Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-09 / 57. (3167.) szám

1933 máyejna 9, getttortttfc nagy amerikai párt s a nép mélyéből a ter­mészet elemi törvényei alapján uj politikai mozgalom, friss és nem dezavuált rendszer fog kiemelkedni. Akkor pedig Amerikában is elérkezett a párt- és osztály-háborúk sötét korszaka. Európa egyelőre nem tudja, örüljön-e az amerikaiak bajának, vagy féljen tőle. Az adó­sok mindenesetre örülnek s várják a dollár- inflációt, amikor oksóin kifizethetik amerikai adósságaikat. Németország például a sok- milliárd dolláros amerikai magánadósságtól megszabadulna s e tehertől mentesen, vidá­man hozzáláthatna romokban heverő gazda­sági életének újraépítéséhez. De a fegyver kétélű. A legtöbb európai kereskedelmi szer­ződés és üzletkötés aranyzáradéknélküli dol­lárra szól s fölborulna az üzletkötés legutolsó lehetősége is, ha a dollár elveszítené értékét. Az európai valuták nem annyira aranyon, mint dollárokon — amerikai garanciákon •- nyugszanak. Az a váltó pedig, amelynek nem­csak átadója., hanem kezese is rossz, fabatkái sem ér. A dollárpámik könnyen a világ je­lenlegi gazdasági gépezete végleges felboru­lásához vezethetne s az alapokat valahogy újra át kellene építeni, az átépítés munkája pedig olyan áldozatokkal és megerőltetések­kel járna, amelyektől Isten óvja a világot! „Szociális munkásságból fakad a jóiéi“ Hogy keresett tízezer koronát egy szociáldemokrata képviselő a kiselejtezett állami autón Kapzsisága leplezte le az „önzetlen41 honatyát Olasz és magyar frontharcosok csereláto­gatásai. Budapestről jelentik: Az olasz .fronthar­cos szövetség tavaly a felsőausztriai olasz kato­na-temetőkbe rendezett, csoportutazást, étidért májusban pedig a magyarországi olasz fogoly­táborokat és kai onatemetőket mintegy négy­száz olasz frontharcos keresi föl. A csoport Béesen át május 27-én délután két órajkor érke­zik Budapestre. Budapesten az Országos Front­harcos Szövetség és a budapesti Fascio, Pigna- teiii di Monteca.lvo herceggel az élén, fogadja az olasz vendégeket. Röviddel az olasz front­harcosok budapesti látogatása után a. magyar .frontharcosok mintegy 100 tagú csoportja ke­resi föl az észa-kolasz országi csatamezeket és egyben Trieszt és Velence nevezetességéit is megtekinti. A frontharcos szövetség vezetői pe­dig Rómába is ellátogatnak. — A román-inégjar határon lelőttek egy fiatal­embert a román határőrök. Biharkeresztedről jelen­tik: A magyár határőrök az országhatár közelében három sebből vérző, eezméiletleiD. fiatalembert tálal­tak. Beszállították a községbe, de a fiatalember né­hány perc múlva kezelés közben belehalt sérülé­seibe- Irataiból megáHatpíibótta a esendőrség, hegy ifrj. bonyhádi Ffiegl Róbert, budapesti illetőségű, 26 éves fiatalemberről van Szó. A nyomozás adatai szerint a fiatalember két évvel ezelőtt megszökött a temesvári hadbíróság épületéből és Budapesten a Szaboics-köz 1. szám alatti házban vett ki lakást. Irataiból még azt is megállapították, hogy Temes­váron él felesége és két gyermeke, de ott élnek szülei is. Édesatyja — mini kiderült — Temesvár volt állomási főnöke. Minden jel arra mutat, hogy a ftta/taülemberf; mielőtt a határt átléphette volna, — román határőrök golyói ölték meg. Prága, március 8. A V^comi Ceské Szóró­ból vesszük át a következő cikket: — Egy szociáMeurokrata képviselőnek most nagy