Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-23 / 94. (3204.) szám
1933 április 23, Tas árnap. t>i^gai-A\ao^arhii5IíAI> KÜLÖNVÉLEMÉNY KRITIKA 'Nemrégen irt cikkeimben emlékeztem meg arról a könnyedségről, amellyel az egyik nagymultu budapesti folyóirat intézi el kritikájában a szlovenszkói magyar irodalmat. A tárggyal kapcsolatban rengeteg emlék és mondnivaló merült fel bennem, amit az emli- tett cikkbe nem lehetett beleszoritani, de nem lehet beleszoritani további cikkekbe sem, legalább is hasznosan, célravezetőén nem. A kritikáról sok rosszat lehet Írná, de épip úgy lehet rosszat Írni akár az orvostudományról, akár a selyemhernyótenyésztő mesterségről is. Minden foglalkozást tökéletlenül űznek, de semmilyen foglalkozásra sem lehet azt mondani, hogy meg kell szüntetni, mert tökéletlenül űzik. Ami rosszat pedig a kritikáról Írni kedvem volna, az egyben azt a szerény óhajt is kifejezné, hogy a kritikát meg kell szüntetni mint mesterséget. Abban az időben, mikor még semminő kritikát nem kaptam, — nem voltam ebben a helyzetben, mert még egyetlen sor Írásom sem jelent meg nyomtatásban — Írtam le azt a független mondatot, melyet még nem befolyásolt a nyomdafestéktől való félelem. Kritikára szükség van, kritikusra nincs szükség. Most folytatom: Művészi alkotást megítélni csak művésznek van joga, a tanult kritikus, aki maga nem alkotó művész, erkölcstelen mesterséget üz. Célja e foglalkozásnak nra-cs több, minthogy a kritikus megélhetését biztosítsa, hatása ezzel szemben a művészetre és a közönségre káros. Hasznos kritikát művészinek csak művész mondhat, tájékoztatást művészetről a közönségnek, melyből a közönség valóban tájékozódhatik, csak müvsz adhat. Maradjunk a szépirodalomnál, melyből közvetlen tapasztalataimat merítettem: minden iró tudja, hogy megbízható véleményt csak iroíársától kaphat, nem pedig a kritikustól. A kritikust el kell viselni, mint az adókivetést a kereskedőnek, aki egyformán fizet adót, akár jó, akár rossz üzleteket köt, vagy miint a pinkapénzt a kártya játékosnak, akár nyert, akár vesztett, végeredményben. A kri- ' tikos a művészetből él, mint hernyó az almából, a lelkét fúria át a gyümölcsnek, amelyet meg kell tisztítani tőle. ha élvezni akarjuk. A művész, ha bírál, selejtez, a kritikus da- ■ rabol. Élő testet darabol. A művész kritikusnak is születik; a kritikus azt képzeli, hogy kitanulta a művészetet. A művész, ha véle- -ményt mond, a művészetet erő siti, a kritikus a sznobizmust. ' A sznobizmus teremtette meg a kritikust a maga kénére. Egyébként nehéz eldönteni, mi volt előbb: a lyuk vagy a tojás, a kritikus vagy a sznob. Az iró-elveszett ember, ha hisz a kritikusnak, helyesebben: nem is lehet művész, ha hisz a kritikusnak. Aid a sznobnak es kritikusnak ir, szolgaiélek, aki a művészetet szolgálja, istenévé válhat.ik a kritikusnak. Halála után, természetesen. A halott művészhez már hozzá szabad engedni a kritikust: a halott kibírta. Furhat-fa- raghat benne: nem tesz kárt. Fölépítheti a maga skatulyáit, osztályozhat és szortírozhat, megnézheti a jelzőket, rimeket. világszemléletet: nem zavarja az olvasót sem. Aki Cso- konavt olvassa, a maira örömére teszi, nem az irodalomtörténész ajánlására. Az irodalomtörténetnek csupán az a hivatása., hogy emlékezetben tartsa és hozzáférhetővé tegye a múlt alkotásait. * A kritikus döntő kvalitása a műveltség. A kritikus azt hiszi, hogy műveltsége teljes jogot ad neki ahhoz, hogy véleményét nyilvánítsa. Egy színdarabom bemutatásakor éreztem a kritikusnak ezt az ököljogát a saját hátamon: a pesti napilapok kritikusai elővették a skatulyát, amelyben előttem ismeretlen, részben halott, részben félholtra rágott írók voltak a világ minden tájékáról és megpróbáltak engem is begyömöszö'lni ugyanabba a skatulyába. Egyesült erővel rám terítették egy elhunyt német író holttestét és majd hogy nem engem vádoltak hullagyalá- zússal. Csak udvariasságból uem mondták rám, hogy plagizáltam ettől az Írótól, akinek addig csak egy jelentéktelen kis müvét olvastam, amely egyáltalán nem volt rám hatással. Később elolvastam híres müvét is, amelyből enyhe kritikusi szó járás szerint „utánéreztem“ a magam szerény színmüvét. És ekkor bontakozott ki előttem a kritikusi mesterség egész nagysága. A két munka között semmi más hasonlóság nem volt, minthogy a főhősök hasonló életkornak voltak és eme életkoraak elementáris ösztönei dolgoztaik itt is, ott is. De hogy történésben, beállít ácsban, gondolkodási mód bán, távlatban, mondanivalóban, világszemléletben mekkora különbségek voltak a két munka között, azt már e kritikusok nem tudták el zongorázni. Mit tagadjuk: nem is próbálták. Akkor jöttem rá, hogy mik e foglalkozás elemei: szavakkal való zsonglőrködés, ismert és ismeretlen neveknek nehezen 'ellenőrizhető felsorolása, varázsigók mormoLása, papirnia- séból és celluloidból készült, mosható és fordítható (made in Germány), elnyühetetien formulák kiteregetése. Felületesség, hozzá- nemértés, az intuitív megérzés teljes hiánya. Ez utóbbi különösen fontos, mert a legkisebb intuíció is veszélyezteti a kritikus fölényét az íróval szemben, ami pedig egyenesen kenyérkérdés. A kritikus elképzelése szerint Ő ül a katedrán, lent a padokban pedig mü- vészgyerekek ülnek és csendben-rendben feladatot Írnak. Szabadon választolt téma szerint, de jaj nekik, ha a téma kiesik a kritikus' látóköréből és programijából. A kritikus sohasem lehet elég szigorú és fölémyes: ez a kenyere. Néha aztán előfordul, hogy a kritikus nem tud ellenállná a kísértésnek, leszáll a katedráról és megmutatja,a gyerekeknek, hogy hogyan kell irni.. Ekkor aztán bekövetkezik a katasztrófa. Kimos dogok derülnek ki. Az elméleti tudás meghozza a maga gyümölcsét. A gyermekek örülnek. A kritikus sértődötten ül vissza a katedrára és óvakodik attól, hogy életében még egyszer aláereszkedjék sebezr keletien magasságából. Azt hiszem, minden bejegyzett kritikus megpróbálta életében egyszer a lehetetlent, utána még vastagabb felhőkbe burkolózik és villámokat szór. Az alacsony abbrendü ség érzésének villámait. * Az író pedig a kezdeti tapasztalatok után megismeri a kritikust és megbocsát neki. Könnyedén ugorja át a kritikust, aki közte és a közönség között helyezkedik, hátát a sznobizmusnak támasztva. Az Íróból sohasem lesz kritikus, bár állandóan kritikát gyakorol. Elsősorban magával szemben. I)e érdeklődése állandóan a művészire irányul, mások munkájában is. Boldog, ha ráakad. Szívesen lelkesedik, örül, ha teheti. Nem félti a presztízsét. Nem is 'kell féltenie. (Színdarabomról például — igazán csak például —, melyért annakidején a hivatásos kritika levált veregetett, meglepő elismeréseket kaptam valóságos Íróktól.) Az író csak akkor szól, ha komoly művészetet talál. Különben nem nyitja ki a száját. Ha faggatják, azt mondja kelletlenül, hogy nem az ő esete. Ebben igaza is van: a művész esete csak a művészet lehet. A valódi és őszinte művészet. Innen van az, hogy az írót nem lehet rá- bimii a kriitikairásra. Nem lehet rávenni arra, hogy minden írás műről ő mondjon bírálatot. Nem kívánható tőle, hogy részletesen indokolja elutasítását hazug és müvész-íetlen Írásművekkel szemben. Ezen nem lehet segíteni, kár, hogy igy van, mert ilymódon az egész ir álművészet ki van szolgáltatva a kritikusnak, akiinek mindez nem szívügye, csupán mestersége... Az iró pedig reszignál és megnyugszik abban, hogy idővel minden kiderül. Ha előbb nem, a halála után. Sándor Imre. VígmmmL, hm&háámmjfl Jobb valamit megelőzni, mint gyógyitanil Ez fehérneműjére is vonatkozik. Nem lesz kára, ha mindig és mindenütt mosásához csak a kíméletes és bevált Persi!-t használja. Azonban csak Persil-t használjon. Oly nagymennyiségű legfinomabb szappant tartalmaz, hogy minden más pótlék alkalmazása feleslegessé válik. Ügyel jen mindig a használati utasításra. A Vág és a Morva között terült el Krisztus életében a kvád Vannius kis germán országa Az első ismertebb államalakulat a mai Szlovenszhó területén — A kvád Vág, az iltir Cusus és a kelta Duria szó egyet jelent: értelme annyi mint ár Sándor Imre munkái A lángoló úi regény ..............Kf 15.— As szonyok novellák .............KC 8.— Le szállított árak> Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadó hivatalában Portó 3.- utánvétnél 5.- Ké 1 1 mnamtm• Prága, április. (Saját tudósítónktól.) Pri- bina szláv herceg nyürai templomának ÍJ. évszázados jubileuma atka Imából sok szó esik azokról, az ősi államalapitási kísérletekről. amelyek a ködös középkor első századai alatt a mai Szlovenszkó területén lejátszódtak 0 amelyekben a magyarokat megelőzően a szlávok játszották a vezető szerepet. Ismeretes azonban az is. hogy a szlávok előtt — hogy csak a fontosabbakat említsük — Imu- nok, gótok, avarok s longobardok is éltek ezen a területen. A népvándorlásnál is korábban, a római császárság századaiban kelták, illírek, szarmaták laktak a Duna völgyében. De állami szervezetet a Dunától északra csak a germán törzsek, a markom-anok. kvádok, szvébek területein .kezdünk látni. A római birodalom Krisztus századában a Dunáig terjedt s a Duna baIpariján élő népek — mint az a szlovenszkói archeológiái leletekből is kitűnik — a római kultúra befolyása alatt álltak, úgynevezett kliemsálla- mocskákat létesítettek a rómaiak védőszárnya alatt vagy pedig a rómaiak ellen dacolva szervezkedtek törzsi állammá. Egy ilyeu germán kliens-államnak, a kvád Vannius Krisztus életében fennállt szvéb államának szlovenszkói vonatkozásaival foglalkozott most legutóbb dr. Ernst Schwarz, a prágai német egyetem tanára és etimológiai okfejtéssel arra aiz érdekes föltevésre jutott, hogy Vannius királysága Nyugatszl0venszk6 területén, a Morva és a Vág folyó között terülhetett el. A Csehország területén élő hatalmas marko- mann nép Krisztus után 19-ben elvesztette nagy szervezőjét Marbod fejedelmet. Két évre rá Marbod előzője, Oatualda is menekülésre kényszerült s a két fejedelem népét a rómaiak Tacitus tanúsága szerint a Duna balpartján telepítették le s az uj római kliéms állaimnak a kvád Vannius lett a feje. E kis ország fekvésére vonatkozóan — fejtegeti Schwarz a Forechungen és Fortschxitte hasábjain — Tacitus jelentése az irányadó