Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-16 / 89. (3199.) szám

22 1933 április 16, rasáTnap. "* A változó tavaszi idő veszélyt jelent állandóan az elővigyá­zatlanok számára. Bedö rzsölések A L P A menthólos sósborszesszel megvédenék meghűlés ellen, fel­frissítenek és erősítenek. ügyeljen az eredeti őlomzárra! Mi hármain továbbkószáltűk be a patakok mentét, a Vértest és Pilist. László barátunk és Szőke Annus nem jelentkezett, igaz, hogy egy­előre nem is érdeklődtünk utánok. Hisz az es­küvőig töméntelen elfoglaltsága van minden menyasszonynak, a vőlegények pedig ilyen ese­tekben nem tágítanak menyasszonyuk mellől... Tudtuk, hogy esküvő után hozzánkcsatlakoz­nak megint. Azonban némi csalódás ért! Karácsony előtti vasárnapon az igazgató ur sem tartott velünk: aznap volt az esküvő. A havas tájakon kettesben botorkáltunk az ezre­dessel s elvétve váltottunk csak két-három szót. Lógó fejjel mendegélt-ünk ezen az egész napon át, mivel mély szomorúság vert le a lá­bunkról. Ez a mélabu megkörnyékez mindnyá­junkat, valahányszor fiatalok esküsznek egy­másnak tiszta hűséget. Olyankor érezni va­gyunk kénytelenek, hogy napjaink szállnak egyre és mi minden elmúlt nappal távolodunk az ifjúságtól. Elment aztán egy hét. Az volt a számítá­sunk, hogy a következő vasárnapon újból tel­jes létszámra emelkedik kis csapatunk. Azonban csak az apa jöt ki. Mély levertség látszott rajta. Ámde mielőtt szólhattunk volna neki, fásultan legyintett: — Nohát, ennél sincs gyávább fickó ezen a földkerekségen! — Miről beszélsz? — kiáltott föl izgatottan az ezredes. Az apa gúnyosan szólt, miiközben kezet szo­rított velünk: — Soha ilyen kelepcét, barátom...! A fia­tal menyecske megfogta magának a fiamat és most nem ereszti. A fiam pedig félezótagot sem mer vakkantani... És akkor egyszerre szörnyű világosság gyűlt föl bennünk! Annus tudniillik addig maradt csak lelkes turista, amig oltár elé nem vezette a mi László pajtásunk, aki — mint tudjuk — szakadatla­nul adta a fölényest. Azóta iszonyúan megvál­tozott a helyzet. Akkor-vasárnapi reggelen ugyanis, mialatt készülődni kellett volna a túrához, Annus asz- szony kijelentette, hogy megrándult a lába bo­kában. S mikor az egyhetes férj magyarázkod­ni próbált volna, a menyecske fölvetette a fe­jét. Ez a fejfölvetés magában is lázadás volt: — Itt maradsz nekem... Épp eleget jártam utánad! S erre a dacos fejvetésre megretirált az apa is: nem mert szembeszállni a menyével. És inig letérten panaszkodott az igazgató ur, mi kel­ten jóleső kárörömmel néztünk össze. Az ezre­des é6 magam. Maholnap négy hónapja ennek. Hármasban rójjuk a hegyeket, erdőket, víz­mosásokat, patakok vonulatait. Az igazgató ur fölemlegeti rendszerint, hogy mielőtt indulna hazulról., fia leszalad hozzá (egy házban lak­nak) s mohó érdeklődéssel faggatja az édes­apját: mi Lesz az aznapi túra, kik vesznek részt benne, arra azonban még célozni sem mer, hogy szívesen tartana ő is velünk ... Mert sar­kában van a menyecske. S valahányszor egy- egy ilyen túráról porosán érkezik haza az igaz­gató ur, fia már a kapuban lesi s szomju lélek­kel faggatja meg: mi volt a nap eseménye? S elvétve bátortalanul, veti oda. szóhahoztuk-é őt is és nem feiejtettük-é el véglegesen? Tavasz van! Ujjongó tavasz! Mi hárman minden vasárnap és ünnepnapon szabad lélekkel s fölemelő érzések között jár­juk az Isten szép világát s ha kedvünk kereke­dik, rágyújtunk egy turiatadalra. László pajtá­sunk pedig aközben kiül odahaza az erkélyre, összeférd két karral s elmondhatatlan érzések között nézi a felhőket, amint szállnak..., Szállnak a Börzsöny és a Pilis fölé. A Hohenzollern=kér<dés Irta: HUNGARICUS VIATOR Berlin, 1933. tavaszán. Népek, nemzetek, egyének sorsa, — az élet utjai kiszámíthatatlanok. Ki hitte volna a császáriuláőó Németország vilmosi