Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-05 / 30. (3140.) szám

1933 február 5. vasárnap. WK^ssnnnnm TO«<M-MAG^AR-fflM*ai> 9 A világ legkisebb és legrégibb államának rebabiliíálása A boldog San Marino, amelynek évi büdzséié alig több mini ölmillió korona és ahol — nincs egyetlen munkanélküli sem! San Marino, február 4. A fasizmus felébresztette az olasz lélekben a nemzeti öntudatot — és ez lángol ma is San Marino köztársaságában, ebben a liliputi birodalomban, amelynek határai az olasz ki­rályság területén rajzolódnak ki: összesen 60 négyzetkilométer a nagysága és lakóinak szá­ma tizenháromezer lélek. A világ legkisebb és legrégibb állama, amely immáron tizenhat évszázad óta önálló és független nemzeti életet él. Meg volt tehát mai formájában már akkor, amidőn Attila hadai még el sem indultak a Tisza völgye felé, — nem is szólva arról, hogy vagy hatszáz évvel Árpád megszületése előtt már önálló országocska volt San Ma­rino. Nagy és érdekes múltra tekinthet vissza ez a sziki a ormokon épült kis birodalom és histó­riájában valahogyan, miniatürlniltárnokban, visszaverődik az egész emberiség története: á kereszténység megszületése óta, egészen — a fasizmusig. Volt idő, — vagy húsz-harminc évvel ez­előtt —, amikor még- mindenütt csak vicce­ket gyártot tak San Marin óról és akkortájt alig volt operett, amelyben ne szerepelt vol­na egy-egy ügyefogyott san-marinói diploma­ta. Az operettizlés azóta inkább a Balkán felé vonult le és ma ezeket az operettfigurá­kat fantasztikusan eltorzított nevű balkán- országok szállítják. Közben pedig San Marino nemzeti öntudatra ébredve megiratta egy lel­kes 'és nagy műveltségű fiatal olasz íróval, Ezio Oammuncoli-val — saját históriáját. Heteket, hónapokat töltött régi levéltárak és pergamentek között Ezio Camniuncoli, aki­nek nevét mint regényíróét is nagyrabecsü- lik Itáliában. Talán épp ezért lett olyan szí­nes és fordulatos San Marino históriája, ha­bár semmi okunk sincs kételkedni benne, hogy — valóságban is az volt. Ezio Cammuncoli a régi római időknél kezdi San Marino pontos történetének leírását, amikonról már Írott dokumentumok is van­nak mindenről. Diocletianus idejében tetőfo­kát éri el a keresztényüldözés és ekkor Li- burniából, Arbe szigetéről! két kőfaragó indul el, áthajózik az Adrián és partra száll Rimi- uiben, hogy segítségére siessen azoknak a ke­resztényeknek, akik szintén Arbe szigetéről származtak ide és arra a kegyetlen munkára voltak ítélve, hogy újjá kellett épiteniök azt a kőífalat, amelyet a vandálok elpusztítot­tak. A Riminiben dolgozó kővágók rabszolga- munkát végeztek ugyan, de még mindig jobb sorsuk volt, mint a közeli Monté Tit&no és Monté Feliciano kőbányáiban dolgozó rabszol­gáknak, akik itt a sziklákból köveket fejtet­tek és azokat Riminibe kellett leszállitaniok a hat-hétszáz méteres magasságból, szakadé­kok között, keskeny hegyi ösvényeken. Az Arbe szigetéről átvitorlázott két kőfara­gó. Marino és Leó. amint partra értek, máris elindultak honfitársaik segítségére. Két sza­marat szereztek és egyikük, Leó, a Monté Feliciano. másikuk, Marino, a Monté Titano felé indult. De Marino csacsiját a hegyi utón föl falta egy medve — és itt kezdődnek már a csodáik San Marino életében — az arbei kőfaragó ekkor a medvére rakta fő; a zablát és kantárt és az imént még vérszomjas medve ettől kezdve alázatosan engedelmeskedett gazdájának. Ti mini falai végre elkészültek Leó és Marino segítségével és ekkor sok rabszolga távozott el a kőbányákból, de még több ottmaradt két mesterük mellett, hogy ettől kezdve magá­nyukban Krisztusnak szenteljék életüket. Lö­dön'ötték a pogány istenek szobrait, a kőbál- vánvokat a két hegy ormáról és templomot emeltek az Urnák. A két szent eldobta kő­fejtő szerszámát és az egyik hegy San Ma­rino, a másik San Leó nevét kapta. Lakásu­kat ők Is, meg híveik is a sziklák barlangjain ütötték fel, itt is vájták ki első templomaikat. Később aztán kunyhók és házikók emelked­tek a két begyen, amelyet egy gazdag riminii asszony nekik ajándékozott. San Marino tehát megszületését — és nevét is — egy szegény kőfaragónak, a későbbi San Marinónak köszönheti, akit itt, ezen a hegyen temettek is el. Földi maradványai ma is Rt pihennek még, — koponyáját születése évfordulóján precesszióban viszik körül —, de Szent Leó fölcii maradványait évszázadok­kal később II. Henrik Voghenzába vitte. A jó san-marinóiak úgy tartják, hogy vedszent­A SALVATOR FORRÁS jüknek köszönhetik, akinek csontjai ma is őr­ködnek felettük, San Marino békéjét és ön­állóságát — bár a háborúk őket sem kímél­ték meg a későbbi évszázak során. San Marino kis birodalmának urai, olasz hercegek és fejedelmek, maguk is belekeve­redtek a nagy olasz viszályokba a Guelfek és Ghibellinek harcaiba is, de felébresztették a Malatesták gyűlöletét is. Viszont a pápák kö­zül többen pártfogói lettek a vallásos, szor­galmas San Marinónak. Ám 1503-ban Cesare Borgia elfoglalta és már-már úgy látszott, örökké vége önállóságának. De VI. Sándor pápa halála után az ifjabb Borgia is mene­külni volt kénytelen és San Marino újra szabad lett. Később is, többször fenyegette a szolgaság a kis köztársaságot: többek közt Napóleon sze­mélyében, aki fegyvereket és uj területeket ajánlott fel számukra. De ők nem akartak más kárára nagyobbodni, visszautasították az ajánlatot és talán éppen ennek köszönhették, hogy Napóleon bukása után Metternich a bécsi kongresszusom elis­mertette a nagy h a talmi akik a 1 San Marino köz­társaságát. A negyvennyolcas háborúkban San Marino fiai is küzdöttek már Garibaldi sere­gében és 1849 júliusának végén, amikor Ga­ribaldit három ellenséges sereg is üldözte, a vörösiingesek legendás vezére itt nyer mene­déket és itt oldja fel seregét esküje alól. Maga Garibaldi be is megy a városba, fele­sége, Anita és egy maroknyi lerongyolódott légión ista, köztük számos nő is, a vár falain kivüil tanyázik. Ez az utolsó pihenője Gari­baldi hősielkü feleségének: éjjel maga a ve­zér is elhagyja San Marínét, Ravenna felé vonul vissza és a fenyvesben, hősi szenvedé­sek után kileheli lelkét Anita . •. A nagy világesemények hullámai fel-fel­csaptak ide, San Marino komor magányába is, a „három hegyőröm44 kis birodalmába, ahol bizony, a hegyek oldalait az évszázadok folya­mán kikezdték a kőfaragó-vésők, mert hi­szen, alapítójuk foglalkozásához híven, a la­kosság még ina is kőfejtéssel foglalkozik. De ima is ott áll e miniatűr birodalom, régi ha­tárai között, e kopár sziklákon és az alváros, a „Borgo“ fölött, maga a „székváros“ a három hegyorom legnyugatibb oldaláról néz alá a háromszáz méter magas szakadékba. Festői, háromszoros várfal övezi és ezek közül egyik- másik rész még a tizenharmadik századból való. Három várkapu vezet fel a városba és meredek uccácskák kapaszkodnak fel a vár- kapukhoz a széditő szakadékok mentén. A Guaita-bástyái őrtornyokkal, 1 érésekkel, bás­tya-párkányokkal a középkor véres korára emlékeztetnek... De ma szelidebb hivatást töltenek be: ma börtönnek használják. Ám a legnagyobb büntetés, amelyet itt kell kitöl­tenie San Marino polgárának, legfeljebb fél- esztendei elzárás lehet: akit többre Ítéltek, azt leviszik Itáliába, hogy büntetését ott ülje le ... Négy ágyú áll itt a kis , piaazán“: kettőt kö­zülök még II Viktor Ernáiméi ajándékozott San Marinónak, kettőt pedig Ili. Viktor Erná­iméi. Ez az egész tüzérsége a kis országnak. Igaz ugyan, hogy ágyúi csak nagy nemzeti ünnepeken szólalnak meg, amikor üdvlövé­seket, adnak le. Egy másik hegyorom, a Pieve tetején áll a bazilika. Ezüst szekrénykében itt őrzik San Marino felső kopo.nyaosontját, a legfőbb erek­lyét. A szent többi csontját pedig a főoltár egyik urnájában. A San Pietro-temp'om mel­lett még látni lehet a két barlangot, melyek­ben Szent Marino és Szent Leó laktak és sem: hiába, itt az az érzés lett úrrá az emberen, amit Rómában érezhet, az őskeresztények ka­takombáiban járva... A kormányzói palota őse a tizenharmadik század legelején épült, az uj palota még öt­ven esztendős sincs, de hatalmas csúcsíves ablakaival, kőcsipkés erkélyeivel, címereivel, karcsú tornyával olyan, mintha évszázadokkal ezelőtt faragták volna kőbe a „Kormányzók44 számára. San Marino ugyanis minden hat hó­napban nem is egy, de két kormányzót vá­laszt egyszerre: ők ketten irányítják az orszá­got. De csak fél évig. Akkor — mások vált­ják fel helyüket és három éven belül nem is feloldfa és eltávolítja a szervezetben lerakódott savakat. Vasmentes, emésztést elősegítő kel­lemes üdítő ital* lehet újra. megválasztani a „capitano reggen- te“-ket. A két „kormányzó kapitánynak44 kö­zös trónusa van, amely fölött, az egész falat befödi Retroei hatalmas freskója: Szent Mari- nót ábrázolja, mindkét oldalán egy-egy an­gyallal és lent, a balsarokban, tizennegyedik századbeli viseletben áll a két „kormányzó kapitány44, udvari méltóságaival és apródjai- val. Külön érdekessége San Marinónak egy Sza­badság-szobor, melyet olasz szobrász, Gal'letti faragott márványba, de amelyhez a pénzt egy gazdag angol hölgy adta, Ottilia Heyroth. Á hálás köztársaság ezért a nagylelkűségért hercegnői rangra emelte és Acquaviva hercegnői címmel ajándékozta meg. Mert San Marinónak, ha köztársaság is, meg­van az a jóga, hogy hercegi, grófi, bárói és nemesi címeket ajándékozzon, éppen úgy, mint — díszes kitüntetéseket és érdemren­deket. Majdnem minden külföldi uralkodó mellét disziti ilyen érdemrend és — Musso­linit .is megtisztelte vele a kis országocska, amikor legutóbb, pár esztendővel ezelőtt, a Duce meglátogatta San Marinát. Ekkor hatá­rozta ei Mussolini, hogy vasúttal ajándé­kozza meg San Markiét. A villamos vonat Riminibőt indul és hossza 32 kilométer. Ti­zenhat alagutou halad át ez a vakmerő épít­kezésű vonat, amely a tenger szintjéről hat- száznegyven méter magasságig emelkedik: fél óra alatt ezen a kis vonaton utazhat Ri­mán i bői a turista San Marinába. Mint igazi régi birodalomnak, ghettója is volt San Marinának. Ma már, természetesen, leomlottak itt is a ghetíó falai, de a tizen­ötödik században San Marino bankárjai még itt laktak és innen bonyolították le nagyará­nyú pénzügyi műveleteiket. A miniatűr birodalomnak nagy tudósai is voltak a múltban: Giaimbattista Belluci a ti­zenötödik század elején már híres archeoló­giái müveket irt, Delfico történelmi munká­kat, Zupipetta nagy törvényhozó volt, Antonio di Paolo híres festő és ötvösművész, aki jó- barátja volt Raffaelnek és mestere Benve- nuto Cellininek. Nagy muzsikusa nem volt San Marinónak, de viszont elismerése jeléül Gioacchino Rossiniit díszpolgárává választot­ta; hogy legyen egy — san-marinói muzsi­kus is. Természetesen, mint önálló államnak, saját diplomáciája van. Már 1609-ben követe volt Rómában és ma is követséget tart fenn úgy a királyi udvarnál, mint a — Vatikán Állam­ba n­Az egész kis birodalom erősen fasiszta ér­zelmű: a híres „Marcia Su Roma“-ban öt ven san-marinói polgár vett részt' és főterén gyö­nyörű palotát épített, a Fascio székhazának. Ha független állam is, már vagy háromne­gyed évszázada az olasz állam hozzájárul költ­ségvetéséhez. Nem sokkal, de mégis másfél- millió lírával. Igaz, hogy egész büdzséje nem Stella hálószoba a fa minősége szerint 3500.