Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-26 / 96. (3206.) szám
'PKAGAIi vtAfitoR.HIRIiA0 4 Az örök város nagy fénnyel ünnepelte meg Róma alapításának évfordulóiét s a munka és az ifjúság napját Menenftts Agrippa példázata állott á munka ünnepének központjában Nagy lényben és pompában eskette lel a Dacé a Iasiszta ifjúságot Róma, április 25. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Rómának máthikus alapítási ünnepsége, április 2Hke már évek óta a „munka nemzeti ünnepévé'1* vált a fasiszta Olaszországban. Az antik Róma cézárán az „Urbis“ megalapításának napját mind nagyobb, de mind üresebbé váló pompával ünnepelték meg, hogy azután a császárság korának megszűntével, a nyugatrómaá birodalom bukásával ez az ünnepség végleg a kora középkor homályába bukjon alá- Most azután újból évről-évre életre hívják a latin világ eme legrégibb ünnepének napját. Az antik nagyság fényében kell az uj Olaszország fényének is m-eg- ragyognia. De a régi állami rítust a modern idők követelményeinek megfelelően uj rítus alá rendelték: a munkát ünnepli Itália az örök város alapításának nagy nagy napján. Hogyan keld ezt értelmeznünk? A munkások, akiket a nemzeti Olaszország most szigorúan a nemzeti tradíciókhoz kötött, úgy értelmezték, hogy a régi in tornádon álé május elsejét el kell felejteniök. Az újonnan felnőtt mun- kásgemarációknak, a népiskolákban növekvő jövendő generációnak el a vidék legtávolabbi zugaiig rádió utján fejtették most ki az ünnepség mélyebb értelmét- A törvényben megállapított pénteki ünnepnap előtt két nappal egy rendkívül mélyértelmü rádiószózat szólott az ifjúsághoz- Rónia alapításának egy jelenete mellett megelevenítették Menenius Agrippa mély- órtelmü példáját. Elmondották, hogy a történelmi nevezetességű „eeeessio plebis" idején, amikor Róma népe a város közelében levő „Mons sacer“-re vonult ki és nem akart munkájával továbbra is részt venni a város életében, mint vonult ki bátran ez a kiváló római utánuk és a test szerveiről elmondott példázatával mint bírta jobb belátásra őket. Mit jelent a híres példázat a gyomorról, amely nem dolgozik, csak táplálkozik, e a tagokról, amelyek fellázadnak , sztrájkba lépnek a gyomor ellen? Nem jelent más, mint hogy a testnek vagy bármilyen élő szervezetnek, tehát elsősorban a nemzetnek összes szervei elválaszthatatlanul egymásra vannak utalva, össze vannak egymással kapeso-lva, mindegyik a maga helyén köteles elvégezni a munkát, hegy az egyiket csupán a másik ereje tartja fenn, hogy a gyomornak és tagoknak együttesen el kell pusztulniuk, ha egyikük vagy másikuk kivonja magát az örökös vér- és munkakeringésből, f őleg azonban azt akarta és azt kell ma is Menemius Agrippának tanítania, hogy elsősorban a „rnis&ra plébs“, a, súlyos munkát végző nép éppen olyan egyenjogú, nélkülözhetetlen része az egésznek, mint bármely más, látszólag csak élvező és látszólag magasabban álló orgánum, tehát ugyanazok a jcgok illetik meg A mai olasz munkásifjuságban így állítják oda Menenius Agrdppát a fasiszta teória élőin'árjának s u?y ünnepük őt, mint aki megvalósította a ki en gesztelőd é st és a® egyenjogúságot a tőke és a munka között, még ha ez a megegyezés kényszerű is, ő tehát a „Carta dél Lavaro“ prófétája- Mert a munka alapoklevelében a munkásság számára megröTzitették az összes .jogokat és kötelezettségeket, melyeket az állam garantál a vállalkozókkal szemben is és minden önkényeskedéssel szemben- Amikor a munkások a munka ünnepét ünnepük, minit egyenjogú állampolgárok tehetik ezt. Menjenek tehát kirándulásokra és ünnepeljenek vidéki tavaszi ünnepeket, mint ahogy az antik Róma polgárai kivonultak a pásztorok rituális játékaira és ünnepségeire, amélvék Róma születésnapját az istennő tiszteletére megünnepelték. A szakszervezetek és organizációk vezetői veszik át a vezetést, teháit ők tartják fenn a, fegyelmet ás, amely mé? ezeken az ünnepségeken is teljes mértékben