Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-28 / 98. (3208.) szám

Belmissziói konferencia és az állandó konventi bizottság ülése fejezte be a skót egyház­fejedelem losonci látogatását Losonc, április 27. (Saját tudósítónktól.) A skót egyikázíeiiededimek; d'r. H. R. Mactkin- tosili losonci látogatásának első napjáról részletes tudósításban számoltunk be. A lá­togatás második napján a moderátor első­sorban a teológiai szemináriumot kereste fel, aiiol az ő szaktárgyából, a dogmatiká­ból „Az Isten megismerése" címen előadást tartott. A teológia tanán kara részéről dr. Magda Sándor mondott köszönetét a kitüntető láto­gatásért. Azután a moderátor megtekintette a teológia helyiségeit g az előadótanároknál érdeklődött a növendékek előmenetele és életviszonyai iránt. Látogatásának emléké­re a saját személyében alapítványt tett a teo­lógiai internátus létesítésére s ezenfelül gon­doskodott arról is, hogy a legjobb előmene­teld növendékek jutalomban részesüljenek. Ugyancsak szép jelét adta áldozat készségé­nek Webster dr. főtitkár is, aki a losonci gyülekezet ifjúsági munkájának céljaira nyújtott támogatást. A nap többi részét a skót előkelőségek az ideérkezett szlovenszkói és ruszinszkói egy­házak püspökeinek és főgondnokainak, vala­mint az ország különböző részeiből idesereg- lett 30—40 református lelkész részvételével az IMCA épületében tartott belmissziói kon­ferencián töltötték el. Ezen a konferencián réztvettek a teológia növendékei ls. Az egy­házi organizáció és a hi'lépités kérdése ké­pezte a megbeszélések tárgyát. A skót egy­ház kiküldöttei itt is felszólaltak és saját egyházuk életéből sok hasznos tanáccsal szol­gáltak a mai idők körülményeinek megfe­lelő egyházi organizáció és gyülekezeti kit­épj tés kérdéseiben. A konferencia délután 5 órakor nyert befejezést, amikor a püspö­kök és főgondnokok állandó konventi bizott­ságának ülését tartották meg. Ezen az ülé­sen kölcsönösen informálták egymást az egy­házi vezetők az egymás egyházainak helyzeté­ről és problémáiról. És miután a skót egy­ház vezetőd ezen ütjük alkalmával a presbi­teri világszövetség képviseletében is eljár­tak, a református egyházak világmozgalmá- nak a különböző kérdéseit is érintették és az itt szerzett tapasztalataikat nemcsak a skót nemzeti egyházban, hanem a presbiteri j világszövetség pl‘numa előtt is előterjesztik, j A ekét egyházi kitűnőségek két napos losonci látogatása mindvégig a legszivélye- i sebb testvéri érintkezés jegyében folyt le s j minden bizonnyal nagyon kedvező hátasai j 4 rw»^-AVAfitoR-HiRLap Nyolcvan helyett fsak 24 milliót igényel Ruszínszkó számán amunkakölcsönbőlazorsz. képviselőtestület agrárpárti többsége Az ellenzék indítványait e’utasitet ák — Tizennégy év óta első ízben szetepel magyar isko'aspHés a beiubázési költségvetésben Ungvár, április 27. (Ruszinszkói szerkesz­tőségünktől.) A ruszinszkói országos képvi­selőtestület április 25-én, szerdáin délelőtt 10 órai kezdettel ülést tartott Rozsypál országos elnök vezetésével. A tárgysorozaton mindössze hét pont sze­repelt, ezekből három a munkaköclsön igény­lésével volt kapcsolatos. Az előadók ismer­tették a vízügyi invesztációk részletes terve­zetét, majd a közlekedési építkezések terveit és az iskolaépítések tervezetét, azoknak a községeknek felsorolásával, ahol az iskolák építendők lennének. Az előadó 32 ilyen községet nevezett meg. A fölsorolásnak az volt az újdonsága, hogy tizennégy év után e jelentésben szerepel elsőizhen hat magyar község, ahová iskola építését tervezi az isko aügyi re-ferátus. A harminckét községben száz osztály épí­téséről van szó s ebben ezúttal Farkasfalva, Bótrágy (két iskolával), Barkaszó, Bereguj- falu, Keíergény és Gát, összesen hat magyar község hét iskolával szerepel- A referensek jelentései után Demkó Mi­hály rámutatott arra, hogy a kormánylapok már hetek óta naponta közük, hogy a kor­mány a munkaköicsönből a jegyzés arányá­ban részletekben engedélyez beruházásokat s az országos képviselőtestület még csak ma állítja össze a beruházási programját, amely bizony nagyon szegény. A kölcsön kiírásakor félhivatalosan már közölték is, hogy Ruszínszkó legfeljebb 24 mii iót fog kapni, ami nevetségesen csekély összeg. A területarány szerint legalább 80 millió az az összeg, mely megilleti s most még 24 milliót kitevő programot sem terjesztenek fel. Végül indítványozta: mondja ki a képvi­selőtestület, hogy a legfontosabb beruházásnak tartja az is­kolaépítéseket.. Erre a célra feltétlenül 6 milliót kell fordíta­ni s csak ezután jöhetnek a tőkeberuházások. Demkó végül indítványozta, hogy küldjön ki az országos képviselőtestület bizottságot Prágába, úgy az igénylendö összegben való megállapodás, mint a beruházási program sürgős elfogadtatása ügyében. Győző kommunista képviselőtestületi tag felszólalásában kifogásolta, hogy az első 270 lesznek érezhetők a látogatásnak az itteni református egyház hitéletére. A losnoci egyház előkelő látogatói Lo­soncról szerdán reggel utaznak el Berlinbe. millió elosztási terve szerint Kárpátaljára ne­vetségesen csekély 1 millió 200 ezer korona jut s ugyanakkor a kartellek és trösztök a legfontosabb cikkek árait teljesen indokolat­lanul felhajtották. így oementikartell alakult, mely az eddigi 3-505 koronás oementárat áp­rilis 10-ből 4.250 koronára emelte vagonon­ként, ami az ungvári állomásig számítva 745 korona többletet tesz ki, holott az ál- lanivasut a cementgyáraknak vagononként 300 korona vasúti fuvardíjkedvezményt en- engedélyczett. Azt javasolja, hogy az országos képviselőtes­tület a munkakölcsöníbŐl legalább 100 milliót kérjen. Siménfalvy Indítványai Siménfalvy Árpád dr- magyar nemzeti párti képviselő rámutatott arra, hogy nem tartja kielégítőnek az 1933. évre felvett és 14 miliió 392.423 koronában előirányzott viz- gazdasági programot. Nagyobb munkástömegek foglalkoztatását kell elősegíteni s ezzel a munkanélküliség problémáját kell megoldani, melyre remény csak akkor lehet, ha pár százmilliós beruhá­zási program megvalósítására nyílik lehető­ség. Az országos képviselőtestület arra az állás­pontra helyezkedjék, hogy Ruszinszkó nem a lakosság száma, de területé, elmaradt köz­gazdasága és lakosságának szegénysége ará­nyában részesedjék a jegyzés alatt álló mun­ka kölcsönből s ezért az egész gazdasági mun­katervnek az eddigi nyolc helyett három év alatt való megvalósítását kívánja. Ez okból a közgyűlés az összes felsorolt köz­munkákra kérjen 81 millió 506 ezer 083 ko­ronát s kérje föl a vizgazdasági osztályt, hogy a beruházási