Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-16 / 89. (3199.) szám
1933 április 16, vasárnap. to^cm-Mag^ar-htklap 13 SzmHÁz-KöwvKai>TaRA. ^SSBaBBSBBSBmSBSSSSSBSBBiiSLí^ .1 ■ . . lü—T BARTÓK BÉLA: „Megbocsáthatatlan bűn, hogy a magyar népdalok egyetemes kiadása egyre késik” A magyar és a szerb-horvát népdal anyag egymáshoz való viszonya A Prágai Magyar Hírlap számára elmondja BARTÓK BÉLA Budapest április hóA P. M. H. munkatársa felkereste Bartók Bélát és megkérdezte, min dolgozik jelenleg- Bar tóik a következőket mondta: — Jelenleg — mondotta Bartók Béla — a szerb-horvát népdalanyag tanulmányozásával és rendszerezésével foglalkozom, sajnos csak nyomtatásban megjelent gyűjtemények alapján. A mostoha idők nem engedték és nem engedik meg, hogy én magam is gyűjtésre induljak délszláv területen. Ezzel a tanulmányozással rég tartozom magamnak és a zenetudománynak, mert a szerb-horvát volt eddig az egyetlen népdalanyag a magyarokkal szomszéd népek népdalanyaga közt, amit alig ismertem. Szerencsére elég terjedelmes gyűjtemények jelentek meg eddig nyomtatásban; remélhető, hogy ezeknek segítségével a kutató elég jó képet kaphat a szerb-horvát anyagról. Érdekes, hogy legtöbbet és talán a legjobban egy cseh népdalkutató gyűjtött ezen a területen: Ludvik Kuba, a „Slovanstvo ve svych zpevech" kiadója. Több mint 2000 szerb-borvát dallamot gyűjtött még a múlt század utolsó évtizedében- Gyűjteményét rendkívül finom, abban az időben gyűjtőknél szokatlan megfigyelések teszik különösen értékessé, megfigyelések. amelyek a falusi előadásmód egészen szokatlan sajátságaira (pl. szótag-e 1 nvetésekre, szótag-megszakitásokra) vonatkoznak- Ilyen jelenségek mellett átlaggyüjtők abban síz időben szó nélkül cl siklottak, vagy — ami még rosszabb — tudatosan változtattak rajtuk lejegyzéseikben, valószínűleg azon a címen, hogy a városi ur ilyesmit mégiscsak jobban tud, mint a falusi paraszt. Kár, hogy gyűjteményéből csak körülbelül ezerháromszáz jelent meg nyomtatásban. — Minket magyarokat elsősorban az érdekel, vájjon van-e és milyen összefüggés a magyar és szerb-horvát anyag közt. 10 évvel ezelőtt a Magyar Népdal című könyvemben — az akkor rendelkezésemre álló szerb- horvát anyag futólagos átlapozása alapján — megkockáztattam azt az állítást, hogy a két nép közt- kölcsönhatás nem, illetve alig volt- A most folyó beható tanulmányozás szerencsémre kiderítette, hogy ez a kijelentés födi a valóságot: csakugyan alig van kölcsönhatás. Mert hogy a „Szeretnék szántani11 és ehhez hasonló, a lengyeleknél, ruszinoknál épp úgy, mint a magyaroknál elterjedt dallam Horvát- és Szlavonországban is ismert, nem nevezhető kölcsönhatásnak- Kivételt csupán a Muraköz anyagánál látunk. Ezt a körülbelül 600 dallamra rugó anyagot Vinko Zganec horvát népdalkutató gyűjtötte és adta ki 5—6 évvel ezelőtt a zágrábi tudományos akadémia segítségével. Már ő maga elismeri, hogy muraközi gyűjtésében a dallamok egy negyedrésze tiszta magyar dallam. És igaza is van; csupán abban téved, hogy gyűjtésének nem egynegyed, hanem legalább háromnegyed része tiszta magyar dallam. Ami pedig egészen szokatlan: nemcsak uj, hanem ősrégi peutaton magyar dallamok is találhatók benne seregestül. Nyilvánvaló, hogy már sok