Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-15 / 62. (3172.) szám

4 t>rxgai/Aa(Aarhi rlap 1938 máirdnis 15,az«rtU< 1 KOMMENTÁROK ★ ★ ★ A HETVENÉVES D'ANNUNZIO Egy nyegle, utálatos, habár tehetséges em­ber,0 inkább divatból, mint őszintén, 1915-ben belek everődött Olaszországban a háborús pro­pagandáiba és — tiszta, nemes, igazi hős lett. Az elindulást gyanús párisi pénzek suhogása kisérte, de mit .jelent ez, ha meggondoljuk, hogy a nyegle hős, Gábrielé d‘ Annunzio, négy éven keresztül fáradhatatlanul harcolt az első vo­nalban s példaadásával magával rántotta a gyakran kiábrándult ólasz nemzetet. Mintha előre érezte volna a harcászat jövőjét, a repü­lőgépet választotta harci eszköznek, majd ami­kor letiltották róla, vakmerő torpedónaszádok­kal támadta Cattarót s végül maroknyi csapa­tával hónapokig tartotta Fiúmét egy egész vi­lág ellen. Félszemét kilőtték, hónapokig lebe­gett élet és halál között, mit bánta, ahogy meggyógyult újra kezdte, újra megsebesült, újra harcolt, bombát dobott Pólára, s az osztrák-magyar hadihajókra, de •—• becsületére mondjuk — Bécs fölött csak prokdamációkat hullatott alá, tele rajongó szeretettel s déli, ne­künk szinte nevetséges pátosszal. (A taubék Paris fölött máskép cselekedtek.) Ennyi kihívó vakmerőségre csak exaltált ember képes, igaz, D‘ Annunzio is az volt, de a tett tett marad és az eredmény eredmény. Mussolini a fasizmus előfutárjának tartja a nagy költőt és nyíltan kimondotta, hogy Olaszország megújhodása el­képzelhetetlen nélküle. D‘ Annunzio életének kifejlődésében vissza­tükröződik az olasz nép nagy pálfordulása. A háború előtti petyhüdt makarónievőkibőd, akik legfeljebb a puha szépség reszortjában végez­tek csodálatosat, — de ott gém az igaziban, — a háború után elég kemény és elég életképes emberek váltak. D‘ Annunzio életének első fele a nagyvilági dekadencia füvéezkertjében bo­nyolódott le, hiúságok, rutul elhagyott nők, pénzgondok ég blöffök között, a másik rész a fronton vagy a front mögötti harcban, kemé­nyen, szinte emberfeletti stílusban lejátszva. Megismétlődött a régi római példa, amikor el­kényeztetett patrícius fiuk oroszlánokká váltak a gadüai harctereken. Scarfoglio beszéli, hogy a költő kora ifjúságától kezdve, amikor az első sikerek jelentkeztek, hiú, gőgös, beképzelt és nagy képű ember volt Húsz éves korában el­szökteti Maria Hardonmt, Gallese hercegnőjét, párbajozik érte és másokért, költi a mások pénzét, ragyog Rómában és ragyog Párisban s büszkén Írja Emfflio Trevesnek, a kiadójának: „Én a rendetlenség embere vagyok.” Irodalma csupa gonosz vulkán, perverz líra, lángoló ezinpompa s szómibólium lehet, hogy első regé­nyét a kéjről irta. Azután mindenféle formá­ban mindenféle bűnös ,.szüz“-ről árt regényt, amíg kitört II Fuoco botránya és Eleonóra Dúsét oly rutul pellengérre állította, mint ahogy nemes, odaadó, nagy asszonyt még soha meg nem csaltak a világon. A sors mekkora iróniája, hogy mégis a vég­telenül finom és végtelenül megérző Dusének volt igaza, aki a mocsárbarántás iegocsmányabb pillanataiban könnyes szemmel és barátjainak haragos kifakadásai között változatlanki hajto­gatta: „Azért Gábrielé nagy ember, nemes em­ber, igaz ember, meglássátok.” A világ röhö­gött a nagy Duse elvakult szenvedélyén és asz- szonyi ostobaságán. Pedig igaza volt. Gábrielé életének második féle, azóta, amióta 1915 ta­vaszán francia pénzen megtért Párisban, iga­zolta Duse, a szeizmográfnő, finom ítélkezését. Az élet első fele talán már 1909 julius 17-én véget ért. Erre a napra megjósolták D‘ Annun­zio halálát és Ő hitte. Reggel cserép esett a fe­jére, megsebesült, e ettől az órától kezdve a ha- lálvárás őrületté fokozódott az exaltált költő­ben. Lóra pattant és össze-vissza száguldozott, hogy nyakát szegje. Kihivta a halált. Estig várt, este revolvert tett hálószekrényére, hátha a lélek belső feszültsége az átkozott napon ön- gyilkosságra kényszeríti. — Éjfél elmúlt, sem­mi sem történt, s mintha D‘ Annunzio átolvasta volna az izgalom pillanataiban az ágostomi ,.toIle-lege“-t, lelke megnyugodott. A Cappon- cina-villába relatív nyugalom költözött, s a költő dolgozott. Sohasem volt az élet 1‘art pour 1‘art-jának híve, s most elhatározta, hogy a po­litikának szenteli életét. Egyszer már megvá­lasztották képviselőnek, de hamarosan megbu­kott s most Páriába ment fölkészülni’a nagy időre. A lendület pillanata hamarosan bekövet­kezett. Az a nagy belső tűz és lelkesedés, ami eddig csaknem elemésztette a költőt és más le­vezetés hijján buta exaltációkba kergette, a háború elején ráömlött az olasz népre, ráöm­F\ P. M. H. húsvéti utazásai! V nagyheti római utazásunk megtelt! Legközelebbi római ut: ápr. 30. 920 Ke Olcsó párisi ut. Indul április 12. 4 nap Párisban 980 Kő. Paris-Riviéra, 10 nap 1580 Kő. Páris-Iliviera-Róma 1740 Kő. 9 napos társas ut Abbáziába 880 Kő. 12 napos üdülöutazás a dalmát tenger­parton Athénbe. Indul ápr. 10. 960 Kő. Közelebbi felvilágosítást nyújt utazási osz­tályunk, Rratislava, Central Passage. lőtt a harcterekre. A láng tápot kapott és fel­gyújtotta a félvilágot. A „rendetlenség embere” az olasz nemzet problémám át megérezte, hogy csak a rend hozhat boldogságot s előkészítője lett a fasizmusnak, a rend nagy vallásának. Az individualista, akit féktelen egyénisége zsák- uccába vitt, odaadta énjét az olasz hazának, s csak érte élt, érte halt. Hat évig, ötvennégy éves korától hatvan éves koráig, egyetlen ideg- megfeszülésbeo dolgozott Olaszországért. Most kihűlt, kifáradt, s kettős gloriolávaJl, Prága, március 14. A Vecerai Ceské Slovo jelenti, hogy a vas útügyi minisztériumban és a vasutigazgatóságok élén a közeljövőben nagyszabású személyváltozások lesznek, ame­lyek a vasút teljes átszervezésének nyitányát fogják jelenteni. Az irányadó körök már ré­gebben vallják azt az elvet, hogy a vasúti igazgatás fölfrissitésére van szükség. Március 20-ával szabadságira mennek Nuc, Kabes és Lamacs osztályfőnökök és Hula volt rasuL ügyi miniszter s a szabadságuk letelte után többé nem térnek vissza hivatalukba. Félév múlva még két osztályfőnök, Paul és Novotny | vonul! nyugalomba. Az említett oSztályfőnökö-! kön kívül még több miniszteri tanácsost és 1 Batávia, március hő. Bemard Shaw az író és Mr. Hugó Eckener, a Zeppelin-kapi­tány Jáván vannak. Mindkettő világhíres em­ber, nem kell őkef bemutatni. Az iró szombaton reggel érkezett a 45.000 tonnás „Empress of Britain” luxusba*]ón, a kapitány vasárnap reggel egy kis fehérha­jón, a „Turilisse‘‘-u. A „nagy” Shaw a luxushaión világkörüli utat tesz és örömét leli abban, ha a tőle szel­lemességeket váró hallgatóit felülteíheti. Közben úgy tesz, mint aki meg van győződ­ve arró, hogy ő a világ legnagyobb elméje. Eckener .szerényen, csöndesen jön, elő­adást tart a Zeppelinről, beszél a tirans- oceáni lebajó,zásról, mindenkivel közvetlenül és szimpatikusán. Először Bemard Shaw elölt állanak az új­ságírók az „Empress” sajtótitkárnőjének szo­bájában. Mindenekelőtt feltűnő, hogy a „nagy” G. B. S. nem .is olyan nagy, mint amilyennek a fényképeken látszik. Alig félifejijl magasabb a közepesnél. Hófehér szakáll és hófehér haj között rozsdavörös arc villog elő. Ha nem tudná az ember, hogy Shaw <egetariunus és antialkoholista, azt hinné, hogy épp most szállt 'le egy magas bár-székről, ahol egypár óra óta kóstolgatta a coctaileket. Nyoma sincs benne az angol-szász faj nyu­galmának. Bőbeszédű, mozgékony, a kezeivel épp annyit gesztikulál, mint a szájával. Olcsó, üres és .szellem leien vicceiket mond, amelyeket mint íré bizonyára nem írna le. Először föl van háborodva, hogy minden kikötőben meghívják, hogy tartson előadást, vagy jöjjön el diszebédre, vagy más ilyes­mire. — Batáviában is meghívta a Őrieket Club. — mit akarnak, — mondja dühösen — hát nem tudják, hogy utálok mindenféle játékot? Megmagayrázzák neki, hogy a Őrieket Club az angolok klubja és mint honfitársu­kat akarták körükben látni. Úgy tesz, mint­ha nem hallaná a magyarázatot. — Nem érdekel — majd hirtelen — van­nak itt madarak? — Miért éppen maradarakat keres? — Mert az különös „itten”. Szumatrán lát­tam halakat. Olyan sok halat, hogy az Emp­ress” alig tudóit átmenni rajtuk. De egyet­len madarat sein. Hol vaunak itt madarak? Valahol láttáim egyet ülni, de az nem repült, valószínűen ki volt tömve. — a költő és a hős gloriolájával — pihen Vitto- rlalóban, ő, a soiknevü ember, Rapagnetta, D‘ Annunzio, Monté Nevoso hercege. Többet tett országáért, mint a legnagyobb államférfiu, mint Cavour. őszintébben adta oda az életét az ügy­nek, mint Byron, s nagyobb elégtétellel néz­heti az eredményt, mint Goethe. Epikuros híve, most Szent Ferenc rendjének tagja, nem érint­kezik emberekkel, meditál, pihen, készül a ha­lálra. Világrekordot állított föl az írásban, ami­kor 1900 és 1904 között több regényen, tíz színdarabon, három tanulmányköteten kívül harmincezer verset irt, világrekordot a hősies­ségben a háború alatt s amikor odaadta Fiúmét az olasz nemzetnek, világrekordot nyegleség­ben és férfiasságban, erkölcstelenségben és er­kölcsben, világrekordot a Megváltozásban. A legnagyobb benne, hogy szimbólum: az olasz nép megváltozásának szimbóluma. Szvatkó Pál. osztályfő tanácsost is nyugdíjaznak. Ugyanez történik a brünni és pozsonyi vasutigazgiató- val is. A vasutügyi minisztériumba ellő kelő állásba vezénylik be Vic&t mérnököt, a po­zsonyi helyettes vasúti gazgatót, mig Slávik kassai helyettes vasutigazgatót az egyik igaz­gatóság élére állatják. A személyi változások megejtése után a vasutügy beható átszervezé­séhez fognak hozzá. A legérdekesebb sors érte Hula osztályfőnököt, aki reorganizálni akar'a a vasutat, de terve megbukott s ezzel együtt maga is a nyugdíjasok listájára ke. rült. A Hu la által megrendelt 300 teherautót személyautóbusszá alakítják át. íme ez volt az obiigát „szellemesség”, amellyel az újságírókat — és híveit — trak- tálja. Ahány mondat, annyi badarság. Ha nem hallottam volna a saját füleimmel, el sem hinném, hogy egy felnőtt ember mond­ta, még hozzá a „világ legnagyobb elméje”. Azután még egy tipikus felületesség. — Az embereken is van itt valami külö­nös. Kilencven százaléka az embereknek nem látszik öregebbnek 16 évesnél. S ami még feltűnt nekem, hogy itt hiányziik az em­bereken a „money tronbled look”, amit Eu­rópában minden emiber arcáról le lehet ol­vasni. Itt csak két asszony arcán látlam. Ki tudja, mit nézett a nagy G. B. S. „mo­ney troubled look“-nak a két asszony arcán? Azután még sokat és látható lelkesedés­sel beszél a hangos filmről, amely még nem ér semmit, mert hiányoznak az igazi művé­szek hozzá. Egy félóráig tartott az interjú, amely őszinte és igaz csalódást okozott valamennyi jelenlevő újság Írónak. Az ember egy pilla­natig sem érezte, hogy egy „szellemóriással” vagy egy „nagy emberrel” állt volna szem­ben. Shaw még aznap elutazott a hegyekbe „madarat keresni” és mint az újságok jelen­tették, másnap reggel 7 órakor már a szállo­da jéghideg uszodájában úszkált a vendégek legnagyobb csodálkozására. Még déli 12 óra­kor is bátorság kell a jéghideg vízhez, hát még reggel 7 órakor ... és 77 éves korban. Ezzel a „kunststikiiy'ével” mindenesetre több csodálatot és elismerési aratott, mint az előzőnapi intervjuval. * Amíg Shaw az uszoda jeges vizében úsz­kált megérkezett a „Tarlisse” és az újság, irók, akik tegnap a Shaw-wal álltak szem­ben, ma Eckener kapitány derűs szemeibe nézlek. Eckener társaságában van a leánya is, egy bájos, 18—19 éves leány, az apának jelleg­zetes vonásai a leányon is felismerhetők. Eckener utazásának célja egy rendszeres Zeppelin-járat megteremtése Európa és Já­va között. Természetesen még csak első „te­repszemle” ez, de már a legkomolyabb for­mában. Eckener a két legnagyobb ihajőstár- saság, a „Nederland” és az „Rotterdamsche Lloyd” megbízásából teszi az utat. kíséreté­ben van a jövendő Zeppelin-járat első kapi­tánya is, a fiatal holland sportrepülő, van A pozsonyi magyar újságolvasó ­séghez Ha valakivel, tisztességes emberrel szemben igazságtalanság történt és megkérte a magyar újságírót, tegye be az újságba, az újságíró be­tette, azonosította magát a tisztességes ember érdekével. Akár közérdeket, akár jogos ma­gánérdeket kell megvédeni, mindig rendelke­zésre állunk. A segítségre szorulóknak mindig segítséget, támogatást kértünk. Most is segít­séget kérünk. Egész csomó magyar újságíró lett munkanélküli, de nem kaphat egyetlen fillér segélyt se, mert a Csehszlovákiai Ma­gyar Ujságirók Uniójának nincsen munkanél­küli segélyalapja. A köztársaság elnöke 40.000 koronát utalt ki a magyar ujságirók számára, hogy a genfi rendszer alapján elintézhessük a munkanélküliek segítését, de mig ezt az össze­get nem egészítjük ki, nem kezdődhetik meg a segélyezés. Kassai és ungvári kollégáink fel­hívására az ottani magyarság készségesen sietett a magyar ujságirók segítésére. Most mi, pozsonyi magyar ujságirók for­dulunk a magunk közönségéhez, mert- már csak a mi közönségünk hozzájárulása szüksé­ges és már megkezdhetjük munkanélküli kol­légáink segítését! "Március 23-án este a világhírű Henry Mar- teau hegedűművész és Sági Margit opera­énekesnő közreműködésével nagyszabású hangversenyt rendezünk a pozsonyi Városi Színházban, igen mérsékelt helyárak mellett, munkanél­küli segélyalapunk javára. A pozsonyi magyar ujságirók Marteau— Sági hangversenyére a jegyek hétfőtől kezdve megválthatok a színházi pénztárban ég az Unió pozsonyi helyicsoportjának tagjainál, akik a felülfizetéseket is a csoport hivatalos bélyeg­zőjével ellátott nyugta ellenében elfogadják. A Csehszlovákiai Magyar Ujságirók Uniójának pozsonyi helyicsoportja. Tijen. A holland hajóstársaságok mint fő- részvényesek fognak szerepelni a Zeppelin- járatban. Az első pillanatban kissé furcsán hangzik, hogy épp a konkurrencia akar fő- részvényes lenni. Azonban a hajóstársaságok nem látnak kokurrondát a Zeppelinben, legalább a teherszállítás torén nőm. Azzal azonban nagyon is számolnak, hogy a Zep­pelin jelentősen csökkentetni fogja az ulas- szállitást. Ha ez tényleg bekövetkezik, akkor nincs célja újabb drága hajók építésének és a hajóstársaságok inkább a Zeppelin-válla­latba fekeletik a pénzüket Eckener nem egy rendes postahajóval tette meg az utat Európából Jávára, hanem Port Saidban egy teberbajóra szállt, amely egy sokkal délibb utón jött, mint a rendes posta­hajók. Eckener főleg meteorológiai megfigye­léseket tett. A visszafelé vezető utat egy má­sik téberhajón teszi meg, amely viszont egy északibb utón halad majd, mint a rendes já­ratok. Eckener szerint semmi különösebb aka­dálya sincs a Zeppelin-j ára Inak. Mindössze két probléma vár megoldásra. Egy ki kötő ál­lom ás Hollandiában — esetleg egy másik, délebben fekvő országban — és egy kikötő- állomás Jáván. A fő kérdés az, hogy ki épiise meg a kikötőket? A Zeppelin-társaság vagy — a tengeri kikötők példájára — az állaim (Spanyolországban is az állam épit kikötőt a Zeppelineknek.) A végleges útirány megállapítása mindösz- sze pár hónap kérdése. Az utóbbi hetven év meteorológiai jelentései és Eckener szemé­lyes tapasztalatai szolgálnak erre alapul. Másfelől vagy két esztendőn belül megindul­hat egy rendszeres 14 napos Zeppelin-járat. A viteldij körülbelül a hajók első osztályú ta­rifájával lesz egyenlő. Körülbelül 15.000 Kcs. Az utat 414—5 nap alatt tenné meg a Zeppelin. A jelenlegi rendszeres heti repü­lőgépjárat 9—10 nap alatt teszi meg az utat, mig a leggyorsabb postahajók 21—28 nap alatt. A főelőnye a Zeppelin-járainak lehat a gyorsaság lenne. Azonkívül a kényelem is sokkal nagyobb, mint. a repülőgépeken. Jó­formán egyenlő lenne a luxusba jók által nyújtott kényelemmel. De azért az óceánjárók sem vesztik el lét- jogosultságukat. Vájjon hol flörtölnének a fiatal leányok, ha nem lenne többé óoeánjá- ró? — fejezi be az interjút derűsen Eckener kapitány, miközben megértőén mosolyog a — leányára. Pár nappal későbben rendkívül érdekes előadást tartott Batáviában a „Transoceániai léghajózás”-ról. Az egyszerű — szinte nyárspolgári külsejű — Eckener kapitány több sikert és szímpá- I iát aratott itt a dolgozó trópuson, mint a vi­lághírű Mister George Bemard Shaw Ami talán nem is olyan meglepő.­Zburay Ernő. Nyugdíjazzák Hula volt vasutiigyi minisztert Hagy személyi változások a vasutigazgatás vezető helyein Két világinterju története Bemard Shaw és Eckener dr. Jáva szigetén

Next

/
Thumbnails
Contents