program munkatervét lehetőfeg három évi egyenlő beosztással, azonnal kezdje meg és pedig ott, ahol legnagyobb a munkanélkü­liség. Részletes indítványa szerint a közmunkák Ungváron kezdődnének az Ung baipartjának szabályozásával, Munkácson és Ujdávidházán a Latorca szabályozásával, Beregszász mellett a Vérke; Técső. Visk, Tekeháza, Nagyszőllős, Tisza-Szirma, Hetény, Péterfalva, Bökény, Tiszaujlak és Vári mellett a Tisza-szakasz szabályozásával. Ugyancsak rendeltessék a Turpatak és a Latorca csatornája. Végül azt indítványozta, hogy a mindezek­re szükséges összegből 80 százalékot az il­letékes földművelésügyi minisztérium vál­laljon, mig 20 százalékot az ország kölcsön­ként kérje. Az iskolaépités terén Siménfalvy dr. azt java­solta, hogy az egyenlő elbánás elve alapján a magyar, zsidó, német, román lakosságú köz­ségekben építtessenek iskolák s e célra a la­kosság arányszámához mérten egymillió ko­rona vétessék fel a beruházási programba. A képviselőtestület csehagrár többsége termé­szetesen szigorúan ragaszkodott az eredeti beruházási tervhez s az indítványok nagy ré­szét elvetette. A román kormány „semmit sem lati" a fcrtfal város zavargásokról Bukarest, április 27. Az elmúlt vasárnap Tordán történt rablások és véres zavargások ügyében dr. Gál Miklós, Torda országgyűlési képviselője, ma megjelent Pop belügyminisz­teri államtitkárnál és tiltakozó emlékiratot nyújtott át a magyar párt nevében. Gál Miklós kérte, hogy a belügyminisztérium intézkedjék a kártszenvedettek kártalanítása érdekében. Amikor Gál a memorandumot átnyújtotta, Pop belügyi államtitkár azt a legnagyobb meglepe­téssel fogadta, mondván, hogy semmiről sem tud, de nagy fölháborodással vette tudomásul a tordai véres eseményeket és kijelentette, hogy a kormány nem azonosítja magát azok­kal. Egyúttal megígérte, hogy megindítja a legszigorúbb vizsgálatot. Dr. Gál Miklós ezután a tiltakozó emlékiratot benyújtotta a minisz­terelnökségen is. Vajda miniszterelnök holnap fogadja kihallgatáson ez ügyben Gál Miklóst. Kompenzációt csak csehszlovák eredeti áru ellenében engedélyeznek. A devizabizott­ság felhívta az érdekelt közgazdasági körök fi;gyelmét arra az egyébként magától értető­dő dologra, hogy a kompenzációs ügyletek engedélyezésénél kizárólag csehszlovákiai eredeti áru jöhet szóba. Ennek külön megál­lapítása azért vált szükségessé, mert a de- vizabizottság megállapítása szerint előfor­dultak oly esetek, hogy a csehszlovákiai ex­portőr a kapott kompenzációs engedély alapján nem csehszlovákiai, hanem külföldi árut akart szállitanL bár a szállító az árut csehszlovákiai áru gyanánt akarta elhelyez­ni. A devizaengedélyek ilyen módon való ki­játszását a hivatalok a jövőben a legszigo­rúbban fogják büntetni. Ida: Swmnyi MÜdés Regény. (14) Klárika is indulatba jött. Felizgatta a fájdaom emléke. — Nem gondoltam egy pillanatig sem; levélpa­pírt, tollat! Leültem és írtam: — Andor! A magáé vagyok. Gábor ellen megindítom a vá’.