáját. Isten aranya. Ez a különös címe a könyvnek, amelyben a szerző arra a kérdésre próbál feleletet adni, hogy John D. Rockefeller jótevő lélek-e vagy álszent. Rockefeller ugyanis a legnagyobb lelkiismeretlenséggel és kegyetlenséggel gyűjtött ősz* sze olyan nagy vagyont, amelyet ember eddig alig gyűjtött egybe. I)e ebből eddig több mind báró ni milliárd márkát ajándékozott vallásos és jótékony célokra. Mielőtt a felvetett érdekes kérdésre válaszolna a szerző, ismerteti a Rockefeller név és család eredetét. A genealógusok Rockefellert a Plantagenetektől származtatják s az olajkirály ősei között szerintük nem kevesebb. mint tizenhat angol, egy skót, egy francia király, sőt egy német császár is található. A Rockefeller név, így mondják a genealógusok, voltaképpen a Roquefeuille név elváltoztatok, formája, mely néven ezer esztendőn át élt Dél-Franeiaorsizágbain egy rendkívül hires család. Később a Roquefeu- illekneik hugenotta voltuk miatt el kellett bagyniok hazájukat és Németországban. Sa- gendorf nevű városkába költöztek. Itt változott át a Roquefeuille név Rockefellerré. Az olajkirály szépin agy aipja, Joflxamn Péter Rockefeller egyszerű molnár volt Sagendóidban, aki 1722-ben költözött Amerikáiba, de malma állítólag még ma is ott áll Sagendorfbam. John D. Rockefeller 1839-ben Newyoék államban lévő Rldheford falucskában öiziüIlyewnli persze belekerüli oz újságokba is, minthogy mindez igen cizórakozitató, rumikor nem foglal - koz tatja a közönséget más, érdekesebb dolog, mint például a gazdasági válság, vagy a Ibninkpán iik ... G. A. letett. Atyja kuruzsló volt s igen misztikus hírnévnek örvendett. Anyja skót származású, szigorú baptista nő volt. Tőle örökölte erős vallásos érzését. Ez a jellemvonás egész életén át elkísérte. Hosszú és keskeny arca már kisgyermek korában úgynevezett „száraz" arc volt, merev, semmitmondó kifejezéssel. Nem csak takarékos, hanem egyenesen fösvény volt. Mégis, amikor tizenhatéves korában egy vállalat, mint könyvelőjét C-le- velandban küldte, e'Usö huszonöt dollár keresetéből nyomban öt és fél dollárt templomának; küldött jótékonycélra. így cselekedett már tizenhat éves korában — hangsúlyozza az életrajzíró. — Vájjon hipok- rizis volt ez? Nem és ezerszer nem, —• mondja a szerző. 1857-ben bonyolitotta le első üzletét. Titus- villéiben olajforrásokra bukkantak akkoriban. Egy clevelandi kereskedő az olajforráshoz küldte a huszonöt esztendős Rockefellert, hogy kutassa ki az üzleti lehetőségeket — és önállósította magát. A vasúttársasággal sikerült nyomban titkos megegyezést létesítenie, hogy az ő olajküldenvényeit a rendesnél alacsonyabb viteldijjal szállítsák. Ezzel a megállapodással természetesen leverte a helység minden olajgyártójának kon- kurrenciáját. amelynek olaját ő vette meg. Tíz évvel később Amerika összes olajforrásabiak harmadrésze már az ő kezében volt. 1878-ban pedig már az egész amerikai petroleumipar a kezében volt. A Roosevelí — Rockefeller párbaj Ekkor azonban rettenetes ellenszenv támadt egész Amerikában Rockefeller ellen, hajsza indult meg ellene, amelyben éppen úgy részt vett a sajtó, mint a kormányzat. Különös szívóssággal Teodor Rooscvelt üldözte. Szemére vetették, hogy ő a leglelkiismeretlenebb kizsákmányoló. Hol ragadozónak., hol polipnak nevezték és nem volt a rágalmazásnak és megszégyenítésnek olyan fajtája, amellyel Roosevelt el ne halmozta volna. Mindezek ellen a támadások ellen Rockefeller egyetlen egy fegyverrel, a hallgatás fegyverével küzdött. Lassanként mégis enyhült Amerika gyűlölete Rockefeller iránt és végre teljesen eltűnt. Az olajkirály már a háború előtt minden üzleti tevékenységlő] visszavonult. Vagyona akkor kétszázhetven millió dollár volt. Azóta már hétszázötvenmillió dollárt adományozott egyházi cs jótékony célokra. Ennek a látszólagos lehetetlenségnek az az egyszerű a magyarázata, hogy az olajkirály vagyona visszavonulása óta részvényeinek óriási emelkedése által megötszöröződött. Hogy jelenleg mennyi a vagyona, azt lehetetlen megállapítani. Annyi bizonyos, hogy még mindig „eléggé" jelentékeny. Ma már Rockefeller teljesen visszavonult életet folytai és érdeklődését csak a golfozás, valamint élete moglioSszabbi ásónak problémája köti le. Az amerikai nép igazi amerikai módon, misztikus csodálkozással tekint rá és ha ő néha-néha kijelenti, hogy aranyait az Úristen adta, ma már egyetlenegy ellenvetés sem hangzik el, még kevésbé vágják az arcába ezt a két szót: kizsákmányoló és polip. Dicső természet Tegnap villamosra ültem és kiutaztam egy közeli kirándulóhelyre. Kávéházi divatlapokból már hetekkel ezelőtt értesültem a tavasz megérkezéséről, valamint a napilapok híreiből, melyek szerint Jász- árokszálláson egy parasztijai már szalonkákat veit észre a határban és a nagykőrösi tanyákon megszólalt az első pacsirta. Városi ember mindebből nem lát semmit. Rendes gyakorlat szerint jóval a vidéki hiradások után van érzelmes találkozója a hóvirággá! és akkor jön rá végérvényesén a műsorváltozásra, amikor az első világos köpenyeket látja kirügyezni a korzón. A természethez oly kevés keze van, futó ismeretség csupán, párszor találkozik vele nagyobb társaságban röpke órákra, arcát cs szokásait ilyenkor nemigen van alkalma megismerni, mert mikor letelepszik mellé olykor, vasárnapi kirándulások alkalmával, a kilomcterfaló meneteléstől annyira elcsigázott, hogy a pitypangot is nagybőgőnek látja. Utolsó erejét használja fel, hogy szalámiját és körözöttjét magába tömje, fenyőágat tűzzön gomblyukába és kiürült hátizsákjában egy jólsikeriilt kirándulás emlékét vigye haza városi otthonába... A tavasszal ezúttal már a villamos végállomása előtt találkoztam. A városvégi villák kertjében már takarosra gereb'yélve állnak a rondák, s az ablakokban frissen húzott párnák könyökölnek a reggeli napsütésben. Valami jó szag árad a levegőben, valami Ígéretes és fürdetett il'at huz a mezők felől, mint a szalonka, hogy stílusos legyek. Paca ztok, bátyus parasztasszonyok mennek át a városvégi uccákon, rügyező faoltványokkal, uj kapákkal a kezükben, mint egy készülő színjáték kuliss&atokyga- tói, akik élénk részt vesznek a különböző színváltozások rendezésében. Úgy is tekintek szét a kirándulóhely fái, a nagyvendéglő, az utak és a frissen festett filagóriák között, mint egy idegen, aki eltéveszti az utat egy színházban és a színpadra téved a beállított parkrészlet bokrai közé. ahol egy félóra múlva a grófnő szerelmet vall a taxisofőrnek. — A szereplők itt is hiányoznak még, benn vannak a városban, most rakják a tűzre az utolsó zsák szenet és nagykőrösi jelentésekből értesülnek róla, hogy a dicső természet újból megnyitotta üzemét és érdeklődőket szívesen lát. De a hírlapi propaganda, úgy látszik, nem használ: a kirándulóhelyen alig találkozom emberekkel. Penzionált öregurak, bősz turisták cs fogyókúrázó, idősebb hölgyek tűnnek fel az utakon néha. A publikum, az igazi, a zajos, csámcsogó, fotografáló, harisnyában sziesztázó nincs itt a legragyogóbb napfény és a vasárnap dacára sem, benn van a városban, a korzón forog le s fel saját tengelye körül, kávéházi asztalok körül busong, vagy tavaszi kabátja letűnt ifjúságát siratja. De a természetre nem gondol, amely egy villamosjegy távolságában vau tőle, friss rügyekkel övezi homlokát és egy rendőrlakás kiskertjéből biztatóbb híreket küld feléje minden újsághírnél. A rendőrlakás udvarán kész a kiskert, frissen- meszelt házikók körül uj palánkok állnak őrt, a kerti ágyak elvetett magokat melengetnek, a tükörgyár udvarán őzike futkos, egy udvaron frissfara- gásu szél vitorla pergeti az áprilisi szellőt, a nyaralókban vörösre festették a regi zsahigáterekct és a vendéglőben énekelve súrolja a tepsiket valaki a közeledő szezonra. A magányos sétáló boldogan nézelődik és jól érzi magát ekkora buzgalom láttán. Egy üzem indul itt, óriási apparátussal, dúsan és kompletten, olyan aprólékossággal és tradíciókkal, mint aki jó közönségre készül, olyanra, amely nem azért jön ki a fák közé, hogy felakassza magát, hanem daloljon és körözöttet harapjon hozzá. Szakértők szerint pár hónapon belül ez a vállalkozás is megbukik, de iiditő és gyerekes öröm küesni ezt a siirgés-fovgást. kakaskukorékolást, szélmalompergést, riigy bomlást és fényáradást; a sétáló arra gondol, hogy tahin mégis érdemes megváltaui a jegyét vissza a városba.,, SZ. NAGY MICI, v