érvényesül. Aki pedig az elárult évben, a munka két ünnepnapja között kütömftsen kitüntette magát, megkapja a munka érdemrendjét, a ..Stella deí lavoro'M. Az egész ország területéről sok fiatalt és öreget tüntettek ki ezen a napon azzal a kivételes megtiszteltetéssel, hogy a Duoe elé kerülhettek, a Duoe fogadta őket. Este pedig menjen az ünneplő nép a színházakba. A királyi opera és a város által szubvencionált színházak díjtalanul nyíltak meg ezen a napon az ünneplőknek, akik tagjai az óriási ünneplő szervezetnek, a *J)o- polavoro“-nak. Ez az a félhivatalos szövetség, amely a munkásság szabad idejének fel- használásáról kivan gondoskodni és így erkölcsi és politikai tekintetben is befolyása alatt kívánja tartani a munkástömegeket. Kedvenc versenyeire is ángyén mehetett a nép. És felejthetetlen színjátékot nyújtott az este, amikor ezrek és tízezrek tolongtak az uccákon és a tereken, hogy lássák a fényszórókban tündöklő Fórum Romanumot, a Colosseumot s a régi Róma minden híres emlékét. A Capitoliumnak tere, a világnak ez a legnemesebb térsége ragyogó díszben pompázik- Az erkélyekről gyönyörű gobelinek függenek alá a .kandeláberek között s valóban megelevenedik a császári kor Rómájának minden fénye és dicsősége Az antik Róma az uj Rómának a szivében él. De az a Ejjukod élmény, 1917, karácsony. Az utolsó háborús karácsony. Nagyon kemény, korai tél. Pestről utaztam haza Kassára, pár napi ünneplésre- Szerencsére kaptam ülőhelyet az egész éjszakán keresztül tartó útra, a fütetlen és világitásnélküli vonatban. Rajtam kívül heten ültek a szakaszban, mind a hét utas fiatal, tizenhárom-tizennégyévea lány. Intézeti bennlakó növendékek, akik a karácsonyi szünidőre utazlak haza. Egyéb szerencséről is beszélhettünk, mint arról, hogy kaptunk ülőhelyet: a kupénak, melyben utaztunk, nem volt kitörve az ablaka. A szél nem fújt keresztül rajtunk, — meleg éppen nem volt, különösen menetközben nem, mikor egészen sűrű jégvirágok, majd mind vastagabb jégrétegek képződtek az ép ablaküvegen. Kegyetlenül fáztunk- Nemcsak én, aki szokásom szerint nem készültem fel az életnek ily fagyos fordulataira és gyengén bélelt városi paietóban utaztam, de még jobban fáztak a lánykák., akiket gondos nevelőnőik, felügyelőnek, tanárnők bocsátottak él az éjszakai zord utazásra. Kiderült, hogy velük sem volt elég téü holmi, egyik azt panaszolta, hogy a meleg gy-apjukeedojét, a másik a szőrmés bekecsét hagyta ott az intézetben, eszébe se jutott egyiknek se, hogy fázni is lehet a vonaton. Igyekeztek minél kevesebb poggyász- szál utazni, odahaza úgyis megvan mindenük . •. A kislányok beszélgettek egész utón, alvásról szó sem lehetett a hideg miatt- Az egyik lányka sokat, sóhajtozott, végül elkezdett halkan sir mi- A társnői meleg szívvel vigasztalták: — Fáj a lábod, Ilonka? — Rettenetesen fáj. Fázik. — Odaadom a kendőmet Odaadom a sálamat. Rugyoláld be- Tedd az ölembe a fájós lábadat, Ilonkám, én majd megmelegitem. Tedd az ölembe, egész bátran. Megtudtam, hogy Eonka nevű kislány a lábát törte el bokában, két hete, hogy levették róla a gipszkötést, még borzasztó érzékeny, nem barija a fagyot. A társnők megható buzgalommal eegitettek Tarjta: masszírozták, melengették a beteg lábat, a mázuk kis könnyű ruházatából akartak kölcsönadni, hogy bepólyázzák, de a kislány hősiesen ellenszegült, fogadkozott, hogy már nem is fájMásra fordult a beszéd és az utazás folyamán sok mindent tudtam meg a felsőbb lányiskolái infernátus belső életéből. A legjobban megfogott és mindmáig bennem maradt pedig egy mondat, amit az egyik lányka mondott lamentáló gyerekhaugon: — Blanka őnagysága bucsuzáskor még- egyszer mondta: Ha pedig a szüléitek nem akarnak időire elengedni benneteket és azt kívánják, hogy maradjatok még egy napig, akkor sírjatok ás követeljétek, hogy engedfő, hogy elsősorban a® ifjúság szivében keljem életre. Szellemébe vésődjék be a régi Róma nagysága, amint azt most uj életre keltette a Duoe, akit ujjongva ünnepel ezen a napon az ifjúság s hűséget és engedelmességet esküszik neki egész életére. Mert ez a nap nemcsak a munka ünnepe, hanem a iiatal fasiszták kiválasztásának nagy ceremóniája is ezen a napon megy végbe. Ezért tölti meg a levegőt a trombitahang és a dobpergés- Minden utón katonai szellem Zászlók lengenek a tavaszi levegőben. A ko ra reggeli óráktól vezényszók hangzanak. A fasiszta ifjúság ebben az évben először vonul fel az uj Via delü Impero-ra. A birodalom eme történelmi nevezetességű uj utjának fényében, a múlt monumentális emlékei előtt, amelyek érzékelbetöleg állítják a gyermekvilág szeme elé a történelem kontinuitását, választja ki a Duce a gyermeklégiókat és itt avatja fel őket ünnepi szertartások között, jenek, mert harmadikén reggel mindenkinek muszáj itt lennie. Ha késnek a vonatok, ín dúljatok el egy nappal hamarább. Mondjátok azt, hogy nem fogadunk vissza benneteket, ha nem érkeztek meg pontos időre. Meg voltam nyugtatva: a fegyelem tökéletes. A kislányok, akik itt kuporognak a sötét éjszakában, világítás nélkül, vastagra fagyott ablakok között, — szülénk ezemefénye mind — ha meleg takarókat nem is, de szigorú utasítást kaplak az útra: ha a vonatok késnek, induljanak hamarább- És ha betegen érkeznek haza a csontot fagyasztó éjszakai utazás után — muszáj volt éjszaka indul- niok a világháború legszőrayiibb idejében, hogy érdemes legyen otthon tölteni a pontosan kiszabott vakációt —, akkor is: harma- dikára mindenkinek az intézetben kell lennie. A törtlábu kislánynak is, aki csak halkan szipogott fájdalmában, hangosan már nem mert szólni, nehogy újból felkeltse társnőinek tehetetlen részvétét. A világháború szigorú volt, de az iskolai fegyelem se hagyott hátra kívánnivalót. Megjegyeztem az intézet nevét, — az esetire, ha később lánygyermekem lesz. Hegy ne kerüljön Blanka őnagysága keze alá. Az iskolai fegyelem bizonyára nem hagyott alább azóta, az élet szigora pedig egyenesen emelkedő tendenciát mutat A legkülönösebb jelenségekről szerezhet tudomást az ember, például olyasmiről, hogy az egyetemet végzett tanárnők nem lesznek mindnyájan őnagyságák a felsőbb lányiskolákban, ahogy a vizsgázott ügyvédek is mind kevesebbet és kevesebben járnak bírósági tárgyalásokra- E tünetekkel kapcsolatban olvasok igen érdekes riportot a budapesti rendőrség egy újabb működési területéről. A budapesti rendőrség, amiint ez már régen hivatása, ellenőrzi a koldusokat, razziákat tart közöttük és eltávolítja a nem odavaló elemeket. A nem odavaló elemek újabban volt hivatalnokok, kereskedők, tanult szakmunkások, de akadnak közöttük tönkrement ügyvédek, mérnökök, orvosok is. A rendőrség azon igyekszik, hogy ezeket a letört ekszisztendákat újra fölfelé irányítsa: munkát, állást próbál szerezni egyiknek-másik- nak, gondozó intézetben- helyezi el, ha teheti, a kiaggottakat. Egy különös kariorrőt számol be a rendőrségi riport- Engedély nélküli koldulás miatt, előállítanak egy nem egiészen fiatal, de annál rosszabbul öltözött nőt- A nő nagy árkus papirossal igazolja magát, a papiros tanítónői diploma. A már megszokott panasz: nem tud elhelyezkedni hosszú évek óta, nemcsak tanítónői, de semmiféle állást sem képes kapui, pedig akár cselédnek is elmenne... - Óhaját meghallgatják a felsőbb hatalmak: a budapesti rendőr-, ezen az utón, amelyen egykor Caesar légiódnak lába alatt düibörgött Róma szent földjei. Ott állanak fegyelmezett sorokban a fényes útvonalon, arcvonaluk előtt a hadsereg szakaszai állanak diszőreéget és együtt tiszte* legnek a legfőbb méltóságok viselőinek, az összes szövetségek képviseleteinek, akik as ifjak tiszteletére gyűltek össze- Kis szivük megremeg a gyönyörűségben, amikor a vezényszó esküre szólítja őket — Giurol Esküszöm! — hangzik fel ezer és ezer csengő gyermekhang. Tudják-e, hogy mire esküsznek? Hűséget és engedelmességet fogadnak « Duoe-nak és a pártnak egész