ópört és a felesége leszek. Gyűlölöm Gábort és szeretem ma­gát. — Itt egy kicsit meghűlt bennem a vér. Iste­nem, mi lesz, ha erre a levélre Andor felrohan hoz­zám és... hiszen még Gábor felesége vagyok és irtózom a házasságtöréstől! És én nem a szeretője, de a felesége akarok lenni a bárónak ... Néhány percig küzdöttem magammal, aztán így folytattam: — Andor! A hírnevemre azonban vigyáznom kell, most még jobban, mint eddig. Ezért arra kérem, azonnal hagyja el Abbáziát, hogy ne kompromit­táljon. Menjen haza Bécebe, ott már várni fogja a második levelem. Gábor halálsápadtan nézett a feleségére. — És elküldted Deki? — Igen, ez így kifogástalan — gondoltam ma­gamban s a levelet elküldtem a szálloda groomjá- val. Azjtán újra végigvágódtam az ágyon és ke servesen sírtam. — Szerencsétlen gyermek! Te gyalázatba dön­tötted magadat — hördült fel a férj. Klárika izgatottan folytatta a vallomást: — Egy óra múlva megszólalt a te’efon. A bíró volt. Azt mondta, hogy úgy tesz, ahogy én k.vá- nom. Már be is csomagolt, az autó itt várja a szál­loda előtt, ba boldoggá akarom tenni, álljak az ablakhoz és lobogtassam meg a fátylamat... — És te válaszoltál? — Én semmit sem tudtam válaszolni. A torkomat elszoritotta valamilyen rettenetes érzés: a fáj­dalom, a bosszúvágy és a lelkiisme re tíurdalás két­ségbeesése. — Nem csaptad földhöz a telefonkagylót? — A báró környörgött, hogy feleljek valamit, én pedig belezokogtam a telefonba és letettem a kagylót. — Gyalázat! — A báró elutazott. — És? — Egy óra avulva pedig megérkeztél te. — Igen. — Ahogy komoly, szomorú és férfias arcodat megláttam, egyszerre elérzékenyültem. Rettentően fáj, kimondhatatlanul szenvedek azóta. Emlékszel, I ez volt a köszöntésed és láttam, hogy szemed sar­kából egy könnycsepp gurul alá. Irtózatos az, ami­kor egy meglett, erős férfi könnyezik. Egyezerre elmúlt minden haragom és minden bosszúvágyam. Abban a pillanatban mintha az Isten kicserélte vol­na a lelkemet. Aztán te elmond tad a dolgot... éB minden rendbejött. A válladra borultam és s'rtam, mint egy gyerek. Este együtt mentünk le az étke­zőbe. Á lépcsőn megjegyezted: Tudod-e szivem, hogy én ma vagy holnap mindenképpen meglepte lek volna? Hirtelen valami b'zonytálán sejtésszerü félelem fogott el s hebegve kérdeztem: Hát nem a levél miatt jöttél? — Nem emlékezem rá. — Csak azt mondtad, hogy hát Igen... azért rohantam az első vonattal, hogy megnyugtassa­lak ... de egyébként is szándékomban volt... ta­lán holnap ... vagy legkésőbb holnapután ... — Igaz. — Egyszerre eszembe jutott, hogy tegyük fel: te nem cseréled ki a levelet... a báró itt eettenked k körülöttem, te meglepetésszerűen bejösz és meglá­tod a bárót... szentségéé égi Azt hihetted volna, hogy Andort én hívtam ide... akkor egy nyomo­rult, véletlen folytán örökre vége lett volna a bol dogé ág ómnak. Nem igaz, Gáboi? Gábor nem felelt. Klárika izgatottan mesélte tovább: — Akkor aztán hálát adtam az istennek azért a másik véletlenért, bogy te kicserélted a két le­velet. Ennek a véletlennek köszönhetem, hogy te Andort nem találtad itt. Ezek egy pillanat alatt ju­tottak eszembe s közben belekapaszkodtam a ka rodba, hogy le ne szédüljek a lépcsőn. — És a báró levele? — Várj csak, hadd mondjam el sorjában a dolgot. Mikor leértünk a hallba e a portás megpillantott, a kulcsos rekeszemből két levelet vett ki s alázatos meggörnyedéssel nyújtotta felém. — Láttam — szólt közbe Gábor. — Tudom. Észrevettem. És egyetlen szempillan­tással megismertem a felső levél nagy, kusza, hegyes betűit. Igen, a felső volt a báró levele, bi­zonyos, hogy