idejében, hogy a császár német föld­re való beengedése egy közfeatonasorból a kancellári székbe emelkedett osztrák szárma- záisu Napóleon kénye-kedvétől fog valamikor függni. Az excsászár második felesége, akit a door- ni udvartartás s a félhivatalos köztudat Hév mina császárnénak címez, hogy a kancellár­ral találkozbassék, Hitler uralomra jutása el­ső hetében Berlinbe sietett. Közbenjárók hosszas tárgyalásai után sikerült egy diplo­mata-ebéden Hitlerrel beszélnie. Hermina császárné a Hohenzollernek jö­vője, a császári trón sorsa felől érdeklődött a kancellárnál. Hitler minden kertelgetés nélkül, udvarias őszintén közölte a császárnéval, hogy a po­litikai helyzetet nem tartja jelenleg a császár­ság restaurációjára alkalmasnak, — vagyis- az excsászár hazatérésének kérdésével nem óhajt most foglalkozni. Iiomburg városa nem volt Hitler kance1 lár ebbeli elhatározása felől infomálva s idő­közben felajánlotta az excsászárnak, hogy lakásváltoztatás esetén rendelikezésre bo­csátja az üresen álló hoimburgi várkastélyt. II. Vilmos az ajánlatot megköszönte, de nem fogadta el. így állott a helyzet március 23-i'ka előtt. A március 23-iiki kancellári beszéd rövid egy-két szóval hivatalosan is e1-intézni, sőt el­temetni igyekezett a Potsdamban mar-már levegőben lógó Hőiken zol lern -kérdést. Kije­lentését azonban, mely szerint — „a Hoheu- zol lern-restauráció ezid eszerint diskusszió tárgyát sem képezheti", — a német legiti­mista és nem legitimista körök különféleképp Ítélik meg. — Amennyiben pedig — folytatta Hitler — egyes tartományok saját szakállukra mernék a megoldást megkísérelni, megmozdulásukat a birodalmi egység elleni támadásnak fog­juk minősíteni. Egy lap se merte megírni, pedig a legutol­só kurfürstendammi liftboy is tudja, hogy a kancellár Rupprecht volt trónörökösre s pro- tektorára, Bajorországra célzott. Az immár közel ötödfélszáznyira növeke­dett parlamenti többségre támaszkodó, illet­ve a felhatalmazási törvénnyel zsebében erre az abszolút többségre ma már nem is szoru­ló kancellár nem óhajtja ezek szerint tűrni, hogy éppen az ő fészkéből, s az ő általa ki­keltett húsvéti tojásból, akarata ellenére i dugja ki valamely fejedelmi sasfiók a fejét. Igen, az alaitt a jövendő történelmi négy év alatt, melynek folyamán az utolsó munkanél­küli napszámostól az utolsó munkátlan csá­szári ivadékig mindenkit ő 'készül megfelelő munkakörbe állítani, a Hohenzollern-kérdés megoldása is szőnyegre kerül, ezen a sző­nyegen azonban az elejtett célzások szerint csak akkor és azok fogják ellej'teni a koroná­zási táncot, amikor és akiket Németország diktátori hatalommal rendelkező kancellár­ja kéret majd oda. Hogy pedig az egyes tartományok külön királyjelölleket állitgassanak, régimódi feje­delemségek, apró-cseprő nagyhercegek bont­sák meg az államegység eszméjét, melynek Bismarcknál is erősebb összekovácsolására fiatal éleiének tizennégy évét áldozta a Ve­zér, — „annak még a lehetőségére sem sza­bad ezentúl gondolni" — a renitenskedésre hajlamos tartományok megfelelő megfékezé­sére a legradikálisabb eszközök alkalmazásá­tól sem fog — úgy látszik — visszariadni a vasikezü kancellár. Ez bizony az igazság, igy áll ma körülbe­lül Németországban a helyzet s a közhiede­lem szerint általános szempontból igaza is van Hitlernek, hogy nemcsak lefelé, de fel­felé is erős kezet mutat s nem engedi magát olyan hiúsági kérdésektől és kilátásoktól csábiitatni, melyek annak a (programbe­szédjében ő általa is említett) „mázolósegé- di“ nimbusznak, melynek a nép szóiges réte­geiben népszerűsége nem csekély hányadát köszönheti, csak árthatnának, neki magának pedig többet, minit amit mostanáig elért, úgy­sem volnának képesek nyújtani. Hitlernek megvan már a maga trónjelölt­je, Hohe,n zol lern herceg, de nem a volt csá­szár elsőszülött, sőt