gond jaj vannak egy kellemetlen eset miatt. Az állami hivatalok igen alacsony áron adják el magánembereknek a kiselejte­zett állami autókat Egy ilyen elég jó karban levő autót vásárolt a kérdéses képviselő is 3000 koronáért. A pénzt nem is fizette meg, mert azon nyomban eladta az autót egy tüz- oltótestületuek 10.000 koronáért. Ezután a minísrtérinmhoz fordult, amelytől az autót megvette g azt kérte, hogy engedjék el neki 3000 koronás adósságát, mivefli az autót egy közhasznú tuzlotóegyletnék ajándékozta. A mi­nisztérium azonban félreértette a kérelmet, a képviselőtől neon kiránt semmit, ellenben a tűzoltóságnak küldött egy 3000 koronáról szó. ló számlát s ennek kiegyenlítését kivánta. Ezzel a képviseQő ur „adománya" leleplező­dött. Az esetet vizsgálják: ki s világítsák meg maguk a szociáldemokraták — fejez! be cik­két a Veemi Ceské Sloro. Interpelláció a Déiisttsymlnlsster urfies az érseScuivári dohánybeváltó magyar munkásaival szemben a községi válaszsással kapcsolatosan kifejtett terror tárgyában Benyújtják: Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő és társai Ersekujvárott a községi választást folyó évi március 12-ére Írták ki- A dohánybeváltó üzemben az igazgató és a hivatalnokok ré­széről erős politikai agitáció indult meg a túlnyomórészt magyar nemzetiségű munká­sok és munkásnők között aziránt, hogy a munkásság alakítson, külön politikai pártot, állítson jelölő listát 6 igy vegyen részt a köz­ségi választásban. A mozgalom élére Valen- ta Ferenc igazgató állott. Valenta igazgató az egyik alkalmazottnak február hó 17-én parancsot adott, hogy értesítse ki az összes érsekuijvári munkásokat, és munkásnőket, hogy gyülekezzenek a gyári étkezdében és állítsák fel jelöltjeiket a beadandó jelölő lis­tára. A beváltó a rendes munkaidő letelte előtt — fél 5 órakor — lefújta a munkát e a parancs szerint a jelölést szaváEáissal meg is ejtették. Valenta igazgatónak s néhány tiszt­viselőnek a jelölés eredménye nem tetszett, mivel nem az igazgatóra szavaztak a munká­sok, mire a szavazás eredményét nem fogad­ták el s másnap, február 18-án újabb szava­zást. tartottak, szavazó cédulákkal, de ez az eredmény sem hozta meg az igazgató első helyen való jelölését, mire ezt is eredmény­telennek jelentették ki- Rá egy hétre ezután Valenta igazgató új­ból össze hivatta az összes munkásokat s ma­gát jelölteti© elsőnek, a munkások akarata ellenére. Egyúttal beszédet intézeti a. mun- kásgyüléshez, amelyben figyelmeztette a munkásokat, hogy mindegyiküknek köteles- ! sége leszavazni az általa felállított listára, I mert ha ezt nem teszik s a lista kevés szava­zatot kapna, akkor a munkásoknak bajuk lesz ebből. A munkásoknak szerinte muszáj a csehszlovák pártokra szavaznánk, ezenkí­vül figyelmeztette őket, hogy nemcsak nekik kell leszavazniok a listára, hanem a hozzá­tartozóiknak is. Beszédét egy elömunkással magyar nyelven is tolmácsoltatta. A munkás­ság legnagyobb részét az igazgató eljárása és fenyegetései megrettentették s a terror­nak engedve, a jelölő lista ajánlási ivét, me­lyet egy Sutában János nevű munkás munka­idő alatt xaktárról-raktárra hordott, mint ajánló alá is irta- A dohánybeváltó magyar nemzetiségű munkásai között az igazgató terrorja miatt óriási az elkeseredés, mert egyéni szabadságukat, érzik megsértve. Kérdezzük a miniszter urat: 1. Hajlandó-e mindezekért a vizsgálatot azonnal elrendelni az érsekujvári dohány­beváltó igazgatója, Valenta Ferenc ellen? 