száz év óta teljesen magyar hatás alatt énekelt Muraköz népe- Hogy nem m i vettük át ezeket a dallamokat a mura * 1 köziektől, annak kétségtelen bizonyítéka az, hogy ilyen és hasonló régi dallamok nálunk a Dunántúltól egészen Csik megyéig vannak, illetve voltak elterjedve, a szerb-bor válóknál ellenben a Muraköz kivételével nyomuk sincs. Megbocsáthatatlan bűn. hegy a magyar népdalok egyetemes kiadása egyre késik és — amint a jelek mutatják — beláthatatlan ideig késni is fog. Mert mi fog történni? Szomszédaink, nagyon helyesen, egyre serényebben vetik magukat népdalkiadásra; kilátásunk lehet arra, hogy néhány év múlva sokkal több magyar dallam fog nyomtatásban horvát, szlovák, ruszin stb. szöveggel megjelenni (szerb-horvát szlovák, ruszin stb. népdal- kiadványokban), mint amennyi magyar szöveggel eddig megjelent, így fogja megismerni a világ, igy fogják megismerni a világ zeneifolMoristái a magyar népdalt, mindomféíle másnyeivü, csak n >e m magyar szöveggel, mindenféle más, csak nem magyar anyagba beskatulyázva- — Ha aztán — post festa — végre valabá- ra esetleg netalán mégis megjelenik a magyar népdalok egyetemes kiadványa, akkor akár öt vem évig is hiába fogunk erősköd ni és hiába fogjuk bizonyítani, hogy ez igazi magyar anyag. Az első benyomás nagyon maradandó: a világ tudatába akkor már az lesz bevésve, hogy ezek mindenféle egyéb, csak nem magyar dallamok! Váradi Miklós dr. A szlovenszkói magyar irás husvétja Újból négy sztovenszkói jutalmaztak & Szentiváni Kurtával kapcsolatosan kiirt irodalmi dijakból Az Esterházy János-iéíe történelmi pályázatra nem érkezeit be kiadható munka 1931 szeptemberében irta ki Esterházy János pályázatát egy oly történelmi munkára, mely „a történelmi hűség szigorú megőrzésével, népies nyelvem irodalmi színvonalú feldolgozásban, szabatos, könnyed, magyaros stílusban a magyar nemzet történetét41 tárgyalja a honfoglalástól 1918-dg. A pályázat célja az volt, hogy a mű a „magyar otthon, bármely társadalmi osztályú, foglalkozású és vallásu magyar csatád felnőtt®!, valamint gyermekei, mindennapos, élvezetes olvasmányává, bibliájává44 váljék, mely „jellegzetesen és tárgyilagosan világítson rá a magyar faj sajátos erényeire, de hibáira is“. lgy a pályázat Ön- és céltudatosan a legnemesebb nemzetpedagógiai célt óhajtotta szolgálni, a múlt obejktiv és részrehajtihatatlan föltárásával és megismerte lésével a jelemben é.ő nemzedék jövőben való életfelfogását és ^letirányát akarta befolyásolni. Kétségtelen, hogy a pályázat nehéz próbára tette azokat, akik részt akartaik benne venni, mer* a körültekintő és világosan megfogalmazott föltételek nemesük alapos történelmi tudást, de egyúttal Írói elhivatottságot is követeltek. A pályadij összege azonban arányban volt a nehéz feladattal, úgy. hogy érdemesnek látszott a pályázatra időt és fáradságot áldozni. A pályázatra hat pályamű érkezett be, beérkezésük időrendjében a következő jeligével : 1. „Dicsőség arra, aki dolgozik.44 2. „Kis nép. de erős.44 3. „Sic itur ad astra.44 4. „Magyar hittel a magyar jövőért.44 5. ,-A történelem az élet tanítómestere.44 6. „Mindent Isten nagyobb dicsőségéire.14 A bíráló bizottság (Noszkay Ödön, Szik la y Ferenc és Zichy István) virágvasárnapiján, Léván