Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-26 / 72. (3182.) szám

KÜLÖNVÉLEMÉNY TAVASZ VAN Budapest. Andrássy-ut,.* Reggel nyolc óra múlt, percekkel. Enyhe, jóindulatú köd lebeg haránteávokban: közeli napfényt jelent, a nap­sütés most még csak sápadt háromszögeket vág le a házakból az Opera sarkán, a köd biz­tatóan ritka és lebegő, egy-két óra múlva lan­gyos és illatos tavasz lesz itt... Reggeli kóválygásomban nagy, színes betűk állítanak meg a menet jegy iroda előtt: „Most Középeurópát hó borítja, de tavasz van és me­leg napsütés a Riviémn.11 Az ellentét valóban meglepő, de anakronizmus; ezt a kirakatot biz­tosan januárban rendezték és tavaszra még nem akadt reklámötletük, vagy ráérőidejük, hogy átalakítsák. Középeurópát most nem bo­ntja hó, tavasz és meleg napsütés itt is előfor­dul. Tudják ezt ama fiatalemberek is, akik a képeket nézik, az éles fotográfiákat, amelyek széles körben veszik körül a színes fölirást. Én a bámész fiatalembereket nézem, négyeo-üten vannak, mind magányos, egyik sem ismeri a másikat, ■ mindegyik másképpen van öltözve, ami azt jelenti, hogy mindegyik másképpen ko­pott és rongyolódó, — egyiknek a nadrágja széle, másiknak a nyakkendője, harmadiknak az olcsó prémgallérja mutat nagyobb kóros el­változásokat, — csak egyetlen vészes dologban egyformák: valamennyi munkanélküli. Célta­lanság, őgyelgés, bámészkodás, kényelmes, fe­lelőtlen hosszúra irányítása a cselekvésnek, a mozdulatnak: könnyű fölismerni őket. Nem vi­selnek táblát a hátukon és a mellükön, mint a berlini föltűnni vágyók, csak a szemükbe van írva a sorsuk, kevesebb precizitással. Megnéztem a képeket, amiket ők néznek. A jólismertek: Cannes, strandélet a téli napsü­tésben: Montecarlo, galamblövőverseny; Nizza, karnevál; és visszafelé: gálaestély a Sporting d:Été-ben ... virágpiac ... díszelőadás az Ope­rában ... tűzijáték, tengeri színpad. rulett- terem Nézik a pesti munkanélküliek a Riviéra ra­gyogását, tekintetükben semmi gyűlölet, sem­mi lázadás, csak érdeklődés Véletlenül vetődtek össze, vagy talán apróhirdetésre jelentkeztek jókor reggel, de már késön, mert valaki még korábban jelentkezett. Nincs gyűlölet, nincs lá­zadás a szemükben a farsangi fölvonulás láttá­ra; ilyesmi csak azok szemében van, akik túlon­túl kívánják a maguk számára a karneváli örömöket ők csak a fantáziájukat eregetik a örömöket; ők csak a fantáziájukat eregetik a világon* »-i“- . • - £v .. i A képek -láttán- talán fölbuzdulnak- ők is, föl­sétálnak valamelyik budai hegyre — az ide­jükből igazán telik —, ahonnan a világ egyik legszebb panorámáját láthatják: a Gellérthegy­re, vagy a Naphegyre, vagy a Svábhegyre, vagy a Jánoshegyre, vagy a Guggenhegyre ... egy kis szalonnát és kenyeret is vihetnek ma­gukkal ... azt csak előteremthetik ... Pesten olyan hallatlanul olcsó minden... tíz fillér egy pár kitűnő virsli... csaphatnak maguknak egy kis tavaszi kirándulást az erdőbe, a hegyekbe... azt a pár fillért, ami úgyis kell, akár... iga­zán ... össze is koldulhatják ... A Guggerbegyről, az Árpád-kilátóról valóban remek kilátás van a városra, a Duna mindkét partjára. Következő vasárnap ott voltam és ahogy fölfelé iparkodtunk a gyönyörű Glück Frigyes-utón, az egyik fordulónál fölállt egy ember a pádról és levette a kalapját. Hófehér Liszt Ferenc-fürtök. övezték a biztonságos és nyugodt Gerhard Hauptmann-arcot. Szelíd, kissé fátyolozott hangon szólalt meg: — Állástalan színész, ha szabadna kérnem... Színész, az más. — nyugtattam meg maga­mat és átnyújtottam egy nagyobb nikkelpénzt. Még egy futó pillantást mértem az emberre: a cipője, a nadrágja kispolgárian rendes, gondo- /.ottan viseltes, ezzel szemben a kabátja... folt hátán folt, színekben, művészien változa- t js színekben ... sanda gyanú ágaskodott ben­nem. a művész ezt a kabátot választotta jele­néséhez a szerepben ... de elnyomtam gyanú­mat, a művész is segített ebben, utánam szóit: ..Évek óta nem kapok szerződést.11 Keresetlen, egyszerű eszközökkel dolgozik, megérdemli... Kifulladva a meredek utón, leültünk a kö­vetkező padTa. Néhány másodperc múlva fölül- lől jön egy fiatalember, — kopott, rojtos ruha, de nem foltozott, gallér, nyakkendő — megáll előttünk, mormog valamit az orra alatt. — Tessék? — kérdem. — Ha lehetne pár fillért... — mondja kel­lemetlen, recsegő, szinte hivatalos hangon. — Nem lehet, — mondom hidegen, a számba adott szöveggel. A fiatalember máris tovább megy, gyors, friss lépésekkel, eltűnik a kanyarodónál, a ezi­t? Mór Imre munkái A lángoló üt regény ............Ké As szonyok novellák ...............Ké Le szállított árak! *5- 8 — nész padjánál. Uj emberek jönnek alulról, a szinész föláll, a színésznek mindenki ád. Kez­dek lelkiismeretfurdalást érezni, szemrehányást teszek •'magamban a fiatalembernek; a fiatal­ember ügyetlen, nem tudja a szerepét, játszani ánnáí kevésbé tud, biztosan rejtett irodában ült, íróasztal mögött, számokat irt könyvbe ab­ban az időben, mikor még nem volt munkanél­küli, sohasem volt dolga a nagyközönséggel, nem tudja, hogyan kell megállni idegen embe­rek előtt... mindig mondom, hogy az életre kell nevelni a gyermekeket, ne legyenek gyá­moltalanok, ha idővel mesterséget kell vál-asz- taniok... ime, a fiatalember... a legegysze­rűbb fordulatnál... hivatalnokból koldus ... már moccanni sem tud. (Adni kellett volna a fiatalembernek, az ember mindig adjon, ha kérnek tőle.) Bezzeg a szinész ... nála csak sze­repváltozásról van szó. De mindez csak lelki kompenzálás, amiért az egyiknek adtam, a másiknak nem ... hagyjuk a sajnáinivaló színészt is.., A munkanélküliek csakugyan kirándulnak a zöldbe, nem hétköznapon, amikor szintén rá­érnének, de vasárnap, amikor kenyérkereset mutatkozik számukra, amikor megjelennek a nem munkanélküliek is beosztott filléreikkel, hogy föl üdítsék tüdejüket sétával és kevés jó­tékonysággal. Nem a magányt keresik a mun­kanélküliek, hogy elmélázzanak életükön és az emberi sorson. Ragaszkodnak a régi időbe­osztáshoz, most is vasárnap vonulnak ki a ta­vaszi hegyek közé, csupán az indokolás válto­zott. Hétköznap megelégesznek azzal, hogy a szép vidékek képeit nézik a menetjegyiroda kiraka­tában. ' Nézik az angolokat és amerikaiakat, amint mosolyogva sétálgatnak és fekvőszékek­ben feküsznek a Cannes-i plage-on. Mert „ta­vasz van és meleg napsütés a Riviérán11. Arra gondolok, hogy ha kissé tovább fór­VALLOMÁS Hozzád csak kevés verset írtam S kevés szerelmes levelet. Olyan vagy Te, mint a mesék kincse, Mint álomkapuk arany kilincse: Mit rejt és niit ér, csak akkor tudjuk, Mikor örökre elveszett S üt hozzá többé nem vezet. Hozzád már csak egy verset irok, De szentebb ennél nem lehet. Mint pergő virág bús éltünk fáján. Mint könnycsepp a haldokló szempilláján, Oly csendes e vers és csupa bánat — S zokog benne a szeretet, Mely hiv, ölel s temet, temet. Te mindig adtál, sosem kértél, — Fény voltál zajló viz felett Ha bőszen sodort az élet árja, Te voltál lelkemnek bátrabb párja, Jó s hűséges, mint az édesanyám. Vele, kit szivem nem feled, Együtt zengem a Te neved. Rólad én himnuszt sosem írtam S téKozoltam szerelmedet. De nem jöhet oly zord téli alkony, Mely elfödhet, Hitves, édes Asszony, Ha hull is majd rám, sűrűn hull a hó... Emléked felettem lebeg. Ha ut Hozzád már nem vezet. Szeredai-Gruber Károly. AB Jtz ellövendő fiatalság írásban és lélekben Jwta: Szombatba Vibtov Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadó­hivatalában Portó 3 utánvétnél 5. K'' Az újságolvasó figyelme ezekben az idők­ben leginkább a hitleri Németország és a maedonaldi leszerelés sorsára irány ozódobt olyannyira, hogy ideig-óráig saját, kisebb problémáink szinte elsikkadtak a világ- események sodrában. Vannak kérdések, amelyek időnkint fel-felbukik annak a félho­mályból, ahová a pillanatnyi érdektelenség taszítja őket s néha esőrendüekiké válnak, máskor meg a teljes közöny szomorú szűr. kesége borítja be. Nemrég nagy dobbal jött még a „gene-. irációs karc"" üteme, most, minit ha — leg­alább is szlovenszkói vonatkozásiban — ki­hagyott volna a taktus. Holott az ifjúság ér­deklődése és mun ka kedve nem hagyott alább, csakhogy most a különféleképpen ér­telmezett „szociális problémák11 felé térült. Ami azonban a szlovenszkói fiatalság kö­rében történik, határozottan érdekes jelenség. Kár, hogy az idők láza nem hagy pihenési s •kevés időt ad arra, hogy az idősebb generá­ció újólag észrevegye ezeket a kis küzdelme­ket és „tisztulási folyamatokat11. A Tábortűz című folyóirat néhány hónap óta élénk és érdekes vitát folytait hasábjain, amely némi­képpen megkavarta a diáik-közvéleményt ha szabad ilyenről beszélnünk. Nagy ut, hatalmas távolság vezet a hábo- ruelőtti ifjúsági folyóiratok majdnem kizá­rólag irodalmi érdeklődésű fiatalságától, amely May Károlyon, technikai utópiákon, kalandos útleírásokon és ódapályázatokom nevelkedett, — a mostani ifjúság szociális érdeklődéséig, amely másod rangúvá sül­lyesztette az irodalmat, amely nem szerepel ódapályázatokkal, amely a technikai utópiá­kat mgvalósitva látja s amely a saját bőrén érzi a bo lse vist a Mi itlenista Masiszit a irányok ádáz harcát. Ez az ideológiailag. soIcszot nemzetiségileg, társadalmilag, sőt hitbeli irányban is tájéko. zaUan fiatalság, amelynek a háború csak annyiban volt élmény, amennyiben akkor tejpótlékkal, tojáspótlékkal és csukamáj­olaj-pótlékkal tartották életbe — most bele­keveredett a problémák tömegéibe s nem csoda, ha önmagával együtt a világot jis meg akarja váltani. Nem a harmincévesekről, sem a huszonöt- évesekről, hanem a tizeriihat-tizemnyolcasok. ról szólok, azokról, akiknek fölél rajzi feosz- tásókba és kultúrkörökbe való bekapcsoló- uasuk homlok egyenest ellenkezik az apák emlékeivel: ezek most hirtelen és öntudato­san kérnek helyet a problémák tisztázásá­nál és több-kevesebb szerencsével „hozzá­szólnak dolgokhoz4'. Úgy kezdődött a dolog, hogy a fentneve- zett komáromi folyóirat nyíltan megkérdez­te olvasóit, mit találnak jónak, mit pedig ki­fogásolni valónak a lap irányában, Írásaiban. Az ifjúság — mely lelki alkatánál fogva könnyen lesz rajongóvá és ellenzékivé — szokatlan lendülettel nevezett be a szabad kiriti’zálás versenyébe s először néhány lo­sonci diák teregette ki a maga kívánságait, természetesen nem anélkül, hogy ideológiai­lag is ne „szögezné le a maga véleményeit14. A diákberkek megzsibongtak — alig néhány hónap alatt megmutatkozott a szlovenszkói ifjúság arca, — egy arc, amelynek minden ránca más-más örömet és keservei takar, ki­sebbségi problémától a lárpurlár kommuniz­musig, az irodalmi irányzatok megvetésétől a szociális tudományok iránt való rajongá­sig, a bágyadt spleentől az életörömig. A vita már hónapok óta folyik, már hoz­zászóltak a nyugoditabb szemléletű főiskolá­sok is. a cserkészek, a prohászkáscxk, a pro­testánsok, a nyugodtak és a radikálisok s míg egyfelől megdöbbentő, mennyi világné­zet, pártfrakció, társadalmi szemlélet és család nyomta bélyegét már erre az ifjúság­ra, másrészt mégis örömmel telíthet el min­denkit, mert ez az ifjúság érdekődik, tele van ambícióval, lobogással. tenniakarással: egyáltalában nem fáradt, nem tunya, nem közömbös, talán lehet rá építeni, talán to­vább tudják vinn,j a kisebbségi gondolatiban fogamzott nemzeti öntudatot, talán akadnak ezek között is gerincesek, akik sorsközössé- gel mernek vállalni magyarsággal, faluval s akik a veszendő városi intelligencia meg­újulásai lesznek. Ez a fiatalság ma a „szociális világnézet1" sokféleképpen tükröződő vizein evez. Divat s mivel divat, — szívesen veszi fel e jegyben a harcot. A „szociális"" elnevezésről még nem tudja, hogy az egyszerűen csak , társadalmit"" jelent, a szó magyar fordulata más zama­tot ad, mondhatni egyszerre tágabbat s szü- kébbet: tágabbat, mert az egész társadalom­ról szól, nem pedig a „kizsákmányollakról"", szükebbet, mert az idegen műszóba egyut. tál az „altruizmust"" és „népiest"* is bele le­het rejteni « a fiatalság eszmei tájékozatlan­ságának itt van egyik gyökere: szivosen gatnók a tengerparti filmet, egyéb emberi -ala­kok is belekerülnének az éles fölvételekbe. Nemcsak a gondtalan idegenek, hanem a ke­vésbé gondtalan bennlakók is. A munkanélkü­liek. A valódiak. Akik ott születtek a csodálat tos tengerparton és szárazra kerültek a meg­fogyatkozott idegenforgalom folytán. És arra gondolok, hogy az angol és amerikai munkanélküliek talán szintén éles fölvételeket nézegetnek hétköznapi sétájukban. Talán azo­kon a fényképeken bámészkodnak el, amelye­ket a magyar idegenforgalmi hivatal helyezett el az ottani utazási irodák kirakataiban. Buda­pest látképe a jánoshegyi kilátóról. Halászbás­tya. Pesti Dunakorzó. Parlament. A gyönyörű Gellértfürdő. A paradicsomi Margitsziget . . . Eleresztik fantáziájukat e képek nyomában. És ez jól van igy. Mert napjainkban csak ezek az éles fényképek tartják az emberi hitet, hogy van még boldog és nyugodt élet e földön. A magyar munkanélküliek hisznek a Riviéra bol­dog életében. Az angol és amerikai munkanél­küliek hisznek Budapest és látképe boldog éle­tében. Kvitt. Sándor Imre. összetéveszti e két fogdáimat. Valami mindenesetre kiviláglik ezekből a vitákból. Az európai irányúik a szlovenszkói ifjúság gondolkozásán is nyomott hagytak: egyre inkább több ti zenhat-t ízen nyolcéves­re akadunk, akik szociális, nemzeti és ma­gyar jelszóval neveztek be ebbe a vitába. A szociális helyzet kétségkívül minden szlo­venszkói középiskolást szinte exisztenciálisán érint, hiszen hol vám ma Szlovenszkón ma­gyar család, amelynél a megélhetés, a meg­felelő társadalmi elhelyezkedés ne volna a fő kérdés. A család belső küzdelmeit önkén­telenül érzi az iskola és — ez neim hangzik különösen — akár az öniképzőköri. vagy az iskolai dolgozatok szelleme, tehát a közös lapban lefolytatott vita iránya is. Más kér­dés aztán, hogy a magyarságát, nemzetisé­gét ínennyire fogja megtartani ez az ifjúság, amelynek egészen uj élményei, tapasztala­tai és iskolakönyvei vannak, a tanári kar uj rétegéről nem is szólva, hiszen köztudomású, hogy Szlovenszkó gimámziumaimak tanári ka­ra sem világnézetben, sem politikai felfogás­ban, sem nemzetiségben, sem pedig abban a lendítő erőben, amelyet talán legjobban az „egyes egyetemek katapultá“-jának nevez­hetnénk, nem egységes. így az ifjúság sem. Csak örömmel tölthet el, hogy a szloven­szkói magyar ifjúság nagy rétege a társadal­mi világnézet egységesítésén, az emberba­rátságon kívül magyar nemzeti misvoltját is hangoztatja. Az idők jele- hogy ezen 1933- ban még örvendenünk kell. Érdekes különösen az a bátor hang, ame­lyet néhány malurandus fiatalember meg­pendít, élve a szabad kritika jogával: a tár­sadalmi problémákat áthangolja egyéni, diákpirob lámává, az iskolába praktikus is­mereteket kívánnak, — elsősorban pedig jó nevelőket. Sok-sok jó nevelőt kíván a maga számára ez a néhány maturandus, aki ugy- látszik, a többség tolmácsa volt s azt az űrt szeretné megszűnte Imi, ami a tanár és a ta­nítvány között van. S ezt megmondja bátram — bevallom, az én gimnazista időmben ez nehezen lett volna elképzelhető, ez a nyilt- sisakos harc. „Akár a rombolókedvü diák­nak, akár az építőnek: csak egy lehet a cél­ja; lerombolni a mostani társadalmi visszás­ságokat, de mig az előbbi nem tud újat te­remteni, addig az épitökedvü egy ideáíásabb, jobb világot akar ültetni a rothadó kérgeken.*4 így szól az egyik, mig a másikat a pályavá­lasztás gondjai gyötrik és abban a tani tóikat kéri tanácsadásra, a harmadik szivet és tü­relmet kér a lelkivá!Ságokon átment fiatal, ság számára. „Az uj tanárgenerációra az a feladat vár, hogy a bizalmatlan fiatalságot kétkedéséből, zárkózotTságábóffi kirántsa!“ — módja az egyik fiatal. Ezek látják a problémákat, megoldást ke­resnek, őszintén beszélnek, a forma, amibe öntik, nem mindig a legsikerültebb, dé a lé­nyeg, lelkűk fémje még tiszta, tüzes és bi­zalmat keltő. Ügyes módszieinrel érni hozzájuk: ők az el­jövendő szlovenszkói fiatalság. Jaj, el ne ve­szi lsük őket! Nem árt, ha tudjuk, mi forr a következő generáció katlanában. Egyelőre biztató. F\ P. M. H. húsvéti utazásai! A nagyheti római utazásunk megtelt! Legközelebbi római ut: ápr. 30. 920 Ké Olcsó párisi ut. Indul április 12. 4 nap Párisban 980 Ké. Páris-Riviéra. 10 nap 1580 Ké. Páris-Riviéra-Róma 1M0 Ké. 9 napos társas ut Abbáziába 880 Ké. 12 napos iidillöutazás a dalmát tenger­parton Athénbe. Indul ápr. IG. 960 Ké. Közelebbi felvilágosítást nyújt utazási osz­tályunk, Bratislnva. Central Pas^ngc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents