Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-07 / 55. (3165.) szám
EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Egység és kétség A mi korunkat — kellő tárlatból szemlélve ■— bizonyára a tömegek korának fogja nevez- ni a történelem. Nem mintha bármely korban nem éltek és mozogtak volna a tömegeik. De a tömegek — legkülönfélébbek és a legkülönfélébb jelszavak alatt — még sohasem érezték magukat oly pokolian jól a karámban, mint manapság, Ennek a lelki hajlandóságnak egyik folyománya a háború. A háborúnak forradalmat és ellenforradalmat szö- gezteu ellenébe, azt remélve, hogy ezzel majd megszüntetik a háborút. Kiderült, hogy a forradalom és ellenforradalom ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint a háború és nem ellenszere annak, csan folytatása, más alakban. Ugyanazt ugyanazzal nem lehet gyógyítani. Ezen a téren a hasonszenví gyógymód csődöt mond. A tömegek nem menthetik meg a tömegeket. Mire lehetne gondolni? Arra, h-'gy a tömegeket az egyén mentse meg. De az egyént mindenütt leszerelték, elsorvasztották, megölték, éppen azért, hogy összekovácsolják a tömegeket. A XX. század emberei elfelejtették ezt a szót: „én". Mindenki csak ezt a szót harsogja erre vagy arra a közösségre hivatkozva: „mi". Csodálatos, hogy milyen kevés becsülete van ebben a században az egyénnek. Rövid időn belül sikerült; elhitetni az emberiséggel, mely végre csupa „én“-ből áll, hogy az egyén a földgolyón a legutolsó szemét, hogy szükségletének, követelményeinek hangsúlyozása a legaljasabb önzés, mely csak megvetést érdemel. Elhitették az egyénnel, holott esze nyilván ellene szólt ennek, hogy nyugalmát védelmezni pipogyaság, jólétért küzdeni szégyen, életét félteni gyalázat és gyávaság s mindennel csak a köznek tartozik. Elhitették az egyénnel, hogy neki nincs semmihez se .joga, csak a többinek, dó a többinek sincs joga semmihez, hiszen azok is csak egyének. Elhitették az egyénnel, hogy értelme kárho- zatos ostobaságokat súg neki, hogy önfenn- fartásí ösztöne hazudik s cserébe érte rá- •tukmálták azt. a mindennél üresebb és déli- búbosabb elméletet, hogy ha önzését föltétel nélkül átadja a köznek — ennek a láthatatlan, megfoghatatlan és személytelen valakinek —, akikor nemes, dicső és boldog lesz. Hogy az áldozatnak md az eredménye világszerte, nem titok. Az emberek nem boldogok külön-külön, de együtt még kevésbé. A köz mindenütt a földgolyón ebek harmincadjára jutott. Valami hiba lehet a kréta körül. Megsemmisítették az egyént, szétbombázzák a társadalom ez apró, alkotó parányát s most azon csodálkoznak, hogy a világ fölrobban. Hogy az egyén önző s mindig az is volt, tagadhatatlan. De minthogy az egyén önzése természetes, érthető s minthogy az egyén önzése az életharoban a többi önzéssel való súrlódás folytán önmagát mérsékli és korlátozza, el is viselhető. A köz önzése ellenben természetellenes, mert nincs határa és gátja. Az egyéni önzés úgy csüng minden lélekben, mint egy méregesöpp, mely ilyen parányi adagban üdvös izgatószer és orvosság. De ha a köz — amint történt, —, magának foglal le minden egyéni önzést és összegyűjtőig éti ezeket a kis méregcsöppekeí, olyan méreg-óceán támad, mely mindenkit elkeserít, megmérgez ős elpusztít. Sokan tudjuk, hogy ez igy van. Azzal azonban, hogy tudjuk, vajmi keveset érhetünk el. A baj