Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-11 / 35. (3145.) szám
lőtte,k között három európai matróz vajn. A kiütött tűz nagyságáról egyelőre nem érkezett jelentés. Deportálás A zemliilőket Gurust szigetére szállítják, javai területre, Tandjong Priock közelébe és ott internálják őket. Az északiholWdiai Ben Helder flottabázisban tegnap a holland flotta ezer tagja, közöttük tisztek és legénységi személyek, gyűlést tartottak, A sajtó képviselőit kizárták a tanácskozásokból. A gyűlés határozatot hozott, amelyben elitéli a holland-indiai zendülést, de helyteleníti a hér- r ed akciót- A demhelderi flottaálloniás valamiennyi szabadságolt tisztjét é>S matrózát behívták. Néhány tengerészt letartóztattak, mert a tilalom ellenére szocialista újságokat találtak náluk. Az amszterdami rendőrségen is behívták a szabadságolta kát, hogy minden esetre fölkészülhessenek. Feloszlatják a holland parlamentet Hága, február 10- Politikai körökből szár-1 mázó jelentés szerint Vilma holland király-1 nő, aki üdülés céljából a svájci Lcnzerliei-! dán tartózkodott, a parlament és a kormány j közötti súrlódások miatt megszakította uta- i fását és azonnal visszatér Hollandiába. A ki-1 rálynőt péntek estére várják a fővárosban. A királynő váratlan visszatérését a parlament arra magyarázza, hogy a kormány föl <PKA<xAW * 1AOTÉAR-M ARÜA& 11táö lebruar 11, szamoat. Diplomáciai demars az állítólagos olasz-német-magyar szövetség miatt Olaszország cáfol — Hamis hírek Magyarországba szállítóit olasz regiig* gépekről — De Jouvenel Rómából eredménytelenül visszatér Parisba Paris, február 10. A párisi olasz nagykövet tegnap meglátogatta Baladier francia miniszterelnököt és sokáig tárgyalt vele. Az Ordre szerint az olasz nagykövet mindenekelőtt megcáfolta azt a Franciaországban meglehetősen elterjedt hirt, hogy 0 ászország, Magyarország és Németország 1932 augusztus 7-én titkos véd- és dacszövetséget kötött. Ugyanakkor a nagykövet érdeklődött az uj római francia nagykövet helyzete iránt is. De Jouvenelí Rómába érkezésekor ugyanis Mussolini a lehető legfagyosabban fogadta. Jouvenel elpanaszolta baját a Quai d‘0rsay-n és nem akar tovább Rómában maradni. Ha visz- szahivják, akkor arra a parlamenti törvényre fognak hivatkozni, hogy a parlament egyetlen akarja oszlatni a második kamarát és azonnali uj választásokat akar kiírni, mert másként nem boldogul a renitens parlamenttel. Az első síiiitiii drámai leírása a lázadás kitöréséről Amsterdam, február 10. A holland gyarmat- ügyi és nemzetvédelmi minisztérium .megkapta a Zeven Provinejen páncélos hadiba.jón támadt zendülés drámai részleteinek első autentikus leírását. A jelentésit a hajó egyik tisztje tette, akinek sikerült a zendülés után1 revolverrel a kezében a hajó fedélzetére kerülnie, a vízbe ugrania és csónakon a szárazföldre menekülnie, ahol azonnal fölriasztotta a hatóságokat éppen abban a pillanatban, mikor a Zeven Provineien kifutott a kikötőből. A holland tiszt rövid jelentése szakszeri} józanságával megrágadóbb, mintha a legnagyobb fantáziájú regényíró irta volna le az Olele kis tropikus kikötőben lejátszódott kalandos jeleneteket. • „A kantin edényeit ellenőriztem, — jelentette a tiszt — amikor hirtelen kialudtak a hajó fényei, majd újból föllángoltak és ismét kialudtak. A lámpákkal való játékot a szárazföldön is látták az Atjeh klub verandáján, ahol -a tisztek- nagy-része mulatott. Csodálkozva figyelt föl, de nem tudták, hogy mit jelent az s hogy a zendülők „a nagy forradalom jelének" tekintették. A fényjelzésekkel akarták a zendülők tudatni szárazföldi elvtársaikkal, hogy megkezdték a harcot és kövessék példájukat. \ szárazföldi elvtársaikből azonban hiányzott a bátorság a példa követésére. — Az őrséget hívtam — folytatta a tiszt ■*- de senki sem jelentkezett. Ezzel szemben a hajó elejéről lármát hallottam, a legénység össze-vissza futkosását. A matrózok szemmelláthatóau a hajó elején gyülekeztek. Ebben az időben a fedélzeten mindössze tiz tiszt tartózkodott s tudomásunk szerint a legénység nagyrésze is a szárazföldre ment, de ugylátszik, hogy a benszülött katonák kivétel nélkül titokban visszatértek a hajóra. tagja seni maradhat hat hónapnál hosszabb ideig külföldi diplomáciai szolgálatban. Friebourg radikális képviselő, a külügyi hivatal költségvetésének előadója ina interjút adott egy újságírónak és kijelentette, hogy a külpolitikai bizottság véleménye szerint Németország és Olaszország föltétlenül megegyezett a közös külpolitika követésében, ha nem is kötőit titkos szerződést. A föltevés legjobb bizonyítéka az, hogy Hitler végleg kiszolgáltatta Olaszországnak Déltirolt, holott évekkel ezelőtt még hallani sem akart a „tiszta német terület" elvesztéséről. Az Echo de Paris szerint az olaszok néhány nappal ezelőtt harminckét hadi repülőgépet szállítottak Magyarországba, közöttük tizenkét 450 lóerős motorral felszerelt vadászrepülőgépet és húsz egyenként 650 "lóerős motorral felszerelt nehéz megfigyelő repülőgépet. A gépeket a Fiat-müvekben gyártották. Az olasz—magyar légi érintkezés megkönnyítésére a magyarok Szombathelyen, a határ közelében uj repülőteret rendeznek be — Írja az Echo de Paris. Hivatalos magyar cáfolat Budapest, február 10. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Illetékes körök teljesen légből kapott kitalálásnak minősítik az Eeho de Paris- nak azt a hírét, mely Magyarországba történt állítólagos repülögépszállitásokról szói. — Amikor a fedélzetre akartam menni, já- vaj legénységünk négy embere lépett eléőn. Revolverrel és puskával voltak felfegyverkezve s ekkor tisztába jöttem azzal, hogy mik voltak azok a detonációk, amelyeket előbb hallottam. A matrózok felrobbantották a fegyverszekrények zárait és birtokukba vették a fegyvereket, amelyeket máskor csak a tisztek kezelhettek, A négy malája azonnal revolvert szegezett mellemnek, amint meglátott, Visszaugrottani a tiszti étterembe és becsaptam magam mögött az ajtót. Két lövés dördült el: a zendülők utánam lőttek. Fegyvert ragadtam és válaszoltam a tüzelésre, csak azért,, hogy megijesszem őket, majd átfutottam a tiszti éttermen és a mosdón, elértem a tizenkettes számú ventilácdós csatornát és óvatosan fölkapaszkodtam rajta a fedélzetre. — A robbanások zaja időközben elmúlt. Amint lassan fölfelé kapaszkodtam, nagy zajt hallottam, majd Schuylen hdnagynak, az őrség parancsnokának dühös felkiáltását, majd ismét öissze-vissza futkosást ée összevissza zajongást. A nagy pánoéltorony mellett kerültem’ a fedélzetre és szerencsétlenségemre beleütköztem az egyik felkelő katona fegyverébe, Amikor megláttak a fedélzeten, a felkelők azonnal felém irányították a kézi gépfegyvereket. Beugrottam a páncéltorony egyik mélyedésébe s addig lövöldöztem, mig valamennyi golyó elfogyott. A zendülők erre rámrohantak, de az utolsó pillanatban sikerült az egyik fényszóró mögé menekülnöm és így két-három másodpercet nyertem. A zendülők állandóan utánam lőttek, de nem találtak el. Az egyik eltévedt golyó szemmelláthatóan megsebesítette egyik üldözőmet, mert nagy kiáltással összerogyott. A kis incidens alatt időt nyertem és eljutottam a hajó korlátjáig, ahonnét beugor- haltam a vizbe. Amikor a felszínre kerültem, hallottam, hogy a zendülők a fényszórót a hajó part felé eső oldalára irányították, mert természetesen feltételezték, hogy a szárazföld felé fogok úszni. Éppen ezért átúsztam a hajó másik oldalára és szerencsére egy kis csónakra akadtam, amelyet a szárazföldről titokban visszatért benszülött matrózok használhattak A csónak megmentette életemet. Előbb egy darabig beeveztem a tengerbe, majd nagy ívben visszakerültem a szárazföldre. ■—Társaim sorsáról nem tudok. Kimer!’-' fen érkeztem az Atjeh klubba. Jelentésem vétele után a parancsnok motorkerékpár >n azonnal a kotaraojai kormányzóhoz^ hajtatot), mert a Zeven Provineien ebben a pillanatban letompitott fényekkel kifutott a kikötőből. Mm, VÉCSEY ZOLTÁN ,l (34) Ahol a patak a tóba torkollott, sűrűbb füzes terjeszkedett ts a füzes aljából most egy nagyobb csónak siklott a lábuk elé. Fiatal parasztlegény ült a padkán s ügyesen kormányozta eléjük a csónakot. Kísérője, se szó, se beszéd, hatalmas karjával átfogta Kürtőt s mint, a gyermeket emelte be a csónakba, aztán hatalmas láblökés- sel eltávolította, a jármüvet a parttól. Kelten kapták kézbe az evezőket s az otromba halászcsónak. mintha szárnyakat kapott volna, repült a vizen. A viz felszíne beleolvadt a szürke ködbe s Kiírtnak sejtelme sem volt, mekkora lehet az a tó, amelyen most ez a hajnali csónakázás folyik. De nem sok idő múlt el, talán tiz percet haladhatott a csónak, hogy Ibidbe szaladt az orra. Partra szálltak s a legény karóhoz kötötte a jármüvet, a/.Ján búcsú zásul jobbjának mutatóujjával megbökte sapkájának a peremét. A kísérő ök\s lépteivel megint, megindult előtt {t, Kiirt már nagy fáradtságot érzett, most, hogy a csónakban ült. csaknem el zsibbadtak a, lábai, a koplalástól s a szenvedésektől meggyötört szervezete föl akarta mondani a. szolgálatot. Csak ne tartana már sokáig ez a hajnali gyaloglás. fohászkodott magában. S mintha vágva azonnal teljesedésbe ormit, volna, egy fehérre meszelt falusi ház bukkant föl a reggeli ködből előttük. Kerítés fogta körül a tőiket, amelynek közepén állott a ház s kéményéből fehér füst fel lég tört. föl. jeléül annak, hogy lakói már él>ren vannak. Az orosz kinyitotta a. kerít és ajtaját s most a, ház előtti kis kerten haladtak át, amelyben dér- csipte tökök lógtak le a földön kúszó indáról. Megálltak a pitvar ajtaja előtt t- a kísérő öklével megzörgette az ajtót.. Néhány pillanatig csönd, majd oavzogó lépések közeledtek az ajtó felé. Te vagy az. Dimitrij? kérdezte, egy női hang. Ibi vagyok. ITaezká ja a nyúl Nyiss ajtót! .. dormögött vissza az orosz. Má r nyílott az ajtó. Idejében jöttetek. - szólt, az ajtónyitó nő, (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) akit Praszkája a nyomok nevezett a kisérő. Kurt alaposan szemügyre vett-e az anyót. Hatvan év körüli kulákas&zony lehetett., magas termete vállbán meggörbedt a szakadatlan mezei munkában, arcából nem sokat lehetett látni, mert a fejét burkoló kendő egészen előre volt huzva és sötét árnyékba borította az arcot.. — Isten vezérelt házunkba, Szergej Ivanovies Boborin, — üdvözölte az öregasszony szives hangon Kürtőt s a pitvar homályában kezét nyújtotta a korai vendégnek. Kurt megfogta s megszorította a feléje nyújtott kezet. Szinte elcsodálkozott rajta, milyen finom volt ennek az öreg paraszt asszonynak a kézbőre s milyen meleg, szinte élettől lüktető ez, az öreg női kéz. A pitvarban barátságos meleget árasztott a hu bős kemence. Praszkája, anyó Kurtnak a karja alá nyúlt, s a kemence melletti padkához vezetve, leültette arra. — Pihent ki magad itt, a melegben, bát.yus- kám, amig elkészítem a. reggelidet. Te pedig, Dimitrij, eridj az utadra s mondd meg azoknak, akiket, illet, hogy Praszkája anyó jól elintézi, a dolgát. Az orosz valami búcsú zásfélét, dörmögött s magukra hagyta őket. Kurt ott, ült a padkán a búbos kemence mellett, amelynek szájában piros lángnyelvek ugráltak. Praszkája anyó hatalmas agyagedényt vett elő s ezt betolta a, nyitott tűzhelybe, a lángok láncolva fogták körül az edényt s a talpától a tetejéig végignyaldosták. Kurt kinyújtotta fáradt, lábait s olyan bágyadtáé,g vett erőt rajta, hogy csupán akaratának végső megfeszítésével tudta fönntartani magát. Ez az egész kép, amelyet bágyadt, álmos szemei alig tudtak átfogni, annyira valósziniiMennek, álomszerűnek tiint főj most, előtte, mintha valami gyerinekine- séböl vágták volna ki. Buboslmmence s egy öreg asszon). amint a kemence előtt hajladozik, igen. ő az. a vasorru bába, aki csirkehússal és mézcskabicceni hizlalta jó kövérre a kalitkában tartott, Jancsit és Juliskát, hogy lapátra rakva őket,, be taszítsa az izzó kemencébe.., Alig tudta fölemelni erőtlen karját, hogy megdörzsölje fáradt szemeit. Praszkája anyó már ott állt előtte s egy gőzölgő csészét, meg egy jókora karéj kenyeret tartott a kezében. — Nincs sokunk, Szergej Ivanovies, de ami szegénységünkből telik, azt szívesen megosztjuk veled, — mondta szives, vendéglátó hangon. Kurt mohón kapott a gőzölgő csésze után s alapos kortyot húzott belőle. A forró tej .mintha egyszerre szaladt volna 'át összes erein s idegein, hetek óta az első tisztességes eledel, ami a torkán lecsúszott. Kezeivel görcsösen szorította át az ibriket s az abból kiáradó meleg átjárta az egész testét. Olyan túláradó boldogság töltötte el a szivét, hogy tovább már neon bírt uralkodni az idegein, hangosan fölzokogott. Praszkája, anyó a fölcsukló férfisirásra Kurt mellé telepedett le a padkára s gyöngéden megsimogatta a megkínzott férfinak az arcát. Megint annak a puha., gyöngéd kéznek az érintése! Kurt kezei ejével törölte ki szeméből a könnyeit. Most már nyugodtan fogyasztotta el a tejet s a nagy darab rozskenyeret-. — No, most, hogy megették lepihensz a helső szobában, — szólalt meg Praszkája anyó. — Reméljük a legjobbakat, reméljük, hogy minden utókövetkezmény nélkül magadhoz térsz s kipihened azokat a borzalmas napokat. Karja, alá, nyúlt Kurtnak, 'gyöngéden felsegítette a lócáról s bevezette a, belső szobáiba. Kurt annyira fáradté kimerült, volt, hogy nem is tudott figyelni a környezetére. Futó képekben rémlett föl előtte a tiszta parasztszoba berendezése, a, szoba sarkában a megvetett ágy, amely hívogatva csábította, fölötte a ka-záni csodatevő Szűz képe,, ott. átellenben egy ki vaskályha, széles almárium. Leült az ágy szélére s nehézkesen lehajolt, hogy megoldja fűzőit. Ahogy feje elö- r-e,bukott, elszédült, s többé nem emlékezett arra., hogy mi történt vele. Elveszhette eszméletét. * Láz#mai voltak. Hol a. börtönbe álmodta magát vissza r ilyenkor egész testét kiverte az izzadság, hol kísérteties vidékeken, égbenyuló sziklaóriások között, feneketlen szakadékok alján menekült üldözői elöl. El akarta érni azt. a. tisztást, amelyen egy nőalak kontúrjai bontakoztak ki. szemei elölt, s mintha, ez a nőalak karjával hívogatva intett, volna feléje. Anita az, Anita várja azon a tisztáson s áthághatatlan sziklagátak zárják el a, hozzá, vezető utat, nyomában pedig üldözőinek serege... Az egyik ilyen vad hajszában azután bekövetkezett a végzete. Egy sziklatorkon akart átjutni 6 már-már úgy hitte, hogy kijátszotta üldözőit, mert azok egyszerre csak elmaradtak a nyomából. Már boldogan és megkönnyebbülten, sóhajtott föl, amikor egyszerre vad kétségbeesés szorította össze a szivét... Üldözői, akikről azt hitte, hogy elmaradtak nyomából, elébe került ek, el állották a keskeny ösvényt, a menekülés útját. Hátrafordul, onnan vigyorgó arcok merednek feléje. Sorsa rnegne- csételtetett. De nem ... Nem adja. olcsón az életét s nem engedi azt sem, hogy ujbó! fogságba hurcolják. Hiszen ott kegyetlen kinkalái és az őrültség várakozik rája... Szikladarabokat ragad föi s azokat dobálja ellenségeire. Zúgva, dübörögve gördülnek a hatalmas kődarabok a lejtős sziklafalon s valóságos kőlavinát sodornak magukkal. Azok az üldözői, akik a lavina útjába kerültek, egy szempillantás alatt el temető dtek. Már-már uj remény támad a szivében. Do most látja, hogy néhányan a feje fölött lévő szikla,lapra kapaszkodtak. Csüggedten adja föl a kilátástalan harcot. Nincs menekvés. Lövés dördül s érzi, hogy a golyó valahol a jobb váll alatt a tüdejébe fúródott s vastag sugárban szökik föl a vér. Szemei előtt elhalványul a. világ, közeledik a, vég. Most egy gyöngéd, résztvevő női arc hajlik föléje, egy csodálatosan nemes metszésű arc. olyan ismerősnek tűnik föl, s mégsem ismerős. Kié lehet ez az arc? Ezt a rejtélyt. szeretné megoldani, mielőtt öntudata, végleg elhagyná s ő itt pusztulna cl a kietlen szik- latorokban ... Milyen részvéttel néznek rá ezek az éjfekete szemek. Ez a. gesztenyebarna, dús fürtökben aláírni! ó haj... Ki lehet- ez a nő, akit, id eső dórt, a végzet., ebbe a, borzalmas’ szikla- torokba, hogy megenyhitee a. haldokló utolsó pillanatait?... 'Üldözői eltűntek, mert a, sziklakat,lan fölött hatalmas viharfelhők gyűltek össze e most eg> - szerre kirobban az égiháboru. Dörög és villám - ük az égbolt, s ezek a hangok erejükben meg- százszorozódnak. a, szűk sziklagádorban. De a, titokzatos, idegen nő nem hagyta, el, ott. ül mellet to s vigasztaló szavakat, rebeg. Most jobbjával végigsimogatja, verejtékes homlokát. Milyen gyöngéd, milyen puha, ez a kéz, amelynek ilyen enyhületet, adó simítása vau. A Praszkája auyú keze. De nem, hiszen egy fiatal női karon vau, amely ott kígyózik lázas szemei előtt s ezen a karon, az oltás magasságában ... ott, van a- kétágú vörös csillag titokzatos jegye... L
