Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-30 / 100. (3210.) szám

8 'PRAGAI-A\\<AARHlULAt»_______________________________________________________ 1938 á>p.rili<s 30, vasárnap. Irfía: Bállá Ignác (Milánó) Mussolinit, a politikust, a forradalmárt, az ál­lamférfiad, a szónokot, a diktátort, a Dúcét, — ismeri az egész viliág'. Szavát táviratok és rá­diók röpítik szét az öt világrészben, portrék és szobrok egész galériáját készítették már róla a legnagyobb művészek. De a Duce szivéről, arról az apai jóságról, amellyel a szegényeket, elesetteket és szenve­dőket megsegíti, — jóformán senki sem tud, mórt ő maga is titkolja. Mussolini a politikában is azt vallja, hogy: — Kormányozni csak szeretettel lehet! Igazi apja a népnek, amelyet ismer és szeret, hiszen őmaga is a népből való, amelyet soha­sem tagadott meg. A nép tudja is ezt róla. És ha ügyes-bajos dolga van, levelet — nem kérvényt, hanem egyszerű levelet! — ir Duoejának és bizonyos benne hogy dolgát el is intézik. Nem ritka az olyan eset, hogy egy szegény lány varrógépet kér tőle, amin kenyerét megkereshetné, vagy egy szegény fiúcska, szülei tudta nélkül, leve­let ir neki és megvalilja, hogy szeretne hege­dülni tanulni, de apja nem tud hegedűt venni számára, — és mindegyik, rövid időn belül meg is kaja álmai álmát. De az sem ritka eset, ami To Honában történt, hogy egy szegény kis cse­léd, Maria Teresa, aki egy közeli faluból jött be cselédnek Észak-Olaszország e kis városká­jába, azt irta Mussolininek, hogy vőlegénye van, nagyon szeretik egymást, de mert a vőlegénye is szegény, akárcsak ő, nem tudnak megháza­sodni; annyi pénzük sincs, hogy a legszerényeb­ben berendezkedjenek. ..Amit keresek, azt is haza- keld küldenem a szüleimnek. — irta a kis 'cseléd, — mert azok is szegények, apám keve­set keres, öt kis testvérem van, azok is mind enni akarnak, ón vagyok a legidősebb közöt­tük. hát. hazakülööm utolsó fillérig, amit kere­sek.“ Pár nappal a levél elküldése után — csendőrök jelentek meg Maria Teresa apjánál, aki az első pillanatban megrémült, hogy ugyan mit kereshetnek nála az államhatalom fegyve­res képviselői? De rövidesen kiderült, hogy •— csak érdeklődni akartak, vájjon igazat irt-e a lánya Mussolininek. aki tudni akarja, hogy csakugyan olyan szegény-e a család? Aztán el­telt még pár nap (ezalatt megjárta az utat Ró­mába a helyi hatóság sürgős jelentése) és Ma­ria Teresát magához hivatta a podesta: — A Duce intézkedett leveledre, — mondot­ta. És megmutatta, hogy Mussolini mit irt rá vörös ceruzával a kis cseléd levelére: ..Intéz­kedni. hogy Maria Teresa megkapja a lakásbe­rendezést. És kelengyét is kapjon hozzá.“ -a­De nemcsak fiatalok, hanem öregek és bete­gek is hozzáfordulnak. Csak egy-két eset a sok közül: Ciufenna-ban egy volt hadifogoly, Giuseppe Benevieri, 1922-ben kérvényt adott be, hogy orvosi vizsgálat alá vegyék és állapítsák meg, hogy a háború alatt szerzett betegsége folytán munkaképtelen és ezért nyugdijat kér. A kér­vény — kérvény maradt esztendőkön át és Benevieri állapota rosszabbra fordult. Másban már nem volt reménye csak a Dúcéban. Levelet ző uccákban, hogy a vendégei teljes bátor­sággal vonulhassanak a házához s mehesse­nek haza majd az oly kevéssé biztonságos római éjszakában. De nem is azért csap | ilyen fényt az illető aedilis, azt mondja ez a züllött szatirairó, hanem azért vakítja a fák­lyáival a kerület polgárainak a szemét, hogy azok ne nézhessenek a körmére. Ezenközben az a barna lány meghullámosi- totta már a borostyán-nyelü sütdvassal a mat­róna leom.ló haját, a homlok körül pedig sürü sorban tökéletes csigákat fondoritott. A