2. Hajlandó-e intézkedni, hogy a beváltó üzemhelyiségeihen politikai agitáció, továb­bá, az igazgató és néhány alantasa által ki­fejtett terror megsziüntettessék? 3. Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hogy a munkássággal szemben gyakorolt, az érsek- újvári dohánybeváltó munkásai és munkás­női szavazati joguk gyakorlását illetőleg sza­bad elhatározásukban semmiféle kényszer vagy terrorisztikus intézkedéssel az igazgató vagy mások által ne befolyásol tassanak? 4- Hajlandó-e mindezek iránt intézkedni még a március 12-én megtartandó választás lefolyása előtt, hogy Így a választásnak tör­vényben.. előirt tisztasága biztosítható le­gyen? (Aláírások.)' Erősen csökken a szeszértékesftés. Szeptem­ber elsejétől, vagyis a szeszfőzési kampány kez­detétől február végéig összesen 457.250 hekto­liter szesz fogyott el az előző 'kampány megfe­lelő szakának 457.250 hektoliterével szemben. Ha közben nem vezetik be a benziü-szeezkeve- rést,, úgy a fogyasztás jelentősen csökkent vol­na, teljes 46 ezer hektoliterré!, mert a többi cél­ra szánt szesz fogyasztása veszedelmesen csök­ken. Februárban elfogyott: élvezeti szesz 12.588 (tavaly februárban 16.451) hektoliter, ecetgyár­tásra 1667 (1598) bl„ denaturált szesz 9347 (11.040) hl., ipari célokra 963 (941) híL, benzin­nel való keverésre 15.662 (0) hl„ dinaíkolgyár- tásra 2406 (5626) hl, exportáltak 755 (534) hek­toliter szeszt. — A kampány első hat hónapjá­ban élfogyott összesen: élvezeti szesz 84.224 (112-514) ith, ecetgyártáera 107.18 (10.547) hL, denaturált szesz 76.897 (88.277) hl., ipari célok­ra 6990 (6352) hl., benzinnel való keverésre 252.479 (0) hl., dinalkoQgyáHásra 20.444 (35.252) hh s exportáltak 1535 (2110) hektoliter szeszt. M Bőrös csillag lovagjai Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (83) 19.. januárjának derekán, egy lucskos, csal­lak os délei öttön telefoncsöngetés szólította Író­asztalához Grigor Valdovot, a párisi mondain- világ kedvencét, a gazdag és egzotikus idegent. Vaidov pizsamában hevert tigrisbörréi bontott kerevetén s egy bécsi lap cikkét olvasta nagy élvezettel, amikor a telefon megzavarta. A bécsi lapban egy rendkívül érdekes cikket olvasott. Az újságíró Kurt Reenérnék, a tragikus és ti­tokzatos körülmények között elpusztult bé-csi újságírónak özvegyével folytatott beszélgetést, aki az elmúlt napokban kapta meg férjének búcsúlevelét, amelyet valamilyen uton-módon sikerült a csóka börtönéből kicsempészhetrde s a levél aztán hosszú kerülővel jutott el az öz­vegyhez. — Szegény kövér, lesz ám néked sok bajod ezért a csempészett levélért, — mormogta Val- dov s hanyag mozdulattal leemelte a telefon kagylóját. — Halló ... halló ... Rt Origót Vaidov ... Alex Retyepov? ... No, ez igazán meglepetés... Nem akarok hinni a fülemnek. Parancsoljon, ex- oellenciád. Hogy emlékszem-e jó egy hónappal ezelőtt lefolyt beszélgetésünkre? He mennyire emlékszem! Hogy-hogy? ... Hogy mikor? Akár most is, excellenciás uram. Nem, nem. zavar meg senki sem... A viszontlátásra, excellenciád! Lecsapta a kagylót és Rittyentett. Ez a meg­lepett füttyentés fejezte ki leghivebben a, belse­jében támadt érzelmeket. Fürdőszobájába sietett, gyorsan megfürdeti, & mire lakája a tábornok névjegyét hozta, ‘be, már teljesen