s eszerint a két fejedelem kísérete a Marás és a Cusus közt települt le. A Marus a Morva folyó. Azt a kérdést, hogy hol keressük a Cusust, erősen komplikálja az, hogy Pliniús egy helyen azt mondja, hogy a germánok határa a szarmaták felé Carnunhuntól (Hainburg mellett) fut ki. más helyütt ezt a tudósítást azzal egészíti ki, hogy a Duria a határfolyó a regnuim Vannianum szvébjei és a szarmaták közt. Eddig nem sikerült a Cusus folyó földrajzi helyzetét 'kifogástalanul megállapítani. Egyes történettudósok mint M ül lenből. Much, Schmidt, Dobiás Vannius birodalmát a Morvától az Ipolyig tették, Monnüsen, Domaszewski fi újabban Gnirs a Dunába torkolló, felsőausztriai Gusen folyócskában keresték a Cusust. Ez azonban Schwartz szerint etimológiai okokból ki van zárva, mert a Gusen, 1125-ben Gusin legősibb alakja Gusun kellett hogy legyen s ez nem azonosítható Cunusszal. Legújabban Schwartz és M. Vasmer egyidejűleg, de egymástól függetlenül egyformán fejtették meg a Cusus név eredetét. Ennek a szónak nyelvi megelőzője az illír „Kutszusz“, aminek jelentése „habzó folyó, ár“. Az illírben szabályszerű tsz-ssz hangváltozás. Nos, a Duna baloldali mellékfolyói közül csak egyetlenegy jöhet tekintetbe, amelyet hatalmas esése miatt ma is „árnak, habzó folyó- na'k“ lehet nevezni s ez a Vág. A Vág név csakis a kvád időkre mehet vissza, mert az 1056-ban első ízben előforduló Uag nevet egy germán Wág előzhette meg. A Vág Szó csakis kvád hangzású lehet, mert a többi keleti germán törzs, mely valaha a mai Szllk»venszkó területén ólt, ezt a szót WégSznek ejtette volna. Az azonos jelentés indokolja azt a föltevést, hogy a Vág nem egyéb, mint az ilür Cusus (Ku- zuSz) fordítása. Tacitus is tanúsitja, hogy éppen ezen a vidéken egymás mellett éltek a germán kvádok, a kelta kotinok, a pannon, azaz illír ózok és a szarmata jazigok. Ha e népek sokáig egymás mellett éltek, akkor megtanulhatták egymás nyelvét, ezért fordíthatta le a Vannius frissen jött népe a Cusus nevét az értelme szerint Vág-ra, vagyis ár ra. Megjegyzendő, hogy Duria is ugyanazt jelenti — a kelta kotinok nyelvén s igy Plinius az eltérő névvel szintén ugyanazt a folyót, a Vágót említi határnak. Ezek szerint Vannius germán birodalmának határa minden valószínűség szerint a Morva és a Vág lehetett. Ez volt a mai Szio- veuszkő területén az első komolyabb állam- alakulat, melyről a rómaiak közlése alapján közelebbi érte sütése imk vannak. (d) Titulescu bízik a jövőben Belgrád, április 22. A Canuesből hazatérő Titulescu román külügyminiszter tegnap Szabadkán kiszállt, ahol találkozott Jaftics jugoszláv külügyminiszterrel. A hivatalos közlés szerint Titulescu felvilágosításokkal szolgált jugoszláv kollegájának a Párásban és Londonban folytatott tárgyalásairól. A két miniszter megtárgyalta a politikai helyzetet és megállapította, hogy sikerrel járt a kis- antantnak az a mozgalma, amelyet a nagyhatalmi négyes egyezmény és a békeszerző- ések revíziója ellen indított. A két külügyminiszter három óra hosszat volt együtt, majd Titulescu a belgrádi Pravda munkatársának kijelentette, hogy rendkívül örül fi találkozóinak. A kisantant, úgymond, valamennyi illetékes helyen olyan megnyugtató ígéreteket kapott, amelyek megengedik neki, hogy bizalommal nézzen a jövőbe. 7 Ezen hely a BRISTOL SZÁLLODA Budapesi részére van fenntartva © Figyeljük a2 itt megjelenő rovább: hirdetésekei