ült össze, hogy döntsön a pályamüvekről. Két történelem tudós és egy irodalmi szakember itélekezett a beérkezett munkák fölött, teljesen érdeketleuül és abszolút tárgyilagossággal s határozatát egyhangúlag, minden vitatkozás nélkül a következőkben hozta meg a pályaművek több hónapra terjedő alapos áttanulmányozása után: A pályaműveket a bizottság két csoportba találta oszthatóknak. Az elsőbe, melyek a pályázat föltételeit távolról sem közelitik meg négyet sorozott: az 1., 2„ 3. és 6. sz. alatt jelzetteket. Az 1. sz. 37 írógépeit oldalon ad sovány kompendiumot, mindem komolyabb forrásta- nulmámy és rátermettség nélkül. A 2. sz. tipikus példája annak, hogy alaposabb tudást és pontos forrá,stianuliimányt hogy lehet teljesen értéktelenül hagyni, •elejteni a fogalmazás és formába öntés munkájánál. Eltekintve történelmi tévedéséből és önkényes megállapodásaitól lényegében minden fontosabb történelmi eseményt feldolgoz, de ezt oly niaivul, egyenlőtlenül, sók helyütt lompos stílusban teszi meg, hogy 'végső, elbírálásban a pályamű teljesem hasznavehetetlen. A 3. sz. kevés írói készséggel, egyes helyeken magasabb lendülettel, máshelyütt száraz adathalmozással megírt tamkönyv- koimpitáoió. A régi történelemirás eredendő bűnét viseli magán, hogy legjavarészt hébo rus esemény történelmet ád s a szellem történelmet elhanyagolja. Hibája, hogy elfogult, mégpedig protestáns szempontból. A 4. sz. az előbbivel ellentétben szélső ka ■tolikus szemszögből vizsgálja az eseményeket, de az irói, helyesebben irodalmi elemet még az előbbinél is kisebb mértékben alkalmazza. A munka száraz adathalmaz, mely legföljebb a már megismert anyag emlékezetbe idézésére s nem egy ismeretlen tudásterület kedvvel való megismerésére al- •kaLmas. A felsorolt négy pályamű nem érdemel több és komolyabb bírálatot. A második csoport pályaművel, melyek lelkiismeretes, pontos forráslanulmányról és szorgalmas odaadásról tesznek tanúbizonyságot a következőik: A 4. sz. pályamunka szerzőjének kétségtelen a teljes tárgyismerete, világos látása és szerkesztő készsége. A történelmi korszakokat világos áttekinthetőséggel teszi érthetővé s az eseményeket úgy tudja csoportosítani, hogy azok indító okait és következményeit is megtaláljuk bennük, egyszóval a magyar történelem vezérfonala is világossá lesz. Ez a vezérfonal azonban, melyet a szerző magának választott, a liberális szabadságeszme. Ez a szélső liberalizmusa, mint- egyoldalú beállítottság, 'sokszor ellentmondásokra vezet s a sokhelyütt található, sokszor egész aprólékcsságig menő részletezés mellért is elvesz a magyar történelem fontosabb eleme, a szellemtörténetem, a kultúráiig és gazdasági értékek fejlődésének irányvonala. Nagy hibája a műnek, hogy írója a forráskutatásiban megáll a századvégi eredményeknél s az utolsó harminc év újabb tudományos megállapitásait egyáltalában nem veszi tekintetbe. Ez egyes történelmi tények oly beállítására vezet, melyet a magyar történelemtudomány mai álláspontja mellett hamisnak tehet Ítélni. Részletezése fárasztó s bár a maga választotta sok- és vékonyszáju esemény-szövevényben biztos kézzel vezeti az olvasót, az eleve felejtésre Ítélt adatokból nem alakul ki élesebb vonásokban a történelmi folyamatosság