életükre. A lobogók ott lengenek a tavaszi szélben s a gyermekek ezimbóükus rítusban megcsókolják a tribünök előtt azt a jelvényt, amely a régi Róma színeit foglalja magában. A munka ünnepénél nem kevésbé jelentős ez a felavatási ünnepség, mert a fasizmus a folytonos megújulás erejét ebből meríti. Menenius Agrippa épp úgy patrónusa ennek az ünnepségnek, mint az ifjúság szent áldozatkészségének tradíciója. A munka ál tali m>egujulást szimbolizálja ez az ünnep, amely annak emlékezetére szól, hogy az első pionírok szorgalmas gyarmatosító munkával megvetették az örök város alapjait És az ifjúság általi megújulás áll a munka utján való me<ru jul ás mellett ugyanabban a rangban és értelemben. Olaszország nj urai megtöltötték a régi tradíciókat az ő szellemükkel, Mindezt az uj Olaszország na^rvobb dicsőségére, amely nem felejtette el Menenius Agrippa bölcsességét és a közösségből egyetlen távot sam akar kizárni, de az ifjúság szívó fölötti hatalmat is kezében akarja tartani ség illetékes osztálya bejuttatja cselédnek egy miniszteri tisztviselő házához- A többi úgy történik, ahogy mai mesékben szokott történni- A miniszteri tisztviselő a közoktatásügyi minisztérium népoktatási osztályában működik, ő maga is okleveles tanító, fáj neki, hogy kolleganője cseléd] sorban van nála, de még jobban fájna neki emiatt kilökni őt az uocára. A minisztériumba beosztott tanító figyelemmel kiséri a kinevezéseket és — happy end; a nemegészen fiatal hölgy, aki már koldult és háztartási alkalmazott is volt életében, ma tani tónő egy kiosiny faluban. Kétségtelenül boldog e karier csúcspontján. A magam részéről élénken fájlalom, hogy kis faluban van és nem a fővárosban. Ahogy vannak mintaiskolák, kell hogy legyenek minta tanerők ds és az ilyeneknek nézetem szerint a fővárosban van a helyükA királyfiak neveltetéséhez régen hozzátartozott , hogy valamely kézmüvesmestereé- get is kitanultak, hogy Így az életnek minél nagyobb felületét ismerjék meg- A mai demokratikus világban már egyszerűbb emberekre is ráfér, hogy megengedjék maguknak ezt a fényűzést- Még akkor is, ha a királyfiból sohasem lesz csizmadia, még akkor is, ha a mérnökből sohasem lesz földmunkás, a tanítónőből házi alkalmazott, mely utóbbiak pedig könnyebben lehetséges változatok. Azt hiszem, hogy a mai életben működő tanerők kiképzésére nem elegendő, hogy pedagógiát tanuljanak szakkönyvekből, ellenben elképzelhetőnek tartom, hogy kötelező ■gyakorlati oktatásiban részesüljenek, nem valamely kísérleti állami iskolában, hanem egyszerűen az élet iskolájában. Nem várnám meg, mig a rendőrség veszd pártfogásába az okleveles tanítónőt, de igenis saját hivatásának eredményes gyakorlása érdekében tartanám szükségesnek, hogy minden tanerő kijárja az élet iskolájának néhány alacsonyabb osztályát is, A vidéki tanítónő például gyakorolhatná a földmunkát, növendékeinek későbbi foglalkozását- A városi tanítónő pedig, úgy képzelem, szintén eredményesebben taníthatná az életre a rábízott gyermekeket, ha ismerné, teszem, a gyári munkáeuő vagy akár a háztartási alkalmazott életét. Az élet mindig maga mutatja, hogy mi a szükséges és megfelelő kiképzés és a mai ifjúság főtantárgya: helytállni tudná az élet legváltozóbb, legnehezebb sodrában és nemcsak igénytelenül és megalázkodóan, de előrelátással is tudni cselekedni a legváratlanabb csuszamlásokbnn. Ezért bíznám boldogan gyermekem nevelését a tanítónőre, aki azelőtt cseléd volt Tudnám, hogy a legmegbízhatóbb felvilágosításokat és a legvalósávosabb ismereteket szerezheti tőle az életről, amelyre neveltetik. És ezért volna kevesebb bizalmam Blanka őnagysdgával szemben, aki bizonyára tökéletes szaktudásával nem jött rá az egyszerű tényre, hogy a gyermeknek egészségesen kell hazaérkeznie, ha azt akarjuk, hogy Időre és egészségesen térjem vissza az intézetbe. Nem lehek vitás, hogy a cselédből lett tanítónő tudja ezt- Sándor Imre* KÜLÖNVÉLEMÉNY NEVELÉSTAN