poéta bókkal üdvözölte a méltóságos asszony haj­remekét; a hizelgő pillantása, megnyujtva, a müvészkezü barna leány arcáig elért, hiszen a leányt illető elismeréssel is csak a matróna Ízlésének adózott. A barna leánynak ön­kénytelen e! nyílt az ajka, boldogan mosolyog­ni; a foga kivillant a sötét arcából, akár a hold gyémántcsücske az éj borult fellegze- téből. Pompomia Öméltósága érdemesnek tartotta egy szót ejteni a leány felől: — Ez a legtanulékonyabb az összes szolgá­lóleányaim közt, tavaly kaptam ajándékba, Nubiából. A leány most már a fésüléshez fogott. Elő­ször is a matrónának adott a kezébe egy smaragdfejes hosszú arany tüt; azután belé- mártotta a széles elefántcsont fésűt a mélíó- ságos asszony hajába. Pomponia Öméltósága azt a jobbkezébe adott tüt a fésülő leány derekának szegezte, különben veszteg ült s hallgatta a poétát annyi figyelemmel, amennyit a tükörbe való nézés meghagyott a számára­A poéta, aki úgyse nézhetett a méltóságos asszony szemébe, rajta-rajta felejtette a te­kintetét a nubiai leányon. Annak a karjai lassú 8 szinte dallamos Íveléssel jártak le meg föl, a tunikája jobban simult a combjá­hoz, ammí gyengéden el-elhajolt a fésűvel; a két elmerült szemében a nubiai erdők isme­retlen homálya sötétedett, ismeretion bestiái­nak a félelme s szomjúsága fénylett. irt neki. Elmondottá panaszát. Pár nap — és megjelent nála az orvos. Megvizsgálta és meg­állapította, hogy tüdőbeteg. Újabb párt nap, — és már megkapta nyugdiját, visszamenőleg és rögtön el is helyezték egy tengerparti tüdő­beteg kórházban. Castellaimimonte-ba-n két szegény leány húsz éven át kereste — az apját. Húsz évvel ezelőtt jött ugyanis haza Buenos Árrésből két kis leányával egy beteg, szegény asszony, mig fér­je Enrieo Ghiantaretto, ott maradt továbbra ke­nyeret keresni. A beteg anya meghalt és a két kis leányt egy nagynénjük vette magához, az is nevelte fel, nagy áldozatok árán, mert bi­zony, ő is földhöz ragadt szegény volt. Az apa? Senki sem tudta, mi történt vele? Talán beteg lett. Talán elfelejtette gyermekeit. A két leány, amikor nagyobbacska lett, irt mindenfelé és kapott is egy levelet Buenos-Airesből, hogy apjuk elköltözött Argentínából Braziliába. De többet a hivatalos közegek sem tudtak mondani ég minden kísérlet, hogy a két leány megtalálja apját, eredménytelen maradt. Amikor már min­den reményről le kellett tenniük, az egyik leánynak az a gondolata támadt, hogy a Dúcé­hoz kellene fordulniuk. A Duce jó ember, meg kell, hogy hallgassa könyörgéseiket. írtak neki. Vagy három hónapig nem kaptak feleletet. Akkor azonban Caetellammonte podestája ex- preselevelet kapott az ölasz külügyminisztérium­ból, és a levélhez mellékelve volt a San Paolo- beli olasz főkonzulátus átirata, amelyben kö­zölték, hogy a Duce parancsára lefolytatták a legszigorúbb kutatást és már közölték is Enxico Chiantaret-to pontos ciánét és — mellékelték az apa, levelét is, aki megírta, hogy milyen viszon­tagságokon ment át, irt haza a gyermekei miatt, de soha választ nem kapott és milyen boldog, hogy most végre megtudta ciműket. Pénzt- is küldőt rögtön, hogy a két leány átkel­hessen az óceánon és él jöjjön hozzá. Ami az­óta meg is történt. * Marzanoban egy öreg földmi vés, Leopöldo Leminó, elment a helyi Fascio titkárához egy napon, hogy most hallotta csak — a régi Ná­polyi Bank bankói már nem érvényesek. Pedig ő az egész kis vagyonát annak idején a Nápolyi Bauk bankóiban tette félre, hogy öreg korára, ba nem tud többé dolgozni, ne szenvedjen szük­séget. Meg is mutatta: négy darab ötszáz lírás bankó volt. És ezt most már senki sem akarja beváltani... A ,,Faecio“ titkára tanácsára az öreg mindezt- megírta Mussolininek, mellékelte a levélhez a forgalomból, kikerült bankjegyeket és megkérte, hogy kivételesen váltassa be azo=- kat: őneki biztosan megteszik! Ez esetben sem maradt el a válasz: ez azon­ban tudomására adta az öreg Leminónak, hogy a törvény értelmében a bankjegyeket már az állami bank sem válthatja be. Mussolininek is tisztelnie kell a törvényeket és ő sem kívánhat olyasvalamit, ami törvényellenes. De Mussolini nem akarja, hogy a szegény öreg föídmives el­veszítse egész élete munkájának gyümölcseit — és a saját pénzéből megküldi annak teljes Egyszer csak kényesen mozdult a Pompo­nia ajka s abban a pillanatban oda döfött az aranytűvel a barna leány derekába. Ez azt jelentette: vigyázz, megrántottad a hajamat. A nubiai leány arca semmit sem árult el a meglepetésből, amit az idegzetének a szú­rás jelentett. Csak a balkönyöke rezzent meg egy árva pillanatra. Mi lelte ma ezt az ügyes leányt? netalán a poétának a rajta járó pillantásai tették, alig egy perc múlva megint ügyetlenséget csinált; sőt erőset ránthatott a matróna haján, mert Öméltósága föLszisszent és szinte tövig döfte a tüt a feszülő lány derekába. Az szegény se meg nem mozdult, se egy nyögést nem adott. Azt nem is volt szabad neki. De megremegtek azok a napfényes orr- oimpák ... és a nubiai leány orra mentén kétféléi iramodni kezdtek a könnycseppek le­felé. Floreus elakadt a versmondásban. (Mert már az ő legfrissebb elégiáját skandálta.) Az url divat szerint való sápadt képe piros lett hirtelen. Hallgatott egv pár pillanatig s az­tán mosolyogva, de reszketeg szóval azt mondta; — Matróna, — azt mondja — nem különös? Azt találtam most gondolni, hogy a nubiai leány csurgó könnyeit néztem, hogy ez is em­ber, ez a szolgálóleány... olyan ember, mint te magad, matróna. A méltóságos asszony odanézett a nubiai leány arcára, furcsállotta egy-két pillanatra s aztán el is nevette magát, át átnézett a poétá­ra: — Zöldeket beszélsz, Floreus. Hogy lenne ez ember? — s megint elnovelte magát a tükörhöz vissz.aegyenesedve: — Még te sem vagy ember, barátom, mert csak egy jött- ment poéta vágy­ellenértékét, vagyis kétezer Urát, a ma érvé­nyes bankjegyekben. De nemcsak a kérvényezőkkel szemben mu­tatkozik meg Mussolini jósága. Mint szorgalmas újságolvasó, egy nap azt olvasta, hogy Nápoly mellett, egy kis faluban a tengerbe esett egy szegény öreg asszony és egy fiatal munkás gondolkodás nélkül utána ugrott és kimentette. De nem ért rá, hogy a tengerbe ugrása előtt mbáját levesse és a mellény zsebében maradt ezüstórája teljesen tönkrement-, nem is szólva a ruhájáról, amely a legjobb ünneplő öltözete volt. Másnap a fiatal munkás — egy teljes rend uj ruhát kapott kapott, amelynek mellény zse­bében vadonatúj ezüstóra ketyegett-. Mussolini küldte. A Duce titkára ismeri már jól azt a szokását, hogy amikor autóján bejárja az uj, épülő város­negyedeket, megamegáll a szegények düledező, lebontásra itélit kunyhói előtt is és — minden szegénynek egy-egy bankót nyom a kezébe. Éppen ezért minden ilyen ut-ja előtt egész küte­gekben készíti elő az ötven és száz-lírásokat, amelyekből — ilyen kirándulások után — egyet sem hoz haza Mussolini. Jövedelme nagy­részét ilyen jótékony célokra költi. És öröksé­geit is: mert Mussolini sokat örököl. Ismerik jó­ságát és ezért gyermektelen, család nélküli öre­gek végrendeletükben öreá hagyják egész va­gyonukat. így például Emme Placco, amikor hetvenkét éves korában meghalt, nem kevesebb minit öt millió lírát hagyott rá. Mussolini az egészet, utolsó fillérig jótékonycélra költötte: kórházak, vakok és aggok, szegény anyák és elhagyott gyermekek menhelyei igy születnek meg az ilyen örökségekből. Szegények, öregek, gyerekek igazi jótevője a kemény „diktátor11, Mussolini, akiben ott él még ma is a régi tani tó: szeret a gyerekek kö­zött lenni és szereti látni a kis arcokon az öröm lángját kigyulladni. Olaszországban kedv a* szo­kás a. „gyerek-Befana11, ami a magyar kará­csonyfa-ünnepeknek felel meg. Mussolini ott van minden római ,,gyerek-Befa.na“-n és maga osztja ki az ajándékokat a szegény gyerekek között, akikkel elbeszélget és eljátszik, — és közvetlen, hóditóan kedves, mint mindég, ami­kor a hivatalos ünnepségek nem követelik tőle, hogy — ünnepi-es legyen. * Mint minden igazi nagy ember: ha szigorú is, de szeret örömet szerezmL És szeret jutal­mazni ... És jut alom osztó keze átnyúl ország­határokon is, amiről a berlini telefon-központ egyik kisasszonya is tanúságot tehet. Olga Wi-esendt-nek hivják és ő kapcsolja a római vonalat. Természetesen megtanult olaszul és ró­mai kolléganői vei mindég olaszul is beszél. Egy­szer aztán megkérte azt a római kollégáját, aki Mussolini telefonját szokta kapcsolni, hogyha lehet-, engedje meg, hogy hallhassa egyszer végre a Duce hangját. A római telefonos-kis­asszony — bátor leányka! — nem sokat habo­zott és amikor Mussolini legközelebib újra be­szélt telefonon, a beszélgetés végeztével, közölte vele, hogy berlini kolléganője mennyire szeret­né hallani a hangját. — Hát akkor kapcsoljon is már! — mondta Mussolini és rengeteg munkája közben is pár pillanatot, arra szentelt, hogy egy kis német te- lefonoskisaeszony vágyát teljesítse. Később, jó pár hónappal ezután, Mussolini hosszabb telefonbeszélgetést- akart folytatni a berlini olasz nagykövetséggel, a vonal azonban igen rosszul működött. Olga Wi-esendt- teljesí­tett most is szolgálatot és rögtön észrevette, hogy a kapcsolt állomás milyen ideges: belépett a vonalba, egykettőre rendet teremtett, meg­szüntette a közbeeső állomások idegességét is és vigyázott, hogy a beszélgetés kifogástalanul folyhasson le. így is történt-. De Mussolini ész­revette, hogy a kis német Olga lépett a vonal­ba és ő teremtett rendet: a hangját is megis­merte. És még aznap intézkedett, hogy az olasz kormány meghívja a berlini telefon oekisasz­szonyt, töltse nyári szabadságát Itáliában, a tetszése szerint megválasztható fürdőhelyen. Ungvár, április 28. (Ruszinszkot szerkesz­tőségünktől.) Az ungvári különifólie magyar társadalmi és kulturális egyesülőtök vezetői­ből, valamint az egyes egyházak fejeiből ala­kult gimnáziumi bizottság ismét megkezdte működését, hogy az' ungvári magyar gimná­ziumot visszaszerezze az ungvári és vidéki magyar tanulóifjúság részéire s ezzel elősegít­se a magyar értelmiség utánpótlását. A bizottság ismét memorandumot dolgo­zott ki, melyben tekintettel van Dérer i6- kolaüigyi miniszternek ama ígéretére, mely szerint a kormány ez év szeptemberétől az ungvári magyar polgári iskola keretei között fog engedé­lyezni a gimnáziumi tanrend alapján ma­gyarnyelvű gimnáziumi oktatást. A memorandumot az iskolaügyi miniszterhez terjeszti fel a bizottság, miig mellékletül azoknak a magyar szülőknek a jegyzékét VÁLTOTT LOVAKKAL Váltott lovakkal utazott Ősöm a delizsáncon. S minden izgalmat lenn hagyott, Hogy szivének ne ártson. Fútt északi és déli 6zél, Mely ideget acéloz És füstös fáklyák fényinél Elért békén a célhoz. 1 Én gyorsvonaton utazom, Autón s repülőgépen, És majd megöl az izgalom. Ha egy-két percet késem. Óra ketyeg szivem falán, Csönget este és reggel, Célom is elérném talán, De csak váltott szivekkel. Falu Tamás. A német- telefonos-kisasszony boldogan ment Olaszországba, abol először is Rómába sietett és felkereste kolleganőjét. Az pedig újra telefo­nált a Dúcénak: — Kegyelmes uram, emlékszik még a ber­lini telefonos-kisasszonyra? — Hogyne, — hallatszott Mussolini hangja. — Itt van Rómában és boldog volna, ha Ex­cel! enciád fogadná. Két nap múlva pedig Mussolini a Palazzo Venezíában mosolyogva kelt fel óriási Íróasz­tala mellől és sietett a- berlini T-elefonos-kisiasz- szony elé. Amikor pedig Olga Wieeendt távo­zott, boldogan szoritgatotit egy nagy arcképet: Mussolini fotográfiáját, kedves, meleghangú de- di káéi óval. Csak egy kis epizód még Mussolini közvet­lenségéről: A Duce, ha ideje engedi, szombat délutánon­ként autóján Rómából elrobog igazi családi ott­honába, a Forli melletti Villa Carpena-ba. Egy alkalommal, amikor a h-osszu ut-on az egyik köz- beneső városkán átrobogott, az országúton egy szegény Forli-beli kereskedelmi utazó meg­állította autóját. Lekéste a vonatot, amely ép­pen az orra előtt ment el és megkérte az autó­sapkás, autószemüveges vezetőt, hogy nem vin­né-e el a következő vasúti állomásig, ahol még biztosan elérnék a vonatot. Siet haza, a csa­ládjaihoz. amelytől egész héten távol van ég sze­retné már a szombat estét otthon tölteni, mert máskülönben csak vasárnap hajnalban kerül­hetne haza: addig nincs más vonat-. A hatalmas gépkocsi egész üres volt és a- poros vezető azon­nal kinyitotta az autó ajtaját: — Tessék beszállni. Ide mellém, a vezető ülése mellé. A kereskedelmi utazó természetesen, nem is­merte fel Mussolinit az autó-dresszben. De Mus­solini — felismerte őt. Hiszen ismeri szülőföld­jének jóformán minden lakóját és akit egyszer -5 j látott, sosem felejti él. Elbeszélgetett útközben a kereskedelmi utazóval az üzleti viszonyokról, a gazdasági helyzetről, mindenről. De a hang egyre ismerősebbnek tetszett a derék utazónak, aki végre mégis csak rájött, hogy — kit is állí­tott ő meg az országúton és kinek autójára ké- redzkedett fel? Most ijedt csak meg igazán, hogy mit csinált?! Ezer és ezer bocsánatot kér­ve könyörgött, hogy most már leszáll, dehogy is akar őexcellenciájának terhére lenni... A DuQ-e azonban nem engedte ieszállni és nemcsak elvitte Forliba, hanem haza is vitte a lakása kapujáig, hogy a kis utazó ennyivel is hama­rább kerüljön családja körébe. * Lehet, hogy jelentéktelen apróságok ezek az epizódok. De az bizonyos, hogy Mussolininek azt az arcát világítják meg, amelyet a világ nem ismer még: a jó emberét, aki azonban a nagy nyilvánosság előtt szinte titkolja jóságát és melegen érző, minden apró szenvedést és vá­gyat is megértő nemes szívéit... 'fogja közölni a minisztériummal, akik gyer­mekeiket ebbe a magyar gimnáziumba akar­ják Íratni. A bizottság tehát a Prágai Magyar Hírlap utján is azizal a kéréssel fordul úgy az ung­vári, mint különösen a volt ungmegyei köz­ségek magyarságához, sürgősen jelentkezzék minden szülő a ma­gyar pártszövetség központi irodájában Ung váron (Szobránci u. 11) Köszörű Ká­roly Szövetségi főtitkárnál a jelentkezési ivek sajátkezű aláírása végett. Ugyancsak elfogad jelentkezéseket Well- mann Mihály közművelődési szövetségi ügy­vezető is, Ungvár, Dombalja u- 27. Ne mulassza el egyetlen magyar szülő se gyermekét előjegyezni, mert ezzel elősegíti a magyarságot, abban a törekvésében, hogy elvesztett magyar gimnáziumát- végre vissza­kapja. Szeptemberben végre megnyílik az ungvári magyar reálgimnázium? Döntő stádiumba lépett a gimnáziumért folyó társadalmi akció — Jelentkezzenek azok a szülők, akik ebbe az inté­zetbe adják gyermekeiket! A Duce szive

Next

/
Thumbnails
Contents