sokkal mélyebben fészkel, semhogy egy megállapítással kiirthatnék. Az emberiséget néha a századok során rabul ejti egy rögeszme, egy kényszer-képzet, ilyen rögeszme, ilyen kényszer-képzet ma az, hogy a köz önzése önzetlenség és a köz zsarnoksága szent, az a gondolat, mely hovatovább — világnézetre való tekintet nélkül — általános elme- betegségévé fajul ennek a kornak. Ezzel a gondolattal lépten-nyomon találko zom. Szeretem a nagy dolgokat kis dolgokon tanulmányozni. Egy fiatalember például verhet hoz. Arra kér, hogy olyassam el és mondjam meg „őszinte" véleményemet, őszinte, de nem csalhatatlan véleményeim az, hogy verse rossz. Annakidején, hogy még egyének éltek a földön, ez a fiatalember vagy azt gondolta volna magában, hogy 5 a tehetségtelen, vagy pedig azt, hogy a bírálója a tehetségtelen. Mind a két föltevés helytálló lehet. Ez a fiatalember azonban, aki a XX. században él, egyik magyarázathoz se folyamodik, hanem fejét büszkén hátra vetve tiltakozik véleményem ellen ,, a húszévesek nevében". Szóval nem a versét tartja ragyogónak, sem önmagát, hanem a „huszévesek"-et, g nyáj-ösztönével egy csoporthoz bújik, ott leli meg vigasztalását, ónál tatását, élet-hazugságát- Hasonlóan vanmMiur&imMummmiiMiim-r "'inumMmimtmmammtMmmmm nak az „öregek" is. Hajdanában, amikor az emberek megvénültek és — jogosan vagy jogtalanul — félrelökték őket, bólintottak, hogy megették kenyerük javát, hogy idejük lejárt, hogy agysejtjük kiszikkadt, vagy pedig haragosaikat okolták mellőz tetősük miatt. Ma a vád általánosabb és kényelmesebb. A .-hatvanévesek" és „hetvenévesek" — mert minden korosztály külön céh-zászló alatt vonul föl — kisütik, hogy „gyűlölik az öregeket". Ilyen flastromnák senki sincs híjával, akit valami sérelem ér. Ha valaki mohamedán vállású, akkor a buddhisták Ősi gyűlöletét emlegeti, ha nő, akkor a férfiak lelketiensé- gét, ha paraszt, akkor az urak gőgjét, ha ur, akkor a parasztok dölyfét, ha városi, akkor a falusiak kapzsiságát, ha görög, akkor a perzsák engesztelhetetlen ellenszenvét és igy tovább, egészen a végtelenségig és tébolyig, de senkinek se jut eszébe, hogy esetleg őneki mint egyénnek nincs igaza, vagy hogy valaki, egy egyén, járt el vele szemben igaztalanul. Általában csak a fiatalok és öregek vannak, csak mohamedánok és buddhisták, csak nők és férfiak, csak parasztok és urak, csak városiak és falusiak, csak görögök és perzsák, de emberek — sajnos — nincsenek többé. Más példát is fölhozhatok. Az író regényt ír. Célja az, hogy a képzelet-teremtette álom- j alakokban, sőt még a tárgyakban is minden i emíber fölismerje az életet. Irtózik a gonűo- j lattól, hogy akárki is célzást lásson ebben- j abban s legényét holmi gyatra kulosregény- j nek tekintse. Ezért már előzőleg gondosan j eltüntet minden nevet, megmásít, minden ‘ eseményt, mely valakiben azt a hitet kelthetné, hogy az ő egyéni életét pelilengérezte ki. Az egyének nem is panaszkodnak. Azok szegények már érzéketlenek. Annál érzékeŰlök az öreg kávéházban délelőtt, békebeli szagok között, amiket nem sikerüli eltakarni az uj festéssel, délelőtt, a kávéházban, amelyben a jelenlevőikből azonnal népéé munkanélküligyüléssí lehetne összehívni, és színeken gondolkodom. Hova lettek a színek életünkből? Itt mindenki az utolsó, kopottas, de jóminöcégü ruháját viseli, kizárólag szürke árnyalatokban. A beszédfoszlányok: —■ Van magának fogalma? — Beregszászon gazdag ember volt, itt tönkrement — az adóhivatal már szívesen visszaadná az árul, ha csak ezer koronát fizetnék — megehetdk — a világ legelső nemzete az angol — az angolok még minden háborújukat megnyerték végeredményben. — beszélte itt múltkor az utazó •— ilyen hosszú szakálla van ennek a viccnek — jól sikerült a kiállítás, busz harminc látogató volt összesen — Színtelen. Népszerű német magazin fekszik előttem. Egy közlemény, a cint: „ön is igy cselekedett volna?" Apró esetek, az életből ellesve. A berlini nő találkozik véletlenül régi férfi- ismerősével az uocán: „Miért nem jön el sohase hozzánk? Jöjjön el holnap este teára." —- „Szívesen elmennék, de nincs pénzem villamosra." A nő, pillanatnyi gondolkodás után, elmosolyodik: „Az autómat nem büid- hetem el magáért, de fogadja el a villa- mosköltséget." Átnyújt öt ven pfenniget. Nem csodálkozom. Nincs időm csodálkozni. Az volt csodálatos, mikor az első nő leült az írógép mellé. A többi nem érdekes. Az se, hogy •— „a felesége tartja el“- Akinek van munkája, az dolgozik. A nő ügyesebb, simu- tékonyabb, igénytelenebb ahhoz, hogy munkát szerezzen ebben, a munkanélküli világban. Maga a tény nem érdekes, A nő lelki és testi átalakulása az uj helyzetben: ez igen. (Nem tudom, hogyan sikerült és ez sikerült-e Bródy Lilinek az uj regényében: újabban de- vizarendelet formájában zárják el előlünk a magyar könyveket.) Valami szint, aminek nincs penészes pénz- szine! Nem figyelték meg, hogy majdnem minden bankjegynek- penészszíne van? A penész színének különböző árnyalataiban fa-} nyebbek az úgynevezett közösségek. Ha az iró azt írja, hogy „egy részeg csavargó feküdi! az árokparton", másnap hivatalos, cím- fejes papíron levelet kap a „Csavargók Országos EgyesüLeté“-től, melyben a csavargók tiltakoznak „jogos büszkeségüket méltán sértő" kifejezés ellen s hangsúlyozzák, hogy a csavargóik, akik mindenkor lelkiismeretesen teljesítették hazafias és emberi kötelességüket s egész életükben egyebet e© müveitek, mint csavarogtak, sohase voltait részegek s az árokparton sohase feküdtek. Ha az iró véletlenül egy züllött bankárról ir, a „Bankárok Világszövetsége" emeli fél súlyos szavát, mert az a sok tisztességes és jóságos bankár, .aki a föld hátán dolgozik, ezzel az egyetlen züllött bankárral azonosítja magát. Minden esetben az az üldöztetés! és üldözési düh jelentkezik,. a- gyanakvásnak és gyanúsításnak az a rendszere, mely a paranoia nevű elmebetegség jellegzetes tünete és egyben ennek a közösködő hóbortnak főmozgatója. Mit tehet az iró? Kénytelen volna dicsérni minden rendet és rangot, minden társadalmi osztályt és min-, den iparágat. Igen ám, de ha folyton a bognárokat magasztalná, nemsokára az aszta'o- sok porolnék be becsületsértés miatt. Nyilvánvaló, hogy ilyen korban a szellemi élet lehetetlenné válik. A kor tébolya azonban még nem érte el tetőfokát. Belátják ugyan, hogy ez nem vezet célhoz s az összetartás mindig uj széthúzást teremt, belátják azt is, hogy az egységet, melyet keresnek, csak úgy találhatják meg. hogy az „egy" m egyén egyedül maradjon és ne társuljon a másik „egyikhez, mert ebből nem egység lesz, hanem kétség, de annál lázasabban folytatják munkájukat. Még akadnak olyanok, akik nem „tömörültek"." Hamar tömöríteni kell őket is- Kékszemüek, miért nem szervezkedtek, miért nem üzentek hadat a feketeszemüeknek? Ludtalpuak, meddig tűritek a nem-ludtalpuak fölényét? Bibircső- kosok, miért nem szál ltok sikra a simabő- rüek, az undok széppofájuak ellen? Előre emberiség, a biztos pusztulás és őrület utján. nyalogtnák ezek a papirosok és vizjegyükkel elszíntelenítették az életet. Hol láttam színeket az utóbbi időben? Két hónappal ezelőtt Késmárkon, ahova véletlenül kerültem először életemben. A várudvaron katonák gyakorlatoztak, később is felhallatszottak a vezényszavak, mikor fönt mászkáltam a vártoronyban, a múzeumban. Kövér, öreg asszonyság jött velem, kifulladt a meredek csigalépcsőn, asztmás lélekzettel mondott neveket és évszámokat, Thököly7 Imre karabélyát és bölcsőjét mutatta, én kinéztem az ablakon a különös késmárki fa- házteiőkre, amelyekre rásiitött a nap. Kislány jött be az ajtón, lihegett a futástól: — A néni tiszteltet! a nénit, kérdezted, hogy kell főzni a gombócot, a vadashushoz. Az öreg hölgy, a múzeumi vezető — nem is kért bocsánatot, ami nagyon jólesett — elkezdett magyarázni, hosszan és lelkesen. Sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint ahogy a műtárgyakat ismertette. Megfeledkezett rólam, nyugodtan ténfereghettem az öreg holmik között, nem kellett tudomásul vennem, hogy mit ki ajándékozott mikor kinek. Az öreg néninek még eszébe jutott valami és a. kislány után szaladt a lépcsőre, utána kiáltott, magyarázott, én pedig felszabadulást éreztem. A vadasgombóc iránti őszinte ée érdektelen buzgalma elfogta és legyőzte a nénit, amikor éppen pénzkereső hivatását kellett teljesítenie. Van még igazi, lelkesedés az emberekben. A néninek több borravalót adtam, mint amennyit, előirányoztam, mert visszaadta hitemet, az emberekben. Aztán a vár körüli kis parkban sétáltam és a háztetők fölött megpillantottam ragyogó tisztaságban a Tátrát, Ismeretlen csoportosításban, késmárki rendezésiben. Szikrázik a kevés hó, csupa napsütés, mélyzőld, kék, barna színek, piros és sárga reflexek. És óriási levegő, nyugalom, szélcsend. Alig hihető, hogy süvít a szél Késmárk felett- Azt hiszem, hogy ez csak politikai túlzás. A falom pl onn- Micsoda áhítat vau benne a domboruvá ereszkedett, tetőivek alatt. Hihetetlen munka, különleges, áldozatos alkotás, KÜLÖNVÉLEMÉNY SZÍNEK 1988 márahra T, kedd. amit a bit hozott létre. Csak fa templomot volt szabad építeni ök a protestánsoknak és ez a fa, amiből építették, nehezebb, mint a vas. Tiszafenyő, ma már alig található. Felemeltem egy szabadon álló fapadot, alig bírtam. Minden szög, minden kapocs fából van. Kétezer pusztított tűzvész az utolsó tiz év alatt, közvetlen közelben, a falomplomnak nem esett baja. A mellette levő 'kőtemplom tornya leégett.... Még a temető is csupa szín KésmárkonCsak Olaszországban látni ilyen beépített sárkertet, ennyi színes márványt, öreg. pihent ragyogást. Egy galambbal találkoztam az uocán. így, ahogy mondom. Szemközt jött velem, ugrándozva, a gyalogjárón, udvariasan kitért, alig félméterny iné. Eszébe se jutott felrepülni- Velence óta nem láttam ilyen szelíd galambot. Szelíd város. Késmárkon nem éreztem a pénz rombolását a színekben. Igaz, hogy jó, biztos, légi színek . •. És nem éreztem a pénz hatását az uj színekben .'sem, amiket néhány nappal ezelőtt, láttam Pesten, egy képkiállitáson. Egry József kiállításán a Tamás-galériában. Pedig itt pénztároftiiő ül az ajtóban, katalógust ád az embernek, amelyben árai: vannak És egyik-másik képen a felírás: „Megvették." Mindez nem hat, nem bánt. mert itt a színek uralkodnak, csaponganak, lebegnek és — mégis, azt mondanám: — megvetették a lábukat minden fölött, mert valaki, aki festette ezeket’ a képeket, felszabadult a pénz alól, ha úgy tetszik: a. hétköznap alól. Nem tudom, hogyan sikerült neki, azt biztos, hogy a belső ereje, a látó láza ragadta el. a napi élet megrögzött ségéből a balatoni vizek fölé, amiket fest. Másik kiállításiról, cscportkiáilitűsről jöttem ide, ahol csak kötöttséget éreztem, céltudatos pepecseled, tapogatózó sikerülőiaka- rásl, de itt, Egry József képei között megcsapott a nagy levegő, elszéditettek a színek, a természetben voltam újra, a szabad erdőben, ahol megdönthetetlen törvények szerint él a göröngy, a fa, a szín... Fölszabadultam, „A legnagyobb magyar atmoszféra-festő" — mondja a katalógus és nekem mégis egy' kishorizontu falusi hegyoldala tetszik legjobban, mert ebben jön ki legjobban az ereje, ebben van a tiszta, biztos színek legszertelenebb áradása... „Hétköznapi jelenségek ünnepi áhítata álomlátója. Mélyzengésü lírikus, aki hulló napsugarak és csillogó esőszálak hurozatán játszik. Valóság mögé néző vizionárius." Ilyen stílusban dicséri tovább a katalógus. Én egyszerűen csak azt hiszem, hogy: művész. Nem érdekel a helye, nem érdekel, hogy ma az első-e. •. Az egyetlen emberi dolog, amiben ma biztosra lehet menni: a művészet. Itt-olt szerencséje lehet az embernek a valóságos életben is, hegyek mögé eldugott kis öreg városban, de ha keresni akarja a szint, az életet, a tiszta valóságot, ha menekülni akar az alacsony emberi rögeszme birodalmából, amely halomra gyikol bennünket, akkor c-sak az igazi művészhez menekülhet. A művész ma az egyetlen, aki, akárhogy taposunk rajta, ha elhaló hangon is, figyelmeztet bennünket arra, hogy élünk. És arra is, hogy élni fogunk. Sándor Imre. A nagysHBŐllősj Dalegyesület „Kuruc esf'-et rendezett, amelynek pirognampontjaíi a kuruc dalok keletkezésé veit és történetével voltak vonatkozás •’ ben. Az est középpontjában Szabó Sándor református igazgató-tanító efl'öadása állott a kuruc dalok’ keletkezéséről. Előadása keretében a diákegylet kuruc dalokat énekelt, Balogh Sándor szennyei ref. tanító pedig tárogatón jólesőtt.. Az előadó egy *e- reg ismeretlen adatot is közölt az igazi és álkuruc nótáikról. A közönség mindvégig 3 legnagyobb figyelemmel hallgatta az előadást e élvezte a közbeiktatott zene- és é-nekszámokat, A kitünően sikerült estéiy tiszta jövedelmét a Dalegylet zászlóalapja javára fordították. Sáodor Imre BtiHitkái I A lángoló át regény .........Ké 15.— As szonyok novellák ...........Ke. 8,— Les zállított árak! Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadó- hivatalában Portó 3.-: utánvétnél 5.- KA % <PR»GAW V tA&YARH X RUA0 ..... -- - -------.................................... 1111 imnniri-Yifflwrrniw>rn-T--'iGi¥rii3riYlwmyiTCrriffflgiffTi 1 ■ ■ c?, 'IP® | jaki* I relkerjuh azokat az igen tisztelt ütotizetomket, akik wlSsIC!7!'SÉS 1 az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz futtatni, nehogy a lap küldéséi be kelljen szúníeífiíiifut*