abban részletesen válaszol az enyém­re. Tisztán láttam, hogy két levél van a portás kezében, két egyforma, nagyalakú boríték, olyan­forma, mint a tied, Gábor. Lehet, — gondoltam —- hogy az alsó csakugyan tőled van. De mindez a legirtózatosabb borzalom, kétségbeesés és önutálat halálos dermedtségén keresztül cikázott át a tel­kemen és öntudatlanul, mintegy az életösztön reflexével, a leveleket gyorsan be csúsztattam a retikülömbe. — Láttam — ismételte Gábor gépiesen. — Tudom. — Ebéd alatt megkérdeztem tőled, hogy kitől van leveled. — Igen. Nekem akkor már körülbelül mindegy volt, bogy mi történik velem. Csendesen vártam, hogy mi következik. Egyszerre csak nem tudom mi eugalta, milyen megszállottság hatása alatt ju­tott az eszembe, de bátran és egykedvűen feleltem: tőled. — És meg is mutattad. — Igen. Belenyúltam a retikülömbe. Nem emlék­szem rá, hogy a két levelet hogyan dugtam a tás kámba, címzéssel felül vagy megfordítva. Kinyitni nem mertem, mert féltem, hogy odapillantasz és meglátod az Idegen Írást. Lehunytam a szemem és vaktában kihúztam az egyik levelet Aztán elford - tottam az arcomat és a levelet odatettem eléd. Nem csodáltam volna, ha ez alatt a pillanat alatt megőszülök. Nem csodáltam, sőt. nem is bántani volna, ha agyvérzést kapok és holtan esem le a székről. Ez volt az a pillanat, amikor robogó vonat száguld keresztül az ember testén és az illető tud­ja, hogy a vonat kerekei halálra gázolják, — Csakugyan az én levelem volt, — Igen, a te leveled volt. Azt hittem, hogy meg kell halnom s most egy csoda visszaadta az élete­met. És azt hittem, hogy abba. a boldogságba is rögtön belehalok. De nem. Egyszerre visszanyer­tem az öntudatomat és egy pillanat alatt, a magam ura voltam. Az ember nyomban természetesnek találja, hogyha szerencséje van ... Klárika zokogva borult az ura vállára. — No, most meggyóntam neked. Most olyan könnyű a szivem és olyan boldog vagyok. Sze­retsz? — kérdezte a könnyein keresztül. Gábor megeimogatta az asszony könnyektől nedves, forró arcát. — Várj csak. Ezt nevezed te véletlennek? — Hát mi ez, ha nem az? — Igaz, véletlen, apró kis játéka a sorsnak. De a véletlen még nem elég ahhoz, hogy tiszták ma­radjunk és boldogok legyünk. Klárika kérdően nézett az ura komoly szemei közé. — Hogy érted ezt Gábor? Gábor aggodalmas hangon kérdezte: — Megvan a levél? — Meg. — Mutasd. Klári odaadta Gábornak a báró levelét. Gábor megkönnyebbülten, diadalmasan, boldogan íelujon- gott — Látod, és mégsem a fátum kormányozza a mi életünket. — Miért mondod ezt? — Mert a levelet nem bontottad fel. Ez már nem a fátum müve. Ez azt mutatja, hogy először s nem voltál kiváncsi arra, hogy mit ir a báró. má­sodszor, mert nem volt félnivalód olyan célzások­tól, amelyek miatt nekem meg kellett volna, hogy gyűlöljelek téged. Ez mégsem véletlen, — ismé­telte boldogan Gábor és felszakitotta a báró le­velét. — Olvasd. Klári felbontotta. Együgyű és bárgyú védekezés volt a házasság ellen ... Egyéb semmi. És a levél hangja is olyan, amelyből kiviláglik, hogy Klárika nem vétkezett, a hűség és a tisztaság ellen . •.-— Ez mégsem a fátum müve volt. — mondta csendesen a férfi és karjaiba zárta könnyező, ■wvető-siró szerelmes asszonyát. » — VÉGE. —

Next

/
Thumbnails
Contents