másodszülött fia, sem pedig ezek leszármazottja s az is lehetséges, hogy nem császári vagy királyi címmel fo?ja az illetőt az államfői székbe helyeztetni, — ha érettnek látja a helyzetet és — last Ibut nőt, least, — ha a hős Aggastyán nem lesz az élők sorában többé. Mert hogy a Hohenzol­lern-kérdés, mint a bibliai leányzó „néni halt meg, csak aluszik" — a Hitlerhez félkö- zelálló helyek és személyek a legkülönbö­zőbb fényjelenségekből igyekeznek meg álla­pi tani. A legutóbbi porosz tartománygyülésen — példának okáért — von Winterfeld, a gyűlés uémetnemzeti frakciójának vezetője annak a -XSnu oqi otzofoj {OA-^pzofep^ a ^ouo^n^moi hatású beszédét, miszerint nemsokára itt lesz az idő, amikor Porosz-Németországra is­mét a Hohenzollem korona fog fényt áraszr tani. Kube, a nemzeti szocialista frakoió feje helyéről pattanva tüntetőleg gratulált a szó­noknak. Erről a romantikus jelenetről ugyan a la­pok nem vettek tudomást, a dolognak azon­ban csakhamar híre terjedt s persze a leg­messzebbmenő találgatásoknak szolgált ala­pul. A március 21-üki potsdami ünnepkor a helyőrségi templomban a volt trónörökös egykori halálfejes ezredének diszegyenruhá- jában, összes régi rendjeleivel ékesítve fog­lalt helyet a császári páholyban. Mindenki őt nézte s szinte bántó volt, hogy Hinden- burg megnyitó szavai alatt is látcsövek százai szegeződtek a királyi herceg nyurga alakja felé s ő megérzvén a hatást, melyet ilyetén pompában nem várt megjelenése okozott, azzal a bizonyos félignyugodt arccal, de kény­szeredett mosollyal igyekezett nem észre­venni a feléje irányuló indiszrirét tekinte­teket. Azonban, hogy sem Hindenburg, sem Hit­ler nem óhajtottak a volt trónörökös megje­lenésének különösebb fontosságot tulajdoní­tani, a templomi szertartás s a csapatszemle befejezése után megindult általános bucsuz- kodás közben vehettük észre. A trónörökös ott szorongott a Hindenburg- pódium köré 6oreglettek zűrzavaros tömegé­ben, s amikor Hindenburg a csapatok elvo­nulása után a hátamögött elhelyezkedett kö­zönséghez fordult, elsősorban ősz háborús kollegáját, a szintén teljes katonai díszben megjelent Mackensen tábornagyot üdvözölte s bizony-bizony a tömegből kimesolygó e fe­léje kedveskedve szalutálgató trónörököst nem rögtön vette észre e előbb Hitlerrel szorongatták feltűnő sokáig és melegen a ke­züket, e osak autójába szállás előtt váltott néhány udvariaskodó szót a trónörökőssel is­A volt császári iák közül Eitel Frigyes és Oszkár hercegek azonban szürke bakaruhá­ban, bakancsban, a többi hadfival egy sor­ban masíroztak Hindenburg előtt a front­ban, miután a templom körül felállított csa­pattestben, a csípősre vált. hópihés levegőn regigei óta áztak és fáztak. Csak a mandátu­mot szerzett Ágost Vilmos, de ő is barna náciruhában, foglalt a parlamenti tagok ré­szére fenntartott emelvényen képviselői mi­nőségében helyet. (Igénytelenül szerény viselkedése dacára a tömegben az 5 nevét hallottuk legsűrűb­ben emlitgetni.) A Heben zollern-csillagok vizsgálói azt is kedvező jelnek tekintik, hogy az uj birodal­mi gyűlés megnyitását Hitler I. Vilmos csá­szár 'Születésnapjára tűzte ki. Hindenburg meghatóan ünnepélyes ko- szorutétele Nagy Frigyes sírján s a potsda­mi ceremóniák befejezése utáni tüntető láto­gatása Chairlotteubungban, a császári mauzó­leumnál, ahol I. Vilmos császár és Auguszta császárné koporsójára is fekete-fehér-vörös szalaggal disz:'tett óriás babérkoszorút he­lyezett, a közhit szerint szintén a osászánság közeli ujjáébresztésének demonstrálásául akart szolgálni. A császár párti augurok legerősebb ütőkár­tyaként azonban mégis a Hitlerhez közel ál­ló náoilap, a Völkisober Beobaobíer legutób­bi számában felfedezett s Hitlernek tulajdo­ni tolt vezércikk sokat sejtető következő mondatát vágják ki nagyboldogan: — A Brandenburger Tortól a Wilhélm- strasséig megtettük az utat, hátra van még a császári palotáig vezető hosszabb útszakasz. Hetek, sőt hónapok óta tánsaságszerte Í6 a Hohenzollern-kérdés a legsűrűbben hány- lorgabott léma. Hermina exosászámé népszerűtlensége az egyik legfontosabb ok, hogy a visszahívásra ÁPRILIS... Ez a bágyasztó, fanyarul édes, fiatal áprilisi nap: ez az enyém! A zsíros rügyekből tavaszillat csordul. Biztatgatom magamat: minden jóra fordul... Ez a szeszélyes, derülő-boruló rámcsapó áprilisi nap: megint a kezdet... Indulj 6zivem szaporán a tavaszodó estben! Uj lélek gőze kalapál a régi testben ... Azt mondják: bolond az április! Mondják ezt rád is! Hol fu a szele, hol lángol a napja, így kanyarul bura, örömre a te szád is... Ó, szivem, vad szeleidet röpitsd fel, s ragyogtasd fel rőt napodat! Bolond? ... vagy bölcs vagy? ... Kinek mi köze hozzá! A te titkod marad... Somlyó Zoltán. váró excsászár neve, mintha egészen elfelej­tették volna, emlegetés tárgyát is alig képe­zi, a régi közmondás megforditottjaként: a mór nem tette meg kötelességét, a mór ma­radhat — a hivatalos körök gondolni sem akarnak a császári száműzött hazatérésére, s nem Igen csalódnék, aki jósolni merné, hogy Dooraból már osak valamely családi mauzóleumba fog a legközelebbi, egyúttal utolsó császári ut vezetni. Pedig tagadhatatlan, hogy az excsászár az uj helyzettel szemben szerényen, okosan, ta­pintatosan viselkedik. Régi szokástól elté­rően sem alkalmi szónoklatokkal, sem hír­lapi nyilatkozatokkal nem alkalmatlankodik, s mintha nem is a szomszédos Hollandiából figyelné a nagynémet sakktábla váltakozva ugráló sakkfiguráit, kibici kiszólásokra sem ragadtatja magát, s miként a homburgi pél­da is mutatja, a hivatalos német körök elő­zetes felszólítása, illetve engedélye nélkül eíajta külön meghívásokra reagálni se tartja ildomosnak. Amennyire azonban túlfűtött ambíciói folytán az excsászár második hitvesének se­hogy sem sikerült a német legitimista körök jóindulatát megnyernie, a volt trónörökös felesége, az orosz származású Cecília régi népszerűségéből semmit sem veszített, mint kifogásnélküli hitvest és anyát példaképp állítják ma is a német nép elé, s mintha ő maga 'rég elfelejtette volna, hogy császári házból, császári házba származott, potsdami háztartását polgári módra rendezte be s lát­szólag könnyen törődve a változott viszo­nyokba, tizenöt év óta kizárólag családi kö­telességeinek éh A volt trónörökösön már inkább észre­vehető az uj tavaszi szellő okozta idegesség. Még nem tudja, hogyan viselkedjék, mit re­mélhet. az őt legközelebbről érintő dolgok­ban mikorra várható döntés. Testvérei n yu gödi a>bb a k nak látszanak, fiai szürke polgári pályákra készülnek, a potsdami nyilvános gimnáziumban végezték tanulmányaikat s egyikük máris mérnöki diplomát szerzett. Egyszerű, szerény visel­kedésű, rokonszenves fiatalembereik, akik­nek egyetlen ambíciójuk, hogy hazájuknak kötelességtudó, hasznos polgárai legyenek. Bizonyára őket is érdekli a HóhenzoIIem- ház jövendőbeli sorsa, de hogy nem szőnek koronás álmokat, nem táplálnak csalóka re­ményeket, viselkedésük, egész mai élet­berendezésük kétséget kizáró módon bizo­nyítja. Hitler pedig hallgat, vagy pedig oly dodo- nai kijelentéseket tesz, melyekből a császári ivadékok kiigazodni nem tudnak- Mi a terve, mi a végső célja az uj uralkodó planétának, igen kevesen, végérvényesen ma még talán ő maga sem tudja. Egyik keze ütésre, mási­ka ajándékadásra kész, de bog}’- ez az aján­dék császári korona lesz-e s kinek fogja nyújtani — erről egyelőre mélységesen hall­gat a kit ami 1 mányozhat atl a n, ki fii rkészheiét­ién barnainges Sphynx. Autó és motorbenzin, romániai autó­olajok, gép és hengerolajok amerikai behozatala Adler Kornél olajtelep NITRA telefon 111

Next

/
Thumbnails
Contents