Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-28 / 73. (3183.) szám

Franciaországban és a kisantant- államokban megindult az akcié MacDonald és Mussolini terve ellen Lengyelország csatlakozik — Beck lengyel külügyminiszter PrágáSia jön? — Olaszország elismeri ötödik nagyhatalomnak a kisantantot? Paul-Boncour óvatos nyilatkozata Tu felix Austria... Irta: Almásy Mihály Azok az események, amelyek a közelmúlt­ban Ausztriában és Becsben lejátszódtak, nem annyira egy bel-, miut inkább egy kül­politikai válságnak a következményei voltak. A figyelmes szemlélő hamarosan tisztában volt azzal, hogy Dollfuss államcsányj© mö­gött idegen erők is állanak a háttérben, ame­lyek ezen az utón akarják megakadályozni azt, hogy más erők megelőzzék őket Becsben. Úgy jellemeztük akkor a helyzetet, hogy egy nagy finis folyik itt a rivalizáló hatalmak között és hogy ez csakugyan igy volt azt most már az osztrák sajtó is nyíltan fölíedá előttünk. Néhány nappal ezelőtt egy bécsi hétfői lap igy vázolta azokat a kombinációkat, ame­lyek Ausztria körül kavarogtak: 1. a bajor­osztrák kapcsolat, 2. az Ansehlues és 3. egy magyar-osztrák-horvát blokk terve. Ausztria lakosságának nagy többsége igen közeli rokona a bajoroknak. Egynéhány alemann telepítéstől eltekintve az osztrákné- melek a német -nép bajor törzséhez tartoz­nak és életmódjuk, szokásaik és világnézetük ma is erősen hasonlít a bajorokéhoz, bár az osztrák életstílus tagadhatatlanul finomabb és a régi Hofburg nevelő hatása alatt —■ mondjuk igy — udvaribb, mint a bajoroké. Ezek a körülmények bizonyos lelki rokonsá­got teremtenek a két német törzs között, kü­lönösen olyan időkben, amikor a délnémet gondolkodás hevesebben csap össze az észak­némettel. Az 1866. évi porosz-osztrák hábo­rúban a bajorok az osztrákok pártján voltak és Bismarcknak csak nagy nehézségek árán sikerült I. Lajos bajor királyt rávenni arra, hogy hozzájáruljon I. Vilmos porosz királynak német császárrá való kikiáltásához. Ez a ba­jor-porosz elleniét, illetőleg bajor-osztrák rokonság ma is hat és bizonyos adottságok között most is politikai tényezővé válhat. A mostani időkben, amikor Németország egy hatalmas gerjedés és átalakulás korát éli, természetesen szintén jelentkezik és nem­csak a német és osztrák belpolitikában, de azon túl is érezteti a hatását, kapóra jővén azoknak a törekvéseknek, amelyek a német egység megbontását politikájuk egyik leg­főbb céljának tekintik. Bajorországban, mint e hasábokon már is­mételten megírtuk, a Wi tieIsbach-család ma is szinte osztatlan népszerűségnek örvend. Ruprecht herceget va királynak1* címezik és a katolikus bajor néppárt a horogkereszt győzelme és Held miniszterelnök eltávolítása után is kimeríthetetlen erőtartalékokkal ren­delkezik a papságban, a parasztházakban és az embereik szivében. Hogy Münchenben az elmúlt két héten micsoda tervek kavarogtak, arra legjobban rávilágított Arco gróf és a „Münohner Neueste Nachrichten11, a legelter­jedtebb és legelőkelőbb bajor lap vezető szerkesztőinek letartóztatása, amely mögött ■ minden bizonnyal bajor szeparatista s monar, ■ chista forrásokból fakadó okok rejlenek. Hit- 1 ler kétszer is kénytelen volt lemenni Mün­chenbe, nyilvánvalóan azért hegy rendet csi­náljon és megakadályozza Ruprecht trónra- 1 emelését. Magától értetődik, hogy Páriában őszinte megelégedéssel nézték ezeket a dől- 1 gokat, mert Franciaország, amelynek 1870. 1 évi veresége tette lehetővé az egységes né- i met birodalom megteremtéséit, a világhábo- 1 ruban aratott győzelme után mindent elkö- ; vetett, hory Németországot ismét darabokra 1 törje szét, a Délt elválassza az Északtól, Ba- 1 joroTszágot elszakítsa a birodalomtól és 1 megint úgy játszhasson vele és uralkodhas- ( sék felette mint I. Napóleon korában. Pá- t rieban tehát szívesen látnák azt, ha Bajoror- { szág elválna Berlintől és Ausztriával egye- * Genf, március 27. Mussolini és MacDonald ró­mai előtörése hamarosan ahhoz a reakcióhoz vezetett, amelyet mindenki várt és biztosnak tartott. A kisantantállamok uj állandó tanácsa március 25-én Genfben ülést tartott és foglalko­zott a négy nagyhatalom szövetségét kívánó római paktum-tervvel. A kisantant-tanácsko- zásról hivatalos kommünikét adtak ki, amely bejelenti, hogy a kisantantállamok ugyan öröm­mel veszik tudomásul a béke érdekében történő akciókat, de az olyan szövetségeket, amelyek célja az, hogy más hatalmakra nyomást gyako­roljanak, nem fogadhatnak el. A kisantantálla­mok sajnálják, hogy az elmúlt napok tanácsko­zásai alatt fölmerült a revizionista politika gon­dolata. Kötelességüknek tartják, hogy fölhív­ják a világ figyelmét, arra, hogy a revizionista politika könnyen veszedelmes reakciókhoz ve­zethet és nem alkalmas a népek megnyugtatá­sára. A kisantant tehát a lehető legnagyobb nyo- matékkal visszautasítja Mussolini és MacDonald terveit. A Csehszlovák Távirati Iroda értesü­lése szerint Benes külügyminiszter a kisantant sülve hosszabb időre lehetetlenné tenné az Anschlusst. Mit szólnak mindezekhez Becs­ben? Néhány hónappal ezelőtt nagy feltű­nést keltett Dollfuas osztrák kancellár titok­zatos találkozása Held akkori bajor minisz­terelnökkel. Ebből egyesek arra vélnek kö­vetkeztetni, hogy a bajor-osztrák blokk ter­ve már akkor felmerült és a legutóbbi bé­csi események, amelyeknek kézenfekvő célja a német nemzeti szocializmus ausztriai dia­dalának és az Anschlussnak megakadályozá­sa volt, szintén e terv irányában fókuszai ék, ami azonban legalább is kétséges. A porosz országgyűlés nemzeti szocialista pártjának vezére, Kube képviselő, I. Vilmos német császár charlottenburgi síremlékének megkoszorúzása alkalmával az ünnepségen megjeleni nyolc osztrák nemzeti szocialista képviselő felé fordulva Hitler Adolf megbí­zásából kijelentette, hegy a poroszok nagy- németek és azok is maradnak, céljuk egész Németországnak, Ausztriái is beleértve, egy nagy államban való egyesilés©, 'és reméli, hogy újra visszatér az az idő, amikor Német­ország felett a Hohenzollernek fognak ural­kodni. A német, nemzeti szocializmus all- öeutsch célkitűzései nem mai keletűek, ha­nem már e mozgalom bölcsőjében is meg le­hetett találni azokat. Hiszen Hitler Adolf osztrák létére a német hadseregben küzdöt­te végig a világháborút és ezzel már akkor kifejezte azt, hogy Nagynémetországoi és a Hohenzollerneket föléibe helyezi az osztrák- magyar monarchiának és a Habsburgoknak. Kube idézett nyilatkozata mégis meglepő azért, mert az Ansehluss programját oly idő­ben jelentette be, amikor az provokálóan hat. A német nacionalizmus ma elsősorban Lengyelország ellen irán;yul és legközelebbi céljának a danzigi korridor megszüntetését tekinti. Az Ansehluss fölvetése csak késlel­tetheti ennek a célnak meg valósítását és ez­ért Kube beszéde taktikai, érzékről éppen­állandó tanácsának ülése után fogadta Raczyn- ski lengyel delegátust, majd Titulescuval tár­gyalt. A lengyel delegátus fogadtatásából a népszövetségi körök arra következtetnek, hogy a kisantant és Lengyelország egységes frontja a római tervvel szemben máris megvalósult. Franciaország a paktumterv ellen Páris, március 27. Franciad szágban nagy örömmel üdvözölték a kisantant és Lengyelor­szág állásfoglalását Mussolini tervével szemben. A párisi diplomácia közismert ügyességével , a kisantatot előre küldte, hogy a lehető legéle­sebb hangú nyilatkozatban állást foglaljon a négyhatalmi paktum ellen. A francia sajtó máris ünnepli a vétót bejelentő kisantántot A lapok azt követelik, hogy Hitler, MacDonald és Musso­lini nyilatkozatának mintájára a francia kor­mány is nyilatkozzék és tájékoztassa a közvé­leményt a hivatalos francia fölfogásról. Ezt ugyanis a francia miniszterek eddig elmulasz­tották és Paul Boncour legutóbbi beszéde sem séggel nőm tanúskodik. Ez a 'beszéd és a bé­csi parla,mont nomzeti szocialista képviselői­nek jelenléte csak megerősíti azt a benyo­mást, hogy ' a diadalra jutott hitlerizmus Ausztriának Németországgal való egyesülé­sét mindjárt választási győzelme után terv­be vette és olyan szándékokat forgatott agyában, amelyeknek megvalósulása a leg­nagyobb bonyodalmakat idézheti elő és ame­lyek arra kényszeri tették Dollifusst, hogy szorosabbra fogja a gyeplőt. A bajor-osztrák megoldás a francia, az Ansehluss pedig a német hatalom és befo­lyás megerősödését vonná maga után. Egyik sem lehet kellemes annak az Olaszországnak, amely joggal megkövetelheti, hegy Közép- európában az ő érdekeit is figyelembe ve­gyék. Itáliának minden németbarátsága el­lenére nem kell Ausztriának Németország­gal való egyesülése, mert a nagynémet biro­dalomnak a Brenner-en és Trieszt tőszom­szédságában való megjelenése nagyobb ve­szélyt jelentene számára, mint az a Habs­burg-monarchia, melynek meggyengítéséért és megsemmisitéséért küzdött a világháború­ban. Éppen ezért Curtius és Scbober, amikor két esztendővel ezelőtt felröpitette a német- osztrák vámunió tervét, Olaszország részéről is a leghatározottabb tiltakozásba ütközött. De nem lehet érdeke Olaszországnak egy francia gyámság alatt megalakuló bajor­osztrák blokk sem, mert ez szintén az Alto Ad ige és Júlia Venezia visszaszerzésére tö­rekednék, amitől a mai gyönge, tehetetlen Ausztria részéről nem kell félnie- Ezek a meggondolások füthették azt a harmadik kombinációt, hogy Olaszország egy magyar- osztrák-bor vát államcsoportban látná azt a megoldást, amely az ő érdekeinek és a kö- zépeurópai békének legjobban megfelelne. Ausztriának és Magyarországnak összezár- kózását bizonyos magyar körökben — ame­lyeknek nemzeti, meggyőződését kétségbe­foglal határozottan állást a paktum mellett, vagy a paktum ellen, hanem kerüli a lényeget, mint a macska a forró kását. Ebből a tényből illetékes körök arra következtetnek, hogy Fran­ciaország álláspontja egyelőre nem végleges és Daladier kormánya nem tudja, utasitsa-e visz- sza a Mussoíini-MacDonald tervet és ezzel izo­lálja Franciaországot, vagy pedig csatlakozzék a tervhez és igyekezzék azt olyan formába ön­teni, amely a kisantant számára elfogadhatóvá tenné a római kezdeményezést. A Journal des Debats rámutat Franciaország, a kisantant és Lengyelország abszolút egysé­gére, A kisantant, Lengyelország és Franciaor- ság még akkor is áttörhetetlen erő marad, ha Anglia, Németország és Olaszország, Ausztria és Magyarország bevonásával egységes blokká tömörül. A New York Héráid Rómából jelentés kö­zöl, amelyet természetesen csalt fenntartással szabad fogadni. E jelentés szerint Mussolini ki­jelentette, hogy nincs kifogása az ellen, ha a kisantantot mint ötödik nagyhatalmat, bevon­vonni nem lehet — ismételten sürgették. A horvát emigrációban vannak irányzatok, amelyek önállósítani akart hazájuknak Ausz­triával való szövetségét óhajtják, amiként van a horvát emigrációnak olyan szárnya is, amely a régi horvát jogpárt hagyományaihoz híven a Magyarországgal való szövetségben látja Horvátország jövőjének legjobb biztosi- tékát. Legalább is kétséges azonban az, hogy Rómában hivatalos helyen is támogatnák ezt a kombinációt. A kisantant sajtójának egy részében ismételten megjelentek olyan hí­rek, hogy Olaszország Horvátországban fegy­veres felkelést készít elő, de ezeket a híre­ket terjesztőik éppen úgy nem tudták bizo­nyítani, mint sok egyéb más mendemondát, amelynek kitalálásában és feltálalásában ez a sajtó annyira kitűnik leleményével és élénk képzelő erejével. Bizonyos azonban az, hogy a kis Ausztria a nagyhatalmi érdekek kereszteződésének kö­zéppontjában 'fekszik. Olyan nagyhatalmak is szembekerülnek itt egymással, amelyeknek utjai máskülönben párhuzamosan haladnak- MacDonald történelmi jelentőségű római és párisi látogatásai a németországi és ausz­triai fordulatot szinte nyomon követték. Még mindig nem tudjuk pontosan, hogy az angol miniszterelnök Mussolinival miben állapo­dott meg és hogy Daladieríöl milyen választ kapott. Csupán azt tudjuk, hogy valóban el érkezett az ideje égj’- olyan elhatározó lépés­nek, amely — miut magát MacDonald kife­jezte — hosszú békét biztositana Európának. A nagyhatalmak vannak hivatva arra, -hogy rendet teremtsenek és igazi nyugalmat hoz­zanak létre a kontinensen és annak legsze­rencsétlenebb részében: Középeur ópában. Amíg ők nem egyeznek meg egymással, ad­dig mindenkor számolni kell azzal, hogy az osztrák probléma vagy egy .más, alapjában véve mellérendelt jelentőségű kérdés ko­moly gondokat okoahat. X” ^ W *3183*Mám"KMM" 1933 március 28 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- , Szerkesztőség: Prágai!., Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, SzloVeTlSzkÓi €S rUSZÍnSzkÓl ellenzéki pártök 11. emelet, - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki .. r Prága II, Panská ulice 12. Ili emelet, fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-valtöbb pOlltlKQl nCLpilQpjCL Telefon: 34184, Egyes szém 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfl

Next

/
Thumbnails
Contents