— Kc-tól. Előnyei: Reprezentábilis — Kitűnő minőség Gyári. árakon szállít ja Novotny Praha, Veletrzní paláé és a gyár Tynisté n. 0„ Tel. 7. több,mint négy és félmillió líra, amely ösz- szegből fizeti hivatalnokait, végzi a közmun­kákat, iskolákat tart fenn. Viszont az olasz állami hozzájárulás fejében lemondott arról, hogy önálló pénzt bocsát ki és csakugyan, már 1864 óta San Marinában nem vertek pénzt. De azt a kivételes helyzetet élvezi, hogy — önálló bélyegeket nyomat és azt áru­síthatja ... Árusítja is, a bélyeggyűjtők örö­mére. Az állami önállóság másik fontos külsősége: a törvény. San Marino az egyetlen állam ma a világon, ahol még a régi római jog van érvényben. Viszont ugyancsak San Marino volt az első, ahol a halálbüntetést eltörölték: még pedig már 1847-ben. Hadserege is van San Marinónak: a milicia hatvan főből áll és tisztikara egy kapitány, egy főhadnagy és egy hadnagy. Katonaköte­les minden férfi, tizenhatodik évétől kezdve ötvenöt éves koráig. De a katonai szolgálat alól fel vannak mentve az állami funkcioná­riusok, papok és diákok. Vau még külön 'ka­tonabandája is a köztársaságnak és ez ötven főből áll. A nemesi gárda, amely a „kormány- zókapitányok44 körül teljesít szolgálatot, össze­sen negyvennyolc főt számol. És van még vár- őrség, hegyi őrség és erdei őrség, nem is szólva a csendőrségről, amelynek tagjai azon­ban — nem lehetnek san-marinóiak. Az európai államok statisztikáiban nem sok számot foglal le a maga számára San Ma­rino. De viszont kevés állam dicsekedhet el az­zal az egész világon, amivel San Marino: a kis birodalom területén nincs egyetlen mun­kanélküli sem. ... Mégis csak a világ legboldogabb országa ez a kis liliputi köztársaság. Ba'ia Ignác­A prágai katolikus főiskolásak deklarációja A prágaii Prokászka-Kör fölkérésére alább közöltjük a prágai katolikus diák­egyesületek tiltakozó határozatának szószerinti szövegét: Az alulírott egyesületekben csoportosult prágai katolikus iőiskolásság a leghatározot­tabban tiltakozik a nemzet művelődés^ és is- kol a ügyi m i misztérium ref orm t ervezetén ek ineig'valósútása elten, amely gyökerében tá­madja meg az Egyháznak fel nem adható jo­gát az ifjúság állásos nevelésére. A katolikus főiskolásság nemzetiségi kü­lönbség nélkül felismeri feladatát a katolikus akció keretén belül és Isten segítségével az egyházi főhatóság vezetésével sikeresen fog dolgozni a csehszlovák .köztársaságban a ke­resztény, katolikus érzés és gondolat érvény- ,re juttatásáért. 1. „Öeská Liga Akademieká44 (A prágai ka­tolikus akadémikusok egyesülete) 2. „Klub Lidovych Akademikű Povázán44 (A szlovák katolikus akadémikusok egyesületek 3. „Academia44 (A német akadémikusok egyesülete) 4. „Prágai Prohászka-Kör“ (A prágai magyar katolikus akadémikusok egyesülete) 5. ..Spclek reckokatolickycih s’udentü v Pra- ze“ (A g’örögkatotikus főiskolások egyesülete)1 6. „Tóvárisstvo ukrajinskych katolickych stű­dén-lü v Prazé* (Az ukrán katolikus főisko­lások egyesületei Rz 1933. évi Nagy Képes Magtárunk eipedirás és felében 5.— (őt) Sorral! igen tiszte!’ eiőfzetőn’t bélyegedben *s feedidhefik fciadbhivafa'unxhoz, Praha, Paoská 12.

Next

/
Thumbnails
Contents