Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-01 / 50. (3160.) szám
1933 március I. saerda. •Mi,. KÜLÖNVÉLEMÉNY JELENTÉS Sándor Imre munkái A lángoló út regény ....... Ki 15.— Asszonyok novellák ..........Ke 8.— Le szállított árak! Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap Üació- hivaulában Portó 3.- utánvétnél 5.- Ke Kaptam egy írást at elemi iskoláiból, amesyikibe a fiam jár: „... kinevezem önt---- a folyó tanévre iskolalátogatóul és felkérem, •hogy ebbeli feladatát hathatósan teljesíteni és annak időjén külön felhívásomra írásbeli jelentést tenni szíveskedjék. Megemlítem, hogy iskolalátogatásának nem egyetlen és ideálja a Sanitáei eredménynek a kipuhatolása, hanem minden más téren való tapasztalatainak is a megszerzése..etb. Aláírás. Iskolaszéki elnök. A kinevezési okmánnyal zsebemben és zavaromat leküzdve bekopogtattam a megfeleld osztályba. A csinos és tárgyilagos modora ki-! tűnd tanerő szintén leküzdötte zavarát, a fiam jj bátorítóan mosolygott, én helyet foglaltam és megkezdődött a tapasztalatok szerzése minden más téren is. A minden más tér számomra az volt, hogy figyeltem ée tanultam — az anyagot. Lassan elmúlt a féleim&m is, mert rájöttem, hogy engem nem hívhatnak fel felelni. A gyerekek zavartalanul, izgalom nélkül mesélték el a trencséni vár kutjáról szóló legendát... lassan rájöttem, hogy valahol, régen hallottam vagy olvastam már, mégis az újság ingerével hatott... a várur, Szapolyai (a gyerekek mind- utálán Szaponyinak mondták) ... a török foglyok, Fatimé, a gyönyörű fogolylány, vőlegénye, a gyönyörű török herceg, aki bárom évig íurja a kutat a sziklába a foglyokkal, mig végre víz buggyan elő, a szabadulás vize. „Most már van vized is, van mindened, csak szived nincs11 •— mondja a török herceg Szapolyaimak búcsúzóul. mikor elvonul szép mátkájával ée a foglyokkal... Mélyen megindított a történet, de savaiba ejtett a furcsa, kissé értelmetlenül romantikus gondolkodásmód. Mai viszonyok között például a legnagyobb emberiességnek számítana, ha valaki mondaná: „Neon kell az aranyad, nem kell a marhád, de áss kutat nekem a sziklába és ha elkészülsz vele, akkor szabad lehetsz és boldog lehetsz aráddal és kincseddel.11 Istenem, ha ma kapna ilyen ajánlatot a heves szívű fiatalember. Ki mondja ma azt: „Van aranyom elég. Nekem kút kell, nekem munka kell/4 Vizet a kősziklából? Ma. senkisem igé- nyel ilyen csodát. Száraz aranyat! Xekolaszéká elnök url Tisztelettel beterjesztem jelentésemet, külön felszólítás nélkül, minden más téren szerzett tapasztalataimról: Szapolyai nevezetű tizenhatodik századbeli tren- cséni várurnak olyszerü beállítása. a« elemi iskola harmadik osztályának tanulóifjúsága előtt, miszerint nevezett kegyetlen és szívtelen cselekedetet követett volna el azáltal, hogy a neki ■így fogolynő kiváltására felajánlott nagymeny- ©yiségü (embertest súlyú) arany helyett egy kút megfúrására irányuló munkát követelt, nézetem szerint nem felel meg a mai idők haladott szellemének. Iskolalátogatói lelkiismere- tem szavát vagyok bátor felemelni a nemes váruf ellen irányuló inezinuáció tekintetében. A technika mai fejlett korszakában igen nagyszámú fiatalember — akár török herceg is —- szívesen vállalná, hogy nem három évi, de akár harminc évi megieszitett munkát végezzen, ha ezáltal elérhetné a boldogságot ée a szabadulást. (Éppen a napokban értesültem róla, hogy néhány tucat török herceg, —- valamennyi Ab- dul Hamid leszármazottja, — a kútfúrásnál is alacsonyabb rendű munkát végez szerte a világban, a szabadulás minden reménye nélküL) Ugyanezen fiatalemberek a valóságban a legnagyobb zavarban vannak, mert a felajánlott munka helyett az egész vonalon, a mai élet mindem fázisában aranyat követelnek tőlük a boldogságért. Iskolaszéki elnök ur! A magam részéről szívesen eltekintenék a tanítási eredmény kipuha- tolásától, ha ezzel szemben az élet is hajlandó volna eltekinteni a mai kegyetlen és szívtelen követeléseitől. Iskolalátogatói megfontolásom kellő mérlegelés után odairányul, miszerint a rnarmadikosztályu tanulóifjúság előtt párhuzam vonandó az eset kapcsán: a tizenhatodik századbeli várur ée egy mai várur, helyesebben egy mai. nagy iparvállalat tulajdonosa között egyrészt; és a sötét középkor és a mai felvilágosodott kor szelleme között másrészt. Kiemelendő a középkori várur zsarnoksága, amellyel munkaalkalmat adott ellenségének, ahelyett, hogy elvette volna a pénzét; és kiemelendő a mai nagy iparvállalat szociálisan gondolkodó tulajdonosának emberi érzésektől átfűtött szózata, melyben tudtára adja munkásainak, (mint ő nevezi: munkatársainak) hogy. az adott viszonyok között... etb ,.. kénytelen bezárni az üzemet és kénytelen elbocsátani ezer meg ezer munkatársát. A középkori szellem és a mai szeljem közötti párhuzam felállítását és a tanulságok ecseteiéit ezek után a tanerő egyéni belátására biraAöi. A A továbbiakban megjegyzés nélkül bátorkodom beszámolná egyéb tapasztalataimról. A „Honismeret14 órám Trencsén vára titán — elég gyors átmenettel — a vasút következett, mint tanítási tárgy és « közlekedési eszköz megismerése komoly épülésemre szolgált. Eddig j csak pedagógiai köziemén^ "ben olvastam róla, de gyakorlatban csak most láttam először, hogy a tanuló ifjúság megjátssz^, helyesebben eljátssza azt, amit tanul. Az), egyik kislány kapta a megbízást, hogy utazzék el sürgősön Budapestre. Mondhatom, lelkesen és találékonyan csinálta. Egy perc alaitD becsomagolt, kinevezte az egész segédszemélyzetet, elbúcsúzott szüleitől és testvéreitőL-hordárt rendelt, jegyet vál- i tott. Kicsit zavarban volt, mikor a jegypénztárom megkérdezte, hogy hányadik osztályú jegyet akar. Azt válaszolta: ..Harmadik elemi osztály/1 Azt hitte, hogy csak az iskolában vannak osztályok... De nem akadt fenn az újonnan szerzett tapasztalaton, máris helyet foglalt a fiuk padsorának egyik e célra kiürített szakaszában és elkezdett utazni. Mondhatom, hogy a fiuk nagy, hévvel voltak segítségére. Rögtön indult a vonat ée az egóez padsor, külön feí- ezólitáe nélkül, pontos ütemmel kezdett süstö rfigni, dobogni, dohogni ée dobogni, mint egyetlen ember, akarom mondani, mint egyetlen mozdony. Itt történt egy kis meglepő dolog. A tanítónő a fülébe súgott ss ágyfe fiúnak, & fiú odament a kislányhoz és így őrölt: „Kérem az útlevelét!44 A kislány elővett a fiókájából egy szelet papirost és átnyújtotta. „Ez nem útlevél!44 — „De igenis az, ha nem jó, hát nem jó! Utazzunk tovább/1 A fiuk padsora teljes gőzt adott és robogtak tovább, feltartóztathatatlanul. Nem tűrték, hogy csekélységek akadályozzák Őket. Azt hiszem, elnök ur, hogy abba, amit a gyerekek maguk játszanak el, nem lehet beleszólná. Idkolalátoga-tói készséggel és tisztelettel: Sándor Imre. ELÁRVEREZTÉK Marquis de Champaubert koporsóját öt frank — senki többet 7 - Egy nagyszabású bűnügyi regény prózai befejeződése Páris, február 28. A párisi igazságügyi palotában időről-időre árverést tartanak. Árverezésre keiilnek olyan tárgyak, amelyek bűnügyek alkalmával kerülnek az igazságszolgáltatás kezére és halmozódnak fel az, igazságügyi palotában. Anniikor már nagyon felgyülemkeznek, <uj tárgyaknak kell. helyet szorítani e különösen mostanában, amikor a kriminalitás egyre növekvőben van, nagyon sűrűn kerül a sor uj és uij árverésre. Többnyire értéktelen tárgyak kerülnek kalapács alá s ha az embernek löszébe akad egy ilyen objektum, senki sem gondolná róla, hogy az emberi tragédiák rekvizátum-kamráiiába tartozik. Ami a bűn psziihológiága és története szempontjából fontos, az a bűnügyi múzeumba kerül A többit elárverezik. Olykor- olykor azonban a gyűjtő, aki érdeklődik az ilyenfajta (kuriózumok iránt, olcsó pénzen olyan darabot szerezhet meg. amiből egy Nehéz székelésben szenvedők, akiknek az agyvértődulás, a fejfájás és szívdobogás, az emésztési zavarok és különöséh a végbélbajok teszik az életet nehézzé, igyanak reggel és este egynegyed pohár természetes „Ferenc József" keserüvizet Klinikai vezető orvosok igazolják hogy a Ferenc József víz műtétek előtti és utáni időszakokban is nagyértékü hashajtónak bizonyul, fl Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. ügyes és üzleti érzékkel bíró ember jókora pénzt csinálhat, vagy amit később a kriminológia tudós kutatója hiába hajkurász tudományos búvárkodása számára, A* a derék rersaillesj ember, aki öt frankon szereste meg a mostani árverésen Marquis de Champaubert koporsóját, amit tüzelőnek akart felhasználni, nem is sejtette, hogy ezt m óc^ka darabot még aznap százszoros áron fogja eladni. Egy gyűjtő alkadt az útjába, akii megvásárolta tőle az érdekes relikviát. Mert vannak még gyűjtők, akáik emlékeznek arra, hogy e* az egyszerű faláda az utóbbi évek egyik legérdekesebb és legjellegzetesebb bűnügyi esetében játszott szerepet. Ha valamikor a bűnügyi pezichologikuis kikeresi a levéltáriból Henry Bouloginie aktáit, akkor megtudja belőlük, hogy Henry Boulogne készített® el Marquis de Champaubert megrendelésére azt a koporsót, andÜj ben a marqui&t októberi éjszakén elevenen a földbe ásta és ebben a koporsóban halt meg szörnyű kinek között akarata ellenére Marquis de Oham- paubeirt, korának kétségtelenül együk legérdekesebb embere. Ha tehetségét és energiáját máéra használja, többre vihette volna ez a marquis s ha nem is lett volna belőle ünnepelt költő, mint bűnügyi regények keresett íróija tehetett volna hírnévre szert. Az életkörülmények azonban szélhámossá tették. Ennek az embernek hátrahagyott müvét azok a cikkek tartalmazzák, amelyeket mint a Theimis lovagjainak állítólagos foglya költött. élményeiről irt meg. Ezeknek a kalandoknak egy részét négy évvel ezelőtt a Marin mimt a legnagyobb ujságs zen záriét hozta a bombasikert aratott velük. De nem annyira a történetben ismertetett kalandok, mint inkább a verneuilii erdőségben felfedezett koporsó szolgáltatta a nagy szenzációt. Egy kiváló francia tudós, Maurice de Fleury dr. a Figaróban .irt szellemes cikkében Marquis de Champaiibert-t abba a tudományos osztályba osztotta, amelybe a mytho. ernberek tartoznak, azok, akik hazug történetekbe bonyolítják magukat, mert beteges hiúságuk arra kényszeríti ókét, hogy az érdeklődés központjába kerüljenek, beszéljenek róluk s ilyen módon szedjék rá embertársaikat. Maurice de Fleury felfogásában van némi igazság, de az ilyen természetű1 mytho-emberek többé- kevésbé mindnyájan szélhámosok s a tudat alatt a legtöbben csalók is. Marquis de Champaubert esetében azonban a svindli egyidejűleg a mámornak egy fajtája volt. A fantáziának groteszk túlméretezését vette igénybe, hogy a legjobb esetben is egészen illuzórikus eredményeket érjen el. Egy olyan embert, aki életét azért veti kockára, mivel úgy reméli,. hogy . regényével milliót keres, inkább bolondnak kell tartani, mint racionálisan gondolkodó szélhámosnak.' AM á The- rais lovagjainak történ étét ol vassa, inkább kalandor-regények utóhatásának tartja Mar- quís de Champaubert müvét, később azonban az elbeszélés ereje és a borzalmas effektusoknak raffinált kidolgozása feltétlenül iro- dalmilag is helytálló összehasonlításra ad alkalmat. Ebben a Marquis de Champaubertiben van valami Edgár Allan Poe zsenialitásából, sőt Marquis de Sad borzalmasságából is. Története nem csupán a modern Pitavalba, hanem az irodalom kuriózitásai közé is tartozik. A történet kezdete egy egyszerű csalási ügy. Clément Passal, ahogy Marquis de Cliam- paubert-t a valóságban hívták, a Iái éi fogházban öt évig ült, míg utolsó kalandját előkészítette. De az a tett is, amely miatt ezt az őt évi büntetést mérték rá, ennek az embernek fantasztikus lelkivilágára mutat, A Dinár melletti Castel du Priieuré-ben az ál-marquis egy helyiséget matTáccal kibélelt s ebbe a barlangba több párisi ékszerészt csalt be, akik értékes ékszergyűjteményt hoztak kiválasztás céljából a mar- quiehor. Az ékszerészeket mérges gázokkal akarta elkábitani, A kísérlet nem sikerült és Clément Passal öt évvel bűnhődött romantikus tervéért. De imár a fogházban előkészítette újabb szélhámosságát, amivel egymillió frankot akart szerezni. Tulajdonképpen nem is volt bűn, nem is volt szélhámosság, amire készült. Marquis de Okampaubent emlékiratait akarta közreadni és úgy gondolta, hogy könnyen fog kiadót kapni alíkor, ha a világ figyelmét valami szenzációval magára irányítja, A Themis lovagjai Ezért kitalálta a Themis lovagjainak történetét. „Themis lovagjai44 egy titkos szervezet volt, amely Madame d'Orgeval várában tartotta székhelyét s az volt a célja, hogy az igazságszolgáltatás által el nem ért, vagy meg nem büntetett gonosztevőkön ő maga hajtea végre az ítéletet. Az el nem érhető legnagyobb gonosztevő maga a főhős, az emlékiratok iréja, Marquis de Champaubert, aki minden gonosztevőt meghalad vakmerőségben és ravaszságban. Ezt. a hőst rejtekhelyéről kiosábitják és Themis lovagjai megkinozzák. El kell árulnia, hol rejtette el kincsét, bűntetteinek gazdag zsákmányát. Marquis de Champaubert ellenálló ereje azonban olyan nagy, anyja iránt tanúsított szeretető és jámborsága annyira megindító, hogy maguk a Thomás-lovagok s különösen a vár úrnője, Madame d'Orgeval legyőzve érzik magukat általa. Madame d'Orgeval levelet ir Passal édesanyjához Saint-Aubain-be s ebben megírja, hogy fiára már csak egy kínzás várakozik s esc a rnegkinzatás &z élő marquis elevenen való eltemetésében fog állani. A vár úrnője azonban lelkiismeretfurdalástól kínozva az anyához irt levélben megjelöli a verneuillá erdőségben azt a helyet, ahol a marquist a Tbemiisdovagok elföldélik. Azt az utasítást adja, hogy a jelzett időpontban barátai ássák ki. A barátok ki is ássák, de későn érkeztek. Az erdőben tényleg ott a 6ir, a koporsóban azonban halott fekszik, akinek szótőn lt arca a felszínre vezető légzőcső felé lordul. A halott Marquis de Champaubert. A vakmerő (kísérlet előtt mindent pontosan kiszámított és kipróbált, hogy élve kerülhessen ki a sírból, csak egyre nem számított, hogy a posta késni fog g hqgy háyom napon,beliiIa föld alá ásott koporsóban a levegő megmérge- ződik. A mig az ál-marquiis 3. föld alatt várta „feltámasztását44, a megbeszélés értelmében barátai elküldötték a Martuknak a Themis lovagjairól írott szenzációs cikkeket s a Malin 1929 októberében nyilvánosságra is hozta a riportokat Supplices de Champaubert rímen. ^ A szenzáció tényleg nagy volt, de csakhamar nagyobb jelentőségű esemény homályo- sitotta el. A német külügyminiszter, Sfcrese- raann meghalt ® egész Franciaország ennek a* európai gyásznak a hatása alatt állott, mint ahogy akkor a L'Oeuvre irta, Marquis de Champaubert 'érdekes visszaemlékezései elmondják a négy próbát, a gorillával való küzdelmet, a tigrisok fölötti táncot, a halálugrást e az eszeveszett repülőgépk alan dj át. Ezek a kalandok nyele laphasábot töltöttek meg- Olyan számító művészettel vannak megírva, hogy nagy mesterekre emlékeztetnek. Marquis de Champaubertnek egy óriási, gorillával kellett megküzdenie. A legnagyobb részletességgel van leírva az állat, a küzdelem színhelye s maga a harc, amelynek lefolyását az emlékiratok Írója percről- percre adja. Természetes, hogy a legyőzhetetlen marquis marad győztesként a küzdelem színterén. Amikor azonban a borzalmas ellenfél koponyáját szétzúzza, sírra térdepel le a hulla mellett: „Ügy éreztem magam, mintha embert öltem volna meg/4 Ilyen szentimentális vallomások minden hőstett után megújulnak. A küzdelem mindig imával s a szeretett anyához intézett levéllel kezdődik. A marquis azután egy üreg felett kifeszitelí drótkötélen táncéi végig s az üregben négy kiéheztetett tigris aesarkodik. Majd egy negyven méter magas állványról beugrik egy 5 méteres kerületű, 7 méter mélységű vízmedencébe. Azután megkötözve repülőgépen felvfesák a levegőbe s h pilóta ejtőernyőn otthagyja a. gépet, amelynek motorját megállította. A marquis persze mindig megmenekül. A Themis-lovagok főnöke ezt mondja el a cso- dálatOB Qiampauber tről: „Ez az ember vakmerő báiorságu és hidegvérű démon, akinek ügyessége és ereje mindent féMmuL Olyan azonban, mint a költemény, éntéfcemy «b emberi gyengeségek
