Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-05 / 54. (3164.) szám

1938 március 5, vasárnap.

TO^^MAfi&ARHIKLag

17

SzmHÁzKör?WKai>TaRA „Nemzeti Kultúra“

Magyar kisebbségi tudományos szemle — A Szlovenszhói Magyar Kuítur Egylet tudományos szakosztályának megbízásából szerkeszti Alapy Gyula

Megéltünk már sok lelkesítő kezdeményezést irodalmi és művészeti téren, sokszor öntötte el szivünket a reménység, hogy éppen ez az elvetett mag lesz az, amely terebélyes fává erősödik és sokszor kellett csalódnunk, mert a legtöbbször Ígéretesen induló kezdeményezés megfulladt a közöny tengeréiben, amely megbénította a legnemesebb teremtő szándékot és alkotó akaratot. A sok keserű csalódás bizonyos tartózkodást parancsol most már minden kezdeményezéssel szemben és ez a tartózkodás abból a féltő aggodalomból sarjad, vájjon ez az újabb neki indulás meg tudja-e vivni a közöny bástyáit és igy belölt- heti-e a célját, amely az indítók elhatározásában él. Most itt van előttünk egy nyolcvan oldalas tudományos szemle, amelyet elfogó- dottan s nem minden méghatódottság nélkül forgatunk és amikor Írni kell róla, ez az első gondolatunk: vájjon megérti-e a csehszlovákiai magyarság, hogy miről van szó? Felismeri-e a kezdeményezők nemes céljait és szándékait és megteszi-e az uj vállalkozással szemben nem kötelességét, amelyet a mostani viszonyok között is minden nagyobb megerőltetés nélkül megtehet.

Mert itt mentségnek helye nincs. Itt nem lehet hivatkozni válságra, az* intellektuális magyarság szörnyen leromlott helyzetére. Egy folyóirat kopogtat minden magyar ház ajtaján. És ezeket mondja: Minden hangoskodás, minden dobverés nélkül eljöttem hozzátok, misszióm van és ezt a missziót teljesíteni akarom, teljesíteni fogom, ha ti is teljesítitek kötél esség teket. Nem kérek áldozatot tőletek. Nívós, tartalmas kulturlapot adok, évi negyven koronát kérek ezért a kultúráért. Nem volna kétezer magyar ember, aki ezt a negyven koronát megfizesse? Ennyi előfizetőre van szükségem, hogy anyagi alapomat biztosíthassam. De tízezernyi olvasóra van szükségem, hogy missziómat betolthessem és a nemzeti kultúrát a legszélesebb rétegekben! terjeszthessem. 1

Egy magyar tudományos szemle indult meg arra hivatott szerkesztő vezetésével és elhivatott munkatársak önzetlen közremumkál- kodásával. A nemzeti kultúrának egyik leglényegesebb és idáig leginkább elhanyagolt területén történt elhatározó jelentőségű kezdeményezés. A modern tudományos élet problémáit kívánják átadni szakemberek a csehszlovákiai magyarságnak, igy akarják műveltségét emelni, tudását fokozni és őt bekapcsolni világ nagy kulturális és szellemi áramlataiba.

Az uj folyóirat hasábjain Sziklay Ferenc dr. nagyon helyesen fejtegeti a magyar kisebbség tudományos kiképzésének fontosságát és a magyar tudományosság művelésének lehetőségét s kereteit. Tisztában kell lennünk azzal, hogy nagy szegénységünkben, a tudomány hivatott művelőiben való szegénységünkben és anyagiakban való szegénységünkben nem vívhatjuk; meg az égboltozatot. Hiányzik elsősorban önálló tudományos életünk kifejlődésének első feltétele, a tudományos központ, az alma mater, amely a tudományok művelésére uj generációt nevelne és általában a tudományos munka megindítója és fenntartója volna. Azonban mégis vannak tudományos feladataink, vannak ezeknek a feladatoknak elvégzésére alkalmas szakembereink — és most félre az üres kifogásokkal — megszületett az az orgánumunk is, amely elhivatott ennek a munkának a vezetésére és irányítására. j

Elsősorban a mi legvitálisabb problémáink-! nak kell a tudományos vizsgálat és féldp!go-; zás tengelyébe kerülniük, vagyis ki kell építenünk a csehszlovákiai magyar kisebbségi tudományos munkát. A gyakorlati életre alkalmazott tudományos munka ez, nem laboratóriumi pepecselés és nem elvont észtétizá-1 lás. Óriási a terület a jog, politika, történelem, közgazdaság, etnográfia, statisztika, irodalomtörténet számtalan relációjában. Ezerszer hangsúlyoztuk, hogy nélkülözhetetlen

szellemi fegyverünk a kisebbségi élet tudományos módszerrel és lelkiismeretességgel elkészített katasztere. Vegyünk csak egyes konkrét példákat. Történelmi kutatások szükségesek, amelyek helyesen, igazságosan és kútfők alapján tárják fel a magyarság és a szlovákság ezeréves szimbióziásuak részleleteit. Rádl professzor hires munkájában megírta történelmi és filozófiai alapon a cseheknek >és németeknek ezeréves együttélését Bo- hernia földjén és tudományosan mutatta ki tételének igazságát: nincs a csehinek ebben a köztársaságban testvéribb népe, mint a német, amellyel ezer éven át jóban, rosszban együttélt. A szlovák tudomány még nem jutott el a tudományos objektivitásnak és a filozófiai emelkedettségnek arra a magaslatára, hogy a szlovák-magyar testvériséget ex cathedra mint tudományosan leszűrt igazságot proklamálja- Ám a magyar történetkutatónak nem szabad visszariadnia a feladattál, bármennyire pusztába kiáltásnak hangozzék is szava: a magyarság táborában kell a népi testvériség érzését meggyökereztetnie, mert csak a magyar-szlovák testvériség adhatja meg Szlo'vensakó jövendő boldogulásának feltételeit. Fel kell kutatni tehát a levéltárakat, ezer és ezer értékes és hasznosítható akta fekszik elzártan a családi ládákban, de a nyilvános levéltárakban is; ki a napfényre velük.

Vagy itt egy másik konkrét feladat: a magyarság életének szociográfiái vizsgálata, ami nem hSiet még a legnemesebb szándék felté- telezettsége mellett sem kezdő fiatalemberek munkaterülete. Nem azt mondjuk, hogy az ifjúságot ki kell zárni a munkából, ellenkezőleg, az ifjúságot rá kell nevelnünk a magyarság problémáival való tudományos foglalkozásra, de irányításra, vezetésre van szükség, főleg módszertani szempontból, különben a legszebben elképzelt törekvés is vagy téves útra szalad, vagy a tehetetlenség sártengerében reked meg.

Nem lehet ez alkalommal célunk, sem feladatunk, hogy ennek a kisebbségi tudománynak összes problémáit és feladatait felvázoljuk. Csak azért mondottuk el a fentieket, hogy ezzel rámutassunk a most megindult folyóirat életes hivatására. Az első füzet átv*. i *j-.svííxl*n w • i, iiti iiaHiiiinMMHuaiiinnriw«vmi

Hajápolás, hajfesfés,

tartás ondulálás elölt

• !íiillatos a úaját nálunk megvizsgáltatni. Fejbőr-, árrés kézápolás legrégibb és legjobb szakismeröji

Béres Mihály, HoSEce, Fö-u. 85.

(Andrássy palota) IngyeD canáesadás! Szolid árak .

Tarnay Alajos

(1870 -1933)

Irta: Papp Viktor (Budapest)

A legkisebb és legmegkapóbb zenei formának: a dalnak volt — mestere. Egész életét, minden munkásságát a dalinak szentelte. Talentuma a zene legősibb és legegyszerűbb alapjában, a dalban, találta meg lelkének legmelegebb hajlékát, ahonnan akkor sem mozdult ki, mikor a gyermekeknek zongoramuzsikát irt (,Reggeltől estig“). Kétszáz dala szálldos szájról-szájra, beszél magyar szívvel a magyar szívnek.

*

Jászberényben, 1870-ben született. Atyja Alajos, földbirtokos volt. Nagyszerű táncos és zeneszerető. Anyja (Mertse Ilona) elég jól zongorázott. Gyermekük zenei hajlama csakhamar megnyilvánult. Első tanítója Beleznay Antal, a kiváló zene költő volt. Majd nyolc éves korában Risner József zenetanárhoz került oktatásra. Risner kitűnő muzsikus lehetett, mert jó alapot kapott tőle. A jászberényi iskolák elvégzése után, 18 éves korában Budapestre jött, ahol a Zeneakadémián Gob- bi Henrik keze alá került, Szendy Árpád felügyelete mellett gyakorolt s 1893-ban Chován Kálmán alatt végezte a zongoraszakot. .

Egyszer friss diplomájával a zsebében a budapesti Rózsavölgyi-cég kristóftéri boltjában olyan feltűnő szépen játszott le valamit zongorán, hogy a cég nagymüveltségü főnökének, Dunkel Jánosnak, figyelmét magára terelte. A boltban, az akkori magyar zene, élet központjában, mindennapos volt s az öreg Dunkellel együtt játszották át az uj kólákat. Ezen a réven csakhamar korrepelitori és zongora tanítási megbízásokat kapott s tizenöt éven át csakhamar minden jó hangversenyen ő volt a zongoraklsérő.

A Fodor-féle Iskolában évekig tanított zongorát. Durigo Ilona egyik hangversenyén hivta fel Mihalovich Ödön igazgató Apponyi Alfert gróf, akkori kultuszminiszter, figyelmét a fiatál tehetségre. Apponyi, a jó zenész, mindjárt megérezte a nem mindennapi talentum ereiét s pár napra rá (1907-ben) kinevezte a Zeneakadémiára tanárnak. Haláláig ebben az állásban működött s ha megfelelő előmenetelt s ordákat nem is kapott, a nagy- közönség kárpótolta őt, mert minden kitüntetéssel és szeretettel elhalmozia, •••-ib há >>.••/ t j dobogóra lépett.

Tarnay lelkének életrajzát kompozíciói mondják el.

Legelső dala 1891-ben, Nádor Kálmán kiadásában jelent meg, Berényi Lajos álij$£y alatt. „Románc" volt a cimé s hangulatát Károly román király és Vacarescu Heléna ismert szerelme .inspirálta. Két évre rá inár Rózsavölgyinél jelentek meg a dalai, Reviczky szövegekre (1893, 1894). Ezután Heine szövegére irt tiz dalt, majd néhányat Farkas Imre verseire. Nyolc kitűnő Pelőfi-dal után öt Endrődi Sándor.féle kuruc dal következett s aztán Falu Tamás szövegeire több szerzemény. Ady négy költeményét is megzenésítette és egy sereg kisebb-nagyobb poétának sok szép és sok gyönge versét.

Ha dalainak címét felsorolhatnánk, előttünk állana a költő. De egyben is benne van egészen. Gondoljunk csak az „ősz utálja", „Este" vagy „Levendula" cimüre. ö is ezt a hármat szerette legjobban.

Bő termelő és bámulatos gyors munkás volt. Megesett, hogy negyedóra alatt megirt egy dalt. Müvei üdeségének ebben van a titka. Schubertról, mint rendkivüliségről jegyezték fel, hogy egy nap alatt három dalt irt, Tarnay is megtelte.

Dolgozási módszerében a réginek mondott zenei iskola híve. De azért mai lélekkel irta kóláit, melyekkel nem zenepToblémákat fejtegetett, hanem dalt dalolt.

A melódia, .harmónia és ritmus örök érvényű szabályainak nagy tisztelője volt. Szerette a melos hajlékony mozgását, bátor szökkenéséi s ellanyhuló báját, ízig-vérig lírai természet, de nem tolakodóan és kihívóan. Halkan, nemesen dalolt. A bágyadt lágyságok, elomló melankólia és burkolt fájdalom költője.

Az utóbbi években uj vonásokat láttunk művészete arcán: az erőét és a határozottságét. A nemzeti bánat, férfias lemondás és reményteljes erő hangja emelte tollát.

★

Tarnay Alajost a magyar dalirodalomban igen előkelő hely illeti meg. Alig négy évtizede, hogy a magyar költők veseinek muzsikás sorait figyelni kezdik s elfordulva az idegen, főként német példáktól, magyar lélekkel akarják zenére fordítani a szövegeket. Nagy tusára kelt a zenei szép a magyar pro- zódiával, míg lassanként a művészi magyar dal megteremtésében megbékültek. Ebben a legnagyobb érdem a Tarnay Alajosé. Talán ő az első, aki addig nem ad zenei formál szövegének, amig annak ©iádén szavát, minden

sorát, minden hangzóját és minden hagula- tát át nem szivta a vérébe. Ez az ölelkezés teszi egységessé dalait. Elválaszthatatlanul a szövegétől, annyira, hogy a fülbemászó dáliám kedvéért önkénytelenül megjegyzi az ember a gyengébb szöveget is.

Tarnay nem népdalokat irt. A müdal az ő területe, A „Lied", amely külön müforma s nemcsak magyarul, hanem franciául s angolul is: ,Lied". Különösen Liszt Ferenc működése óta. A ,Lied" jellegzetes vonásokkal különbözik a chansontól s a „dal“-tól. Hangulata érzelmes, sokszor elmélyedő és elvont. A szavaló stílust melodikus elem megőrzése mellett igyekszik érvényre juttatni, a hangszeres kisértet önállósítja, sőt néha elő- lőtérbe tolja, önálló tematikát ad neki. Schubert jórészt már igy dalolt, de a „Lied"-et határozottabb műfajjá Liszt emelte. Utána haladtak a németeknél Schumann, Franz, Brahms, Wolff és Strauss, a franciáknál Mas. senet, Debussy, a norvég Grieg, az orosz Osajkovszki Mussorgszki, Rimszkii-Korzakov s mások

A magyarok sokáig nem jáTtak ezen az utón. alTnay vezette rá őket. Az ő lelki elődei: Egressy, Simonffy, Zimay, Nyúzsnyay, Szentirmay ehhez nem rendelkeztek megfelelő zenei készültséggel. Ábrányinál már látunk nyomokat, melyek Liszt dalstilusára vallanak, Hubay Jenő és Szabados Béla is keresi a teljes megoldást, de a „Lied“-nek megfelelő magyar imüdal-stilust Tarnay találta meg.

ö olyan átütő erejű egyéniség volt, hogy akaratlanul — iskolát teremtett. Kortársad: Székács Aladár, Kern Aurél, Demény Dezső, Kacsóh Pongárcz, Rékay Nándor, Lavotta Rezső, DienzI Oszkár, Antalffy-Zsírosa Dezső s még számosán, többé-kevésbbé ő utána haladnak.

A magyar müdal kifogástalan zenei pro- zódiája Tarnay nevéhez fűződik. Talentumának a fajiság nem volt a legjellegze'esebb vonása, de müveinek szelleme fölött mindig magyar levegő leng. A magyar müdalt nem Tarnay teremtette meg egyedül, — de a ma. gyár „Lied" legszebb, legköltőibb alkotásai — először — az ő szivéből nőttek ki.

*

Kedves, kellemes, jószivü ember volt. ötletes és szellemes.

Az egész magyar társadalom ismerte, becsülte és szerette.

tanulmányozása arról győz meg, hogy a folyóirat főszerkesztőisége felismerte nagy feladatait. Még nem beszélhetünk befejezettségről és tökéletességről, csak a munkatársak közös munkaprogram alapján végzendő jövőbeli munkája érheti el a nagy célt: kisebbségi tudományos életünk összes határkérdés seinek kitűzését és munkába fogását. De már e kezdet megvan, Alapy Gyula az Alsőcsallő- köz lovasnomád településeit ismerteti, Ethey Gyula régi kastélyainkról mond el eredeti dolgokat, Haiczl Kálmán dr. XVII. századbeli szlovenszkói magyar főúri család ingóságainak leltárát közli: ez mind olyan kérdés, amely a kisebbségi tudomány körébe tartozik.

A folyóirat egyéb tartalma is gazdag és változatos. Jankovich Marcell gyönyörű bevezető szavai megérdemlik, hogy a nagy nyilvánosság is tanuljon és lelkesüljön belőlük. Takács Menyhért dr., a jászóvári premontrei kanonokrend tudós főpapja a jövőbelátás problémáját fejtegeti a kereszténység szempontjából és elítéli a jövőbelátás kétes és az egyénre sokszor végzetes eszközeit, főleg a spiritiszta kísérleteket. Karsay Ervin jászóvári premontrei kanonok a tiszta logika problémájával foglalkozik a Sigwart-fél© divatos teória alapján, Melich János dr- budapesti egyetemi tanár a magyar nyelv jövevényszavainak átvételi módját ismerteti, Császár Elém’ér dr. budapesti egyetemi tanár Az ember tragédiájáról ir tanulságos esszét, Sziklay Ferenc dr. a kisebbségi magyarság tudományos életének feladatait fejtegeti, Pécsi Gusztáv dr. Miohelsounak, Einstein előfutár- jának alaptévedéseit fejtegeti.

Az irodalmi rovat Takáts Sándor és Pété? Mihály emlékével foglalkozik, majd Brogvá- nyi Kálmán „Festőművészet Szlovenszkón" és Haiczl Kálmán „Léva története a XVI. század végéig" című müveinek bírálatát adja*

Szabadjon végezetül azt a megjegyzést tennünk, hogy nagy szükség volna egy bőséges szemle-rovatra, amely apró közleményekben ismertetné a szociológia s a tudományos e xl kisebbségi érdekességü problémáit. Énnek a szemlének szakszerű összeáll itása adhatja meg a lapnak sava-borsát és biztosíthatja még nagyobb értékét és népszerűségét.

(*) A Kazinczy-Társaság kassai kultur estje. A Kazi n ezy-Tá rsaság e hó 9-én, csütörtökön este fél 9 órai kezdettel a kassai Lőcsei Ház nagytermében rendezi meg 5-dk kulturestjét a következő műsorral: 1. Tarnay: Meg szeretnék halni....— Ady—Reinitz-dalok. Énekli: Dr. Szepesi Dezsőmé, zongorán kiséri; Farkas Ánpádné. 2- Darkő István felolvasást tart nővel Iádból. 3. Dienzel Oszkár: Liliom- szál... — Kacsé: Késő ősz van... énekli:. Dr. Szepesi, Dezsőmé, zongorán kiséri: Far- -kas-'.Ánpádné. . (*) Petroyics Iván Umgváron- Ruszinszkői szerkesztőségünk jelenti: Peírovics Iván

(Szvetozár) kétuapi szereplésre Ungvárra érkezett és a városi hangos mozgóiban lépett fel. Miikor magyarul is megszólalt, viharzó taps követte szavait és meleg ünneplésben volt része. Egyik fellépésekor egy cseh magántisztviselő botrányt provokált. Kiáltozni kezdett és tiltakozott az ellen, hogy Ungvá- ron a városi moziban (Petrovics) magyarul szólalt meg. A botrányokozó szavaira válaszul a közönség még melegebben ünnepelte a kiváló filmszínészt.

(*) „...közöttünk marad ez" elme annak a mulatságos francia vígjátéknak, amely lég- ! újabban Vlasta Burian prágai kamaraszínházának műsorán szerepel. A kitűnő komikus egyik leghálásabb szerepét találta meg ebben a darabban, amely estéről-estére telt házat vonz. A nagy siker természetes is, mivel nemcsak Burian, de társulatának minden tagja a legtehetségesebb prágai színésznők és színészek sorába tartozik.

(*) Fala Tamás székfoUalója a Kisfaludy Tár-* saságban. Budapestről jelentik: A Kisfaludy Társaság a Tudományos Akadémia üléstermében ünnepi ülést tartott, amelyen Berzeviczy Albert elnök mondott mély hatású megnyitóbeszédet Apponyi Albert gróf emlékezetéről. A beszéd után Kéky Lajos főtitkár jelentette be Négy-e se y László és Sajó Sándor elhunytét, majd Falu Tamás, a tárna-- ság uj tagja elődjéről, Jakab Ödönről mondott kegyelete® megemlékezést, utána pedig több költeményét olvasta fel. Berzeviczy Albert meleg üdvözlő szavak kíséretében nyújtotta át Falu Tamásnak a.társaság tagsági oklevelét. Berzeviczy Albert ezután a szavalásról és a felolvasásról értekezett, párhuzamot vonva a szóbeli és a színpadi játék között. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Lőrinczy György olvasta fel a Moly-lepkék című elbeszélését. A társaság Végül zárt ülést tartott.

(*) Az Uj Élet fejlődése. Kassáról jelentik: Á

Rády Elemér és Suhaj Béla dr. szerkesztésében megjelenő „Uj Élet" chntt katolikus folyóirat februári számában bejelenti, hogy kiadását a rozs- nyói Sajó-V-idék kiadóvállalat vette át. Másik fontos változás a folyóirat életében, hogy a Világosság című katolikus pedagógiai folyóirat és az Uj Élet a jövőben összevonva jelennek meg. Az egybeolvadt két lap ezután Uj Élet címmel havonta 64 oldal terjedelemben jelenik meg, s ebből 43 oldal általános társadalmi és 16 oldal pedagógiai, és kultúrpolitikai vonatkozású lesz. A Világosság részéről a folyóirat főmunkatársai sorába lépnek: Dinnyés Károly, Csongrády Árpád és Willand János. A megnagyobbodott Uj Élet ára változatlanul évi 80 korona marad.