Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-20 / 91. (3201.) szám

'PKAÜAl’i v lASüiÜAR'H 1 RLtAJ£ 1838 április aO, ceütfrrttt*. I A Národní Listy külpolitikai meséiből „Mussolini megadta hozzájárulását az osztrák-magyar perszonálunióhoz ?“ A lap szerint diplomáciai lépések vannak folyamatban a Habsburg-restauráció érdekében Kitűnőn bevált szer az ODOL-fogpaszia; fogait tisztítja, épségben is tartja, - amellett nagyszerűn üdít az illata, manapság mindenki csakis ezt használja. pós is. Hivatalos jelentés szerint a Federal Keserve Kerületi bankjainak tizenkét kor­mányzóját sürgősen Washingtonba rendel­ték, hogy a kormány megbessélhesse velük a további teendőket. A kormány a tartalékhi­telek mozgósításával! más tekintetben is föl akarja élénkíteni a belföldi piacot, hogy igy „rellációs tervét" — Amerikában kínosan kerülik az ominózis ,,infláció®" szót — egyéb területeken is megvalósíthassa. Több ízben jelentettük már. hogy a kormány tartaíJékhj- telek jogcíme alatt három milliárd uj bank­jegyet nyomatott s most ezt az uj pénzt kon­centrikus akcióval be akarja szivattyúzni a közgazdasági életbe. Ezenkívül valamilyen formában a csődbe került bankokban lévő betéteket is mozgósítani kívánják. E befa­gyott betétek értéke körülbelül 5 milliárd dollár. Ami a közgazdasági élet reakcióját illeti, a Rooseveflt-féle pénzügyi politika uj kurzu­sára, meg kell állapítaná, hogy a valutamani­puláció iránti ellenszenv a legutóbbi hetek­ben alábbhagyott. A íegkonzervativebb és logortodoxabb bankárok ma már belátják, hogy az aranystandardot el kell veni. Nem Szabad az árak leszállítására törekedni, mert az árak leszállítása újabb bérredukciót ered­ményez és csökkent a közönség vásárlóere- v. jét. A mai árak viszont az aranystandard- alapon tarihatafíüafnok g csak úgy maradhat­nak meg, ha a dollár letér az aranysíandard útjáról. Roosevelt szociálpolitikai programja Szükségessé teszi a dollár értékének beszál­lítását és jellemző, hogy a párisi és a londoni lapok a túlértékelt dollár lemorzsolódását egyenesen Roosevelt szociálpolitikai prog- . ramjával hozzák összefüggésbe. Három politikai letartóztatás a csehországi Teplicben Teplitz, április 19. A leátmeritei állam- ügyészség utasítására tegnap házkutatást tartottak Tittl Autal állami iparügyi taná­csos, divatai Frigyes üarpy^d és Ritschel tit­kár lakásán és Írod ahlí/i ségeiben, majd mind a három férfit letartóztatták. Tittl és Chvatal funkcionáriusa a német nemzeti pártnak, Ritschel pedig a nemzeti szocialista Prága, április 19. A Národní Listy „Musso­lini megadta hozzájárulását az osztrák—ma­gyar perszonális unióhoz" elmen ezeket je­lenti Budapestről: Dr. Wiesner volt bécsi magyar követ, aki mintegy összekötő az osz­trák és magyar legitimisták közt, közölte gróf Zichy Jánossal és gróf Károlyi Józseffel, hogy Dolifuss dr- osztrák ‘kancellár megnyerte Mussolini hozzájárulását az osztrák—magyar perszonálunió felújításához. Mielőtt Dollfuss legutóbbi római útjára indult, az osztrák és magyar Legitimistáik összejöttek Bécsben és a Habsburg-restauráció taktikai megharcolá­sára vonatkozó nézeteltéréseiket kölcsönösen elsimították. A köztük létrejött egyezmény nagyjában ugyanazokat az elveket követi, amelyeket Károly excsászár az 1918. évi ál- lamiordulat előtt a dualizmus reformja tár­gyában elfogadott. Ezt a tervet Wekerle Sán­dor báró, az akkori magyar miniszterelnök dolgozta ki gróf Aipponyi Albert, gróf An- drássy Gyula és Seipel dr. prelátus közremű­ködésévé]. E tervek szeríut Ausztria és Magyarország önálló és független állam mara-d s mindket­tőnek külön vámterülete lesz. A Wekerle- tervben a valhtakérdést úgy rendezték, hogy a két államnak ugyan azonos valutája lesz, azonban önálló autonóm jegybankja és emellett közös pénzügyi szervük lenne, amely mindkét állam valutáját egyenlő fo­kon tartaná. A véderő ugyancsak mindkét álamban önálló kellett volna, hogy legyen azonos rendszer alapján megszervezve, a vezénylet és szolgálati nyelv Magyarorszá­gon a magyar lenne, Ausztriában a német s emellett azonban közös vezérkarral bír­nának. Az uralkodó fél évig Bécsben, fél évig pedig Budapesten lakna teljes udvar­tartásával. Amig az uralkodó a másik ál­lamban tartózkodik, azalatt a nádor helyet­tesíti, kit mint a király helyettesét a parla­ment választ Ezt a hivatalt most Ausztriá­ban Starhemberg herceg számára tartogat­ják, Magyarországon az osztrák restauráció végrehajtása után Horthy jelenlegi kor­pártnak. A letartóztatások oka eddig még nem ismeretes, azonban biztos, hogy politi­kai deliktumokka] vádolják őket­Hiányzót akarják ezzel a hivatallal kártala­nítani. A magyar és osztrák legitimisták ezt a tervet vám- és valutakérdésekben még revízió alá akarják venni. A magyar legitimisták ezt a tervet Dollfuss mostani római tanácskozásai után annyira érettnek tartják, hogy a továb­bi tárgyalások most már nem az osztrák é9 magyar legitimisták között, hanem közvetle­nül az osztrák és magyar kormányok között fognak folytatódni. Evégből a közeli napokban Becsből Buda­pestre utazik Buresch dr., a keresztény- szociaista párt parlamenti klubjának elnö­ke és Kollmann volt miniszter, a párt al- elnöke mint az osztrák kormány meghatal­mazottjai. Ott tárgyalni fognak Gömbös mi­niszterelnökkel és valószínűleg Horthy kor­mányzóval is a Habsburg-restauráció továb­bi fejleményeiről. E tanácskozások után mindkét kormány ré­széről lépések fognak történni Prágában, Belgrádban, Bukarestben és Varsóban abból a célból, hogy a kisantant államainak kormá­nyai és Lengyelország kormánya kellően in­formálva legyen és hogy a Habsburg-restau­ráció kérdésében biztosítsák ezen államok en­gedékenységét. A diplomáciai akciót Olaszor­szág nemcsak Prágában, Belgrádban, Buka­restben és Vansóbau, hanem Parisban és Lon­donban is előkészíti. A legitimisták most egész erejükkel dolgoznak Párisban és Bécs­ben is, hogy az osztrák szociáldemokratákat éppen úgy bele vonják ebbe a játékba, mint a pesti szociáldemokratákat. Budapesten ugyanis abban bíznak, hogy a magyar szociál­demokraták hajlanak erre a tervre, amit ab­ból következtetnek, hogy a pártvezetőség vá­ratlanul eltávolította a Népszava felelős szer­kesztőjét, Weltner Jakabot, mert Weltner közismert esküdt ellensége a Habsburgoknak. Nagyon érdekes — folytatja a Národní Listy —, hogy EckhaTdt Tibor dr., a független kis­gazdapárt elnöke, aki eddig határozott el­lensége volt a Habsburgoknak, húsvéti nyi­latkozatában Habsburg-ellenes gyűlöletét tárgytailannak minősítette és a Magyarország­nak Ausztriával való együttműködése ellen foglalt állást. Eckhardt bizalmas kapcsolatok­ban áll Horthyhoz és vele rokoni viszonyban is van — fejezi be cikkét a Národni Listy. Ida: Shuíhuí JfUkiSs (8) — Éppen társáéig lesz náluk. — Az baj, — ridat fel Klárika meghökkenve. Akkor zavarni fogjuk őket. ée nem is lehet kényel­mesen megnézni a házat. Lujza tan te majdnem haragra lobbant emiatt a kicsinyeskedés miatt. — A társaság engem nem feszélyez. Itt házvé- tétröl van ezó. Én már alaposan megnéztem az egé­szet, neked ceak a szobákat kell végigjárnod, hogy tetszik-e vagy nem. Holnap aztán elmegy egy építész és megbecsüli. Holnapután meg akarom köt. ni a szerződést. Amit ma megtehetsz, ne halászd holnapra. — Ahogy gondolod, — adta meg magát Klárika mosolyogva és őszintén bámulta ennek az impo­záns asszonynak a bogarait is. Lujza néni azonban ezúttal sem tudott, pontos lenni. Délután sürgöny jött Szombathelyről, hogy Klárika mamája este hétkor a gyorssal érkezik. — No jó, akkor kimegyünk a pályaudvarra é6 onnan anyádat Is elvisszük a Stefin!a.-utra, meg­nézni a házat. A gyorsvonat egy félórát késett- Lujza néni to- porzékolt dühében, de mégis megvárta. Klárika mamáját. így történt, hogy csak háromnegyed nyolckor csöngettek be Vároesyék fényesen kivilágított vil­lájának vasrácsos kapuján. Háromnegyed nyolc­kor. Lujza néni nagyon szégyelto magát. Ví. Ezen a napon a Városeyék délutáni teát adtak a hofisau, sápadt, sovány és rekedt hangú Lenke és Benedek, drámaíró eljegyzésére. Előtte való nap volt az uj Benedek-darab bemu- ta/tója az Udva/ri Színházban s az Író volt. a társa­ság központja. Az ünneplés azonban csak hattól hét óráig tartott; hét, óra felé a fiatalok táncolni kezdtek, az öregek pedig bevonultak a kártyaezo- MU. A szalonban csak néhány szép lélek maradt, fér­fiak és nők, akik tovább beszéltek a tegnapi be­mutatóról. — Nekem nem tetszenek ezek a modern színda­rabok — nyilatkozott egy vörösezemü ember és fenyegető pillantást vetett az Íróra, aki unottan lógatta lábát egy mély, puha brokát-fotel párnái között. — A modern színpad sutba dobta a lélek­tant és azt az elvet, hogy a tragikum a szereplők jelleméből fakad, mint ahogy az egyenlet két is­mert mennyiségéből játszva ki lehet számítani az ismeretlen X-et. — És az antik sors-tragédiák? — kérdezte fé­lénken az egyetemi magántanár. — Az más — csattant fel a vörös kritikus és ki­fejtette, hogy a tudományosan gondolkodó embert untatják a véletlenből, a fátumból, a dolgok és tárgyak szerencsés vagy szerencsétlen passzivitá­sából kierőszakolt megoldások. — Az élet sokszor produkál csodálatos véletle­neket. — Az élet: az élet- De az irodalom, színpad: a.z művészet. És,.. Az író nem hallgatott oda- Felkelt, letelepedett Szinay képviselő felesége mellé és az asszony szép kezét nézte csendes gyönyörűséggel... Az aez- szony sok mindenféléről csicsergett neki, de ő töp­rengve, komolyan és meghatva nézte a,z asszony ölében pihenő fehér, rózeáeköimü, vékony, sima, ideges kis kezet. — Nem érdekli magát, a,z ismeretlen egyenlet? — kérdezte nevetve az asszony, negyvenéves szép­ség, akiről a.zt suttogták, hogy évekkel ezelőtt, kezelő iró korában Benedek múzsája volt. Kissé fáradt ajkával halkan, vontatottan, kacér mo­sollyal suttogta a szavakat. — Nem — felelt a férfi- — Engem csak a tények I érdekelnek.,. — Mesék I —• Fájdalom, sok mewét kell kitalálnom magam­nak is. Emlékek? — Fájnak, öreg vagyok. És nem tudok megöre­gedni. — Harminc éves. Azért házasodik. No ne fél­jen, nem azért mondom. Látja, én már beletörőd- tem abba, hogy öreg asszony lettem- De- maga lesz még sokkal fiatalabb is. Harminc éves korukban rendesen nagyon öregek az emberek. De én már nagyon öregnek érzem magamat­— Persze, mert még fiatal... Még mindig remé­li, hogy kipótolhatja az elmulasztottakat. Az asszony keserűen nevetett­— Nem mindegyiket... Például ma történt ve­lem valami. Egy kicsit fel is izgatott. — Ah! — Ne gondoljon semmit. Gyerekség az egész. Tizenhat éves voltam, vidéki városban laktam és elviselhetetlenül szerelmes voltam egy színészbe. — Természetes. — Természetes? Most már alig értem. Gyönyörű szál ember volt, orgnahangja csak úgy búgott le a a nézőtérre, a profilja Antonius-profil volt... ész­revette-© már, hogy a vidéki színészek egyméme- lyike klasszikusan szép? — Lehet. — Csak kicsit iszákos volt- És kártyás. És ren­geteg sok szerelmi kalandja volt. Ez fájt nekem és egyszer egy egzaltált pÉlanatban levelet írtam neki. Tudja-e miért? — Tudom — felelt a férfi és tekintetét lekap­ta az asszony kezéről. — Téved. Meg akartam javítani. Az őrangyala akartam lenni. És lelkére akartam beszélni- Em­bert akartam belőle faragni. A férfi erőltetve, zavartan, de udvariasan mo­solygott. — Hát megírtam neki, hogy ha van még benne nem Ml Pofiátszámta inni, Negyed vagy fél no fiát Elég szokott lenni. A magyar nemzeti párt akcióia a keletszlovenszkái gazdák érdekében Kassa, április 19* •Március hónapban több mint egy bélig ha­talmas szélvihar dühöngött Keletezlovensz- kón ée alig van város, község, ahol jelenté­keny kárt ne okozott volna. A szélvihar le- csillapuiltával bontakozott ki teljes valójá­ban, hogy a károk igen nagyok és ez a ter­mészeti csapás legjobban a falusi gazdákat sújtotta. Vannak községek — különösen a szepsi járásban — Méhész, Szádalmás, Szád­éin, Tornaujfalu, Tornagörgö, Udvarnok stb. — amelyeknek földjeiről a széna- és szalma­kazlakat a hatalmas szélvihar széthordta, úgy hogy azt összeszedni teljesen lehetetlen volt és a gazdák most úgy állnak, hogy marhaállományukat úgyszólván etetni sem tudják. Voltak községek (Torna, Tornánjfalu, Tornagörgö, Somodi stb-), amelyeknek föld­je porhanyóé, úgy hogy a szélvihar az őszi vetést is elpusztította és a gazdák, hogy termés nélkül ne ma­radjanak, kénytelenek voltak földjüket újból felszántani és bevetni. A szepsi járásban a termés körülbelül há­rom év óta a legsólányabb, a jővedelem a legminimálisabbra csökkent, az adósság hal­mozódik, az adók változatlanul nagyok A magyar nemzeti párt kassai központja ezúttal is segítségére igyekszik sietni a kárt szenvedett községek gazdáinak és körzeti titkárai utján memorandumokat készíttetett, amelyeket az érdekelt községek fel fognak terjeszteni szövetkezett ellenzéki pártjaink prágai parlamenti klubjának, hogy ezzel a parlamentben foglalkozzanak s adóelenge­dés és mezőgazdasági segély érdekében lé­péseket tegyenek. Legújabban Méhész, Gör­gő, Almás, Udvarnok, Tornaujfalu, Szádelő községeinek memoranduma futott be a ma­gyar nemzeti párt kassai központjához. A memorandumot a községek gazdái mind alá­írták* A kassai központ a memorandumok­ban foglalt sérelmekről tájékoztatja a párt vezérét, Szent-Ivány József képviselőt és dr. Törköly József országos pártelnököt. — A hatvanéves Svehia jugoszláv kitünte­tése. Svehla Antal volt miniszterelnök most ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ez al­kalomból Sándor jugoszláv király Svehiát a jugoszláv koronaiend első osztályú rendjelé­vel tüntette ld. egy kis idealizmuB..-- így irta? — így. Akkor legyen ókkor és ekkor itt és ott é« csatlakozzék hozzám. — Meg merte ezt írni? — Meg. Meg akartam menteni. Ée nagyon szerel­méé voltam és tizenhat éves ... — Megálljon! — szólt közbe a férfi. — A szí­nész megjelent ée rátette a kezét a maga szép, barna, leányosan leeimitofet, együgyű kié fejére. Ée elszavalta Heine vereét .. Az aeezony nevetett ■— Azt hiszi, hogy olyan csúnya kisleány vol­tam? — Nem. De a vidéki színészek már sok kisleány életét mentették meg egy jó nappali ezerep ked­véért. — No, nem úgy volt — felelte elmosolyodva az aeezony. — A levelet átadtam egy kié barátnőm­nek, aki a poéta felé lakott, öt kértem meg, bogy dobja be a. szekrénybe... az én utamon nem volt postaezekrény. Aznap éjjel terméezeteeen le nem hunytam a ezemem. Másnap már lázam volt... És harmadnap hideglelősen vacogott a fogam, alig támolyogtam ideges erőtlenségemben, de mégis el­mentem a találka helyére. Vártam, vártam... va­cogott a. fogam, ugrált, a ezivem ée ájuldoztam az izgalomtól, félelemtől, vágyakozástól, hogy bár­csak el ee jönne... — De azért még 6em futott el, — Nem. Ott vártam... dideregtem... ájuldoz­tam egy teljes órahoeezat. Ée a színész nem jött... Hire-hamva sem volt- Sem akkor, 6em más­kor ... Többet nem is láttam. Pedig még három hónapig ott játszott. Aztán elsodorta őt a söre... Eddig van. — Eddig volt tegnapig, — mondta, kieeé keser­nyésen a. férfi. — De tegnap... — Tegnap, igen tegnap találkoztam azzal a ha- rátnömmel, akit megkértem, hogy dobja bele a postaezekrénybe a levelem. Ée képzelje ... de ké­rem, higyje el, így történt... ha nekem monda- nák, nem is hinném... No6, a barátnőm nevetve meséli, hogy régi lim-lomja között, megtalálta az én levelemet... Elfeledte bedobni a szekrénybe... Nos, nem nagyszerű ez? Ezt Írja meg, barátom!.. • Az aeezony még cokiig csevegett, lázasan, kipi­rulva^ lihegve esküdő zöt.t, bogy igy volt ée még voltak egyéb telepátikus epizódjai le ennek a kis szflzl, szép gyermekleány-rogényuek, de a férfi ceak hallgatott, és szomorúan nézte az egzaltált- aeezony ujjong áeát egy régi emlék édes mámo­rában.

Next

/
Thumbnails
Contents