elkészültén foglalatoskodott íróaszta­lánál. — Péter, készítsen likőröket, miután bevezet­te őexceilen ciáját,. A tábornokot meglepte a. besszarábiad szobá­jának intim hangulata. Ez az ember, akíite la­kik, szereti a szép és jó életet és ízlése is van, állapította meg elismerőleg magában. Vaidov nin Mirget te a témát, mely hozzája ve­zette a, tábornokot, érdekes társadalmi esemé­nyekről beszólt frissen, szellemesen, néhány e»ó­(Copyrlght by Prágai Magyar Hírlap.) iban frappánsul jellemezte a ssinházák újdonsá­gait, a nagy kiállításokat s a zeneélet kiemel­kedő eseményeit. A tábornokot igazán elszóra­koztatta ez az intelligens, finom csevegés s a lehajtott két-három pohár finom likőr is hozzá­járult, hogy hangulata emelkedett legyen. Végre Retyepov belevágott abba a tárgyba, amely tulajdonéppen idehozta. — December elején, keresett föl hivatalos he­lyiségemben a Rue des Gamesen és akkor olyan dolgokról beszéltünk, amelyek — sajnos — ha­marább, mintsem gondoltam, teljesedésbe men­tek. — Hogy-hogy? — vetette közbe tettetett kí­váncsisággal Vaidov, akit pedig Madame Cartiff Dimitrij utján már az előző napon informált az eseményekről. — Tegnap Charles Rouge továbbította a, fran­cia kormány kívánságát. Tekintettel az uj kül­politikai helyzetre s a francia kormány orosz- országi politikájának uj irányaira, barátságosan fölszólítottak, hogy az orosz katonai uni<M lik­vidál jam s irodám működését szüntessem be... Itt elhallgatott s kissé patetikusan elmondott szavainak hatását várva tekintett Valdovra. A ■besezaráJbiai azonban nyugodtan fújta a füstöt, cigarettájából s csak ennyit .jegyzett meg: —» Várható volt. — Ez hát hűséges és kockázaton szolgála­taimnak jutalma? Ezért vetettem, életemet any- nyiszor kockára., amikor Moszkvában, Fétervá- rótt jártam és végeztem a földalatti munkát,? .., Mi lesz most velem? És mi lesz azzal a mozga­lommal, amiért tulajdonképpen élek? — Tábornok, az ajánlatomat még mindig fönntartom: ön energiáit, képességeit s szerve­zetét beállítja az én nagy célomnak, Bessz ará- bia fölszabadításának a szolgálatába... — Igen, ez volt az a nemes ajánlat, amelyet egy hónappal ezelőtt tett nekem s amelyet én azóta annyiszor megfontoltam.-- Remélem, már határozott is. Vaidov újból szín Ültig töltötte a két poha­rat, mintha szerződésűiket akarná megpecsé­— Igen, határoztam, — jelentette ki hirtelen, a tábornok. — Ezzel nem leszek hűtőién élet- ideálomhoz, hiszen szent Oroszország egy elra­gadott területét akarjuk visszaszerezni édes­anyánknak. Vaidov magasra emelte poharát. — Isten éltesse, tábornokom s áldja meg fri­gyünket, amelyből Oroszország boldog jöven­dője fakad. Koccintottak s fenékig ürítették a, poharat. — A. részleteket... — kezdett a tárgyaláshoz ■ a tábornok. — Hagyjuk most a részleteket, tábornok, — kiáltott föl bohókásan Vaidov. — A részletekre most már ráérünk. Érje be egyelőre annyival', hogy Bécsibe tesszük át a székhelyünket. Az is­teni. császárvárosba, ahová olyan szép emlékek fűznek. Bizonyára ismeri Bécset, tábornokom? —• Ismerem, — bólintott rá Retyepov. -— Két éven át voltam katonai attasé ott. Majd hirtelen más témára terelte a beszédet. — Kellemesen, szépen van berendezve. Nem csoda, hogy a párisiak annyira megszerették ezt a környezetet s a szeretetreméltó házigazdát és olyan szívesen látogatják az estélyeit. — A. látszat alapján túlságosan mondáim em­bernek Ítélhet engem, tábornokom s talán, nem is bízik céljaim e szándékaim komolyságában. — Oh, a világért sem, — tiltakozott Retyepov, de Vaidov rendületlenül folytatta.. — Ne tiltakozzon, látom abból a modorból, ahogy kezel, ötórai teák és estélyek, színész­nők, táncosnők, Írók és művészek, ez a cigány- világ nem komoly ember számára való s ez a környezet nehezen egyeztethető össze azokkal a célokkal, amiket követek. Még egy pohár lile őrt hajtott le s félig lehunyt pillái alól megfigyelhette, mint villant meg a tá­bornok szeme a bizalmaskodó vallomásra. — önnek azonban, aki most fegyvertársam lett, elmondhatom, hogy ez mind csak látszat, mind csak arra való, hogy a. világot megtévesz- eze. Mtrndus volt decipi. Azt csak kevesen tud­ják, hogy estélyeim vendéged között vannak olyanok is, akikkel egyébként föltttnés nélkül nem találkozhatnék. Nem tudják, hogy néha, a.zért kell ötven idegen és közömbös embert, meghívnom, mert az estélyemen van egy Ötven- egyedik is, akit el kell rejtenem, akivel tanács­koznom kell s másütfc nem tárgyalhattam volna vele anélkül, hogy céljaimat él ne áruljam. Retyepov most előre hajolt a feszülten figyelt minden szót.. Valdny.pt pedig ragadta tovább ar lendülete, T — És tudja-e, hogy a mélyen dékoltált höl­gyek között, akik., félreérthetetlenül kínálják bá­• jaikat nekem, mert aranybányának 'tartanak, van olyan is, aki szebb, tündökdőbb valamennyi­nél s aki. mégis a grand coeotte szerepét játsza, hölgy legyezője mögül két-három szót súghas­son oda nekem?- Elhallgatott © a tábornok mellé lépett.. — Alex Ivamovics. Szombaton van egy ilyen estély nálam. Jöjjön eL Nézzen körül. FigyéL­• jen. És akkor ítéljen maga, komoly embernek tart-e és biez-e a céljaimban? 84. AZ ESTÉLY, Poíil'ou mester éppen a hal áspiséról tért. haza., Jókedvűen csörgette a zsebében a, tömérdek réz- sout, de a, vastag bőrtároa is tele volt papirfran- kokkal. Ma péntek volt s nagy kelendősége a, halnak. Poilou mesternek jól ment az üzlete, de azért mégis csak sokaknak szemébe tűnt, hogy miként sikerült neki négy rövid esztendő alatt annyira révbe jutnia, hogy emeletes házat épít­tethetett magának. Hiszen a többiek is szorgal- maskodtak, de például Vinnét mester csak hu- szoukétévi szakadatlan munka után jutott el odáig, hogy a tőkehalakból szerény kis -viskót, építtethetett magának. Poilou mester azonban nagy életművéé® volt, s amihez csak hozzányúlt, abból pénz fakadt. Aranykézé van, mondották irigyei s barátai. Mintha a hálójának külön szaga, volna, úgy gyűlnek bele a halaik, fakadt ki Dorrnon, akin sokszor gúnyolódtak közmondásos halszeren­cséje miatt. Poilou mestert -távirat várta otthon. Persze, hogy feleségét, a takaros Margarethe asszonyt, fúrta a kivnácsiság, hogy mit sürgőn yözhették az urának Párisból s ezert, nyomban fölbontotta a táviratot, de csalódnia kellett, A sürgöny üz­leti ügyben szólt. Ennyi állott benne: „Gunanesonnal délután hat órakor személye­sen kötöm le az üzletet. Haitiért Poilou semmiféle meglepetést nem árult el a sürgöny átolvasásakor. Bizonyára jól tudta, hogy milyen üzletről volt szó. Meg akarta ciró­gatni feleségének a-z arcát., de a.z asszony finyá- san tolta el az iromba, nagy kezet. . ‘ —■ Halezagu a. kezed, Pierre s jól tudod, hogy irtózom á hajszagtól. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents