Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-01 / 26. (3136.) szám

4 T>pa:<ai-A\^.G^AR-H!KL^ 1983 február l, London, január 31. (A P. M. H. londoni mun­katársától.) A kontinensen Az újságok rövid je­lentésekben foglalkoztak az ir választások eredményével. A legtöbb erdőért kevéssé ér­dekli, hogy tulajdonképpen ki győzött: meg­szokták évtizedek óta, hogy Írországban állan­dó veszekedések vannak. Aki nem isméri pon­tosan az ir szabadságmozgalom előzményeit, az alig értheti meg, hogy a mostani választási eredmény kinek ég minek u müve. Igen messze kell gondolatban visszakalandoznunk, sok, szin­te legendás eseményt felelevenít énünk, hogy Eamon De Valera mostani választási győzelmét kellően értékeljük, — politikai következmé­nyeit átláthassuk. Az írek évszázadokon keresztül álmodoztak szabadságuk megszerzéséről. Mennél súlyosab­ban érintette őkét az angol politika kíméletlen­sége, annál elkeseredettebben ragaszkodtak cél­kitűzéseikhez. A XIX. század folyamán azonban nem igen értek célt: bár helyzetük gazdaságilag sokat javult, politikailag nem tudták Angliával szemben érvényesíteni akaratukat. Az ir ..Ho­me Rulari (önkormányzat) feletti szenvedélyes parlamenti és egyéb viták az angol közvéle­mény egyik legkényesebb témáját jelentették. A kérdés még akkor sem volt eldöntve, amikor kitört a világháború. A világháború szörnyű nagy küzdelmei, em­ber- és vérveszteségei közepette nem sók érdek­lődés kisérte az Ir szigeten lefolyó eseményékel. Pedig nagy események készültek már 1916 ta­vaszán is. Március havában a németek Traleenál az Ír partra csempészték Sir Roger Casement-et, aki Mac Neill tanárral, Pearse-a! és a szocia­lista Cöiiolly-val együtt megszervezte az ir felkelést. Négyezer embernek kellett volna husvét hétfő­jén Dublin középületeit elfoglalnia & kikiáltani a köztársaságot, de árulás folytán Sir Roger Casement az angolok kezébe került, miié Mac Neill lefújta a felkelést. Pearee ég Conolly ezt visszavonták, senki sem tudta mi e hogy lesz: a gok zavar ég ellentmondó rendelkezés követ­keztében alig kilencszáz felkelő jelent még Dub­lin uccáin. így ie sikerült a legfontosabb épüle­teket kézrekeritehiök, csak a kormányzói palo­ta és az egyetem állt ellent. A forradalmárok a főpostán és egy piskótagyárban rendezték be főhadiszállásukat, de minden ház, sőt minden kunyhó szövetségeseket rejtegetett. As angolok sem tréfáltak, fegyveres csapatokat küldtek Dublinba, s mindkét oldalon rengeteg áldozatot követelt a testvérharc. Az angolok nehéz tü­zérséget is felvonultatták, a Qelge naszád a ki­kötőből támogatta az angol haderőt. A széles Sackville-ucca porrá égett, a híres Liberty-Hall is kigyulladt. Az angolok elvágták a vízvezeté­ket: végül ie a forradalmárok teljesen kiéhezve 1 és szomjúságtól eltikkadva megadták magukat. Elsőnek Pearse húzta fel a fehér zászlót, utána Mac Donagh adta fel a harcot a piekótagyárban. ( Utolsónak az orvosi Iskola maradt s amikor az ; is megnyitotta kapuját, elsőnek egy zöldrubás hölgy lépett ki rajta: egy gyönyörű szép fiatal teremtés, aki akkor már egész Írországban híres i ■ egyéniség volt: a lengyel Markievitz grófnő, a • felkelők egyik leglelkesebb és legeszesebb tag- , ja. Markievitz grófnő megcsókolta revolverét, átadta az angoloknak és jelentkezett fogolynak. Emigrált lengyel főur leánya volt, aki lelkése- úétt a szabadság gondolatáért ég aki ezért az eszményért mindent, még az életét is kockáz­tatta. Saját hazájában alig járt, s teljesen máso­dik hazájának. Írországnak szentelte tehetségét és tevékenységét. Bátor, szinte haláltmegvető viselkedésével szerzett nimbusza és családi ösz- szeköttetései hamarosan kiszabadították az an­gol börtönből, de Írországot el kellett hagynia. Igaz, hogy később visszatért. Amikor az utolsó dublini házcsoport pa­rancsnoka átadta fegyvereit az angol tiszt­nek, igy szólott: — Velem tehetnek, amit akarnak, de meg­követelem, bog}' embereimmel tisztességesen bánjanak! Az ir ember, aki ezt mondta, egy addig eléggé ismeretlen alvezér volt, magánéleté­ben -szám tan tanár. Atyja révén nem is ír, ha­nem spanyol eredetű volt, neve: — Eamon de Valera, Igen. Ezek a keserű szárak toltak a mai ir mi­niszterelnök első történelmi kijelentései. Kegyetlen megtorlás Az ir felkelés vezetőit, Sir Roger Cas©? menttel az élén, Angliába szállították. Case- mentet először lefokozták, majd haditörvény­szék elé állították. Fényes védőbeszéde mély hatást váltott ki, de mégis halálra Ítélték, felakasztották, téstét azután enyvbe mártották és elégették, hamvait szétszórták a világ minden tája felé. A vezetők közül tizenkilencet halálra ítéltek s naponta egyet kivégeztek. A kivégzéseknek ez a matematikailag kiszámított kegyetlen­sége sokhelyütt, főképpen pedig az Egyesült Államokban olyan felháborodást keltett, hogy az utolsó négynek megkegyelmeztek s ezek büntetését életfogytiglani fogságra változtat­ták. Ezek között volt Eamon de Valera is. Amikor Lloyd George került kormányra, megkegyelmezett ennek a négy felkelőnek a de Valera Collins-al és Dán Breen-nal együtt kiszabadult g átvette a titkos ir szervezetek vezetését, Valera a külügyi kérdéseket szer­vezte- Oollins a belső szervezkedést vezette, Breeo pedig a harcot. A békekötésnél Íror­szág szóba sem került, de az ir képviselők sem jelentek meg többet az angol parlament­ben. Írországban ezek után a titkos szerrez&t mind nagyobb terrorral dolgozott. Dán Breen valóságos guerilla-hadjáratot in­dított az angol rendőrök ellen: egy alkalom­mal egy egész dandárjukat lelőtte, más alka­lommal egy adóhivatalt gyújtott fel. A nők is irészt'vettek ebben a kampányban: Markievitz grófnő is újra megjelent s belévetette magát az események forgatagába. Minden ir asszony­nak és leánynak megtiltották, hogy rendőrrel ssőbaálljon, vagy éppen hozzá férjhez menjen­Sz. Nagy MíCí: Szobaur felvétetik — „Szobaur felvétetik11. — ..Möbürtes z-imer zu fennitten11. — „Izba k vyűaniu11. És ugyanilyen cédula lógott a Diófa uccai fűszeres kirakatában, két partvis és egy banán- reklám fölött, egy Főuccai trafik kirakatában, Anita Page és Garry Cooper fényképeire eny­hén rádobva, természetesen a kiadószoba pon­tos megjelölésével. A trafikos régi ismerőse volt Ragyóczynénak, azért fogadta be a cédulát és a fiatal fűszeres az állandó vevőt igyekezett meghódítani benne. Valahányszor Ilonka déleiőttönkint átszaladt a fűszereshez, hogy pár fillérért paprikát, bor­sot, ecetet vásároljon, mindig izgatottan tuda­kolta ifjú Reicb Sámueltől, nem érdéklődött-e valaki a szoba iránt. Az ifjú szatócs, aki min­dig kedvtelve nézte a kékezemü, frissmozgásu, karcsú kislányt, együttérző bangón referált ilyenkor: — Tegnap volt itt egy hadnagy, szardíniát "'ott és megkérdezte, hol a kiadó szoba. El tet­szik képzelni, milyen szépeket meséltem a la­kásról neki. Délután biztosan felmegy meg­nézni. Vagy azt mondta: — Kisasszony jó hír. Volt itt egy nő a pos­táról, érdeklődni a szoba iránt, most helyezték át Rózsahegyről. Még nincs lakása, egy kolle­ganőjénél van megszállva. Azt mondta alkal­mas lenne neki a hely, közéi a postához • • • Ilonka aktkór két ugrással oUbou termett és lihegve nyújtotta át «*■ jó bírt az anyjának, a paprika mellé. Ragyóczynénak az izgalomtól a, lappangó ozivbaj vörös foltjai ülök ki az arca ra, berohant az udvari szobába, a vizeskancsót megigazította ás asztalon, a kötényével végig- legyezett a zöldféuyü tükrön és a vázába állí­tó ti zöld gályáikat áthozta az ebédlőből, hadd lássa a lakó, hogy nála hém az albérleti laká­sok rideg üzléteteé’ge van érvényben, A pcétáskióasezony tényleg feljött megnézni a szóbát és Ragyóezyné egy anya és égy pén- ziótulajdonosnő elragadó kedvességével fogad­ta. A szoba megtekintése után az ebédlőbén ül­tették lé, a kanapéra, Beethoven és Vilmos csá­szár aJlá ée a családi körülményei iránt érdek­lődtek. — A kedves mama él? — kérdezte tapinta­tos hangon a pénzügyi titkár özvegyé. — Mostohám van, •— legyintett a. ki&asz- süony elég boldogtalan vágyók, tessék el­hinni. ~~ Sebaj, kedves, fel a lejjel. Nálam jő dol­ga lesz, otthon fogja magát érezni. Itt a kis­lányom, benne még jő barátnőre is találhat. Olyan szive van, mit mondjak... ibár ne len­ne olyan szive, könnyebben érvényesülne. Kell az a mai Világban?... — Marna kérem, nem tetszik úgy találni, hogy a kisasszony mennyire hasonlít Aran­kára, — szólt az anyjához felhangon a pósrtá*- ’ány feje födött Ilonka­A mama rápillantott a lányra é« édeské­sen, mosolyogva eluézdelődött a riadt és gon­dozatlan ki$ arcon. A rózsahegyi ajánlott levelek nem tője fel­figyel a titokzatos diskurzusra: — Mi az? Miről tetszőnek beszélgetni? — Semmi, — intett könnyedén özrvegy Ka­it vóűzyn-é. a kislányom figyelmeztet, hogy kegyed egy rokonunkra hasonlít. Nem kell megijedni, az iá gyönyörű nő, de magácska még sokkal fiatalabb is ... Jozefa iSegiuerova kibérelte a szobát. Csen­desen költözött be a gangra nyíló odúba egy szabad délutánján, kis neszesszerrel és egy cser nyű-vei a kezében. A komoly abb ingósá­Állami tisztviselőnek semmit el nem adtak, az egész vonalon megkezdődött a bojkott. Erre az angolok azzal teleltek, hogy lesze­relt tisztekből a „Black ancl Tan“ csapatot szervezték m«g s ez a csapat a szó legszoro- abb értelmében bajtó vadászatot rendezett az egyes felkelők ellen. Egyik részről feem ismertek könyörületet, ném Várták, de néni is adtak pardont. Dé Valerát újra elfógtáJk, azonban sikerült újból megszöknie, igaz, hogy a hat hónapig tartó bebörtönzése idején még félesége éérö. érint­kezhetett vele, ám a titkos szór vezetnek si­került megszereznie a cella kulcsának máso­latát s de Valera egy éjjel eltűnt a börtön­ből. A hegyekbe menekült s tűzzel-vassal segí­tette a felkelőket. A nagy kegyetlenséggel folyó harc egyik drá­mai mozzanata volt a Corki. polgármester ha­lálos éhségsztrájkja. Temetésén egy érsek és hat püspök jelent meg. Jellemző a harc egyre fokozódó élességére, ko:gy 1920 november 21-én Dublinban délelőtt tizennégy angol ké­met öltek meg: délután már a Black and Tan-ok tankkal hajtották, ki a sporttérre, út­közben a tömegbe lőttek s hatvanhét ember maradt hói tan az ueca kövezetén. Markievitz grófnő vélt az, aki megszervezte a gyerme­kek ellenállását, a „Fíanna Eirean‘‘-t, mert Írország szabadságharcában még a csecse­mők is résztvettek, a felnőttek pedig a szörnyűségek egész soro­zatát követték él mindkét oldalon. Jellemző ádat, hogy alig van kastély Írországban, ame­lyét fel ne gyújtottak volna s amely legalább részben ne lett volna a lángok martaléka. »Gyilhosoka a zöld asztalnál Végre 1922-ben Anglia engedett s az írek is felismerték a reális lehetőségek határát: az angolok és a siufeinok között létrejött a béke. Egyike az angol történelem legmegrázóbb jelenetének, amikor Lloyd George, Wineton Churchill és a volt ir forradalmárok össze­jöttek tárgyalni. Angol szempontból valamennyi ir gyilkos volt végeredményben, mert a guerilla-harcokban mind személyesen is részt vett. Mindegyikük fejére vér- dij volt tűzve... Churchill érdekfeszítően írja le a tárgyaidét emlékixatatban. Humoros mozzanat volt az, amikor Lloyd George megkérdi Coegra- ve-t és de Valerát, hogy mondják írül: „egyezkedé­si tárgyaláe“, & egyikük eem tudta, amire Lloyd George meg is jegyezte: — „Egyezkedésre, úgy- látszik, nmeién ir azó!...“ A tárgyalás során mégis egyre inkább megta­nulták * felek egymást becsülni Befejezésül kezet szorítottak egymással: az angol államférfiak kemény kese találkozott a felkelők Véres kezével... A tárgyalás eredménye Írországnak domíniumi státust biztosított; de egy hatodrésze — Ukte? an­gol kézen maradt. Csakhogy as írek nagy része eszel a „békével41 sehogy sem volt megelégedve, ők szabadságért küzdöttek, nem „kiegyezésért*1. Valera, aki közben a köztársasági országgyűlés elnöke lett, rögtön lemondott tisztéről s njra megindította a harcot, most már volt forra­dalmár társai ellen. Egy esztendeig ir bajtliata tia-nsággá 1 folyt tovább a küzdelem, s ebben de Valera összes nevesebb ba­rátait elvesztette. 1923-ban feladta ezt a harcmo­dort s bevonult a parlamentbe. Ott folytatta, mun­káját- Roppant ügyességgel, elpusztithatatlan szb vósággai, s az ir nép lelkiségének teljes Isimére­| gokat hordár hozta utána, egy huzatnél-kül Való, megviselt Vulkáudcofferbeu, amelyen egy itáliai spor-thütel sárga reklanxcódulája ragyogott, egy kedvezményes társasutazás fe­lejthetetlen emlékét jelezve. Délutánonként hazajött hivatalos óra után, ilyenkor ha Hányát stoppolt az ablakban, vagy levélét irt és szürkületkór a hátsó lépcsőn 1 ©surrant az udvarba, befőttés üveggel a hó­na alatt, amibe ás udvarban lakó tejcsarnokos. néhai fél liter tájét vásárolt vacsorára. Est© néhá beüieút Ragyőczyékhoz-. Az aisz- szony csendben peisziánsZozótt az ebédlő- asztalon. Ilonka illeg fülledt tangókat veri ki a zongorán, vagy fényképókett hozott be a hálóéiobaézekrény fiókjából égy szakajtó ko­sárban, amelyek a szinészbátyját ábrázolták, -- különböző szerepekben aki mint karak­terszínész működik a győri társulatnál. * Egy szép napon aztán a lépcsőházi szoba i® benépesedett. Ládákat hoztak, öreg kom- módokat emeltek, karcsú székeket cipeltek és koffereket szállítottak, kétágú koronával a monogram fölött. A diófa uccai bérház cseléd­lányai vették először észre a huroolkodást. s idegeikben valami atavisztikus tisztelettel az idős grófi hajadon iránt, izgatottan leskelod- tek a lépcsőfordulóknál, vagy különböző ürü­gyekkel bementek Ra^óczyékhoz, hogy az előkelő jövevényről ©gyet-má&t megtudjanak. A grófnő initsem sejtett az izgalomról. A szoba közepén állt, ősz szálakkal tarka zott bubifrizurával, olcsó mosörühában, barna Bafa-cipőben és rövidlátó szemmel ny riogatta a koffereket. Egy bidermeyer-aszlalikára fény­képeket rakott ki, amelyekről egy bécsi ud­vari fényképész mos tor kedései nyomán csip- kegalléros gröfoüskák és sápad!, cOpf-o s fri­zurája grófnők néztek a világba. A rézvere- léit elfutó koinmódón béna állóóra dacolt az idővel és árnyékában egy vörö.crr igeit Szerdái! feszíti a feépvsseishiz a költségvetés tárgyalását Prága, január 31. A képvisélőháiz ma két rövid ülést tartott. Az edöö ülésen a kormány benyújtotta az izzólámpák megadóztatására, továbbá a Kasán- és Stefánik-ezobrok felállí­tására vonatkozó törvényjavaslatot .és a költ­ségvetési bizottság jelentését az 1933. évi költségvetési előirányzatból. Ezután vita nélkül elfogadta a képviselőház a Svájccal kötött kereskedelmi pót-egyezményről szóló jegyzőkönyvet. A. második formális ülésen a ma benyújtott törvényjavaslatokat a Ház kiadta az egyes bizottságoknak, továbbá el­utasította Hlinka és Rázós ama indítványát, hogy Hodza földművelésügyi miniszter te­gyen jelentést a faeladás mono puli zárás a kö­rül történő eseményekről. A képviselő-ház legközelebbi ülését holnap, szerdán délelőtt 10 órakor tartja s napirendjén a költségve­tés szerepel, Remes főelőadó jelentése után megkezdődik a költségvetés vitája, amely­ben szövetkezett ellenzéki pártjaink tör­vényhozói is részt fognak venni­A Ház plenáris ülése után a költségvetési bizottság tartott ülést és elfogadta az ex pori- hitel állami támogatásáról szóló törvény- javaslatot. A kereskedelmi és iparügyi bi­zottságnak ma kellett volna a villanykörtek megadóztatásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalni, azonban Nétolidky előadó javasla­tára a javaslat tárgyalását a következő ülés­re halasztották, amelyet csak Írásban fognak ezy bébi vni. tévéi szervezte meg pártját, amely m-ult év feb­ruárjában már többséget szerzett. Ennék eredmé­nyé volt, hogy felmondta áz angoloknak a birtokok megváltásáért járó összeget, belement egy ször­nyű vámháboruba, amelynek árát az ir gazdák fizetik meg. De Eamon de Valera elintette velük, hogy mindennek az angolok gonoszsága az oka. s nem az ő elhibázott politikája. Eddig azonban nem volt abszolút többsége: most azután azt is megkapta. S hogy ez Sikerült, nemcsak kitűnő poli­tikai eakkhuzásának köszöni, amellyel a válasz­tást oly birtélemül irta ki, hogy az ellenpártnak nem is volt ideje szervezkednie, hanem annak is, hogy az ír szabadságharc idején elesett hosira * tel­jes szabadságért ontották vérüket, s a nép most az 0 emlékükért állt de Valera mellé. Tralee, ahol Casement 1916-ban partra szállt, búcsúját óhely lett. Ide járnak az írek jövőjükért imádkozni. Hogy ezavarhatna akkor többségük a kiegyezés hívére — Cosgrave-re? Tteálpolitikai szempontból de Valera aligha jó istápolója hazája ügyelnek. Anglia nem fogja az ir piac elvesztését megérezni, viszont Írország a legsúlyosabb gazdasági nehézsé­geknek néz elébe. De az Írek minden megpróbáltatást ürömmel elviselnek, csak teljes szabadságukat kapják meg. végre. Most fizetik meg az angolok azt a sok bűnt, amit a századok folya­mán az írek ellén elkövettek. Mert noha gazdasá­gilag nem sok káruk lesz még Írország esetleges teljes elszakadásából sem, de a büszke brit biroda­lomnak nem lesz oka dicsekedni amiatt, hogy egyik domíniumát elvesztette. Márffy-Maníuauo Juditlj. föíővel és sehh©lyes palacsintasütővel, mint, eleven somból Urnái a letűnt időknek és úgy­szintén Arden grófnőnek, aki ötvennyolc esz­tendő terhével nemes vállain arra vau utalva, hogy bot.fülü polgár-gyerekeket avasson bele n szonatinák, etűdök és műd,al-ok fortélyos tit­kaiba. A Honvéd uccuból eljött, az nagyon messze van, már majdnem „husták“-uak számit, Jobb gyereket nem szívesen engednek ki a város végére zongora-órára, benn a város szi­vében arra is számiihat, hogy kibővül tanít­ványainak száma. Ebben a reménységben ment bele a Ragyóczy-lakás nagyobb szoba- béíé-be, azzal a kikötéssel, hogy a -zongorái igénybe veheti és megfőzheti az ebédjét a konyhában. Mikor Arden grófnő kirakta a fényképe­ket, egy toalett asztalnak szánt, felállított cu­kor-ládára sávolyos kendői, drapirozott és vé­gül egy kis palatáblái akasztott ki az ajtó sarkába a bejáratnál egy spárgára kőtől I krétával és szivaccsal, hogy távollétében er­re írják fel nevüket a látogatói és ö is üzem hessen a tanítványainak, végérvényesen ide tartozónak számított. Egy őszi regigei tanítványával együtt brrto kába vette a zongorát és délfelé kiment .v konyhába, hogy összecsapjon egy kis hirtelen ebédet. Az emeleti lakók gyakran látták a grófnőt déridőben kifordulni a Ragyóezyné konyhá­jából. Néha parazsat vitt a szobájába, vagy az ebédjét szállította, azt a könnyű, komolytalan kis koszto-t, amin elhagyott agglegények é- magános hajadonok oly jói meg l-udnak élni. Hol teát vitt egy antik csészében, hol friss salátát a pár deka felvágottjához, hol rg\ km gulyáslevest, amihez Rugyőcsyué dhmrioHe szivességből a lluSt, mialatt a grófom órai adott és rövidlátó szemekkel hunyorogva a kottába, ■színtelen hangon rendelkezőéi: Amíg De Valero eljutott odáig... Az tr függetlenségé törekvés testvérharcaé és véres áldozatai a győzelemig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents