Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-30 / 75. (3185.) szám

4

^m<m-Ma<Aarhirlaö

1933 március 30, ccfHflrftflc.

Morvaország két bírósági járásába!! a németek elvesztették nyelvjogaikat

Brűnn városa továbbra Is kétnyelvű marad

A Dérer-féle reformtervek kritizálásával kezdte meg munkáját

a református konvent

Prága, március 29. A népszámlálás végleges eredményei szerint Morvaországban és Sziléziában 1930 december elsején 3,565.010 lakos élt Briinnben 264.925 lakost számláltak meg,! ezek közül 257.256 csehszlovák állampolgár j volt. A csehszlovák állampolgárok nemzetiségi megoszlása a következő: 200.213 személy csehszlovák, 52.165 német, 149 lengyel, 3295 zsidó,! 938 orosz, 365 magyar és 131 más nemzetiségű.! A csehszlovák állampolgársággal biró brünni' lakosok 77.83 százaléka csehszlovák nemzeti-! ségü és 20.28 százaléka németajkú. Brünn esze-; rint a nyelvtörvény értelmében a következő! népszámlálási lusztrumig továbbra is kétnyelvű! marad. A máhrischostraui bírósági járásban a németség elvesztette kvalifikált kisebbségi számarányát, amennyiben 20.24 százalékról 17.8 százalékra esett vissza. Az olmützi járásban is elvesztették a németek nyelvhasználati jogukat, amennyiben 21.53 százalékos arányuk az uj népszámlálás szerint 18.83 százalékra sii- lyedt le.

Követeljünk magyar iskolákat!

Az országos keresztényezocialista párt központja közli:

Az 1868: XXXVIIL törvénycikk, vagyis egy régi magyar törvény rendelkezései alapján köteleznek az állami iskolaügyi hatóságok még magyar községeket is csehszlovák népiskolák létesítésére, fenntartására, valamint bővítésére és nem egyszer a község anyagi erejét figyelembe nem vevő legmerevebb módon ragaszkodnak a törvénybetíijéhez. A törvény betűjéhez való ezt a merev ragaszkodást nem tapasztal juk azonban akkor, amikor például a kisebbségek iskolai jogairól van szó. így késedelmesen, nehézségeket okozva vágj' kedvezőtlenül intézik el az olyan kérvényeket, amelyekben az 1868: XXXVIIL t. c., tehát ugyanezen régi magyar törvény alapján kérik magyar vagy német iskola vagy osztály létesítését. Pedig ha az említett törvény 44, 58 és 75 szakasza alapján kérik ezt, amely szakaszok szerint ha kellő számú iskolalátogató gyermek jelentkezik, az illető gyermekek anyanyelvén iskolát kell létesíteni, akkor a kérvénynek eleget kell tenni, tekintet nélkül arra, hogy az illető községben vagy járásban a magyar kisebbség száma eléri-e a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlására megszabott 20 százalékot.

Ismételten felhívjuk híveinket, hogy mindenütt, ahol erre meg van a törvényes alap, követeljék magyar iskola létesítését vagy ha már fennáll csehszlovák iskola, úgy követeljék azt. hogy ebben magyar osztályt nyissanak. A kérvényt a pozsonyi iskolaügyi referátuson adják be. az országos keresztényszocialista párt pozsonyi központjának közvetitéeével. A kérvény elkészítésére nézve felvilágosítást adnak a keresztényszocialista párt körzeti titkárai és a párt központja: Pozsony—Bratislava, Ventur u. 9.

A Magyar Ifiinetl Szivetség és Hirriül érdekes levélváltása

Budapest, március 29. (Budapesti szerkesztőségünk tel erőn jelentése.) Herriot ez év elején egyik párisi előadásában azt állította, hogy 1871-ben egyedül a prágai diéta emelt szót Franciaország megcsonkítása ellen. Ezzel kapcsolatosan a Journal de Debats hamisaknak mondotta azokat az állításokat, mintha Magyarország 1871-ben tiltakozott volna Elzász Lotharingiának Németországhoz való csatolása ellen.

A Magyar Nemzeti Szövetség ez ügyben levelet intézett Herriothoz, amelyben a való tényállást adatokra való pontos hivatkozással eiébe tárta. A levél elmondja, hogy 1871- ben a magyar közvélemény a parlamentben, sajtóban, megyei és városi közgyűléseken egyformán állást foglalt Franciaország erőszakos megcsonkítása ellen, miután az a népjogok szempontjából sérelmes vojt és csak újabb háborúra vezethetett. A levél pontos utalásokat tartalmaz a parlamenti napló idevonatkozó köteteire és lapszámaira.

Herriot nyomban válaszolt a Magyar Nemzeti Szövetség levelére és kijelentette, hogy a legnagyobb gonddal fogja áttanulmányozni a magyar felvilágosításokat, mert mindenek- lelett az igazságot szereti és semmi sem lehet ránézve kellemesebb, mintha azt látná, hogy Franciaország és Magyarország közi kölcsönössé vá-ik a rokonérzés.

— Királyi sarj mint rádióbemondó. Stockholmból

jelentik.: A svéd rádiót,árvaságnál megilrewodett a bemondó állása. A többozáz pályázó közt van Bernadetté Lenart, Gusztáv svéd király unokája. A fiatalember a múlt évben lemondott rangjáról, hogy elvein-:,se Nisawandt Karin k'ieaÁBZOnyt, egy stockholmi polgár leányát. Azóta teljéé visr/.avo- nruitságban élt Conetaac mellett levő öröklött vil Iájában,

Pozsony, március 29. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentéee.) A gzlovenezkói és kárpátaljai református keresztény egyház március 29-én Pozsonyban tartotta meg egyetemes kon- ventjét, amelyen mindhárom egyházkerület kiküldöttei megjelentek. A konvent elnöksége részéről Balogh Elemér püspök, konventi egyházi elnök, Szilassy Béla dr. konventi világi elnök, kárpátaljai egyházkerület részéről Bertók Béla munkácsi püspök, Polchy István dr. egyházkerületi főgondnok, a tiszáninneni egyházkerület részéről Szűcs István püspök helyettes, Tor- nallyay Zoltán egyházkerületi főgondnok, továbbá a meghívott konventtagok és a különböző konventi bizottságok tagjai nagy számban jelentek meg. Tegnap a különböző bizottságok munkálkodtak, a konvent tanácskozását pedig l ma reggel fél 9 órakor Balogh Elemér püspök imája nyitotta meg. Majd Balogh püspök elnöki megnyitójában részvéttel emlékezett meg Péter Mihály rimaszombati püspökről, továbbá Gálffy

Géza konventi pénztárosról, akik a közelmúltban hunytak el. Bejelentette továbbá, hogy az egyházi kánonok egy magyar példányban és 40 szlovák fordítású, példányban jóváhagyásra kerülnek a prágai hatóságok előtt, örvendetesen vették tudomásul, hogy a konvent hatáskörében működő árvaházak szép és áldásos munkát végeznek. Szóba került a Nagy Sándor tanár által gondosan, szakértelemmel és szorgalommal készített „Szeretet- olvasókönyv“ ügye is.

Sok hozzászólást váltott ki a Dérer-féle iskolatörvénytervezet, amely mindazt eltörölné, amit a református egyházak a Habsburgok uralma alatt véres harcok és a külföldi hatalmak által garantált békeszerződések utján megszerezni és biztosítani tudtak.

Patay Károly tanügyi bizottsági elnök nagy munkával készült jelentését nagy érdeklődéssel hallgatták. A konvent délután 3 órákor folytatta ülését.

BESZÉLGETÉSEM A FELTALÁLÓVAL

A Prágai Magyar Hírlap számára irta: BENEDEK KÁROLY

A „Montre-RoL®4*, az örökké járó karkötő óra Parisban most a legnagyobb divat. A kis finom cizellált órácskák ellepik minden előkelő bijoutier kirakatát. „Óra, mely soha meg áll! Ha ilyen órám lett volna gyerekkorom óta, nem késtem volna el az élettel!“ mondta rá Claude Farrére- Ez a Montre-Roíís természetesen nem oldja meg a perpetuum mobile problémáját, hogy úgy mondjam: körülkerüli.

A felfedezés „trükkje" egyszerűen az, hogy a cseppnyi óraszerkezet szabadon mózog a tartójában, illetve hihetetlenül apró golyócskákon gurul ide-oda. Káprázatosán finom precíziós munka. Persze a legparányibb mozdulat elég, hogy az óra guruljon egyet házacskájában és minden ilyen gurulás felhúzza a szerkezetet három kerékfoggal. Az ember karja állandó mozgásban van és igy az óra soha meg nem áll, sőt mindig teljesen fel van huzva és 36 órát jár akkor is, ha az ember leteszi, hogy mozdulatlanul feküdjön az asztalon. Egészen egyszerű dolog — mais il fallait y penser, mint a franciák mondják. Némelyik szerint ebben rejlik az órásipar egész jövője. Zsebórára éppúgy alkalmazható, mint karkötőórának és ma már ilyennek van felszerelve Párisban minden valamire való automobil. Ilyen való hajóra, vasútra, repülőgépre, egyáltalán minden járműre, mert minden mozgás akarva nem akarva felhúzza a szerkezetet.

Az „Ato“ szabadalom, a Rolls-őra, az elté- kozolí energiatörmclékeken élősködik. Az embernek Edison jut az eszébe, ki mikor vendége panaszkodott, hogy a háza kapuját oly nehezen tudta kinyitni, azt mondta rá miagya- rázólag: „Ezzel a kapunyitással 50 liter vizet öntött ön a rezervoárornba, amit villamosve- zelékkel a háztetőről a kilincsre szereltettem, hogy a vendégeim is dolgozzanak valami hasznosat" és Marc íwain, aki humoros értekezésben ajánlotta, hogy a forgó-dervisek mozgási energiájával szövőszékeket tartsanak munkában, hogy a dervis hiába ne forogjon. El lehetne gondolkozni rajta, hogy micsoda energiatömegek vesznek kárba percenként ama számtalan fölösleges mozdulat utján, amit mindnyájan végzünk. A Rolls-óra boldog tulajdonosának meg lehet az a megnyugtató tudata. hogy ha beszéd közben gesztikulál, ezzel állandóan az óráját húzza lel!

Hogy miért akar a trafikos bormérést tartani?

Nekem ez az örökimozgási vicc nem túlzottan imponált. Ez nem felfedezés, mondottam, hanem az órásiparnak valami természetes fokozati fejlődése, amire egyiik vagy másik ügyes órásmesternek előbb-utóbb okvetlenül rá kellett jönnie.

Különösen mikor megtudtam, hogy ez az ATO-szabadalom egy Hatot nevű embertől kapta nevét, aki különben a francia villamosórák feltalálója és gyártója is. „Már pedig fogadni mernék, hogy nagyon téved" — mondotta atyai barátom, Picire Veber, a paradoxkedvelő nagy vaudeville-iró, „Egészen biztos, hogy ez a feltaláló nem órás. Az ember (legalább is a francia) soha a saját szakmájában nem lehet feltaláló, mert mindig a szomszéd szakmájába szerelmes. Nem vette észre, hogy az újságos néni a ki őszit jában előszeretettel árul levélpapírt, gyufát és tyuk szemtapaszt, hogy a gyufaáruló trafikos mindig snapszbutikot akar tartani, hogy a ház mester esztergapadot tart és a szénkereskedő l borospincét. Én magam, mint humorista, regényeket és tragédiákat akarok Írni. Ez a Hatot is lehet festő vagy tenorista, vagy bármi más — csak s&akbeli órás nem lehet. —

A megismerkedésem Monsiuer León Hatóival ebből a kis vitából fakadt.

Az »artisian és az »artisana

„Miért és hogyan fedezte fel a villanyórát és a karonjáró perpetuum mobilét?" kérdeztem. — „Várjon csak" felelte, „azt nem lehet ilyen egyszerűen megmondani. Ha rövid és exakt választ akar, azt kellene mondjam:

azért, mert munkanélküli voltam és akkor még nem volt munkanélküli segély. Hanem, hogy jói megértsen, ott kell elkezdenem mégis, hogy már az édesapám „ébéniste" (müesztergáíyos) volt..,

„Pardon, de azt hiszem, ez egész más dolog. Csak nem akarja mondani, hogy esztergályos apjától örökölte az óra mechanizmusában való felfedezést?4*

„De pontosan azt. Észrevette, hogy a franciánál a kézmüipáros (artisan) és a művész (artíste) között milyen minimális a különbség. Az ébéniste nem nyolcórás munkanapot tart és nem a bérért dolgozik, hanem fur- farag é-s örül a munkájának. Látta volna, hogy az édesapám hogy tudott gyönyörködni egy-egy sikerült faragványán. Csak igazán értékes, igazán kulturnemzetnek vannak ilyen müiparosai. Egész Európában csak a franciáknak — és az osztrákoknak. .... Szóval az édesapám ébéniste volt, ékszerészeknek és órásoknak dolgozott finom faragványokat és engem, hogy többet érjek el, mint ő maga, ciiselleur-nek, vésnöknek neveltetett. (Mellesleg megjegyzem: művészember, tehát igen nagyon szegény ember volt az én édesapám.) Tizenhétéves koromban jöttéim fel Párisba mint vésnök és állást is kaptam egy nagy üzemben. Hanem a világkiállítás után, 1901- ben beütött a nagy krizis, általános leépítés, melynek során munka nélkül maradtam én is.

Egy vésnök, aki tájképeket fest és órákat ad el

Valamirevaló ember ilyen esetben nem siránkozik és nem koldul a társadalomtól könyör- adományt, hanem kell legyen annyi önbizalma és invenciója, hogy a maga munkájával tőke nélkül is megéljen. Én az ágyneműt adtam el, hogy visszautazhassam haza Besanconba. Ott megbújtam egy csűrben és elkezdtem cizellálni mindenféle uj modelleket. Lassanként saját műhelyem lett, mindig szebb dolgokat csináltam, nagy cégeknek dolgoztam Párisba és mellesleg mondva tájképeket festettem a falakra a szabad óráimban. Közben katona is voltam egy évig. 1910-ben már tizenöt legénnyel dolgoztam és jó nevem volt. Akkor megvettem egy párisi óráscéget...

Hanem ne ijedjen meg: akkor sem lettem órás. A Brerlillard-üéignek már régóta szállítottam óratokokat. Ez a Bredillard valójában nem gyártott órát, hanem Genfből hozatta a szerkezeteket. Kereskedő volt. Egyszer, hogy Párisban voltam nála, a negyvenötévee Bredillard beszélgetés közbeff azt mondja nekem, hogy ő megunta az adás-vevést, jobban szereti a csendes horgászatot folyampartokon, nem akar milliomos lenni és agyondolgozni magát: ő bizony eladja a boltját és visszavonul. „ Vdja «1 nekem** mondtam én. És egy kicsit pénzen, egy kicsit hitelre megvettem a Bredillard üzletet és elkezdtem kereskedni..,

„Szóval*4 állapítottam meg „ön már volt eaXr tergályoe, vésnök, kereskedő, tájképiestő —*

csak az órást nem látom még sehol"

Ha a feltaláló katona lesz

„Oh, voltam én sok minden más is már. Jo-* gász is például, á „tribunal de Commerce" tagja. Hanem a mechanikához a világháborúban kerültem, mint katona. Közkatonának vonultam be 1914-ben, megsebesültem a fronton, kórház- bán feküdtem Besanconban és odatettek mint müiparost a zsenibe, mert frontszolgálatra nem voltam alkalmas. Ott nem volt gok dolgom és elbabráltam a lövedékkel. Rájöttem igy, hogy a lövedékek dugóját hogy lehet egy darabból önteni. Az egész hadsereg átvette a taláimá/- nyomat, a hadügyminisztérium megfizette a pa*- tentet, az ezredesem gratulálólevelet irt nekem és a bouchon d‘obus, mely eddig a kincstárnak darabonként 1 frank 75-be került, ezentúl 35 centimért lett előállítható.

Hanem engem már akikor az aviatika érdekelt. Egy hadirepülönek ugyanis éppen Besan- con fölött romlott el a motorja. Leesett és mi, zsenikatonák reparáltuk a gépet. Engem nagyon érdekelt a gépezet és csudálatomra tudtam meg, hogy a francia badirepülé6zeknek egyáltalán nincs megfelelő áltiraétere, magasságmérője. Hogy szükség van rá, az világos, addig okoskodtam tehát rajta, mig feltaláltam egyet Azt is megvette a hadügyminisztérium, ma is azt használják a pilóták. Először csak egyet csi- i náltam, de hat hónap múlva már gyáram volt és százat állítottam elő naponta.

Aki egy világért sem akar gyáros lenni

„És ezt lg otthagyta?44 csudálkoztam.

„Természetesen. Utálom a nagybani gyártást. Minden igazi iparnak a halála a széria. Az iparos alkot, de a gyári munkás csak dolgozik! Kiöli belőle a lelket. A szériatermelés adta az emberiségnek a nem gondolkozó munkást, aki természettől elégedetlen, mert gépiesen dolgozik, csak a bérrel törődik és ellenséges állást foglal el a saját munkájával szemben, ami pedig természetellenes; a szériagyártásból nő ki az osztályharc, a sztrájk, a közízlés elromlása, az egyén elcsökevényesedéee, a tulprodukció és a gazdasági krizis. De én nem ezt akarom mondani, hanem azt, hogy az altimétre már tisztán mechanikus dolog és innen csak egy lépég volt az ATO-ig, a „pendule electrique“-ig, amit a háború után tökéletesítettem részvénytársasági alapon, melynek enyém a világpafcentje, melyet Németországban Junghaue gyárt ma az én pa- tentemmel, illetve a. „Hamburg—American Watcb4*... Gyönyörű dolgokat csináltunk. Nézze meg ezt a csodás világoskék üveglapot: es most jött Becsből. Mert, tudja, művészi ízlésben elérhetetlenek a bécsiek. Engem hivott Bécsbe röviddel a háború előtt egy ottani barátom, bizonyos Hoffmann „Hofjuwelier44. Örökké sajnálom, hogy nem mehettem el, mert közbejött a háború. Áz óragyüj töményemben (Franciaországban az én óragyüjteményem a legszebb) egy antik bécsi hegyikristályóra a legértékesebb darab. A 16—17. századiban csak két város. Bécs ég Angers tudott művészi óráikat gyártani.

»Most ofvasz(ott ércből festéket komponálok...*

„És a Montié Rclle?4* kérdeztem,

„A remontoár nélküli óra? Eladtam a svájd Harwoodnak... Most egy uj autólámpát akarok feltalálni. A mostaniak nem jók. Ez nagyon érdekes.. .**

„És hogy csinálja, hogy mindennel foglalkozik?14 kérdeztem. „Hány iskolát járt?44

„Semennyit. Nem az iskola kell, hanem a gondolkozás. Az iskola legfeljebb elszoktat attóL Ha valami érdekel, ahhoz hozzátanulom a szükségeset. Látja ezt a nagy, szép csarnokot, ahol az elektromos órákat áruljuk: ezt az egészet én csináltam magam. Az architektúrát is én csináltam. az ajtókat is meg a falburkolatot: én rajzoltam meg a bútort és én találtam ki ezt a wertheimkasszát is, hogy szép legyen. És én festettem ezeket a tájképeket mind a falakon. Nagyon szeretek festeni. Ámbár a modern festők elhanyagolják a rajzolást és nem kedvemre valók. Pedig azt hiszem a festészetben is fel lehetne találni különbözőt. Teszem azt: ismeri a* indus üveggyöngyöket, amik olvasztott érccel vannak olyan szépen megfestve? Mért nem lehetne ezeket a csodás meseszineket alkalmazni a vásznon is? Minden érdekel. A fiamból avia- tikust neveltetek, hogy haladjon előre. Mert egy emberélet semmi, ha azt nézzük, hogy mennyi még a feltalálni való..."

— Harangszentelés Nagyszombatban- Nagy- szombati tudósi tónk jelenti: A nagyszombati evangélikus egyházközség vasárnap harangavató ünnepséget rendez. Az evangélikus templom ugyanis az eddigi három harangjához két uj harangot kapott ajándékba Fisóher Adolf presbitertől és ezeknek felszentelése fog végbementii vasárnap délelőtt fél 10 órakor. A harangszen lefest megelőzően április 1-én az evangélikus templomban este 8 órai kezdeltel templomi hangverseny lesz Ferenc* Rezső, az ismert karmester közr^iüködéeé- vel r