szélesvonalu rajza. Stílusa, elő adásul odor a népszerűs égre, köuy- nyedségre törekszik, van sok sikerült részlete ebből a szempontból is, de sokhelyütt ez a forszírozott népiesség csak egyes szavakra korlátozódik. Általában a Varga Ottó-íéle népszerű magyar történelem stílusát és előadásmódját követi, de ennek irói értékei és elragadó ereje nélkül. Az 5. ez. pályaműről lényegében ugyanezeket lehet elmondani. A történelmi események csoportosítását, a részletek összevo nását talán szerencsésebb kézzel végzi el * stílusa is egyöntetűbb, előadásmódora megkap óbb s a sok találó költői idézet folytán melegebb is, de ez a lendület sokszor meg- lankad, meggyőződés-nélkülinek, erőszakolt- nak tűnik föl. Ö is átveszi a régi történetem- irás minden tárgybsli tévedését, .melyeket az újabb kutatások eredményeivel nem tud ellenőrizni, mert nem ismeri ezeket. Nagy hibája, hogy Szlovenszkói,, mint 1918-ban támadt közjogi fogalmat transzponálja a multiba, amivel éppen annak az irányzatnak szolgálatába szegődik, ami ellen küzdenie keltene az igazság objektív megvilágításával. A kitűzött hármas célt talán legjobban megközelíti, de nem földi teljesen sem a történelmi hűség, sem az irodaimiság, sem pedig a nemzeti öntudat nevelésének tendenciáját illetőleg. A pályaművek ilyen, minden oldalról való alapos megvilágítása után a bizottság egyhangúlag megállapította, hogy a pályázatra beérkezett munkák egyikót sem tartja kiadásra alkalmasnak s igy a pályázatot, ha nem is teljesen meddőnek, de a kitűzött célt szem előtt tartva eredménytelennek kell kijelentenie. A pályaműveket a bizottság Szúklay Ferenc (Kassa, Éder ucca 9) kulturreferensnél deponálta, akinél azok átvehetők s aki vállalkozott arra is, hogy tevélbeli megkeresésre (megcímzett szállítólevél és portóköltség - levélbélyegben is —■ melléklése mellett) visszaszármaztatja. A pályázat további sorsáról egyelőre döntés nem történt. Az irodalmi dijak Az irodalmi pályázatok ügyében való döntésről a következő jelentést kaptuk: A Szentiváni Kúriával kapcsolatosan kiirt irodalmi és tudományos pályázatok ügyében a döntésre hivatott kuratórium a lektorbizottság javaslata alapján meghozta határozatát. Miután 85 beérkezett pályamunkát kellett elbírálni, nem kis feladat várt megoldásra. A még döntés alatt levő pályázatok sorsa a következő: A Balassa Bálint dijat Győry l>ezső: „Hol a költő?44 című, 1931-ben megjelent verskötete kapta. A Nógrádiak Madách-diját a bizottság Sebesi Ernő: „Sose halunk meg!44 cimiű, hd- romfelvonásos eperjesi diákdrámájának ítélte oda. Dicséretet kaptak: A kínai fal, Könyves Kálmán, Tetemrehivás, — Hodinka László: A rubintos saru, — Keller Imre: Feli éri elkü bestia. A Baán Bertalan dijat a bizottság megosztotta Gonday-Gontko Milos: „Emberek az éjszakában44 és dr. Bálint Aladár: „MUDt. Darvas44 című regényei között. Dicséretben részesültek Egri Viktor. Jak Sándor regénye és a Virgo című regény. A Osáky-dijat nem találta kiad ha tónak a bizottság, ellenben dicséretben részesítette a Napló dátum nélkül cimü regényt. A Kadosa Pál dijat ugyancsak nem találták kiadhatónak. A szerzők müveiket kellő igazolás ellenében Gömöry Jánosnál, a Kazinczy Társaság főtitkáránál, Kassa, Jókai ucca 20, vehetik át.
