Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-02 / 78. (3188.) szám

mindig nagy tisztelője voltam. Az ő korában1 annyit utazni, annyit dolgozni, igazán égé-1 szén kivételes jelenség. Nagyon megrendített a halálának a hire. A magyar klasszikusok töltik be a lelkét Rapszódikus a beszélgetésünk. Újból az ol­vasmányokra terelődik a beszéd. — És az újságokon kivüil nincs egyéb ol­vasmánya a tanácsos urnák? — Újakat nem Olvasok, a moderneket nem ismerem. Kérdéseket szeretnék közbevetni. Ady, Móricz, a magyar irodalom nagy forradalmi korszaka, de kérdés nélkül is megkapom a feleletet... — Az újak már nem az én koromnak az emberei, én a telkemmel abban a korszakban élek, amelynek hagyományain nevelkedtem. Ott van az éjjeli szekrényemen Petőfi g ha felébredek, elolvasok egy-egy Petőfi-verset és azon meditálok. És ott van Arany, meg Az ember tragédiája. Azután ott vannak Scho­penhauer müvei. Visszatérnek az emlékek — És a hat évtizedes orvosi munka emlé­kei? — A megye lakosságáért dolgoztam. Az én terveim alapján csinálták meg és rendezték be Bars,megye kórházát. Amikor idejöttem, csak minden járásban volt egy-egy orvos, öt orvos volt a megyé­ben. Ma negyvennél is több van. Nagyon kifejlődött az egészségügyi szolgálat. És hogy ez így van, abban nagy érdemet szerzett Benkő főorvos, akit hosszú és fényed­nek mondható orvosi mükoueséért egyetlen elismerés honorál, amikor — úgy harminc évvel ezelőtt — megkapta a kirá’yi tanács osságot. Az elöke’ő megjelenésű, nagvtudásu orvos, akit a vármegye első grand-seigneur-jenek tartottak, udvari orvosa volt a kistapolcsánvi kastélynak és József főhercegnek intim bi­zalmasa. Félemiitést érdemel, hogy a legenda sze­rint az 6 kertjében sarjadt ki először a Lister- kötés gondolata, aminek jótékony hatását a betegek milliói áldják az egész földgömbön. Igaz, hogy en­nek a találmánynak a hire nem Aranyosma- rőlról ment világgá, ahogy a .gyufa feltalálá­sáról sem tudják, hogy a magyar Irinyi agyá­ban fogant meg. De azért, mert a Lister-kö- fcésért a londoni Lister József 1884-ben bárói cimet kapott s az egész világ mint az anti- szepíikus kötés behozóját ünnepelte — a ma­gyar lexikonokban is igy szerepel —, az igaz­ság mégis az, hogy Benkő Lajos dr. sógora, Kovács József dr. budapesti egyetemi tanár több mint egy évtizeddel Lister előtt használta betegein az antiszentikus kötést. Kovács pedig ab­ban az időben legtöbb vakációját a 3zép aranyosmaróti kórházban töltötte és aján­latára a bar&megyei betegek is. jóval meg­előzve a londoniakat, hasznát vehették a Lister-kötésnek... És most már visszaszállnak az emlékezés hullámai a múltba... —• A gyermekkoromra emlékszem a legvi­lágosabban, a legtisztábban. Mintha most ic előttem volnának annak a nagv időnek ese- rrénvéi. Tótmegyeren születtem, ahol apám a Károlyi-uradalomnak volt főintézoie. De már a következő évben elkerült Lévára s több Esíerházy-u rád alomnak volt főigazgató­ja. Nagy házat vittek a szüleim, a mi házunk volt az első Léván, a társadalmi élet köz­pontja. Görgey két hétig volt a vendógriink és emlékszem rá, emlékszem a többire is s a magyar szabadságharc vezéreire, Damja­nich, Klapka, Guyon, Nagy Sándor s a töb­biek is mind nálunk vo iák bekvártélyozva. Ott volt Görgey akkor is. amikor serege a diadalmas nagysziléi csatát vívta meg 1849 április 19-én (hogy emlékszik erre a dá­tumra 84 év mtiltán is!). Görgey nem volt künn a csatatéren, Léván volt azon a napon és amikor eldördült az első ágvuszó, kiment a lévai vár fokára többekkel Engem is ma­gával vitt. Ott állott a Yár fokán, hogy on­nan nézze végig a csatát, de a mesSzPlátó sem segített, elunva ködös, borús idő volt, nem lehetett látni semmit... Már a félóra végofelé vagyunk .. A hosszú beszédidő! nem akarom f ár aszta nr tovább a vendéglátó patriardhát. Még egyszer vissza­tekintek a házra, amely előtt ciprusok bólin- gatnak, fiatalabb fák, mint gazdájuk aki ab­lakából kitekintve csak ezeket az örökzöld lombokat látja az ezerszinü életből... Vécsey ZoKán dr. Rege és valóság Grál Mezzaglia Cutelli, a hangok varázslója feltárja a beszélő­film titkait és leleplezi Hollywoodot Tömzsi termet. Kifogástalan sportolböny. Ke­mény, barna arc, amelybe mély redőket rovát­kolt az élet. Apja Palermo melletti birtokán már hatéves korában leutánozza a háziállatok hang­jaik Pár évvel később nagybátyjának, Pitta tengernagynak jachtján eljut Afrikába, Indiába, Japánba, kilesve, elsajátítva a nagy vadak, ero­tikus állatok „nyelvét14. A háborúban mint tiszt az Asiago-fensikra kerül. Egy este, a tehenek bögését és birkák bógetésót utánozva, elhiteti a szükséget látó osztrákokkal, hogy az ezrede bőséges állatállománnyal rendelkezik. A béke­kötés után, családja fenyegetőd zései ellenére, föllép a kabarészinpadokon. Bejárja Olaszorszá­got. Tomboló siker. Mint az egyik legnagyobb hangimitátort és szinészutánzót. ünnepük. Végül Spezziában elfogadja egy amerikai impreszárió ajánlatát és 1923 őszön kiköt Newyorkban. Kiírták a pályázatot a Vöröskő—margitfaívi vas­útvonal harmadik szakaszának íöldmunkálataira. A kassai kereskedelmi és iparkamara közb: A vasút ügyi minisztérium pályázatot hirdet a Vörös­kő -margitfaívi vasútvonal harmadak szakaszának földirminkálataira. Határidő f. é. áprilm 28. — A harmadik szakasz az épillő vonal gölm/icvökryi ró- fczét képezi. — Azonkívül a kereskedelmi min elté­ri wn felszólítása folytán a kamara felhívja az ér­dekelteket a f. é. május tff—-22-én megtartandó párisi rnintavásáron való részvételre. Végül érte - a' -i Várnává, az érdeklődőket, hogy teny'ész- és ' • 'tokvak lifagyarortszágbíól való behozat-,la tárjr; ■‘'ovii kellő felvilágositátt nyújt. — Nem bánta meg ezt a lépését, gróf ur? Eleinte nem volt okom panaszra. Vagy hat történelmi filmet forgattam Newyorkban, ame­lyeket én írtam, rendeztem, legtöbbször magam játszva a főszerepet is. Jól kerestem. Mig aztán a „hangos41 bevezetésének hire orkánként zú­gott végig a műtermeken. Magúiknak itt Euró­pában fogalmuk sem lehet arról a pánikról, amely akkortájt szakadt az amerikai filmiparra. Az egyik társaság, amelyiknek én dolgoztam, fölszedte sátorfáját és leruccant Délamerikába, hogy kiaknázza ezt a „szűz területet44, amiig nincsen késő. Ráadásul az az olasz bánik, ahová megtakarított garasaimat raktam, csődbe ment. A tőkém elúszott. Szerencsére a „Columbia11 gramofontársasággal elkerült elfogadtatnom pár lemezemet, és az igy kapott pénzzel útnak indul­hatta^, Tudtam, hogy ismernek már, mint film­rendezőt. abban is bíztam, hogy a „hangosnál44 sokkal inkább kiaknázhatom hangutánzó képes­ségeimet. Mindenekfölött pedig egy város iz­gatta a képzeletemet, egy város, amelyet agya­fúrt üzletemberek növeltek legendává. Nem tudtam ellentállni Hollywood varázsának. Oda­mentem, És ott kezdődött a kálváriám. Elfogja az izgalom. Két éven át tartott a vergődése. William Foxé’k irodájában hat hó­napig váratta meg a ,.business-üianager41, ho­lott tudta róla. hogy Fox ajánló soraival érke­zett. Metro-Goldwynéknál megígérték neki. hogy fölveszik a statiszták jegyzékébe és majd ha „szükség lesz rá14, hívják. Néha föl csillant egy reménysugár: Glória Swanson egyik filmjé­ben a farkasüvöltést, meg a gyereksjrást utá­nozhatta, de alig vette föl sovány dollárjait, a műterem kapuja megint becsukódott mögötte. Utolsó ékszereit elkótyavetyélte, lerongyolódott. Képzelje csak el, ott kódorog az ember esténként a fényreklámok lövellő, nyüzsgő su­gárutakon. Szegényház? Nincs. Népkonyha? Miikor kerülhet ott valakire sor! Mintha az egész esztelen fényűzés, amely kiárad a város minden zugából, csak arra szolgálna, hogy éreztesse a letört nincstelennel, aki akikor voltam: „Ki in­nét! Te nem ide való vagy!44 Sehol egy lélek, akivel testvéri szót válthatna az ember! Sehol sem éreztem magam annyira kiebrudaltnak, megalázottnak, elfásultnak, sehol se kísértett olyan közelből egy becstelen és buta balál rém­képe. mint ott, az „ígéret földjén44. — Mi mentette meg? — A rádió. Sikerült összeköttetésbe kerül­nöm a hollywoodi leadóval. Fölkértek egy ka­landordráma zajainak „szinkronizálására44. így terelődött rá a mindenható filmcézárok figyelme. Próbafölvételeket készítettek hangutánzásain­ról s valósággal megdöbbentette őket élethüsé- giik. E perctől ők voltak a kezemben! Tud­tam, megváltozott a játszma, nélkülözhetetlen lettem a számukra. Minden újabb alkalommal a lehető legdrágábban adtaim el magam. Ez az amerikai erkölcs. Valóságos mesterséges hangüzemet rendezett, be Newyorkban. Elmagyarázza, hogy a fölvevő gép egyes hangokkal szemben, amelyeket szak- nyelven semlegeseknek neveznek, érzéketlen marad, mert vagy tulerösek, vagy tulgyöngék lévén, kivül esnek a fölszerelt hangskálán. Pár példát említ a sok közül: a puskadörrenés, a tengerzajlás, a zivatar morajlása, a pezsgőedugó pukkanása, a lavina, a gyufaserceués, a köveze­ten ügető ló, az oroszlán ordítás, a papirzizze- nés, a sirályvijjogás, ő mind e hangokat ép zö­rejeket a szükséghez képest lehalkítva vagy föl- erösitve utánozza le s ezt az utánzást saját em­bereivel véteti föl. Állandóan többezer kész hanglemeze vagy hanszalagja van raktáron; rendelésre kölcsönzi ki őket azoknak a nagy fiimgyáraknak, amelyekkel, mint kizárólagos „hangszállitó44, szerződéses viszonyban áll. Sür­gönyök jönnek: „Kérünk húsz méter tigris-hör- clülést, tizenkét méter szunyogdöngicsélést, har­minc méter fülemüle-dalt.44 Nyolc nemzet filme­seit látja el. Ha valami uj hangra van szükség, jóelőre jelzik neki. Most például egyenest a Medvék Szigetéről érkezik (a Ferenc József­eidnél is északabbra fekszik), ahol külön ha­lászhajót bérelt, hogy kényelmesebben tanulmá­nyozhassa a, jegesmedvék, fókák és bálnák enyelgését. — Mégsem panaszkodhat hát, Hollywoodra, gróf ur, hiszon ott következett be a sorsfor­duló — Sorsforduló volt, hogyne. De talán tekin­tő tlbo kell venni, hogy a magam nemiében egyes dülálló szakember vagyok, aki a képességeim­mel egybevágó technikai átalakulás legkedve­zőbb percében bukkantam fel. És még igy is, hallotta, hogy min mentem át! Kezdő, vagy akár nevesebb íróknak, ranöezőkhek, színészek­nek odaát még sokkal kilátástalanabb a helyze­tük. Az ő számukra Hollywood rosszabb, mint a temető Megérkezik fiatalon, egészségesen, telve reményekkel és pár óv múlva azokat, akik idejében nem menekültek el közülök, fel- őrli a betegség és a nyomor. — Miért nem érhetnek célhoz? — Azért, mert a filmgyártás szervezete, igaz­gatási ‘ gépezete alapjaiban züllött és erkölcste­lem Szépség, tehetség, kitartás hiábavaló. Nin­csen kiút. Ha nőről van szó, száz férfi „párt­fogó44 nyittathatja csak ki előtte a műterem ka­puját. Ha férfi az illető, száz nőnek kell „tá­mogatnia14. És rendszerint meddig jutnak e min­dennel megalkuvó kiválasztottak is? A statisz­táik od ás ig. — Talán a nevesebb művészek... — Sok nagy színészt ég sinésznőt ismertem, a newyorki szinpadok beérkezettjeit, akik Hol­lywoodban alig pár szavas szerepekig küzdöt­tek fel magukat. Világhírű Írókkal találkoztam, akik megriadva menekülték kis szcenárium-ró- kák oktatásai elől!' — És a ..sztárok44, gróf ur? — Hagyjuk a legkényesebb kérdést, hogy legtöbbjük hogyan válik sztárrá. Ha már azok, 1933 április 2- raisáraap., } robotolnak, mint a fegyencek. Ingyenélők és ' magándetektívek serege övezi őket, reszketnek a bízástól vagy fogyástól, gyDóktól vagy mé­regtől, mesebeli fizetésük hatvan százalékai minden esedékességkor levonja társaságuk ( a „publicity41 költségeinek fejében és közben tud­ják, hogy bármikor kitörhet a botrány, amely végez velük. A sztárok — páriák. Akar még pár adatot? A Hollywoodba özönlő nők igen ki*- százaléka kaphat csak alkalmazást az annyi­szor leirt „kedves44 tánchelyeken és „nyájas” vendéglőkben. A többi? Az uccukat rója. Az öngyilkosságok száma ijesztő. A bűnözéseké szintúgy. Ha pedig valaki fáradságot vesz ma­gának és kiautózik a hazugság-várost három ok dalról fojtogató sivatagba, szörnyű karavánok­kal találkozhat. Ezer meg ezer csonttá aszott, férfi meg nő vánszorog libasorban, félmezte­lenül, hajadonfőtt az ólmos nap alatt- Támolyog­nak, maguk se tudják merre, csak el, ki ionét, mig össze nem rogynak és meg nem dögölnek, igen, meg nem dögölnek, mint az állatok. Elhallgat.. Majd a szemembe néz. — Hangsúlyozza a következőket: csak az igazságot akarom szolgálni, mert módomban áll. Oda szeretném kiáltani mindazoknak, akiket szerte a világon elhódít Hollywood málkonya: felejtsétek el ezt a várost! Hollywood nincs, legalább is nem olyan formában, mint amilyen­nek ti látjátok! Ti azt hiszitek: ott a földi pa­radicsom. Én pedig — vallásos ember vagyok — hitemre mondom nektek: ott a poklok pokla, amely a maga irgalmatlan és kimerithetetlen változataiban visszariasztotta volna magát Dan- tét is. Hollywoodban testesül meg a XX. század minden bűne, letipró 'könyörtelensége, aljas kép- mutatása. Aki oda beteszi a lábát, ezer közül kilencszázikilencvenkilenc esetben „felhagyhat minden reménnyel44. Gál László* Komárom városa az anyagi gondok súlya alatt Márciusi fizetésüket máig sem kapták meg a városi tisztviselők — A munkanélküliek kötelező munkája — Nehézségek a kulturelőadások rendezése körül Komárom, március 30. Több ízben megemlékezi Lünk már Komá­rom városának tarthatatlan anyagi helyzeté­ről. Komárom város pénzügyi igazgatását az anyagi tönk szélére jutás veszélye fenyegeti- Néhány évvel ezelőtt a város még nagyban beruházkodott, kiaszfaltoztatta uccáit s meg­kezdte a kórházi uj pavillon épi lését, nagyösszegü kölcsönöket vett föl, ame­lyeknek annuitására a kölcsönt nyújtó prá­gai bank lefogialtatta a város pótadóit s jelenleg az a helyzet, hogy a város uj köl esönt kapni nem tud, jövedelmei nincsenek, uccáit tovább rendez­ni nem képes, külvárosában csatom áztatni nem tud, a kórházi pavillon építkezése, illet­ve felszerelése nehezen halad előre s ami nem kevésbé foiiitos, tisztviselőit és nyugdí­jasait nem fizetheti. Komárom város alkalmazottjai még nem kapták meg márciusi fizetésüket s egyelő­re kétséges, mikor vehetik ezt föl. Érde­kes feljegyezni, hogy a város kasszájába három hét óta nem történt jelentősebb be­fizetés. Nem lehetetlen, hogy a város moratóriumot fog kérni, ha a helyzet nem javul. Az életmiszerjegyeh sorsa A város lakosságának egy tizede mun ka- nélkül van. Állandóan fenyegeti Komáromot a Skoda-gyár üzem zárásának veszélye, a ke­rületi bíróság áthelyezése Érsekújvárba e az, hogy a kikötői munkálatokra nem lesz ele­gendő pénz- A város naponta ezernégyszáz embert lát el a népkonyhán, ezt a kiadást igen megérzi- A napokban a járási hivatal 63.000 korona értékű élei miszer jegyet ka­pott,. amelyet a komáromi munkanélküliek között akart szétosztani. A kormány rende­letére azonban ezért mindenki köteles négy­órai munkát teljesíteni, kivéve a betegeket és az aggokat. A munkanélküliek ebbe eleinte nem vol­tak hajlandók belemenni s miközben a je­gyek kiadását sürgették, a munka vállalá­sát megtagadták. Már úgy volt, hogy Komárom városa helyett a járás egyéb községei kapják az élelmi­szer jegyeket, amikor 300 munkás jelentke­zett közmunkára s az uj kórház előtti teret rendezték. A közmunka kiadásánál a városnak újból azt is figyelembe kellett vennie, hogy ne olyan munkát adjon ki, amely a várost tó költségbe sodorja. I A várost azonban más oldalról fenyegetheti veszély- Mivel a munkások a város számára dolgoznak, mint munkaadónak a betegségé- lyezési járulékokat a városnak kell fedeznie. Ha ezt a munkát a hatóság rendes alkalmaz­tatásnak minősiti, akkor fennáll az a. hely­zet, hogy az „ingyen11 munka fejében 25.000 koroná­in! betegsegélyezési járulékot kell fizetni Komárom városának s igy az „ingyenmunka" tulajdonképpen egyike lesz a legdrágábbak­nak. Már kuUurális előadásokat sem lehet rendezni Komárom városa mindig nevezetes voR arról, hogy a magyar kuliura egyik zászló­vivője volt- jobb időkben és szívesen áldo­zott kulturális célokra. Ma már a kulturális előadások rendezését is kétszer kell meg­gondolni Komáromban, olyan tetemes ki­adásokkal járnak. A Kultúrpalotában rende­zett egyszerű vasárnapdélutáni előadások hatósági dijai és adói olyan tetemes összegekbe kerülnek, hogy már minden rendezés iljuzórius s csak ráfizetésekkel történhetik. Egy vasár­napdélutáni egyszerű kulturdélutáu kiadá­sai: 55 korona kiállítási dij, 18 korona bé- lyegköllség, 30—40 korona rendőrségi dij (detektív, rendőr, ügyeletes), ha egy rövid zeneszóm van, az még 40 korona külön ki­adástöbbletet jelent, városi vigalmi adó 30 korona, forgalmi adó 10 korona. Körülbelül 180—200 koronára megy föl egyr kétórás miisor hatósági s adóköltsége. Ehhez járul a világítás, fűtés, a rendezés több kisebb kiadása, amivel szemben az ala­csonyra kalkulált bélépődijak alig haladják meg a kiadásokat, sokszor nem is érik el azok összegét, úgy hogy számos kuRurelőadás anyagi rá­fizetéssel végződik. Megtörtént már, hogy komáromi zeneszerző saját müvének előadásáért is be kellett szol­gáltatni a szerzői illetéket Prágába. A rendező egyesületek nem szűnő lelkese­dése szükséges hozzá, hogy a kulturális érdeklődést felszínen tartsák. Nemcsak a kulturális rendezések járnak nagy anyagi kockáztatással, hanem a sport- egyesületek is panaszkodnak. A ezloven&akói magyar közönség fásultsága is sokat nyom a mérlegen s Délszlovertszkón valóban el­mondható, hogy az anyagi válságot nyomon követte a szellemiek válsága b>­8 ___

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents