Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-26 / 72. (3182.) szám

^1^3^nárdu^26^ra?á^ap.

T>RXGAI-A\aG^AP-H IRDAP

13

SzmHÁzKön^KübTORA.

Budapesti színházak

PINTYŐKE

— Lengyel Menyhért háro-mfelvonáso® vigjátóka a Magyar Színházban. —

Budapest, máTcius 25.

Ez a Pintyőke — Lengyel Menyhért ma bemutatott darabjának hősnője — a valóságban egy megkótyagosodott tyuk, helyenként egy ostoba liba és mindenekfelett egy notórius hazug és beteges képzelődő Egy liliom a trágya domb tetején- Körötte zü Iliik, zajlik, dé- monoskodik, palit fogdos", az éjszakai bárélet és a romlottságnak ebben a kertjében, a sok tarka virág között, ott ékeskedik ez a fehér liliom és belehazudja magát egy boldog házaséletbe, majd — hirtelen fordulattal — a képzelt özvegység állapotába. Pedig alapjában véve ez a Pintyőke nem is olyan ellenszenves, mint aminőinek a szerző festi. Ez a leány valóban tiszta marad és becsületes és csakugyan vágyódik a boldogságra, amelyet végül meg is talál egy amerikai magyar ifjú oldalán, de a mód, ahogyan megtalálja, — ez az, ami ellen az embernek minden jó érzése tiltakozik. Miért kell egy tisztességes^ jó sorsra'érdemes leánynak folyvást hazudnia, miiért kell magát egy úri család házába belopnia és

— ha már sikeresen belopta magát — miért kell onnét megszégyenülve távoznia, hogy végül a hazudott „nagyapa" segítségével mégis elérje álmai teljesülését? Miért? Azért, mert ha ezt a történetet kihámozzuk a mesterségbeli fogások és erőszakolt helyzetek héjából, nem marad semmi, amiből egy színdarabra telik. Megmarad a triviális történet a szegény leányról és a gazdag ifjúról, amelyet már mások ezerszer és ezerszer megéne- keUek. Hiszen nem mondom, van a darabban néhány sikerült jelenet, a sok közismert szellemeskedés mellett néhány jó ötlet is, olykorolykor felcsillan valami fény, kipattan egy- egy szikra, de az egész úgy, ahogy van, nem egy írónak, hanem egy -színpadi mesterembernek az ügyeskedése és kiesztergályozott munkája. Ez a darab Becsben megbukott és mostani átdolgozott formájában Budapesten sem fog sikert aratni.

Pedig a szerzőnek nagy segítségére volt Tarnay Ernő kitűnő rendezése, majdnem azt ípoudtíaínám: nagyszerű milliőrajza és a szereplő színészek maradéktalan művészete. A ipinház igazán kitett magáért és nem rajta es nem is a szereplőkön múlott, hogy Lengyel Menyhérthez ezúttal sem szegődött a siker. amelyet pedig az ön- és közreklámnak valóságos pergőtüze kergetett és hajszolt. A szereplők között első helyen kell megemlíteni Dayka Margitot, aki Pintyőke valószerűtlen alakjával nagy művészi ambícióval és szívós akarattal küzdött meg, — helyenként nagy sikerrel, de hiába, a kavicsból ő sem tudott gyémántot csiszolni. Ráday Imre igen rokonszenves és kedves amerikai magyar ifjú, Mály Gerő élethü és mulatságos főpin- oér, Gőzön Gyula valósággal remeke! a nagyapa szerepében. Berky Lili finom, mint mindig, Dán Etel közvetetten és tehetséges, Kovács Terus és Sugár Vilmos mulatságos házaspár*

RITZ 1919

— Hunyady Sándor hárcmfelvonásos színmüve a Vígszínházban. —

Ennek a darabnak — fölös óvatosságból — többszörös cenzúrán kellett keresztül mennie, mielőtt a közönség elé került. A ceuzuiraro- hamból kissé megtépázva, eredeti formájából kissé kiforgatva, meggyötörve és sok szépségéből kifosztva került ki, de még igy is, még megcenziMÚzva is igazi-'költőnek, kiváló Írónak igen szép és tehetséges müve a Ritz 1919. Korrajz, amelynek keretében két rendkívül rokonszenves, emberséges embernek a szerelmi drámája bontakozik ki és játszódik le ... Budapest a román megszállás napjait éli. A győztes nagyhatalmak katonai misszióinak tisztjei a Ritzben tanyáznak könnyüvérü nők és egy siber kétes társaságában. A tisztek kifogástalan dzsentlmének, kedves, finom urak, akik a kis nőket megfizetik, a sibert megvetik, de — más társaság hijján — kénytelenek a nyomornak ezekkel a vámszedőivel beérni. Amikor a magyar összekötő tisztet maguk közé invitálják és „Az őrnagy" — a szereplők nevét megváltoztatták -*• szinte szemrehányóan azt mondja neki, hogy mindig kitér a társaságuk elől, a magyar tiszt ezt feleli: „Őrnagy ur nem tudja, .milyen nehéz kis nemzetnek lenni!..." Az őrnagy nem szól egy szót sem, csak erősen, melegen megrázza a tiszt kezét... Kétperces jelentet, de egy egész estére szóló szépség és érzés van benne s benne van ebben a jelenetben az egész akkori helyzet... A bárban, ahol a társaság esténként szórakozik és mulat, van egy leány. Egv egyszerű, kedves leány, a nagy háborúnak egy látszó a n kicsiny áldozata, aki a maga árvaságával, bajával, szomorúságával, tisztességével és tisztaságával a bárpult mögé búvik„

és igy keresi meg szűkös kenyerét. Es ez a leány halálosan beleszeret a „főhadnagyba", akinek szintén tetszik a leány. Egy éjszaXa hazakiséri szegényes bútorozott szobájába és ezen az éjszakán, amikor a leány valósággal rávarrja magái a tisztre, kivirul a legszebb, a legtisztább szerelem virága. Ez a kép a legszebben megirt és megrajzolt képek egyike Hunyady Sándor darabjában, amelynek első és harmadik felvonása egyáltalában a legtisz- tultabb irodalmi költészet... A főhadnagy szerelme most már nem ismer határt. A leány elhagyja a bárpultot és bárnő lösz belőle is, persze más, mint a többi, mert hiszen ő a tiszta és önfeláldozó szerelem erejével csüng szerelmesén. A főhadnagy adósságba veri magát és a végén odáig jut, hogy az ezredes — a siber feljelentésére — felszólítja, hogy az egyenruhát vesse le- öngyilkos akar lenni, de ettől megmenti őt a leány és bátyja, aki eljött, hogy ügyeit rendezze. A főhadnagy boldogan vonul a civiléletbe a leánnyal, aki felesége lesz.

Ez sovány váza annak a történetnek, amelyet Hunyady Sándor nagyszerű emberi ábrázolásával a hivatott író meglátásával és a költő átérzésével darabjában elmond. Vannak ennek a műnek jelenetei, amelyek az trás- müvészet valóságos remekei. így a főhadnagynak a siberrel való leszámolása, a testvérnek betoppa nása, a leány szereim ének végső kirobbanása és még sok más, amelyekért még akkor is érdemes végignézni ezt a darabot, ha semmi más nem volna benne,

A Vigszinbáz parádés előadásban hozta színre Hunyady Sándornak ezt a darabját, a legszebbet, amelyet a Feketeszáru cseresznye óta irt. A leány szerepében egy fiatal, nagyra- hivatott színésznő mutatkozott be. Ágai Irénnek hívják. Mintha a fiatal Varsányi íréin járna és beszélne a színpadon. Ennél nagyobb dicséretet — úgy hiszem — nem lehet mondani egy fiatal művésznőről. Ágai Irén rászolgált erre az elismerésre. A többi szerep Jávor Pál, Rajnay Gábor, Hajmássy Miklós, Fejes Teri, E3zterházy Ilona, Gárdonyi Lajos és akit legelőször kellett volna emliteni, Gsor- tos Gyula kezében van. A rendezésért Hegedűs Tibornak jár ki az elismerés*’ . '.-i-•

BOLONDÓRA

— László Aladár, Szenes Andor és Szántó Miirály zenés, táncos burleszkje a Kamara

Színházban. —

Ez a darab, minit a címe is mondja, valóban egy bolondóra, de legalább mulatságosan üt. És gyakran. A két Latabár-fiura szabták, kifogástalanul, ötletesen és sok-sok mókával. A vidámság László Aladár tarsolyából omlik fölös bőséggel, a pattogó versek Szenes Andor rimtárából kerültek ki és a zeneszámok — igazán sikerült s ragyogóan hangszerelt zeneszámok — Szántó Mihály invenciójára és tehetségére vallanak. A két. Latabár-fíun kivül az „öreg" Latabár, a kitűnő Somogyi Nusi, a széphangu Neményi Lili, a temperamentumos Kéri Panni, Vágóné és egész sereg szereplő játszik még ebben a filmszerű burleszkben, amely a bemutatón nagy és megérdemelt sikert aratott. Zólyomi Dezső.

(*) Sikeresen folyt le a Kazinczy-Társaság hatodik kulturestje. Kassai szerkesztőségünk jelenti: A kassai Kazinczy-Társaság csütörtökön este rendezte meg hatodik kul búr estjét a Lőcsei-ház emeleti nagytermében nívós programmal, de a hatalmas szélvihar miatt a szokottnál kisebb látogatottsággal. Az est műsora siker és nívó szempontjából méltóan sorakozott az eddigi estek műsorához, úgyhogy a közönségnek élvezetes szórakozásban volt része. A szereplők közül elsősorban Darkó Istvánt kell kiemelnünk, aki a „Faun a Magurán" c. pompás novelláját olvasta föl, amely minden tekintetben valóságos gyöngyszeme a nagytehetségü iró eddigi munkásságának és méltán sorakozik az utóbbi évek magyar novellatermésének legértékesebb alkotásai közé. A re- mékbekészült írás az iró előadásában megérdemelt hatást váltott ki és a publikum hosszantartó tapssal köszönte meg ezt a különleges élvezetet. A műsor további részében Resatkó Sári Móra Ferenc és Dokupil István verseiből szavalt meglepően jó technikával, átérzéssel, a versek érzékeltetéseihez szükséges hangbeli aláfestéssel s ezek a jótulaj- donságok csütörtök esti szereplése után a legjobb kassai szavalónök sorába emelték ezt a nagyon bájos leányt. A műsort Maurer Irma énektanárnő művészi, magas nivóju, értékes énekszáma zárta be, melyet a publikum szintén sok tapssal honorált. A kongeniális zongorakiséretet Grtinwald Nándonné-Deutseh Rózsi szolgáltatta. A jólsikerült kulturest Gömöry János főtitkár zárószavával ért véget. — Ugyanitt említjük meg, hogy a társaság legközelebbi kuli,urestjét'csütörtökön, március 30-án rendezi ugyancsak a Lőcsei-házban, mely alkalommal Bárdossy Eugmia tart vet'-tettképee előadást dániai utazásáról, Szalámin Baba pedig Arany János-verseket szaval.

| VEZERÚGYNÖKSÉG PRÁGA H.VAQAVSKÉ60,1

Az első szlovák lexikon

Prága, március. Amikor három észténdővel ezelőtt megalakult Prágáiban az első szlovák lexikon szerkesztőbiiziottsága, hogy Bújnák Pál dr. egyetemi tanár vezetése alatt összeállítsa azt az anyagot, amely hivatott lett volna egyrészt az egész világmindenséget szlovák szemszögből jelszavakká regisztrálni, másrészt először gyűjtötte volna lexiko- molőgiai egységbe Szlovenezfcó és a szlovákság múltját és jelenéit: a vállalkozásit az egész közvélemény szkepszise kisérte — és nem jogtalanul. Mindenekelőtt tisztában keltett lenni azzail, hogy az első lexikon szerkesztése és kiadása olyan gazdasági és technikai nehézségekbe ütközik, amelyek megoldása sóiba sem tehet teljes, százszázalékos, hanem csak kompromisszumos alapon történhetik: vagy a gazdasági elgondolás, vagy a technikai tökéletesség. tehát az üzleti kalkuláció, vagy a tartalom kárára. A lexikon mégis megjelent s most, hogy itt fekszik előttünk az íróasztalon, elsősorban is azt bizonyítja, hogy a kompromisszum mindkét tényező kárára történt, Gsak a tartalmi kompromisszumot értjük iitt. Erre jellemző, hogy a lexikon a csehszlovák ideológia 6zempontjából olyan megoldásokat keres, amelyek sem a cseheket, sem a szlovákokat nem igen fogják kielégíteni. Az első szlovák tudományos lexikonnak csak úgy lett volna önmagában való és kuliturhatárt jelentő értéke, ha kellő bátorsággal a Matica kulturális programját és szemléletét tette volna a magáévá. De ezt csak itt-ott tette s következetlen maradt. Ugyanakkor cseh körök sem láthatják jó szemmel a lexikont, amely — last nőt leaet — mégis esik koinkurren- ciát jelent az újonnan szerzett szlovák piacon a régi és patinás cseh lexikonoknak.

A történelem folyamán azonban minden nemzet önálló kulturé! etének első mérföld kövét az első lexikon megjelenése jelentette s ha eltekintünk mindazoktól a momentumoktól, amelyek ünnep- rontóként felvonultathatok: annyit ed kell ismerni, hogy az első szlovák lexikon megjelenésével a szlovákság is fejlődésének uj fázisához érkezett. Ez a lexikon megtette a nagy, elhatározó első lépést: számbaszedte és leregisztrálta, jelszavakba foglalta mindazt, amit az utánakövetkezőnek selejteznie — illetőleg pótolnia kell, hogy a szlovákság kultúrájának egységes arcuMtát rnegteremtse. És ez a szám- baszedés friss, alapos és érdekes s ami talán mindennél fontosabb: a világauyag regisztrálásánál

mindenkor meg tudta őrizni infomra ti v jellegét s még a legkényesebb magyar-szlovák problémáknál sem vesztetet el a fakultatív megállapítások tudományos kritériumát. A bennünket elsősorban érdeklő magyar történelmi, kulturális és politikai kérdések szinte kifogásolíhatatijan objektivitással vannak benne ismertetve és sehol sem sértik a magyar öntudatot. A szerkesztőbizottság külön gondosságáról tanúskodik az, hogy a nragyar problémákat magyar’ munkatárs dolgozta fel, ugyanúgy, mint a német problémákat német, az oroszokat orosz és igy tovább.

De míg az egyik oldalon szinte meglepő a szerkesztőség felkészültsége és körültekintése, addig a másik oldalon annál szembetűnőbbek a hibák, kihagyások, kifeledések. Vagyis: jelentős, ami benne van és jelentős, ami belőle kimaradt. Egynéhány példával könnyen plauzibilissá lehet tenni a mondottakat:

a .10®*°* ^ BEZET-OIL

minden BZ benzinkútnál kapható.

sorban a jogi ée technikai anyag feldolgozása, a legutolsó törvényekig és találmányokig.

Ami belőle hiányzik, az elsősorban a bibliográfia. Egy szlovák bibliográfia megszerkesztése azonban már mások kompetenciájába tartozik s annak elvégzését valóban nem lehet az első lexikon szerkesztőségétől számonkemi. amelynek egy készen- lévő bibliográfia mindenesetre jó hasznára lett volna. Ezenkívül sajnálatosképpen hiányzik belőle néhány olyan jelszó, amelynek abszenciája nem magyarázható mással, mint technikai hibákkal, amelyek következtéiben a jelszók vagy elkallódtak, vagy kiestek.

A szöveget, amely lexikon-formában, kéthasábo- san és olvasható, modern betűkkel van szedve, nagyon sok szövegközti kép illusztrálja, számos színes és egyszínű képmelléklettel, eredeti szlovák térképekkel, diagramokkal és rajzokkal. A felhalmozott hatalmas anyag, 1200 oldalon szisztematikusan elrendezve, ez első és jelentős kísérlet: dokumentálásán tálalni föl azt, ami ma úgy történelmi, mint politikai, gazdasági, szociológiai, jogi, irodalmi, művészeti és kulturális szempontból Szloven- szkót, illetőleg elsősorban a szlovák étet struktúráját jelenti. Hogy ez hány százalékban és milyen eredővel sikerűit, — azt végeredményben nem mi vagyunk hivatottak megállapítani. (—)

(*) Fényesen sikerült a pozsonyi újságírók Marteau-hangversenye. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti: Mint már röviden jelentettük telefonon, a pozsonyi újságírók által rendezett Marté au hangverseny a teljes siker jegyében zajlott le csütörtökön este. A városi színházat elegáns közönség töltötte meg. Igazi premiérban- gulat uralkodott, amikor fél 11 órakor felgördült a függöny és a Briand alakjára emlékeztető, érdekesen őszes Marteau mester, a hegedű nagyszerű virtuóza megjelent a színpadon, hogy oly hosszú idő után (10 év előtt volt utoljára Pozsonyban) újból játsszék a pozsonyi közönség előtt. Az ősz mester, dacára magas korának, teljesen megőrizte művészetében fiatalságát. Biztos technikája és játékának kifejező ereje magával ragadja a közönséget. Műsorának első számát Reger: fis-moll szonátáját, melyet neki ajánlott a szerző, élvezetes interpretálásban juttatta érvényre, bár érezni lehetett rajta bizonyos melegségnek, szeretetnek hiányát. A második számban azonban már művészetének teljes magaslatára emelkedett. Bach: Chaconne- ját a lehető legszebben adta elő és bravúros technikájával, elgondolásának mélységével a mü klasszikus szépségeinek teljes kiaknázásával megérdemelt sikert aratott. Végül saját szerzeményeiből játszott. „Caprices" eimü müvében, mely több apró darabból áll, a zeneszerző mutatkozott be a közönségnek. Igen hálás, finom kis alkotások ezek, miknek előadásához magas technikai tudás szükséges. Igen nagy sikert ért el velük. Több ráadást volt kénytelen adni, a közönség süuni nem akaró ünneplése miatt, A hangversenyt Sági Margit énekmüvésznő számai egészítették ki. Liszt, Strause, Kriöka, Kodály, Saint-Saens dalokat énekelt jó kidolgozással. Tudása legjavát nyújtotta, — A zongorakiséretet mindkét művész számainál Maeudzinski Rudélf látta el a tőle megszokott diszkrét finomsággal. Az est nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is sikerrel zárult. A tiszta jövedelmet a magyar újságírók genti rendszerű munkanélküli segélyalapjának gyarapítására fordítják. A hangverseny rendezése körüli munkában valamennyi pozsonyi újságíró résztvett, de elsősorban Sebestyén József dr.-nak, a Rádió-Journal magyar igazgató- szerkesztőjének érdeme, hogy az est kitünően sikerült.

(*) Konkoly-Thege Gyula dr.: „A Magyar föld jelzálogos terhei 1931. év végén". (Budapest 1932. Magy. Stat. Szemle kiadása. 50 oldal). Budapestről írják: A Magyar Statisztikai Hivatal a-1 elnöke ezen összefoglaló tanulmányában példát mutatott oly statisztikai felvételre, amilyennel ezidőszerint egyetlen utódállam sem rendelkezik, bár maga a kérdés általánosan elismert módon fontos. A Magyar Stat. Hivatal nemcsupán a telekkönyvi terhek összeírását végezte el, hanem ennek ellenőrzésére és az időközben törlesztett terhek megállapítása céljából az összes pénzintézetek és szövetkezetek adatszolgáltatását is kontrolképpen felhasználta. Az adatok a legnagyobb részletességgel és területi megoszlással is közöltettek. Végeredményben arra a 'megállapításra jut, hogy a háború utáni Magyarország földjének összes terhe a háború előtt közel 4 milliárd pengő volt, míg ma e terhek 2.3— 2.4 milliárd pengőt tesznek ki, beleszámítva a te- lekkönyvileg nem bekebelezett terheket is. Azonban, ha a-z összeg kisebb is, a háború előtti majdnem kötszer akkora összeg után sem kellett kamatokban és amortizációban többet fizetni, mint ma és az értékesítés sokkal zavartalanabb volt .

. Benne van például az októberi német választások eredménye és Hitler fellépése Hindenburg ellen, holott a lexikon már október végén kinn volt a könyvpiacon; benne van Peroutfca Feróimárid uj könyve, a „Budováini státu", amely csak nemrégen jelent meg és szokatlan feltűnést keltett; Bata, Briand és Doumer halálát pontosan leregisetrálja s a világeseményekkel úgyszólván a megjelenés órájáig precíz lépést tart. Érdekesen regisztrálja a ■külföldi szlovákok életét s a szloverszkói magyarok kuitucmegnvozdulásút is számoatnrtja. Ugyancsak alapos és iustrukitiv úgy a közgazdasági, mint eteűA XYUGATSZLOVENSZKÓ1 MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA ÉlíSEKUJ VÁRÜTT:

Vasárnap délután: A mosoly országit.

este: Éjféli tangó.

Hétfő: Forgószél.

Kedd: Éjféli tangó.

Szerda: Jó házból való íirileánv.

Csütörtök: Ordíts, szegényember. Spielberger Leó tragikomédiája.

LÉVÁN:

Szombat ápr. 1-én: Vőlegényem, a gazember.